Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-19 / 115. szám

r Világ proletárjai9 egyesüljetek l htammasik A MAGVAR SZOCIALISTA ML'NKASPART oooenn MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA r XV. évfolyam 115. szám Ara 50 fillér 1959 május 19, kedd Hazaérkezeti a magyar párt- és korín ínykiildöttség az ázsiai népi demokratikus országokból Kádár János és dr. Ifíinnieh Ferenc beszélt az ünnepi fogadtatáson A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága és a Kínai Népköz- társaság államtanácsa, a ^ Koreai Munkapárt Központi Bizottsága és a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság kormánya, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság kormá­nya, valamint a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsági és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya meghívására magyar párt­ós kormányküldöttség tett baráti lá­togatást az ázsiai népi demokratikus országokban. A küldöttséget dr. Mün- nich Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezette. A küldöttség tagjai Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, dr. Sík Endre kül­ügyminiszter, Incze Jenő külkereske­delmi miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese voltak. A párt- és kormányküldöttség, amely április llrén utazott el Buda­pestről, vasárnap délelőtt érkezett vissza a fővárosba. A tesvéri szocia­lista országok zászlóival ünnepien feldíszített Ferihegyi-repülőtéren csaknem 10 ezer főnyi tömeg gyűlt össze a delegáció üdvözlésére. Fogad­tatásukra megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sán­dor, Somogyi Miklós, ,az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács tit- _ kára. Jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tag­ja, a politikai, a gazdasági és a kultu­rális élet számos vezető személyisége. Részt vett az ünnenélyes fogadta­táson a budapesti diplomáciai képvi­selete^ számos vezetője és tagja. 11 óra előtt érkezett meg a küldött­ség különrepülőgépe, s a repülőtéren összegyűlt tömeg lelkes tapssal, él­jenzéssel fogadta a gépből kiszálló párt- és kormányvezetőket. A kül­döttséget elsőnek Kádár János, Fock Jenő, Kállai Gyula, valamint Péter János, a külügyminiszter első helyet­tese üdvözölte. A szívélyes fogadtatás után Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára mondott üdvözlő beszédet. Kádár elvtárs beszédében többek között hangsúlyozta: Nagy örömmel és megelégedéssel állapítottuk meg, hogy a párt- és kormányküldöttség, valamint távol­keleti barátaink valamennyi tárgya­lásán teljes elvi és politikai egység volt az összes megtárgyalt kérdések­ben. Jó volt hallani arról, hogy kül­döttségünk és a négy meglátogatott ország dolgozói között létrejött nagy­számú közvetlen találkozás rendkívül bensőséges és lelkes hangulatú volt. Hazánk szempontjából különösen kiemelkedő jelentőségű a hatalmas Kínai Népköztársasággal létrejött, most Pekingben aláírt magyar—kínai barátsági és együttműködési szerző­dés. Joggal elmondható, hogy párt- és kormányküldöttségünk útja és mun­kája eredményeként a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi helyzete és tekintélye tovább szilárdult. Küldöttségünk jó munkát végzett. Elismerés és gratuláció illeti az e munkában résztvett minden egyes elvtársunkat az eredményekért, ame­lyeket útjukon népünk és ügyünk ja­vára elértek. Kádár elvtárs ezután hazánk belső helyzetével, gazdasági életünk ked­vező alakulásával foglalkozott, majd szólott az imperialista hidegháborús politika kudarcáról és a Szovjetunió és a szocialista tábor békepolitikájá- nak hatalmas eredményeiről. A genfi külügyminiszteri értekezletről szólva hangsúlyozta: — A hidegháborús politika veresé­ge és a béke erőinek erőfeszítése nyomán jött létre a külügyminiszte­rek genfi értekezlete. Mi sikert kívá­Elutazott kazán kUl a kínai népi felszabadító hadsereg küldöttségé Mára virradó éjjel, pontosan éjfél- I köztársaság államtanácsának elnök­kor, 5 napi itt-tartózkodás után eluta- J helyettese, a Kínai Kommunista Párt zott hazánkból a kínai népi felsza- ’ badító hadsereg — Peng Tö-huaj marsall, a Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztere, a Kínai Nép­Politikai Bizottságának tagja által vezetett küldöttsége. A katonai kül­döttséget ünnepélyesen búcsúztatták Bizakodó hangulat Genfben Genf (MTI) Genfben a külügyminiszterek tár­gyalásainak mfegkezdése óta még sohasem volt annyira derűlátó, biza­kodó a hangulat, mint hétfőn, az ér­tekezlet második hetének első nap­ján. A küldöttségek köréből kiszi­várgott hírek azt mutatják, hogy NyugatrBerlin tarthatatlan státusá­nak megváltoztatásával és az atom­fegyverkísérletek megszüntetésével kapcsolatban lassan kibontakoznak az ideiglenes rendezés lehetőségének körvonalai. E kérdések végleges megoldása a néhány héttel később összeülő csúcs- értekezlet feladata volna. Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn délelőtt felkereste Selwyn Lloyd angol külügyminisztert és a genfi értekezlet munkájának további megszervezéséről tanácskozott vele. Selwyn Lloyd ezután Herter ameri­kai- külügyminiszterrel találkozott, majd a nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisz­terei bizalmas tárgyalásokat folytat­tak az amerikai küldöttség főhadi­szállásán. A nyugatiak azt javasolják, hogy a külügyminiszterek szerdától kezdve tartsanak teljesen zártkörű „titkos” üléseket. Gromiko ezt nem ellenzi. Az erre vonatkozó határozat egyelőre azért késik, mert a nyugati külügy­miniszterek ki akarják zárni a titkos ülésről a német küldötteket, a szov­jet külügyminiszter azonban ragasz­kodik a két német állam képviselői nek jelenlétéhez. (MTI) Walter Ulbricht meghívta Hertert az NDK-ba Rostock (ADN) Walter Ulbricht, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottságának első titkára Rostockban beszédet mondott a Szabad Német Ifjúság 6. parlamentje alkalmából rendezett nagygyűlésen. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében meghívást intézett Herter amerikai külügyminiszterhez, hogy a helyszínen saját szemével győződjék meg, miképp hajtották végre a pots­dami egyezmény határozatait a Né­met Demokratikus Köztársaság terü­letén. Hangsúlyozta: ha az Egyesült Államok valóban a nemzetközi eny­hülés mellett száll síkra, akkor ne csak az Adenauer-kormány révén és más nyugatnémet forrásokból tájéko­zódjék a Német Demokratikus Köz­társaságban fennálló viszonyokról. Ulbricht ezután felvetette a nyu­gatiak „csomag-tervét”, amely nem tartalmaz mást, mint Adenauer atom­bombáját. Ilyen robbanóanyagnak nincs helye azon az asztalon, amely­nél a külügyminiszterek azon fára­doznak, hogy békésen oldják meg a nemzetközi problémákat. (MTI) nunk a külügyminiszteri értekezlet­nek. Ugyanakkor kifejezzük meggyőződésünket, hogy a külügyminiszterek érte­kezlete nem zárófejezete a tár­gyalásoknak. hanem kezdete. Ezt követnie kell a kormányfők találkozójának és az olyan ér­tekezletek sorozatának. ame­lyeken minden erőfeszítés meg­történik a vitás nemzetközi kér­dések békés tárgyalások útján való megoldására. Meggyőződésünk, hogy a? emberiség nagy többségének békeakarata végül győzedelmeskedni fog, a hideghábo­rúban érdekelt és háborúra spekuláló nagytőkés imperialisták viszonylag kis csoportjának sötét szándékai fe­lett. Kádár János lelkes, tapssal fogadott beszéde után dr. Münnich Ferenc, a párt- és kormányküldöttség vezetője szólalt fel. Beszédében többek között elmondotta: Hosszú útról tértünk haza: párt- és kormányküldöttségünk meglátogatta valamennyi testvéri, ázsiai szocialis­ta országot. Tíz- és . tízezer kilométert utaztunk. Jártunk a Délkínai ten ger és a Japán tenger partjain és utunk mindvégig testvéri, szocialista országok földjén vezetett. Elmond­hatjuk, hogy mindnyájunk legsajá ta.bb élményévé, lett . a mi szocialista táborunk, a szocialista világrendszer mérhetetlen nagysága. Valamennyi testvéri országban s legmelegebb1 fogadtatásban, a legszí vélyesébb vendégszeretetben, a Jég körültekintőhb gondoskodásban volt részünk. . . ; Mindvégig éreztük, hogy a felénk áradó szeretet, a testvéri népek őszinte lelkesedése . mindenekelőtt munkásosztályunknak,, dolgozó . pa rasztságunknak, ~ a magyar dolgozó népnek szól. Mindenütt tárgyalásokat folytat tunk a vendéglátó nép pártjának é: kormányának vezetőivel. Tájékoztat tűk egymást munkánkról, tapasztala iáinkról, gondjainkról és örömeink­ről. Megbeszéltük pártjaink kapcso­latait, a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom és a világpolitika leg­fontosabb kérdéseit. Egyes megláto­gatott országokban gazdasági meg­állapodásokat is kötöttünk. A szemé­lyes találkozások és eszmecserék azt is nyilvánvalóvá tették, hogy további lehetőségek vannak hazánk és a tá­volkeleti szocialista országok gazda­sági kapcsolatainak kibővítésére. Utunkon mindvégig éreztük a proletárinternacionalizmus esz­méjének nagyszerű, éltető ere­jét. Joggal lehetünk büszkék a mi hatalmas szocialista táborunk egységére, összefogásunkra és arra az önzetlen támogatásra, amelyben táborunk népei egy­mást részesítik. Ez a kölcsönös támogatás szocialista fejlődésünk legfontosabb biztosítéka. A mi egészségesen fejlődő, Szovjet- unió-vezette hatalmas szocialista tá­borunk méltán legfőbb reménysége a békére vágyó emberiségnek. (MTI) A genfi atomértekezlet kilátásairól Genf (MTI) A Reuter hírügynökség diplomá­ciai megfigyelők véleményére hivat­kozva azt írja, hogy a Nyugat je­lenlegi merev, álláspontja ellenére jó kilátások vannak rá, hogy az atomfegyverkísérletek betiltásáról a csúcsértekezlet elé már megálla­podástervezetet terjeszthessenek. A DP A genfi tudósítója megálla­pítja, hogy az amerikai, az angol és a szovjet külügyminisztereknek a külügyminiszteri értekezlet munká­jával párhuzamosan folytatott meg­beszélésein kirajzolódtak az atom- fegyverkisérletek megszüntetésére vonatkozó kompromisszum körvona­lad A jelek azt mutatják, hogy esetleg megtalálják a megoldás alap- jáit a tervezett csúcsértekezlet ösz- szehívásáig. ■> A „legolcsóbb atombomba sorsa1 Emberek a havon Riport a Budapesti Ipari Vásárról A vasárnapi sporteredmények Az első két Genfk en r'Természetesen nem lehet egy hét után alaposan megítélni a genfi ± külügyminiszteri értekezlet kilátásait, hiszen az eddigi öt ülésen tulajdonképpen csak az elkövetkező viták és eszmecserék téma-alapja vált ismeretessé. Mindkét fél előterjesztette a maga kívánságát és javas­latait, amelyek bizony meglehetősen távol állnak egymástól, sőt: több pontban is keresztezik egymást. Az álláspontok összehangolása, a távol­ságok csökkentése még csak ezután következhet. A közelítés és csökken­tés alapfeltétele az, hogy kölcsönös jóindulat és a megegyezésre irányuló őszinte törekvés hassa át az értekezlet további munkáját. Az első hét mérlegelése kapcsán, lényegében ennek az alapfeltételnek az eddigi adottságait és perspektíváit kell szemügyre vennünk. Ebből a szempontból viszont nem közömbös az sem, hogy milyen nemzetközi helyzetben, milyen világpolitikai légkörben ült össze a kül­ügyminiszteri értekezlet. Ez a tényező is hatékonyan befolyásolja a mun­ka eredményességét, a tárgyalások kilátásait. Ha az ember körülnéz a világban, megállapíthat ja, hogy ma nincs „komolyabb” konfliktus, sehol sem fenyeget pillanatnyilag egy nemzetközi összetűzés veszélye. A „légkör tehát kedvező” — mondhatnánk könnyed megelégedéssel. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Nemcsak egy tajvani, vagy egy közép-keleti válság mérgezheti a légkört, hanem kevésbé fel­tűnő jelenségek is. Az elmúlt hetekben például több NATO-tagország kormánya kötött megegyezést arról, hogy megkezdik területükön az ame­rikai rakétatámaszpontok, kilövőpályák gyorsított ütemű építését. Eze­ket az egyezményeket közvetlenül a genfi tárgyalások megkezdése előtt kötötte az Egyesült Államok az illető országokkal (Olaszország, Török­ország stb.). Miért? Talán a genfi tárgyalások sikere érdekében? Aligha! Ami most már magukat a tárgyalásokat illeti, a legszembeötlőbb a nyugatnémet küldöttség, illetve Brentano külügyminiszter magatartása. Ismeretes, hogy az értekezlet első ülése a kitűzött időpontnál (hétfő dél­után fél négy) két és fél órával később kezdődött. Ennek oka a két német küldöttség részvételével kapcsolatos huza-vona volt, amelyben — mint utóbb nyilvánvalóvá vált — szintén Brentano, a nyugatnémet küldöttség vezetője a ludas, ö az, aki nem akarta, hogy a németek a nagyhatalmak­kal egyenrangú félként vegyenek részt a tárgyalásokon, ő az, aki nem egyezett bele, hogy a német nyelv is a tárgyalások hivatalos nyelve le­gyen, ő az, aki sértődött „úrierhberként” távolmaradt az első heti talál­kozásokról, mert „nem hajlandó” egy teremben megjelenni az NDK külügyminiszterével, ö az, aki a nyugatnémet kormány képviselőjeként inkább strandol a genfi tavon, mintsem „képvisel” a genfi külügyminisz­teri értekezleten. 17Z a tény egyébként méltán történelmi jelentőségű, hogy a két né­x-' met állam egymással egyenrangú delegációval képviselteti ma­gát az értekezleten. A Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége részvételével kapcsolatban a múlt héten nagyon sokan és sokfelé — nyu­gaton is — megírták, hogy ez a részvétel tulajdonképpen az NDK de facto elismerését jelenti, ami igen jelentős körülmény. Másrészt: a há­ború óta ezúttal először fordul elő, hogy a németek jelenlétében és véle­ményük meghallgatásával tárgyalnák a nagyhatalmak Németországról. Kétségtelen, hogy mindez a Szovjetunió békés törekvéseinek és erőfeszí­téseinek köszönhető. A csütörtöki ülésen ismertette Herter amerikai külügyminiszter a nyugati javaslatot, amely „csomag-terv” néven került a köztudatba már hetekkel ezelőtt. „Csomag-terv”-nek nevezik azért, mert különböző prob­lémákat foglal egy csomagba. Gromiko külügyminiszter, a szovjet kül­döttség vezetője, már a terv ismertetése előtt rámutatott arra, hogy a sok és különböző problémáknak ez a mesterségesen összekuszált, bonyo­lult szövevénye csak arra alkalmas, hogy nehezítse az értekezlet munká­ját, vagy esetleg lehetetlenné tegye a munka sikerét. Teljesen világos, hogy az ilyen javaslat „csomag” már önmagában véve, „felbontatlanul” is, az értekezlet zsákutcába jutásával fenyeget. A „csomag felbontása” — vagyis Herter által történt ismertetése —* utána pedig magával a német kérdéssel kapcsolatban is, olyan javasla­tokkal állt elő a Nyugat, amelyek a Szovjetunió és az NDK számára nyilvánvalóan nem lesznek elfogadhatóak a mai formájukban. A német kérdés megoldását a nyugati terv négy ütemben javasolja. Az első ütem­ként — szerintükBerlint „egyesíteni” kell. Létesítsenek — mondják — Berlin egész területén „szabadvárost”, amelyben továbbra is marad­janak idegen csapatok. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot megfosztanák jelenlegi fővárosától. Másod­sorban az idegen csapatok* jelenléte, önmagában is a feszültség állandó veszélyét helyezi kilátásba. Ismerve a nyugati hatalmak eddigi berlini politikáját, ez a javaslat nyilvánvalóan a háborús tűzfészek egész Ber­linre való kiterjesztését célozza, tehát elfogadhatatlan. A második ütemben közös bizottságot kellene létrehozni a nyugati „csomagterv” szerint. Ebben a bizottságban 25 nyugatnémet és 10 NDK képviselő venne részt. A harmadik ütem — szerintük — az úgynevezett „szabad választások” megtartása lenne. Miért nem lehetséges ez? Európa és az egész világ népei azt kívánják, hogy demokratikus és békeszeretö Németország létezzen a jövőben. Olyan egységes Németország, amely két világháború tragédiája után békét és barátságot akar szomszédaival, amely nem lehet többé az újjászülető militarizmus gyakorlótere. Ezt kö­vetelik a német nép érdekei is. T\? vajon ezt eredményezné-e a „szabad választások”? Nem való- színű. A mai Nyugat-Némnetországban új otthont talál a milita­rizmus, él és újra hat a hitleri „ideológia” minden szennye, mocska, ural­kodik a „revans”, a háborús bosszúállás mesterségesen szított szelleme. Nyugat-Németország lakosságának a száma sokkal nagyobb, mint a Né­met Demokratikus Köztársaságé. Mindezt figyelembe véve, elfogadha­tó-e a „szabad választások” demagóg és ez esetben háborús jelszava? Természetesen nem. A mai két német állam egyesítése csupán a két or­szág kormányainak a megegyezése révén lehetséges. A Hitler ellen har­coló hatalmak feladata csak a német békeszerződés mielőbbi megkötése lehet, s kell is, hogy legyen. A nyugati „csomag-terv” pedig éppen ezt a feladatot jelöli meg leg­utolsóként. Mintegy két és fél év múlva kerülhetne erre sor a javaslat negyedik ütemeként. A szovjet álláspont viszont ezt a feladatot tekinti elsőrendűnek, amint ezt a szovjet kormány már ez év január 10-i jegy­zéke is kifejtette. Ez a nyugati és más országok kormányaihoz intézett szovjet jegyzék tartalmazza a német békeszerződés tervezetét is, amelyet annakidején a világsajtó — a magyar sajtó is — részletesen ismertetett. A Szovjetunió és az NDK küldöttsége a mostani genfi külügyminiszteri értekezleten ezt a tervezetet javasolja a tárgyalások alapjának. Emellett természeteién, hajlandó meghallgatni más indítványokat, közöttük a nyugati hatalmak úgynevezett „csomag-tervét” is. A viták azonban még csak ezután következnek. Ma csak annyi lát- ható, hogy a két álláspont sok mindenben különbözik egymástól. Közös nevező megtalálása éppen ezért még sok munkát, türelmet és nem utolsó sorban kölcsönös jóindulatot igényel a jelenlegi genfi és más, jö­vőbeni tárgyalások részvevőitől. m » i

Next

/
Oldalképek
Tartalom