Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek fyamemmiä A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA r Í7$>* XV. évfolyam 183. »»ám Ára 50 fillér 1959 augusztus 6, csütörtök A búzaföldadó teljesítése — állampolgári kötelesség! TITKOS UTAKON Szemelvények a Borsodi Műszaki Élet legújabb számából Mhkoictót Hatvanig a 424.322-es mozdonyon V. J Nek ez karcok után . erek évforduló küszöbén ál­lunk: augusztus 20-án tized­szer ünnepeljük a Magyar Nép köz­társaság Alkotmányának születés­napját. Egy évtizeddel ezelőtt eldőlt az ezeréves per, mely a dolgozó mil­liók, s egy maroknyi kisebbség kö­zött folyt a hatalomért. Az alkot­mány visszavonhatatlanul törvényre emelte: A Magyar Népköztársaság­ban minden hatalom a dolgozó né­pé ... Minden hatalom! S a nép, melynek ezer éven keresztül csak kötelességei voltak, megkezdte jogai­nak gyakorlását. Nehéz harcok, elbukott szabadság­küzdelmek vetítik nyomasztó árnyé­kukat ezeréves történelmünk min­den lapjára. A nép nem törődött be­le egykönnyen jogfosztottságába. A szabadság utáni vágy újra és újra kitört a porig alázott milliók szívé­ből, s belevillantak az elnyomatás sötét éjjelébe a napfelkelések sza- badságtüzei. Budai Nagy Antal jobbágykatonái szörnyűségesen la­kottak főbenjáró vétkükért, hogy jo­got, emberségesebb bánásmódot me­részeltek követelni uraiktól. Az akasztófákkal megfélemlített nép majd egy évszázadig tűrte mérhetet­len szenvedéseinek terhét. A néma szenvedés hamujában azonban olt- hatatlan tűzzel izzott a népharag, s a történelmi alkalom országra szóló máglyát lobbantott 1514-ben. Dózsa paraszthadai megleckéztették a tel­hetetlen nemesség úri dölyfét, de mi végre jutottak ők is? Elbuktak a harcosokba vezér tüzes trónuson ve­zekelt a véres győzelmi tort ülő ne­messég előtt. Az úri bosszú nem is­mer határt. Ezreket húztak karóba, s a kívánt szabadság helyett még mélyebbre nyomták a jobbágyság le­hajtott fejét. Drákói törvényeket hoztak, röghöz kötötték a jobbágyot, s mint az urak mondották, csak azért nem irtják ki a rebellis pór- népet, mert akkor nem lenne ki megművelni a földet. De hiába volt a megtorlás, nem irthatták ki a nép szivéből a szabadság utáni vágyat. A Rákóczi-féle szabadságharc kuru- cait a népi elégedetlenség serkentet­te diadalról diadalra. 1848 tündöklé­se a nép szabadságvágyából merítet­te fényét. A nép, „az istenadta nép” nem követelt mást: őt is eresszék be az alkotmány sáncai közé, néhány levelet az alkotmány rózsájából, s becsületesen osztozni a nemzeti sors tövisein. Hiába! A várt szabadságot megint belefojtották a rabság éjje­lébe. S beköszöntött a XX. század, a né­pek felszabadulásának százada. 1905 — forradalom söpört végig Európa legnagyobb országán. Az orosz pro- letáriátus ultimátumot küldött Euró­pa zsandárának, a cárnak. De ez a had­üzenet nemcsak a cárnak szólt, ha­nem a világ minden egyes elnyomó hatalmasságának is. Uj korszak vet­te kezdetét. A nép már nem az ösz- tönösség vak indulatával támadt el­nyomóira, vezetőre talált a munkás- osztályban, amely a marxizmus-le- ninizmus forradalmi tanításait ma­gáévá téve munkálkodott a jöven­dőn. Ady írta — elgondolkozván a magyar nép vérzivataros századain, az elbukott szabadságharcok keserű tanulságain —, hogy mi a magunk erejéből nem tudjuk kivívni szabad­ságunkat, csak a népek nemzetközi összefogása hozhatja el népünk vár- vavárt szabadságát. S beigazolódtak nagy költőnk szavai... 1919 Tanács- köztársaságát is elnyomta a kapita­lista túlerő. a magyar népre a Hor- thy-fasizmus embertelen elnyomó gépezete nehezedett. A Tanácsköztársaság alkotmányát, mely először mondotta ki, hogy Ma­gyarországon minden hatalom a dol­gozó millióké, megsemmisítették, de nem semmisíthették meg az orosz proletáriátus államát, mely segített valóraválíani a magyar munkásosz­tály álmait is. Megszületett az az új­fajta államrendszer, mely a dolgozó nép kezébe adta önnön sorsának irá­nyítását. A világ egyhatodán meg­szakadt az imperializmus világot át­fogó lánca, s az elszakadt láncot már nem voltak képesek összetákol­ni. A Szovjetunió megléte új erőre lobbantotta a népek szabadságmoz­galmait. A huszadik század történe­te már a szocializmus jegyében író­dik ... S elkövetkezett 1945, a magyar nép- szabadság hajnalhasadása. A szovjet hadsereg, súlyos véráldozatok árán, leverte népünk kezéről az évszáza­dos rabság bilincseit. Máról holnap­ra megszűnt az úri bitangság jog­folytonossága Magyarországon, s azok, akiknek évszázadokon keresz­tül hallgass volt a nevük, s abból tengették nyomorúságos életüket, hogy másokat, néhány ezer mág­nást, földesurat arcuk verítékével eltartottak, jogot kaptak az élethez, a szabadsághoz. A hárommillió kol­dus hazájában a volt koldusoké lett a jog, a föld, a gyár, s minden, ami érték. Uj honfoglalásra mozdult a volt zsellérek milliós hada, övék lett az a föld, melyet dolgoztak. Oh, lehet-e szavakba foglalni az elnyomottak szabadságra ébredt örömét, a porig- álázottak első szabad véleménynyil­vánítását?! Lehet-e szavakat találni a hála, a köszönet érzéseire, mely a testvéri nép fiai felé áradt? A hős szovjet katonák véráldozatára épült a magyar nép szabadsága. 1948 — a fordulat éve. A két mun­káspárt egyesülésével lezárult a ha­talomért folytatott harc időszaka, s 1949. augusztus 20-án alkotmányjo­gilag is kihirdettetett a kommunis­ták vezette dolgozó magyar nép tör­ténelmi győzelme: A Magyar Nép- köztársaságban minden hatalom — a föld, a gyár, a föld mélyének kin­csei, a munkához, művelődéshez, szórakozáshoz váló jog — a dolgozó népé. Tíz esztendővel ezelőtt megszüle­tett a magyar nép első, írásba fog­lalt alkotmánya, mely életünk alap­törvénye, elért eredményeink tárhá­za, szocialista jövendőnk záloga. Az a harc, melyet elődeink vívtak, mely­ben ezrek és ezrek véreztek el, nem volt hiábavaló, ha a küzdelmek ta­nulságát jól a szívünkbe véssük: vi­gyázzunk hatalmunkra, a nép hatal­mára, mint a szemünk fényére, mert ez a hatalom számunkra egyenrangú az élettel. A szabadság „csak” lehe­tőség a felemelkedésre. Nos, a ma­gyar nép, a kommunisták irányítá­sával, jól élt ezzel a lehetőséggel. Az alkotmány emberséges szelleme nem rekedt meg a paragrafusok szürke soraiban, új sorsok születtek éltető melegében. A munkához való jogot nemcsak kimondjuk, a jog gyakor­lását számos új munkahely létesíté­sével biztosítottuk. A művelődésről szóló jog sem maradt írott málaszt. Ezrek és ezrek, munkások, szegény­parasztok gyermekei özönlöttek el az iskolákat, ostromolták meg siker­rel á tudomány várát. Megszüntet­tük" a volt kiváltságosok mű­velődési monopóliumát, közép- és felsőiskoláinkon zömmel mun­kás- és parasztszármazású tanulók készülnek az életre. Az üdülés vala­mikor, nem is olyan régen, még el­érhetetlen ábránd volt a munkások számára, ma már százezrek élvezik az üdülés örömeit. Életünk minden részét átjárta az alkotmány szelleme, s törvényeit a gyakorlatban váltjuk valóra. A hatalom gyakorlása is a népé, a legkisebb falusi tanácstól az országgyűlésig mindenütt a nép vá­lasztanait találjuk. Ezt a hatalmat, elért szocialista eredményeinket, s további emelkedésünk lehetőségét tette kockára az 1956-os ellenforra­dalom, mely az elkövetett hibákat eltúlozva, a hibák kijavítása ürügyén, a múlt visszatérésén mester­kedett. Intő példa ez számunkra, hogy mai körülményeink között sem szabad megfeledkeznünk az éber­ségről, rendünk békéjét, alkotmá­nyunk biztosította jogainkat árgus szemeklcel figyelik a hatalmukból kiebrudált volt hatalmasságok, s minden tőlük telhetőt elkövetnek, hon^, ártsanak ügyünknek. 'Tízéves alkotmányunk előesté­jén mérlegeljük eddig elért eredményeinket, az élet beváltotta-e az alkotmány ígéreteit? A mérleget bátran tárhatjuk a világ elé. A pa­ragrafusok életté lettek, mindany- nyiunk életévé, Hruscsov sajtóértekezlete az Egyesült Államokba teendő utazásáról Moszkva (MTI) Hruscsov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke szerdán délután a moszkvai Kremlben sajtóértekezle­tet tartott. A Kreml Szverdlovszk-termében körülbelül 300 szovjet és külföldi új­ságíró gyűlt össze, hogy meghall­gassa a szovjet kormány vezetőjét. A sajtóértekezletet V. Kuznyecov külügyminiszterhelyettes nyitotta meg, majd N. Sz. Hruscsov tett nyi­latkozatot. — Önök már tudják, hogy közöt­tem és az Egyesült Államok elnöke között megállapodás történt kölcsö­nös hivatalos látogatásról — mon­dotta a szovjet kormányfő. — Való­színűleg szeptember közepén utazom az Egyesült Államokba, annak elnö­ke pedig ez év őszén érkezik viszont- látogatásra a Szovjetunióba. E látogatások alkalmával nemhiva­talos beszélgetésekre kerül sor közöt­tünk, — beszélgetésre, nem pedig tárgyalásokra. Azonban nem tulaj­donítok különleges jelentőséget a vé­leménycsere formájának —, legye­nek ezek tárgyalások, vagy nemhi­vatalos beszélgetések. A lényeg az, hogy a vélemény- csere eredményeként a megol­dásra váró kérdésekben közös nyelvet találjunk, közös értelme­zésre jussunk. — Véleményünk a különböző or­szágok vezető személyiségeinek talál­kozójáról közismert. Mi amellett va­gyunk, hogy az államfők, vagy a kormányfők, — azok az emberek, akik fontos vezető szerepet töltenek be, akikben az emberek bíznak — kicseréljék véleményüket. Úgy gon­doljuk, hogy minden ilyen találkozó a megoldásra váró Kérdések jobb megértését biztosíthatja, hozzájárul­hat a tárgyaló felek álláspontjának tisztázásához. Ez pedig elősegíti a mindkét fél számára kedvező meg­állapodások elérését. Ugyanakkor azonban az ilyen tárgyalások csak akkor járhatnak eredménnyel, ha mindegyik fél szá­mára a legfőbb kiinduló pont a tar­tós béke biztosítása. Ez az, amit a világ népei elvárnak. Ha eltérünk et­től a fő célkitűzéstől és valami más­felé veszünk irányt, úgy felvetődhet a kérdés, hogy a tárgyalások ered­ményeképpen az egyik fél veszít, a másik pedig nyer. Ezért abból kell kiindulnunk, hogy a béke biztosítá­sát célzó megállapodások elérésével senki sem veszít, sőt ellenkezőleg, minden nép nyer, mivel megszilár­dul a béke. Ez az álláspont vélemé­nyünk szerint haladó és mindenki támogathatja. Azoknak az államférfiaknak, aki­ket valóban e célkitűzés vezet, elő kell segíteniük a tartós béke bizto­sítását. Azok viszont, akik eltérnek ettől a célkitűzéstől, nem folytathat­nak eredményes politikát. Ez a vé­leményünk mindazokról a kérdések­ről, amelyeket szem előtt kell tar­tamok az államférfiaknak, találko­zásaik alkalmával. — Ezzel összefüggésben szeretnék hivatkozni találkozásaimra és be­szélgetéseimre Nagy-Britannia mi­niszterelnökével, MacMillan úrral. Ezek a találkozások vitán felül nagy szerepet töltöttek be az or­szágaink kapcsolatainak megja­vításában. Például új kereskedelmi megállapo­dás jött létre, amely Angliának és a Szovjetuniónak egyaránt előnyös, s ha ma is vannak vitás, megoldatlan kérdéseink, ezek már nem annyira a két ország — Anglia és a Szovjet­unió —, mint inkább a NATO orszá­gai, köztük Anglia, illetve a Szovjet­unió és a többi szocialista ország között vetődnek fel. így például hát teljes joggal jelenthetjük ki, hogy találkozásaink. megbeszéléseink MacMillan úrral hasznosak, gyü­mölcsözők voltak. Hasonló példát lehetne még fel­hozni annak bizonyítására, hogv az államférfiak kapcsolatai az országok kölcsönös viszonyának megjavulását eredményezték. Mindenki megérti, milyen nagy jelentőségű a béke és a nemzetközi együttműködés szempontjából a vi­lág két legnagyobb országának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Álla­moknak a kapcsolata. Vajon lehet-e kételkedni afoíbain, hogy ha a két ország között baráti, jó kapcsolatok jönnek létre, ha sikerül megalapoznunk együttműködésünket, a béke biztosításában, a világ békéje szilárdabb, tartósabb lesz. — Vannak-e reális lehetőségek arra. hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolatai a béke és a barátság alapjára épüljenek? Biz­ton kijelenthetjük hogy vannak ilyen lehetőségek. Országaink között nincs területi vita, nincs megoldhatatlan ellentmondás nincs olyan kérdés, amely megakadályozná a bizalom és a kölcsönös megértés légkörének ki­alakulását. — Mint ismeretes, a második vi­lágháború éveiben a szovjet és az amerikai nép együtt harcolt a közös ellenség ellen. — Mi mindig készen állunk arra, hogy mindent megtegyünk országa­ink kapcsolatainak megjavításáért, azért, hogy ez a viszony a béke és a baráti együttműködés szilárd alap­jára épüljön. Ha a szovjet-amerikai kapcsolatok felvirágoznak, ez feltét­lenül a többi ország kapcsolatainak megjavulását eredményezi elősegíti, hogv eloszlassuk a világ más részei­ben is a sötét felhőket. Mi nemcsak az Amerikai Egyesült Államokkal, hanem Amerika barátaival is barát­ságot akarunk s egyúttal azt alkar_ juk, hogy az Egyesült Államoknak is jó kapcsolatai legyenek mecsak velünk, hanem barátainkkal is. * — Ezért reméljük, hogy a latoga- táscsere haszonnal jár. A magunk részéről mindent megteszünk érte, hogy beszélge­téseink, vitáink hozzájáruljanak a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatainak megjaví­tásához, a békéhez. HrúsCsdv' nyilatkozatának megté­tele után körülbelül másfél órán át válaszolt az újságírók kérdéseire. Shapiro, az United Press ^ Inter­national amerikai hírügynökség kép­viselő j e megkérdezte, szándékozik-e a szovjet kormányfő amerikai útja előtt megbeszéléseket folytatni a ba­ráti szocialista országok vezetőivel. Hruscsov hangsúlyozta: Mindenfaj­ta eszmecsere hasznos, mert hozzá­járul a felvetődő kérdések tisztázá­sához. Valószínűleg ebben az esetben is sor kerül véleménycserére a szo­cialista országok vezetői között; nincs szükség azonban különleges tanácskozásra, mert a szocialista or­szágok egységesek a béke biztosítá­sának kérdésében, közös álláspontra helyezkednek és bizalommal vannak egymás iránt. Az amerikai tudósító egy másik kérdésére válaszolva, Hruscsov ki­jelentette: Az Eisenhower elnökkel sorra kerülő tanácskozások nem he­lyettesíthetik, s nem is zárják ki a csúcstalálkozót. Ezeken a megbeszé­léseken elsősorban a két országot érdeklő kérdésekről lesz szó. A csúcs- találkozó elősegítheti a nagyfontos­ságú tanácskozás létrejöttét. Újabb kérdésekre válaszolva Hrus­csov kijelentette, Berlin státusában a tárgyalások befejeztéig nem vár­ható különösebb változás. Egy amerikai tudósító szóvátette, hogy a nyugati sajtó Nixon moszk­vai televíziós beszéde nyomán sokat ír a békés egymás mellett élés kér­déséről. Mint ismeretes, az Egyesült Államok alelnöke ezt a kifejezést nem tartotta helyesnek. Hruscsov mosolyogva válaszolt: örültem, hogy Nixon úr használja ezt a kifejezést. Eddig ugyanis na­gyon nehezen ejtette ki a „békés egy­más mellett élés” szavakat, ma vi­szont már oroszul is tudja e szavak jelentését. Ez mindenképpen hasz­nos. A kérdések egy része a látogatás várható programjára vonatkozott. Hruscsov azt mondotta, mindeddig nem dolgozták ki a látogatás prog­ramját és a megbeszéléseken sorra kerülő kérdéseket. Lehetséges, hogy körútja alkalmával ugyanazokat a városokat keresi fel, ahol Mikojan és Kozlov miniszterelnökhelyettesek már jártak. Szívesen megtekinteném az Egyesült Államok mezőgazdaság! vidékeit, mert igen nagyra értéke­lem az Egyesült Államok mezőgaz­daságát, éppen úgy, mint az ameri­kai munkásokat és mérnököket. Sokat tanultunk annakidején az Egyesült Államoktól és most is van mit tanulnunk, de egy­úttal van már olyan is, amire mi taníthatjuk meg az Egyesült Államokat — mondotta a szovjet kormányfő. Megkérdezték, szándékozik-e Hrus­csov beszédet mondani az Egyesült Államok kongresszusában. Azt fe­lelte: ilyen igény egyelőre még nem vetődött fel és nincs tisztában azzal sem, ülésezik-e látogatása idején a kongresszus. Az újságírók kérdéseire válaszol­va Hruscsov részletesen foglalkozott néhány külföldi visszhanggal. A Die Welt című nyugatnémet lap tudósí­tója megkérdezte, ismeri-e a szovjet kormányfő Adenauer kancellár nyi­latkozatát. Olvastam az erről szóló jelentést — válaszolta Hruscsov és kijelentet­te: ez a nyilatkozat disszonáns han­got üt meg az általános nemzetközi helyzetben, eltér valamennyi kor­mányfő és államférfi megnyilvánulá­sától. Adenauer kijelentette, jó, hogy az Egyesült Államok elnöke meghívta a szovjet miniszterelnököt, mert így Hruscsov — úgymond — meggyőződhet az Egyesült Államok erejéről. Az Egyesült Államok elnö­kének nyilvánvalóan nem ilyen el­képzelései voltak. Nem Amerika ere­jét akarja fitogtatni előttem, hanem arra törekszik, hogy barátságos egyetértésben megbeszéléseket foly­tassunk egymással a béke biztosítá­sának módozatairól. A tudósítók megkérdezték, hajlan­dó-e Hruscsov amerikai útja alkal­mával ellátogatni az Egyesült Ki­rályságba, illetve Kanadába. A szov­jet kormányfő kijelentette: szívesen látogatna el ismét Angliába, de -L mondotta mosolyogva — a közleke­dési eszközök ma már olyan fejlet­tek, hogy nem szükséges az utat megszakítani. Több tudósító megkérdezte, mi­lyen helyet foglalhat el a tárgyalá­sokon a német kérdés, illetve a ber­lini probléma. A legfontosabb pillanatnyilag az, hogy felszámoljuk a második vi­lágháború maradványait — válaszolta a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. — Ezért döntő jelentősége van annak, hogy megkössük a béke- szerződést a két német állam­mal, vagy ha létrejön, az egységes német állammal, illetve a német konföde­rációval. Ez a kérdések kérdése. A berlini probléma csupán ennek kö­vetkezménye. A békeszerződés a gordiusi csomó, amelyet meg kell oldani. Berlin kérdése minket ke­véssé érint: csupán azt javasol juk* hogy szüntessük meg a második vi­lágháború minden káros maradvá­nyát. E pillanatban kevés a remény arra. hogy az egységes Németország a közeli jövőben létrejöjjön — foly­tatta. Ezért a realitás azt diktálja, hogy a két Németországgal kössük meg a békeszerződést, és ezzel meg­oldjuk a berlini kérdést is. Nyugat- Berlin kapitalista terület egy szoci­alista ország közepén. Itt a megoldás csak az lehet, hogy Berlin szabad várossá legyen, s szavatolják kap­csolatait más területekkel. A jelen pillanatban nem látok más kiutat, hiszen nem reméljük, hogy Adenauer úr beleegyezzék a két Németország egyesítésébe „szo­cialista alapon”, de úgy vélekedünk, hogy Ulbricht és Grotewohl elvtár­sak nem egyeznek bele abba, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­ban megsemmisüljenek a szocialista vívmányok. Hruscsov hangsúlyozta, ellent* mondásos az a nyugati álláspont, hogy harcolni kell Berlin — úgy­mond — békéjének biztosításáért és közben nem kell aláírni a német bé­keszerződést. Ez azt jelenti, hogy megmarad a kanóc, amelyet a má­sodik világháborúban gyújtottak meg és amely a puskaporos hordóhoz vezet. A feladat az, hogy eloltsuk ezt a kanócot, felszámoljuk a második világháború maradványait. Ez döntő (Folytatás a 2. oldalonj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom