Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

6 ÉSZAKMAG YAKOKSZAG Vasárnap, 1959. augusztus 2 Törmelék és történelem VAN EGY FADOBOZOM. Több mint tíz év óta ebbe rakosgattam a valami okból eltört vagy szétpűk- kadt cigarettákat. Még egy-két pakli, dohányt is rejteget a doboz. Ott húzódik meg egyik könyvtár- alkalmatossálom felső polcának sarkában. Sokszor néztem már rá mérgesen, ' mert hat-nyolc könyv helyét foglalja el, amikor szerény könyvkincsemet úgysem tudom már elhelyezni s egyrészét ládák­ban, íróasztalomon tárolom. De mérgem mindig elfolyt, ha arfa gondoltam, miért is gyűjtögettem benne a dohányt, a rokkant ciga­rettákat. Miért őrzöm oly régen a dobozt, miért tettem bele két „fűz­vény” 1945-ös vagy 46-os fekete­piaci cigarettapapírost, miért őrzők a doboz felett még egy skatulya ci­garetta-hüvelyt, cigarettatöltőt s egy kis sárga skatulya bolgár pipa­dohányt is. Memento! így neveztem magam­ban a polc sarkának soha meg nem szűnő szeretettel, olykor mégis dü­hösen szemlélt dísztejen skatulyáit. Emlékezzünk a háborúkra, a törté­nelem nagy zivataraira! Áz én do­bozom ugyanis néha mintha meg­szólalt volna: — Emlékszel-e, amikor 1917-ben Volhiniában száraz faleveleket pi­páztatok ujságpapírosból? ... Em­lékszel-e, amikor 1919-ben, 20-ban oly keservesen jutottatok egy kis füstölnivalóhoz? Emlékszel-e, ami­kor 44-ben, az ostrom alatt, vagy azután, az infláció időszakában so­kan majd belegebedtek a niko- tinszomjba, ha nem sikerült ingéi t, vagy más ruhadarabért egy-egy fél kiló szűzdohányt szereznetek’ ... Emlékszel-e általában, mennyi gyötrelemben volt részetek hábo­rús válságok idején a hozzád ha­sonló nikotinzabálóknak? ... Hej, de jó lett volna olyankor egy ilyen doboz törmelék! Most az anyukom sürgetett. — Hogy tudsz dolgozni ilyen ren­detlenségben, ha az íróasztalod örökké tele könyvekkel, újsággal, lim-lommal? IGAZA VOLT. Eszembejutott, hogy a folyóirat és könyv tömkeleg­nek legalább egyrészét elhelyezhet­ném a könyvespolcon, ha a me­mento dobozt és tartozékait felszá­molom. Hat-nyolc könyv lekerülne az íróasztalról, az ujságtömeget pe­dig szelektálom, vagy egy tömeg­ben kiselejtezem. Elvégre az újság csak addig újság, amíg a követkelő példánya meg nem jelenik. Elő a bagós dobozzal és a többi­vel! Hm. Van itt már vagy 150—200 cigaretta-törmelék. Kibontogassam őket egyenkint papíros-jelmezeik­ből? Ebben a kérdőjelesen elhatá­rozó pillanatomban elémmerült az egész világhelyzet. Kibontom hát egyenkint a cigaretta-törmelékeket, hogy aztán majd kéjjel szívjam a keverék-aromás történelmi do­hányt. Anyukom azt kérdi: érde­mes fáradság ez? Azt mondom: Ki­rov elvtárs egyszer azzal intette a szovjet hatalom érdekében való ta­karékosságra a leningrádi mun­kást: „Ha tíz kopeket láttok az ut­cán, felveszitek, de a tíz kopeket érő darab téglát ott hagyjátok?” — Tevékenységem mindenkép­pen, megéri a fáradságot — érvel­tem anyukomnak —, hiszen egy ci­garetta átlagértéke legalább tíz fil­lér, tízé pedig már egy forint. MIALATT E MŰVELETET VÉ­GEZTÉM, mégelevenedett előttem egy tíz-húsz évvel ezelőtt ismert alak. Szöges botjával rettentő ügyességgel szedte a cigaretta-csut­kákat a villamos megállóknál, a mozik előtt és általában az olyan helyeken, ahol a rövid várakozás vagy szünet alatt temérdek félig vagy harmadáig sem szívott ciga­retta csíkje hevert. — Milyen szenvedélyes dohányos lehet az öreg — véltem, s mindig megkínáltam egy-két ép cigarettá­val. Egyszer ki is kérdeztem. Ki­derült, hogy soha életében nem do­hányzott. Ne adj isten, akárhogy biztattam, nem is gyújtott rá. Zsebre rakta a -kapott cigit. — Mennyi betegség lehet az ilyen csutkákban — mondotta. — És gyűjtötte tovább... a betegsé­get, másoknak... Én azonban jónéhány milliomod* * magammal nem tartozom Csutka bácsi szektájához. Tartozom azok­hoz, akik azt szeretnék, ha e világ­ban sohase kerülne sor többé arra, hogy' törmelék dohányunk marad­ványaira szoruljunk. Mostanában vígan gyújtok az ócska dobozba gyűjtött dohányok­ból töltött cigarettákra, amelyek­ben benne foglaltatik a jó forint óta elért minden örömünk és „fi­nánclábas” panaszunk. Bermefog- laltatik minden olyan veszedelem emléke, amely azzal fenyegetett, hogy dohányos szenvedélyünket megint a száraz falevélig kell visz- szaszorítanunk. S valahányszor ilyen cigarettára gyújtok, a törté­nelem, a mindnyájunkat érintő tör­ténelem elevenedik meg a füstgo- molyagban. Munkás, Kossuth, öt­éves terv, Derű, Harmónia, Parti­zánka és a többi, és a többi — vi­lágos és sötét, szálas és gyökérlá­bas dohányfajták: örömök és bosz- szúságok, sikerek és melléfogások torlódnak ebben a cigarettafüstben. Amikor az első „História” ciga­rettát töltöttem a biztosíték-do­hányból és nagyot szippantottam belőle, átvillant agyamon: bagó­gyűjteményem el'is vesztette értel­mét, létjogosultságát. A BÉKE HAJNALFÉNYEI DE­RENGENEK a látóhatáron. Hadd foglalják a törmelékes dobozok he­lyét könyveim! Azok a fegyvertár­saink, akik velünk együtt sorakoz­nak fel a hárcra, hogy' pipáinkat ne kelljen soha többé száraz fale­velekkel megtömködnünk. HAJDÚ BÉLA Nincs többé fekete orrszarvú Az oroszlánt, a párducot, az elefán­tot is rövidesen kiirtják, ha nem hoznak hathatós intézkedéseket a vadászat ellenőrzésére. A természeti kincsek kifosztása siralmas követ­kezményekkel jár mind a természet­re, mind pedig az ország gazdaságá­ra nézve. sir mu ß vm 55 Nagyüzem” a népkerti teniszpályákon Harmadik napja folynak Magyar- j Törnek (Borsod) 6:0, 6:0, Ferdinand ország legjobb vidéki teniszverseny- (Veszprém)—Nemesik (Bács) 6:1, 6:2. zőinek küzdelmei a népkerti tenisz-j Női egyes: Biszterszky (Borsodi- pályákon. Az első napokon általában-;Szémánné (Heves) 6:3, 6:2, Szurov­az esélyes versenyzők győztek.. Fel­tűnő volt, néhány kiemelt versenyző­nek játéka, akik csak nagy küzdelem után jutottak tovább. A pénteki na­pon a férfi egyesben a legjobb nyol­cig, a női egyesben a legjobb négyig jutottak el. Pénteken megkezdték a férfi páros, női páros és a vegyes.pá­ros küzdelmeket is. A férfi egyesben a következő ver­senyzők kerültek a legjobb nyolc közé: Madai (Győr), Horváth (Vas). Ferdinánd (Veszprém). Kádár, Szit­ka, Klucs, Bartha J., Szőnyi J. (vala­mennyi Borsod). A nők mezőnyében a legjobb négy között van: Brossz- mann és Monori (Borsod). Tamási (Baranya), Tárnokné (Győr). A párosok első napi küzdelmeiben meglepetés nem akadt, általában az esélyes párok jutottak tovább. A női egyesben a kiemelt versenyzők „si­mán” jutottak a következő fordu­lóba, csak a Tárnokné—Trnovszky mérkőzés hozott küzdelmes játékot és nagy harcot. A verseny eddigi érdekesebb ered - ményei a következők: Férfi egyes: Madai (Győr)—Tóth (Hajdú) 10:8, 6:1, Dröszler (Borsodi- Gulyás (Heves) 6:4, 6:4, Bödecs (Ko­márom)—Szémán (Heves) 6:1, 6:1, Nemesik (Bács)—Hirt (Baranya) 0:1, 6:2, Szőnyi (Borsod)—Wágner (He­ves) 6:1, 3:6, 6:2, Szitka (Borsodi- Kőhalmi (Komárom) 6:3, 6:3, Bariba J. (Borsod)—Bödecs (Komárom) 11:9, 0:6. 6:2, Kádár (Borsod)—Baffi (Haj­dú) 6:4. 1:6, 6:2, Madai (GVőr)—Tóth’ (Veszprém) 6:0, 6:4, Horváth (Vas)— Dröszler (Borsod) 6:0, 6:3, Kádár (Borsod)—Molnár (Borsod) 6:3, 6:1. Szitka (Borsod)—Barcza (Veszprém) 6:3, 4:6, 6:0, Szőnyi (Borsod)—Dóczi 6:1. 6:1. Bartha J. (Borsod)—Bartha B. (Borsod) 6:2, 7:5, Klucs (Borsod)— szky (Borsod)—Szabó (Komárom) 6:2, 9:7, Monori (Borsod)—Csikiné (Bé­kés) 6:2, 6:3, Brosszmann (Borsod) - Renkeiné (Szolnok) 6:1, 6:2, Brossz­mann (Borsod)—Bájtainé (Baranya) 6:1. j. n. Tárnokné (Győr)—Trnov­szky (Békés) 6:2, 5:7, 6:4, Tamássy (.Baranya)—Biszterszky (Borsod) 6:3„ 6:4, Monori (Borsod)—Jillyné (Győr) 6:1, 6:4. A páros küzdelmek "első napján három mérkőzést a készülő, vihar és eső miatt félbe kellett szakítani. Ma az egész bajnokság legérdeke­sebb mérkőzéseire kerül sor. Ekkor játsszák le valamennyi döntő mérkőzéseket. számban Mai miskolci sportműsor Labdarúgás: DVTK-stadion fél 5: DVTK—Vasas NB I. mérkőzés. Előtte az ifjúsági csapatok játszanak. — Előré-pálya délelőtt 10 óra: Előre —Sátoraljaújhelyi MÁV AC megyei I. osztályú labdarúgó mérkőzés. Tenisz: Reggel 8 órától és délután 3 órától az országos vidéki tenisz­bajnokságok elődöntőit és döntőit játsszák le a népkerti teniszpályákon. Röplabda: DVTK-stadion melletti röplabdapálya reggel 9 óra: DVTK— Gödöllői Pedagógus férfi röplabda mérkőzés az NB II-be jutásért. Ül iskolagépet kapott a MHS DVTK repülő klubja nekik ahhoz, hogy elsajátítsák a re­pülés tudományát. Az összegyűlt vendégek előtt Valkó Márton elvtárs, a Lenin Kohászati Művek igazgatója közvetlen szavak­kal átadta a gépet a szövetségnek, amelynek nevében Réti Antal, az MHS országos elnökhelyettese vette és adta a DVTK repülő-klubjáruik. Az ünnepi átadáson jelen voltak a Miskolcon tartózkodó lengyel repülő­sök is. Az ünnepélyes óMdás megtörténte után, az összegyűlt vendégek Jánosi József, a repülőkor motoros-oktatója vezetésével sétarepülést végeztek et város felett. X. L. Június 31-én, pénteken délután, ün­nepélyes keretek között átadták az MHS DVTK repülő-klubjának az új „Tréner” típusú csehszlovák iskola­gépet. A gép a legnagyobb teljesít­ményű iskola- és műrepülőgép ha­zánkban, amely nagy segítségei je­lent majd a fiataloknak a motoros­repülés elsajátításában. Az ország­ban ilyen típusú iskolagéppel ez- ideig csak a miskolciak rendelkez­nek. A „Tréner”- megvételéhez komoly anyagi támogatást nyújtottak a Lenin Kohászati Művek dolgozói és veze­tői, akik már évek óta segítik a re­pülősöket és megadják a lehetőségei SPORTHÍREK A Miskolci Vasutas Sport Club vezetősége augusztus 5-én, szerdán délután 5 órakor az MVSC klub- helyiségében klubnapot és szurkoló­gyűlést tart. Ezen a klubnapon a ---------------­A «-Nigerian Field« című folyóirat nemrég cikket közölt felbecsülhetet­len értékű természeti kincsek elher­dálásáról ^ az észak-nigériai orvva­dászat méreteiről, ami az állatvi­lág »nagyjainak« fokozatos kiirtásá­ra vezet. Nincs többé fekete orr­szarvú, nagyon ritka lett a zsiráf. Az országos vidéki ke­rékpáros és motorveze- téses bajnokságon, az MMTE fiatal kerékpá­rod versenyzői eredmé­nyesen szerepeltek. Bod­nár László megnyerte a 4000 méteres ifjúsági egyéni üldözőversenyt és a motorvezetéses ver­senyt. A 1000 m állórajtos ijúsági futamban máso­dik lett. Bányai Béla az 1000 méteres ifjúsági állórajtos futamban első lett, míg 4000 méteren és a repülőrajtos futam­ban, valamint a 15 kilo­méteres. pontbajnokság­ban a második helyen végzett. Képünkön a két lehetséges fiatal ver­senyzőt láthatjuk edző­dik kel, Viszlai László­val. Fotó: Hazafi József labdarúgó csapat edzője tart beszá­molót. A klubnapra és szurkoló gyű­lésre mindenkit vár az MVSC veze­tősége. Vasárnap délután 2 órától este 7 óráig a DVTK-stadion melletti ejtő­ernyős ugrótoronyból ejtőernyős ug­rást tartanak az érdeklődők részére; A Labdarúgó Edzők Testületé augusztus 3-án, hétfőn délután 4 óra­kor tartja szokásos továbbképző ér­tekezletét. Előadó: Bohus Lajos edző sporttárs. Az edzők megjelenése kö­telező. Az előadás helye: Sporthá^. Dayka Gábor utca 9. KÖZLEMÉNY A B. M. Borsod-Abauj-Zemplén megyei Rendőrfökapitánysaga ezúton értesíti mindazokat, akik a megye területén lak­nak és gépjárművezetői igazolvánnyal rendelkeznek, hogy a belügyminiszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter ren­deleté értelmében 1959. augusztus hó 3-áu megkezdjük a jogosítványok kicserélését. A csere lebonyolítása a motorkerékpár vezetői igazolványok kicserélésével kéz-, dődik. A jogosítványok kicserélésének helye: közlekedésrendészeti osztály. (Mis­kolc, Rudas L. u. i0. sz.), A csere gyors és zökkenőmentes elvégzése érdekében szükséges, hogy ‘mindazok a gépjárműve­zetői igazolvánnyal rendelkezők, akik je­lenlegi lakcíműket a közlekedésrendésze­ti osztályon nem jelentették be (megyén belül egyik helységből a másikba, vagy egy helységen belül egyik utcából a má­sikba átköltöztek), átjelentésüknek a leg­sürgősebben tegyenek eleget. Akik más gépjárműkért! létből (pld. Heves megye te­rületéről) költöztek a Borsod megyei gépjárómű kerületbe, vezetői igazolvá­nyukra vonatkozó irataikat azonnal kér­jék át a Borsod megyei közlekedésren­dészeti osztályhoz. Az érdekeltek az ira­tok átkérése végett azonnal jelentkezze­nek személyesen a közlekedési osztálvon, (Miskolc, Rudas L. u. 10. sz.). Azok a jo­gosítvánnyal rendelkezők, akik Borsod megye területén belül változtatták meg állandó lakhelyüket, a2 erre vonatkozó adatokat (név, vezetői igazolvány száma, régi és új pontos lakcím), írásban közöl­jék a közlekedésrendészeti osztállyal. A gépjárművezetői igazolvánnyal ren­delkezőket a csere időpontjára írásban rendeljük be. Az erre vonatkozó értesí­téssel egyidejűleg megkapják a jelentke­zési lapot, melyet olvashatóan _ nyom­tatott betűvel, vagy Írógéppel - kell ki­tölteni. Az új gépjárművezetői igazolvány kiadásához a berendeltek feltétlenül hoz­zák magukkal az idézésen a), b), c), d), e) pontokban feltüntetett iratokat, vala­mint a vizsgabizonyítványt. Az a gép­járművezető, aki bármilyen oknál fogva nem rendelkezik vizsgabizonyítvánnyal, azt pótlólag azonnal szerezze be a KPM. Budapesti Autóközlekedési Tanintézeté­nél. Azok a gépjárművezetők, akiknek az időszakos orvosi vizsgája 1959. november 1-ig lejár, már most kezdjék meg a rend­őrorvosnál (Miskolc. Rudas L. u. 10.) a vezetői jogosítvány megújítását. Borsod megyei Rendőrfökapitányság ESZAKMAGYARORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei bizottságának lapja Szerkeszti o szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Grósz Károly Szerkesztőség- Miskolc Tanácsház tér 1 Telefonszámok- Szerkesztők: 16-067 Titkárság: 16-886 Napi krónika - Sport: 14-082 • Pártrovat: Ipar — mezőgazdaság- 16-046 I Kulturális rovat: 36-343 I Levelezési rovat — panaszügyek, í felvilágosítás: 16-078 1 Kiadja az Északma gyarország Lapkiadó I Vállalat. , Felelős kiadó: Bíró Péter. Kiadóhivatal. Széchenyi u. 15—17. > Hirdetésfelvétel: 16-213 iTerjeszti a po?t.->. '•'pota Bor­,sod megyei postahivatalban és ké** b esi tő aél. i—-----------------------------------------­K észült a Borsod megyei Nyomdába» Felelős vezető: Kárpáti György A legeredményesebb !terekparosok.,j. menyeid kalapjával? Tévedsz. Ki-J szállnak onnan, szájról-szájra jár- nak, s ha nem vigyázol, eredményeid* fölé nőnek. Merészebb bírálóid még* azt is megjegyezték, hogy „a doktorJ úr megérett arra. hogy útilaput kos-J senek a talpára”. Ijedten kaptam feV a fejemet. Körömszakadtáig védte­lek. Vétek lenne meneszteni: bírálni, nevelni kell az ilyen embert. Álla­munk hatalmas áldozatokat hozotV taníttatásáért, meg értékes is. Hogy fejébe szállt a dicsőség? Fiatal, te­hetséges, tele van pénzzel, s moáí azt hiszi, ő találta fel a. spanyol-j viaszt.' Bátran, őszintén a fejére kell olvasni a hibáit, hogy okuljon — mondottam. S a válasz lehangolt. Ugyan! Ki merné megkritizálni? Ha megbetegszünk, nála kerekünk eny­hülést bajunkra, s mi a biztosíték', arra, hogy vissza nem adja a fcöZ- csönt ? M i a biztosíték... Emlékszel?' L J Amikor még csak távoli lehe-. tőségként ízelgetted az orvossá levés, örömeit, gimnazista hévvel mondo-. gattad: Ez a kor az, mely igazán ér-{ fékké teszi az életet, drágává az( egészséget,_ mert van perspektíva az. ember előtt. Én olyan omos leszek,, amilyent a nép kíván: emberséges ember, akit nem a pénz lelkesít, ha­nem az, hogy segítsen embertársain. Hadd éljen minden ember, amíg csak lehet, leküzdeni a betegségeket, hogy megnyújtsuk az élet fonalát. Emlékezz vissza régi magadra, s ne feledd soha azt a Shakespeare-i idé­zetet... Választ se várva maradok barátod: MISKA Egy éltes férfi így fakadt ki: El- urasodott, mióta autója van. s úgy bánik a betegekkel, mint kocsis a lo­vával. Beszekereznek érte a harma­dik faluból, ruganyos ülést is tesz­nek alá, hogy ne rázod jón az úton, oszt a' világ minden kincséért se ül­ne fel a szekérre. Autóval megy, a kilométerpénzt bevasalja a betegen. Hát illik ez?! Persze, ha sár van. még a szomszédba se hajlandó autócskázni, akkor meg lovaUkocsit követel, merthogy az autóját nem bolond besározni. A múltkor is mit művelt —, bezzeg emberére akadt, jól megkapta a magáét. Innen nem messze, egy sáros mellékutcában megbetegedett egy nagyobbacska gyerek, nem lehetett ölben elhozni. Az apa felzörgette a doktor urat, könyörgött neki, siessen, mert halá­lán van a gyereke. A doktor úr foga­tot követelt, különben egy tapodtat sem tesz, autóval nem hajthat be abba' a sártengerbe. Az illetőnek nem volt fogata, éjnek évadján pe­dig kihez forduljon. Kapta magát, beugrott a szomszéd udvarra s né­hány perc múlva ott volt a „fogat­tal”. „Itt a fogatom, doktor úr, ül­jön bele!” — csapta le a doktor elé a targoncát a dühös ember ... Azt hiszem, ebből ennyi is elég. Nem ismerek rád, Pistám! Vagy úgy gondolod, hogy neked mindent sza­bad, mert „jókezű” orvos hírében állsz s hibáidat letakarhatod erei­Levél-féle barátomhoz vége-hossza nem volt a kérdezőskö- désnek. — Amint látod, felvitte az isten a dolgom — jegyezted meg, mutogatván a szép festményeket, a bútorokat, a zenegépet s mindazt, amivel dicsekedni lehet, őszintén örültem sikereidnek, s még akkor sem férkőzhetett irigység őszinte örömömhöz, amikor megtudtam, hogy két esztendő alatt összeraktál 60 ezer forintot — autóra. Dühösködtél, hogy megvan a pénz és nincs autó, mert az állam a fülebotját sem mozdítja azért, hogy kellő behozatallal kielé­gítse az igényeket. Azóta ez á gon­dod is megoldódott, van autód — és a csoda se tudja, mi bújt beléd... \Iemrégiben megint a faludban 11 jartafn. Kíváncsi voltam, mit taH rólad a falu,. hogyan véleked­nek, munkádról az emberek. Jól esett hallani, hogy munkáddal elégedet­tek. Egy öreg bácsi tömören így fo­galmazta meg orvosi hozzáértése­det: „Meggyógyítja, akit meglehet”. Az is a fülembe jutott, hogy híred van már a vidéken, még yi szomszéd körzetből is hozzád szekereznek, hogy visszanyerjék egészségüket. En­nél nagyobb dicséretet aligha kaphat orvos. De amikor az iránt érdeklődtem, hogyan viselkedsz, mint szakadt dun­nából a tollak, röpködtek az epésnél- epésebb megjegyzések. Engedd meg, hogy néhányat emlékezetedbe idéz­zek. TJol is kezdjem, hogy ne üssek nagyobbat a • fejedre, mint amilyent megérdemelsz? Talán ott, hogy barátok voltunk valamikor, ez­előtt nyolc-tíz évvel, fiatalságunk „hőskorában”. Sülve-főve együtt vol­tunk olyannyira, hogy ha 1 elcsava­rogtál a szilenciumról, a kollégiumi fegyelmet szigorúan vevő nevelőta­nár az én vasárnapi kimenőmet is megvonta, mondván: „úgyse tudnál mit kezdeni a kimenőddel Pista nél­kül”. (Volt érzéke a „humorhoz”, annyi szent.) Még azt is hozzáfűzte okulásképpen, hogy a barátság kö­telez, felelősséggel tartozunk egymás tetteiért. S ebben nagy igazsága volt nevelőnknek, mert mit ér az a barát­ság, mely szemet huny a hibák fö­lött? Nos, az ilyenfajta barátsági el­fogás késztet arra, hogy szóvá te­gyem viselt dolgaidat. Emlékszel, amikor baráti alapon megmostad a fejemet valamiért, mottónak Sha­kespeare ezen idézetét citáltad kri­tikád fölé: „Gazt tenyésztünk, ha csípős szél nem ér”, s nehogy el- burjánozzon Telkemen a gaz, nyel­ved csípős szelét zúdítottad rám, azaz alaposan leteremtettél. Elmúltak a szép diákévek, a mi barátságunk is a felejtés homályába merült. Hét éve nem láttalak, s ta­valyelőtt összehozott bennünket a véletlen. A tanácsházán időztem, amikor nyílt az ajtó és te léptél be rajta. A tanácselnök bemutatott:' A mi doktorkánk! Ugyancsak megle­pődött, amikor bemutatkozás helyett egymás nyakába estünk. Meghívtál ízlésesen berendezett orvoslakodba, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom