Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

2 ÉSZAKMAGY ARORSZÁt Szombat, 1959. augusztus 1. I termelés önköltségének rendszeres csökkentése a szocialista gazdaság törvénye AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTT­SÁGÁNAK márciusi határozata ki­mondja, hogy a termékek önköltsé­gét a tervezett 1,5 százalék helyett 2,5 százalékkal kell csökkenteni ahhoz, hogy az 1960. évre tervezett eredménj^eket elérjük. A párt határozata reális lehetősé­gekre épült és olyan célokat tűzött megyénk dolgozói elé, amelyek az erők túlfeszítésé nélkül elérhetők. Természetesen — amint erre a ha­tározat felhívja a figyelmet — min­den lehetőséget fel kell használnunk. A termelés önköltségének rendsze­res csökkentése egyébként is a szo­cialista gazdaság törvénye. Ez a tör­vény, épp úgy, mint a szocialista gazdaság minden más törvénye, nem spontán, hanem tudatosan, a népgaz­daság állami tervezése alapján, a dolgozók aktív részvétele mellett va­lósul meg. Tehát ez azt jelenti, hogy magától soha nem fog az önköltség csökkenni a különböző termelési ágakban, a gyárakban és üzemek­ben, nincs kire várni, aki ezt a mun­kát helyettünk elvégzi. Ez a műsza­ki és fizikai dolgozók, az alkotó, ter­melő kollektíva kötelessége, felada­ta. S ehhez hozzá kell még azt is tennünk, hogy az önköltségnek ki­vétel nélkül minden termelési ág­ban rendszeresen csökkenni kell, mert évről évre fejlődünk, évről év­re emelkedik a munka műszaki fel- készültsége, tökéletesedik a termelés technológiája, a termelés szervezése. Egyszóval, a termelés gazdaságossá­gát fokozó tényezők — kivétel nél­kül — mindenütt hatnak. Úgy véljük, nincs szükség bőveb­ben magyarázni azt a tényt, hogy jövedelmünk nagysága függ attól, hogy miként teljesítjük az önköltség csökkentésére vonatkozó kötelessé­geinket, hogyan valósítjuk meg a legszigorúbb takarékossági rendszert. A „lottó és a totó” szerencsejá­téknak igen sok híve van megyénk­ben is. A boldog nyertesek százai örülnek a „véletlen talált” pénznek. De mennyire bizonytalan ez a pénz?! S mennyivel biztosabb az a jövede­lem, amelynek növekedését mi ma­gunk irányíthatjuk a termelés ön­költségének rendszeres csökkentésé­vel. Az önköltségcsökkentők táborá­ba szervezni minden dolgozót és mind több hívet szerezni ennek a nemes ügynek, igazi szocialista mun­ka. < Itt most egységes receptet adni nem tudunk az önköltség csökken­tésére, mert az ezért folyó harc minden vállalatnál más és máskép­pen folyik. Nyilvánvaló, hogy erő­sen munkaigényes vállalatoknál a legnagyobb figyelmet azoknak az in­tézkedéseknek kell szentelni, ame­lyek a munkatermelékenység növe­lésére és a termékegységre eső mun­ka, munkabérköltség csökkentésére irányulnak. Másütt, mint például a kohászatban, ahol a termelésre for­dított anyagi költségek részaránya különösen nagy, a legnagyobb fi­gyelmet a nyers és egyéb anyagok, energiák messzemenő megtakarításá­ra kell fordítanunk. KÜLÖNÖSEN SZÉP PÉLDÁT MUTATNAK ebben az ózdi kohá­szok. Tudják, hogy energiában, fű­tőanyagban nem vagyunk a leggaz­dagabbak. Ezért elhatározták a kö­zelmúltban, hogy a hengermű ka­zánjának füstgázát hasznosítani fog­ják. Egyszerűen azt teszik, hogy az eddig levegőbe menő füstgázt fel­fogják és melegével gőzt termelnek. Ez évi négyezer tonna szén megta­karítást