Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

VaaaMW, 1959. «Beptember 3# eSZAKMAGfAftORSZÄG ? Megyénk állami gazdaságai, termelőszövetkezetei a kiállítás díjazottal között Érthető izgalommal várták a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállításon résztvevő termelőszövetkezeteink, ál­lami gazdaságaink, hogy kiállított termékeikkel, bemutatott állataikkal vajon hány első. vagy második díjat hoznak el megyénkbe? De nemcsak ők, hanem izgatottan vártuk ezt mindannyian, akik figyelemmel kí­sérjük életüket, munkájukat. S az izgalom elsősorban abból fakadt, hogy ismerve a kiállításon szereplő többi, az ország különböző tájairól össaesereglett nagyhírű gazdaságok, termelőszövetkezetek eredményeit: bizony erős vetélytársafckal kellett a díjakért versengeni. Mindehhez já­rult még. hogy az évről-évre meg­rendezendő seregszemlén egyre fo­kozottabb igényt támasztanak a ki­állítókkal szemben, s a zsűritagok is magasabb mércével mérnek. Büsz­kén mondhatjuk, hogy állami gazda­ságaink. termelőszövetkezeteink leg­többje megfelelt ezeknek a követel­ményeknek. Bár első díjat nem so­kat hoztak, annál több második és harmadik helyezést vívtak ki, ami nem lebecsülendő eredmény! A bemutatott juhokért első díjat nyert mezőkeresztesi Táncsics Ter­melőszövetkezetnek például olyan vetőlytársai voltak, mint a nagydo­bosi Petőfi Termelőszövetkezet, amelynek egyik fésűsmer inó kosa 11.27 kilogramm gyapjútermeléssel. 108 kilogramm élősúlyban 93 Pontot ért el. Ez lett később a kiállítás nagydíjjasa. A bemutatott barom­fiakért sajnos ezúttal nem sikerült első díjat hozni, de sikerült két má­sodikat. Az egyiket a Bodrogközi Állami Gazdaság, amely sárospataki magyar kacsáival, a másikat a Bor­sod megyei Tanács olaszliszkai vízi­szárnyas telepe, amely bemutatott magyar lúd iáiért érte el ezt á helye­zést. Sertésekből idén a fehérhússertés- fajta vett részt nagyobb arányban a kiállításon, hűen kifejezve ezzel is az országos sertéstenvésztési helyze­tet, valamint azt a törekvést, hogy fingó! tudós a darwini „Hiányzó láncszeméről Di\ Louis Leakey, a kenyai Co- ryndon múzeum kurátora harminc­két évig tartó ianganyikai régésze­ti kutatások után megtalálta az első pre-humán koponyát, vagyis azt a hiányzó láncszemet, amely a darwini elmélet igazolására meg­teremti a kapcsolatot az ember és a majom között. Dr. Leakey ezt a rendkívül értékes leletet, amelynek korát több mint hatszázezer évre becsülik, egy 18 év körüli fiatal lénj7 csontjának tartja. A koponya szerint ez az élőlény még nem volt a mai értelemben vett ember, de nem volt majom, sem, hanem átme­net a majomember és az ember között. minél nagyobb arányokban terjesz- szük el ezt a fajtát azokon a vidéke­ken. ahol tenyésztésének, feltételei adva vannak. Ebben a vonatkozás­ban egv második és egv harmadik díj került megyénkbe. A második díj a karosai Dózsa Termelőszövet­kezetbe a bemutatott mangalica kan- süldőéit;, a harmadik pedig a Mis­kolci Sertéstenyésztő és Hizlaló Vál­lalat hernádcécei telepére, a bemuta­tott mangalica tenyészkocáért. A te- nyészüszők bemutatóján is sikerült egy második díjat szerezni — még­pedig a Mezőnagymihályi Állami gazdaságnak a Darulánya nevű ma­gyartarka üszőjéért. Nagy tanulság általában — ‘mint Felszeghy László, az Állami Gazdaságok Főigazgatósá­gának főosztályvezetője is mondot­ta. hogy: „az állami gazdaságokban a múlt évihez képest jelentősen ja­vult a tenyésztői munka és növeke­dett a termelés. Itt tulajdonképpen egy évtizede tartó céltudatos te­nyésztői munkával állunk szemben. amelynek mostanában érnek be gyü­mölcsei.” Jól szerepeltek megyénk kiállítói a zöldségtermeléssel is. amelyért a Nagymiskolci Állami Gazdaságnak sikerült egy második díjat elhozni. Örömmel dokumentáljuk itt még egyszer, hogy ez a gazdaságunk erő­teljesen törekszik céljai megvalósí­tásúért: a miskolci ipari, munkásság jobb minőségű és olcsó zöldségáru­val való ellátásáért. Ezért a tevé­kenységéért. és mindenek előtt a be­mutatott szép termékekért már ta­valy is díjat nyert a nagy seregszem­lén. Elmondhatjuk tehát, hogy jól vizsgáztak megyénk kiállítói a me­zőgazdaság e nagy szabadegyetemén, bizonyítva ezzel, hogy megyénkben is adva vannak a lehetőségek nagy­szerű eredmények elérésére, amelye­ket az elkövetkezendő kiállításokon még több díjazott termékkel doku­mentálnak. ÖNODVÁRI MIKLÓS A munkaverseny hőseiből Akikről ritkán írnak — bár megér€lenilik... Minden évben egy hónapig áll a Bor­sodi Vegyikombináf. Ez alatt a Klcment Gottwaírt Villamos- sági Gyár és a Ganz- MÄVAG gépgyárá­nak szerelői dolgoz­nak az ' üzemben. Megvizsgálják és szétszedik a gépe­ket, kijavítják a hi­bákat. C1 zekben a napokban a dolgozók százezrei lelkesedéssel harcol­nak a munka frontján, hogy a párt- kongresszus tiszteletére indított szo­cialista munkaversenyben minél szebb, s jobb eredményeket érjenek el. Az üzemekben lelkes versenygés folyik az első helyért. Úgy a gyár- részlegek, mint a brigádok az egyéni versenyzőkkel karöltve naponta ér­deklődéssel figyelik a verseny alaku­lását. A Lenin Kohászati Művekben, a hangos híradón és a versenytáblákon is, — a folyamatos értékelés alapján — nyilvánosságra hozták az eredmé­nyeket. A sajtóban és a mólóban sokat hal­lunk és olvasunk a nagyolvasztó, a martinacélmű, a hengerdék, a nagy- kovácsműhely és a többi nagyobb üzemek jó munkájáról, akik a kong­resszusi versenyben eredményes munkát végeztek. De a nagyobb mű­helyek mellett ott vannak a kisebb .üzemegységek is, akikről keveset hal­lunk és olvasunk. Pedig szép eredményeket érnek el ezek is. A Lenin Kohászati Művek festő és üvegező részlegébe amikor bemen­tem, néhány kérdés után meggyőződ­tem arról, hogy minden brigád tel­jesítette a pártkongresszus tiszteleté­re tett vállalását. Például Lévai Jó­zsef festő 10 tagú brigádja vállalta, hogy a. durvahengerde tetőmázolá­sát 1400 óra helyett 1350 óra alatt el­végzi. Azonban a brigád munkájának jobb megszervezésével, az idő jobb kihasználásával, s fegyelmezett, oda­adó munkájának eredményeképpen 950 óra alatt elvégezték, s így 148 százalékos eredményt értek ei. A brigád valamennyi tagja jó és szór- j galmas munkát végzett. De külön j meg kell dicsérni Papp Zoltán és * Gajdos Ede festőket, akik egyénileg is kimagasló eredményeket értek el. Lévai József, a brigád vezetője, néhány napja kapta meg a kiváló dobozó oklevelet, valamint a pénz­jutalmat, mely még eredményesebb munkára lelkesíti a brigád valameny- nyi tagját. Lf a megnézzük egy másik brigád 11 eredményét, azt tapas'ztaljuk, hogy lelkiismeretes munkájuk ered­ményre vezet. Például Sonkoly György brigádjának kongresszusi vál­lalása az volt, hogy a durvahengerde gépház tetejének kétszeres lefesteséi; 1000 óra helyett 900 óra alatt végzik, el. Ezt a vállalásukat, határidő előtt, 707 óra alatt teljesítették. Énnek az üzemnek KlSZ-brigádja is va,n Szerencsés Gábor vezetésével. Ók is szép eredményeket értek el. A brigád vezetője mindössze 25 éves, s már kétszeres sztahanovista, három­szoros kiváló dolgozó és kétszeresen a szakma kiváló dolgozója. Szeren­csés Gábor 15 éves korától dolgozik szakmájában s így nagy tapasztala­tokra tett szert. A KISZ-brigádot ez év tavaszán alakították. Kezdetben a brigád átlag 105 százalékot ért cl, azonban szorgalmas munkájuk ered­ményeképpen ma már 130—140 szá­zalékos a teljesítményük. Egyszóval: a párt politikájának iránymutatása alapján, szívvel- lélekkel dolgozik ennek a kisüzem­nek a kollektívája. CSERMÁK TIBOR Mészárén# Lenk« és Sennyei Zsuzsa, , a. sárospataki gimná­zium tanulói btseff- más barátnők: az iw- dalomkönyvböl aió- lcerü! a sasepcrlmsSs levél. " talpú cipője forrón szárította lábát. Erről jutott eszébe, hogy bejáró ru­hában van. Az olasz szabású ingé­ben, amit ma vett fel először, hogy itt benn az üzemben is lássák, nem utolsó. A lány csókja, a délutáni mo­zijegy, minden, minden eszébe ju­tott. Bérest látta megperzselt hom­lokkal, aki Krauszhoz. a divatbáb­hoz haszonlítja, akiinek mindez csak buli. Torkára keserű nyál tódult, s a nyállal együtt a holnap kérdése bugy- gyant ki belőle. Nem tudott választ adni Önmagának sem erre a kérdés­re. Ha befagynak a kemencék, hol­nap mi lesz? Erős vízsugár sikongva belevágott a bután, céltalanul előretörő lávafo­lyamba. A felcsapódó gőz könnyet fa­csart szeméből. Az olajvezetékhez mind. közelebb kúsztak a lángnyel­vek. Egy munkás — kalapáccsal a kezében — a müszerházhoz legköze­lebb álló tartóoszlop felé igyekezett. Oda még nem, ért el a folyó acél. Megpróbált felkapaszkodni a sima­felületű vastartóan. de. fatalpas ba­kancsa megcsúszott. Újra és újra ne­kilendült. — Majd én! — ugrott a szitkozódó mellé Imre, s mutatta vékony talpú cipőjét. Az átforrósodott váz sütötte te­nyerét és a, combját. Arcára pernye hullt, beborította orrát, száját. Az oszlop alját pedig kigyólassusággal fonta körbe a tűz. Felette lángok nyújtogatták, nyelveiket. — Siess! — kiáltották többen is alulról. Szemébe hs pernye hullott, de tudta, most szisszenésre sincs idő. mert a lángok a láváiként szétterülő acéltól is gyorsabban kúsznak . . . Egy felette húzódó András-keresztbe kapaszkodott. Tenyere tompán saj­góit. Fogai belemélyedtek ajkába, sós verejték szívódott be nyelvéhez. Még egy kötés és túljutott a futó lómgok magaslatán. AZ OLAJVEZETÉK rézcsapja a második ütésre megmozdult, de fél­tenyérnyit sem fordult, újra megszo­rult. Minden ütésre megfeszült teste a keresztvason, a vas kínzóan égetett. Alulról gáz csapott fel. A kalapács súlya nőttön nőtt, a csap pedig egy-egy ütésre csak fél­menetet fordult. Karja minden ütés után tizedmásodpercnyivel tgvább pi­hent térdén. Legszívesebben elvetet­te volna súlyát. De érezte minden szempár a lendülő karját figyeli. A harc most ide összpontosult. Lent