Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
Szombat, 1959. augusztus 1. ESZAKMAGYARORSZAli 3 A kongresszusi verseny hírei Az első három munkacsapatnak odaítélték a szocialista munkabrigád címet a diósgyőri kohászatban ? Január elején a diósgyőri acélfnű yolc darus munkacsapata indí- ->tta el elsőként az ország kohászati üzemeiben a szocialista munkabrigád cím megszerzéséért a vetélkedést. A diósgyőri darusok az új verseny céljául a szocializmus építésének gyorsítását és tömeg- mozgalommá való szélesítését jelölték meg. A kezdeményezés termékeny talajra talált az országban. Ma már csupán a Lenin Kohászati Művekben *38 munkacsoport pályázik a megtisztelő címre. A vetélkedést elindító munkacsapatok a többi között vállalták, hogy a tervszerűtlen daruállást — a múlt évihez képest tíz százalékkal csökkentik, gépüket rendszeresen karbantartják, munkaidejüket teljesen kihasználják, a késést, kimaradást megszüntetik. Ismereteik bővítésére mindannyian szakmai tanfolyamon vesznek részt és szocialista emberhez méltóan élnek. A versenypontokat hat hónapon keresztül maradéktalanul teljesítik. Az értékelő bizottság a kezdeményezők első félévi munkáját most összesítette. A bizottság megállapította, hogy bár d vetélkedésben résztvevők mindannyian átlagon felül dolgoztak, de több hibapont miatt csak három munkacsapatot javasoltak a kitüntető címre. A napokban megtartott termelési tanácskozások résztvevői helyeselték a szigorú, de igazságos javaslatot, így a nyolc közül Tallósi József, Bordás Ferenc, Szörényi János 5-ös rakodódarui, Máté Lajos, Nyeste István, Cseh Béla Il-es számú 60 tonnás öntődarui, valamint Nagy József, Jakab József, Subovics Imre félpor táldarui brigádnak ítélte oda a kitüntető címet. A három brigád tagjai valamennyien el- ismerésreméltóan dolgoztak. Munkájukkal és magatartásukkal kiérdemelték a dolgozók megbecsülését. A daruk állásidejét például á vállalt tíz helyett több mint Ötven százalékkal csökkentették. A tervszerű gépjavításokat az előirt 15 óra helyett nyolc óra alatt végezték el. Már a kis hibák megszüntetésével igyekeztek elkerülni a nagyobbarányú kieséseket. így az első félévben több mint kétszáz órával tovább üzemeltethették gépeiket. A három brigád valamennyi tagja szorgalmasan látogatta a hathónapos lakatos tanfolyamot és eredményesen vizsgát tettek. Gondoskodtak a fiatalok neveléséről is. Mindegyik brigád 2—3 fiatalt tanított meg a daruk kezelésére. Késés, kimaradás, baleset műszakjaikon nem fordult elő. Műszakkezdéseknél megvalósították a negyedórával korábbi váltást. Eredményeik elérésében segítettek a műszakiak is. A továbbképző tanfolyamat társadalmi munkában ők tartották. A darusok szorgalmas munkájának is része van abban, hogy a martinacélműben a kemencék teljesítménye óránként egy tonnával lett magasabb a tavalyinál, és a berakási idő is jelentősen csökkent. A második félévben eddig elért eredményeik megtartását és további szilárdítását tűzték ki célul. A diósgyőri kohászat első há,- rom szocialista munkabrigádiának tagjai hamarosan megkapják a „szocialista dolgozó” iaazolványt. Az üzemben már készül a tábla, amit a napokban gépeikre erősítenek. „Ezen a gépen szocialista munkabrigád dolgozik” — szöveggel. Röpke látogatás a tokaji művész-eldorádóban Értékelték a brigádok versenyét a Könnyűgépgyárban A Könnyűgépgyárban, a brigádok közötti verseny során az elmúlt félévben igen értékes eredmények születtek. Az értékelés alapján a legjobb eredményt Ven- czel Lajos esztergályos brigádja érte el. Ök nyerték el a »Legjobb brigád« című versenyzászlót és a kétezer forint pénzjutalmat. A verseny második helyezettje, a Barsi-brigád is a B—254-es üzemből került ki, ezer forint jutalmat kaptak. Harmadik lett a versenyben a sajtolóüzemi Lakatos-brigád, jutalmul ők is ezer forintot kaptak t Az ifjúsági brigádok közötti versenyben a legjobb eredményt Molnár Dezső brigádja érte el, így nekik adományozták a »Legjobb KISZ-ifjúsági brigád« címet. A brigád a vegyesüzemben dolgozik, a lengéscsillapító gyártásánál végezett kiváló munkát. Ezer forint jutalomban részesültek.............................. N övekszik az allergiás megbetegedések száma Az Egyesült Államokban az iparban több mint évi 25 millió munkanap-kiesést okoznak az allergiás betegségek, Franciaországban pedig 9 millió munkanapot töltenek a dolgozók betegállományban ilyen megbetegedés következtében. Legújabb statisztikai adatok szerint világszerte növekszik az allergiás asztma, szénanátha és más allergiás megbetegedések száma. Ezek a betegségek a szív- és vér- keringési zavarok, valamkit a rák mögött, a harmadik helyét foglalják el a világ betegség-statisztikájában. A nyaranta Tokajban működő ^ művésztelepnek az utóbbi esztendők során hagyománya alakult ki. öt-hat éve Tokajt nemcsak a borsodi hivatásos művészek és képző- művészeti szakköri tagok keresik fel örömmel, hanem a fővárosból és az ország minden részéből sok mű- vészkedő ember tölt itt pár hetet, hogy a kínálkozó remek festői témákat, a romantikus, történelmi levegőjű tájakat, részleteket, az itt élő embereket és környezetüket megörökítsék, élményeket merítsenek az itt látottakból további munkájukhoz. Akik egy nyarat már itt töltöttek, nem tudnak elszakadni Tokajtól és a következő években is alig várják, hogy visszatérjenek két-három hétre — kinek mennyi ideje jut rá — erre a kimeríthetetlen festői területre, a Bodrogköz és a magyar borok világhíres termőterületének tájékára. Az idén az elanyátlanodás veszélye fenyegette ezt a nyári művészközpontot, de a művészeti szakkörök ideszokott tagjai, meg olyan új tagok is, akik eddig csak a már ittjártak elbeszéléseiből hallották, milyen festő-eldorádó a tokaji táj, ragaszkodtak ahhoz, hogy itt töltsék nyári szabadságukat. Mintegy negyven szakköri tag verődött tehát -össze, vezető. tanáraikkal s hálásan emlékeznek meg a gimnázium vezetőiről, s az itt élő Tenkács Tibor tanár- festőművészről, akik a világos, modern tantermekben szállást, a kollégium étkezőjében pedig napi 14 forintért jó ellátást biztosítottak a piktor-társaságnak. Ha az időjárás kedvezőtlenre fordult, nem a szabadban, hanem a termekben dolgozhattak, amelyek fekvésüknél és világos ablakaiknál fogva műtermeknek is kitűnően beválnak. Július 29-én, amikor röpke látogatásra bekukkantottam a termekbe, éppen szép, forró, napos idő volt. Kevesen tartózkodtak a telepen, mert javarészük szanaszét dolgozott a környéken, a folyóparton, a főtéren és a város különféle részeiben. (Városnak nevezem Tokajt, mert nehéz anélkül említenem, hogy eszembe ne jutna az egykor oly fontos történelmi szerepet játszó tokaji vár és Tokaji Ferenc felkelői, akiknek az emlékét márványtábla örökíti meg a gimnázium folyosóján), T? gyik teremben Fekete Ilona és ^ Kolipka Erzsébet szakköri tagokra nyitok. Fekete Ilona a Szabad Föld levelezési rovatának munkatársa, Kolipka Erzsébet ugyancsak a fővrosban dolgozik, egyik üzemben cipőfelsőrész készítő. Mindketten a Nyomda- és Papíripari Dolgozó1: Szakszervezete képzőművész szakkörének tagjai. Elmondják, hogy az idén nyaralnak itt először, de ez a munkában töltött nyaralásuk legszebb emlékeik közé fog tartozni, mert egy életre szóló művészi élményt gyűjtöttek. Erzsiké még kezdő a művészetben, s mint mondja, egyelőre valóban inkább az élményeknél tart, de Ilonka már egy halom vázlatot készített, ezeket majd otthon fogja kidolgozni, ök kalauzolnak a többi termekben s megismerkedem ugyanennek a szakkörnek egy harmadik tagjával, Boczföldi Jánossal, akinek már nyilvános sikerei voltak. Nemrég Biró Ferenccel közösen tartották kiállításukat a SZOT budapesti kultúrotthonában, az Eg- ressy-klub rendezésében. Kiállításukról a sajtó is megemlékezett és Boczföldi elmondja, hogy Szeni- iványi Lajos professzor is elismerően beszélt kiállításuk anyagáról. Tokajban temérdek grafikai tanulmányt és színvázlatot készített. Nézegetem munkáit. Válóban biztos rajzkészséget és kiváló formaérzéket árulnak el. Boczföldi a jövő komoly ígérete. Nemcsak munkái, hanem a művészet kérdéseiről vallott nézetei is a művészi rátermettség megnyilatkozásai. Egyébként ennek a szakszervezetnek a művészkörét képviselte e nyáron a legnépesebb csoport, számsze- rint — vezetőjüket Xantus Gyula festőművészt is beleszámítva — ti- zenketten dolgoztak itt szorgalmasan. Nagy szeretettel beszélnek mesterükről, aki sok segítséget adott nekik, hogy a nyarat minél hasznosabban töltsék el. Nagyobb csoportok képviselték a Lenin Kohászati Művek szakkörét — vezetőjük Seres János —, a budapesti Vasas szakkört, a Dési Huber szakkört (vezetője Tamás Ervin festőművész) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének szakkörét is. De találkozom a bajai Rudnay képzőművészeti szakkör egy tagjával, Rendes Bélánéval is. Rajztanámő, mint mondja, 450 kilométert utazott, hogy Tokajban tölt- hesse nyári szabadságát. Érdeklődöm a bajai képzőművészeti élet itánt. Négy vagy öt hivatásos festő él Baján, a szakkörnek mintegy tíz tagja van. A bajai művészek közül senki sem szerepel Az Alföld a képzőművészetben c. kiállításon, de rendszeresen szerepelnek az évente megrendezett megyei kiállításokon. A további nézgelődés során végre ismerős tűnik fel: Simkó János, a diósgyőrvasgyári művészeti kör régi tagja. Miközben bevezet az ő lakótermükbe, alig győzi mesélni, milyen gazdag volt ez a nyaruk. A terem egy-egy falrészét ellepik a rajzok, színvázlatok, de akadnák köztük kész képek is. A teremben zongora is van s esténkint innen-onnan előkerül hozzá egy zongorista is. Sim- kón kívül Mezőfi Tibor — a csoport egyik legerősebb tagja —> Tóth Gyula, Toroczkói János, Lakatos László és az egyik női terem lakói közül Tari Emma és Hugler Alajos- né köri tagok töltötték még itt a nyarat. Egy nappal ezelőtt utazott haza még egy miskolci festőnő, Molnámé Kristóf Ágnes, aki a Vasutas Képző- művészeti Kör tagja, s ugyancsak gazdag tanulmány-anyaggal tért haza. E> égebben a telepen nyaralók szi- gorú rendszabályok szerint dolgoztak és osztották be idejüket — mondja Simkó, aki már hatodik éve tölti itt nyári szabadságát —, de most, miután ezévben spontán verődött össze ez a népes társaság, a vezető művészek úgy határoztak, hogy szabad kezet engednek mindenkinek, fesse, rajzolja azt, ami megragadja és ossza be idejét szabadon. Ez bizonyos mértékig hasznosabbnak is bizonyult, mert kitágította a tagok témakörét és ki-ki igyekezett azon a területen fejleszteni gyakorlati tudását, ahol gyengének érezte magát, no meg amire hajlandóságai, érdeklődési köre jobban sarkallta. Legtöbben nemcsak a tájak megörökítésében merültek el, hanem az alakos ábrázolásokban is igyekeztek fejleszteni képességeiket. A vezető művészek pedig minden próbálkozásban odaadással segítették őket tanácsaikkal, korrigálásaikkal, szakmai útmutatásokkal. A tokaji nyaralás július 30-&val véget ért, s már csak néhány hivatásos művész marad ott, de akik itt nyaraltak, nem felejtik el, hogy Tokaj népe már mennyire megszerette az „ő művészeit”, milyen szeretetté fogadja őket minden nyáron, mikor ellepik a főteret, a környéket és felütik itt is, ott is állványaikat, vagy térdre fektetett vázlatkönyveiken elelkapnak egy jellemző alakot, életjelenséget. A hazatérőket most a távolabbi perspektíva izgatja: az Egressy- klub nemsokára megrendezi a Magyar tájak c. kiállítást az ország szakköri tagjainak műveiből, s erre a kiállításra augusztus 15.-ig lehet beküldeni műveket. Akik ezen a kiállításon részt akarnak venni, a most következő két hét alatt kell hogy feldolgozzák vázlataikat, vagy befejez- niök félig kész műveiket, csiszőlniok a kész képeket. TJizonyos, hogy ezen a seregszem- lén sok olyan érett mű kerül a nyilvánosság elé, amelyeknek alkotói kiérdemlik a művész nevet. Ha tíz közül csak egy emelkedik is ki, az is nyeresége lesz képzőművészetünknek. HAJDÚ BÉLA Növényi magvak jubban fejlődnek vörös fényben Többféle növény, így pl. a dohánymag csírázni kezd a vörös fény hatására. P. V. Wells angol kutató szerint ennek oka az, hogy a vörös fény hullámhossza nagyobb és mélyebben hatol be a talajba, pl: a kék fénynél, amely hamarabb szétszóródik. Ezzel magyarázható, hogy mélyebben fekvő növényi magvak a talajban csírázni kezdenek, mivel a vörös fénysugarak lehatolnak hozzájuk. &*&eé»seeiaeiasísiiiss^. II. erjéssy valódi magyar úr volt: — Uraim, a haza egyszer hálás lesz Önöknek — mondotta nekünk, amikor találkoztunk. — önök igazi magyar uraty módjára viselkednek, úgy látjuk, hogy az annak idején elvetett mag a magyar had- apródiskolások lelkében nem hullott rossz talajba. Biztosíthatom önöket, hogy nincsenek egyedül, s rövidesen összehozom önöket egy másik szervezkedés vezetőjével. így, erőinket összefogva, nagyobb kilátásunk van arra, hogy diadalmaskodjunk az ellenség felett, s átvéve apáink örökségét, kezünkbe vegyük ezeréves országunk sorsának irányítását ... Amikor elváltunk Perjéssytől, azt mondta, hogy rövidesen értesít bennünket. Amint később megtudtuk, letartóztatták. Sírni tudtam volna e hír hallatára a dühtől és az elkeseredéstől. Egymásután tartóztatják le szervezkedéseink •vezetőit és tagjait, mi pedig tétlenkedünk, és még azt sem tudjuk, hogy valójában mihez kezdjünk. Pedig egyre többen voltunk. Velünk tartott már Mikófalvy Ferenc is. Bizonyára ismered, ő is ott volt a hadapródiskolán. Régi magyar katonacsalád sarja, az apja ezredes volt. A kormányzó úr őfőméltósága annakidején soronkívül léptette elő. Ezzel a Mikófalvyval sokat nyertünk. Rengeteg ismerőse volt a régi magyar tiszticsaládok körében, ö hozta közénk Bánáthy Imrét is, egy volt tábornok fiát. A fiú mindenre elszánt volt, az alma nem esett mesz- sze a fájától. Mikófalvynak volt még egy sereg hadapródiskolás ismerőse, olyanok, akikről mi elfeledkeztünk, vagy akiknek nem tudtuk a címét. Az ő segítségével került hozzánk Juhász Gyuri is. Nem, ő nem volt hadapródiskolás, az apja se volt katonatiszt. Az öreg Juhász gyümölcs- és déligyümölcs- nagykereskedő volt. őszintén szólva, az elején töprengtem, hogy bevonjuk-e őt is a csoportba, vagy sem, de azután ráálltam. Mikófalvy győzött meg. Azt mondta, hogy ezekben a nehéz időkben nem lehetünk olyan szigorúak, mint annakidején, amikor a tiszti kaszinó tagjait vizsgáltuk felül. Kérlek alássan, így utólag átgondolva a dolgot, igaza volt Mikófalvynak. Elvégre nemcsak az a lényeg, hogy ki honnan jött, hanem az is, hogy hajlandó-e velünk egy úton tovább menetelni. Meg aztán: az ilyen katonátlan, s hogy úgy mondjam, nem a legúribb származású fiatalemberekből még nagyon jó katona lehet. Végeredményben ezek a Juhászok is nagyon sokat vesztettek, nem kevesebbet, mint mi. Mi elvesztettük a tiszti rangunkat, rrieg az országot, ahol apáink urak voltak. Ezek a Juhászok meg elvesztették a nagykereskedésüket. Nekik is volt miért harcolniuk. Jaj, bocsáss meg, kérlek alássan, majdnem úgy beszélek, mint egy marxista. Ilyenkor mindig elszégyellem magam. Dehát hiába, több mint tíz évig éltem közöttük, az emberre ráragad valaani. Sok, mindent tanítanak, aminek hasznát vehetjük, persze úgy, hogy ha a mi módunkon okulunk belőle, .s ellenük fordítjuk. Szóval bevettük ezt a Juhászt és még néhány ilyen Juhász-felét is a szervezkedésbe. Okosan tettük, nem is volt velük semmi bajunk. Épp úgy dolgoztak, harcoltak a mi ügyünkért, mint a hadapródiskolások. 1949 decemberére már vagy harmincán voltunk. Borbála-napkor hadapródiskolás találkozót hívtunk össze. Megbeszéltük, hogy ezentúl minden hónap első szombatján ősz- szejövünk és mindenki elhozza magával azt a hadapródot, akivel időközben találkozott. Sok ilyen szombati összejövetelt tartottunk. Míg végül már vagy negyven tagból állt a szervezkedésünk. Lassan haladtunk előre, mert sajnos, hiába igyekeztünk, nem sikerült kapcsolatot találnunk a nyugatiakkal. 1952 tavaszán aztán sikerült. Bizonyára emlékszel Désaknai György törzsőrrüesterre? Fogalom volt a hadapródiskolán, ö volt az igazi, rettenthetetlen altiszt példaképe. Több mint két évtizedet szolgált kiképző altisztként. A tűzbe lehetett küldeni, s lelőtte volna még a saját édesanyját is, ha a parancs így kívánja. Akkor egy kicsit tartottunk tőle, mert kemény legény volt, de titokban mindenki abban reménykedett, hogy ilyen kiképző altiszteket kap a századához, ha majd tiszt lesz. Megtudtuk, hogy ez a Désaknai még él. sőt, nem is él rosszul. Csabren- deken volt a lofkása, ott kerestük fel Máriaházy Pállal együtt. Bemutatkoztunk. Désaknai először bizalmatlanul fogadott: — Nem emlékszem magukra... Hangosan mondtuk el a nevünket, de Désaknai csak nem emlékezett ránk. Szépen sorban fporoltam előtte a hadapródiskola tisztikarát, felelevenítettem egy-két olyan eseményt, epizódot, amely a hadapródiskolán történt, és amit nem tudhatott más, legalább is ilyen aprólékos részletességgel, bennfentes módjára, csak aki maga is hadapródiskolán élt. Az öreg mindjárt bizalmasabban beszélt velünk. Elmondottuk neki, hogy Budapesten hadapródiskolás találkozókat tartunk. Désaknai ezt helyeselte. Nagyon szerettük volna tudni, hogy mit tesz, de szűkszavú volt. Igaz, sejtetni engedte, hogy ő sem tétlen, de többet nem mondott. Biztatott, hogy szervezkedjünk tovább, s majd alkalomadtán, ha már nagyobb lesz az erőnk, értesítsük. Legközelebb 1954 nyarán találkoztunk vele. Ekkor nem mi utaztunk Csabrendekre, hanem őt hivattuk át Ukkra, Máriaházy Pál lakására, azzal az ürüggyel, hogy a varrógépet kell megjavítani. Amikor másodszor beszéltünk Désaknai Györggyel, már pontosan tudtuk, hogy mit akarunk tenni. Feladatunknak tartottuk fegyveres felkelés kirobbantását, s először a Rádió elfoglalását és a politikai foglyok kiszabadítását a Fő utcai ügyészségről. Hogy mikor tettük volna ezt meg? Ha a fővárosban tüntetés vagy rendzavarás történik, vagy ha kirobbant volna a harmadik világháború. Időközben fegyvert is biztosítottunk magunknak. Mező Bertalan, a síugró, aki a Honvéd sportszázadban teljesített akkor szolgálatot, kérésünkre megígérte, hogy adandó pillanatban megszerzi számunkra a sportszázad fegyvereit. Tudtuk, hogy pusztán a Rádió Bródy Sándor utcai épületének elfoglalásával semmire sem megyünk. Ahhoz, hogy teljesen a mi kezünkbe kerüljön a Rádió, s fel is használhassuk részben propagandaadásokra, részben pedig utasítások továbbítására, el kell foglalnunk a lakihegyi nagyadót is. Amikor Désaknai megjött, közöltük vele, hogy nincs semmi baja a varrógépnek, sőt nincs is varrógép a háznál. Sokkal fontosabb dologról van szó. Megjegyzem, nemcsak én voltam ott* meg Máriaházy, hanem ott volt néhány hadapródtársunk Is. Mindjárt láttam, hogy Désaknainak tetszik az összejövetel, komolynak tartja az ügyet. Mielőtt hozzáláttunk volna a tárgyaláshoz, bor került az asztalra. Désaknai felemelte a poharát: — Igyunk a hadapródokra! Igyunk a szentistváni Magyarországra! Éljen vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága! Koccintottunk, s ittunk. Nem hiába volt Désaknai a rangidős — hiszen bennünket már nem avattak tisztekké, közbejött az ösz- szeomlás, — ő járt elől jó példával az ivásban is. Barátom, hogy ez a Désaknai hogy bírta az italt! Hiába egy volt hadapródiskolás segédoktató jó magyar ember, s milyen magyar ember volna az, aki a bort nem bírja? Az első pohár bor után beszélgetni kezdtünk. » Désaknai ekkor is szűkszavú vótti de feszült figyelemmel hallgattat amit mi mondtunk neki. És mi nem titkolóztunk. Elmondtunk nekV mindent sorjában, a Rádió megtámadásának tervét is, meg azt, hogy honnan vesszük hozzá a fegyvereket. Désaknai bólogatott, helyeselte « fegyverszerzést, de csak a megfelelő pillanatban. Óva intett bennünket attól, hogy elsiessük a dolgot. Elmondta, hogy nem vagyunk egyedüli hogy nagyszabású akció készül a kommunista uralom ellen. Várjunk a sorunkra, mert egyedül elvérzünki de a nagy akcióba majd mi is bekapcsolódhatunk. Közös összefogással megszázszorozódik az erő. Feltártuk azt is Désaknai előtti hogy szeretnénk nyugati kapcsolatokat találni. Ma sem tudom, hogy a bor oldotta-e meg a törzsőrmester nyelvéti vagy a beszélgetésből látta: nyugodtan bízhat bennünk, de rnost már elárulta, hogy ő is a Szabad Európa számára dolgozik. (Folyta t&ikj
