Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

2 fiSZ AKM AGY ARORSZAQ Kedd, 1959. szeptember 1. Eisenhower és MacMillan hétfőn este beszédet mondott a televízióban London (MTI) Eisenhower és MacMillan hétfőn reggel tért vissza Chequersből Lon­donba. ' Délelőtt istentiszteleten vet­tek részt a Szent Pál székesegyház­ban, majd az amerikai elnök az Egyesült Államok londoni nagykö­vetségére ment és ott is ebédelt. 14 óra 30 perckor fogadta Castiella spa­nyol külügyminisztert. ' 18 óra 30 perckor Eisenhower fel­kereste MacMiílant a Downing Strée- ten. 19 órakor a két államférfi be­szédet mondott a televízióban. Az adást a miniszterelnök fogadótérinél bői közvetítették. A televíziós beszédek után Mac­Millan vacsorát adott Eisenhower tiszteletére. A vacsorán résztvett Churchill, Lord Attlee és Eden is. * A Daily Express értesülése szerint Eisenhower azt szeretné, ha a nyu­gati hatalmak nyilatkozatot tenné­nek, kifejezve azt a szándékukat, hogy megerősítik a NATO-t és hogy atomfegyverekkel szerelik fel Nyu- gat-Németországot. Adenauer he­lyesli, ezt a tervet, MacMillan vi­szont ellenzi. A lap azt írja, Eisen­hower elnök és MacMillan megbe­szélései során sok időt szentelt e javaslat megvitatásának. (A Daily Expressnek ezt az értesülését más források még nem erősítették meg. (A szerk.) (MTI) De Gaulle visszaérkezett Párizsba Párizs (MTI) De Gaulle francia köztársasági el­nök vasárnap befejezte négynapos Algériai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes véle­mények szerint — írja äz AP — a francia államfő algériai útjának az volt a tulajdonképpeni célja, hogy .kipuhatolja az ott állomásozó fran­Amerikai és nyugatnémet kémeket ítéltek el Berlinben Az NDK legfelsőbb bíróságán pén­teken befejeződött annak a négy amerikai és nyugatnémet ügynöknek a pere, akik katonai és politikai kémkedést folytattak a Német De­mokratikus Köztársaság ellen. A bíróság a kémeket életfogytiglani, 15 és 12 évi börtönbüntetésre ítélte. A legfelső bíróság elnöke az ítéle­tet indokoló beszédében rámutatott, hogy mióta a Nyugat-Berlin demili- tarizált szabad várossá tételéről szó­ló javaslat megszületett, a .Nyugat- Berlinből kiinduló aknamunka nem­hogy mérséklődött volna, hanem még fokozódott. A négy elítéltet szintén Nyugat-Berlinben toborozták, ott kaptak kémkedési megbízatást és megfelelő kiképzést. A bíróság elnö­ke hangsúlyozta, hogy az elítéltek tevékenysége veszélyeztette az NDK .biztonságát és v közvetlenül a háború előkészítésére irányult. (MTI) cia hadsereg hangulatát”. Az AP szerint erre azért volt szükség, mert De Gaulle az Eisenhower elnökkel folytatandó megbeszélés után majd „újszerűén igyekszik megközelíteni az algériai kérdést.” Ez a lépés idő­ben egybeesik az ENSZ-közgyűlés újabb ülésszakának megnyitásával, hogy „kifogja a szelet az ázsiai, il­letve arab országok vitorlájából”. Ezek az országok szorgalmazzák ugyanis az algériai probléma megvi­tatását az ENSZ-közgyűlés szeptem­berben kezdődő ülésszakán. Az AFP kiemeli, hogy De Gaulle algériai kőr­útján, amelyet helikopterrel tett meg, egyetlen nagyobb várost sem érin­tett. Megnyílt a lipcsei nemzetközi vásár Heinrich Rau megnyitó beszéde Liftese (TASZSZ) Számos ország kereskedelmi és kormányküldöttségeinek jelenlétében Jó 1 enne A z elmúlt hét egyik délutánján sokan, várakoztak a villanyrendőr melletti, 5. számú OFOTÉRT üzlet fotó-pultja előtt. A várako­zók, száma egyre nőtt, mivel ennél a pultnál kiszolgálás nem volt. Hogy miért? Ki tudja? A bolt más pultjánál, ahol egy vásárlót sem lehetett niegszámolni — az érdekesség kedvéért — 2—3 kiszolgáló is álldogált és tereferélt. Hosszabb idő eltelte után a várakozók közül többen szóvá- ,tették az esetet, mire a kiszolgáló személyzet ahelyett, hogy kielégítette volna a vásárlók kívánságait, annak, a fiatalembernek a keresésére in­dult, akinek a „hatáskörébe” tartozott a fotócikkek árusítása. A nyomozás eredménye: Kiderült, hogy a fiatalember eltávozott. Úgy látszik, fontosabb magánügye lehetett, mert miután megszemlélte a vásárlók gyűrűjét és kigyönyörködte magát az egyre türelmetlenebbé váló emberekbenr. elsétált... • ^rr- r • Hogy hová? — Azt nem kötötte a vásárlók orrára. Erre aztán „riasztották” a belső helyiségek személyzetét. Három­négy ..friss” munkaerő szállta meg a fotócikkeket kínáló pultot és elég­gé modoros (vagy inkább modortalan?) hangnemben szolgálta ki a szám­ban immár méainkáhb megnöveled?^ vásárlók tömegét. Nem tennénk szóvá, de ez már nem az első eset az OFOTÉRT-úél. Több alkalommal volt tapasztalható ehhez hasonló fegyelmezetlenség az üzletben. Illetékeseknek mindeneset re fel kell fipyelniök ezekre az „ap­ró” hiányosságokra. Meg kell értetni azj ott dolgozó munkatársakkal, hogy a vevőknek nincs annyi dejük a várakozásra, mint nekik a terefe- rélésre... (kovács) ünnepélyes keretek között megnyílt a hagyományos őszi lipcsei nemzet­közi vásár. A vásár megnyitásán Heinrich Raú, az NDK kül- és bel­kereskedelmi minisztere mondott be­szédet. . A Német Demokratikus Köztár­saság változatlanul követeli a nyugat-berlini megszállási stá­tus megszüntetését — mondotta többek között. Rau foglalkozott beszédében a nemzetközi helyzet több más kérdé­sével is. Majd kiemelte a két rend­szer békés gazdasági versenyének je­lentőségét. A szocialista államok — mondotta — jelentősen növelték ipa­ri termelésüket és hatalmas sikere­ket értek el a tőkés országokkal folytatott békés versenyben. A Német Demokratikus Köztár­saság legfontosabb gazdasági fel­adata, hogy bebizonyítsa a szo­cialista rendster fölényét az el­ső munkás-paraszt német állam­ban a nyugat-németországi tőkés rendszer fölött és hogy 1961-ig elérje vagy felülmúlja Nyugat- Németországot a fontosabb élel­micikkek és közszükségleti ipar­cikkek egy lakosra számított fo­gyasztásában. (MTI) Figyelmeztető dátumok! I AZ első világháború I befejezése után az imperialisták tovább foly- l az eiso világnapom j taUák há5orúá mesterkedéseiket. Szakadatlan harcot folytattak az európai piacokért, s rágalomhadjáratyt indítottak a Szovjetunió ellen. 1933-tól a nyugati imperialista körök segítségével uralomra jutott német fasizmus katasztrófával fenyegette az emberiséget. 1935- ben Olaszország megkezdi abesszíniái rablóhadjáratát. 1936- ban a fasiszta Németország és Olaszország intervenciót kezd a Spanyol Köztársaság ellen s ezzel a szakasszal Európában is megkez­dődött az új világháború „főpróbája”. 1938-ban Hitler fasiszta csapatai lerohanták Ausztriát. Hitler már nyíltan hangoztatta terveit: térdre kényszeríti Európa népeit, meg­hódítja a világot. 1939 márciusában már Csehszlovák földön taposott a germán csizma. A német fasiszta hadigépezet egymás után szállta meg Európa országait. Európa lángba borult. S 1939. szeptember 1-én hajnalban Hitler gépesített alakulatai meg­támadták Lengyelországot, megszállták Danzingot — ezzel kezdetét vette Európában a második világháború. Európa vérzett. Falvak, városok, országok dőltek romba, gyermekek ezrei maradtak árván. Európa vérzett. Hitler háborúba szállt a haladás erői ellen. A német fasizmus „európai keresztesháborúról” szavalt az „Űj Európáért”. A tör­ténelem legvéresebb napjai következtek. Megteltek a börtönök az emberi­ség legjobbjaival. Megteltek a koncentrációs „táborok. Halálba kergették és bebörtönözték a magyar nép legjobb fiait, a kommunistákat. Ki ne emlékezne ezekre az időkre? De Hitler elszámította magát, kártyavárként omlott össze világhódító terve. A „villámháború” Németország területén ért véget — a Szovjet­unió, szövetségeseivel, saját barlangjában fojtotta meg a fasiszta fene­vadat. Felszabadultak Európa leigázott népei, s létrejöttek a népi demok­ráciák. . I 4a1é oI I a háború kirobbantása óta. A nemzetközi I Húsz esztendő telt el | imperiaUzmus azóta ls folytatja háborús pon. tikáját. A halál „lovagjai” nem akarnak tanulni a történelmi leckéből. Űj háborút szítanak a profit, a dollár érdekében. Egy maroknyi kisebb­ség ismét lángba akarja borítani a világot. Felfegyverzik a nyugatnémet revansistákat. Atomtámaszpontokat építenek a Szovjetunió, a szocialista országok köré. Ezen a napon, a második világháború huszadik évfordulóján emlé­kezünk és nem felejtünk! A békeszerető népek elszánt harcot folytat­nak a világbékéért. Nem felejtik el a nevezetes történelmi dátumokat, melyek vért, megaláztatást, mérhetetlen szenvedést zúdítottak az embe­riségre. A második világháborúban harmincmillió ember, közte 600 ezer magyar vesztette életét a frontokon és a haláltáborokban. A béke megőrzése korunk: sorskérdése lett. Csak az őrült akarhat le­bombázott városokat, tömegsírokat, hadiárvákat. Az emberiség élni akar! A legelvakultabb imperialista körök: milliomosok, kapitalista vezetők atomháborúval akarják megoldani a két világrendszer, a szocialista tábor és a kapitalizmus ellentéteit. Ez a háború azonban világkatasztrófával fenyeget. Ezt ma már minden józaneszű ember és több nyugati politikus is egyre világosabban látja. Tények bizonyítják, hogy ebben az esztendő­ben jelentősen csökkent a nemzetközi feszültség, tények mutatják, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján is meg lehet oldani úgy, ahogyan a Szovjetunió javasolja a nyugati hatalmaknak. Ebben az évben forduló­ponthoz érkeztünk a hidegháború és a békés egymás mellett élés erőinek harcában. A politika küzdőterén jelentős sikereket ért el a nemzetköri békemozgalom. A háborús uszítok sorozatos vereséget szenvednek. Az USA urai is jól tudják: századunkban már nincs távolság, Amerika föld­jére is hullhat bomba egy új világháború esetén. Ezen a napon emlékezünk és nem felejtünk! A haladó emberiség szüntelenül figyelmezteti Nyugat politikusait: egyetlen járható út a békés egymás mellett élés elveinek elfogadása, őszinte, nyílt szándékú tárgya­lások a béke érdekében. magyarok is, békében akarunk élni és minden eszközzel küzdünk a háborús uszí­A világ népei, köztük mi tők ellen. A béke erőinek állandó erősödése reménységet nyújt a világ népeinek, mert az élet, a haladás erői hatalmasabbak az imperialista „halállovagok” fegyvereinél. (—szegedi—) PINTÉR — S2QBÓ: XXVI. enczel csaknem egy esztendeje volt kint Nyugaton, s ez alatt a rövid idő alatt megjárta a szenve­dések iskoláját. „Ennél már csak jobb jöhet” — gondolta magában s elhatározta, hogy eladja magát. Meg is vásárolták testét, lelkét. Amikor ismét jelentkezett az iro­dán, tapasztalhatta, hogy már min­dent tudnak róla. Ismerik Magyar- országi életét, s egy esztendős nyu­gati tartózkodásának minden napjá­ról minden órájáról tudnak. Oktató­jául egy Mister John nevű, magyarul jól beszélő, amerikai egyenruhás ka­tonatisztet jelöltek ki. Az oktatás rendkívüt körültekintő volt, kiter­jedt mindenre, attól kezdve, hogy naponta két órát tornáztatták egé­szen addig, ahogy a zsebmetszőknél divatos, kisujjra szerelt, borotvaéles penge használatára oktatták. Megta­nították arra, hogy szerezzen haza­térése után gyorsan kémanyagot ka­tonai alakulatok' elhelyezéséről, azok számáról, fegyverzetéről, tisztek ne­véről, képzettségéről, az alakulatok politikai beállítottságáról. Megtaní­tották a miniatűr fényképezőgép ke­zelésére, amellyel a katonailag fon­tos objektumokat kellett későbbi te­vékenysége során lefényképeznie. Mint általában a kémeket, őt is jól kioktatták a rejtjelzésre és rejtjeles vázlatok készítésére. Egyszóval pénzt, időt, fáradtságot nem kímélve oktat­ták. Eközben ismét eltelt egy év. Éle­te szinte már megszokottá vált eb- , a magányos villában. El nem hagyhatta, csak valamelyik oktató­jának társaságában. De akkor aztán fenékig ürítettek az élet poharából. A pénz nem számított. Bírják az amerikai Rockefellerek, s majd meg­izzadnak érte az amerikai munkás­milliók. Olyankor, amikor egy héten két­szer elhagyta a kémiskola épületét, mindig az ötlött az agyába, hogy si­vár életének gépies napjaiban csak ez az egyetlen öröme. Hasonszőrű, kiképzendő társaitól mindig elkülö­nítették, tehát mindent oktatóival együtt kellett csinálnia úgy. ahogy a többik is mindig a kiképzőkkel vé­gezték feladataikat s azokkal jártak ki a városba. Az ilyen napokon dur- rogott a pezsgő, s a mámoros „sza­bad esték” mindig e'gy-egy nőnek a lakásán fejeződtek be. Ocsmányul, piszkosan, lerészegedve, egy szobá­ban oktató és tanítványa a két nőcs- kével... Mert a szemfüles amerikai oktatók még itt is figyelték tanítvá­nyaikat, nehogy véletlenül is fe­csegjenek a nőcskéknek, akik egyéb­ként is valainennyien az amerikai kémiskola „tulajdonát” képezték, csakúgy, mint a tanítványok. Az oktatás azonban 1956. szeptem­ber végén megszakadt. Legalábbis Wenczel László számára. A főoktató, Mister John eltűnt a láthatárról. Wenczel nem tudott semmiről sem­mit;- elzárva a külvilágtól. Megszűn­tek az esti kiruccanások is. Mister John csak november közepe táján jelentkezett ismét a villában, s a ki­képzendő kém kérdésére, hogy mer­re járt eddig, közölte: — Na. mit gondol? A maga hazá­jában. A magyarországi események­kel voltam elfoglalva, ezért nem tud­tam oktatni. ■— Itt valami olyat rebesgettek, hogy Magyarországon talán forrada­lom tört ki, de én ezt nem akartam elhinni. Tényleg ott volt? — Még hogy tényleg ... Budapes­ten, öreg fiú, Budapesten. Sajnos, eltört a kapanyél... Számítási hiba csúszott a dologba. — De hát meséljen már, Mister John< mi volt Magyarországon? Hi­szen mi itt annyira el vagyunk zár­va, még rádiót sem hallgathatunk. És Mister John mesélni kezdett. Elmondta mindazt, ami 1956. szep­tember végén, november közepén történt Magyarországon. Természete­sen az ő szája íze szerint, úgy, ahogy ő látta a dolgokat. Aztán az oktatás tovább folyt. De december közepén ismét megsza­kadt. Egészen szokatlan időben, reg­gel 4 ófakor jelent meg Mister John Wenczel László szobájában. Az im­már több hónapja szinte apácaéletet élő Wenczel kissé megrökönyödött a korahajnali ébresztőn. — Jöjjön velem az irodába! Az irodában már vagy 10, egyen­ruhát viselő amerikai tiszt -szoron­gott. Mister John beszélt Wenczel- hez: — Félbe kell szakítani az oktatást és önnek hasznosítani kell rhindazt. amit eddig tanult. Azonnal Magyar- országra kell mennie. A legrövidebb időn belül meg kell tudnia, . hogy Csepregtől Szentgottháráig hol van­nak magyar és szovjet katonai egy­ségek, milyen létszámban és milyen fegyverzettel. Tízezer forintot kap kézhez. A bhnkjegykötegeket úgy csomagoljuk és úgy szereljük fel, hogy azokat testének nem kiugró ré­szein felkötheti. A bankjegyeket ál­landóan itt kell hordani a ruha alatt. Senki sem tudhatja meg. hogy ön mennyi pénzzel rendelkezik. Az át- jutás könvuű. megfelélő iratokkal ellátjuk. Érvényes. Kovács Ödön névre szóló személyi igazolványt kap. Foglalkozása: ügyvéd. A pénzt csak azoknál használhatja fel, akik erre alkalmasak. Úgy, ahogy azt ta­nulta ... Mister John pillanatra elhallga­tott. Wenczel közbeszólt, mint akit már teljesen saját képükre gyúrtak az amerikai tisztek. — Egyéb feladatom nincs? — Csönd! Ne zavarjon meg gon­dolkodásomban. — De hát... — Egyéb feladata is lesz. Katonai okmányokat kell szereznie. Lehető­leg tisztek igazolványait és iratait. Továbbá: civilek személyi igazolvá­nyait Dflindkettőből amennyit csak tuti. Dé nagyon vigyázzon. Határidő: megérkezéstől számítva egy hét... Amikor Wenczel visszavonult szo­bájába, hogy felkészüljön az útra, hirtelen rosszul lett. A túlfeszített idegmunka most éreztette igazán ha­tását. Mister John tépte a haját, de Wen­czel nem indulhatott. Beteg lett. Azonban a feladat elvégzése reáma­radt, s felgyógyulása után, január végén útnak indult. A határig két o.merikai és egy osztrák csendőr kí­sérte. Amikor simán átérkezett a hatá­ron, az egyik határmenti városba ment szüleihez, itt töltött el egy-két napot, majd kisétált a város környé­kére, hogy tájékozódjék. Az ellenőr­zés rendkívül szigorú volt. Ezért dol- gavégezetlen kellett visszaindulnia, s különben is letelt a határidő. Bécsben, a Bankpasse 28-ban már várt, rá egy amerikai ügynök, aki visszaadta eredeti amerikai iratait. Kocsiba ültette és átvitte Nyugat- N émet or szánba. Münchenben jelent­keztek az új amerikai főnöknél, dr., Pockernál. Megkezdték Wenczel be­számoltatását ... — No, mondja csak el — fordítot­ta a tolmács —, hol járt Magyaror- szá.aon? Wenczel elmondta, de iratokkal dokumentumokkal. kémanyagokkal nem tudott szolgálni. Nagyon erős volt az ellenőr­zés ..« — Hazudsz, te piszok, disznó kom­munista ... Tudjuk, mit csináltál annál a nyomorult nyilatkozatnál is. Nem hoztál anyagot, tehát nem is jártál Magyarországon... — De hát a maguk emberei kísér­tek el, egészen a határig — ellenke­zett Wenczel. — Utána szöktél vissza, te rongy. No, majd meglátjuk, hogy igazat mondtál-e... Wenczelt anyaszült mesztelenre vetkőztették, ruháit kiforgatták, a bélését felvagdosták, majd beültet­ték az úgynevezett „igazmondó” gépbe. Ez a gép hasonlított egy fog­orvosi székhez. Lábát, kezét odaszíj- jazták, fejére egy fémsisakot tettek, aztán rendkívül erős áramot enged­tek bele. Dr. Pocker és két, orvosi köpenybe bújt amerikai egy táblát figyelt. A táblán egy tű hullámvona­lakat rajzolt. A hullámvonal — ért­hetően Wenczel nagy idegességétől s nem utolsó sorban félelmétől — fel­tűnően széles kilengésekkel rajzoló­dott a táblán keresztülfutó papír­csíkra. — Az igazmondó gép azt mutatja, hogy hazudsz, átkozott! Nem is vol­tál Magyarországon és most össze­vissza fecsegsz ... Ezért öltünk beléd annyi pénzt?! Dr. Pocker lerántotta Wenczel fe­jéről a fémsisakot és öklével a lekö­tözött ember arcába vágott. Délután két órától este 8-ig egyfolytában verték, rugdosták, csépelték. Fel­váltva. Az amerikai arcán tükröző­dött az a belső érzés, hogy ez a sza- dizmus örömet okoz neki. S mintha Wenczel László lett volna a népi de­mokratikus társadalom megtestesí­tője, úny ütötték-verték. Minden bosszújukat beleadták. A késő esti órákban aztán felmutattak neki egy levelet. Leültették és elolvastatták vele a sorokat. A levélben az állt, hogy Wenczel meobízhatatlan ember, ille­tékteleneknek rendszeresen elárulja kapcsolatait. folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom