Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-13 / 137. szám

s ESZAKMAGTARORSZÁG Szombat, 1959. június 13. Az ózdi háziasszonyok gondjainak megkönnyítéséért ózdtől alig jó kőhajításnyira, Sa- jóvárkony — most már Ózd III. ke­rülete, — határában nagykiterjedésű bulgárkertészetet talál az arrajáró. A csemege salátától a retekig, a sár­garépától a zöldpaprikáig, paradi­csomot, karfiolt, karalábét, újburgo­nyát, uborkát és mindenfajta pri­mőröket termesztenek Az egész ker­tészet nem oly régen, az idén ta­vasszal alakult Ózd zöldségellátásá­nak megjavításáért. Mi is a története a kertészetnek? Nem újság, amikor azt mondjuk, hogy az ország legdrágább piaca az ózdi volt és még jelenleg is az. En­nek a nagy ipari centrumnak gyü­mölcs- és zöldségellátása a MEZÖ- KER és az Eger-környéki és egri kofákra hárult. Bár az utóbbi évek­ben az ózdi Rákóczi Tsz is sokat tett a város friss zöldséggel való el­látásáért, ez még mindig kevésnek bizonyult. Éppen ezért a város veze­tői, párt- és állami szervei elhatároz­ták, hogy valamilyen formában, a gyár hatáskörében létesítenek egy zöldövezetet, amely ezt az áldatlan állapotot valamelyest enyhíthetné, megváltoztatná. Mint már mondot­tuk, ezt tavasszal sikerült is létre­hozni. A kertészet egyelőre 90 holdon gazdálkodik. Dolgozóinak létszáma nem éri el a 30-at sem. Erre a nagy területre — mint utóbb kiderült, — ez a munkaerő kevés. (Jó lenne már most gondolkodni azon, hogyan le­hetne bővíteni a munkaerőállo­mányt.) A kis létszám ellenére, a kertészet megalakulása máris érez­teti hatását Ózd zöldségellátásában. Termékeiket jelenleg öt helyen áru­sítják: az ózdi piactéren, a Somogyi Béla-telepen (Velencében), a Béke­telepen, a gyáron belül a védöétel- osztályon és a helyszínen. Termékeiket mindig a napi piaci áron árusítják, s óriási előnyük, hogy állandóan friss, aznap hajnalban, vagy előző napon este szedett zöld­féleséget visznek piacra. A kertészet dolgozói már ott tartanak, hogy nem csak kielégítő mennyiséget termel­nek. hanem most már értékesítési problémákkal küzdenek. Elárusító helyeik is kevésnek bizonyultak, s szívesen ajánlanának fel áruikból a különböző más zöldségárusító és fel­használó vállalatoknak. Helyes lenne, ha például az ózdi vendéglátóipari vállalat és a borsodi üzemi vendéglátó ózdA kirendeltsége felvenné a kohászat kertészetével a kapcsolatot. Amennyiben sikerülne megegyezniök — s ez valószínűleg nem a kertészeten múlik — nagy­mértékben csökkentené a zöldségfé- léség árát. mivel így igen sok szállí­tási költséget takaríthatnának meg. Az ózdi zöldség- és gyümölcsértéke­sítési vállalat vezetői is gondolkod­hatnának azon, mennyi és milyen értékes előnyök származnának abból, ha nem 80—100 km távolságról, ha­nem helyben rendelnék meg a város ellátásához szükséges zöldség félesé­geket. Amennyiben ezek a problémák megoldódnának, az ózdi kertészet biztosítani tudná esetleg még nem csak a város, hanem a környező községek friss zöldségellátását is. S ha erre megteremtenék a lehetősé­geket, eredményesen konkurálhat­nának a kofákkal, letörhetnék a ma­gas piaci árakat, megjavítanák a város lakóinak zöldségellátását, hogy az ózdi háziasszonyoknak még keve­sebb gondjuk legyen . .. A pártkongresszus tiszteletére 12 millió forint megtakarítás Feszült a helyzet Laoszban A hátsó-indiai félsziget északnyugati ré­szén Dél-Vietnam, Thaiföld, Kambodzsa, Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között fekszik a 237 000 négyzetkilométer nagyságú, más- félmillió lakosú Laosz. Az ország terüle­tének legnagyobb része hegyvidék; főfo- lyója a Mekong. 1946. márciusától kezdve a második vi­lágháború előtti gyarmattartó hatalom, Franciaország, katonai erővel próbálta Pathet Laot megsemmisíteni. Az inter­venciós csapatokhoz, az 1947. tavaszán — a franciák által létrehozott — Laoszi Ki­rályság katonai erői is csatlakoztak. Az utóbbi időben, imperialista körök sugalmazására. a laoszi királyi csapatok provokációs támadások sorozatát hajtják végre a volt pathet lao-i egységek ellen. A hátsó-indiai félsziget békéjét veszé­lyeztető támadások célja a pathet lao-i demokratikus katonai egységek felszá­molása. A laoszi reakciós körök ugyanis az országot valamely formában a délke­letázsiai agresszív katonai blokk, a SEATO jármába kívánják hajtani, s en­nek egyik feltétele a laoszi demokrati­kus erők megsemmisítése. — TERRA — Borsod megye üzemeiben és bá­nyáiban több mint 30 000 ifjúmunkás dolgozik. A fiatalok a KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére az év elején vállalták, hogy a termelés növelése mellett, új technológiai eljárások bevezetésével, csökkentik a gyártási költségeket és. részt vesznek a taka­rékossági mozgalomban. A fiatalok munkájához nagy len­dületet adott a pártkongresszus tisz­teletére indult munkaverseny. JSbben 5 300 taggal 420 ifjúsági munkacsa­pat — köztük exporttermékeket gyár­tó brigád — vetélkedik a saját ma­guk által kitűzött cél eléréséért. A mecvei KISZ-bizcttság az elmúlt na­pokban értékelte az ifjúmunkások, valamint az ifjúsági brigádok első r*p0vedévi takarékossági er^ménvék Eszerint az i^ari üzemek fiatal dol­gozói három hónán alatt mintegy 12 mPUó forintot, takarítottak meg. Külnnösen oéldamutptó*n dolgo^t^k az fiúsáéi eynovtbriPádok. — a terv túltel iesítésévnl. szers^ámtakorékos- sággal és az úi technoié«5«! el’árások bevezetésével tnv>b mint 3 millió fo­rintot, takarítottak me«. Örvendetes jelenséa. hogv az exnortbrigádok szervezetten s°«ítik a még pvenGéb­ben dolgozó fiatal szakmunkásokat. A kongresszusi versenyben egyre több fiatalokból álló munkacsanat határozza el, hopv elnyeri a „szocia­lista munka if5ú briPádia” címet. Eddig 73 brigád vállalta, hogv a ter­melési sikerek mellett szakmailag tovább kénezik magokat és munká­jukkal, valamint viselkedésükkel oél- dát mutatnak társaiknak. A brigá­dok megfogadták, hogv a VIT tisz­teletére egyhetes ünnepi műszakot tartanak. 4 mély! téerlaaryáriak győzelme A Mályi Téglagyárban az idén új építőanyagok: a tetőfedőcserép és az üreges válaszfaltégla üzemszerű gyártását kezdték meg. így a néogaz- dasági terv szerint az üzem dolgo­zóinak az év végéig 39 és félmillió vegyesárut. kisméretű téglát, cserepet és válaszfallapot kell készíteni. Az új feladatokra időben felkészüHek a műszaki és fizikai dolgozók. Tavaly több mint ötmillió forintos költség­gel megkezdték a gvár bővítését. A munkákat az idén fejezték be. A csaknem egy kilométer hosszú új drótkötéloálva bekötésére, a két cse- répgvártóorés elhelyezésére és a nagyjavításokra 26 munkanapot irá­nyoztak elő. A dolgozók és szerelők azonban versenvre keltek az idővel és a munkát 14 nap alatt elvégez­ték. A téglagyáriak a 12 napos előnyt többtermelésre fordították. Ennek és n dolgozók kongresszusi versenylen- dülétének eredménye, hogy az év ejeie óta csütörtök reggelig 2 millió 300 ezer nyers és 1 millió 55 ezer égetett vepvesárut gyártottak ese­dékes tervükön felül. Teljesítik vállalásukat A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói a közelgő pártkongresszus tisz­teletére igen értékes vállalást tettek, amit teljesítenek is. Június első tíz napjában 215 tonna készáru finom­lemezzel teljesítették túl tervelőírá­sukat. Hasonló szép eredményekkel büsz­kélkedhetnek a más természetű vál­lalások teljesítésében is. Egy verseny — két győzelem ... A minap, amikor a miskolci járási tanács meghívására érkezett cseh­szlovák vendégek megtekintették a kesznyéteni termelőszövetkezetet, el­ragadtatással nyilatkoztak a gyönyö­rű gazdaságról. Mondta is Tóth elv­társ, a kenyheci termelőszövetkezet elnöke, (a kenyhéciek nemrégen pá­rosversenyre hívták ki a kesznvéte- nieket), hogy a szép határ láttán már nem bízik olyan határozottan a kenyheciek győzelmében, mint még két héttel ennek előtte —, de min­dent elkövetnek azonban az elsőség megszerzéséért... Igen ám, csakhogy a kesznyéteniek sem hagyják magukat! Forgács Gyula elvtárs, akit tavasszal választottak meg a termelőszövetkezet elnökének, elmondta, hogy a tsz-tagok igen fi­gyelemreméltó felajánlásokat tettek a kongresszusi versenyben. Elhatá­rozták többek között, hogy a terve­zettnél legalább tíz mázsával ma­gasabb cukorrépatermést takaríta­nak be, s ezt nemcsak papíron fogad­ták meg, hanem dolgoznak is érte. Bár az esőzés vagy tíz nappal visz- szavetette őket a növényápolásban, mégsem lehet mondani, hogy gazos a határ, mert azóta minden percet kihasználva, szüntelenül kapáltak. „A virágos kertet nem ápolják úgy, mint mi az értékes kapásnövénye­ket!” — mondták. A kongresszusi verseny új színt vitt a termelőszövetkezet életébe, sokat javult a tagok munkafegyel­me s hogy e verseny keretein belül a kenyhecieket is termelési verseny­re hívták, még a nyugdíjas öregek is bejelentették: ők is részt vesznek a munkában, hogy mind a két ver­senyt megnyerjék! Május, a sikerek gazdag hónapja volt A ^kongresszusi versenyszakasz­ban á Lenin Kohászati Művek dol­gozói jelentős eredményeket értek el. Az elmúlt hónapban örömmel jelenthették a nagyolvasztómű dol­gozói, hogy az év végére vállalt 10 ezer tonna nyersvasból május 31-ig közel 3 000 tonnát legyártottak. Az acélművíek 33 000 tonnát vállaltak az év végéig. Ebből az elmúlt hónap utolsó napjáig 16 471 tonnát teljesí­tettek. A blokksor dolgozói 40 000 tonnás vállalásukból 18 860 tonnát már legyártottak. A kongresszusi verseny júniussal, a félév utolsó hónapjával még na­gyobb lendületet vesz. 200.000 forinttal többet adtak A DIMÁVAG vasszerkezeti gyár­egység dolgozói a kongresszusi fel­ajánlás5 verseny teljesítésében ki­emelkedő eredményeket értek el. A második negyedévben a tervezett 480 000 forint érték helyett 694 520 forint értékű terméket adtak nép­gazdaságunknak, s ezzel túlteljesí­tették negyedévi vállalásukat. Az eredményeket a brigádok jól szervezett munkája, a vezetők és a dolgozók kölcsönös együttműködése segítette elő. 5700 tonna cement terven felül A Hejöcsabai Cementgyár dolgo­zói a pártkongresszus tiszteletére terven felül 10 000 tonna cement és 1 000 tonna mész gyártását vállalták. A dolgozók az év első öt hónapjában 5 700 tonna cementtel és 470 tonna mésszel adtak többet az építkezések­hez, mint amit tervük előírt. Készül a mezőgazdaság nagy „szabadegyeteme“ A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍ­TÁS területén már néhány hete moz­galmas az élet. A múlt évi 30 hek­tárról 33 hektárra bővült terepen már megjelentek az építőmunkások: ássák az új épületek alapjait, köve­zik a főbejárat előtti teret, salakoz- zák az utakat. A kertészek a parko­kat szépítgetik és az épületektől nem messze, a 3400 négyzetméternyi terü­leten folyik a palántázás a nagy szabadtéri kertészeti bemutató kiala­kítására. Az irodákban is lázas a munka üteme, összegezik a beérkezett je­lentkezéseket, készítik a kiállítás témaanyagát. A készülő kimutatások rovatai bizonyítják, hogy minden ed­diginél nagyobb az érdeklődés fal- vainkban az idei kiállítás iránt, ame­lyen részt vesznek majd a tavaly MILY NAGY IS AZ EMBER, mily csodákra képes! 1953-ban még szán­tó-vető ember kezenyomán fakadt itt élet, s most á zörgő kukorica- táblák helyén modern városi élet lüktet. Kilián lakótelep, 1959. június 11. Nagy, újvakolatú házak, tágas, levegős parkokban csatározó gyer­meksereg. A nagy házak tövében . szerénységgel húzódik meg az építők felvonulási épülete. Itt van a vezetők irodája, itt tárul fel előttünk az új városnegyed képe. A mai nappal már 913 csinos, ossz- és félkomfortos la­kásba költöztek be a boldog főbér­lők. Megkapó látvány ez a környe­zet. A valóságban testesül meg előt­tünk a tervező elgondolása, a téglái faragó kőműves munkája, a maltert hordó lányok, a fáradhatatlan kubi­kosok igyekezete... Skara Ferenc főművezetővel járom az építkezést. Sajnos, ezekben a na­pokban egy kicsit beleszólt az idő­járás az előrehaladásba. Az eső be­szorítja az embereket a fedél alá. Ez a kár egy kicsit a kezemre dolgozik könnyű szót váltani az emberekkel De mielőtt erre sor kerülne, be kell váltani az építés vezetőinek kérését Szólni kell azokról, akik az első csá­kányvágás óta itt vannak. A nevük azért fontos, mert ők képezik a törzs­gárdát, ők a lendítői az itteni mun­kának: Zofcsák Mihály kőműves­brigádja, Boldizsár Benedek kubikos Jacsó Péter kubikos, Mező Sándoi vasbetonszerelő, Szurmai Bertalar ács és Motolai János állványozó-bri­gádja. Nem lehet anélkül beszéln erről az építkezésről, hogy ugyanak­kor ezekről az emberekről ne be szeljünk, hiszen egy ipari üzember is nagy becse van a törzsgárdának Uj városrész épül itt... hát még egy építkezésen, ahol sokan megfordulnak. • UJ LAKÁSOKBAN JÁRUNK, fes­tékszag száll a levegőben. S ha esik is az eső, az állványokról mégsem tudnak „elszakadni” a kőművesek, mintha éreznék a lakásigénylők tü­relmetlenségét, sürgetését... Idősebb barna ember hajladozik az állványon, Stefcsek Ede. A műve­zető szavára szakít néhány percet, így ismerkedünk meg az ifjú kőmű­vesek „nagypapájával”. Mert őt min­denki így szólítja itt, s nem is üt el a valóságtól. Ede bácsinak már hat unokája van, s a kőművesfiúk nagy­része itt tanult tőle. Valamikor 1915- ben a vasgyárban kezdte a szakmát, s miután vöröskatona volt 1919-ben, összejárta az országot, mert nem al­kalmazták, még Szlovákiába is át­került. Mióta azonban megindult a Kilián-telepi építkezés, nem tudja, mi a búcsújárás. Csakhamar oda jönnek az „unokák” is. Nyugodt te­kintetű fiú áll meg várakozóan, kí­váncsian figyeli az öreg szavait. Csak éppen a neve áll ellentétben az emberrel, ugyanis Szúnyog Jó­zsefnek hívják, úgylátszik azonban az étvágya más lehet, mint a név­adóé, mivel jól megtermett gyerek. Ö is itt tanult Stefcsek Ede keze alatt, a 17 éves átképzésből itt lett szak­munkás. S ma már versenyezhet bármelyik kőművessel. Jung Konrád a brigád másik tagja. Alacsony, ke­ménykötésű fiatalember, ö a gerin­ce a brigádnak — mint mondják. Talán nem is hiába igyekszik, házat akar építeni — méghozzá magának. szünk megjegyzést. A magyarázat azonban megnyugtató, mert gondos festéssel a deformálódást megelőzik, s a külső részre a tartósabb, préselt lemezek kerülnek. Kevesebb lesz te­hát a lakók bosszúsága. Letekintünk az egyik házról, köröskörül új épü­letek sorakoznak. A kép azonban nem lesz sokáig állandó, hiszen nem­sokára itt épül fel Miskolc legna­gyobb bérháza, amely kilenc emele­tes lesz. Két felvonólift működik majd benne, s a kilencedik emeleten helyet kap a Kilián gimnázium csil­lagvizsgálója is. A jövő már az út baloldalán bontakozik tovább, ott is lakóházak emelkednek majd ... SZEMET-LELKET GYÖNYÖR­KÖDTETŐ az új házak látványa. Az építők szavai szerint azonban egy kis bosszúság is vegyül a csodálatba Sok lakás épül, de az új lakónegyed­nek nincs még óvodája, napközije s a játszótér is igen kicsiny. A gyere­kek aztán itt keresik a szórakozást az építkezések körül. Az még hagy- ján, hogy a homok az elsőszámú csatatér. De a játékból az épülő há­zak sem maradnak ki, másnap aztán kereshetik a kőművesek az előre összegyűjtött anyagokat. Mindezek ellen azonban nem tudnak hadakoz ni az épffők. a tanácsnak kellene felfigyelni. Találna itt munkát egy parkőr, ig^z, ez pénzbe kerülne, vi­szont épek maradnának a parkok, a berendezések, s nem válhatna veszé­lyessé az ilyenfajta játékhely. UJ VÁROSRÉSZ ÉPÜL ITT... Aki rég járt erre, rá sem ismerne a környékre. Az építők szorgalmát, igyekezetét dicséri itt minden ... ősszel és idén tavaszon alakult ter­melőszövetkezetek is. A jelentkezési ívek összesítéséből az is kiderül* hogy például a növénytermesztés te­rületén mintegy 50 százalékkal ma­gasabb az előző évinél a mostani ki­állításra jelentkezettek száma. Az el­múlt évben 959 gazdaság jelentette be kiállítási szándékát, míg az idén 1357 állami gazdaság, termelőszövet­kezet és egyéni termelő kívánja be­mutatni a növénytermesztésben el­ért eredményeit. AZ EZÉVI KIÁLLÍTÁSRA nö­vénytermesztési eredményekkel je­lentkezett gazdaságoknak közel 70 százaléka termelőszövetkezet — szemben az előző évi 30 százalékkal. Különösen nagyarányú a kertészeti eredményekkel jelentkezett szövet­kezetek száma — pontosan 306 — a ^ múlt évivel összehasonlítva meghá- f romszorozódott. Állami gazdaságaink közül 217 vesz részt a növényter­mesztési bemutatón, s egyéni terme­lők is szép számmal, összesen 187-en jelentkeztek. Az állattenyésztési bemutatóra ér­kezett jelentkezések is méltón doku­mentálják mezőgazdaságunk e téren is elért fejlődését. Állami gazdasá­gaink, termelőszövetkezeteink, egyé­ni tenyésztőink az őszi seregszemlére 5207 darab szarvasmarha, ló, sertés, juh és baromfi részvételét jelentet­ték be. A jelentkezések összesítése pedig arról számol be, hogy a leg­több szarvasmarhával — a tavalyi 258 helyett az idén 431-el — a ter­melőszövetkezetek neveztek be. A je­lentkezések között nem egy új ter­melőszövetkezetet is találunk. Egyéni termelők is nagyszámú Szarvasmarha részvételét jelentették. Az állatok első fokú bírálatai már az ország minden részén megtörtén­tek. Jelenleg a másodfokú bírálato­kat végzik a megyei törzskönyvi fel­ügyelőségek munkatársai. A megyék által javaslatba hozott állatokat —• még a kiállítás előtt — kiváló szak- emerekből álló központi bíráló bi­zottság fogja felülvizsgálni, s július 12-ig végleges döntést hoz a leg­szebb, kiváló tulajdonságokkal ren­delkező állatoknak az őszi sereg­szemlén való részvételére. A JELENTKEZÉSEK FELDOLGO­ZÁSÁT, az egyes témák kidolgozá­sát még nem fejezték be a kiállítás rendezői. Az elkövetkező hónapok szorgos munkája szükséges még, hogy szeptember 4-en, a kiállítás megnyitásának napján mezőgazdasá­gunk helyzetét méltóan dokumentá­ló nagy „szabadegyetem” fogadja a Garami?• látogatókat. AZ EGYIK LÉPCSÖHÁZBAN a Boldizsár-brigád tagjait találjuk, ők is itt vannak 1953 óta. Kicsit vádlóan nézik az időt, mert az ő munkájuk a szabadban folyik és az eső beszorí­totta őket. Hangulatukat is megüli az idő. Valahogy az órára terelődik a szó, s amikor összenéznek, egyi­kük megjegyzi: — Tényleg jó volna egy óra. — így tudom meg, hogy itt laknak a közeli Kistábornok ut­cai rrfunkásszálláson. Rádióra fáj a szívük. Kérték is már többször, de mindig megfeledkeznek róla. Most azonban változtatnak a helyzeten. Huszonnégy fillért adnak egy meg­mentett papírzsákért, s most össze­gyűjtik. Már eddig 700 darabot ad­tak át a raktárnak, s ha ez így megy, hamarosan meglesz a rádió. Tovább sétálunk, az új lakásokat nézegetjük. A falak világosra festve, rajtuk élénkszínű minta, olyan, mint valami nyári kartonruha. A falak­ban gázvezetékek kígyóznak, s már a tűzhelyek is itt vannak. Boldogok lehetnek majd az új tulajdonosok. .. — Nem kell félni attól, hogy fel­válik a parkett? — kérdezem a fő­művezetőt. — Erre mi is gondolunk s nem rakjuk le addig, míg a beton ki nem szárad teljesen. Jogos a kérdés, mert ez előfordult néhányszor már az új la­kásoknál. Többnyire azonban azért, mert gyorsan kellett dolgozni, vagy pedig azért, mert az elkészült laká­sok hosszabb ideig üresen álltak* s nem szellőztették. Azután az ajtók fumiriapjaira te-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom