Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

4 flSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1959. június 7. 0Bé f A volt 99mezif8ábosokft iskolájában A folyosón az énekkar teljes hang­erővel próbál. Marika a harmónium- nál erősen igyekszik, hogy lépést tartson a hangokkal, Hayer László énekkarvezető tanár bácsi mellett. Az átütő lármában szinte alig hal­latszik a csengő. Vége a szünetnek. A Nagyváthy úti általános iskola fo­lyosói elcsendesednek. Az utolsók is befutnak a helyükre. Megtelnek a A kis Kertész szakszerűen padok fehérgalléros, sötétköppenyes lánykákkal és fiúkkal. A VIII. osztályban földrajzóra kez^- dődik. Még egy utolsó pillantás a könyvekre, még egy siető Kérdés a padszomszédhoz, aztán belép a ta­nárnő, az iskola igazgatónője, Kiss A fiúk körében. 'Juhász Csongor választott mesterségének van átütő sikere. Pirosarcú, egészséges fiú. Sza­kács akar lenni. — Csak el ne hízz — mondják jó előre a lányok, kicsit gonoszkodva, ahogy csak ebben a korban lehet. De Csongor visszavág. ■ — Az én főztömön majd masok híznak. mondja a házifeladatot. A fiúk különben valamennyien tagjai a fizika szakkörnek, amely igen nagy közkedveltségnek örvend az egész iskolában. A kötelez^ anya­gon túl, önálló kísérletekre kepesek. igazi gépeket is terveznek. Itt a szak­körön belül szerették meg először a gépeket. Sokszor még vasárnap is bejövünk és nem hagyjuk pihenni a tanár bá­csit — mondja Bíró Péter, aki ugyan­csak kiveszi részét a szakköri mun­kából. És a lányok? ök panaszkodnak, hogy* a tanár bácsi nem szereti a „fruskákat”. — Ej, ej, biztosan van valami más oka is, hogy a lányok közül olyan kevesen járnak ide. — Mi inkább a tornát szeretjük, az énekkart és az egészségtant. — De legjobban tudjuk a földrajzi. Eleven észjárású, sudár, fejlődő korban lévő lányok, ha- megszólal­nak — maguk sem értik egymás sza­vát. Sokan járnak zenedébe, ritmi­kus tornára és van, aki máris elmé- lyülten foglalkozik az irodalommal. A legszebb kor. Mi minden áll még előttük! * A régen is állami iskolát valami­kor a „mezítlábosok” iskolájának ne­vezték. A munkáslakta környék ne­hezen tudta taníttatni a gyermeke­ket, — bármennyire élt bennük a tu­dásvágy, — kevés volt az a tanuló, aki végigjárta az osztályokat. De aki végigjárta, az bátran mehetett volna felső iskolákba. Képzettsége nem maradt el az egyházi iskolák­ban nevelkedett gyerekek tudása mö­gött. Sőt, az élet számtalan ellenke­ző példát mutatott. De innen csak kevesen kerültek tovább. Sok olyan év volt, amikor senki. Ma megváltozott az iskola. A nagy falak vidám, jólöltözött gyermekeket fogadnak maguk közé minden esz­tendőben, és sok reménnyel induló Lászlóné. — Mindig ilyen csend van óra előtt? — Aranygyerekek ezek, soha nem zajongnak. Tudják, hogy azzal za­varják a pedagógusok és a szomszéd osztályok munkáját. — A t^párnő játékosan hunyorít'-egyet .izemével.' Értjük, értjük. Mi is vőltunk általá­nos iskolai tanulók. A kis Kertész felel elsőnek. Szak­avatottan ejti a nehéz szavakat: hydroszféra, sztratoszféra, mutogat a térképen, majd gyakorlati példákat mesél. Mint megtudjuk, a Tanács- köztársaság 40. évfordulójának tisz­teletére indított tanulmányi verseny­ben hat tantárgyból lett első. Ugyan • hol tanul tovább? — A Kilián gimnáziumban már meg volt a felvételi is.;. Sikerült. Az osztály 2—3 gyerek kivételével tovább tanul. Változatos lehetőségek állnak előttük és mindezt ki is