Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

Vasárnap, 1959. augusztus H5. 3 esZAKWAGYAROltSZAl» TÁTRAI EMLÉKEK Régen volt, 1934 augusztusában. Az egykori Majthényi báró lükané- nyei kastélya udvarán üldögéltünk a vén gesztenyefák árnyékában. Vagy nyolcán voltunk — serdülő béres­gyerekek a cselédudvarból. Mezitlá- mondták — bas, szutykos fickó valamennyi. Tág- ranyílt szemmel, irigykedve hallgat­tuk az ifjú báró — László úr beszá­molóját a tátrai nyaralásról, csodá­latos jégbarlangról, valahol a Sze pességben és a gondtalan, vidám életről a Balatonon. — Ti, fiúk azt el sem tudjátok képzelni, hogy mi mindent éltünk mi át a nyáron! Azt nepz lehet egy könnyen elmondani. Jövőre pedig méu többet látunk majd. Megyünk Svájc ba, Ausztriába, s talán még Abbáziá­ba is ... — dicsekedett a cingárter- metű báró-csemete. — Hja, könnyű nektek, hiszen ti urak vagytok, földbirtokosok, sok c pénzetek, utazhattok, járhatjátok a világot, de mi, szegény .béresfiúk va­gyunk, mi még álmunkban sem jut­hatunk. oda — gondoltuk mindnyá­jan magunkban, s ballagtunk anda- logva a patakra fürödni. Az volt a. mi nyaralásunk; fürödni, halászgat- ni az iszapos Csehi-patakban. Persze azóta igen sok viz folyt le a lomha Dunán és a kanyargó Tiszán. Válto­zott ám a világ. Igen nagyot válto­zott. — Furcsák ám ezek az izlandi gye­rekek, bácsi. Ha bogarat látnak, ■vagy békát, gyíkot, lepkét — vala­mennyien szaladnak és hosszan múlják az állatokat, önáluk, nyík, sem lepke, de ben is — Kiss Marika édesanyja, Sátoraljaújhelyen Bodroghalmi Jan­csi szülei is üldögélnek a ház előtt, s bá- a csillagokat fürkészik. S a többi azt szülő is, akinek gyermekei a Tátrá­ban vannak — szintén úgy. Renkja­A „Gyermek-paradicsom” (Detsky Raj) boldog lakói. — Szomszédasszony, aztán elenge­di-e Marikát? Nem fél, hogy valami történhet vele abban az idegen nagy világban? Hiszen alig 12 éves a lel­kem és az a hosszú út az ismeretlen országba, bizony, az nem kicsiség, így mondogatták a szomszédok a kislány édesanyjának. — Nem kell annyit tereferézni, Marika elmegy és kész! Miért ne menne? Bárcsak én mehettem volna hajdanában. S elvégre; nem lesz ott a leányka egyedül — lesznek ott bi­még erdő sincsen és vasúton is csak most utaztak először — magyarázza Orosz Kati Ózdról. — Nem rossz pajtások az izlandi­ak, de a dánok azok sokkal jobbak, barátságosabbak. Főleg az a kétmé­teres Jan Pedersen jó gyerek, ő volt az első, akivel összebarátkoztam. A nyelvét nem értettem, de mutogat­tunk, gesztikuláltunk, s végre még­is csak megértettük egymást. Egyéb­ként ezt a hosszú fiút mi, magyarok A pártvezetőségek ujjavalasztása előtt a Lenin Kohászatban — Látjátok, ott az a magas hegy a Lomniczi-csúcs - (Borsod) a felhőben bujkáló ormok- mutatja Eperjesi Pisti felé. Az előttünk álló nagy feladatról a pártvezetőségek újjáválasztásá- ról és annak most folyó előkészíté­séről érdeklődünk a Lenin Kohásza­ti Művek nagyüzemi pártbizottságá­nak titkáránál, Nemeskéri János elvtársnál. Ha pontosak akarunk lenni, két- síkú előkészítésről kell beszélnünk, — tűnik ki Nemeskéri elvtárs sza­vaiból. Kétsíkú, de egycélú, hiszen a termelési mutatók emelkedése, a verseny vállalások teljesítése és a na­pi politikai feladatok elvégzése — egymással párhuzamosan ér csak el sikereket. Mert elsősorban a sikereket kell megemlítenünk. A legtárgyilagosabb szemlélő is ezzel kezdené, miután végignéz jónéhány statisztikát, elbe­szélget sok emberrel, akik őszintén elmondják véleményüket a dolgok mikéntjéről. Kezdjük talán a termelés terén el­ért eredményekkel, amelyek különö­sen a március 6-i párthatározat meg­jelenése, részletes megismerése után váltak jelentősekké. Az egész gyárra vonatkoztatva — a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásokat már túlteljesítették és az ez időszakra tervezett 17 ezer ton­na acél helyett 22 ezer tonnát áll­ták. Egyébként sorolhatnánk a gyár­részlegeket ... A nagyolvasztó 5 ezerrel túlteljesítette már a felaján­lást, a hengerészek az előirányzott 40 ezerből már 22 ezer tonnánál tar­tanak. — Egyedül a húzóüzem az, amely nem tudja teljesíteni a vállalást, de nem az ő hibája, illetve nem is hi­ba — fejti ki Nemeskéri elvtárs — a kapacitása nincs kitöltve, vagyis nem elegendő a rendelés. A legszebb eredményeket a gyár a termelékenység emelkedése és az önköltség csökkentése terén érte el. Az előirányzott termelékenységi nö­vekedés — 8 százalék. Már eddig — az első félévet véve alapul — 14—15. százalékos emelkedést mu­tatnak ki. Dicsekvés nélkül meg lehet álla­pítani, hogy a Lenin Kohászati Mű­vek az összes kohászati üzemek kö­zül a legjobb eredményeket érte el. És mégsem lesznek élüzem! •— Mindez azok miatt, akik sem­mibe veszik a balesetelhárítási in­tézkedéseket, szabályokat. Sajnos, ennek a nemtörődömségnek hat tra­gikus halálos áldozata volt. A jövő­ben többet akarunk foglalkozni ez­zel a kérdéssel és minden úton-mó- don próbáljuk meggyőzni dolgozóin­kat, hogy saját érdekükben tartsák be a balesetelhárítási intézkedéseket. Több mint 50 brigád dolgozik az LKM-ben a szocialista munka bri­gádja címért, amelyet a múlt év decemberében a martinacélmű gép­zonyára az ország minden részéről —? szólt az értelmes apa, a volt nyolc- holdas Kiss gazda, ma már termelő­szövetkezeti tag. S egy szép nyári napon a fekete­szemű Kiss Marika Gölléről, So­mogy megye egyik termelőszövetke­zeti községéből elindult az ismeret­len, „idegen” ország felé, Csehszlo­vákiába, öthetes úttörő ifjúsági tá­borba. Részt vett a felejthetetlen út­törő ünnepségen Prágában, szemtül- szembe beszélgetett Siroky elvtárs­sal. Prágát soha, soha el nem felej­tem. Persze a Tátrát sem. Üdülőte­lepünk, a „Gyermekparadicsom” méltó ám a nevéhez. Ha hazakerü­lök, házról-házra fogok majd járni, s mesélni mindenkinek Csehszlová­kiáról, a Tátráról és arról, hogy mi­lyen nagyon jó dolgunk volt ott — irta Marika a naplójába. — Nagyon szépen fogadtak az üdülőben, kitűnő vacsorát kaptunk és gyönyörű szobákban helyeztek el bennünket. Más-nap kirándultunk a Poprádi tóhoz és ott saját kezemmel megsimogattam egy gyönyörű, szelí­dített szarvast — amit Petriknek hívnak. A cseh turisták le is fényké­peztek. Nagyon jó itt lenni, csak kár, hogy a napok igen gyorsan múlnak... — Ezt írta -naplójába az eleven, sző­ke fiú, Bodroghalmi Jancsi Sátoral­jaújhelyről. =* Nagyon tetszik itt nekem, jól éreztük magunkat, sok új barátokat szereztünk, s főleg a magyar gyere­kekkel egy-kettőre megbarátkoztunk. Szeretnék még egyszer ide visszatér- Kaszásokat. %i. — E szavakat Katrin Fridriks- ^étir írta a messzi Izland szigetéről. Eeykjavikból került ide ez a szim­patikus, 15 éves karcsú leányka. vik, Koppenhága, Budapest; Prága, Rudabánya — mindenütt a boldog gyermekekre gondolnak, akik ezidö- tájt az égbenyúló ormok alatt alsza­nak. • Ismét csendes; nyári este. A gyer­meküdülő előtt vígan lobog a tábor­tűz. Négy ország fiai, leányai nótáz- gatnak. Vidám jelenetekkel nevette­tik meg egymást. — Este van már, késő este, tábor­tüzek égnek messze... — visszhan­gozzák a közeli fenyvesek a kedves magyar éneket. És bizony, _ tényleg, késő este van. A tábortűz lassan hamvad, s 90 gyermek énekli a nem­zetközi ifjúsági himnuszt: ... Béke, béke, béke, — hangzik vissza a him­nusz refrénje, majd végleg csend borul a tájra. A gyermekek felkel­nek a tűztől, összefogódzkodnak a kis kezek. s jókívánsággal búcsúz­nak: — Jó éjszakfa, jó éjszakát... 1959 — augusztus. Juhász Bálint úttörő — egy magyar bányász fia — valahol Rüdabányán, Borsod megyé­ben a faluvégi gyepen üldögélnek a zöld akácfák alatt. Körülötte csupa kíváncsi legényke. Hallgatják, amint Bálint Csehszlovákiáról, a Tátrában töltött nyaralásról beszélget. Jó paj­tásokról, Pilzenből, Prágából, Reyk- janikból, Dániából. Jól megtermett, szép szál fiú ez a Bálint. S milyen érdekesen tud beszélni külföldi él­ményeiről, a csodálatos jégbarlang­ról, égigérö hegy óriásokról. Talán Bodroghalmi Jancsi is éppúgy ma- gyarázgat kis pajtásainak Sátoralja­újhelyen. f Ivana Malikova Pilzenből, Jana Novotná Prágából, s á többiek is, Dániából, Izlandból emlegetik a Tát­rát, a jóbarátokat a VHavától, a Du­nától, Tiszától. Munkásgyermekek, dolgozók fiai, leányai hallgatják a hazatért boldog nyaralókat. Hall­gatják őket figyelemmel, kíváncsian. Igen. Úgy, akárcsak mi 25 évvel ezelőtt hallgattuk a vén gesztenye­fák alatt a pökhendi báróúrfit. Hu­szonöt év nem nagy idő, de éppen elég ahhoz, hogy megváltozzon a vi­lág. BARTÓK JÁNOS részlegénél indítottak el. A nemré­gen lezajlott értékelésen négy bri­gád meg is kapta ezt a megtisztelő címet és most nagy az izgalom, —• vajon megtartják-e az elkövetkezen­dő hónapokban is? Nemeskéri elvtárs elmeséli, hogy a megszokottól eltérőleg a brigád­vállalások, túlmenve a termelés emelésén, szinte minden emberre külön szabják meg a feladatot. Nem ritka a szocialista munka brigádja címért folyó versenyben az ilyen kitétel: X. Y. pedig leszokik az ita­lozásról és a brigád tagjai kötelesek ebben segíteni neki. De gyakori az is, amikor a brigád vállalja, — gépi meghibásodás miatt nem állnak le, nem várnak szerelőkre, maguk kez­dik javítani a szocialista megőrzésre átvett gépeket. És végig kell menni az üzemrészeken ..., karbantartott, olajozott gépeket talál az ember, látszik, hogy gazdáik törődnek ve­lük. Mindebben a nagy munkában — nyugodt szívvel mondhatjuk ezt — a kommunisták a kezdeményezők. Az ő egyéni példamutatásuk töb­bet ér tíz átolvasott, végighallgatott brossúránál. Jelentős fellendülés ta­pasztalható a párttagok között min­den vonalon. A termelés terén elért eredményekhez kapcsolódnak a párt­munkában elért sikerek. Szinte nincs olyan párttag a Le­nin Kohászati Művekben, aki köz­vetlenül ne venne részt a pártvezető­ségek újjáválasztásában, kisebb-na- gyobb megbízatással. Alakítottak káderbizottságokat — a nagyüzemin kivül tizet. Felülvizs­gálták a jelenlegi vezetőséget, javas­latokat tettek — ki marad régi he­lyén, kit milyen oknál fogva válta­nak le és kit ajánlanak helyette. A párttagság együttes munkájának eredményeként ma már minden alapszervnél megtették ezeket a ja­vaslatokat. A kommunisták jól tud­ják — ha azt akarják —, hogy sike­res legyen az elkövetkezendő idők nagyjelentőségű és fontos eseménye —» a pártvezetőségek újjáválasztása — mindannyiuknak segítenie kell és a legapróbb pártmunkától kezdve a legnagyobbakig el kell végezniük, ha megbízzák őket. Az első vezetőség válasz tó taggyű­lések a Lenin Kohászati Művekben szeptember 1-én lesznek. Ide meg­hívják mindazokat az alapszervi tit­károkat, akiknél később tartják majd a taggyűlést és az elsők után leszűrt tapasztalatok alapján tart­ják meg a többit. A látottak és hallottak után bízni tehet abban, hogy a pártvezetőségek előttünk álló újjáválasztása to­vábbi sikereket eredményez a Lenin Kohászati Művek kommunistái és pártonkívüli dolgozói körében. Épül a Szovjetunió legnagyobb hangverseny-orgonája Az orgonát a Szovjetunió kulturá­lis ügyei minisztériumának megren­delésére a legrégibb cseh hangszer­gyár szállította, amely 82 éves fenn­állása óta eddig több mint három­ezer orgonát épített. A cseh mesterek kiváló alkotása az új hangverseny évad első napján fog .megszólalni a , Csajkovszkij-te­remben. Húsz forint munkaegységelőfeg a mezőcsóti Munkásőr 7sz-ben ami­juhász Bálint Rudabányáról egy kicsit szégyenkezett, kor az izlandi kislánnyal kellett íényKépezHeánie. (Fotó; Postrik) Mezőcsát határában a minap nagy tábla felszántott földre mutattak a mezőgazdasági osztály munkatársai: — Célszerű, s jól megszervezett munkával így lehet magas jövedel­met elérni! — Hogy értsem ezt? ... — Ügy, hogy erről a darab földről egyszer már „kiárult” 160 ezer fo­rintot a Munkásőr, s másodvetésnek még mindig lehet bele silókukoricát, vagy borsót vetni... Előbb külön­ben burgonya volt benne, korán ül­tették, helyesen művelték, exportra szállították; abból árulták a 160 ezer forintot. Amikor pedig részletesebben utá­na néztünk a hírnek, megtudtuk, hogy az egy éves jubileumot ün­neplő fiatal — hiszen nagyon is fiatalnak tűnik a többi csáti és csát- környéki tsz mellett — közös gaz­daság beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Tavasszal, amikor meg­alakult a termelőszövetkezet, célul tűzték maguk elé, hogy lehető legrö­videbb idő alatt megvalósítják a bel­terjességet. Nos, amennyire ez egy év alatt lehető volt — meg is tettek erte mindent. Minthogy a belterjes gazdálkodás egyik alapfeltétele az állattenyésztés — következésképp nagy területen termesztettek takar­mánynövényeket is. A termelőszö­vetkezet portáján takaros kazlak mu­tatják, hogy gondoltak a téli takar­mányellátásra. A szép szarvasmarha­törzs mellett huszonöt anyakoca, körülbelül 700 darab juh van je­lenleg és a közeljövőben érkezik újabb 400 darab, jövőre pedig mint­egy 2 000 darab baromfi. A termelőszövetkezet előrelátható­lag 80 forintos munkaegységérték­kel zárja az évet, s eddig is minden hónapban 20 forint munkaegységelő­leget fizettek. Az idei gazdag ta­pasztalatok alapján már készülnek a jövő évi termelési tervek, s a mos­tani szép eredmények láttán várha­tó, hogy ősszel többen kérik majd ebbe a fiatal, de máris jól gazdálko­dó közös gazdaságba felvételüket. V. I. Hirdetéseket a következő napra déli 12 órá­ig, vasárnapra péntek déli 12 óráig vesz fel a Kiadóhivatal, Széchenyi u. 15—17 és a Ma­gyar Hirdető, Széchenyi u. 83. sz. Szombaton hirdetésfelvétel nines (Kivétel a gyászjelentés.) Hir­detésfelvétel egyébként min­dennap délután fél 4 óráig. csak Colos-nak hívjuk. Nagyon ked­ves fiú, és nem tudunk rá haragud­ni, még akkor sem, ha az orrunk elől kapja el a dupla fagylalt-ada­got. Mert az édességet a Colos ám igen szereti. Persze, én sem vetem meg. Híztam is már teljes öt kilót! — dicsekszik a jómegjelenésű Ju­hász Bálint Rudabányáról. Csendes nyári este borul a mo­gorva sziklaóri­ások fölé. Az éj sötét leple alatt szunnyadnak a csúcsok. Megszűnt a madárdal és a turisták gondtalan kacaja is végleg elcsendesült. Csak a csörgedező he­gyipatakok suttog­nak, csobognak egyhangúam. Al­tatják a turistá­kat, üdülőket, őzi­kéket. Szűzi csend honol mindenütt. Csak távol az er­dőben az éj „ki­rálynője”, a ba­goly hühókázik. Az ég tele van hu­nyorgó csillagok­kal. Az emberek ilyenkor szeretnek üldögélni a ház elején, padokon. s nézik, nézik, bá­mulják a titokza­tos csillagos eget: a Göncölszekeret, Kaszásokat, Sark­csillagot . Talán a dunán­túli Gölle község­A moszkvai Csajkovszkij-terem­ben befejezéshez közeledik az új or­gona építése. Ez lesz a Szovjetunió legnagyobb orgonája. Csaknem olyan magas, mint egy emeletes ház. 7800 sípja több mint húsz tonnát nyom. Az orgona sokkal tökéletesebb a ré­gi típusoknál. Automatikus berende­zés Váltja á regisztereket, s így az orgonista minden segédlet nélkül játszhat rajta. -* ■ '----------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom