Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

Vasárnap, 1959. június 7. RSZAKMAGYARORSZÄG 9 Köszöntjük a kitüntetett pedagógusokat ' Károly István, a miskolci Miklós ut­cai ált. isk. igazgatója; — Szocialis­ta Munkáért Érdeméremmel kitün­tetve. 'Lengyel Béla, közgazdasági techni­kumi igazgató, Ózd, — Kiváló tanár. A nép között élni, ismerni gondjait9 segíteni törekvéseit Nyilatkozik Varga fi Az ország legfőbb fórumába, a parlamentbe több mint 20 képvise­lőt küldtek a Borsod megyei válasz­tók. S azok az emberek, akik a vá­lasztás során szavazataikkal bizal­mukat fejezték ki a megye képvi­selői iránt, bizonyára kiváncsiak: miben munkálkodnak képviselőink? Hogy az érdeklődésre választ adhas­sunk, felkerestük Varga Gáborné elvtársnőt, aki a Borsod megyei kép­viselők csoportjának elnöke, s egy­ben a Herman Ottó gimnázium igaz­gatója. / — Milyen tevékenységet fejtenek ki a csoport tagjai? — A munkánk igen sokrétű. A látszólag kicsiny, lényegtelennek tű­nő- tennivalóktól megyei, országos ügyekig terjed a képviselő foglala­tossága. Szándékosan említem a ki­csiny gondokat (bérügyek, munka­ügyi panaszok, személyes kérések, stb.) Ennek a kormány, a parlament vezetői nagy jelentőséget tulajdoní­tanak. mert úgy tartják, ha sok jel­zés érkezik egy-egy kérdésben — nem csak Borsodból, hanem az or­szág más helyeiről is —, akkor már az ország vezetőinek kell intézkedni. Talán rendeletet, vagy új törvény- javaslatot kell alkotni. A csoport tagjai szakmai ismere­tek alapján érdeklődési körűknek megfelelően foglalkoznak a megye, az emberek problémáival. Termé­szetesen ez nem egy mepev határ, akárki bármivel felkeresheti a kép­viselőket. Berki Mihályné például jártas a kereskedelem berkeiben, Gácsi Miklós, miután -mérnök, üze­mi vezető, ipari körökben fejt ki képviselői munkát, s a többi kép­viselők hasonlóan. Vannak rendsze­res munkaterveink, s ezek két hó­napra megszabják tevékenységünket. Hamarosan a megye egészségügyi, szociális helyzetét vizsgáljuk. Fel­mérjük, van-e elegendő orvos min­den helyen, elegendő-e a gyógyszer, a gyógyszertár. Megvizsgáljuk az idősebbek, nyugdíjasok körülmé­nyeit, s mindent, ami felmerülő probléma. Munkánkról, feladataink­ról rendszeresen csoportülésen be­szélünk. ahol megjelenik mindegyik képviselő. Ott van Rónai Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke, .Csergő János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, kohó- és gép­ipari miniszter. Blaha Béla elvtárs, a Bányász Szakszervezet főtitkára, Herczeg Ferenc elvtárs. kohó- és gépipari miniszterhelyettes, Harmati Sándor elvtárs, a Hazafias Népfront országos titkára, Prieszol József elv­társ, a MSZMP Központi Bizottsá­Gáborné, a borsodi képviselőcsoport elnöke gának tagja, a Borsod megyei part­bizottság első titkára, és mindenki, aki tagja a csoportnak. Az üléseket nem mindig Miskolcon tartjuk, ha­nem valamelyik járásban, vagy más városban. Legközelebb képviselői megbeszélésünk Edelényben lesz, ahol Galkó Lajos tsz-elnök, ország- gyűlési képviselő tart beszámolót. — Nagy szerepet játszik képviselői gyakorlatunkban a fogadóórák meg­tartása. Ezek igen népesek és láto­gatottak. Mikor egy-egy ilyen kép­viselői fogadóórára sor kerül, szak­embereket, jogi szakembereket ké­rünk fel, hogy vegyenek részt a fo­gadóórán. így a felmerült panaszok­ra, érdeklődésekre közvetlenebbül, alaposabb választ tudunk adni. — Milyen megyei, or^ágos jelen­tőségű ügyeket kíván a képviselő- csoport a« országgyűlés elé terjesz­teni? — Már erről is beszéltek a kép­viselőcsoport tagjai, és felmerült né­hány kérdés. A gyakorlat az ország- gyűléseken idáig az volt, hogy előbb sor került a költségvetés beszámoló­jának vitájára, azután ültek össze az állandó bizottságok, Most azt ja­vasoljuk, hogy előbb az állandó bi­zottságok ülésezzenek, s a felmerült javaslatok, gondolatok kapjanak he­lyet a költségvetési beszámolóban és a vitában is. — Igen jelentős dolog most a tsz-ek fejlesztése, építkezései. Saj­nos, van néhány olyan rendelkezés, amelyek bizonyos mértékig nehezí­tik a gyorsabb ütemű építkezést, anyagbeszerzést, és így tovább. Most javaslatot szándékozunk tenni a ren­delkezések módosítására, hogy a fa­lu átalakulása még gyorsabb legyen. Elég sok panasz és probléma merül fel a kereskedelem szempontjából a gyerrrffek konfekció választékát ille­tően. Kevés a gyermekcipő is, s a számok méretei nem eléggé külön­bözőek. Ennek a problémának is hangot adunk. Ugyanígy elősegítjük a város talán minden művelődésre vágyó emberének óhaját, a színház építésének meggyorsítását, illetve megnyitását. — Mondjon néhány szót saját kép­viselői munkájáról? — Én is az új képviselők közé tar­tozom, 1958-ban választottak meg. Kezdetben nem eléggé ismertek, ma azonban már erre ném panaszkod­hatott!, sorra keresnek fel itt az is­kolában, otthon a lakásomon,® néha még éjszaka is. Van sok tennivaló. Emellett sok örömben is van részem. Igen jó érzés tudni, hogy el tudunk intézni sok mindent. S az emberek bizalma, érdeklődése egyre nagyobb* Sokféle dologgal keresnek meg. Nem­rég jelent, meg egy rendelet, amely előírja, hogy a hivatalos szervek 30 napon belül kötelesek választ adni a levelekre, bejelentésekre. Ezt so­kan tudják, s élnek is ezzePa lehető­séggel. A közelmúltban egy. tizgyer- mekes anya keresett fel. Férje meg­halt, tíz gyermek nevelése, eltartása bizony nem egyszerű dolog. Fajdal-, másán panaszolta, hogy egyiK- fia* aki szabótanuló, már másodéves, s az iparos, aki szegődtette, máról hol­napra felmondta a tanulói munka- viszonyt. A kisiparos, miután beszél­gettem vele, megváltoztatta az elha­tározását, s már nincs semmi akadá­lya annak, hogy a fiúból szakember legyen. A napokban a Földes Ferenc Gimnáziumban jártam. Érettségi el­nök voltam, s miután ez igen népes számú iskola, számos pedagógus dolgozik itt. Megragadtam az alkal­mat — mint képviselő is —, érdek­lődni kezdtem. Nagyon jól esett a bizalomteljes légkör. Fontos javas­latokat hallottam, bár azok egy ré­széről már a kormányrendeletek is intézkednek. Mégis jó tudni, hogy az embereket sok minden foglalkoztat­ja. Szóvá tették: helyes lenne egy biológiai kutatóintézetet létrehozni a megyében, úgy mint ezt az ország más részében megtették. Mások azt kérték, hogy nagyobb gondot for­dítsunk a műemlékvédelemre. Na­gyon közvetlenül beszélgettünk, s talán ennek tulajdonítható az a meg­jegyzés is, amikor a tanárok örö­müknek adtak kifejezést, hogy kép­viselő érdeklődik gondjaik, dolgaik iránt. Vannak olykor alaptalan ké­rések is, ezekre válaszolni kissé nép­szerűtlen, de nem térünk ki előle,- hiszen mindenben segíteni, mindent elintézni nem tudunk. A mi erőnk is véges, s az ország teherbíróképessé­ge is korlátozott, Mégis szívesen hallgatunk meg mindenkit, mert már pusztán az, hogy érdeklődéssel vagyunk az emberek gondjai iránt* mar az is megnyugtatás. S a türelmes felvilágosításnak van gyümölcse. So­kan belátják és megértik a válaszo­kat, amelyeket a kérdésekre adunk* — Jelentős elfoglaltságot jelent a képviselői munka. De mint az előbb is említettem, - -örömet és megelége­dést is jelent. A nép között élni, is­merni gondjaikat, segíteni törekvé­seiket, nagyszerű dolog; Csakis ea lehet a mi feladatunk az országgyű­lésen kívül. Csakis így válaszolha­tunk megfelelően a minket megtisz* telő bizalomra* * G. E. NYŰTT TÁBLÁJŰ osztályköny- vek, háromszögű vonalzók az aszta­lon, az üvegszekrényben nagyszemű bagoly — így fest a zemplénagárdi iskola tanári szobája. Pontosan olyan lenne, mint ezer másik az országban: hivatalos és kissé rideg, mint általá­ban az ilyen helyiségek —, mondom, ilyen lenne, ha nem töltenék be me­legséggel a szavak, amelyeket .Gönci Berti bácsi, az igazgató mond önnön életéről. És arról van is bőven mon­danivaló. Rövidre nyírt, őszes fejét tenyerébe hajtja, tekintete kifelé kutat az ablakon át a tavaszi esőbe, mintha azt a fiatal tanítót keresné odakünn, aki éppen negyven eszten­dővel ezelőtt érkezett, a faluba, re­ménykedve, tele ambícióval, mente­sen az előítéletektől: egy húszéves fiatalembernek még nincsenek elő­ítéletei. Pedig már az első nap is csalódást* okozott neki. Megérkezvén, megkér­dezte az első embert, aki útjába ve­tődött, merre van az iskola, a refor­mátus egyház iskolája. — Ott ni! — bökött maga mögé az öreg. A fiatal tanító meghökkent. Bizalmatlanul és bizonytalanul közeledett az épület felé, amelyből hirtelen gyermekzsi­vaj tört elő. Erősen megmarkolta a kilincset és gyorsan felrántotta az ajtót. S amit látott, attól csaknem földbegyökerezett a lába: az óriási, teremnek nem, csak hodálynak ne­vezhető helyiségben vagy 120 fiú és leány, elsősök és hatodikosok vegye­sen, lármázlak és hancúroztak. Min­denütt piszok, a falak szennyesek. Talán azóta sem takarítottak az osz­tályban, hogy a betörő románok — akik röviddel azelőtt lefoglalták az iskolát — megölték az elődjét. A ta­nítónak elfacsarodott a szíve; nem így képzelte ... — Üljetek le! — szólt, mire a gye­rekek kuncogni kezdtek. Elpirult, amikor észrevette baklövését. Azám, de hová üljenek?! Hiszen alig akadt ülőalkalmatosság. NEHEZEN KEZDŐDÖTT és nehe­zen is haladt az új élet. Nemcsak a gyerekekkel, de a felnőttekkel is baj­lódnia kellett. Nyakas emberek vol­Mire megnőttek a fák. tak ezek az agárdiak. Az ellentétet még csak fokozta a háromféle val­lás. Késremenő verekedések történ­tek. Református fiú nem szerethetett katolikus lányt, s a görögkatolikus­nak mindkét felekezetiül tartania kellett, mert többségbén voltak. A gyűlölködés sziJcrájá már a gyerme­kekben is gyyjfladozott. Nem is fér­tek meg egy iskolában: minden fele­kezeti a mayáéba járt. Azt nem lehet mondani, hogy a jómód vette volna el az emberek eszét. Errefelé különösen nagy volt a szegénység, alig akadt jómódú em­ber. És éppen ez a körülmény adott kitűnő ötletet a fiatal tanítónak. Is­merve és szeretve a természetet, el­határozta, hogy faiskolát szervez. Meg is tette. A falusiakkal egykettő­re megkedveltette a gyümölcsterme­lést. Egy-két évtized alatt annyi lett itt a fa, hogy a házak alig látszottak ki közülük. A falu híres gyümölcs­termelő községgé vált — és az ma is. A fiatal tanító az anyagi jobblét végett hozakodott elő ötletével, s ar­ra nem is gondolt, mi lesz még eb­ből a haszon. Csak később döbbent rá: az emberek kezdtek összeszokni, tapasztalataikat kicserélték, lassan- lassan barátibban éltek egymás mellett, közös útra vitte őket a kö­zös megélhetés — és már csak néha villogott fel az ellentét. No de szerette is a falu a tanítót! lm a bizonyíték rá: KÖZEL HÚSZ ÉVIG verekedett már Gönci tanító az egyházzal — si­kertelenül. Az egyház nem adott új, egészséges iskolát. Neki nem volt Egy ritka pillanat: Gönci igazgató bácsi nyugágyában pihen re.sem veszi, hogy fölötte viszont el­suhant az idő ... Pedig mintha teg­nap kezdte volna. De nem, az a sző­ke kislány, ott az ablak melletti pad- ban, már nem a Molnár Giza, ha­nem annak az unokája. Hogy hason­lít a nagyanyjára! Minden megvál­tozik ... Gönci tanító úr fekete haja is fehér lett... És az élet is más. A három egyhá­zi iskolából egyetlen állami iskolát hoztak létre, amelynek Gönci Berti bácsi az igazgatója. Az öt tanító he­lyett tizennégy szaktanár működik. A gyermekek jól összeférnek, akár a feinóllek. No persze, hiszen azóta Zemplénagárd termelőszövetkezeti község lett! Milyen jó volt most is a Gönci tanító úr — már csak így nevezik öt negyven éve — jelenléte, milyen jó volt okos szava!... Hogy hallgattak rá az emberek! Dehát mi­ért ne hallgattak volna!? Hát akart ö valaha is rosszat nekik?! Sohat negyven év alatt! Milyen hosszú idő és mégis mi­lyen rövid az a negy ven év... Már nyugdíjba kellene menni, itt az ideje. — No, azért még nem adjuk meg magunkat a nyugalomnak! Nem, persze, hiszen Gönci tanító úr ma is jó egészségnek örvend a maga hatvan évével. Meg aztán negyven év után, még ha meg is öregszik az ember, nem olyan köny- nyü lemondani a hivatásról. Újabb és újabb facsemetéket kell ültetni, újabb és újabb ember-csemetékbe kell a tudást és emberséget plán­tálni ... A pénzben persze, még ennek el­lenére sem lehetett dúskálni. Bizony gyakran előfordult, hogy az iskolai év kezdetén, amikor a gyereknek könyv kellett volna, vagy télen, ami­kor orvosságra volt szükség, éppen elfogyott a fillér. Szerencsére Gönci tanító úrnak mindig akadt valami hasznos ötlete. A jóhangú gyerekek­ből énekkart szervezett és járta ve­lük a környéket. És mindenütt sikert arattak. Meg ami a fő dolog volt: pénzre tettek szert, s aztán az össze­gyűlt pénzből mindig jutott a rászo­ruló gyerekeknek. fontos a jó tanterem, s tanítóra is inkább a kántorkodása végett volt szüksége. Tudta ezt a tanító is. És akkor ingott meg egy pillanatra, és tette azt a kijelentést, hogy ő már belefáradt ebbe a meddő küzdelem­be, inkább elhagyja a községet, de nem nézi tovább az akólszerű ter­met, amelyben százhúsz gyermek préselődik. Persze, ezt a hűtlenséget maga sem gondolta komolyan. A kö­vetkező percben már el is szégyellte hirtelenségét. Ám a falu komolyan vette a szót =* és cselekedett1 Olyan Fotó: Martinecz György — ennyit gyűjtöttek össze, ennyivel toppantak be a már nem is fiatal, élete delén járó tanítóhoz. — Itt van, tanító úr, oszt marad­jon hát! — mondták. — Épülhet az új iskola ... És Gönci Bertalan maradt. ... NEGYVEN ÉVE ugyanazon a helyen van. Csak egy kicsit megvál­tozott az élet azóta. Milyen érdekes is a tanító élete! Évtizedeken át köz­vetlen közelről mosolyog rá az ifjú­ság. amelynek bájával és zsonaásár va.I betelik az ember, miközben esz­... mert nincs is szebb mesterség ennél! A tanító azután is él, hogy eltávozott az élők közül, él tanítvá­nyaiban, a szellemben, amit elhin­tett a nép javára. És ez bizonyos mértékig kárpótlást is ad azért a fáj­dalmas felismerésért, hogy megöre­gedett és másnak kell átadnia a ka­tedrát. TISZTA SZÍVBŐL kívánjuk, hogy Gönci igazgató bácsi még hosszú ideig oktassa és nevelje a nép gyer­mekeit azon a katedrán, amelyen immár negyven esztendeje áll. CSALA LASZZÉ lázas szervezkedésbe kezdtek az em­berek — nemcsak a reformátusok, de a többi felekezeti is —, hogy olyat azelőtt még nem látott Zemplén- agárd. Az eredmény pedig tízezer pengő volt egyhuszonnégy óra alatú Bárdos József ált. isk. igazgató, Ózd. — Munka Érdeméremmel kitüntetve. Mayer Irén, miskolci XXX. sz. ált. iskola. — Kiváló tanár*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom