Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-11 / 161. szám

Szombat, 1959. július 11. ÜSZAKMAGYAROItSZAQ 3 A lakosság: érdekében A bejelentetek, javaslatok sorsa a IF. kerületi tanácsnál Mint minden tanácshoz, Miskolc város IV. kerületi tanácsához is sok bejelentés, javaslat, kérelem érkezik a lakosság köréből. Annakidején, a választások előtti jelölőgyűléseken is sok közérdekű megbízatást adtak a választók a tanácstagoknak. A be­érkezett javaslatok sorsáról érdek­lődtünk Sóvári Sándornál, a IV. ke­rületi tanács titkáránál. A tanács végrehajtó bizottsága minden bejelentéssel, javaslattal ér­demben foglalkozik. Egyetlen közér­dekű észrevétel sem marad válasz nélkül. A kisebb beruházásokat igénylő kérelmeket sürgősségi sor­rendben teljesítik, a nagyobb beru­házásokat kívánó jogos kérelmeket pedig úgy teljesítik, ahogy a pénz­ügyi lehetőségek megengedik. A IV. kerület városunk igen ter­jedelmes részét foglalja magában, hozzátartozik Hejőcsaba, Tapolca, Szirma és Görömböly. Tapolca fejlő­désének sorsa különösen érdekli a megye és a város lakosságát. Erről már több esetben írtunk lapunk ha­sábjain, többek között a fürdő bőví­téséről, korszerűsítéséről. Ismeretes az is, hogy lényeges összeget fordí­tottak a vendéglátóipari üzemek kor­szerűsítésére. A közelmúltban kezdte meg működését a Strand Étterem. Most van folyamatban az odavezető Görömbölyi út (a nagy kőhidtól az étteremig) építése, bitumennel való leszórása. Az üdülők jobb gyümölcs- és zöld­ségellátása érdekében két új zöld­ségboltot létesítettek. Tervbe van vé­ve Tapolcán egy földalatti nyilvános WC építése, ami körülbelül félmillió forintos beruházást igényel. Ennek építését azonban csak a szennyvíz- csatorna elkészülte után kezdik meg. A közeljövőben tanácsi beruházás keretében rendezik a Békás-tó kör­nyékét is. Többen javasolták Tapol­cán a mozi bővítését és korszerűsí­tését. A kérés mindenképpen indo­J költ, teljesítésére azonban jelenleg sajnos nincs lehetőség. i Több panasz érkezett a kerületi ta­nácshoz az utakkal kapcsolatban. A í panaszok orvoslásáért már eddig is j sokat tett a tanács. Görömbölyön 15 200 méter gyalogjárót építettek. Az építéshez a lakosság is hozzájárult 1 775 társadalmi munkaórával. Szir­mán 200 méter utat köveztek, 150 méter gyalogjárót készítettek salak­ból. Itt is jelentékeny társadalmi munkát végzett a lakosság. Emellett még egy út épült Szirmán 7—800 ezer forintos beruházással. Hejőcsabán is meglehetősen rossz állapotban van­nak az utak. A Szeretet út építésé­nek befejezését még az iskolaév megkezdése előtt szeretné megvalósí­tani a tanács. Görömbölyön is telje­sül a Németh István út lakóinak kí­vánsága, amennyiben útjuk elkészül. A jövőben nagyobb gondot fordíta­nak az utak karbantartására is. A községfejlesztési költségvetésben ed­dig nem biztosítottak fedezetet az utak karbantartására. A jövő évben erre 100 000 forintot fordítanak. A választások előtti jelölőgyűlése­ken elhangzott panasz orvoslódott az­által is, hogy új vegyes élelmiszerbol­tot nyitottak a Bónis-telepen, ugyan­ott nyilvános telefonállomást létesí­tettek. A hejőcsabaiak kérése is meg­oldódik a háztartási bolt átépítésé­vel és korszerűsítésével kapcsolat­ban. Még tovább sorolhatnánk a pél­dákat, melyek azt mutatják, hogy a tanács a IV. kerületben is fontos fel­adatának tartja a lakosság bejelen­téseivel, panaszaival való foglalko­zást, és az anyagi lehetőségein belül mindent megtesz a jogos panaszok, kérelmek orvoslásáért, azért, hogy a lakosság még kulturáltabb körülmé­nyek között éljen, hogy minél keve­sebb panaszra legyen ok a közszol­gáltatásokkal, utakkal kapcsolatban. *=■ nagy z. sa 1IS3H Többen az időben sepert végig a tőkés országok fe- lett, így hazánk felett is a gazdasági válság vi­hara. Amíg a nagybirtokosok magtárai zsúfolva voltak terménnyel, — a búzát megfestették és takarmányo­zásra használták, a búza árának fenntartására beve­zették a bolettát, — addig az agrárproletároknak nem volt kenyerük. A nagybirtokosok, bankárok és bánya­bárók kormánya kénytelen volt inségmunkát szervezni télire, kihasználta, kiuzsorázta az éhező nép helyzetét. A kiskinizsi tejcsarnok kezelője voltam. A gazda­sági válság nem csak a gabonaneműekre, hanem min­denféle mezőgazdasági termékre kiterjedt, így a tej­csarnokot is becsukták, s állás nélkül maradtam. Nagy volt a nyomor a faluban. Amíg a saját és gyermekeik szájától megvont tejet is kénytelenek voltak eladni a tejcsarnokban, volt pár pengőjük a tehenet tartóknak, — a tejpénzből került kis cukorra, sóra, petróleumra, gyufára, — de amikor a tejcsarnok becsukott, ez a pénzforrás is megszűnt. Nem volt jóformán egy fillér sem a faluban. Megindult az inségmunka. Érettségi bi­zonyítvánnyal és tejipari szakképzettséggel a zsebem­ben, magam is csatlakoztam az inségmunkásokhoz. Tör­tük a követ a halmaj—hernádkércsi útszakaszon, lá- tástól-vakulásig, hóban, fagyban, napi négy kiló inség- búzáért, — mert enni kellett. Este, amikor hazatértünk a községbe, sötétek vol­tak a házak ablakai. Nem volt világítója a szegénység­nek, de a kis- és középparasztságnak sem. Nem tudták a termékeiket eladni, mert a nagybirtokosok szállították mindenüvé. A nagybirtokosok kormánya nyilvánvaló, hogy nem a kis- és középparasztokat támogatta, ha­nem a hasonszőrűeket. A nagybirtokosok „moratóriu­mot" kaptak az adófizetésre, kölcsönöket kaptak a bankoktól, — de a kis- és középparasztoknak fizetni kellett az adót. Mindennapos vendég volt a falvakban a végrehaj­tó. Megperdült a dob a házak udvarán és a bankok, meg a kulákok kezébe került a dolgozó parasztság há­za, földje. Olyan nagymérvű volt a parasztság árverez- tetése, hogy a kormány kénytelen volt védettséget biz­tosítani számukra, hogy parlagon ne maradjanak a földek, mert lengedezett már a háború szele. Felfüg­gesztették az árveréseket, s így végeredményben a bankok birtokán dolgozott a parasztság a bankoknak, — a kulákok által megvásárolt birtokból pedig ki­űzték a volt gazdát. Így volt ez szerte a megyénkben, de az egész ország­ban is. Sötétség borult a falvakra. A téli hónapokban nem volt tanítás az iskolákban, nem volt mivel fűteni. Dühöngött a tbc. Főként fiatal leányok, asszonyok vál­tak áldozatává ennek a szörnyű betegségnek. A gazdasági válság nyomorúságából a háború ször­nyű viharába tasztitotta népünket a hazaáruló Horthy kormánya. Több százezer ember szörnyű halála, a bom­bázások és a „szövetséges" németek tatárjárás utáni helyzetet teremtettek hazánkban. így fejeződött be a néptől idegen, népnyúzó, a fasizmus szolgálatába sze­gődött népelnyomók uralma hazánkban. / ,smét gyülekeznek a gazdasági válság sötét felle­gei a tőkés országok felett. Hazánk azonban már nem tartozik ezen országok közé. A Szovjetunió­ban és a szocializmust építő országokban, így hazánk­ban is, a Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsán alapuló együttműködés, a tervszerű gazdálkodás kizárja a gaz­dasági válságot. Hazánkban, fe'.szaoaiulásunkkal az át- kos múltnak mindörökre vége le. ben az országban már nem a földbirtokosok, tőkéseK, gyárosok és bá­nyabárók uralkodnak, hanem a dolgozó nép. Dolgozó iparasztságunk javára eldőlt az ezeréves per; a föld azé lett, aki megműveli. Dolgozó parasztságunk nyugodtan dolgozik. Az államhatalomban osztozik hazánk vezető erejével, a munkásosztállyal. A mindinkább erősödő munkás-paraszt szövetség hatalmas fellendülést eredményezett^ a falvakban. A dolgozó parasztság munkáját mindinkább könnyítik a gépek. Az előrelátó dolgozó parasztok pedig önkéntes társulással felcserélik a látástól-vakulásig tartó kispa­raszti életformát a nagyüzemi gazdálkodással, ahol kor­szerű termelési módszerekkel többet, jobbat, olcsóbban termelnek, gondtalanabb életet élnek. Nem kell tartani attól, hogy a dolgozó parasztság a 18 évvel ezelőtti helyzetbe kerül, mert az államhatalom a vele szövet­séges munkásosztály kezében van és a munkásosztály vezeti a szebb, a boldogabb jövő felé. Hazánkban nem lesz többé inségmunka. Nincsenek többé olyan gondok, hogy miből vásárolnak cukrot, sót, vagy gyufát. A sta­tisztika megmutatja, milyen fellendülés van a falvak­ban az életszínvonal terén. Alapjaiban változott meg a dolgozó parasztság élete. Kigyúlt a kultúra lángja. Ta­nulnak a fiatalok, művelődik népünk. Felszámolás felé közeledik a Horthy-rendszer „népi betegsége", a tbc. A sötét múltat visszahozni szándékozó népellenes elemek által kirobbantott ellenforradalom kártevéseit dolgozó népünk együttes erővel felszámolta. Hazánkat másodszor is felszabadító Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok segítsége, a Magyar Szocialista Munkáspárt bölcs politikája, a forradalmi munkás­paraszt kormány helyes intézkedései, dolgozó népünk aktivitása úgy a városokban, mint a falvakban az ál­talános jólétet emeli és biztos jövőt teremtett meg min­den becsületesen dolgozó ember számára. Dolgozó pa­rasztságunk egy emberként sorakozik fel a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a kormány mögé, mert megbi­zonyosodott arról, hogy hazánkban a párt és a kormány intézkedései úgy a dolgozó parasztság, mint az egész dolgozó nép szebb, jobb, boldogabb élete megteremté­séért születnek. Kiskinizs községben is megváltozott az élet. Boldog, dolgos emberek élnek a faluban, s csak rossz álom már a múlt. A 18 év előtti inségmunkás, pártonkívüli tej­kezelőjük, aki velük együtt nyomorogta végig a Horthy- rendszert, az őszi választásokon a parlament tagja lett. Munkások és parasztok, néphez hű értelmiségiek kép­viselik a dolgozó népet, a dolgozó nép hazájában. Németh Imre Ások a kedves kövérek ... Kongresszusi verseny az állami gazdaságokban fi'gy amerikai háziasszony a kö- zelmúltban „a kövérség gyö­nyörűsége" címmel könyvet írt, amely; fel akarja számolni mindkét nemnél a kövérségből fakadó „ki­sebbségi érzéseket". A könyv írója, Susan Bartel asszony maga is közel 100 kilogramm. Könyvének mottója: Merjetek kövérek lenni és élvezzé­tek az életet”. A kövérek önbizalmának növelé­sére a könyv írónője történelmi pél­dákra hivatkozik és azt állítja, hogy a világ leghíresebb asszonyai vala­mennyien „termetesek" voltak. Elmondja, hogy I. Erzsébet angol királynő 1558-ban, trónralépése ide­jén már közel 80 kg súlyú volt. 1588- ban a spanyol ármádia legyőzésekor pedig elérte a 90 kilogrammot. Mária Terézia, Ausztria császár­nője korának egyik legkövérebb asz- szonya volt. Leánya, Mária Antoinet­te, XVI. Lajos francia király felesége sem volt karcsú, inkább telt alakú. Viktória angol királynő sohasem fektetett súlyt az öltözködésre, nem használt pudert, rúzst, de nagy gon­dot fordított a bőséges étkezésit. Az alacsony királynő sohasem volt 75 kilogrammnál kevesebb. Susan Bartel asszony még sok ha­sonló példát sorol fel. Könyvét úgy látszik, gondosan tanulmányozta egy 110 kilogramm súlyú angol hölgy, aki nemrég stewardesst állásért fo­lyamodott az egyik angol légiforgal­mi társaságnál és levelében a követ­kező megállapítást teszi: „A pszicho­lógusok tévednek, amikor azt képze­lik, hogy a repülőgép utasai csak karcsú stewardesseket akarnak látni. A gömbölyded asszony még a leve­gőben is nyugalmat és biztonságot sugároz. Ezenfelül testsúlya a gép stabilitását is fokozza”, Az állami gazdaságokban az év elején a dolgozók kezdeményezésére versenyvállalásokat tettek a párt- kongresszus tiszteletére. A verseny első szakasza már befejeződött, s szép eredmények mutatkoznak a vállalások teljesítésében. Bár szá­mokkal még nehezen lehet kifejezni az eredményt — hiszen a többletho­zamok majd csak a betakarításkor, az évvégi mérlegkészítéskor mutat­koznak — az már most is megálla­pítható, hogy a gazdaságokban a versenypontok alapján igen nagy gondot fordítottak a tavaszi veté­sekre, a kalászosok ápolására és a kapások növényápolására is. A ku­koricánál és a cukorrépánál például a nagyobb terméshozamot biztosító holdankinti növényállomány megfe­lelő számának elérésére töreked­tek az állami gazdaságok dolgozói. Bár az esős időjárás sok problé­mát okozott, a legtöbb gazdaságban behozták az időjárás okozta időki­eséseket. A kommunisták, az ifjúsá­gi munkabrigádok kezdeményezésére ha kellett, munkaidőn túl is, de még vasárnap is dolgoztak a növényter­melő brigádok, a traktorosok, hogy időben és jó minőségben betakarít­hassák a szénatermést, ugyanakkor biztosíthassák a kapások gyomirtá­sát is. Igen sok gazdaság jelentette, hogy az állattenyésztés terén — a verseny eredményeképpen — határidő előtt teljesítették féléves terveiket. A legtöbb állami gazdaságban például túlteljesítették a gyapjútermelési tervet is. A verseny második szakaszában, — jelenleg — az aratási és betakarí­tási munkák során ismét örvendetes jelenségek tapasztalhatók. Versenyt indítottak egymással a kombájno- sok, aratógépkezelők, vontatósok, fogatosok, rakodók, a cséplő mun­kacsapatok és a növénytermelő bri­gádok, hogy minél kevesebb szem­veszteséggel, gyorsan, időben taka­rítsák be a jónak ígérkező termést. A betakarítással egyidőben gondos­kodnak a szalma lehúzásáról, a tar­lóhántásról, másodvetésről és az ősz­szel már művelés alá kerülő terüle­tek megfelelő előkészítéséről, mert már most gondolnak a jövő évi ter­més megalapozottságára is. Kilátás a Sangtaí « benne lakókat. Egy-egy család la­kik egy-egy dzsunkában. Látjuk a berendezést, az egyszerű fekvőhe­lyet, a tűzhelyet, a konyhafelszere­lést. A kisebb gyerekeket derekuk­nál fogva odakötik a tartó gerendához és így, ha ki is esik a dzsunkából, akkor sem pottyan be a vízbe, A beszédek után a fiatalok mű­sort adnak. Számunkra különösen nagy öröm, amikor az egyik énekkar két magyar népdalt, egy tánccsoport pedig magyar táncot ad elő. 17 ezer kilométerre vagyunk hazánk­tól, és nagyon jól esik, hogy ilyen messze élő barátaink megtanulják a magyar népdalt és táncot, hogy ked­veskedjenek nekünk. A „Tiltott negyedet” is bi: előtt sokat olvastunk Sanghajról, kü­lönböző regényekben, és azokból úgy ismertük meg, hogy ott nincs más, mint késdobáló-negyedek, ópi­um-barlangok, görbe kések. Régi is­mereteink csődöt mondanak! Sang- háj Kína egyik legmodernebb váro­sa, amelyikben legtöbb az európai jellegű építkezés. Teljesen új negye­dek épültek a felszabadulás óta. El­tüntették a föld színéről a könyvek­ből ismert nyomornegyedeket és ópiumbarlangokat, helyettük 8—10 emeletes modern házakat építettek. Egyik kísérőnk, aki Pekingben dol­gozik és négy éve nem járt Sangháj- ban, alig ismer rá q, városra, az újon­nan épített negyedekre. Hatalmas p ste az egyik parkban nagygyű- lésen veszünk részt, nagyon romantikus környezetben, pálmafák és egyéb déli növények alatt. Mintegy 2000 fiatal fogad bennünket, és szin­te végigtapsolják az egész gyűlést. Az egyik előadó beszédében válaszol arra az imperialista rágalomra, ami- szerint „a kínaiak elmaradottak, kultúrálatlanok, barbárok". Az elő­adó elmondja, hogy a kínaiaknak már évezredekkel ezelőtt volt papír­juk, porcelánjuk, puskaporuk és iránytűjük, amikor még az angol lordok ősei a fákon mászkáltak, mint majmok. Kína már akkor meg­előzte kultúrában az angolokat és ha a múlt században éppen az angol elnyomás miátt le is maradt, ezt a lemaradást most évek alatt behoz­zák. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadja a mondottakat. XV11I. li/[ eglátogattuk az úgynevezett „Tiltott negyedet", ahol a fel- szabadulás előtt az európai kapita­listák laktak. Modern, gyönyörű villalakások sorakoznak egymás mellett. Ide kínai ember nem tehet­te be a lábát. Most iskolák, lakások és bölcsődék vannak itt. Nem mész- sze van a Gyöngy-folyó, rajta tíz- és tízezerszámra a dzsunkák. Motorcsó­nakon megyünk át a folyó torkola­tán. Látjuk a tömérdek dzsunkát és Kantonban 120 ezer ilyen dzsun- kán lakó család van. Nagy gondot okoz a város vezetőinek, hogy a szá­razföldre költöztessék őket. Építet­tek már sokak számára lakást, de kólába, de a szünetekben már a part felőli ajtón mennek ki játszani a szárazföldre. Hasonlóképpen építenek klubokat, sőt mozikat is az időseb­bek számára, és így szoktatják a dzsunka-lakókat a szárazföldi élet­hez. A város vezetői szerint egy-két éven belül megszűnik a folyón a sok dzsunka-lakás. Melegen búcsúztatják delegáción­kat, és mi másnap korán reggel in­dulunk Sangháj felé. li/l ielőtt Sanghájba érünk, azon gondolkodunk, hogy milyen is lesz ez a város. Még a felszabadulás | Szálló tetejéről. legtöbben nem akarnak a partra költözni, mert a vízen érzik jól ma­gukat. A város vezetői most azt cse­lekszik, hogy a part mellett, a sekély vízbvn cölöpökre építenek iskolát, amelynek egyik bejárata a víz felől van, a másik a part felől. A gyereke­ket csónakon a víz felől hozzák az is­■tokukba ve tték a kínai dolgozók. város, tízmillió lakossal, nagy folya­mi és tengeri kikötővel. Nagyságára jellemző, hogy 23 egyetem és 417 kö­zépiskola van benne. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom