Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-13 / 137. szám
UP Világ proletárjai9 egyesüljetek ! mamumm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA r XV. évfolyam 137. szám Ara 50 fillér 1959 június 13, szombat "JwrfzEf:; v. Uj Tárosrész épül Itt. • • Készül a mezőgazdaság nagy szabadegyeteme Tiltakozunk Manolisz Glezosz fogvatartása ellen Tinzakarádi tapasztalatok j Törődjünk a dolgozók ügyeivel Az őszinteség, a bizalom fejlődésére vall, hogy az utóbbi két-három esztendőben mind gyakrabban és gátlástalanabbá keresik fel a dolgozók ügyes-bajos dolgaikkal — akár személyesen, akár levél útján — a hivatalos szerveket, személyeket. Viszont az a tény, hogy a dolgozóknak vannak ügyes-bajos dolgaik, arra következtet, hogy a közéletben ma még nincs minden rendben. A panaszok, bejelentések mint megannyi kis jelzőlámpa, amelyek az ügyek orvoslására figyelmeztetnek. A párt és állámi szervekhez beérkező panaszok, jelentések többnyire két kategóriába oszthatók: egyrészt közügyekkel foglalkoznak, tehát általában érintik a társadalmat, másrészt személyi természetű ügyek. Kétségtelen, jobban feltárható a baj oka, ha a panasz vagy bejelentés általános jellegű. Ez a nagyobb horderejű, mert a közösséget közvetlen érinti. És mivel közösségi társadalmat építünk, amelyben az egoizmus másodrendű szerepet kap, érthető, ha az ilyen természetű panaszokra, bejelentésekre gyorsabban és jobban reagálunk. Mindez azonban ne adjon okot a félreértésre. Az egyéni természetű panaszokat, bejelentéseket is épp oly lelki ismerettel kell kezelnünk, hiszen az egyén a társadalom tagja és az ő panaszát csakis a társadalom oldhatja meg. Az egyéni természetű panaszok, bejelentések sem mindig csak az egyénre vonatkozhatnak. Bár a panasz az egyéntől származik, általános volta attól függ, hogy gyakori-e egy és ugyanazon panasz. Ha pedig gyakori, máris, nem egyéni panaszról van szó, hanem a társadalmat érintő kérdésről. Ezért mondja ki határozottan a párt legutóbbi,^ a dolgozók panaszaival, bejelentéseivel foglalkozó határozata, hogy elemezzük a panaszok általános tanulságait és az elemzés segítségével mutassunk rá az általánosítható okokra. A bajokat csakis az okok ismeretében szüntethetjük meg! A dolgozók eme ügyeivel való foglalkozás rendkívül nagy körültekintést, megfontoltságot követel. A gyors cselekvés mellett feltétlenül szükséges a tárgyilagos, igazságos mérlegelés. A párt és állami szerveink és vezetői jó érzékkel tudjanak dönteni afelett, hogy a dolgozó panasza, észrevétele jogos-e vagy jogtalan, időszerű-e, vagy időszerűtlen, segítő- szándékú-e vagy sem —, egyszóval minden igyekezetükkel legyenek azon, hogy „melléfogás” nélkül ítéljék meg a dolgot. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a dolgozónak minden esetben szükséges a válaszadás, és pedig nem huzavona után, hanem a Minisztertanács rendeleté értelmében a megjelölt időponton belül. A válaszadás nem csupán a panasztevő szempontjából szükséges, hanem a bizalomkeltés végett is: ha látják a dolgozók, hogy jelentéseik, véleményük nem marad szó nélkül, bátrabban fordulnak a különböző szervekhez. Bár az előbb azt mondottuk, hogy ebben a tekintetben is a fejlődés magasabb fokára jutottunk, mégis szólnunk kell egy dologról, amit még ma is többen félreértenek. A dolgozók panasz, vagy bejelentés formájában történő véleménynyilvánításának egy kicsit hivatalosan szár ráz színezetet tulajdonítunk. Azt hisszük, az az „igazi” és csak arra kell reflektálni, ha levelet kapunk egy dolgozótól, vagy pedig személyesen mondja el panaszát. Nagyon leszűkítenénk így a kérdést. Nagyon sok pártgyűlés, szakszervezeti ülés, munkaértekezlet és egyéb összejövetel van, amelyeken a dolgozók véleményt mondanak valamiről, vagy valakiről, panaszt tesznek, illetve olyan dolgot közölnek a kollektívával, amit mások esetleg nem ismernek. Az ilyen esetekben is kellő alapossággal és figyelemmel járjunk el. A napokban — éppen a szóbanlévő téma tanulmányozása végett — a Lenin Kohászati Művek pártbizottságánál jártunk. Az, amit tapasztaltunk, kitűnő példáját nyújtja a dolr gozók panaszával, bejelentéseivel való foglalkozásnak. A pártbizottság maga állt az ügy élére, és rendszeresen folytatja ellenőrzéseit. A revíziós bizottság legutóbbi vizsgálata például megállapította, hogy a különböző helyekre küldött panaszos levelek mindenikével foglalkoztak, (kivéve egyet, az is csak tévedés folytán történt meg). Nem marad szó nélkül és — amennyiben reális a bejelentés — intézkedés nélkül egyetlen olyan panasz sem, amely taggyűléseken, technikai konferenciákon. egyéb üléseken hangzik el. A pártbizottság például minden hónapban összegyűjti a taggyűlések jegyzőkönyveit, azokban különös figyelemmel tanulmányozza az elhangzott panaszokat, bejelentéseket, titkári értekezleten megbeszélik s több példa volt már rá, hogy a végrehajtó bizottsági üléseken — feltárva az általános panaszok általánosítható okát — jelentős határozatok születtek. És ez, már mint az intézkedés a panaszok nyomában, feltétlenül szükséges dolog. Kétségtelen, elég gyakoriak az alaptalan és indokolatlan panaszok. Ám nem mindegyik ilyen. Az a panasztevő, aki eleve úgy tette panaszát, hogy vagy sikerül az ügy, vagy sem —, nem méltatlankodik úgy sem, ha nemleges választ kap. Viszont az, akinek indokolt a panasza, elvárja, hogy intézkedjenek az ügyében. Még pedig gyorsan! Az aktatologatás, a késlekedés csak haraggal és bizalmatlansággal tölti el a dolgozót s természetesen az ilyen bürokratikus ügyintézés egyáltalán nem segíti elő, hogy mind kevesebb és kevesebb legyen a panasz, a panaszos bejelentés. Mert ma még elég gyakori. Különösen egyik-másik vezető érzi meg ezt. De . miért? Azért, mert egyik vezető agilisabb a dolgozó ügyének intézésében, ä másik meg kevésbé törődik vele. Nem Csoda hát, ha a dolgozók az agilisabb- hoz fordulnak, aki viszont nem győzi egyedül s végül elfásul. Ez a körülmény figyelmeztet bennünket valamire. És pedig arra, hogy a dolgozók ügyeit ne önkéntes „protektorok” intézzék! A dolgozó ne kényszerüljön arra, hogy így mondja: „Megyek X. Y-hoz, aki elintézi az ügyemet!” Mindenki, aki beosztásánál fogva a dolgozók ügyeinek intézésére hivatott, egyforma lelkiismerettel és becsülettel lássa el kötelességét. S ne tűnjön úgy, hogy c a „nagylelkű”, hanem az igazság lássék, az, hogy: a párt, állami vagy társadalmi szerv az, amely ő általa intézkedett... Már eddig is több párthatározat, kormányrendelet született a dolgozók panaszainak, bejelentéseinek kivizsgálása. és elintézése érdekében. A határozat és rendelet azonban csak úgy érvényesül, ha megfelelő körülményt teremtünk a számára. Elsősorban az intézkedések ellenőrzésére gondolunk. A párt és állami szervek — s ez utóbbiakon belül is elsősorban a pártszervek — kísérjék figyelemmel a panaszok sorsát, kérjék számon az elintézés mikéntjét, hogyanját. Követeljék meg — mert az egyáltalán nem bürokrácia! —, hogy az ügyek intézését tartsák nyílván, s mint nyitott könyvben, úgy olvassanak benne és ismerjék tartalmát. Sokan megkérdezték már, mi legyen a névtelen levelek sorsa? Legtöbben azt válaszolják, hogy „papírkosárba vele!” A dolog nem egészen így áll. Ha rágalmazó, rosszindulatú —, valóban papírkosárban a helye. Ám vannak még ma is olyanok, akik bár az igazságot írják meg, nem mernek színt vallani, illetve a levél alá írni nevüket, mert félnek a megtorlástól. Az ilyen leveleket nem szabad a papírkosárba dobni. És ez a bátortalanság figyelmeztet bennünket arra is, hogy kíméletlenek legyünk azokkal szemben, akik a panasztevőt, a bejelentőt, a nyilvánosság előtt kritizál ót megbosz- szulják s alattomosan, agyafúrtan „számolnak le” vele! A dolgozók ügyeivel való foglalkozás nem öncélú valami és egyáltalán nem lehet felszínes. A társadalom apróbb kinövései é panaszok okai, amelyek megnehezítik az életet 'és amelyeket minduntalan nyesegetni kell. Nyesegetni a fejlődés miatt és nyesegetni azért, hogy mind gondtalanabb lehessen az emberek élete. Ki a felelős a genfi külügyminiszteri értekezlet kudarcáért? A Pravda cikke Moszkva (MTI) A svájci, a nyugatnémet és az amerikai* sajtó — jelenti a TASZSZ — kísérleteket tesz, hogy előkészítse a nyugati országok közvéleményét a genfi külügyminiszteri értekezlet esetleges kudarcára, s ezért a Szovjetuniót igyekszik odaállítani bűnbakként. A Pravda pénteki számában tényekkel bizonyítja, hogy éppen ellenkezőleg, a nyugati hatalmak a felelősek egy esetleges kudarcért. 1. A szovjet küldöttség az értekezlet elé terjesztette a német béke- szerződés tervezetét, majd a tárgyalásokon kiegészítéseket fűzött hozzá. Ezek a kiegészítések számoltak a nyugati hatalmak kívánságaival. A nyugatiak azonbart semmiféle kézzelfogható javaslattal nem álltak elő. 2. A szovjet megbízott javasolta, hogy a két német állam közeledésének előmozdítására alakítsanak össz- német. bizottságot. Ez a gondolat a nyugati „csomagtervben” is szerepelt. A szovjet javaslat hallatára a nyugati képviselők mégis elálltak a kérdés megvitatásától. 3. A szovjet fél minden lehetőt megtett, hogy Nyugat-Berlin kérdését minden ország, köztük a nyugati hatalmak érdekeinek figyelem- bevételével oldják meg. A nyugati megbízottak azonban mindent elkövettek a megegyezés megakadályozására. 4. Június 10-én a szovjet küldöttség újabb kísérleteket tett, hogy előbbre vigye az értekezletet. Gro- miko külügyminiszter hivatalosan bejelentette, hogy a Szovjetunió, számolva á nyugatiak '’álláspontjával, hajlandó elfogadni a nyugati hatalmak nyugat-berlini megszállási jogának . fenntartását egy átmeneti időre. Ezalatt (egy év alatt) .a . Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. megalakíthatná az össznémet. bizottságot, vagy más elfogadható formát találhatna az együttműködésre. Az új szovjet javaslatot, melyek közeledést jelentenek a nyugati hatalmak álláspontjához, a nyugati hatalmak ürügyként akarják felhasználni a tárgyalások légkörének élezésére. 5. A szovjet küldöttség teljes megértést tanúsított a nyugati hatalmak álláspontja iránt és figyelembe vette egész sor elgondolásukat mind a békeszerződés, mind Berlin kérdésében. A nyugati képviselők részéről ilyesminek még a nyoma sem mutatkozott. Sőt, egyes nyugati miniszterek az utóbbi időben kezdik feleleveníteni a hidegháborús módszereket, durva és méltatlan támadásokat intéznek a Német Demokratikus Köztársaság és társadalmi rendszere ellen, a legfantasztikusabb koholmányokát röppentik fel a világ első békeszerető német államáról. Mit mondhatunk a genfi értekezlet eseményeiről? — teszi fel végül a kérdést^ a Pravda. — Még • mindig nem késő, hogy pozitív eredményre jussanak legalább egyik-másik kérdésben. Az új szovjet javaslatok célja éppen ez és most teljesen a nyugati külügyminiszterektől függ az értekezlet kimenetele, a nemzetközi feszültség enyhítése, vagy fokozódása. (MTI) 99 Kormányalakítás Kubában“ Havana (MTI) Az AP jelenti, hogy Fidel Castro kubai miniszterelnök pénteken átalakította kormányát. Agramonte eddigi külügyminiszter utóda Raul Roa, az Amerikai Államok Szervezetéhez akkreditált nagykövet lett. A földművelésügyi tárcát Pedro Miret kapta, a népjóléti minisztérium vezetésével pedig Raquel Perez asz- szonyt bízták meg. Belügyminiszterré Jose Naranjot, egészségügyi miniszterré pedig Serafin Ruizt nevezték ki. Dillon aggódik a Szovjetunió eredményei miatt Dillon amerikai külügyi államtitkár beszédet mondott a Harward- egyetemen. Beszédéből kiderült, hogy az amerikai kormányköröket aggodalom tölti el a Szovjetunió hatalmas gazdasági eredményei és a hétéves terv nyomán várható sikerei miatt. Dillon elismerte, hogy az amerikai gazdasági fejlődés jelenlegi ütemét véve alapul, a Szovjetunió a legközelebbi történelmi időszakban utoléri és megelőzi az Egyesült Államokat. „Tagadhatatlan, hogy a Szovjetunió gazdasága gyorsabban fejlődik, mint az Egyesült Államoké” — mondotta. (MTI) Fidel Castro televíziós nyilatkozata Amint a New York Times havanai tudósítója jelenti, Fidel Castro kubai miniszterelnök a televízióban be. szédet mondott, s a külföldi tőkebe- ruházásor ellen foglalt állást. Jobban szeretnénk, ha a külföld inkább kölcsönt adna nekünk, s iparunk a kubaiak kezében maradna — mondotta. • Előtak arékossági akció külföldi társasutazásokkor Az Országos Takarékpénztár az IBUSZ-szal közösen előtakarékossá- gi akciót indít, hogy megkönnyítse a külföldi társasutazásokhoz szükséges összeg összegyűjtését. Az előtakaréítélet a párizsi magyar követség gyujtópalackos merénylője ügyében Párizs (MTI) A Szajna megyei esküdtszék csütörtökön este hirdetett ítéletet Stark Kálmán 33 éves magyar emigráns bűnügyében, aki — mint ismeretes ■*— tavaly szeptemberben égő benzinpalackot dobott a párizsi magyar követség épületébe. A védő és a védelem tanúi Stark tettét „hazafiasságával” magyarázták. Más tanúk szerint a vádlott iszákos, kötekedő, megrögzött fasiszta. Stark tettét saját maga „jelképes cselekedetnek” minősítette. Az ügyész a védelem érvelését nem fogadta el és hangsúlyozta Stark hitlerista beállítottságát. A bíróság Starkot — a büntetés végrehajtásának felfüggesztésével — öt évi börtönre ítélte. kosságban részvevőknek az IBUSZ biztosítja a helyet. Az utazási előtakarékosságban minden bérből és fizetésből élő dolgozó részt vehet. A külföldi társas- utazásokra jelentkezők az IBUSZ- irodában közölhetik előtakarékossági szándékukat. Ott „Utazási előtakarékossági betétfüzetet” kapnak, amelynek befizetési lapjain havi részletekben bármelyik OTP fióknál, vagy postahivatalnál egyenlíthetik ki az utazás költségeit. A havi részleteket úgy állapítják meg, hogy a költségeket az utazás előtt legalább 30 nappal befizessék. Az első részletet a jelentkezéskor, a többit minden hónap 5-ig kell befizetni. Az olyan vidéki városokban, ahol nincs IBUSZ-iroda^ az előtakarékossági külföldi társas- utazásokat a tanácsi idegenforgalmi hivatalok bonyolítják le. (MTI) AZ ÉPÍTŐIPAR legjobbjai ÉLES SÁNDOR elvtárs, rátermettségével' szakmai tudásával különösen kitűnt a Lenin Kohászati Művek területén folyó építkezéseken. Több jelentős űiítása is van. Az építőipar *Kmáló dolaQzßja*. SZÚNYOG JÓZSEF elvtárs, 17 éves korában lett kőműves átképzős a Kilián lakótelep építkezésén. Ma már a legjobb szakmunkások egyiKOVÁCS MIKLÓS elvtárs, a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat fő- munkavézetője a rábízott munkaterületen mindig kiváló eredményt ér el. Többször nyerte el a „Kiváló dolgozó'’ címet*
