Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

Vasárnap, 1959. angnszstn® £

északmagyarország

5

HETI /

ilmjegyzetek

iaa/vwwwwv wwmwiy wuuwtnnnn/v

FŐNYEREMÉNY

Színes csehszlovák film.

T/idám, könnyű, nyári történetet v dolgoz fel a most bemutatott csehszlovák vígjáték. Egy fiatalember — szürke kis áruházi elárusító — egy tárgysorsjátékon Skoda Spartak gépkocsit nyer. A váratlan nyeremény rendkívül sok nevettető Ita- Landba sodorja, mert még a kocsi hazaszállítását sem tudja kifizetni, nincs garázsa, vezetői jogosítványt is kell szereznie és végül még a menyasszonya is elhidegül tőle a kocsi miatt. Természetesen, mire a film végetér, minden rendbejön,-de addig sokat nevethetünk a film játékos fordulatain, vagy bosszankodunk a már túlontúl elhasznált ötleteken és találgatjuk, hogy vajon miért kellett egy ilyen soványka történetből egész műsort betöltő filmet készíteni.

Két ellentétes gondolat is motoszkál a nézőben, míg a filmet nézi. Úgy érzi, mintha reklámfilmet látna, amely a Skoda Spartak autók kiválóságait zengi, de ennek ellentmond a film számos beállítása, amely azt tanácsolja, hogy autót csak az vásároljon, illetve csak az váljék autó- tulajdonossá, aki az autótartással járó ezernyi, költséges feladatnák is eleget tud tenni. A rendező a két ellentétes alapgondolat között lavírozva-vezeti a mese fonalát és igyekszik a feszültséget tartani (többször az indokolatlanul állandóan negli- zsében mászkáló menyasszóny és a vőlegény-autótulajdonos kettősével), azonban a film — minden jóigyekezet ellenére — nem nyújt maradandó emlékű művészi élményt.

A TOREADOR

Spanyol-olasz film.

N

agyon emberi történet elevenedik meg előttünk) az új spanyol—olasz koprodukcióban. A legjobb neorealista filmekre — elsősorban a Biciklitolvajok-ra — emlékeztetve tárja fel az elesett spanyol kisr ember életét. A film hőse egy kiöregedett, nyomorgó toreádor és kis unokaöccse. Ennek a két embernek senkije nincsen egymáson kívül, az elképzelhető legnagyobb nyomorúságban élnek, mégis tiszták, becsületesek és melegszívűek.

Egy napjukat mutatja be a film (kissé talán hosszúra nyúlt és túlzsúfolt napot!), amelyben újra rámo- soly'og a szerencse az öreg toreádor- ra. Fellépést kínálnak neki az arénában, de nem tudja előteremteni a toreádorruha kölcsönzési díját;

Mindketten a legkülönbözőbb munkákat vállalják, hogy a pénzt előteremtsék, de kudarcok sora éri őket és amikor a toreádor végre az arénában állhat, akkor éri élete legnagyobb csalódása: nem toreádornak szerződtették, hanem egy cirkuszi bikaviadal-paródiához, — bohócnak. És amikor összetörtén távozik kudarca színhelyéről, a kisfiú önt belé életet, adja vissza bizalmát: letagadja, hogy látta a kudarcot és az öreg toreádor csillogó szemmel meséli el neki az elképzelt bikaviadalt.

A filmet a magyar származású Ladislao Vajda rendezte. A jó neorealista filmek hagyományainak követésével sikerült mély emberi érzéseket ábrázoló, emlékezetes filmet alkotnia; (mb)

Művészet, vagy kereskedelem ?

A CÍMBEN FOGLALT KÉRDÉS

gyakorta felvetődik azok körében, akik kulturális intézményeinknek nemcsak egyes műsorait nézik meg derülve, vagy bosszankodva, hanem az egyes intézmények műsorait, azoknak összetevőit, az egyes produkciókat — hosszabb időt alapul véve — áttekintik. Felmerül a kérdés a különböző művészeti ágaknál és elsősorban felmerül — mint a legszélesebb tömegekhez eljutó művészeti ágazatnál — a filmnél.

Lenin arra tanított minket, hogy számunkra az összes művészetek közül. a legfontosabb a film, mert az — éppen azért, mert a legszélesebb tömegekhez eljut — leghatékonyabban képes a nézők százezreinek, vagy millióinak művészi ízlését csiszolni, gondolkodását, világnézetét irányítani.

Az ellenforradalom hamis jelszavai között szerepelt a „politikamentes művészet” hazugsága is. Ez a hamis jelszó sokáig éreztette hatását a filmszínházi műsorpolitikában, de éreztette a külfölddel, folytatott filmkereskedelemben, sőt magában a magyar filmgyártásban is. Természetes, hogy ma már régen túl vagyunk az ellenforradalom okozta művészeti-eszmei zűr-zavaron a film- művészetünkben is és a mai állapotok össze sem hasonlíthatók 1957 tavaszának film-helyzetével, de ha végigtekintjük az utóbbi néhány hónap filmforgalmazását, a címben Említett kérdés felvetése indokolt.

FILMSZÍNHÁZAINK MŰSOR- POLITIKÁJA határozottan javult. Ma már komolyabb mértékben nem marasztalhatjuk el a filmforgalmazást amiatt, hogy a szocialista tábor országainak filmművészete nincsen kellően képviselve a mozik vetítővásznain, de a műsorpolitikával mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Nem, mert látszólagos eredmények is bőven lelhetők az összességében jót mutató végső eredmény összetevőiben. A szocialista országok filmjeinek bemutatásánál — helytelenül — a mind magasabb darabszámra való törekvés látszik, a kapitalista országok filmjeinél pedig nincsen meg a kellő válogatás. A bemutatott filmekből úgy érezzük, hogy mind több selejtes nyugati film kerül vetítővásznainkra, elszaporodtak a tucatfilmek és a giccsek.

A közönség egy bizonyos rétege — amely tüntetőleg távol marad a szocialista országok filmjeinek megtekintésétől — örömmel fogadja a polgári ízlést szolgáló filmeket és sok esetben napokra, vagy egy teljes hétre zsúfolásig tölti meg egyik, vagy másik mozi nézőterét, nem akarja észrevenni a filmekben a szembeszökő hibákat sem. A filmszínházak bevétele ezeknél a filmeknél — természetesen — kedvezőbben alakul, mint sok, színvonalban sokkal magasabb, de szocialista országb ból származó filmnél.

A KÖZELMÚLTBAN FILMKERESKEDELMÜNK megvásárolt és bemutattatott néhány olyan filmet, amelyek látszólag n'agyon laza kontrolion esték keresztül mind művészi, mind eszmei-politikai szempontból. Példaként említhetnénk a már-már minden igényes néző által halálosan megúnt olasz tucatfilmeket, amelyek a néhány év előtti jó neorealista filmek kaptafájára készült talmi utánzatok (például A nerzbunda, a Harmadik lyceum). Vagy megemlíthetjük a látszat-önkritikát gjrakorló nyugatnémet filmeket, amelyekben a nyugatnémetek azt akarják — rendkívül tetszetős formában! — bizonygatni, hogy ők nem utódai a Hitler-i Németországnak, íme, gúny tárgyává teszik Hitleréket és olyan önmosda- tást csinálnak, hogy az ellágyuló néző szinte felmenti a fasisztákat minden szörnyűségnek a vádja alól. Ezekben a filmekben az akkori körülményeket nem ismerő néző, különösen a fiatalság, teljesen hamis képet kap a fasiszta időkről, a fasizmussal szembeni állásfoglalása helytelen irányba tolódik el (például Asch őrvezető, Csodagyerekek, a Josef Schmiéd-film). Nem vagyunk annyira optimisták, hogy a nyugatnémetektől valóban önkritikus filmeket várjunk, de semmi elfogadható ok nem indokolja azoknak gyakori megvételét és szériában való játszását országszerte. Hacsak nem a filmforgalmazás pénzbevételi tervteljesítésének alakulása! Vagy mi indokolja például az évek óta raktáron fekvő, az ellenforradalom utáni eszmei zavarban született, művészileg és politikailag is hibás magyar filmeknek (Játék a szerelemmel, Bolond április) a bemutatását, ha nem a filmforgalmazás bevételi tervei? Miért kell átvenni gyenge filmeket akár a nyugati, akár a szocialista országokból? Mindezeknek bizonyára kereskedelmi jellegű mozgatórugói vannak.

AMIKOR LENIN AZ ÖSSZES MŰVÉSZETEK KÖZÜL a legfontosabbnak a filmet tartotta, aligha a filmmel való kereskedelemben és a nagyközönség által fizetendő belépődíjak magas Összegében rejlő gazdasági lehetőségekre gondolt! Nem, a film azért a legfontosabb művészet a mi számunkra, mert ezt lehet legszélesebb körben felhasználni a szocialista kultúra terjesztésére, a leg-, nagyobb tömegek művészi ízlésének csiszolására, világnézetének egészséges irányú fejlesztésére. Mindez nem zárja ki a kapitalista országokból származó filmek bemutatásának lehetőségét, de feltétlen ki kell zárja azokat a filmalkotásokat, amelyek helytelen eszméket hirdetnek, művé- szietlenek és a közönség ízlését a'

polgári kultúrtermékek irányába kedvezően befolyásolhatják.

Sok alkalommal hivatkoznak arra, hogy ez, vagy az a film „nem kell a közönségnek”, nem tudnak vele bevételi-tervet teljesíteni, míg más filmeknél pedig tódul a közönség, tehát inkább azt, vagy az olyanokat kell gyakrabban bemutatni. Tagadhatatlan, hogy a nagy közönségtömegek ízlése még nem minden esetben egyezik a művészi-eszmei igényességgel, erősen hatnak még a burzsoá \deológia káros maradványai, azonban a filmforgalmazásnak — éppen a Lenin-i megállapításban foglalt feladata teljesítése végett — irányítania* kellene a közönség ízlését, szoktatni, nevelni a valóban művészi, valóban jó filmekhez, nem pedig kihasználni a kereskedelmi lehetőséget és olyan filmeket vetíteni, amin a legnagyobb bevételi lehetőség kínálkozik és a közönség-ízlés nevelése helyett, úszni annak az uszályában. El kellene véglegesen dönteni, hogy a film művészeti jellege nem érhet véget a filmgyár munkájánál és nem válhat utána kereskedelmi árucikké, — legalább hazai viszonylatban —, amit a piaci kereslettől függően dobunk a közönség elé.

Tudjuk, hogy a mozáüzemi vállalatok, sőt az egyes mozi üzemek is pénzbevételi tervvel dolgoznak. A tervet teljesíteni kell, de ez a terv- teljesítés semmiképpen nem mehet a. rovására annak a feladat-teljesítésnek, amelyet az MSZMP művelődési politikájának irányelvei rónak a moziüzemi vállalatokra mint művelődésügyi intézményekre: a gazdasági tényezők nem akadályozhatják a szocialista kultúrforradalmat, a dolgozók széles tömegeinek világnézeti nevelését.

A FILMFORGALMAZÁS legfelsőbb szintű irányítóinak kell megtalálni a módot arra, hogy a gazdasági nehézségek elhárításával egyidejűleg megszűnjenek azok a körülmények, amelyek időnként a fii- Ijnet a művészet rangjáról a kereskedelmi árucikkek sorába degradálják és moziüzemi vállalataink, egyébként örvendetesen javuló, műsorpolitikáját egyes — gazdasági okoktól vezérelt — hibafoltok ne szeplősítsék.

Benedek Miklós

Értesítés!

Értesítjük Miskolc város, valamint a miskolci járás kisiparosait, hogy iparitanuló szerződéseket Miskolcon a KIOSZ helyi csoportnál, Miskolc, Széchenyi u. 61. sz. alatt kötjük minden hétfőn, szerdán és pénteken déli 12 óráig, 1959. augusztus 25-ig bezárólag. Részletes felvilágosítást a KIOSZ helyi csoport irodájában adunk.

Vezetőség

Büszkék lehetünk rá, hogy Miskolcon a jól dolgozó üzemek és vállalatok között olyan kiváló termelő egységet is találunk, mint a MÁV építési főnöksége. Ez a vállalat —- amelyről igen keveset hallunk — több mint másfélezer dolgozóval, nagy szorgalommal végzi fontos feladatát. A főnökség irodái a Tiszai pályaudvar raktárai mögött, a szer- tárépülelben húzódnak meg. Sokkal nehezebb azonban megtalálni azokat a derék munkásokat és műszaki dőlAZ ELSŐK KÖZÖTT

héz munkát a miskolci főnökség kifogástalanul látja el. Azt hallottuk róluk, hogy az építési főnökségek között — az élüzem címért folyó verseny eredményei alapján — országos szinten is az első helyen állnak. Ezt a szép eredményt csak a kollektíva közös, jól szervezett és iráebböl az összegből mindössze kilencezer forint értékű minőségi hiányt állapítottak meg. A megtűrhető hiba

2 százalék lehet, vagyis ennyi hibával a beruházók már átveszik az új létesítményeket.. Ha az előbbi számokat vesszük alapul, akkor az általuk elkövetett hiba összege csak 0.03 század százalék!

A termelési mutatók is kedvezően alakultak, mert az önköltséget 19.9 százalékkal csökkentették, a termelékenységet pedig az egy mugikaórára

munkáinak többsége jelenleg a fővonalon található, mégis sok létesítmény, felújítás és beruházás készül a megye más területén is. összesen mintegy 90 munltahelyet számlálnak és a sok szétszórt építési helyen felelősségük tudatában dolgoznak a csoportok. Különös érdemük, hogy a

;,í:

■Pís1:

A főnökség dolgozói áltál készített új mádi állomás.

gozókat, akik a feladatok közvetlen végrehajtását végzik, ott, ahol azt az ország vérkeringése megkívánja.

Három megyében, Borsodban, Hevesben és Nógrádban szépítik, korszerűsítik a vasutat, hogy biztonságosabb, modernebb legyen a Icözleke- dés, gyorsabban érkezzenek az áruk rendeltetési helyükre.

A vasúton belül az építési főnökségnek a feladata, hogy elvégezze azokat a felújításokat, beruházásokat,

— alépítményi, felépítményi és ma- -£zsépítési munkákat, — amelyek az igazgatósághoz tartozó vasúthálózat korszerűsítését biztosítják. Ezt a neEz évben már Ernőd állomáson is hézagnélküli vágányon futnak a vonatok.

össze. A gépesített mozgó-építésvezetőség munkahelyén több mint ötszáz munkás dolgozik. Céljuk az, hogy minél előbb elvégezzék feladatukat, mert az építés ideje alatt csak egy vágányon közlekedhetnek a vonatok. Most a nyári hónapokban jó munka- szervezéssel biztosítani tudják a gabonaszállítással megnövekedett forgalom zavartalan lebonyolítását, de az őszi csúcsforgalom idejéig azzal segítenek a legjobban, ha határidő előtt átadják az újjáépített vasútvonalat. A párt határozata azt kívánja a vasutas dolgozóktól, hogy a föld termékeit gyorsan és gazdaságosan szállítsák el a fogyasztókhoz, az ipar gyártmányait pedig a dolgozó parasztokhoz. Ahhoz, hogy ez a közös érdeket szolgáló kívánság teljesüljön, az építésvezetőségek gyorsabb és pontosabb munkával járulnak hozzá.

Így gondolkodnak a füzesabonyi építésvezetőség dolgozói is, akik a kongresszusi versenyben, az első félévben igen jó eredményeket értek el. Fabók János elvtárs, az építési főnökség vezetője örömmel újságolta. hogy a füzesabonyi dolgozók eredménye a vasutasok körében meglepetést okozott, ök ugyanis azt vállalták, hogy az állomás felépítményének teljes átépítését — az év utolsó napja helyett — két hónappal előbb elvégzik. A vállalást nemrégiben értékelték és megállapították, hogy július utolsó hetében már 80 százalékban teljesítették azt. Ezt a sikert nemcsak a vasutasok látták, hanem azok is, akik az állomáson átutazva azt tapasztalták, hogy hihetetlenül rövid idő álátt megváltozott a forgalmi csomópont képe és a régi, szűk állomás nem akadályozza többé a borsodi iparvidékre érkező, vagy onnan kiinduló vonatok korszerű forgalmát.

Igaz, hogy az építési főnökség

nyitott munkájával tudták elérni. Az első félévben 124.6 százalékra teljesítették tervüket, ami önmagában is sikeres munkáról tanúskodik.

Az építési főnökség dolgozói az elmúlt időszakban nagy lendülettel építették tovább a Budapest—Miskolc közötti vasútvonalat. A munkálatokat jelenleg Vámosgyörk és Ludas között végzik. Úgy tervezik, hogy ebben az évben 12 kilométer hosszúságban nemcsak a jobb, hanem a bal vágányt is átépítik. A nagyarányú munka során kedvezőbb lejtviszonyokat alakítanak ki és hézagnélküli felépítményt szeréinél

minőségi munka náluk becsületbeli kérdés. A KPM VI. szakosztály műszaki vezetői olyan véleménnyel vannak róluk, hogy „ilyen szép és jó minőségű munkát sehol az országban nem tapasztalunk, mint itt, a miskolci főnökség téridéiért”. Ezt a megállapítást ők szerényen fogadják és nem bizakodnak el, hanem egyre jobb eredmények elérésére nevelik az új munkásokat. Ezt a törekvést egyetlen számból is érzékelhetjük. Az első félévben átadott munka értéke 28 millió 500 ezer forint volt és

eső értékelés szerint 124.4 százalékra emelték. Figyelemreméltó az az eredmény is, hogy a sok távoli munkahelyen kedvezően alakult a munka- fegyelem is. 1958-ban egy munkásra két és félnap, 1959 első felében pedig

1.6 igazolatlan munkanap jutott.

Ilyen eredmények láttán mindany- nyian bízhatnak abban, hogy ismét megszerzik az élüzem címet; mert a jólvégzett munka után az elismerési: és a további megbecsülést jogosan megérdemlik. Sz. M.