hasz­nálják. Mennek humángimnáziumba, kereskedelmi, közgazdasági tagozat­ra, technikumokba, MTH-ba. Kinek mihez Van kedve. Papp Ilonka a felvételiről mesél társnőinek. Papp Hona is gimnáziumba megy. Biológia tanár szeretne lenni. így be- jó kézügyességre tesznek szert Szol- fiatalokat bocsátanak szárnyra, szélték meg Garami Babával, de Ba- lőssy tanár bácsi vezetése mellett, Az utolsó percben titkot árulnak ba azóta már letett erről a tervről. áki az iskola anyagi lehetőségéhez el, ami már nem is titok: szombaton Ilonka kitart. Jórendű, eszes kis- mérten igyekszik beszerezni a kés- minden tanár néninek és bácsinak lány, akinek nagy élményt jelentett kenyfilmvetítőtől a kerékpárig min- virágcsokrot nyújtanak át, tiszta kis a felvételi. Szívesen mesél róla. dent. szívük minden jókívánságával a pe­dagógusnapra. — Soha nem felejtjük el őket, még akkor sem, ha más iskolába ke­rülünk, vagy mi is felnőttek leszünk, ök voltak az elsők, akik tanítottak minket türelemmel, gondos szeretet­tel. Míg élünk, nem tudjuk meghá­lálni azt, amit évről évre értünk tettek és, tesznek. Egészen az elválás pillanatáig. Ennél szebben és igazabban nem is szólhattak volna. Urban Nagy Rozália Fotó: Martinecz György ----------------------------------ö-----------------­A 9 9legbiztosabb“ kezű női vezető •. • Megválasztották az Egyesült Álla­mokban a „legbiztosabb kezű női gépkocsivezetőt” Mártha Fay Tyler 17 éves jeffersoni hajadon személyé­ben. A jutalom: egy új sportkocsi. Alig hat órával később a kocsi da­rabokban hevert az árokban, a „bizr toskezű” vezető pedig komoly sérü­léseket szenvedett. Szöllőssy tanár bácsi ked vés „fizi Tulajdonképpen féltem, de aztán rájöttem, hogy nem érdemes. Jól si­került. — Lukács Ilonka miért nem akar tovább tanulni? Vékony, sápadt kislány áll fel el- fogódottan. — Ha tanulok, fáj a fejem ? ?; A tanár néni meséli el, milyen sokszor volt már beteg Ilonka. Pedig szorgalmas, jó kislány. — Talán pi­hen majd otthon és jövőre nekivág? tusaival” a vetítőgépet szereli. A szakkör szekrényében gondo­san elhelyezték már a többezer fo­rint értékben megrendelt eszközöket. A mennyezeten kiterjesztett szárnyú repülőgépmodellek porosodnak. — Jól mondják — porosodnak. Most valahogy alábbhagyott ez a kedv. Pedig valamikor milyen na­gyon szerették! A fiúk most nagyobb „vadakra” vadásznak. Ezeket a mo­delleket régi, kedves tanítványok készítették* akik azóta már talán Tizenötéves többszörös életmentő A Garda tó mentén lévő Gargnano olasz városka lakossága nagy tiszte- lettel beszél a tizenötéves Massimo Bianchiról, aki az elmúlt két évben élete kockáztatásával öt gyermeket mentett meg a vízbefúlástól. A fiú most már dolgozik, de amikor még iskolába járt, egyik béna iskolatársát három éven keresztül nap mint nap két kilométer hosszú úton. elvitte az iskplába és ismét hazahoztas A hetedik Világifjúsági Találkozó Réssiet Christian Eehard, a DlVSZ főtitkára írásából Egy évvel ezelőtt a VI. fesztivál előkészítésében résztvett fiatalok ja­vasolták, hogy a VII. Világifjúsági Találkozó színhelye kapitalista or­szág legyen. Az osztrák kormány ne­vében Raab kancellár már akkor beleegyezését adta, hogy az idei Vi­lágifjúsági Találkozót Ausztria fő­városában, Bécsben rendezzük meg. Ausztria az első nyugati ország, amely helyet biztosít az ifjúság fesz­tiváljának. A fesztiválok sikere és népszerű­sége, a hidegháború fokozására és az ifjúság egységének megbontására spekulálók próbálkozásai ellenére is mindjobban nő. Minden egyes fesz­tivál — tüntetés az ifjúság legsürgő­sebb, legegyetemesebb érdekei mel­lett, mert jelszava egyszerű és vilá­gos: a békéért és barátságért. A Vi­lágifjúsági Találkozó jellegénél fog­va szélesre tárja kapuit minden or­szág fiatalsága előtt. A fesztiválok mindinkább a bé­kéért harcoló ifjúság tüntetéseivé válnak. A munkás- és parasztfiata­lokat képviselő küldöttek növekvő számából megállapítható, hogy mind több fizikai és szellemi munkát vég-: ző fiatal csatlakozik a mozgalomhoz, ők alkotják a fesztivál küldötteinek döntő többségét. Világszerte folynak az előkészületek A VII. Világifjúsági Találkozó ko­runk valóságát tükröző szellemével rendkívüli hozzájárulás lesz a fiatal, nemzedék neveléséhez, a béke és ba­rátság megszilárdításához. Az Afrikai Ifjúság Első Fesztivál­ja, amelyet 1958 szeptemberében Ba- mako-ban tartottak, már a VII. fesz­tivál jegyében folyt le. Afrikában csaknem valamennyi ifjúsági szer- j vezet bekapcsolódott az előkészüle­tekbe, élen az Afrikai Ifjúsági Ta­náccsal, amely magába foglalja az önálló köztársaságok és a Guineái Köztársaság szervezeteinek összessé­gét. Széleskörű előkészületek foly­nak Belga-Kongóban, Rhodésiában, Madagaszkárban, Dél-Afrikában, To- góban, Ghánában, Tuniszban, Algé­riában és Marokkóban is. A közel- keleti Irakból, Libanonból és Jor­dániából valamennyi jelentős ifjúsá­gi szervezet bejelentette részvételét. Latin-Amerikábah is nagy mérete­ket öltöttek az előkészületek. Tíz nemzeti diákszövetség határozta el, hogy résztves? a VII. fesztiválon. Kubában a legjelentősebb ifjúsági szervezetek: a Július 26 Mozgalom, az Ajef, a Szocialista Ifjúság, Vene­zuelában a Demokratikus Akció If­júsága vesz részt az előkészületek­ben. Chilében az ifjú kommunisták, a radikálisok, a Chilei Diák Föderá­ció, az ifjú keresztény szocialisták, Peruban több mint 30 szervezet, így a kormánypárthoz tartozó APRISTA fiatalsága, Bolíviában a Nemzeti For­radalmi Mozgalom (kormánypárti) ifjúsága vesz részt az^ előkészületek­ben. Ázsiában, Japánban és a Fülöp- szigeteken kívül, Indiában is folynak előkészületek a legfontosabb ifjúsági szervezetek részvételével. Indonézi­ában az ottani Fesztivál-Bizottság­hoz különböző szervezetek és egye­sületek tartoznak, s a kultuszminisz­térium támogatja a fesztiválon való* részvételüket. Ceylonban az ifjú kommunisták és a Shri Lanka szer­vezet ifjúsága együtt készül a VIT- re. A Ceyloni Békepárt, a kormány­párt szervezete — amelynek élén Bandaranaike miniszterelnök áll — támogatja a fiatalokat. Nepálban a DÍVSZ és a WAY tagjaiból bizottság alakult. Nepal királya a Nemzetközi Előkészítő Bizottsághoz intézett üze­netében üdvözölte az előkészülete­ket. A VII. VIT nagy visszhangot kel­tett Európában és Észak-Amerikában is, ahol jelentősen fejlődött a külön­böző ifjúsági szervezetek közötti kap­csolat. Európa ma is az- a része a vi­lágnak, ahol külpnösen éles szaka­dás áll fenn az ifjúság különböző eszmeáramlatai és mozgalmai között. Tény, hogy az utóbbi évek folyamán észrevehetően fejlődésnek indult a kétoldali csere Kelet- és Ny úgy t- Európa országai között. Egyre több nyugati ifjúsági mozgalom, amely eddig tartózkodó, sőt néha ellensé­ges magatartást tanúsított a szoci­alista országokkal szemben, ma már helyesli a kölcsönös látogatásokat és találkozásokat. Véleményük megvál­tozásához döntően hozzájárult a moszkvai Világifjúsági Találkozó. A szocialista országok ifjúsági szerve­zetei turista-hivatalokat létesítettek, hogy külföldre utazó ifjúsági turista- csoportok szervezésével is elősegít­sék a jobb megértést Kelet- és Nyu- gat-Európa ifjúsága között. A VII. fesztivált követően is sokezer kül­dött utazik majd végig Európa kele­ti és nyugati országain. Mindebből máris levonhatjuk azt a következte­tést, hogy a VII. VIT feltétlenül ki­váltja majd az eddig ellenséges vagy tartózkodó „megfigyelő” körök ro- konszenvét, talán lelkesedését, is. Sikertelen kísérletek A VII. fesztiválnak azonban van­nak ellenzői is. A múlt év végén Nyugat-Berlinben megkísérelték ösz- szehívni Nyugat-Európa különböző ifjúsági tanácsait a WAY és a kato­likus ifjúság által irányított Nyugat­német Ifjúsági Tanács kezdeménye­zésére. De mindössze csak 8 tanács képviseltette magát. Az olasz, ír, a görög, a francia és a finn ifjúsági ta­nácsok távolmaradtak. Az eredmény egy határozati javaslat elfogadása volt, amely elítélte a bécsi fesztivált, de ugyanakkor hangsúlyozta a köl­csönös kapcsolatok értékét a szoci­alista országokkal. ’ A Német Szövetségi Köztársaság­ban Adenauer rendszere nemrégiben betiltotta a békemozgalmat. A moszkvai fesztivál óta mégis széles vita folyik a szocialista ifjúság és a katolikus ifjúság sajtójában: talál- i kozni vagy nem találkozni Kelettel? A legkevesebb, amit a cikkek tanú- bizonysága alapján mondhatunk: a vélemények megoszlanak. Az osztrák ifjúsági szervezetek között is akadnak olyanok, amelyek ellenséges magatartást tanúsítanak a VIT-tel szemben. Tevékenységük azonban eddig még mit sem ártott a fesztiválnak. Februárban például táviratot küldtek a Kairóban tartott Afrikai-Ázsiai Ifjúság Értekezleté­hez, felszólítva őket: adjanak ki nyilatkozatot a fesztivál ellen. Ám az értekezlet — 4 szavazat ellenében — egyhangúan úgy döntött, hogy Afri­ka és Ázsia valamennyi ifjúsági szervezetének ajánlja, vegyen részt a VII. Világifjúsági Találkozón. Anélkül, hogy lebecsülnénk a ne­hézségeket, a VII. Világifjúsági Ta­lálkozó sikerét biztosítottnak vehet­jük. A tények mindinkább arra késztetik az osztrák fiatalokat és a lakosságot, hogy támogassák a világ haladó ifjúságának nagy nemzetközi seregszemléjét. cJi afai diákok neaibai... Az utcák telve van­nak zsibongó diákok­kal. Óvodásoktól az egyetemistákig a júniu­si vizsgák előkészületei­ben sem. feledkeznek meg nevelőikről. Ün­nepelni készülnek, hogy a pedagógusna­pon me gköszönbe sssék oktatóik szerető fára­dozását, amellyel elő­készítik őket a szocia­lista munkára. Most nem az o ne­vükben írok. Egyszerű, munkásemberek, akik­nek nem sok idejük volt arra. hogy az is­kolapadokat koplassák, vagy azok, akik hosz- szú, küzdelmes, át kop­lalt évek után szerez­ték diplomájukat, né­zik az utcákon jövő­menő diákokat, akik virágcsokorral kezük­ben sietnek az iskola felé, és gondolatuk vissza száll a régen elhagyott iskolához. Talán már nem is él­nek a régi tanítók, ta­lán már a tanítvány is öreg, de most fal- rémük kedves arcuk és hangjuk, amellyel a tudást adták át, átse­gítve őket az élet ka­puján. A vizsgázó na­pok. izgalmait talán már el is felejtették, de a tudás megmaradt, az elvetett magokból kinőtt a szorgalom és a becsületes munka- szeretet. Hadd nyújtom ezek nevében át e pár sort a most élő pedagógu­soknak, amelyet tisz­telet és megbecsülés­ként róttam «az öreg diákok« nevében. Molnár Kata

Next

/
Oldalképek
Tartalom