eredményez. Megyénkben, mivel nehézipari gyárak dolgoznak, döntő forrása az önköltség csökken­tésének az anyaggal való takarékos gazdálkodás. Egy százalék megtaka­rítás havonta 208 ezer forintot ered­ményez. , A másik: a munkaigényes és nehéz testi munkát igénylő folyamatok szé­leskörű gépesítése, a kézi munka he­lyettesítése gépi munkával. Itt nem a nagy beruházásokra gondolunk, hanem arra, hogy még mindig akad­nak üzemek, ahol régi, elavult esz­közökkel kínlódnak. Például láncos- csigákkal. Holott már ki lehetett volna cserélni modern kisgépekre. Rögtön emelkedett volna a munka termelékenysége, csökkenne az ön­költség, mert biztos felszabadult vol­na, ha nem több, de egy munkaerő, s annak bérköltsége már nem terhel­né ezt a munkát. MINDEZEK OLYAN RENDSZA­BÁLYOK, amelyekhez nincs szükség milliókra, és sikeresen, gyorsan be­vezethetők, ha törődnek vele. A hét könyvujdonságai A német kérdés előtérbe kerülése ad különleges időszerűséget Peter- shagen volt ezredes most megjelent könyvének, A lelkiismeret lázadásá­nak, melyben személyes, megrendítő élményei alapján írja le a hitleriz- mus bukását és az újjáéledő náciz­mus pokoli mesterkedéseit. A Nobel- díjas Laxness Izland népáruló urai­ról szóló gyilkos szatírája az Északi lány című új regénye. Walsh angol írónő az angol munkásnők sorsátír­ja meg Szélmalomharc című regé­nyében. Izgalmas, szövevényes kém­regény Ovalovnak a megszállt Ri­gában játszódó A rézgomb című re­génye. Őrtüzek a hegyekben cím­mel jelent meg szlovákiai írók elbe­szélésgyűjteménye, a fasizmus elleni harc hősi fegyvertényeiről. Brazilia őserdeibe vezet el Wustmann német filmriporter A zöld pokol című úti­könyve. Derűs, szellemes írásmű Katz Kutyaposta című kötete. Krúdy Gyula két lírai hangulatú kisregénye, Az útitárs és az N. N. idézi a Nyírség és az északi kisvá­rosok letűnt életét. Az Olcsó Könyv­tár újdonsága Jókai Mór A kőszívű ember fiai-nak háromkötetes kiadá­sa. A Hasznos mulatságok sorozatban látott napvilágot A nyelvek világá­ban című ismeretterjesztő mű. Az Élet és Tudomány Kiskönyvtára új kötete Tangl Harald könyve, A hor­mon és az ember. Továbbá számos vállalatnál szinte kínálkozik a lehetőség az igazgatási apparátus költségeinek csökkentésé­re. A felesleges íróasztalok eltünte­tése, a kisegítő személyzet létszámá­nak csökkentése, a termelési költsé­gek csökkentésének tartalékai. A selejtről napjainkban kevés szó esik. A Nehézszerszámgépgyár mun- kaselejtje 1959 első negyedévében 2,2 millió forint volt. A selejt száza­léka 3,53 százalékra ugrott a múlt évi 0,94 százalékról. Jóllehet, sok­ban hibás a kohászat, de mindent nem lehet erre az üzemre hárítani. Magától értetődik, hogy ezzel pár­huzamosan nőtt az anyagselejt is. 1957-ben 5,6 millió volt, 1958-ban 6.6 millió lett a selejtből származó kár megyénkben. 1959 első negyedében a statisztika már eddig 2,1 milliót mutat. Lany­hult a selejt elleni küzdelem. Ügy látszik, kevesebbet törődnek a mun­ka műszaki előkészítésével, a dolgo­zók oktatásával (egy tanfolyam nem minden), az első darabok minőségi bevizsgálásával, a pontossággal, a lel­kiismeretességgel. Kádár elvtárs a a közelmúltban erről így szólt: Ha mindenki csak egy kicsit lelkiisme­retesebben dolgozna, még jobban mennének a dolgok, mert nagy erő rejlik a lelkiismeretes munkában, a kis cselekedetekben. A selejt elleni harc egyik harci eszköze a lelkiis­meretesség, a pontosság. Ha csak egy százalékkal csökkentjük az anyag- költséget megyénkben, az már fél­millió forintot jelent. PARTSZERVEZETEINK HASSA­NAK ODA, hogy ne vesszenek el ezek a milliók, ne tapossuk kenye­rünket a sárba a selejtgyártással, a pazarlással. Küldjék harcba a mun­kásokat, élen a kommunistákkal a takarékossági rendszer megvalósí­tásáért, az önköltségcsökkentésért, a tartalékok feltárásáért. Iparkodjanak a kommunisták, élen a pártszervezettel — természetesen mindenki a maga színvonalán — el­sajátítani az önköltségcsökkentés marxi tudományát és megkeresni a legjobb eredményekre vezető mód­szereket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy alapszervezeteink többsége még nincs egészen tudatában a politikai gazda- I ágtan idevonatkozó tanításaival és azok gyakorlati alkalmazásával. S ez azzal jár, hogy a pártbizottságok helyes határozatait, a párthatároza­tokat az alapszervezetek nem értik meg teljesen, és így azok csak fogya­tékosán kerülnek végrehajtásra. A munkások lépnek fel ma már azzal az igénnyel, hogy ezt a tudo­mányt elsajátítsák, hogy megszerez­zék az alapvető ismereteket, mert felismerték ennek hiányát, amikor azt kérik a vezetőktől, hogy őket is tanítsák meg arra, hogyan szolgál­ják legjobban az önköltségcsökken­tés ügyét. LEGYEN A MOST FOLYÓ KONG­RESSZUSI munkaversenyünk súly­pontja az önköltség csökkentése, hogy megyénk dolgozói büszkén je­lenthessék majd annak idején: nem­csak többet és jobbat, de olcsóbban is termeltünk és eleget tettünk a párt kérésének, amikor az önkölt­ség csökkentésében az előírt 2,5 szá­zalékos csökkentést elértük. Használ­junk fel erre most minden lehető­séget. A közelmúltban a Rákóczi Termelőszövetkezet udva­rán mozgalmas kép tárult szemem elé. A tüőr gépek monoton egy­hangúsággal zakatoltak, közben szinte kielégíthetetlennek látszó étvággyal falták a borsót. Körös­körül magas, borsóval rakott zsák­hegyek emelkedtek. A gépek körül — ami rögtön szemembe tűnt — asszonyok, lányok szorgoskodtak. Kivételt csak a termelőszövetkezet tehergépkocsijának személyzete ké­pezett. A sofőr és a két zsákoló. A gépek körül veszedelmes gyor­sasággal növekedtek a zsákhegyek. Szinte lehetetlen volt gyorsan el­hordani. Közben mind közelebb merészkedtem. Eleinte tudomást sem vettek rólam, — elmerültek munkájukban. Majd egy napbarní­tott arcú, alacsony termetű idő­sebb asszony tartott felém és hoz­zám érve, halkan a fülembe súgta: — Fiatalember... Azt üzeni az a fiatal lány — kezével a hozzám közel álló gép felé mutatott, ahol T9—20 év körüli fiatal lány hihe­tetlen gyorsasággal kötözte a bor­sóval megtelt zsákot —, hogy gyűj- jön már oszt’ segítsen neki. FÖl- kéne rakni a zsákokat arra a ku­pacra ... Ingújjamat felhajtottam és neki gyürkőztem a munkának. — Majd meglátjuk — folytatta tréfásan az asszony —, hogy melyi- kőjük bírja jobban. Kell a munka­Tis&a&áMítai pUtanatUép erő... A férfiak kint aratnak az Angyaloson. Tegnap mi is ott vol­tunk. .. ■— Már végeztek? — kérdeztem Kati nénitől, Lévai Elemérnétől, mert így hívják azt a tréfálni sze­rető asszonyt. — Dehogy, van még jócskán, csak most a borsócséplés is . fontos, mert rövidesen a terményfelvásárló helyre kell szállítani... Közben a lányhoz értünk, aki kissé zavarban volt. Melyik zsákot kell megfogni? — szólítottam meg. — Van belőle bőven, fogja meg az egyiket. Kicsit félve néztem a jól megtömött hatalmas zsákokat. Milyen nehéz is lelhet. Majd hirte­len lehajoltam és megragadtam az egyiket. — Megfogta jó erősen? — De mennyire! Mehetünk! Nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek gondoltam. Az első zsákok nem okoztak különösebb nehézséget. Könnyedén feldobtuk a zsákok tetejére, közben be is mu­tatkoztunk egymásnak. A lányt Papp Gizellának hívják és ... 19 éves. Azután továbbra is kitartó szorgalommal cipeltük a zsákokat. Az ötödik zsák után javaslattal álltam elő. — Tudja mit, most tartsunk egy kis szünetet Tiltakozott. — Akkor nem leszünk meg soha­sem, — jelentette ki határozottan. S amikor már a tizedik zsákot emeltük, megdicsért: — Egészen jól csinálja ..., szük­ség lenne itt magára, nem szerződ­ne el? Nem járna rosszul — foly­tatta — jól keres itt az ember... Ha nem így lenne, nem itt dolgoz­nánk. Kaphatnék én munkát más­utt is. Például nézze csak... — kezével az egyik asszony felé mu­tatva — Demeternének hívják, már négyszáznyolcvan munkaegysége van. Ez körülbelül 30 mázsa búzát jelent. Ár nwnnvnk akik eddig is az asszony ok, figyeltek min. két, most már ők is beszédbe ele­gyedtek. — Hallja, el ne csavarja a lá­nyom fejét — hallatszott a közele­dők közül, majd odajött egy asz- szony és bemutatkozott. — Papp József né vagyok, a Giziké édes­anyja. Majd másra terelve a szót, így folytatta: — Tudja, kell most ide az ember, a férfiak mind kint aratnak, onnan nem lehet elvonni őket. Viszont ezt is meg kell csinálni. így ne­künk kellett elvégezni, asszonyok­nak. De van egy legényünk is, néz­ze csak, ott az a fiatalember, Gál] Elemérnek hívják. Vájártanuló Pe-j recesen. Most az édesanyját helyet-] tesíti. ö most itt az egyedüli férfi-j ember... t — Hogyan haladnak a munká-j val? ; — Gyorsan, nem kell noszogatni] senkit. Itt mindenki élen jár. Min-, denki magáénak érzi a földet és úgy dolgozik — lelkiismeretesen. — Hát csináljuk, asszonyok! — j kiáltott közbe Batta Elemérné., Nem állhatunk ilyen sokáig! Siet-, nünk kell... Az esőnek is lóg a, lába ... Nagyon borul... Azt a ki-, sebb kupacot meg kellene még eső, előtt csinálni. Gyerünk! Te is gye-, re, Gizi! I — Máskülönben nem lesz meg, a szobabútor — vágott közbe Gál, Elemér. I — Van már vőlegénye? | — Nem kell azt elhamarkodni...,( meg kell azt jól gondolni. | Újra zúgni kezdtek tüőai gépek. A termelőszövetkezet te-' hergépkocsija is megtelt a megra-j kott zsákokkal. És alighogy kigör-( dűlt rakományával, máris új zsá-( kok sorakoztak elszállításra ké-( szén. | Búsás haszivot igér az idei borsó-, termés a tiszabábolnaiaknak. S ez, bizony jó dolog. Meg is dolgoztak, érte. így aztán Papp Gizikének is, megvehetik a szobabútort... , Kovács László A szerencsi járási tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén fegyelmi ügyeket is tárgyalt. Több községi ta­nácsvezető ügye szerepelt napirenden, s hosszas vita, körültekintő vizsgálat után megfelelő határozat született. A mezőzombori tanács elnökét pél­dául leváltásra javasolták. Fakszi Sándor, Ond község tanácselnöke, Kovács Sándor, Ond község tanács­titkára írásbeli fenyítésben részesül­tek. A járási végrehajtó bizottság tag­jai sem szívesen foglalkoznak ilyen ügyekkel. Sokkal jobb jutalmazni, dicsérni, mint fenyíteni! Azonban bi­zonyos hibák: — mulasztás a munká­ban, nem megfelelő erkölcsi maga­tartás — mellett nem lehet szó nél­kül elmenni. Az elnézés, a hallgatás csak súlyosabb következményekhez vezetne, Községi tanácsaink vezetői közvet­lenül a mindennapi élet középpont­jában állnak. A falu is figyelemmel -kíséri munkájukat. Elmondják véle­ményüket cselekedeteikről, egy-egy határozatukról. Persze sokszor nem reálisan, igazságosan, hiszen a törvé­nyek betartása és betartatása nem mindenkinek imponál. Azonban tény, hogy az olyan tanácsvezetőket, okik feltétlenül igazságosak, nem részre­hajlók bárkinek az ügyéről van szó, szeretik, kedvelik és cselekedeteiben követik a falu dolgozói. Az elmúlt tanácsválasztás óta általában sokkal nagyobb községi tanácsaink tekin­télye, mint az azelőtti években. Meg­felelő emberek kerültek az elnöki, titkári helyre és a tanácstagok nagy többsége is megfelelően, a lakosság bizalmától övezve végzi munkáját. A tanácsválasztások után számos olyan új, egészséges változást hozott helyi tanácsaink m'unkája, amely nagy léptekkel vitte és viszi előre a falu szocialista fejlődését. A válasz­tások után néhány héttel a párt Köz­ponti Bizottságának határozata alap­ján számos új termelőszövetkezet és szocialista község létrehozását segí­tették elő tanácsaink. A mezőgazda­ság szocialista fejlesztése, a közös gazdaságok erősítése, építése azóta is töretlen, eredményes. Sokat javult falun a dolgozókkal való emberséges foglalkozás ügye is. Kevesebb a pa­nasz a felsőbb szervek felé. Ezért van az, hogy jónéhány községben testvérként szereti a dolgozó paraszt­ság, termelőszövetkezeti tagság a tanács vezetőit. Nem engednék el őket semmi pénzért. Bizalommal for­dulnak hozzájuk legapróbb családi ügyeikben is. Mindezek ellenére azonban itt-ott még akad hiba. Tény, hogy káderek dolgában nem állunk még olyan jól — tanácsainkat tekintve —, mint kellene. Kevés az akadémiát, egyetemet végzett ta­nácselnök, tanácstitkár, így előfor­dul, hogy bizonyos államigazgatási és államhatalmi ügyek elbírálásában tévednek. Ezek az apró és a szakem­berek segítségével könnyen semlege­síthető hibák azonban nem veszélye­sek, s az illető tanácsvezető egy-egy ilyen esetben sokat tanul. Még egy­szer nem követi el ugyanazt a hibát Egészen más a helyzet, hä a tanács­vezető emberi gyengeségből, köny- nyelműségből okoz kárt akár a köz­ségnek, akár egy-egy dolgozó pa­rasztnak. S még súlyosabb a helyzet ha erkölcsi magatartása ellen akad kifogás. Ond község tanácselnöke és tanács­titkára számos, ilyen könnyelműségre valló hibát követett él az elmúlt hó­napokban. A szerencsi járási tanác* e hiányosságok alapján határozta ép hogy alaposan felülvizsgálja az or tanács munkáját. Ond kimondottan mezőgazdasági jellegű falu. Egy ilyen közösségben számos feladat, munka vár a tanács vezetőire. Gondoskodni a lakosság szocialista, kulturális neveléséről. Segíteni a mezőgazdaság szocialista fejlesztését, emberségesen intézkedni a lakosság ügyeit illetően. Egész em­bert, kommunista vezetőt igénylő feladatok ezek. A vizsgálat kiderí­tette, hogy a tanács vezetői nem áll­nak hivatásuk magaslatán. Sok az elintézetlen ügy, az elintézetlen akta. Nem rendezik a dolgozók SZTK- ügyeit és ebből kifolyólag ezerforin­tos büntetést kapott a tanács. Ez az összeg csökkenti a* rendelkezésre álló keretet, megkárosítja a falut. A ta­nács vezetői nem tudnak elszámolni 36 hold tartalékfölddel... Egy tanács munkáját a gyakorlati tapasztalatok mellett hűen tükrözik a vb. ülések, tanácsülések, állandó­bizottsági gyűlések jegyzőkönyvei. Pontosabban ezek a gyűlések vizs­gák a tanács, a végrehajtó bizottság munkáját illetően. Ond községben pedig nincs minden rendben a ta­nács és a vb. üléseket illetően. A jegyzőkönyvek hiányosak. Sok eset­ben nem veszik figyelembe a vb. üléseken elhangzott javaslatokat. Az állandó bizottságok eddig még egy esetben sem tartottak ülést Avagy itt van a kulturális nevelés, szóra­koztatás ügye. Nincs intézkedési terv. Olyan hiányosságok ezek, amelyek nem fordulhatnak elő egy községi tanács munkájában. A járási tanács vezetőinek véleménye szerint mind­ezek oka az elnök és a titkár köny- nyelmű magatartásában rejlik. A járási elvtársak már több eset­ben találták kocsmában munkaidő alatt a tanács vezetőit. Maga az el­nök nem egyszer italos állapotban jelent meg vb. összejövetelen, ta­nácsülésen. Annak ellenére, hogy több figyelmeztetést kaptak a járás részéről. Egy-egy pohár bor maga- banvéve még nem okoz bonyodal­mat. Italos állapotban azonban nem lehet elfogulatlanul ítélkezni bizo­nyos ügyekben. S nem ítélt elfogu­latlanul néhány esetben Fakszi Sán­dor tanácselnök sem. Természetes* hogy az ilyen tanácsvezető nem szim­patikus a dolgozók szemében, s ma­gatartásuk bizonyos pletykára ad okot. S ha nincs is alapja a rágal­maknak, megfertőzi a pletyka a köz­séget, megrendül a lakosság bizalma a vezetők iránt... Ezeket a hibákat figyelembevéve kaptak fegyelmi büntetést az ondi tanácsvezetők és hasonló, de súlyo­sabb esetek miatt váltják le Mezö- zombor község tanácselnökét. E bün­tetések szolgáljanak tanulságul min­den tanácsvezető munkáját, maga­tartását illetően. Nagy dolog az, ha valaki megfeledkezik az esküben fo­gadott kommunista kötelességről, A tanácsmunka szép munka. Felelős­ségteljesebb, mint a pedagógusoké, mert felnőtt emberek ezreit kell ne­velniük és velük együtt átformálni az egész falut, az egész mezőgazda­ságot. Ehhez pedig egész ember* kommunista ember szükséges. Olyan, aki elsősorban önmagát képes( átne­velni! Barcsa Sándor -----------oQo-----------­A CSEHSZLOVÁK ipar újdonságai UJTIPUSU PARKETTGYALU A morvaországi ROMO-üzem dol­gozói újtipusú parkettgyalut szer­kesztettek, amely lényegesen meg­könnyíti a nők munkáját. Az újti­pusú géppel a parkett gyalulását, sú­rolását, beeresztését és fényesítését is lehet látni. PÓTKOCSIBÓL SÁTOR A ROMO-üzem dolgozói a gépko­csi-tulajdonosokról sem feledkeztek meg. Olyan pótkocsit szerkesztettek* amely percek alatt vikendházzá ala­kítható át. A 12 volt feszültségű ak­kumulátorba bekapcsolható a ROMO- üzemben készült különleges kis vil- , lanyfőző is. | PROGRAMÓRA 1 A libereci órajavító vállalat dolgo- 1 zói újtipusú órát készítettek. A Pre- 1 cisa-gyártmányú óra nemcsak az 'időt jelzi, hanem automatikusan be- 'és kikapcsolja a villanyfőzőt, sőt „ze- 'nés ébresztőt” is ad, ugyanis megha­tározott időben automatikusan be­kapcsolja a rádiót. Erkölcsösen, emberségesen!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom