Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-14 / 190. szám

ÉSZ AKM AGY ARORSZ AG Péntek, 1959. augusztus 14. Bielszko-Bialától a miskolci szívekig Utolsó kiránduláson lengyel vendégeinkkel Aggteleken, Ozdón Irány Aggtelek, adja ki a jelszót a túrista csapat vezetője a Dayka Gábor utcában. Idő: reggel fél 8. Aztán mégis 9 óra lesz az indulás­ból, mert kisül, hogy a lengyelek társaskocsijának gumiját megette a kéthetes hegyvidéki portyázás, és most pótlás után kell nézni. A len­gyel—magyar barátságnak hagyo­mányai vannak, így aztán az Épü- letfuvarozó Vállalat és a TEFU vezetői közösen megoldják a prob­lémát, s végre felberreg a motor. Az eltelt két hét alatt a miskolci TIT lengyel vendégei Jurödtek a Balatonban, sétáltak a kivilágított Halászbástyán, a török idők mina­retjének kosarából végigtekintettek a nyári fényben úszó egri dombo­kon, kóstolták a Tisza csípősen tá­lalt harcsáját, ízlelték Tokaj zson- gító borait, s most megint, utolsó Hordozható gát A Bajkál-vidéki fafeldolgozó kombinát faúsztató részlegének munkásai a faanyag úsztatásánál mozgó gátakat alkalmaznak a sekély folyók elzárására. A gát szerkezete nagyon egy­szerű és használata könnyű. Két drótkötelet a parton levő pillé­rekhez erősítenek. A drótköte­lekre kis távolságokban merőle­gesen csatlakozó cölöpöket fek­tetnek. A cölöpökre azután vi­torlavásznat terítenek. A víz­hatlan vászon felfogja a vizet, s a folyó szintje körülbelül egy méterrel emelkedik. Ezáltal egy kis tó keletkezik, amiből köny- nyen el lehet vezetni a vizet. Ezt az egyszerű készüléket me­zők és legelők öntözésére is lehet használni. A gátat öt-hat ember négy óra alatt fel tudja állítani. A gát könnyen tovább vihető és sok­féleképpen felhasználható. A burját kolhozokban és szov- hozokban az idén ilyen mozgat­ható gátak segítségével nagy te­rületeket tudnak öntözni. Mi okozza a nílusi iszap termékenységét Az egyiptomi Nilus-völgyben öt évezrede folytatnak földművelést nélkül, hogy a talajban a kimerü- és jelei mutatkoznának. Ennek ma- yarázata, hogy a Nilus iszapja a iövények fejlődéséhez szükséges ösz- zes nyomelemeket bőségesen tar- almazza. Az NDK két kutatója, V. Langenbeck és W. Luchsinger temrégiben végzett kutatásaik alkal­mával két helyen jelentős mennyi- égű döntő fontosságú nyomelemet: mangánt, cinket, rezet és kobaltot, 'alamint molibdént talált. A Nilus szapja vasat, szilíciumot, titánt, alu­míniumot, kalciumot és magnéziumot s tartalmaz. kirándulásként, mesés szépséget ígér a 22 kilométer hosszú aggteleki barlang sok földalatti terme, kő­csipkéje. rr• i Jósvafőn va~ lizenegykor gyunk Míg a csoport vezetői, Kárpáti Zoltán megyei titkár és Borbély Sándor, az ismert barlang-kutató a belépőjegyeket intézik, a Tenger­szem Szálló teraszán Antony Ha- watekkel, a bielszko-bialai Hazafias Front elnökével beszélgetek. Rövid nadrágban, kis atlétatrikóban üldö­gél a* kényelmes nádszékben, és sütteti magát a nappal. — Minket legalább úgy szeret­nek a magyarok, mint mi őket — mondja. — Érzem az első naptól kezdve. Több ez, mint a régi fegy­verbarátság! Már benne van az új kor embereinek gondolkodása, ér­zelme. Maga az ország gazdagabb, mint hittük. Nemcsak természeti szépségekben, hanem beruházások­ban is. Az építő szándéknak, aka­ratnak olyan szelleme sugárzik az emberekből, mely példa lehet a lengyel nép előtt. Egyébként sze­retnénk a miskolciakkal felvett kapcsolatot tovább mélyíteni, tudo­mányos vonatkozásban is kiszélesí­teni, mert meggyőződésem, hogy ez mindkettőnknek hasznára válna! Feláll, mert indulunk, majd bele­bújik pulloverébe, — mondták már neki, hogy a barlangban hideg lesz, s nem szeretne megfázást haza­vinni aggteleki emlékként. « © A , , „ móka mes tere Ka­A tar Sasag roj Kosek, az iro­dalom tanára. Ott fickándozik, cset- lik-botlik, foglalkozását meghazud- tolón a barlang vezető nyomában. Cseppkőbe veri a fejét, gödörből kell kihúzni, s hangosan álmélko- dik az ezer arcot, alakot villantó cseppkőképződményeken; Most kint vagyunk ismét a me­lengető napfényen, s ő hatalmas görögdinnyét trancsíroz valami élet­len. idétlen bicskával. Csorog a ra­gadós dinnyelé a bielszkói főügyész vállára, az idegorvos barna kecske­szakállára, amint áthajol egy-egy szelet pirosbélű gyümölccsel a feje- = ken, de aztán minded rendbe jön, s hosszas unszolással még szóra is bírom. — Elsősorban tudományos szem­pontból jelentett, spkat a Magyar- országon töltött két hetünk, ami persze nem azt jelenti, hogy vakon mentem el Veszprém műemlékei, a pesti Bazilika, a Parlament, , a vi­segrádi ásatások régi fejlett kultú­rát tükröző falai, szobrai mellett. Sárospatakon, Hegyi József tanár és Fontos kérdésekről tárgyalt a városi tanács végrehajtó bizottsága az ősi könyvtár vezetőjének együt­tes támogatásával azonban sok ér­tékes írást, forrásmunkát találtam az öreg fóliánsok között. Ezek a lengyel—magyar kapcsolatok ere­detére vonatkoznak, de adatokat szolgáltatnak például Heltai Gáspár krónikája révén a lengyel állam kifejlődésére vonatkozólag is. En­nek pedig most különösen nagy figyelmet szentelünk, mert hazánk az idén ünnepli ezeréves fenn­állását. Karol Kosek elmondotta még, hogy a sárospatakiakkal megterem­tett barátságot tovább ápolják. Le­vélkapcsolatot teremtenek egymás­sal, s kölcsönösen beszámolnak tu­dományos eredményeikről. Az is hagyon jól esett neki. hogy a pataki tanárok megígérték a felfedezett forrásmunkák lefordíttátását és el­küldését . címére Lengyelhonba! a J'i nagy eseménye A délután Ózd, a kohászat­tal való ismerkedés! Horváth Ká­roly igazgató kalauzolta a lengyel vendégeket, keresztül-kasul számos műhelyén, üzemrészen. Dr; Zádori Istvánná két hét alatt önzetlenül töltötte be a tolmács szerepét. Ez alkalommal kitűnő segítségnek bi­zonyult mellette, Miklós ßiusek, a társaság legkedólyesebb tagja, aki­ről az izzó kemencék fényében áll­dogálva tudtam meg, hogy egy nagy lengyel acélmű igazgatója Bielszko- Bialában. Ősz feje, tarka inge ott világolt Horváth Károly nyomában, s széles mozdulatokkal, heves hang­lejtéssel, otthonosan ecsetelte honfi­társainak a gépek működését, az egyes munkafolyamatokat. Még arra is sort kerített, hogy az üzem orvosi rendelőjében a doktorokkal szót váltson. Jóleső meglepetéssel nyugtázta, milyen alacsony a gyár­ban a megbetegedési százalék. Szerencséjük volt a lengyelek­nek, éppen kifogtak egy csapolást, melynek szépsége vetekszik a csilla­gos égboltéval. Alig lehetett tovább cipelni őket, pedig a Kék Acélban közben vacsorához terítettek Varga Ferenc és Mélykúti József vezény­letével a pincérek. És itt, a fehér asztalnál, Horváth Károly és Mik­lós Siusek összecsendülő pohara pecsételte meg az ózdi és bielszkói kohászati művek barátságát. S ez a csendülés kíséri el talán hazájába mind a huszonöt lengyel vendéget. A huszonöt külföldit, akik vendég­nek jöttek megyénkbe, s akik mindannyiunk szívéhez érkeztek el. Tegnap szálltak kocsiba, hogy hegyeken, völgyeken áltál ha­zájukba röpüljenek. Viszontlátásra! Jó utat! (moldvay) A miskolci városi tanács végre­hajtó bizottsága csütörtökön, Faze­kas László vb. elnökhelyettes elnök­letével, ülést tartott, amelyen több fontos kérdést tárgyalt meg. Napi­renden szerepelt többek között a Miskolci Nemzeti Színház 1959—60. évi műsorterve, a Miskolci Nemzeti Színház helyárainak bizonyosfokú módosítása, a miskolci oktatási intéz­mények múlt tanévi helyzete, oktató­nevelő munkájának értékelése. Meg­tárgyalták továbbá a munkásosztály helyzetére vo­natkozó végrehajtó bizottsági in­tézkedési tervjavaslatot, vala­mint a lakóbizottságok működé­séről szóló tanácsi rendelet ter­vezetét. Ez utóbbi két napirendi pontot a végrehajtó bizottság a legközelebbi városi tanácsülés plénuma elé ter­jeszti. A MískoIcí Nemzeti Színház mű­sortervét kisebb módosításokkal fo­gadta el a végrehajtó bizottság. A műsorterv szerint a most induló színházi évadban Miskolcon 18 darabot mutatnak be. Azok közül egyet még Diós- győrvasgyárban, majd december 3-tcl az újjáépült színházéoület- ben hetet, a Kamaraszínházban pedig tizet. (A színház műsortervének részletes értékelésére a későbbiekben még visszatérünk.) A színház helyárainak módosítása azért vált indokolttá, mert az 1957-ben valamennyi vidéki színházban végrehajtott helyárrende­zést Miskolcon — éppen a színház sajátos viszonyai, kettészakítottsága, rossz látási és hallásviszonyaiból adó­dó okok folytán — annakidején nem hajtották végre. Most az új színház megnyitásával egy­idejűleg a színházi helyárak ren­dezése időszerűvé válik. A Kamaraszínházban a jelenleg ér­vényben lévő helyárak változatlanul maradnak. A miskolci oktatási intézmények elmúlt évi helyzetéről, oktató-nevelő munkájuk értékeléséről szóló jelen­tést — értékes vita után — kisebb mó­dosításokkal elfogadta a végrehajtó bizottság, egyben az elhangzott javas­latok alapján megszabta azokat a feladatokat, illetve fő irányvonalakat, ame­lyeknek útján a város oktatási in­tézményeinek munkáját az elkö­vetkező tanévben tovább javítani kell. Ezek között elsőnek szerepel az isko­lák nevelő munkájának továbbjaví- tása, a pedagógusok magasabb esz­mei, politikai felkészültségére és ezen keresztül nevelőmunkájuk tartalmi értékének hatékonyabb növelésére való törekvés. A továbbiakban a végrehajtó bi­zottság folyó ügyeket tárgyalt. H óvá meo'üo k szórakozni D iósgyorben ? Olvassuk az újságokban a tájékoz­tatást: „Hová menjünk szórakozni?” Változatos és minden igényt kielé­gítő műsorok várják a szórakozni vágyókat. ... De ..., de nem Diós­győrben. Mert hová is lehetne menni ná­lunk? Moziba? Igen. A Ságvári mo­ziban válóban nagyon jó és „friss” filmeket adnak, jó a műsorpolitiká­juk. De, — egész Diósgyőr odajár és napokkal előbb kell gondoskodni a jegyről. Ez nem mindig sikerül. El kell mennünk hát valahová Mis­kolcra, vagy a vasgyári Művelődés Házába. Plusz útiköltség, bosszúság, később ugyanaz a visszatérésnél. Van ugyan egy másik mozink is, de az részben nyáron nincs nyitva, részben meg a műsor politikája sem kielégítő. Nem beszélve arról, hogy a nézőtér olyan felépítésű, hogy a legdrágább helyekről is csak „nyak­merevedés” árán lehet valamit látni. Szóval nem megyünk moziba. El­megyünk valahová zenét hallgatni. De hová? A „Józsi bácsi”-féle ital­boltban nagyon jó és mindig friss sör kapható. Zene ott nincs, hacsak a mindig részeg emberek nótáit nem nevezzük zenének, meg aztán csa­láddal akarunk szórakozni. Hiú áb­ránd! A „Hangulat” lenne az egye­düli családi szórakozóhely, de itt megint csak ott a: „DE”. Miért? Mikor néhány éve átalakították, ak­kor valóban lehetett menni oda csa­ládostól, hallgattuk a zenét is, ittuk PINTER -SZRBO : XII. Qteiner Lajos Nyugat-Németor- ^ szágban értesült öccse és Gyu­lai letartóztatásáról. Bánatában a sárga földig leitta magát. Különben is, kezdett kényelmetlen lenni szá­mára ez az egész história. Nem volt ő ahhoz az urambátyám-stílushoz szokva, ami a nyugat-németországi emigráns vezetők között dívott. A Klauzál téren egész más stílus jár­ta. Király Bélához fordult hát, s kér­te, hogy ajánljon valami neki meg­felelő elfoglaltságot. Király posta- fordultával válaszolt — igazán nem lehet azt mondani, hogy hálátlan volt Steinerrel szemben —, s azt ajánlotta, lépjen be Steiner a Labour Service-be. Ez a fegyveres testület egy amerikai szervezet keretében működik: van ott minden, ami szem­szájnak ingere, az isten is Steiner Lajosnak teremtette. Steiner be is lépett a Labour Service-be, de ott sem érezte jól magát. Végül is el­szántan jelentkezett a bécsi magyar követségen. Elmondta: inkább ha­zajön és a bíróság elé áll, de nem foly­tatja tovább az emigráns életet. így történt, hogy Gyulaival együtt a vádlottak padjára került mindkét Steiner is. Magyar bíróság mondta ki felettük az ítéletet: a Magyar Népköztársaság nevében, amely el­len annyit vétettek.. • A parányi fényképezőgép X brányi, ez a magas, karcsú, kö- zépkorú férfi idegesen sétált fel és alá szobájában. Már harmadik hónapja nem kapott értesítést Ma­gyarországról: ki lesz az új szervező, holott a határidőt vasárnapra adta meg. S ma csütörtök van. Lárvasze­rű arcán — az ő munkájában szo­katlan — idegesség jelei látszottak. Homlokát a. hideg ablaküveghez szo­rította. Leni az utcán, a bécsi Rin­gen, gyönyörű kocsik suhantak to­va, emlékezetébe idézve a nagy le­hetőséget. ő is a nagy élet után vá­gyódott, amikor 1949 augusztusában elhagyta Magyarországot. Jó élet, autók, nők, gazdagság — ez az, amit kiérkezése után megcsillantottak előtte, amikor megbízták azzal, hogy építsen ki Bécsben egy kémközpon­tot, amelynek munkája Magyaror­szág felé irányul. Telt az idő. Már késő este volt, amikor élesen felcsörrent a lakásaj­tó csengője. Az ajtónyílásban meg­jelent az olasz, akit négy napja várt. Ábrányinak nagy kő esett le a szivé­ről. Az első szálak tehát megvannak. Nagy reverendával fogadta az eddig még soha nem látott vendéget. A ruégyszobás lakás nappalijába vezet­te, majd megkérte, hogy várjon egy keveset, amíg vacsorát készíttet ház­vezetőnőjével. Beszélgetni kezdtek. Struzziero Adalberto 1948 tavasza óta látta el a budapesti olasz követ­ség sajtóattaséi teendőit. Diplomá­ciai útlevele lehetővé tette száihára, hogy szabadon mozoghasson az or­szághatáron ki és be. — Először talán bemutatkoznék önnek — kezdte magyarul Ábrányi, mert Struzzieróról tudni kell, hogy Magyarországról elszármazott olasz volt, jól bírta a magyar nyelvet. •— Csak tessék, tessék. — Azt bizonyára tudja, miért ké­rettem ide? — Hogyne. —- Megkaptam a feladatot kapcso­lataimtól. Szó szót követett, a hangulat fel­engedett,. és Ábrányi saját életéről kezdett mesélni. — SZÖval, én újságíró voltam az­előtt —*• tért rá élete sorára Ábra- nyi, hogy nemcsak a felső arisztok­ráciához kötöttek bensőséges szálak, az alsóbb rétegeknél is jól meg tud­tam értetni magam. Sok . barátom van Magyarországon. Vannak köz­tük olyanok is,, akiknek az új rend­szerben sikerült jól elhelyezkedni, biztosítják saját életkörülményeiket. A legmegbízhatóbbakkal azt is kö­zöltem, hogy ha szerencsésen kiju­tok, akkor majd én is hozzásegítem őket a jobb élethez ... Bécsben az Am Modena-Park 14. harmadik emeleti lakásban így in­dult el az a nagy kémügy, amelynek legfelsőbb szálai az amerikai kém­szervezethez vezettek, s egyik feje­zete 1956 nyarán zárult le. Ábrányi bemutatkozása után Struzzieró be­szélt magáról. — Apám 1932-ben származott ki Olaszországba, ahol másodszor■* a gazdag Struzzieró-család egyik le­ányát vette feleségül. Én is vele mentem. Felvettük a Struzziero ne­vet. Eredeti nevünk Koppányi. Atyám az Eszterházy-uradalmak egyik belső jószágigazgatója volt, én jogot tanultam. 1948-ban jutottam el Olaszországban odáig, hogy azt mondhassák rám: ez megbízható. — S mit tett ennek érdekében? — kíváncsiskodott Ábrányi. — Hagyjuk ezt. Talán csak any- nyit, hogy a második világháború­ban az olasz hadseregben dolgoztam. Nos, 1948-ban Budapestre neveztek ki sajtóattasénak. Itt tevékenyked­tem egészen addig, amíg az ön és megbízói értesítését meg nem kap­tam. Mert most kissé kiszélesül majd a tevékenységi köröm... — nevetett fel szélesre húzott szájjal Struzziero Adalberto. — Bizonyára sejti, milyen megbí­zatásokat kell majd ellátnia? — tért rá a tárgyra Ábrányi. — Nagyjából. — Kezdjünk talán hozzá a konkrét dolgok megvitatásához? — Eléggé fáradt vagyok az úttól, inkább menjünk le ma este szóra­kozni egy kicsit a Maximba és szán­juk a holnap délelőttöt a hivatalos dolgokra. A volt magyar újságíró és az olasz követség sajtóattaséja aznap este — pénzt nem számolva — jól „szóra­koztatták magukat” a Maxim bár­ban. Ábrányi néhány magyar nöis- merősével is találkozott itt, akik el­hagyván hazájukat, Maxim-bárbeli meztelenkedéseikkel keresték kenye­rüket Amikor vége volt a műsornak, egy kreolbarna nő ült le a mellettük le­vő asztalhoz. Finom mozdulatokkal odaintették magukhoz. Tje a nő meg sem mozdult — mintha észre sem vette volna Ábrányiék „felhívását”. Struzziero. aki igencsak jártas volt az „úri körökben”, kacsintott a pincér­nek: — Küldje át hozzánk azt a höl­gyet — intett szemével a kreolbőrű jelé. A pincér mélyet hajolt, s perc múltán a nő már ott ült a két férfi asztalánál. Bemutatkoztak. A be­szélgetés németül kezdődött, de rö­videsen kiderült, hogy a hölgy — ma­gyar. Mégpedig egy volt magyaror­szági földbirtokos, Fajty Ferenc le­ánya. Szinte hencegve beszélt arról, mi­csoda előkelő társaságokban fordult meg annakidején odahaza. a jó sört, jó volt a kiszolgálás is, azonban... Szóval, nem részletezem: ha rendes ember vasárnap bemegy egy pohár sörre, kifordul, mert a megszokott részeg törzsgárda nem vonzó jelenség. Mondaná a laikus: — Menjetek a Tapolca kerthelyiségbe! Mennénk, ha volna. Egész nyáron át zárva, legalábbis én még nyitva soha nem találtam, igaz, ritkán járok arra, azonkívül a rendetlenség, az elha­nyagoltság képét nyújtó „diósgyőri Tapolca” megint csak nem csábít*~ a szórakozni vágyókat. Már az r ami odavezet, valahogy úgy mint aminek nincs gaz<y , az egyre épülő és vonzó ..^ ez az út vezet. Szóval, gazda, a terület is, pedig Diósgyőrbe. Miskolc 111. kerületében is — szer«.. nének a dolgozók kicsit sétálgatni és a családdal együtt szórakozni. Volna még a cukrászda, pardon: Presszó. Hogy miért nevezik annak, azt nem tudom, lehet ugyan nagyon jó fagylaltot és ritkán friss süte­ményeket kapni, de oly kicsi ez a helyiség és a fülledt melegnél csak az bosszantja jobban az embert, hogy a dob és zongorakíséret mel­lett elmesélgetik: „Volt egy sárga csőrű kacsacsa...” Meg kellene vizsgálni vagy a ta­nácsnak, vagy más illetékes szerv­nek a helyzetet. Ez nagy munkás- negyed, több figyelmet érdemelne! Varsás Mihály — A szüleim meghaltak, én pedig itt vagyok. Ide kellett jutnia egy úri nőnek... Parancsoljanak ve­lem ... — ajánlotta magát azonnal, nem túlságosan szégyenlősen, s mint realista, ö is a tárgyra tért: — Ha lakásuk van, idehívhatom a barátnőmet is, s ketten felmehe­tünk. Struzziero meg sem kérdezte, mennyi lesz majd a pénzbeli ellen­szolgáltatás. Kocsiba ülték és a szállodába hajtattak. Az átvirrasztott éjszaka után a két férfi másnap délelőtt ismét összejött Ábrányi lakásán. De most már meg­jelent az egyik megbízó, egy civil­ruhás amerikai tiszt is, aki ugyan­csak jól beszélt magyarul. Szemmel- láthatóan ő vitte a ßzot — elvégre ő volt a kenyéradó gazda. — Kutasson csak emlékezetében, kiben bízik meg Magyarországon a legjobban — szólt enyhén rikácsoló hangján Ábrányi Aurélhoz, miköz­ben állandóan az arcát dörzsölgette. — Van több barátom is, akikben megbízom. — Most csak egyetlen egyről van szó. Olyant kutasson fel az emlékeze­tében, akire az életét is teljes lelki­nyugalommal rábízná. A csend ránehezedett a szobára. A volt magyar újságíró pedig emléke­zetében matatott. Mindannyian hall­gattak, csak időnként töltöttek egy­másnak a jó erős konyakból. Ilyen­kor az amerikai mintha feléledt vol­na. Úgy lökte magába az italt, mint beteg ember a fájdalomcsillapító aszpirint. — Van egy gyermekkori pajtásom, aki most elég rongyul áll, talán azzal kellene felvenni az érintkezést — szólalt meg Ábrányi. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom