Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
VaaaMW, 1959. «Beptember 3# eSZAKMAGfAftORSZÄG ? Megyénk állami gazdaságai, termelőszövetkezetei a kiállítás díjazottal között Érthető izgalommal várták a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállításon résztvevő termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, hogy kiállított termékeikkel, bemutatott állataikkal vajon hány első. vagy második díjat hoznak el megyénkbe? De nemcsak ők, hanem izgatottan vártuk ezt mindannyian, akik figyelemmel kísérjük életüket, munkájukat. S az izgalom elsősorban abból fakadt, hogy ismerve a kiállításon szereplő többi, az ország különböző tájairól össaesereglett nagyhírű gazdaságok, termelőszövetkezetek eredményeit: bizony erős vetélytársafckal kellett a díjakért versengeni. Mindehhez járult még. hogy az évről-évre megrendezendő seregszemlén egyre fokozottabb igényt támasztanak a kiállítókkal szemben, s a zsűritagok is magasabb mércével mérnek. Büszkén mondhatjuk, hogy állami gazdaságaink. termelőszövetkezeteink legtöbbje megfelelt ezeknek a követelményeknek. Bár első díjat nem sokat hoztak, annál több második és harmadik helyezést vívtak ki, ami nem lebecsülendő eredmény! A bemutatott juhokért első díjat nyert mezőkeresztesi Táncsics Termelőszövetkezetnek például olyan vetőlytársai voltak, mint a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet, amelynek egyik fésűsmer inó kosa 11.27 kilogramm gyapjútermeléssel. 108 kilogramm élősúlyban 93 Pontot ért el. Ez lett később a kiállítás nagydíjjasa. A bemutatott baromfiakért sajnos ezúttal nem sikerült első díjat hozni, de sikerült két másodikat. Az egyiket a Bodrogközi Állami Gazdaság, amely sárospataki magyar kacsáival, a másikat a Borsod megyei Tanács olaszliszkai víziszárnyas telepe, amely bemutatott magyar lúd iáiért érte el ezt á helyezést. Sertésekből idén a fehérhússertés- fajta vett részt nagyobb arányban a kiállításon, hűen kifejezve ezzel is az országos sertéstenvésztési helyzetet, valamint azt a törekvést, hogy fingó! tudós a darwini „Hiányzó láncszeméről Di\ Louis Leakey, a kenyai Co- ryndon múzeum kurátora harminckét évig tartó ianganyikai régészeti kutatások után megtalálta az első pre-humán koponyát, vagyis azt a hiányzó láncszemet, amely a darwini elmélet igazolására megteremti a kapcsolatot az ember és a majom között. Dr. Leakey ezt a rendkívül értékes leletet, amelynek korát több mint hatszázezer évre becsülik, egy 18 év körüli fiatal lénj7 csontjának tartja. A koponya szerint ez az élőlény még nem volt a mai értelemben vett ember, de nem volt majom, sem, hanem átmenet a majomember és az ember között. minél nagyobb arányokban terjesz- szük el ezt a fajtát azokon a vidékeken. ahol tenyésztésének, feltételei adva vannak. Ebben a vonatkozásban egv második és egv harmadik díj került megyénkbe. A második díj a karosai Dózsa Termelőszövetkezetbe a bemutatott mangalica kan- süldőéit;, a harmadik pedig a Miskolci Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat hernádcécei telepére, a bemutatott mangalica tenyészkocáért. A te- nyészüszők bemutatóján is sikerült egy második díjat szerezni — mégpedig a Mezőnagymihályi Állami gazdaságnak a Darulánya nevű magyartarka üszőjéért. Nagy tanulság általában — ‘mint Felszeghy László, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főosztályvezetője is mondotta. hogy: „az állami gazdaságokban a múlt évihez képest jelentősen javult a tenyésztői munka és növekedett a termelés. Itt tulajdonképpen egy évtizede tartó céltudatos tenyésztői munkával állunk szemben. amelynek mostanában érnek be gyümölcsei.” Jól szerepeltek megyénk kiállítói a zöldségtermeléssel is. amelyért a Nagymiskolci Állami Gazdaságnak sikerült egy második díjat elhozni. Örömmel dokumentáljuk itt még egyszer, hogy ez a gazdaságunk erőteljesen törekszik céljai megvalósításúért: a miskolci ipari, munkásság jobb minőségű és olcsó zöldségáruval való ellátásáért. Ezért a tevékenységéért. és mindenek előtt a bemutatott szép termékekért már tavaly is díjat nyert a nagy seregszemlén. Elmondhatjuk tehát, hogy jól vizsgáztak megyénk kiállítói a mezőgazdaság e nagy szabadegyetemén, bizonyítva ezzel, hogy megyénkben is adva vannak a lehetőségek nagyszerű eredmények elérésére, amelyeket az elkövetkezendő kiállításokon még több díjazott termékkel dokumentálnak. ÖNODVÁRI MIKLÓS A munkaverseny hőseiből Akikről ritkán írnak — bár megér€lenilik... Minden évben egy hónapig áll a Borsodi Vegyikombináf. Ez alatt a Klcment Gottwaírt Villamos- sági Gyár és a Ganz- MÄVAG gépgyárának szerelői dolgoznak az ' üzemben. Megvizsgálják és szétszedik a gépeket, kijavítják a hibákat. C1 zekben a napokban a dolgozók százezrei lelkesedéssel harcolnak a munka frontján, hogy a párt- kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben minél szebb, s jobb eredményeket érjenek el. Az üzemekben lelkes versenygés folyik az első helyért. Úgy a gyár- részlegek, mint a brigádok az egyéni versenyzőkkel karöltve naponta érdeklődéssel figyelik a verseny alakulását. A Lenin Kohászati Művekben, a hangos híradón és a versenytáblákon is, — a folyamatos értékelés alapján — nyilvánosságra hozták az eredményeket. A sajtóban és a mólóban sokat hallunk és olvasunk a nagyolvasztó, a martinacélmű, a hengerdék, a nagy- kovácsműhely és a többi nagyobb üzemek jó munkájáról, akik a kongresszusi versenyben eredményes munkát végeztek. De a nagyobb műhelyek mellett ott vannak a kisebb .üzemegységek is, akikről keveset hallunk és olvasunk. Pedig szép eredményeket érnek el ezek is. A Lenin Kohászati Művek festő és üvegező részlegébe amikor bementem, néhány kérdés után meggyőződtem arról, hogy minden brigád teljesítette a pártkongresszus tiszteletére tett vállalását. Például Lévai József festő 10 tagú brigádja vállalta, hogy a. durvahengerde tetőmázolását 1400 óra helyett 1350 óra alatt elvégzi. Azonban a brigád munkájának jobb megszervezésével, az idő jobb kihasználásával, s fegyelmezett, odaadó munkájának eredményeképpen 950 óra alatt elvégezték, s így 148 százalékos eredményt értek ei. A brigád valamennyi tagja jó és szór- j galmas munkát végzett. De külön j meg kell dicsérni Papp Zoltán és * Gajdos Ede festőket, akik egyénileg is kimagasló eredményeket értek el. Lévai József, a brigád vezetője, néhány napja kapta meg a kiváló dobozó oklevelet, valamint a pénzjutalmat, mely még eredményesebb munkára lelkesíti a brigád valameny- nyi tagját. Lf a megnézzük egy másik brigád 11 eredményét, azt tapas'ztaljuk, hogy lelkiismeretes munkájuk eredményre vezet. Például Sonkoly György brigádjának kongresszusi vállalása az volt, hogy a durvahengerde gépház tetejének kétszeres lefesteséi; 1000 óra helyett 900 óra alatt végzik, el. Ezt a vállalásukat, határidő előtt, 707 óra alatt teljesítették. Énnek az üzemnek KlSZ-brigádja is va,n Szerencsés Gábor vezetésével. Ók is szép eredményeket értek el. A brigád vezetője mindössze 25 éves, s már kétszeres sztahanovista, háromszoros kiváló dolgozó és kétszeresen a szakma kiváló dolgozója. Szerencsés Gábor 15 éves korától dolgozik szakmájában s így nagy tapasztalatokra tett szert. A KISZ-brigádot ez év tavaszán alakították. Kezdetben a brigád átlag 105 százalékot ért cl, azonban szorgalmas munkájuk eredményeképpen ma már 130—140 százalékos a teljesítményük. Egyszóval: a párt politikájának iránymutatása alapján, szívvel- lélekkel dolgozik ennek a kisüzemnek a kollektívája. CSERMÁK TIBOR Mészárén# Lenk« és Sennyei Zsuzsa, , a. sárospataki gimnázium tanulói btseff- más barátnők: az iw- dalomkönyvböl aió- lcerü! a sasepcrlmsSs levél. " talpú cipője forrón szárította lábát. Erről jutott eszébe, hogy bejáró ruhában van. Az olasz szabású ingében, amit ma vett fel először, hogy itt benn az üzemben is lássák, nem utolsó. A lány csókja, a délutáni mozijegy, minden, minden eszébe jutott. Bérest látta megperzselt homlokkal, aki Krauszhoz. a divatbábhoz haszonlítja, akiinek mindez csak buli. Torkára keserű nyál tódult, s a nyállal együtt a holnap kérdése bugy- gyant ki belőle. Nem tudott választ adni Önmagának sem erre a kérdésre. Ha befagynak a kemencék, holnap mi lesz? Erős vízsugár sikongva belevágott a bután, céltalanul előretörő lávafolyamba. A felcsapódó gőz könnyet facsart szeméből. Az olajvezetékhez mind. közelebb kúsztak a lángnyelvek. Egy munkás — kalapáccsal a kezében — a müszerházhoz legközelebb álló tartóoszlop felé igyekezett. Oda még nem, ért el a folyó acél. Megpróbált felkapaszkodni a simafelületű vastartóan. de. fatalpas bakancsa megcsúszott. Újra és újra nekilendült. — Majd én! — ugrott a szitkozódó mellé Imre, s mutatta vékony talpú cipőjét. Az átforrósodott váz sütötte tenyerét és a, combját. Arcára pernye hullt, beborította orrát, száját. Az oszlop alját pedig kigyólassusággal fonta körbe a tűz. Felette lángok nyújtogatták, nyelveiket. — Siess! — kiáltották többen is alulról. Szemébe hs pernye hullott, de tudta, most szisszenésre sincs idő. mert a lángok a láváiként szétterülő acéltól is gyorsabban kúsznak . . . Egy felette húzódó András-keresztbe kapaszkodott. Tenyere tompán sajgóit. Fogai belemélyedtek ajkába, sós verejték szívódott be nyelvéhez. Még egy kötés és túljutott a futó lómgok magaslatán. AZ OLAJVEZETÉK rézcsapja a második ütésre megmozdult, de féltenyérnyit sem fordult, újra megszorult. Minden ütésre megfeszült teste a keresztvason, a vas kínzóan égetett. Alulról gáz csapott fel. A kalapács súlya nőttön nőtt, a csap pedig egy-egy ütésre csak félmenetet fordult. Karja minden ütés után tizedmásodpercnyivel tgvább pihent térdén. Legszívesebben elvetette volna súlyát. De érezte minden szempár a lendülő karját figyeli. A harc most ide összpontosult. Lent bénák a karok, s meddő minden fáradság, amíg az olaj szabadon fut és táplálja a tüzet. A menet előrehaladottságából következtetni próbáit a nyílás szűkülésére. Széles homlokának szögelésében a viszér hevesen lüktetett, minden ütésre visszadobolt. A dobhártya túl érzékenyen továbbította az agyba e rettenetes hangzavart: csengett, bongott a csarnok. Néha elhalkult a zaj. ilyenkor a csap körvonalai is elhalványodtak. Csupán a gúnyosan kúszó lángok öltögették nyelveiket rá, a fénylő réztükörből. A tükörben Krauszt látta. A lángokon át feléje mutatott és hahótázott. ..Jó kis buli, mi? Téged behúztak... Moziba így mégy? Szóba áll veled Ili'? Gondolod? Majd a KISZ-titkár megdicsér. Hősnek nevez. Ha-ha-ha! Hős lett Török Imréből. Ha-ha-ha! Hőőös! Ha-ha-ha!” Utálatosan nevetett Krausz. émelygett a gyomra. Friss levegőre vcigyott. Béres is jött és komoran kérdőre vonta. Az arcából csak a fontoskodást látta. ..Tegnap illett volna eljönni.. De Béres homlokát perzselt haj borította és fáradtan vonszolta a sebesültet. A sebesült néha jajgatott, keze pedig szénfeketén csüngött alá. Krausz távolabb állt és fölényesen legyintett: „Oda a prémcsi. Nem él a tag kollektiv életet.’* Az alakok egybeolvadtak. a. körtionalak elhomályosodtak. Lidércesen vibráltak a tárgyak előtte. IJEDTEN kapott a felette húzódó keresztkötéshez. A tűz parázslóit, de sötét füst már csak itt-ott gomolygott alatta, s azok is szétszakadoztak. A füstgöngyölegek szálakra bomlása olyannak tűnt előtte, mint az őszi délutánok homálya. Nem szerette az őszt, mindig fázott. Most is fázott és gyengének érezte magát. A csap kerek fogója repedten szorult a csőbe ágyazott csavaragyhoz. Imre a megbizonyosodás kedvéért mégegyszer ütött. A kalapács visszapattant. Másodszor már nem bírta felemelni a súlyos vasbunkót. Kihullott ujjai közül, bele az olvadó lávatengerbe ... Átölelte a tetőt tartó oszlopot. Az oszlop sütött s ő mégis reszketett. A réztükörben újra. alakok táncoltak. Ili nézett rá sajnálkozóan és megvetően, piciny karóráját nézte és elindult haza ... Egy szót sem szólt a lány, csak ment és vissza se nézett, a Szólni akart utána, de a fáradság > nyelvét is megbénította, kiszikkad.t J szájpadlásához tapasztotta. A kép J hirtelen megfordult. Ili most szembei jött vele. Ingére mutatott, de az ing J olajfoltos volt és sok-sok perzselés \ rajta. Majd mintha fenn ült volnál egy emeleti erkélyen s onnan mutat-} ta volna összeégett karját, lábszárát.! A lány nem nézett rá, elment mellet- ! te. Utánafordult. de az épület meg-! billent vele és dőlt. Sokan sikoltottakl s még látta, hogy Ili megfordul... i A tűztengerfelett a több mint száz f fokos hőségben daru húzott el. A J daru nedves ruhája párolgóit, arcaw vörösben lángolt. Szemét mereven\ egy pontra szögezte, keze gépiesen i kapcsolt. } A FIÚ mindebből semmit sem lá-i cott már. Ájultan csüngött a vastar- < ión. Idegfeszítő csend ült a csarnokra.1 Csupán a daru fogaskerekei csikó-' rogtak, amint egymásba martak. A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár szerelői befejezéshez .közelednek a vegyíkombináfc óriási földgáztároló- j árnak összeszerelésével. Épülő új házak a Tisza-parii új városban A (
