Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-04 / 129. szám

Világ proletárjai9 egyesüljetek I r mmcmmtée A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 129. szám Ara 50 fillér 1959 június 4, csütörtök Olvasóink, levelezőink írják A TIT kibővített ülése Nagyszerű munka .Nagyra szeretnék nőni tanítványaim szemében../ V J Dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének válaszai az ADN - (Német Demokratikus Köztársaság Távirati Irodája) - budapesti tudósítójának 1. 4z USA külügyminisztere, Christian Herler, a genfi külügymi­niszteri értekezlet hétfői ülésén tar­tott beszédében megkísérelte tagad­ni a militarista és soviniszta erők lé­tezését Nyugat-Németországban és a Német Demokratikus Köztársaságot militarista államként feltüntetni. Hogyan vélekedik ön erről minisz­terelnök elvtárs? Az események egyetlen tárgyilagos szemlélője sem tagadhatja a nyugat­németországi militarista és sovinisz­ta erők létezését. Nyugat-Németor- szágban ma lényegében ugyanazok a társadalmi erők vannak hatalmon, amelyek annakidején hatalomra se­gítették a fasizmust: a német mono­poltőkések. Ebből önként adódik, hogy a militarista, soviniszta tevé­kenységnek korlátlan lehetőségei vannak. Ezt a tények mindenben bi­zonyítják. Utalhatnék a támadó jel­legű Atlanti Szövetségbe bekapcsolt nyugatnémet haderő gyorsütemű fel­állítására. Közismert bizonyítékok vannak arra, hogy az újjászervezett nyugatnémet haderő a hitleri fasiszta hadsereg súlyosan kompromittált táborno­kainak vezetése alatt áll. Tények bizonyítják azt is, hogy a bonni államapparátus felelős állásai­ban is nagyszámban vannak fasiszta múltú személyek. Úgy gondolom, elég, ha ezzel kapcsolatban Grewe úrra, a Német Szövetségi Köztársa­ság genfi küldöttségének fontos be­osztású : tagjára utalok. Közismert dolog az is, hogy a Nyugat-Németor- szágban nagy számban működő és teljes működési szabadságot élvező fasiszta katonaszervezetek képviselői kendőzetlenül adnak hangot a nyu­gatnémet imperialisták revansvágyá- nak, támadó szándékainak és terü­leti igényeinek. A nyilvánvaló té­nyekkel kerül ellentétbe az, aki mindezt tagadni próbálja. Enyhén szólva különös dolog vi­szont a Német Demokratikus Köz­társaságot militarista államnak ne­vezni. Ebben az országban nincsen hatalma többé a monopoltőkéseknek, ennélfogva elképzelhetetlen minden­féle revansista, militarista megmoz­dulás. A Német Demokratikus Köztár­saságban végrehajtották a fa­sizmus megsemmisítésére és a demokratikus átalakításokra vo­natkozó összes háború utáni meg­egyezéseket. A hatalmat a mun­kásosztály vezette nép gyako­rolja. A német nép állama azért volt kénytelen fegyveres erőt szervezni, mert nem nézhette tétlenül a Nyu- gat-Németországban újjáéledő és el­sősorban a történelem első demokra­tikus államát fenyegető, revansra éhes militarizmust. A Német Demok­ratikus Köztársaság nem állhat véd­telenül az agresszív Atlanti Szövet­séggel és annak Nyugat-Németor- szágban állomásozó, rakétafegyve­rekkel is felszerelt haderőivel szem­ben. Nyilvánvaló, hogy ez a veszély azt követeli, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság saját haderővel is rendelkezzék. Ez a Németország azonban békeszerető ország, harcol Németország békés úton való egyesí­téséért, a békeszerető, demokratikus és egységes Németországért. Az egész világ ismeri a Német Demokratikus Köztársaság népének és kormányá­nak a nyugatnémet militarizmus új­jáélesztése elleni, Németország