bénák a karok, s meddő minden fá­radság, amíg az olaj szabadon fut és táplálja a tüzet. A menet előrehaladottságából kö­vetkeztetni próbáit a nyílás szűkülé­sére. Széles homlokának szögelésé­ben a viszér hevesen lüktetett, minden ütésre visszadobolt. A dob­hártya túl érzékenyen továbbította az agyba e rettenetes hangzavart: csen­gett, bongott a csarnok. Néha elhal­kult a zaj. ilyenkor a csap körvona­lai is elhalványodtak. Csupán a gú­nyosan kúszó lángok öltögették nyelveiket rá, a fénylő réztükörből. A tükörben Krauszt látta. A lángo­kon át feléje mutatott és hahótázott. ..Jó kis buli, mi? Téged behúztak... Moziba így mégy? Szóba áll veled Ili'? Gondolod? Majd a KISZ-titkár megdicsér. Hősnek nevez. Ha-ha-ha! Hős lett Török Imréből. Ha-ha-ha! Hőőös! Ha-ha-ha!” Utálatosan neve­tett Krausz. émelygett a gyomra. Friss levegőre vcigyott. Béres is jött és komoran kérdőre vonta. Az arcá­ból csak a fontoskodást látta. ..Tegnap illett volna eljönni.. De Béres homlokát perzselt haj bo­rította és fáradtan vonszolta a sebe­sültet. A sebesült néha jajgatott, ke­ze pedig szénfeketén csüngött alá. Krausz távolabb állt és fölényesen legyintett: „Oda a prémcsi. Nem él a tag kollektiv életet.’* Az alakok egy­beolvadtak. a. körtionalak elhomályo­sodtak. Lidércesen vibráltak a tár­gyak előtte. IJEDTEN kapott a felette húzódó keresztkötéshez. A tűz parázslóit, de sötét füst már csak itt-ott gomolygott alatta, s azok is szétszakadoztak. A füstgöngyöle­gek szálakra bomlása olyannak tűnt előtte, mint az őszi délutánok homá­lya. Nem szerette az őszt, mindig fá­zott. Most is fázott és gyengének érezte magát. A csap kerek fogója repedten szo­rult a csőbe ágyazott csavaragyhoz. Imre a megbizonyosodás kedvéért mégegyszer ütött. A kalapács vissza­pattant. Másodszor már nem bírta felemelni a súlyos vasbunkót. Kihul­lott ujjai közül, bele az olvadó láva­tengerbe ... Átölelte a tetőt tartó osz­lopot. Az oszlop sütött s ő mégis resz­ketett. A réztükörben újra. alakok táncoltak. Ili nézett rá sajnálkozóan és megvetően, piciny karóráját nézte és elindult haza ... Egy szót sem szólt a lány, csak ment és vissza se nézett, a Szólni akart utána, de a fáradság > nyelvét is megbénította, kiszikkad.t J szájpadlásához tapasztotta. A kép J hirtelen megfordult. Ili most szembei jött vele. Ingére mutatott, de az ing J olajfoltos volt és sok-sok perzselés \ rajta. Majd mintha fenn ült volnál egy emeleti erkélyen s onnan mutat-} ta volna összeégett karját, lábszárát.! A lány nem nézett rá, elment mellet- ! te. Utánafordult. de az épület meg-! billent vele és dőlt. Sokan sikoltottakl s még látta, hogy Ili megfordul... i A tűztengerfelett a több mint száz f fokos hőségben daru húzott el. A J daru nedves ruhája párolgóit, arcaw vörösben lángolt. Szemét mereven\ egy pontra szögezte, keze gépiesen i kapcsolt. } A FIÚ mindebből semmit sem lá-i cott már. Ájultan csüngött a vastar- < ión. Idegfeszítő csend ült a csarnokra.1 Csupán a daru fogaskerekei csikó-' rogtak, amint egymásba martak. A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár szerelői be­fejezéshez .közeled­nek a vegyíkombináfc óriási földgáztároló- j árnak összeszerelésé­vel. Épülő új házak a Tisza-parii új városban A (

Next

/
Oldalképek
Tartalom