Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-06 / 183. szám
2 ESZ ARM AGY AROKSZ AG Csütörtök, 1959. Augusztus 8. Hruscsov sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) lesz a béke biztosítása szempontjából — mondotta. A Drapeaií Rogue tudósítójának válaszolva Hruscsov kifejtette, furcsa logika azt állítani, hogy a két nagyhatalom megegyezése veszélyeztetheti a kis országokat. Elsősorban a kis országokra káros és veszélyes a jelenlegi feszültség, mivel a kis országok súlyosan szenvednének egy esetleges háborúban. Az Humanité tudósítója megkérdezte a szovjet miniszterelnököt, mi a véleménye arról, hogy Franciaország nukleáris kísérleteket készít elő a Szaharában, akkor* amikor a nemzetközi tárgyalásokon megegyezés jöhet létre a nukleáris kísérletek megtiltásáról. Hruscsov kijelentette, nem az új fegyverek gyártására, hanem a fegyverek és a kísérletek eltiltását célzó megállapodásra kell törekedni. Egy másik kérdésre válaszolva Hruscsov szólt az úgynevezett Bonn—Párizs tengelyről. Volt más ilyen tengely is — jelentette ki.— Még emlékezünk rá, hoc.} a Berlin—Róma és a Berlin—Tokio tengely hogyan tört szét. Mennyivel jobb sors várhat egy Párizs—Bonn, vagy egy Róma—Bonn tengelyre? Ha ennek a tengelynek az egyik végén Bonn van, ez azt jelenti, hogy a tengely az agresszív erőkkel van összeköttetésben. Mindenesetre furcsa, hogy éppen Franciaország törekszik ilyen tengely kialakítására, holott ez az ország nem egyszer esett áldozátul a német militarizmusnak. A francia- vezetők tudhatnák, hogy az ilyen házasság nem vezet jóra. Az Associated Press amerikai hír- ügynökség tudósítója megkérdezte, készített-e a szovjet kormány előzetes tervet Eisenhower útiprogramjá- ra, nem szándékoznak-e az elnököt egy rakétakilövőhelyre is elvinni. Hruscsov válaszában kijelentette, nem éppen békés célnak látszanék, ha rakétatámaszpontokat mutogatnának egymásnak az államférfiak. A találkozásnak egészen más a célja. Az, hogy biztosítsák a világ tartós békéjét. Hangsúlyozta: a két államférfi személyes megbeszéléseit jó, őszinte és baráti légkörben kell megtartahi. A szovjet fél célja az, hogy biztosítsa ezt a légkört és ezzel is megmutassa: nem akar rosszat partnerének. A sajtókonferencia végén kijelentette, nyílt szívvel indul az Egyesült Államokba. Célkitűzése az, hogy hozzájáruljon a hidegháború felszámolásához, jobb megértést biztosítson az Egyesült Államok és a Szovjetunió között és elősegítse a világ békéiének biztosítását. A tudósítók kérdéseire válaszolva, a szovjet kormányfő elmondotta, hogy csütörtökön rövid szabadságra utazik a Fekete-tenger mellé és ott készül fel amerikai utazására' (MTI) Révai József elvtársat augusztus 7-én temetik A Révai József elvtárs temetésének megrendezésére alakult bizottság közleménye: Révai József elvtársat, a forradalmi munkásmozgalom hűséges és rendíthetetlen harcosát, a Magyar Kommunista Párt alapító tagját, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját, 1959. augusztus 7-én, (pénteken) 14 órától a magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve előtt ravatalozzák fel. Temetése ugyanott 16.30 órakor lesz. (MTI) Ä nagyobb önállóság ne vezessen szervezetlenséghez! Legyen «sorosabb a pártszervek és a pártszervezetek kapcsolatai A párton belüli demokrácia egészséges fejlődésének egyik — ha nem is a legfontosabb — megnyilvánulási. formája a pártszervezetek és a felsőbb pártszervek közötti bensősé-{ geá viszony. Ez többek között abban is kifejezésre jut, hogy nőtt az alapszervezetek önállósága. A felsőbb pártszervek az alapszervezeteket nem utasítgatásokkal, parancsolgatással vezetik, irányítják, hanem egyre inkább az elvtársi kapcsolatból fakadó helyes' vezetési módszer érvényesül. Az előző években az volt az általánosan kialakult — rossz — szokás, hogy a megyei, vagy járási pártbizottságok felülről elrendelték: mikor tartsanak az alapszervezetek taggyűlést, milyen napirend szerepeljen a taggyűlésen, vagy az azt megelőző vezetőségi ülésen. Ez ma már. nem így van. Persze ma is előfordul, de ritka kivételt képez. Például olyankor fordul elő, amikor a párt országos, vagy megyei akcióra mozgósítja a kommunistákat (mint pl. a párt 1959 március 6-i határozata). Az esetek többségében azonban' a felsőbb pártszervek nem határozzák meg a taggyűlések és vezetőségi ülések napirendjét, hanem azt — helyesen — a pari szervezetek öntevékenységére, * S a párt vezetőségek helyes belátására bízzák. Mindez abból a tapasztalatból következik, hogy korábban az alapszervezeteket gyakran agyonhalmozták utasítgatásokkal, szempontokkal s ennek következtében sokszor szom elől tévesztették a helyi politikai és] gazdasági., kérdésekkel való foglalkozást s így végeredményben elszakadtak a való élettől, egy-egy adott terület speciális problémáitól. Pedig a pártszervezetek — amellett, hogy szem előtt tartják a párt általános érvényű határozatait — helyileg tudják leginkább elbírálni: mikor kell vezetőségi ülést, vagy taggyűlést Összehívni, milyen kérdések napirendre tűzése, megtárgyalása segíti leginkább a helyi feladatok megoldását. Kétségtelenül jó. hogy nasyobb a pártszervezetek önállósága, örömmel fogadják ezt a nártszervezetek tagjai, vezetői egyaránt. Ez az önállóság azonban elég gyakran odavezet, hogy a felsőbb oártszervek nem minden esetben tudják, mi történik az alapszervezetekben, mikor tartanak vezetőségi ülést, vagy tag- gvűlést, hogyan foglalkoznak a helyi feladatokkal, miként alkalmazzák munkájuk sprán a párt határozatait. A pártszervezetek fokozottabb önállósága nem jelenti és nem is jelentheti az alapszervezetek ilymó- don való elszakadását a felsőbb pártszervektől. Már pedig akaratlanul is az elszakadáshoz vezet az, hogy a legtöbb pártszervezet többszöri kérés, figyelmeztetés ellenére sem adja tudtára az illetékes pártbizottságnak, hogy mikor tartanak vezetőségi ülést, vagy taggyűlést, milyen kérdéseket vitatnak meg egy-egy alkaMásik hasonló jellegű hiba számos alapszervezetünk vezetősége részéről, hogy bár a iegtöbb esetben előkészítik, de az illetékes területi pártbizottságnak nem juttatják el rendszeresen a vezetőségi ülés és a taggyűlés jegyzőkönyvét. Ügy tűnik, lebecsülik ennek jelentőségét, pedig — bár formai dolognak látszik — nem hiábavaló fáradozás ennek eleget tenni. Nem, mert ez is egyik fontos eszköze az alapszervezetek és a felsőbb szervek közötti kapcsolatnak. Ismeretes, hogy a járási bizottságon dolgozó három-négy pártmunkás a legnagyobb erőfeszítés árán sem tud eléggé gyakran eljutni a területen lévő összes vezetőségi ülésekre és taggyűlésekre, s ilymódon nem tudhatják — mi történik a pártrendezvényeken, nem tudnak minden esetben közvetlen, operatív segítséget adni a helyi problémák megoldásához. A beküldött jegyzőkönyv ezt részben pótoljq — „közvetítő” szerepet tölt be az alsó és felső pártszervek között. Tükrözi: milyen fontos kérdésben, hogyan foglaltak állást a kommunisták, milyen helyi cél elérését tűzték ki feladatul, stb. De a jegyzőkönyv a felsőbb szerv felé vetíti azt is — a kommunisták által felvetett problémákon keresztül —, hogy melyek az akadályok, amelyek elhárításra várA Délafrikai Unió rezervációi Az afrikai kontinens legdélibb részén helyezkedik el az 1 223 400 négyzetkilométer területű és 14,5 millió lakosú Dél- afrfkai ÍJnió. Az Unióban a gyarmattartókat képviselő kormányzat, fasiszta faji Ideológiai alapon elnyomja a túlnyomóan néger — főleg bantu — lakosságot. A négereket, megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére úgynevezett rezerváci- ók segítségével — melyekből a lakosság nem távozhat el — másodrendű „fajjá” igyekeznek lesüllyeszteni. A feudalizmusra emlékeztető rezervá- eiók," amelyeket a kormányzat megté- vesztőleg autonóm területeknek nevez, a feketék és fehérek politikai elkülönítését célozzák. Az állítólagos önkormányzat ürügye alatt a néger lakosságnak a Délafrikai Unió parlamentjében semmiféle képviselete nem lehet. Jelmagyarázat: I. A Délafrikai Unió kormánya által tervezett bantu rezervációk, melyek közül Transkei trületet, mint a xhosa- törzs rezervációját 1959. május 26-án magalakították. — TERRA — lommal. Kétségtelen, e hibánál nem arról van szó, hogy az alapszervezetek vezetői tudatosan törekednének arra, hogy eltitkolják, mikor lesz vezetőségi ülés, vagy taggyűlés. Ilyenről szó sincs. De okkal teszik szóvá a városi és járási pártbizottságok9 hogy az alapszervezetek vezetőségeinek egy része nem értesíti, a párt- bizottsá^ot^ a taggyűlés, illetve a vezetőségi ' lííes időpontjáról és napirendjéről. Ugyanakkor az alapszervezetek gyakran kifogásolják, hogy a pártbizottságok ritkán jutnak el hozzájuk taggyűlésre — más alapszervezetekhez viszont gyakrabban elmennek, hogy ellenőrizzék, s azon keresztül segítsék munkájukat. Van ebben igazság. A pártbizottság tagjai többnyire olyan pártszervezetek taggyűléseit látogatják, olyan párt- szervezetek munkáját segítik, amelyek szorosabb kapcsolatot tartanak a pártbizottságokkal, s értesítik a felettes szervet rendezvényeik napirendjéről és időpontjáról. nak, hol, miben kell esetleg olyan kérdésekben eljárni, intézkedni, amely meghaladja a helyi pártszervezet hatáskörét, erejét. Nem kerül nagy fáradságba, ha az alapszervezetek havonta vagy negyedévenként levélben megküldik a pártbizottságnak a munkatervüket, vagy a titkári értekezletek alkalmával tudtul adják a soron következő vezetőségi ülések és taggyűlések időpontját, napirendjét. Ne sajnálják a párttitkár elvtársak a kis fáradságot, hogy időben értesítsék a felsőbb pártszerveket. A pártvezetőségek fordítsanak nagyobb gondot a vezetőségi ülések és a taggyűlések jegyzőkönyveinek elkészítésére, s ezáltal is igényeljék a felsőbb pártszervek segítségét. Ez a fáradság megtérül, mert rendszeresebbé, szervezettebbé válik az alapszervezetek és a pártbizottságok kapcsolata. Pál Lajos PINTÉR — SZftBO: VI. Cokan hallgatják Magyaror- ■ szagon a Szabad Európát, de meg kell mondanom, hogy azok a baklövések, amelyeket az adás elkövet, nem használnak. Tudom, hogy a propaganda az propaganda, de azért mégsem szabadna olyan vaskos tévedéseket elkövetni. Ha az üzletekben például van liszt, önök azt mondják: Magyarországon nem lehet lisztet kapni... Az ilyesmi nagyon árt. az ügynek.... Müller figyelmesen hallgatta Gyulait, aki valami szemrehányásfélét vélt kiolvasni a Szabad Európás úriember tekintetéből. Szükségesnek tartotta, hogy mentegetődzék: — Félreértés ne essék, én teljesen egy véleményen vagyok önökkel. Éppen a közös ügy szolgálatában teszem szóvá ezt a dolgot. Ha öjlök olyasmit állítanak a rádióban, aminek, hogyis mondjam csak ... Hát igen, aminek valótlanságáról az emberek könnyen meggyőződhetnek, az nemcsak a szóban forgó hír hitelét teszi kétségessé, hamem az adások egészét ... Gyulai elhallgatott. Várta, hogy mit szól Müller. De az mindössze egy mondattal reagált:- —• Folytassa csak Gyulai úr, az ön . okfejtése nagyon érdekes ... Nos, ha szabad valamit tanácsolnom, akkor azt mondanám, hogy próbáljanak inkább a realitások talaján . maradni. Olyan adásokra van szükség, amelyeknek van némi valódi magjuk, s inkább a tények csoportosításával lehet operálni,.. — Nem buta ember ön, Gyulai úr! — fejezte ki elégedettségét Müller. Gyulai rögtön bátrabb lett. — Aztán az is baj, hogy a Szabad Európa sokat beszél, de keveset tesz. Mi azt vártuk már régen, otthon is, hogy történik valami, s a segítséget ehhez önöktől várjuk... Itt vannak például a léggömbökkel terjesztett röpcédulák. Ezek nagyon jók, nagyon örültünk nekik odahaza, á baj csak az. hogy technikailag elég tökéletlenek, s nem jutnak el csak az ország. széléig. Müller felállt, ezzel jelezte, hogy végétért a beszélgetés. Sorban kezet fogott mindnyájukkal, de elismerésre csak Gyulait ■méltatta:. — Értékes ember ön, azt hiszem, dolgozhatunk majd együtt. A közös célért! Gyulai bólintott, s megjegyezte: — Rajtam igazán nem múlik! Délután már keresték Gyulait a szállodában. Éppen nem volt otthon, ezért üzenetet hagytak neki: csomagoljon össze, hét órára érte jönnek. Gyulai elbúcsúzott társaitól, hét órakor pontosan megjelent a szálloda halijában, ahol két férfi várta. Autóba ültették. A gépkocsi megindult, sokáig kanyargóit különböző utcákon és mellékutcákon, míg vé- gülis megállt egy ház előtt. Kérték, hogy szálljon ki, s felkísérték az teljesítse az ezredes utasításait. A vonaton aludni próbált, de sehogyan sem jött álom a szemére. Agya lázasan dolgozott. Hogy lesz, mint lesz ezután? Vajon milyen veszélyek leselkednek majd rá, hogyan járhat majd azon az úton, amelyen máris elindult, bár egyenesedi, kereken eddig még nem mondták meg neki, hogy az ő szolgálatait is igénybeveszik. S vajon, ha majd az amerikaiak lesznek az urak Magyarországon, miképpen jutalmazzák meg őt szolgálataiért? Azt, hogy elfogadja-e majd a, megbízásokat, vagy sem, egy pillanatig sem latolgatta. Kedvére való volt a dolog, meg aztán jannyi tapasztalata már volt, hogy nincs sok választása. Éppen eleget fecsegett ahhoz, hogy ne merjen visszatérni Magyarországra, még ha különben el is szánná magát a hazatérésre. „Persze, —■ nyugtatta meg magát Gyulai —, eszem ágában sincs hazamenni” Salzburgban az állomáson valóban megszólította egy férfi. Nem tudott magyarul, németül kérdezte meg, hogy ő-e Gyulai, s amikor „ja”~val válaszolt, intett neki, hogy kövesse. Az állomás előtt kis, drapp személygépkocsi várt, amelyet a CIC ügynök maga vezetett. Beszálltak, elhajtottak. A kocsi egy épület előtt állt meg, s az idegen Gyulait bevezette egy szobába, majd megérkezett a tolmács, s megkezdődött az adat- felvétel. Ahogy a kérdésekre válaszolt, észrevette, hogy itt már sok mindent tudnak róla. Az adatfelvétel után ugyanaz a férfi, aki az állomáson várta, elkísérte egy fogadóba. A tolmács előzőleg megmondta Gyulainak, hogy másnap érte mennek, szeretnének vele egy kicsit elbeszélgetni. (Folytatjuk.) első emeletre. Becsengettek, a szobalány nyitott ajtót. — Jelentse be az ezredes úrnak az urat — mondta az egyik kísérő. —■ Már várja! S ezzel a két kísérő elbúcsúzott Gyulaitól: — Viszontlátásra, Gyulai úr! Sok sikert és sok szerencsét a munkához! A szobalány bevezette Gyulait az ezredes dolgozószobájába. Az ezredes a bemutatkozásnál úgy mormolta nevét, hogy Gyulai nem értette meg. Azonban nem jött zavarba, hiszen tudta, hogyan kell a házigazdát szólítani. Ezredes uramozta és kíváncsian várta, hogy mi lesz. De elöljáróban az ezredes az időjárásról kezdett vele beszélgetni: — Rémes ez a nyirkos január... Ilyenkor mindig hasogat a csúzom... A Don mellett szereztem... — Megborzongott, majd így folytatta: — Nem szerettem az ukrajnai front- szolgálatot, ott ilyenkor rettenetes hideg van ... Nem olyan barátságos meleg, mint itt — mutatott a kandallóra, amelyben lángolva égtek a fahasábok. Gyulai nevetett: — Hát igen, itt sokkal barátságosabb, mint Keleten! Az ezredes mosolygott: ■— Hát ezért törekszünk arra, hogy számunkra Keleten is éppoly barátságos legyen, mint most Nyugaton! S mivel Gyulai nem szólt semmit, hozzátette: — Ért engem, fiam? — Hogyne, ezredes úr, hogyne! — No, erre iszunk egyet! — mondta az ezredes, s a szekrényhez lépett. Egy üveg italt és két tizespö- harat vett ki belőle, s az asztalra állította. — Barack! — csettintett a nyelvével. ~ Tudja, itt szerencsére hozzá lehet jutni eredeti, hamisitátlan magyár barackhoz... Nehéz napokban ez tartja bennem a lelket... Közben töltött, s Gyulainak erővel kellett megakadályozni, hogy az ezredes ne töltse szinültig a vizespoharat. Az ezredes viszont a sajátját teletöltötte: — Aki magyar, annak meg sem kottyan két deci pálinka! Persze, keserű dolog távol az otthontól iddo- gálni a barackot... Hej, annakidején Kecskeméten ittam, a Beretvás- ban... Kecskeméttől nem messze voltak a birtokaim... A bátyám gazdálkodott rajtuk. Engem a Ludo- vikára adott az apám. Azt mondta, hogy nekem katonának kell lennem, annak teremtett az isten. Igaza volt az öregnek, nyugodjék békében ... Ezredesig vittem, mire jöttek az oroszok ... Még jó, hogy az ezredesi rangnak itt is hasznát veheti az ember ... Felemelte a poharát:-- Most pedig igyunk! Az egészségére, fiatal barátom, s arra, hogy majd Kecskeméten, a Beretvásban is együtt ihassunk egyszer barackot! Az órájára nézett: — Késő van, egy félóra múlva indul a vonata... Majd taxit hívunk, az kiviszi a pályaudvarra. Itt van 120 schilling, a taxit én kifizetem. Ismerem a taxisofőrt, gyakran igénybeveszem a szolgálatait. Maga Salzburgba utazik. A 120 schillingböl megveszi a vonatjegyet, s marad annyi zsebpénze, amennyi az útra kell... Gyulai eltette a pénzt és megkérdezte: — És Salzburgban? — Ott nem lesz szüksége pénzre... Az állomáson, az óra alatt várja a CIC beosztottja... ő fogja megszólítani, mert ismeri magát fényképről. A többit majd ő mondja el. Gyulai elbúcsúzott, s indult, hogy