békés egyesítéséért folytatott kitartó har­cát. 2. Az amerikai külügyminiszter által előterjesztett Berlinre vonatko­zó javaslat szerint a négy nagyhata­lomnak többek között jogában álla­na a várost katonai megszállás alatt tartani. Hogyan ítéli meg ön ezt az álláspontot? A német kérdés megoldásában és így a nyugat-berlini kérdés megoldá­sában is előre és nem hátrafelé kell haladni. Berlin a Német Demokrati­kus Köztársaság fővárosa. Mélyen bennfekszik a Német Demokratikus Köztársaság területén. Nincs berli­ni kérdés, csak nyugat-berlini kérdés van. Arról van szó, hogy meg kell szüntetni Nyugat-Ber- lin helyzetének rendellenességét, ki kell vonni onnan az idegen csapatokat, fel kell számolni az ott működő és a Német Demok­ratikus Köztársaság, valamint a többi szocialista országok ellen tevékenykedő különböző fasiszta kém- és provokátor szervezete­ket, Nyugat-Berlint pedig szabad várossá kell nyilvánítani. Teljesen irreális még annak a gondolata is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság le­mondjon saját fővárosáról, ezt csak olyan emberek követelhetik, akik nem hajlandók számolni a tényleges helyzettel. Vitathatatlanul jogos a Német Demokratikus Köztársaság kormányának az az álláspontja, hogy meg kell szüntetni azt a helyzetet, amely a Német Demokratikus Köz­társaság testében béke-ellenes, reak­ciós erők tevékenységét teszi lehe­tővé. 3. Milyen jelentőséget tulajdonít ön, miniszterelnök elvtárs, az NDK küldöttsége szereplésének a genfi külügyminiszteri értekezleten és az általa előterjesztett javaslatoknak, amelyek Nyugat-Berlin kérdését is beleértve, a német kérdés békés megoldáséra törekszenek. Hogyan vélekedik Ön ugyanakkor a nyugat­német küldöttség magatartásáról? Úgy vélem, hogy az NDK küldött­ségének részvétele a genfi külügymi­niszteri értekezleten a Német De­mokratikus Köztársaság és az egész szocialista, tábor hatalmas diplomá­ciai sikere. Valójában annyit jélent éz, hogy a nyugati hatalmak de facto immár nem egyedül a Német Szövet­ségi Köztársaságot tekintik Német­ország egyedüli képviselőjének, ha­nem a tényekkel számolva a Német Demokratikus Köztársaságban is Németország képviselőjét látják. Ez óriási lépés a Német Demokratikus Köztársaság teljes jogi elismerése fe­lé. Azt lehet mondani, hogy a nyugati hatalmak körében te­ret nyertek bizonyos reálpoliti­kai megfontolások akkor, amikor nem ellenezték, hogy a két né­met állam egyenlő jogokkal kép­viseltesse magát a külügymi­niszteri értekezleten. Az a véleményünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormány- üldöttsége Genfben nem egyszerű­en csak a Német Demokratikus Köz­társaság állampolgárainak, hanem az összes békeszerető németeknek érde­keit képviseli. A Német Demokrati­kus Köztársaság kormányküldöttsége azt a politikát hirdeti, amely ma egyedül reális: követeli a német bé­keszerződés megkötését és a nyugat­berlini kérdés rendezését, minthogy ezzel igen lényeges akadályok há­rulnának el Németország egyesítésé­nek útjából. A nyugatnémet delegáció maga­tartása a genfi értekezleten nem felel meg a német nép érdekei­nek. A nyugatnémet delegációt nyilvánva­lóan kettős megfontolás vezeti: egy­felől passzivitásukkal tüntetnek a két német állam egyenlő képviselete ellen, másfelől félreérthetetlen jeleit óhajtják adni annak, hogy a nyugat­németországi uralkodó köröknek nem érdekük Németország demokratikus alapokon való, békés újraegyesítése és így nem óhajtják a német béke- szerződés megkötését sem. 4. Walter Ulbricht elvtárs, Né­metország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára az NSZEP Központi Bizottsága 5. plenáris ülésén újabb javaslatot tett a feszültség megszüntetésére, töb­bek között arra, hogy a két német állam kössön megnemtámadási szer­ződést. Szíveskedjék ezzel kapcsola­tos véleményét közölni. Igen lényeges, hogy minél gyor­sabban elháruljanak az akadályok a német egyesítés útjából. Fontos lé- oés lenne ebből a szempontból a bé­keszerződés megkötése a Szovjetunió kormányának ez évi januári javas­lata alapján. Hasonlóan az akadályok lebontását szolgálta Walter Ulb­richt elvtársnak az a javaslata is, hogy a két német állam kössön meg­nemtámadási szerződést. Ez a szer­ződés nyilvánvalóan elősegítené a két német állam közeledését, viszonyá­nak javulását és így tényezője len­ne az egyesítés felé vezető útnak. 5. Walter Ulbricht elvtárs szerdán Barthölomewnak, az UPI hírügy­nökség elnökének adott nyilatkoza­tában ismét állást foglalt a két né­met állammal kötendő békeszerződés mellett. Az NSZEP Központi Bizott­ságának első titkára kifejtette, mi­lyen jogokkal rendelkezne a Német Demokratikus Köztársaság, ameny- nyiben a nyugati hatalmak a béke- szerződés megkötésére irányuló sza­botázstevékenységüket továbbra is folytatnák és így a békeszerződés megkötésére a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság kö­zött kerülne sor. Mi a nézete a Walter Ulbricht elv­társ által ismertetett álláspontról? Walter Ulbricht elvtárs, az UPI amerikai hírügynökség elnökének adott nyilatkozatában igen világosan megmondotta, miért előfeltétele Né­metország újraegyesítésének a né­met békeszerződés megkötése. Meg­mondotta, hogy a német kérdés bé­kés megoldását mindenekelőtt a nyugatnémet atomfegyverkezés — a rakétatámaszpöntok felállítása — és a Német Szövetségi Köztársaság kormányának revanspolitikája aka­dályozza. Ezeket az akadályokat há­rítaná el az útból a szovjet terveze­ten alapuló békeszerződés megköté­se. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a magyar, népet és kormányát mélységesen érinti mindaz, ami a német kérdésben történik. Népünk ebben az évszázadban két­szer sodródott bele a német imperia­lizmus által kirobbantott háborúba. A fentebb említetteken túl a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nya megtűri Nyugat-Németország te­rületén a Magyar Népköztársaság ellen katonailag szervezkedő, propa­gandát és kémtevékenységet folyta­tó különböző magyar fasiszta szer­vezeteket és azok sajtóorgánumait. Nyugat-Németországban működik müncheni központtal az úgyneve­zett Hungarista Mozgalom és ugyan­ott jelenik meg e mozgalom Cél cí­mű fasiszta lapja. E lap Szálasi Fe­rencet, a háborús bűntetteiért ki­végzett hazaáruló nyilasvezért tün­teti fel alapítójaként és minden szá­ma annak fényképével jelenik meg. Nyugat-Németországban működik az Institut zur Forschung Neuzeitlicher Geschichte und Geselschaft (Újkori Történelem és Társadalomkutató In­tézet), a hungaristák egyik fedőszer­ve, amely Hídverők címmel folyóira­tot is ad ki. Szerkesztője Alföldi Géza, a nyilas Szálasi-kormány volt államtitkára. Mindkét folyóirat fék­telen antiszemita propagandát foly­tat, terjeszti a fasiszta eszméket és természetesen háborúra uszít. Meg­tűrik Nyugat-Németországban ezen­kívül az amerikai imperialisták pén­zén fenntartott és a Magyar Népköz- társaság ellen is uszító Szabad Euró- pa-rádiót, a fasiszta Hungarista Lé­giót és az ugyancsak fasiszta Szent László bajtársi egyesületet, vala­mint a magyar harcosok bajtársi kö­zösségét. Szervezetük van Nyugat- Németországban a Magyarországról elmenekült csendőröknek is. Évekig tartott, amíg népünk szorgos munkával begvógvította a második világháború ütötte sú­lyos sebeket. Bennünket meg­nyugtat és örömmel tölt el, hogy létezik a Német Demokratikus Köztársaság, a német nép állama, amely a Szov­jetunióval, a népi demokráciákkal és a világ békeszerető millióival együtt küzd a német agresszió veszélyének növekedése ellen, egy olyan egységes német államért, amely nem fenyegeti többé Európa és a világ békéjét. A Német Demokratikus Köztársaság fennállása és szocialista fejlődése vi­lágtörténelmi jelentőségű tény és ezt Mély megrendüléssel vettük tudo­másul a lesújtó hírt, hogy Jecs Jár nos elvtársunk, életének 57. évében, hosszas betegség után elhunyt. Jecs János elvtársban régi, becsületes harcostársat, igaz embert, kommu­nistát veszítettünk el. 1921 óta szer­vezett munkás és párttag volt, 33 évig dolgozott a hengerdében. Évti­zedeken keresztül áldozatos, fáradt­ságot nem ismerő munkát végzett. Az utóbbi napokban beállott esős időjárás úgyszólván minden mező- gazdasági munkát megakadályo­zott. Sem kapálni, sem másodnövé­nyeket vetni nem lehet, megállt a takarmány begyűjtés is. Annál több idő jut viszont a megyeszerte el­szaporodott veszedelmes kártevő, a burgonyabogár irtására. Tegnap körbetelefonáítuk a megyét, s meg­tudtuk, hogy a legtöbb községben ezzel foglalkoznak az iskolás gye­rekek, a felnőttek egyaránt. Vatta községben például, amely­nek határában különösen nagy számban jelentek meg a burgonya­bogarak, és elég nagy területen pusztítottak is, a községi tanács és a helybeli gazdasági felügyelő vet­te kézbe a „hadjárat” irányítását. Rendszeresen figyelik az egyes dű­lőket; ezt megelőzően gazdagyűlé­sen ismertették az irtás módját, s ahol az első lárvák megjelenését észlelik, azonnal munkához látnak. Az első napon 40 felnőtt és nagy­számú iskolásgyerek vett részt a munkában. Segítenek az építők Hírül adtuk korábban, hogy az Ónod mellett lévő történelmi neve­zetességű Muhi községben kultúr- ház építésére szánták el magukat a tanács és a falu dolgozói. Kezdetben a mainál kisebb, egyszerűbb épület megalkotá­sát tervezték, amelyet részben helyi anyagok felhasználásával, va­lamint a községfejlesztési alapban lévő pénzből és a lakosság társa­dalmi munkájával akartak létre­hozni. Később a megyei tanács is nagy értékű anyagi segítséggel já­rult hozzá a kultúra otthonának felépítéséhez, majd az esetről tu­domást szerezve, a tiszapalkonyai építők is segítségüket ajánlották fel. Ezek szerint a tervet is át kel­lett dolgozni: az épület külsejében és belsejében is egyaránt szebb, modernebb részekkel gazdagodik. Az átszervezést és a további mun­kát a tiszapalkonyai építők vállal­ták. A kultúrház tehát (amelynek épí­tése másfél éve húzódik), mint Kis- tóth István v. b. titkár mondotta: idén megnyitja kapuit. Egy csapásra — kettőt... A miskolci járásban lévő Bükk- szentkereszten eddig központi probléma volt, hogy rendes orvosi lakás és rendelő híján nem szíve­sen maradtak hosszú ideig az or­vosok. Ugyancsak gondot okozott az ma már csak azok nem látják, akik homokba dugják a fejüket. Mi min­den erőnkkel támogatjuk a Szovjet­unió javaslatait és a Német Demok­ratikus Köztársaság kormányának és népének békeküzdelmét, sőt a ma­gatok erőivel részt is vállalunk a né­met kérdés megoldásáért vívott harc­ból, minthogy ez nemcsak mint euró­pai kérdés érint bennünket, hanem úgy is, mint saját biztonságunk, sa­ját jövőnk kérdése. 6. Nyilatkozatában Walter Ulb­richt elvtárs együttes látogatásra hívta meg a négy külügyminisztert a Német Demokratikus Köztársaságba, hogy összehasonlítást tehessenek a két német állam fejlődése között. j Mindenkor lelkes propagandista, pél- ■ damutató kommunista volt. Temetésén az elvtársak, barátok, ismerősök nagy számban vettek részt. A vasgyári zenekar és énekkar munkásmozgalmi és gyászindulói után fájdalmas szívvel búcsúztak az üzem, pártszervezet, szakszervezet képviselői Jecs János elvtárstól, fo­gadalmat téve, hogy emlékét kegye­lettel megőrzik. állatorvosi rendelő elhelyezése is — minthogy a község nem rendel­kezett megfelelő középülettel. A helyi tanács most a rendelke­zésükre álló községfejlesztési alap­ban lévő pénzen, valamint a járási tanácstól kapott összegből egy épü- letet vásárolt, amelyben orvosi ren­delőt és lakást rendeznek be. Egy- csapásra — kettőt „ütöttek”, mivel a felszabaduló régi orvosi rendelőt az állatorvosnak adják át. A jövőben a közelükben lévő má­sik két nemzetiségi község: Répás­huta és Bükkszentlászló lakossága is rendszeres orvosi kezelésben ré­szesül. Mennyiségben kevesebb — minőségben jobb.,. Németh elvtárs, a léhi Állami Gazdaság főagronómusa újságolja, hogy megkezdődött náluk a birka­nyírás ... A következő 3—4 nap alatt mintegy négyezer juh kerül olló alá, amelyeket a hírneves se- lyebi birkanyírók fosztanak meg gyapjaiktól. A gyapjút a minőségi követelményeknek megfelelően osz­tályozzák és az eddigi tapasztala­tok azt mutatják, hogy mennyiség­ben ugyan kevesebb gyapjút nyer­nek, mint az elmúlt években, de minőségben annál jobbat. Az a hu­szonöt selyebi birkanyíró egyéni paraszt, aki most náluk munkálko­dik, különben minden évben bejár­ja a megye állami gazdaságait; hoz­zájuk most Szerencsről jöttek — s elvégzik ezt a fontos munkád amelyhez — ki gondolná! — nem kis szakértelem és tudás kell. Egy- egy ember 20—25, de néhányan még 30 darab juhot is megnyímak naponta. Több fiatalt hoztak ma­gukkal, akiknek átadják tapaszta­lataikat. A pártkongresszus tiszteletére A keselyűhalmi Állami Gazdaság híradója, a „Két kalász” írja: „Többször esett már szó gazdasá­gunkban arról, hogy az állami gaz­daságok ezévben ünnepük fennál­lásuk 10 éves évfordulóját. Méltó ünneplés úgy lesz, ha eredménye­ink a jobb munkán keresztül meg­növekednek. Ezért* indult el gaz­daságunk dolgozói részéről is a csatlakozás a pártkongresszus tisz­teletére indított munkaversenyhez. A tervek szerint a helyi lehető­ségek kihasználásával, takarékos­sággal, jobb munkával több mint egymillió forint' eredményjavulás érhető el...” Milyen jelentőséget tulajdonít ön, miniszterelnök elvtárs ennek a meg­hívásnak és véleménye szerint mi­lyen haszonnal járna ez a látogatás? Nagyon üdvösnek tartanánk, fca a négy külügyminiszter elfogadva Ulbricht elvtárs meghívását, elláto­gatna a Német Demokratikus Köz­társaságba. Ez a látogatás feltétle­nül haszonnal járna, hiszen a három nyugati külügyminiszter személyesen is meggyőződhetne a Német Demok­ratikus Köztársaságot rágalmazó pro­pagandisták állításainak teljes tart­hatatlanságáról és a Német Demok­ratikus Köztársaság népének szabad, mind tartalmasabb és gazdagabb éle­téről. (MTI) A FALU ÉLETÉBŐL Eredményesen halad a burgonyabogár-irtás Vattán

Next

/
Oldalképek
Tartalom