Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

C9£iAAIVlAU X ARUIi3£j/iU T aiauiuupt it/ut/i Ez történt megyénkben : A hét politikai eseményeiről A hót folyamán is nagy lépést tettünk előre megyénkben a szo­cialista építőmuinik ában. A termelő- munka sikerei, a mezőgazdasági termelés alakulása, újabb és újabb építkezések megkezdése, a dolgozó emberről való elvtársi gondoskodás is ezt mutatja. Pártunk országos politikáját, különösen ezév március 6-i határozatát megértették a me­gye dolgozói és politikai vezetői, s küzdenek ezek megvalósításáért. Ebben is volt néhány kiemelkedő dolog a hét.en. Q Az építőipar a figyelem középpontjában Már beszámoltunk róla. hogy megbeszélésre jöttek össze a megye építőmunkásai és az építőanyagiipar legjobbjai, a kommunista aktivis­ták, Ez a megbeszélés különösem nagyjelentőségű a megye politikái életében, az építőipar, a lakosság szempontjából egyaránt. Az ülés résztvevői valamennyien ezzel a felelősséggel beszélték meg az építőipar helyzetét, az ott dolgozók munkáját, és a további feladatokat. Ritka esetben fordult ölő. hogy az építőipar ennyire a figyelem kö­zéppontjába kerüljön. Ezt magya­rázza, hogy a lakásépítkezések, új tantermek felépítése, a termelőszö­vetkezetekben épülő új létesítmé­nyek mind-mind az ő munkájukkal függnek össze. Megyénkben és kü­lönösen Miskolcon nagyon sokan várják a lakások építését, a tan- teamek számának növelését. Az új, most megalakult termelőszövetke­zetek szempontjából mondhatni alapvető kérdés az építkezés. A sokoldalúság jellemezte az egész megbeszélést. A felső szer­vekről, az irányítást végző minisz­tériumról elmondott vélemények tárgyilagosak voltak, a kérések, amelyeket az aktíva résztvevői tol­mácsoltak, jogosak. Mégiis a legfon­tosabb az volt, hogy az építőipar és építőanya,giipar kommunistái »a maguk portáján söpörték«. Elsősor­ban saját munkájukat vizsgálták. A megyei építőipari vállalat, a mályi téglagyár, a cementgyár, a kőbányák, a szállítók konkrétan megmondták, hogy vállalják a megnőtt követelményékből adódó igényeket. Számokkal, tényekkel bizonyították vállalásaikat, azt. hogy hogyan akarják a megye alap­vető építkezéseit határidőre, sőt határidő előtt befejezni. így készül­nek pártunk ősszel összeülő kong­resszusára. Külön örvendetes jelenség volt, hogy a megyei pártvezetés és az előadó Pnieszot elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára nagyon jól ismeri megyénk erőforrásait, konkrét problémáit. »Én már ta­valy az építési aktíván megemlítet­tem az elvtársaknak, hogy a Her- nád mentén egészen Hidasnémetiig, 2—5 milliméterig terjedő szemcse- nagyságú bazaltzúzalókok vannak kihordva, útfenntartásra. Ugyanezt a célt tudná okosan és gazdaságo­san biztosítani az a finom sóder, 'amely különösképpen a Hennád - mentá utaknál felhasználható és ezer és ezer szekér számra van a Hernádiban, itt is — ott is. Ennek dacára, újna és újra bazaltot kér­nék« — mondotta Prieszol elvtárs beszámolójában. Ez azonban csak egy példa, de ez volt a jellemző az egész beszámo­lóra, az aktíva munkájára. Nem általánosságban szerepeitek a fel­szólalók, hanem a megye, Miskolc város, megyénk nagy építkezései. konkrét adottságait és feladatait tárgyalták. Az értekezleten nem­csak az, hogy mit kell építeni, ha­nem az is, hogy hogyan és emellett rendkívül nagyjelentőségű, hogy milyen körülmények között. Mert a kitűzött céloknak vannak feltételei. Rendkívül fontos a nyersanyag, a félkészáru, a szállítás, de mégis a leglényegesebb az ember, aki épít. Ha az ópítőmiunkások az emberek­ről gondoskodnak azzal, hogy épí­tenek nekik lakást, tantermet, kór­házat sitb., akkor ők is megérdem­lik. hogy róluk maximálisan gon­doskodjanak. Ez hatotta át az ak­tíva munkáját. Az építőmunkások életikörülményeinek további javítá­sára megfelelő intézkedéseket dol­goztak ki. Tiszta, egészséges mun­kásszállók, tisztálkodási lehetősé­gek, balesetvédelmi intézkedések, az emberek mindennapos gondjai­val való törődés — ezek azok a té­nyezők, amelyek a termelési fel­adatok megoldásával együtt a párt politikai és általában az irányító munka központjában kell, hogy áll­janak. © Az orvosokról Kiemelkedő esemény volt, hogy a műit. hét csütörtökjén a megye vezető kommunista orvosai meg' ^vizsgálták a megye egészségügyi néLyzetót, az orvosok munkáját, és az egészségvédelem legfontosabb tennivalóit. A megyei pártvezetés. sei közös egyetértésiben megállapí­tották: orvosaink a megyében na­gyon áldozatos- munkát végeznek, munkájukat dicséri, hogy csökken a betegek és a munkából kiesők száma. Ez nagyon jó az egyes em­bernek és természetesen jó a tár­sadalomnak is. Munkájuk elisme­rése. megbecsülése az alapvető, az elsődleges, mert az orvosok szerepe rendkívül nagy a mi társadalmunk­ban, ahol az ember az elsődleges, érte történik minden. Rámutattak azonban arra, hogy vannak még tennivalók is. Még ma is előfordul, hogy egyesek a biztosított betegek­kel nem foglalkoznak olyan figye­lemmel, mint ahogyan ezt a dol­gozó elvárná, ahogyan egészségi állapotuk ezt megkövetelné. Becsü­letes dolgozó orvosok is mélysége­sen elítélik azokat a kollégáikat, akik külön, juttatásokért, megkülön­böztetett elbánásban részesítenek betegeket. Ez mélységesen ellen­kezik az orvosi etikával. Van változás ezen a téren? Ter­mészetesen. Napról-napra gyarapo­dik azoknak a száma, akik hálásan emlékeznek meg orvosaikról, mert nagy fi gyedemmel, emberséggel gyógyították őket. Hiba lenne azonban elhallgatni a hiányosságokat. Az orvos elvtár­siknak is ez a véleményük. Azt azonban meg kell mondanunk, hogy nagyon sokat jelentene, ha a gyakori rosszindulatú általánosí­tások helyett, az egyes konkrét ese­tekre mutatnának rá a betegek. Nem egy bírálat hangzott el amiatt, hogy egyes idősebb, tapasz­talt orvosok nem segítenek fiata­labb kollégáiknak. Ez így nem jó. Mindenki nagyrabecsüli tudásukat, örömmel és hálával fogadja nem egyszer életet jelentő segítségüket. Az ő tudásuk, emberi értékük nem csökkenne, sőt ellenkezőleg, tovább, nőne a fiatal orvosnemzedék és a betegek előtt egyaránt, ha másokat is beavatnának gazdag tapasztala­taik közben szerzett jó módszereik­be. Még több orvosra van szükség, amíg kevesen vannak, egy-egy em­berre több munka jut. Ha azonban ilyen zavaró momentumok vannak, mint a fiatalok és idősek problé­mája. ez még nehezíti a helyzetet. Vannak az orvosoknak más gond­jaik is, ilyen például a lakáshely­zet. A kórházi orvosok életkörül­ményeit nehezíti, hogy benn lak­nak — többen is — a kórházban, olyan helyiségben, amely nem la­kás céljára épült, — kórházi ágya­kat foglalnak le. Ezen is változtatni kell, ez kézenfekvő. A városi ta­nács, hogy csak egy példát említ­sünk, megértve ezt a nehéz helyze­tet. intézkedett, hogy július 31-ig a megyei kórház tíz orvosának jut­tat lakást, azok közül, akik jelen­leg a kórházban laknak. NAGY MISKOLCI ÚTIKALAUZ II. Miskolci népdalok © A gyermekekért A megyei tanács végrehajtó bizottsága sok fontos munkája köz­ben is fordított figyelmet arra, hogy az ifjúságról tárgyaljon. Első­sorban az állami gondozásba vett f ia t alkorúakról volt szó. Példa­mutató, hogy a megyei tanács, amelynek rendkívül sokirányú a munkája, ilyen kérdést is napi­rendre tűzött. Igaz. ha az egész megye lakossá­gát nézzük, nem sok gyerekről van szó. De valaminek a fontosságát nem is csak a számszerűségek dön­tik el. Ebben az esetben a döntő, hogy fiatailkorúákról, gyermekekről, jelenlegi életükről, jövőjükről van szó. A múlt évben 141 kiskorút fogad­tak örökbe csak a mi megyénkben. Ez nagyon szép humánus cseleke­det. Egyedülálló, elhagyott kisgyer­mekeket családba befogadni, az ő szempontjukból felbecsülhetetlen. Ezzel nagyon sok család is Jx>ldo- gabb lett, mert a gyermek rengeteg színt, örömöt visz a családiba. De itt nem egyszerűen emberbaráti cselekedetről van szó. — mert ezt a tényt az is mutatja, hogy jobban élünk. Sokan vállalnak gyermeket, holott ez anyagiakkal is jár. Egy gyermek felnevelése terhet jelent a szülőnek. Itt tehát arról van szó, hogy új, %zocializmust építő orszá­gunkban jobban élnek az emberek, vállalnak áldozatokat is, saját örö­mükért, kisgyermekek boldog jövő­jéért. )------------------------------í______________ Ú gy a gyámhatóságok felügyelete alatt álló, mint általában az egész ifjúság nevelése szempontjából fon­tos volt ezeknek a dolgoknak a megbeszélése, és a hozott intézke­dések. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy értékelte, hogy az ifjúság nevelésében igen nagy sze­rep vár az ifj úságvédelmi bizott­ságokra. Ezek a szervek az ellen­forradalom .előlit megalakultak, de nagyorí sok közülük nem működik. Járási tanácsaink közül több van, amely elhanyagolja ezeknek a munkáját. Ennek oka nyilván­valóan abban keresendő, hogy nem értik jelentőségét. Az ifjúság neve­lése nemcsak állami ügy, hanem az egész társadalom ügye. A külön­féle társadalmi szervezeteknek, kü­lönösen a KISZ-nek, nőszövetség­nek igen nagy feladatai vannak ezen a téren. Az egész megyében, gyárakban, bányákban lüktet az élet, naponta nagyon sok esemény történik. A párt szervezi, vezeti a munkát, irá­nyítja a politikai életet. A politikai életnek azonban nagyon sok az ösz- szetevője, sok részből áll. A fentiek is mutatják, hogy csak egy hét alatt milyen sok, nagyjelentőségű kérdést kell megoldani, vagy a megoldás útján előbbrelépni. Ezek az intézkedések összességükben azonban a párt,' a kannán y politi­kájának helyi megvalósítását je­lentik. DÉRI ERNŐ Megkezdik a diósgyőri Keksz- és Ostyagyár építését Diósgyőrben pár évvel ezelőtt ezer személyes konyha és étterem építését kezdték meg. A munkát azonban kü­lönböző okok miatt abbahagyták és azóta a féligkész épület kihasználat­lanul áll. Az idén rendeződik az épü­let sorsa. A Borsod megyei Építő­ipari Vállalat dolgozói új élelmiszer­ipari üzemet létesítenek benne, még­hozzá keksz- és ostyagyárat. Ebben az üzemben nagyobbrészt diósgyőri és miskolci asszonyokat foglalkoztat­nak. Az új gyár építésére — ame­lyet májusban kezdenek meg — az idén 2 millió forintot költenek és azt 1960-ban adják át rendeltetésének. így csökken az önköltség Sajékazán A magyar .nép lelkivilágát: kedé­lyét, örömét, bánatát legjobban sze­reti dalban kifejezni. A magyar nép­költészetből s különösen a magyar népdalból jeles költőink sokat merí­tenek és Kölcsey is kimondja, hogy „Ügy vélem, hogy a való nemzeti poesis eredeti szikráját a köznépi da­lokban kell nyomozni: szükség tehát, hogy pórdalainkra ily czéllal ves­sünk tekintetet.” A magyar népdal is merített a műköltészetből és arra is tudunk példát, hogy a nép lelkű- letét kifejező versek népdallá váltak. A népdalgyűjtés, a nép felé fordulás összefügg társadalmi-történelmi moz­galmainkkal, ennek fontosságát hangsúlyozzák és anyagát gyűjtik a borsodi fiatalok már a reform-kor­szak előtt. A híres miskolci szőlők, a jó bor s nem utolsósorban a kedves, kedé­lyes vendégfogadók és kocsmák jó szórakozási lehetőséget nyújtottak városunk lakosainak is. 1858-ban Miskolc városában a vendégfogadók és kocsmák száma 163 volt. A híres Fehér csillag, Zöldfa, Fehér hajó és Szarvas fogadókban a város vezetői és polgársága, a tetemvári, avasi, bá- bonyibérci pincékben a kapások, napszámos „betyárok” és szegény­emberek szórakoztak. Farsangkor a céhek, egyesületek, földmíves- és ka­pástársulat nagy bálokat rendezett s ilyenkor, valamint ünnepnapokon és búcsúkon Ónodi László, Siroki György és Győri Gyuri bandája húzta a talpalávalót. (Fontos volna már a miskolci cigányok néprajzát is feldolgozni.) A legrégibb miskolci vonatkozású népdalt Pálóczi Horváth Ádám: „Ó és Űj, mint-egy Ötödfél-száz Éne­kek ..című, 1813-ban lezárt gyűj teményébe jegyezte le: Egybegyűltek, egybegyűltek a mis kolci lyányok, a miskolci lyányok. Uhü, ejha! a miskolci lyányok! Oszvehordtak, öszvehordtak egy marok lisztecskét, egy marok lisztecskét, Uhü, ejha! egy marok lisztecskét, i ..Egynéhány reptiben öszvehánt Nóták Miskolczon 823-ban 4-ben” címmel jegyeztek le később miskolci népdalokat s ebből csak egy is szé­pen mutatja lakosaink borszeretetét: Hogy ha még ma egy oly pinczébe bé mászok Hol a tele hordók alatt nyög az ászok: Addig iszom, míg a fogam mind ki ázik, A szőllő mag a gyomromban kf csirádzik. Akkor osztán ott végzem el életemet, Ott hagyom cl a bort régi kedvesemet, A szép szüzek ott fogják bé két szememet, A csapiáros mond felettem Requiemet. Temessenek akkor osztán egv hordóba, Fektessenek a nagy hordókkal egy sorba, A fejemhez ott tegyenek kupát, csebret, A lábamhoz pedig lopót, akót, vedret. írják fel osztán hordómra: ez a jó bor! Ezer nyolc száz tizen egybeli Tokajból. Negyven veder a sepreje le van véve, Benne nyugvó tisztelője gégéjébe. Akasszák osztán koporsóm elejére, Hajdani jó torkom emlékezetére, Hadd lássák, hogy halálomban is hív voltam, Ahoz, kinek egész éltemben hódoltam. A népdalok azonban nemcsak a nép kedélyét mutatják be, hanem ha kell, fegyverré is válnak. A reform­kor alatti kortesdalok között legked­vesebb volt az 1846-os tisztújításkor énekelt „Ne bántsd bitang te Szeme­rét” kezdetű. A borsodi ifjúságnak sikerült is Szemerét megválasztat- niuk. Ismerünk kortesdalt 1848-ból is amit egy öreg naptár lapjaira jegyzett fel egykori tulajdonosa. „Arra kerek az én kerek, az én csár­dás magyar kalapom” dallamára éne­kelték: 1848-ban jelszavunk Ki ne éljen, annak jó szót sem adunk. Had kiáltsa szivünk szánk, Éljen szép magyar hazánk, Úgyis rég tart éjszakánk. Nem kell nekünk miniszternek az osztrák Majd leszünk mi sajátunkban a gaz­dák Had mondja el helyettünk Hogy mit óhajt a szívünk Bánó József, Bj Bj követünk .. A szabadságharc népdalaiból is so­kat ismerünk. Ezeket a népdalokat Négy mélyművelésű és egy kül- fejtésű bányában termelik a szenet a sajókazai bányaüzemben. A kong­resszusi versenyben a mintegy 60 javaslatból, illetve intézkedési terv­ből már többet megvalósítottak. Az önköltségcsökkentés érdeké­ben mindenekelőtt az improduktív műszakok számát kellett csökken­teni. Ennek megvalósításába három bányában automatizálták t szivaty- tyúk és a szállítógépek rfűködését. Az így felszabadult mi/ikaerőt a szénfalhoz osztották be, ezek csök­kentették a vájárhiányt is. Május­ban sor kerül a külfejtés szállítá­sának teljes automatizálására. Rontotta a fejteljesítményt, hogy a több évtizede művelés alatt álló bányákban szétszórt fejtéseken kellett dolgozni a bányászoknak. Ennek megszüntetésére a Szeles Il-es aknán frontfejtést alakítanak ki. így mintegy 12 százalékkal ja­vítható a termelékenység. Emellett a szállítás gépesítésével megszűnik a sok munkaerőt lekötő csillézés is. A műszaki vezetés a jobb mun­ka érdekében a pártvezetőséggel úgy határozott, hogy növelik a szénfalnál a kommunista bányá­szok számát. Az első átcsoportosí­tás már megtörtént. Eredménye a jobb munka mellett, az anyagokkal való fokozottabb takarékosságban is meglátszik. és különösen a közismert Kossuth- nótát sokáig énekelgették titokban. A miskolci népdalokat tudatosan és rendszeresen sokáig nem gyűjtötte senki. Egynéhány katonanptát 1901- ben Istvánffy Gyula közölt: Éldes anyám kis koromba’ ” Zártál volna koporsóba, Hogy ne nőttem volna nagyra Nem lennék én most katona. \ Éldes anyám, éldes anyám, Szegény felnevelő dajkám, | Szültél volna inkább követ, Éldes anyám, mint engemet. A későbbiek folyamán megint el­felejtkeznek a miskolci népköltészet gyűjtéséről, pedig ballada, dal, mese is termett itt bőven. Igaz, a miskolci szőlőnek a múlt század végén már alig van jelentősége, a század elején pedig az iparosodó Miskolcra sok ide­gen is betelepül. Egy-egy gyászos eseményt a históriások, a népi pony­va terjesztői később is megénekelnek s ez aztán a nép között elterjed. 1910-ben Regula Ede rablógyilkossá­gát hozták napokon keresztül a napi­lapok és a történetet ponyván is árulták. 1914-ben már erről az ese­ményről is jegyeztek fel Makiáron egy balladát: Ezerkilencszáztized:k évbe’ Szenvedtem a miskó’ci börtönbe De rná’ ott is kitelt az én időm Vár engem a kékszemű szeretőm, A miskó’ci börtönajtó fala Holló madár repdes körű’ rajta, Abba’ van egy fogoly elitélve Regula Ede az igazi neve. Báli Mihály az a híres hóhér Gyüjjön ide én vagyok a legény Szenvedek a miskó’ci börtönbe Akasztófára vagyok elitélve ... A legtöbb miskolci népdal, ballada keletkezését azonban nem sikerült megállapítani, sok olyan dalunk is van, ami másütt is megtalálható. Számunkra legkedvesebbek és legér­tékesebbek azok, amelyekben helyi vonatkozás is van. Az egyik ilyen balladát Gagyvendégiben jegyezték le: A miskolci kórház földje porlantos Abban sétál Szabó Gyula főorvos. Főorvos úr, adjon isten jónapot! Hát tenéked te barna lány, mibajodf Főorvos úr nem nagy volna kérésem. Szeretőmet a kórházból kikérjem. Eredj haza te barna lány, nem lehet, Most írom a gyógyszertári receptet. Mikor visznek a vizitációra Felfektetnek egy nagy fehér asztalra Kilenc orvos megvizsgál és azt mondja: No te fiam, szabad nem leszel soha! Szabad madár nem is akarok lenni. Készen vagyok a kórházba hervadni. Látod anyám, látod anyám, utolsó, Ezután meg egy fekete koporsó. Veszek lovat, sárgát, szürkét, feketéi, Felszántatom a kőkórház elejét. Vetek bele piros pünkösdi rózsát. Hagy szakajtson minden orvos egy­formát! Hogy a népdalok ma is élnek és kedveltek különösen városunk pa­rasztságánál és a munkásoknál, arra nem is kell példát hoznom. Különö­sen kedveltek nekem a népdalok, hi­szen még ma is sokszor eszembe jut drága jó nagyanyám akkor időszerű bölcsődala: Szegény embernek szegény a sora, Krumpli az ebéd, bab a vacsora .., A miskolci népdalok, mint ez a pár darab is mutatta (sajnos, többet nem gyűjtöttek össze!) kifejezi né­pünk kedélyvilágát, jelesebb törté« neti eseményeinket. Kutatni, gyűj­teni fontos feladatunk, hiszen váro­sunk etnográfiájáról ma még nagyon keveset tudunk. A nagyobb alföldi városok — Szeged, Debrecen — sa­játos ízét éppen néprajzán keresztül tudjuk lemérni s ezt pedig számta­lan tanulmányban dolgozták fel. Vá­rosunkban ilyen tervszerű kutatás nem folyt és a már említett kisebb adatközléseken kívül mást nem is­merünk. Az elmúlt évben városi ta­nácsunk komoly támogatásban része­sítette a Miskolc város monográfiá­ján dolgozó munkaközösséget s re­méljük, ezt a támogatást továbbra is biztosítani fogja a város néprajzán dolgozó kutatóknak is. így — az ezt követő kisebb cikkeken kívül — né­hány év múlva nagyobb tanulmány­ban körvonalazhatjuk — a debreceni cívishez hasonlóan — a „miskolci ember” és a város néprajzát. Bodgál Ferenc Több mint 170000 forint megtakarítás hulladékfémből A DIMÁVAG üzemeiben a mun­kadarabok esztergálásánál keletke­ző nagymennyiségű fémhulladékot eddig, úgy amint azok a megmun­kálógépek alól kikerültek, apró és szálas forgács formájában szállítot­ták a diósgyőri kohászat martin- üzemébe. A múltévi tapasztalatok alapján kiszámították, hogy célsze­rűbb a hulladékot törmelékként ér­tékesíteni, mert így lényegesen ke­vesebb vasúti kocsira van szükség, ezenfelül pedig az apróforgács ton­nája többszáz forinttal értékesebb. Ezért tervbe vették, hogy a nagyobb terjedelmű, ún. szálas forgácsok törésére berendezést létesítenek. A berendezés üzembeállításával — a műltévi hulladékmennyiséget figye- lembevéve — több mint százhet­venezer forinttal növelik a gyár be­vételét. Ezenfelül nagy segítséget nyújtanak a martinászoknak is, akik így adagolható formában, elő­készítve kapják a kemencék részére a hulladékfémet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom