Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-15 / 191. szám

2 ESZAKMAU* AKURSZAli Szombat, 1959. augusztus 15. Gfarcspodik a miskolci Táncsics Tsz — Aztán ne felejtse el megdi­csérni a patronálóinkat! — kiál­totta még utánunk az iroda ajtajá­ból Tóthné, a miskolci Táncsics Termelőszövetkezet főkönyvelője. Rábólintottam, aztán előre en­gedve a kalauzolásunkra „kivezé­nyelt” bőszoknyás, tisztakötős Ma­riska nénit, hivatalos nevén özv. Farkas Lászlónét, berántottam az autó nyitott ablakú ajtaját. Ma­riska néni. is elhelyezkedett már, begyömöszölve lába elé a piaci „kaskát” s előre intett: — Hát akkor irány a kis Pást­Kocsink nagyot horkantva ru­gaszkodott neki. Darabig hallgat­tunk, aztán Mariska néni megtörte a csendet. — Jó, hogy most jöttek, még láthatnak valamit a cséplésből is. Ügy dől a kévékből a mag, olyan egy-kettő telik a zsák, hogy öröm nézni. — Mekkora területen gazdálko­dik a Táncsics Tsz? — kérdeztem közbe. — Olyan 300 katasztrális hold körül. Ez majdnem az egész szán­tó. .. — És hogyan gazdálkodnak? — Hát, most már jól. Igen, jól. Hanem esztendőkön keresztül sok gondunk akadt. De csoda? Tíz év alatt 18 elnökünk volt, de még- csak egy sem közelítette meg a mostanit. A mi Bélánkat... Én már csak így mondom, mert hogy. gyerekkorától ismerem Szűcs elv­társat. — Aztán milyenek ezek a mos­tani eredmények? — hajolok köze­lebb. — Egészen pontos számadatokat nem tudok mondani, de azt igen, hogy míg tavaly 1,60 kg búzát kap­tunk munkaegységenként egész év­re, most csak az előleg meghaladja a 3 kilót... Hanem, nézze csak, már :tt is vannak a cséplők s az ott közöttük Szűcs elvtárs, az el­nök, majd ő megmondja egészen pontosan. — Elhallgatott, de amíg autónk bekanyarodott, a tanyaépü­lethez, még hátrafordult. — Higyje meg, amikor hozzánk került a mi elnökünk, még tán azt sem tudta, hogyan kell fogni a kasza nyelét. Igazi szakmája a kőművesség, még­is ma már csak győzzék követni, ha arat... Kocsink huppanva megállt, s már jött is elénk a Táncsics elnöke, Szűcs Béla elvtárs. — Hát eljöttek meglátogatni bennünket is? — rázta meg öröm­mel a kezünkét. A mi embereink Óvjuk meg a betakarított termést Jó talajelőkészítés, nemesített vető­mag és a kedvező időjárás eredmé­nyeként a termelőszövetkezetek és egyéni termelők az idén lényegesen jobb minőségű és nagyobb mennyi­ségű termést takarítottak be, mint az elmúlt évben. A betakarítás idő­szakában lehullott bő csapadék azon­ban a gabonafélék nedvességtartal­mát megemelte. A szabványnál ma­gasabb nedvességtartalom a gabona­félék minőségi megóvását megnehe­zíti. Az ilyen termények ugyanis lé­nyegesen hamarabb melegszenek, be­füllednek és dohosodnak, mint a szabvány — 14,5 százalékos — ned­vességtartalmú termények. Ebből vi­lágosan következik, hogy fokozott gondot és figyelmet kell fordítani a már elcsépelt és elraktározott ter­mény minőségi megóvására. Elsősorban arra kell vigyázni, hogy már a cséplésnél kiválogatásra kerül­jenek a nedves, ázott, csírás kévék. Ezeket csak előzetes szárítás után és teljesen külön kell elcsépelni, mért az egészséges terméssel keverve, annak minőségét lerontják. Az el­csépelt termény nedvességtartalmát meg kell vizsgálni, s ha fogása fapa­dos, tehát a szabvány nedvességtar­talmat meghaladja, akkor ponyván, vagy egyéb — erre alkalmas — he­lyen meg kell szárítani. Üj termésű kenyér- és takarmánygabonát zsák­ban tárolni nem szabad. A leghelye­sebb eljárás az, ha hombározzuk, azaz megfelelő száraz helyen halom- baöntve tároljuk. Tárolás alatt gyakran — legalább hetenként — meg kell vizsgálni a termény minőségét. Ellenőrizni: kell, hogy riincs-e benne melegedés, mert a minőségromlás általában melege­déssel kezdődik. Nagy óbb mennyi­ségű áru tárolásánál helyes, há vas­pálcikákat szúrunk a halomba, mert ezek langyosodása bizonyítja, hogy az alsó rétegekben melegedés indult meg. Ha ilyet észlelünk, a terményt azonnal forgassuk át, lehetőleg ros­tálással vagy szóró-lapátolással, tehát úgy, hogy a terményt a levegőben magasraszórva jól lehűtsük. Száraz, szellős időben a gabonatároló helyi­ség ajtaját és ablakait nyissuk ki, létesítsünk kereszthuzatot. Csakis gyakori alapos ellenőrzéssel, időben és jól végrehajtott árukeze­léssel lehet a termények esetleges minőségi elváltozását megakadá­lyozni, illetve az áruromlásból szár­mazható tetemes károkat kiküszö­bölni. Szívleljék meg tehát a ter­melőszövetkezetek és egyéni terme­lők a fentebb elmondottakat, mert a minőségi elváltozást szenvedett, rom­lott termények takarmányozásra sem használhatók fel, és vállalatunk sem veszi át. Elsősorban tehát saját ér­deke minden termelőszövetkezetnek és egyéni termelőnek a betakarított bő termés gondos, minőségi meg­óvása. Zoltán József a Megyei Terményforgalmi Vállalat igazgatója. is megérdemlik a dicsérő szót. — S invitált közben az árnyék alá. —• Mi újság maguk felé, elnök elvtárs? — Hát hol is kezdjem csak? Lát­ja, már befejezés előtt áll a csép- lés. Soha nem volt ilyen szép ter­mése a tsz-nek. ösziárpánkból 23 mázsás átlagtermés volt holdan­ként. A búzánk fajsúlya eléri a 83- 8.4-et, de nagyon szép a konyha­kertészetünk is. A cukorrépánk, ahogy mutatkozik, 200—210 má­zsát is ad egy-egy kataszterről. — Igen, a konyhakertészetükről már sok szépet hallottunk... — No, ott az asszonyaink jeles­kednek igen dicséretreméltóan. Ti- zénketten művelnek 26 hold kerté­szetet. Pedig nem éppen fiatal me­nyecskék. Valamennyien túl van­nak az ötödik X-en is. Különben is a tagság átlagéletkora közel van az 50 esztendőhöz. De higyje el, sok­szor bravúrosabban dolgoznak, mint bármelyik 25 esztendős fiatal­ember. Nagyszerű eredményeket érnek el. Ne mondjak mást, 300 holdat* művelünk 40-en, s a zár­számadáskor munkaegységenként 65—70 forintra számítunk. — A tsz foglalkozik állattenyész­téssel is? —- Természetesen. Száztíz hízott sertésre szerződtünk év végéig, és most adtunk át 30 darab hízott marhát is. Huszonnégyezer forint tiszta hasznot hozott a konyhára. — Szóval gyarapodik a miskolci Táncsics vagyona? — Gyarapodik bizony. S ehhez ko­moly segítséget is kapunk patro- nálóinktól. Igen sokat és igen ön­zetlenül segítenek bennünket. A BELSPED kirendeltségének dolgo­zói még a cséplésnél is segédkez­tek, hogy mihamarabb a magtárba tudjuk a termést. Király György meg, a MÉH igazgatója — de szó szerint vegye! — ócskavasból se­gített' összehozni egy traktort a tsz részére. Ne nevessen, higyje meg, ugyanúgy megteszi, mint egy új... Tudja, az ember úgy segít magán, ahogy tud. És ez pedig nagyon jó dolog. S amellett, hogy a tsz mun­káját könnyíti, lelkesíti is az em­bereket. ízlelgetve a szót, büszkén mondhatjuk rá, hogy a miénk!... REPÜLŐ AUTÖK Franciaország rövidesen repülő autókat importál Amerikából. A re­pülő autók tervezője a lengyel szár­mazású 39 éves Franciszek Piaseczki. Az autónak két helikopter típusú csavarja van, három-négy utast szál­líthat, szárazföldön 80, levegőben 150 kilométer sebességgel halad, ezen­kívül vizen is tud járni. Felvételi vizsgák a Nehézipari Műszaki Egyetemen A 10 éves Nehézipari Műszaki Egyetem 11-ik tanévének előkészí­téseként tartott felvételi vizsgák lényegében befejeződtek, kiválasz­tották az elkövetkező tanév I. éves diákjait. A nappali tagozaton a bánya-, kohó- és gépészmérnöki karra je­lentkező, mintegy 420 jelölt több mint 20 vizsgabizottság előtt szere­pelt s közülük a felvételi bizott­ságok 359-et vettek fel. A bánya- és kohómérnöki karon a felvételi vizsgák alkalmával a keretszámo­kat betöltötték. A gépészmérnöki karon, mivel megfelelő felkészült­ségű jelöltet nem sikerült kellő számban felvenni, augusztus végén pótfelvételi vizsgát tartanak. örvendetes, hogy ebben az évben az előző évekhez viszonyítva va­lamivel nagyobb számban jelent­keztek munkásszármazású diákok, akik a felvételi vizsgákon is ered­ményesebben szerepeltek, mint az előző években, örvendetes tény az is, hogy az egyetemre felvett első­évesek 34,5 százaléka Borsod me­gyei. Ez a körülmény is azt bizo­nyítja, hogy mennyire helyes és ésszerű elképzelés volt a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem Borsod me­gyei, miskolci telepítése. A felvé­teli statisztikában lapozgatva, ar­ról is képet kapunk, hogy a fel­vételi vizsgákon megjelent mun­kás-, paraszt- és értelmiségi szár­mazású jelölteknek több mint há­romnegyed része felvételt nyert. Ez a tény is arról tanúskodik, hazugok azok a hírek, amelyek azt állítják, hogy az értelmiségi származású diákok az egyetemi felvételeknél hátrányban vannak. A nappali tagozaton tartott vizs­gákkal párhuzamosan folytak a le­velező tagozat felvételi vizsgái is. Figyelemre méltó körülmény, hogy a levelező tagozatra jelentkezettek között jóval nagyobb számban ta­lálunk fiatalokat, m.*#t az elmúlt években, örvendetes, hogy az érett­ségi után termelőmunkába bekap­csolódó fiatalok — néhány év után — levelező tagozaton egyetemi vég­zettség elnyerésére törésednek. Azt is el kell mondani azonban, hogy a jelentkezettekénél nagyobb szám­ban várta az egyetem a különböző vezető beosztásban dolgozó, de még egyetemi végzettséggel * nem rendelkező elvtársakat. Megtörtént a gazdasági mérnöki szakra jelentkezők közül is az új elsőévesek kiválasztása. Az egyetem rektorának vezetésé­vel működő bizottság elbírálta a bánya- és kohómémöki kar nap­pali tagozatain felvételi vizsgát tett, de elutasított fellebbezők ké­rését is. A gépészmérnöki karon fellebbezők elbírálására a pótfel­vételi vizsgák után, a levelező ta­gozaton és gazdasági mérnöki sza­kon ^ elutasítottak beadványainak elbírálására a közeljövőben kerül Re égi var képek A MAGYAR NEMZETI MUZEUM — Történeti Múzeum másodszor jelentette meg Rózsa György „Régi várképek c. könyvét. Az előszó megismertet a várképek alkotóinak élettörténetével, a művek-létrehozásának körülményeivel, a rézmetszés technikájával stb. Majd 26 eredeti nagyságú, XVI—XVII. századi rézmetszet másolatát lát­hatjuk, melyhez a szerző a függelékben részletes magyarázatot fűz. A XV. század nagy földrajzi felfedezései és a kereskedelmi kapcso­latok kiszélesedése felkeltették az emberek érdeklődését a távoli vidé­kek, majd a szomszédos országok földje, az ottlakók szokásai, ruházata és életmódja iránt. Az utazáshoz azonban nem volt mindenkinek anyagi lehetősége. Ezek kárpótlást találtak rézmetszetekkel élénkített földrajzi leírásokban — melyek szép számmal jelentek meg a XVI. századtól kezd­ve. Braun György költi teológus „A földkerekség városai” című hatköte­tes munkája 1572—1617 között jelent meg. A benne található íhagyar vonatkozású várábrázolásokat gyűjtötte össze könyvében Rózsa György. A képekhez anankidején a helyszínen vázlatokat rajzoltak. Ezek alapján készültek különböző műhelyekben a rézmetszetek. A Braun-féle kiadvány magyar, vonatkozású lapjaihoz, főként Hoefnagel György és fia, Hoefnagel Jakab antwerpeni festők vázlatait használták fel. így az áb­rázolások — bár idegen művészek kezemunkái — értékes és hiteles for­rásai Magyarország történetének a XVI. és XVII. század fordulójáról. A várábrázolások között megtaláljuk jóformán valamennyi jelentős településünket: Komárom, Buda, Győr, Kolozsvár, Tata, Esztergom, Po­zsony, Tokaj stb. A képek előterében kis jeleneteket látunk, pl. vadászat­ra induló előkelőségek, díszes öltözetű török pasák, portyára induló végvári vitézek, sétálgató polgárasszonyok stb. A háttérben láthatók a várak maguk: kisebb-nagyobb bástyák, erős fallal övezett tornyok, ame- lyekhez félősen bújnak az előváros kicsiny házai. Utcáin néhol békésen sietnek munkájuk után az emberek, néhány helyen lovascsapatok indul­nak rohamra, hiszen a XVI—XVII. századforduló a törökök ellen folyta­tott hosszú honvédő háború ideje. PINTÉR — SZPBÓ XIII. Mézzé, egyet jegyezzen meg ^ * most, amikor ebben a szak­mában a kezdeti lépéseket teszi — vágott Ábrányi szavába az amerikai. — Amikor megbízható embert keres, akkor mindig azt tartsa szem előtt, hogy az illetőnek legalább a követke­ző tulajdonságokkal kell rendelkez­nie: legyen megátalkodott ellenfele annak, vagy azoknak, akik ellen dol­gozni fog: ez a gyűlölete tápláljon benne olyan bátorságot, amely min­den félelmet legyűr: legyen szemfü­les, talpraesett, művelt és okos: legyen állandó szakmája s igyekezzék fon­tos beosztást szerezni magának, jól megtanulni ellenfeleinek nyelvét (itt nem az anyanyelvről van szó, hanem arról, hogy illeszkedjék bele azok gondolatvilágába, mutassa magáénak azok felfogását stb.). végül legyen rászorulva a pénzre is, vagy há nincs rászorulva, akkor szeresse nagyon a jómódot... Ha ilyet talál, csak ak­kor szóljon. — Tudok ilyet ajánlani, azt, aki­ről már az előbb is beszélni akar­tam. Atkáry Arisztid. Régi jó bará­tom, szinte gyerekkori pajtásom. Együtt nőttünk fel. Afelől nem le­het kétségük, hogy a rendszert gyű­löli ... — Halálosan? — vágott közbe Struzziero. — Efelől megnyugtatom önöket. Égész élete a régi rendszertől füg­gött. Jómódban élt, gazdagok voltak. Amolyan aranyifjú volt. Most tróge- rol, holott apja 1945 előtt a Schön- scald Vegyészeti Gyár egyik főrész­vényese, az IG Farben Industrie ma­gyarországi fiók-vállalatának elnöke és ezenkívül egy vegyészeti gyár tu­lajdonosa volt. Arisztid 1945 után — úgy tudom, az államosításokig — az apjától örökölt' gyárai vezette^Ekkor még volt egy kevéske az „átmentett” vagyonból, de . Arisztid gyorsan nya­kára hágott régi értékeinek. — Most nincs állása? — Úgy tudom, nincs. — Akkor ezt nagyon meg kell gon­dolni ... — Azt hiszem, azért egyik csoport- főnöknek alkalmas lesz ő — ellenke­zett Ábrányi. — Majd kiépíti a kap­csolatokat, vállal valami fedőmun­kát, s akkor nyugodtan tud dolgozni. Széles ismeretségi köre van, sok jó- barátja „mentette át magát”. — Egén a „szellemességen” mindhár­mán nagyot kacagtak. — Párttag barátai vannak? — Úgy tudom, igen. Hallottam va­lami Darvasról, aki az egyik fontos minisztérium valamilyen részlegében mint főmérnök nagyon jelentős be­osztás^ tölt be. — Hát akkor egyelőre maradjunk Atkárynál, s állapodjunk meg ab­ban, mi is lesz Struzziero úr pontos feladata — vette át ismét a beszéd fonalát az amerikai. — ön. Ábrányi úr, ir majd egy levelet Atkárynak. Struzziero úr diplomáciai útlevelével szabadon közlekedhetik a határon. Ha csak valami butaságot nem csi­nál — könnyen átviheti a levelet és visszahozhatja a választ. Per­sze minden veszélyt figyelembe kell vennünk és nagyon óvatosan kell kezelni a dolgokat, A levelet Ábrányi úr vegytintával írja. Az amerikai belső .zsebébe nyy.lt és egy három-négy köbcentis, külön­leges alakú, lapos üvegcsét tett az asztalra. Majd tárcájából előhalá­szott egy tollat, s elkezdte magyaráz­ni, hogyan kell bánni ezekkel az eszközökkel: — Ezzel a vegytintával papírra, szövetre, faháncsra, kőre, porcélán- ra lehet írni. A művelet közben az írás öt percig látható. Aztán eltűnik. Névi hoztam magammal az előhívó vegyszert, amely szintén „speciál” készítmény. Ha ezzel bekeni a leírt szövegetj akor az öt-hat percig lát­ható, aztán ismét eltűnik. Ha újból bekeni, ismét látható. Erre több ok­ból van szükség. Egyrészt azért, hogy ha netalán lelepleznék, olyan tárgyat találjanak az illetőnél, amely teljesen üresnek tűnik. Az előhívót csak nagyon ritkán tudják előállíta­ni egy-egy elhárító szervnél. Az ilyen rövid idejű előhívás azért is szükséges, hogy lehetőleg ne fecseg­jenek sokat az Összekötők, tehát rö­viden ír janak... Szóval ézzel a vegy­tintával írja meg Ábrányi úr leve­lét Atkárynak, s kérje fel, hogy te­gyen önnek baráti szolgálatokat. A többit Struzziero úr majd szóban ■mondja el. — Ez a legbiztosabb — hagyta jó­vá Struzziero. — Mikor lesz' készen a levéllel? — tette fel azonnali választ váró kér­dését az amerikai. . r— Ha szükséges, átmegyek a má­sik szobába, s azonnal meg is csi­nálhatom i • V ' ■ Ábrányit fűtötte a „tettvágy” s az emögött meghúzódó pénzéhség. Akár tíz évet is odalökött volna életéből, ha ötezer dollárral azonnal ,,leelőle­gezik” szolgálatait. Hiszen kinttar­tózkodása alatt elkótyavetyélte az idejléit. Igaz, hogy több helyről ka­pott Ígéretet, de ezideíg semmi konk­rét nem jelentkezett. Ez volt az első. S azt is megsúghatjuk, hogy ezt sok minden más követte. E beszélgetés után néhány napra már megjelent a Szabad Európa Rádió egyik összekö­tője, s felkérte Ábrányit, legyen se­gítségükre, mint újságíró is ... Ábrányi Aurél elkészítette a leve­let, még aznap délután átadta Struz- zieronak, s hozzákezdtek a feladat részletes megbeszéléséhez... A magyar határsorompó előtt egy nagy, fekete, diplomáciai rendszámú kocsi állt meg. A határőrtiszt udva­riasan elvette Struzziero Adalberto iratait. A vámőr csak kívülről szem­lélte a nagy fekete kocsit, nem volt joga ahhoz, hogy belenézzen. Struz- zierot belső idegesség fogta el. Igaz, három esztendős működése alatt nem ez volt a? első ilyen jellegű fel­adata, de ez mégis eltért a szokvá­nyostól. Reá bízták egy fontos ma­gyarországi kémszervezet kiépítését... Ábrányi levele Struzziero noteszé­be volt beépítve. A noteszből — bár­ki beletekintett —, nem állapíthatta meg, hogy abban ezeken a tiszta la­pokon valami is írva van. Olasz no­tesz volt, s még ha „bukik” is — akkor is sok munkát ad az elhárí- tóknak, hogy kibogozzák, mi min­dent rejteget a kis notesz. Amikor visszakapta iratait, s a szuronyos ha­tárőr felhúzta a hegyeshalmi sorom­pót, Struzziero Adalberto megköny- nyebbült szívvel taposott a gázpe­dálba. Budapestre érkezvén, ismét elfoglalta szolgálati helyét az olasz követségep, visszavonult, hogy' végig gondolja feladatának pontos végre­hajtását. Még nem tudta, hogyan ve­szi fel a kapcsolatot Atkáryval. El­végre Ő mégiscsak diplomata s vi­gyázni kell. A véletlen sietett segít­ségére akkor, amikor már négy nap­ja. halogatta az Atkáryval való kap­csolat felvételét. Egy ismerősével futott össze, s ki­derült, hogy az ismeri A+káryt. Meg­kérte hát, értesítse Atkáryt, hogy a megadott időpontban találkozni sze­retne vele az Anna eszpresszóban. — Régen láttuk egymást Arisztid­del, s nem akarom úgymond komp­romittálni őt azzal, hogy mint kö- vetségi ember, a lakására menjek.** —! magyarázta Struzziero. Az Anna eszpresszóban alig lehe­tet helyet kapni, amikor a megadott idő előtt pár perccel Struzziero meg­érkezett. Ismerősével nem üzenhette meg, hogy milyen feltűnő ismertető jelet viseljen Atkáry, hiszen gyerek­kori barátságukra hivatkozott. Nagy gondban volt, hogyan ismeri fel jö­vőbeni munkatársát. Igaz, Ábrányi elmondta neki, hogy néz ki Atkáry Arisztid, de hát ebből a típusból so­kan szaladgálnak a magyar főváros­ban. Leült egy szabad asztalhoz és vári. Fél óra is eltelt s arra gondolt, hogy Atkáry — akár egyéb elfoglaltsága, akár veszélyérzete folytán *-* nem jön el erre a találkozóra, noha nem is sejthette, miért kérték őt ezen a lucskos, késő őszi délutánon az An­na eszpresszóba. Struzziero kutató szemekkel vizsgálta az eszpresszó vendégeit. Voltak itt idősebb „úri- asszonyok”, amolyan régről ittma­radt virágszálak, feltűnő öltözetű fi­atal jiúk és lányok, néhány betérő futóvendég. Egyikben sem vélte fel­ismerni a Bécsben leírt embert. Há­rom asztalnál is ült magányos férfit de egyikőjükre sem merte volna rá­mondani, hogy az Atkáry Arisztid. Egyébként is félt, óvatosan tett meg minden lépést. Jól kitanulta a szak­mát. Azt a szakmát, amelyre neki kell majd hosszú időn keresztül ki­képeznie a magyar kémfőnököt, aki aztán tovább adja tudását hálózata tagjainak. (Folytatjuk.! /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom