Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

ups* Jubileumra készül a Nehézipari Műszaki Egyetem Irta: Dr. TERPLÁN ZÉNÓ, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár, rektorhelyettes EGYRE GYAKRABBAN olvasha­tunk napilapjainkban egy-egy tíz­éves évfordulóról (vállalatok tíz év­vel ezelőtt végrehajtott államosítá­sáról; új gyárak, intézmények 10 évvel ezelőtt történt alapítási évfordulójáról si'o.). Ezek a hírek a második világ­háborúi követő felszabadult idők tár­sadalmi forradalmának egy-egy je­lentős részeredményére emlékeztet­nek. A legtöbb évforduló tárgya át átalakuló társadalmi, gazdasági és kulturális élet sok-sok intézménye. E jubiláló intézmények közé tarto­zik Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyelem. Ez annál Örvendetesebt). mert a miskolci egyetem olyan kul­túráié intézmény, ajnelynek alapítá­sát már a második, sőt az első világ­háborút megelőző időkben is szor­galmazták,, akkor sikertelenül. Egy­részt általános volt a kívánság, hogy Magyarországon a több orvostudo­mányi egyetem és tudományegyetem mellett legkevesebb két műszaki egyetem működjék; másrészt viszont Miskolc város kívánt mindenképpen ipari jellegének megfelelő egyetem­hez jutni, Népi demokratikus rend­szerünk tette lehetővé, hogy 1949- ben, a hároméves terv végén mind­két reális és indokolt törekvés meg­valósuljon. Így az 1949 nyarán ülése­ző országgyűlés törvénybe iktatta Miskolc székhellyel a Nehézipari Műszaki Egyetem alapítását bánya-, kohó- és gépészmérnöki karokkal. E törvény alkotását az a felisme­rés előzte meg, hogy a magyar ne­hézipar fejlesztése ahhoz méltó ne­hézipari egyetemet igényel, amely­ben az ősrégi európai hagyományok­kal rendelkező bánya- és kohómér­nöki kar, fejlődésére nézve kedve­zőbb elhelyezést kap, kiegészítve e karok.kal rokon, új gépészmérnöki karral. így az egyetem egysége tar­talmazza mindazokat a tudomány­ágakat, amelyek a nehézipar számá­ra szükséges anyag termelési, szál­lítási, átalakítási és feldolgozási fo­lyamatához kellenek. B SOROK ÍRÓJA akkor érkezett az új egyetemre, amikor az egyetem már éppen befejezett egy olyan hét­hetes előkészítő tanfolyamot, ame­lyen a Miskolcon és környékén lakó, főleg munkás-paraszt származású hallgatók kaptak szakirányú közép­iskolai képzést a műszaki tudomá­nyokhoz. Ugyanakkor javában folyt a mai Földes Ferenc Gimnázium épületének átalakítása egyetemi cé­lokra. Mindez lehetővé tette, hogy az alapító töévény kimondása után néhány nappal az egyetemi oktatás 1949 szeptemberében kb. 500 hallga­tóval megkezdődjék. Az oktatás olyan időpontban in­dult meg Miskolcon. amikor a népi hatalom az egyetemeket is birtokába vette. Megváltozott a hallgatóság Összetétele: a már említett héthetes tanfolyam hallgatóin kívül az első szakérettségizettek és érettségizett munkás-parasztifjak adtak a felvett elsőévesek zömét. De ugyanakkor változott meg az egyetemi oktatás formája is, amelyet a hallgatóság nagyobb fokú segítésének célkitűzése jelentett (a gyakorlati óraszám növe­lése, alaposabb segédletek szervezé­se és kiadása, jegyzet, illetve tan- könyvkiadás, az egy oktatóra eső hallgatói_ létszám csökkentése, azaz az oktatói létszám növelése stb.) A miskolci egyetem alaptárgyainak ok­tatása teljésen új oktatói testülettel indult, amelynek tagjait részben más egyetemekről, részben az ipar­ból választották. AZ EGYETEM EGÉSZ ÄL2JTÄT kezdettől fogva az jellemezte, hogy a párt-, az állami és ifjúsági szerve­zet vezetőt igyekeztek a legnagyobb Összhangban minden felvetődő kér­dést közösen megoldani. A munka nagy áldozatvállalást jelentett mind­egyik szerv részéről. Ma talán már feledésbe mentek azok a késő éjsza­kába nyúló megbeszélések, ülések, ankétok, egyetemi jegyzet és tan­könyv írások, majd 'bírálatok, kon- zultációk és más munkák, amelyek a soron következő feladatok megol­dását célozták. Ennek az áldozatvál­lalásnak az volt az eredménye, hogy mind az egyetemi pártszervezetnek, mind az állami vezetésnek, továbbá az ifjúsági szervezetnek nőttön-nőtt a tekintélye, pedig az elmúlt tíz év fejlődése nem volt töretlen. Az egye­tem szükségességének hullámszerű, de 1950-től folytonos vitatása nyug­talanította, 1954-ben és 1950—57-ben pedig szinte válságossá tette a folya­matos munkát. A hallgatóságnak az ellenforradalom alatt megtévedt tér sze és 1957 elejei viselkedése az egyetem jó hírnevét annyira megté­pázta, hogy azt csak ismét nagyon áldozatos munkával lehetett rendbe­hozni. Ugyancsak a munkát zavaró körülményekhez kell sorolni azt, hogy az egyetem építkezése 1955-ig nem fejeződött be és ma is a befe- jezttlenség képét mutatja, habár csaknem teljes létszámmal dolgozik. Az egyetemen a tudományos és ok­tatói tevékenységet a tanszékek vég­zik. A tanszékek szakágazatuknak megfelelően karokba tömörülnek. A Nehézipari Műszaki Egyetem ma az alapítási törvénynek megfelelően há­rem karra tagozódik, amelyen belül 30 tanszék működik és ez kiegészül 3 központi tanszékkel. A 50 kari tanszék vezetői közüt 21 kinevezett egyetemi tanár, a többi egyetemi docens. A professzori tes­tület tagjai közül 9-en (köztük hár­man kétszeres) Kossuth-dijasok. Az oktatói testület négy tagja akadémi­kus, egy az akadémia levelező tag­ja, négyen a tudományok doktorát, és 19-en a tudományok kandidátusai. Sajnálatos az a sok professzori sze­mélycsere (számszerűit 22), amely Miskolcon az egyeiem első tíz évére — haláleset, nyugalomba vonulás, vagy más egyetemre, más munka­helyre távozás miatt — esik. Az egyetem dolgozói népi demok­ratikus kormányzatunktól 45 kor­mány- és 35 miniszteri kitüntetés­ben részesültek. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Wdhlner-dí- ját, a KGM Fazola-emlékérmét, a Gépészeti Tudományos Egyesület Bánki- és Pattantyús-diját többször nyerték el egyetemünk professzorai, ami a szakirányú társadalmi munka elismerését bizonyítja. A NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM legfontosabb tisztségvi­selői: az egyelem vezetője, rektora 1950 óta dr. Sályi István egyetemi tanár. A bányamérnöki kar élén 1954-től dr. *Zambó János egyetemi tanár, a kohómérnöki kar élén 1955- től dr. Horváth Zoltán egyetemi ta­nár, míg a gépészmérnöki kar élén 1952-től dr. Petrich Géza egyetemi tanár áll. A pártbizottság titkára 1955 óta Simon Sándor egyetemi do­cens, a szakszervezei elnöke 1955 óta Téglássy Ferenc egyetemi docens, a KISZ titkára 1959-ben Novák József egyetemi tanársegéd. Az egyetemi élet kiemelkedő nap­jai közé tartóznak a diplomaosztó ünnepségek, Az első Miskolcon tanu­ló évfolyam 1953-ban. a következő évfolyam 1954-ben, majd a 9 féléves tanterv életbelépése után 1956-, 1957-, 1958- és 1959-ben összesen 269 kohó­mérnöki és 834 gépészmérnöki, III. bányagépészmémöki okleveles nappa­li tagozaton végzett mérnököt bocsá­tott ki az egyetem. Ugyanakkor 25 le­velező, 106 esti tagozatú és 142 szak­mérnöki diploma kiadását mutatják az egyetem anyakönyvei. Az ez idő alatt Sopronban kibocsátott közel 1000 okleveles jelentős réssé' Miskol­con is tanult. említésre méltó adat pl.. hogy a ma Magyarországon dolgozó kb, 500 kohómérnök 90 százaléka már a felszabadulás után szerezte oklevelét, akiknek viszont kb. 60 szá­zaléka Miskolcon végzett. Számosán közülük fontos, vezető beosztásban dolgoznak. Az új kar, a gépészmér­nöki kar is évről-évre öregbíti nevét, amit az Is bizonyít, hogy egyre több és több üzem — különösen azok, ahol már Miskolcon végzettek na­gyobb számban dolgoznak — kíván egyetemünkön végzett mérnököket al­kalmazni. A gépészmérnöki, kar ál­tal kibocsátott mérnökök között is szép számmal találunk főmérnökö­ket, üzemvezetőket stb. Az egyetem életében kiemelkedő szerepe volt a párt irányítása mel­lett működő ifjúsági szervezetnek. Az egyetemi dolgozók életének ér­dekvédelmi, kulturális és társadalmi fejlődésiben nagy szerepet játszott az egyetemi pedagógus szakszerve­zet. Sok meleghangulatú, jól rende­zett ünnepséget és más rendezvényt mondhat a helyi szakszervezet ma­gáénak. Nagy súlyt fordított, pl. az oktatók és a többi dolgozó üdülésé­nek, külföldi csereútjainak és sport­lehetŐségéinek biztosítására. NÉHÁNY MONDATTAL rögzíte­ni kell az egyetem szervezeti törté­netét. Az első két tanévben az elmé­leti tantárgyak oktatása még nem igényelt szaktanszékeket. A harma­dik tanévben a kohómérnöki kar szaktanszékei Sopronból látták el az oktatást, a gépészmérnöki kar új szaktanszékeket szervezett, míg egy párthatározat következtében a bá­nyamérnöki kar hallgatói harmadév­től Sopronban folytatták tanulmá­nyaikat. 1952 őszétől a kohó- és gé­pészmérnöki kar teljes mértékben Miskolcon működik, míg a bánya­mérnöki kar átköltözése e napokban fejeződik be. s így a tíz éven át két helyen folyó oktatás ősztől megszű­nik. 1955-tŐl 1959-ig szervezetileg a Nehézipari Műszáki Egyetemhez tar­tozott az addig teljesen Sopronban működő földmérőmérnöki kar is. Az egyetem első öt évében az új egyetem szervezése, építése, az új oktatási forma megteremtése, a többször változó tantervreform szin­te teljesen lekötötte az oktatói tes­tület munkáját. A második ötéves ciklusban viszont már egyre inkább kidomborodott az egyetem tudomá­nyos^központ jellege. Ebben termé­szeteseit a régi hagyományokkal ren­delkező kohómérnöki kar járt élen. de a fiatal gépészmérnöki kar is sokat fejlődött. A bányamérnöki kar szak­tanszékei ez idő alatt zömmel Sop­ronban működjek. Három tudomá­nyos ülésszakot rendezett eddig az egyetem (1955, 1956 és 1957. évek­ben). Megjelent a Nehézipari Műsza­ki Egyetem Közleményeinek első két. kötete, amely nagyon jó kritikákat kapott. Sajtó alatt van a harmadik kötet. Hű és tartalmas képet ad az egyetem oktató testületének értéké­ről az a kiadvány, amely a „Jegyzék a Nehézipari Műszáki Egyelem, ok­tatói testületének irodalmi munkás- ságőróV> címet viselt. A bányamér­nöki kar Sopronban külön adott ki hasonló kiadványt Nagyon értéke­sek egveiemi és szakszem-pontból az egyetem tanárai állal irt tan-, jill. szakkönyvek. Dr. Geleji Sándor pro­fesszornak egyik könyve pl. német kiadásban már kétszer, továbbá orosz és cseh nyelven jelent meg. Kohó­géptan című könyvének most van sajtó alatt a második német nyelvű kiadása. Nagyon jó külföldi kritikát kapott dr. Mika József -professzor Stuttgartban kiadott könyve is. Ugyancsak jó külföldi visszhangja van az egyetem központi könyvtára által kiadott néhány kiadványnak. Nagyon értékes az a több száz egye­temi jegyzet, amelyet az egyetem oktató testületé állított össze az egye­temi hallgatóság számára és amely jó segítségül szolgál a tanulásban, sőt később a mérnöki gyakorlatban is. • ORSZÁGSZERTE, sőt határainkon túl is közkedvelt az egyetem humo­ros évkönyve, a „HútotÜske”. amely­nek már három kötete jelent meg (1954. 1956 és 1958. években). Jelentős propaganda, szervező ét dokumentáló erőt jelent az 1953 óla kéthetenkint megjelenő „A Mi Egye­temünkcímű egyetemi újságunk. Az egyetemi életet tükröző és irá­nyító működése a pártbizottság jó munkájának köszönhető. Külön hosszú történetet jelent az egyetem építése. 1950 májusában kezdődött és már 1951 őszén több év­folyam az új.épületekben folytatta tanulmányait. Az egyetem terveit Janáky István építészmérnök készí­tette munkatársaival. Jelenleg az egyetem tervezett „beépített lég- mennyiségének*’ b mint kéthar­mada van készen, kb. 220 millió fo­rint ráfordított beruházási összeg­gel. Megépítésre vár még a műhely­csarnok és a főszárny, továbbá né­hány kiegészítő kisebb létesítmény, mint pl. a sportpálya és sportcsar­nok, napközi otthon, orvosi rendelő, stb. A meglévő épületek burkolása és az épületek között elterülő terület parkosítása folyamatban van. Az épületek külső szemlélőben egyelőre csak részben kellenek jó benyomást. Az épületek belseje azonban korsze­rű, világos, megfelelően berendezett és jól használható. Különösén szépek a már végleges helyükön működő tanszékek laboratóriumai. Az egyetemet, mint köztudomású, messze a városon kívül építették. A jövő majd eldönti, helyes volt-e a helyválasztás. Az első pár évet út­törő munkaként e helyen leélni mind az egyetem dolgozói, mind az 5—5 évig itt tanuló hallgatók számára nagy megpróbáltatásokat jelentett. Csaknem mindegyik épületszárnyat előbb kellett átvenni, miréf^tmikor elkészült. Az épület műszaki beren­dezései legtöbbször jóval később ké­szültek el. Az 1951—52-es tanévet a nagyelőadóban tanár és hallgatóság szinte sarkvidéki öltözékben vészel­te át, mert a fűtést ideiglenesen el­látó ^:asúti mozdonyok folyamatos munkára képtelenek voltak. Az elő­adások és gyakorlatok mégsem szü­neteltek egy pillanatra sem. A mai napig sincs megfelelően megoldva az egyetem és a város közötti közleke­dés. Kétségtelenül fejlődést jelent az 1951-es, kútáranként közlekedő MÁV- AUT-járatokhoz képest a mai 2-es járatú autóbusz, de járatkimaradá­sok, továbbá a forgalomirányítás gyengesége sok-sok bosszúságot és közlekedési bizonytalanságot okoz az egyelem minden lakójának, dolgo­zójának. MA AZ EGYETEMNEK több mint 700 alkalmazottja van és a hallgató­ság létszáma, a . levelező hallgatósá­got is beszámítva, megközelíti a két­ezret. Az alkalmazottak egy harmada egyetemet vagy főiskolát végzett. Ez a szám a városban nagy értelmiségi bázist jelent, hiszen az oktatói tes­tület legnagyobb részben egyben miskolci lakos is. Az elmúlt 1Ö év még nem volt elegendő ahhoz, hogy a város életének minden részében az egyetem éreztesse hasznos hatását. Megvannak viszont azok a rügyek, amelyek ha kivirágoznak, a város legszebb díszei lehetnek. A METESZ tudományos egyesületeiben és más társadalmi egyesületekben az egye­tem szakmai jellegének megfelelően elsősorban találhatók meg az egye­tem oktatói. De egyre-másra bekap­csolódnak az egyetem dolgozói a po­litikai és társadalmi életbe (megyei és,vár ősi pártbizottság, városi és ke­rületi tanács, Hazafias Népfront, stb.) Sokan hosszabb egyetemi mun­ka után a város különböző helyein folytatják munkájukat (iskolákban, gyárakban, állami vagy pártszervek­nél), s így egyre inkább találkozunk az egyetemet jól ismerő munkatár­sakkal, bárhová fordulunk. De nem szabad megfeledkezni arról sem,v hogy a Nehézipari Műszaki Egyete­men végzett hallgatóságnak eléggé tekintélyes hányada Miskolcon vagy környékén helyezkedik cl oklevelé­nek megszerzése után, és ígu a város és az egyetem kapcsolata e\ tekintet­ben is egyre fejlődik. A város szem­pontjából az sem közömbös, hogy az egyetemi ifjúság életének legszebb éveit ebben a városban tölti. E vá­ros emlékeit viszi magával és nya­ranta egyre többen térnek vissza a városba a szabadság ideje alatt, hi­szen nagyon sokan ebből a városból választottak élettársat maguknak. A NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYE­TEM JUBILEUM ELŐTT ÁLL. 195*. szeptember 10—12-én ünnepli elsó tízéves évfordulóját E cikk néhány mondata csak nggy vonalakban érin­tette az egyetemi élet néhány rész­letét. E száraz, szűkreszabott mon­datok azonban küzdelmes és nem eredménytelen éveket takarnak. Nyilvánvaló, hogy a jövőben az egye­temnek egyre nagyobb tudományos, oktatói és nevelői feladatokat kell megoldania. E nagyobb feladatok el­végzéséhez azonban nagyon kedve­zőek ma már a feltételek: pártunk és kormányunk az egyetem építését be kívánja fejezni; az egyetem ki­egészült a bányamérnöki kar szak­tanszékeivel; a megyei és városi párt- és tanácsszervek baráti segítő­ként állnak mellettünk; a városi és környező ipari vállalatok vezetői, dolgozói szinte összeforrnak már bel­ső életünkkel; de ugyanakkor bízha­tunk a mindenkori egyetemi ifjúság­ban, amely évről'évre megtölti .az egyetem padjait, hogy elsajátítsa a modern kor egyik legszebb tudo­mányágának, a mérnökinek ismere­teit, és bízunk saját magunkban, hogy az első tíz év megvívott egye­temalapító harcai után az egyetem további fejlesztése, az egyetemi élet stabilizáló folyamata és az egyetem felvirágoztatása küzdelmében is meg­álljuk helyünket. m-Ai- lutfcéye. •» / i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom