Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-02 / 77. szám

s BSZAKMAGYARORSZAü Csütörtök, 1959. április 2 Vitára bocsátjuií A szerencsi járás községi üzemeinek néhány problémája KÉT ÉVVEL EZELŐTT,abból a meggondolásból, hogy még jobban ki­elégíthessék .a vásárlók, a lakosság-, ügenyeit. szükségletcikkekkel, ipari áruval —- számos községi üzem léte­sült; a szerencsi járásban. Létrejöttük •komoly ‘ jelentőséggel bírt és jnagy.,ser gítséget^ olyan cikk leiőáliításával;-. hjéiyék hiányozták, vagy -keresettek' voltak, Többék kö^t így Bődrogkeresztúron,; Mezőzombo- lon; Balkán és/Szerencsen kőbányák:. nyíltak, más . községekben stukatör, nádpalló, seprő, betonelemek, itató vá­lyúk,' cserepek-gyártására rendezked­tek- be. - A • fölsoroltak is bizonyítják, ■ hpgy jóiéittŐs volt a kezdeményezés, v A vállalatok első évi működése, s .a későbbiáf,^égj|özta a kívánt sikert, .ineghőtt az. árualap, új munkalehető­ségek nyíltak,. s; ugyanakkor szoro­sabbá vált ä községi tanács és a la­kosság kapcsolata. Az 1958-as eszten­dő»;. eredményeit ' leghívebben egy A forradalom vezérkarában rémmel jeleni meg a Táncsics. Könyv- ftíadó kiadásában . Gadaj^ecz Béla műve Landler. Jenő életéről. A köüyv c magyar inunkásmozgalojri . egyik kiemelkedő, vezető alákjánájc élét-j. útját tárja az olvasó elé. Sajátod életút a .Landler Jenőé. • A jónyödű: polgári család fia nem a gondtalan polgári életet választotta, hanem a jogfosztott munkások védelmét tar­totta előbbrevalónak. így vált előbb a vasutasok, majd az egész munkás- osztály jogainak védelmezőjévé, sztrájkjainak szervezőjévé, politikai követeléseinek bátorszavú hirdető- ----­----------­j évé, szeretett, megbecsült munkás- vezetővé. ....'y.\:- Gadanccz Béla könyűe- hézagpótló mü, rjieri ficmosak: Landler Jenő éle- tével ■ isniertet rjieg;, d-e.$ok olyan új adatot, megállüpitást iá tartalmaz, áinely . LandlerJ&nő kora munkás­mozgalmi történetének feldolgozásá­nál is jelentős és amelyeket a mai nemzedék most ismer meg először. Landler Jenő élete. tanulságul szol­gál a ma kommunistáinak és ezért is végzett nagyjelentőségű munkát a Táncsics Könyvkiadó, mikor Gada­necz Béla művét közreadta. Kazincbarcikai építők között 'A $6 idő szorgalommal párosul s öYöm látni er barcikai építők se­rénykedését. Egyik napról a má­sikra változik a város képe. Kozma Tibor mérnök így nyilatkozik az évi programról: — Az idén négy háromemeletes épületet adunk át, melyben 82 csa­lád talál otthonra. Ezenkívül 26.000 négyzetméter homlokzatot vako­lunk a 11 hatalmas épülettömbön*. Ezáltal melegebbé, otthonosabbá válik a város képe. Átadjuk a mo­dern gyógyszertárt is. Az építkezés dolgozói nagy gon­dot fordítanak a takarékos mun­kára is s ennek eredménye az, hogy a múlt év már nyereséggel zárult. Hamarosan hozzálátnak újabb épületek emeléséhez is, s jú­liusban sor kerül a vegyipari tech­nikum építési munkálataira is. Jó ütemben folyik az idén át­adásra kerülő *,libaiegelői” 160 la­kás építése is s a napokban meg­kezdik a Tardona parton, készülő 22é fő befogadására alkalmas le­gényszálló építését, melyet rövide­sen birtokába vehet a Borsodi Szén- bányászati Tröszt. Vékony Sándor ■■ -------­H at és félmillió forint értékű kohászati termék Ä diósgyőri 116-os Lenin kohá-; fczati iparitanuló intézet növendékei az év első három hónapjára vállalták, hogy a szakma gyakorlati elsajátí­tása érdekében a diósgyőri kohászat különböző .üzemeiben harminc ön­álló műszakot tartanak. A műszako­kon a felnőttek normáját teljesítik és a követelményeknek megfelelő, jó- niinőségű kohászati termékeket gyár­tanak. A fiatalok a felszabadulás év­i-fordulójának tiszteletére folyó lel­kes versenyben vállalásuknak határ­idő előtt nemcsak eleget tettek, ha­nem négy műszakkal túl is teljesí­tették. A legtöbb esetben az előírást jóval túlhaladták, és minőségileg is kifogástalan munkát végeztek. így az elektró- és martini olvasztártanulók több, mint egymillióhétszázezer, míg a forrasztár- és hengerésztanulók négymilliónyolcszázezer forint értékű jóminőségű kohászati terméket gyár­tottak. számadat tükrözi: több mint 420 000 forint tiszta nyereséggel zárták ezek az üzemek évi tervüket. Mégis az eredmények ellenére szá­mos körülmény nehezíti ezeknek a vállalatoknak az erőteljesebb fejlődé­sét, helyes gazdálkodását. Négy prob­lémát lehetne említem. SZABÁLYOZNI KELLENE — és ez országos jelentőségű kérdés — azt hogyan. lehet jogilag létrehívni az ilyen községi vállalatokat? Tisztázni kellene . jónéhány szervezeti problé­mát, azt, hogy ezek az üzemek mi­lyen gazdálkodási rendszer szerint dolgozzanak. A községi szabályzatok bizonyos mértékig megkötik ezeknek az üzemeknek tevékenységét, az ál­lami vállalatok szabályzatait ugyan akkor nem alkalmazhatják. így a pii lanatnyi helyzet a kettő keveré’*' nek — ha szabad így mondani — felel meg, s ugyanekkor számos ösztönös elemmel lehet számolni. A HARMADIK ilyen probléma, hogy a járási tanácsoknál nincs olyan szerv, amely közvetlen irányi tást gyakorolna. A pénzügyi és a mű szaki irányítás a megyei tanácsok szakigazgatási osztályaira tartoznak Kívánatos volna, hogy a járási ta­nácsnál is létesítsenek egy igazgatási szervet. Számos vitát vált ki az is, hogy mire fordítsák ezeknek a vállalatok­nak a nyereségét, .jelenleg a község- razdálkodás fejlesztésébe fektetik, önként adódóan kérdezzük mi: mi lenne, ha nem működnének ezek az üzemek? Ebben az esetben is meg­kapná a község a megfelelő állami dotációt. A kimondott óhaj az lenne, hogy a nyereség teljes összegét ne kelljen leadni az üzemeknek, hanem annak kezdetben a felét "elhasznál hassák üzemek, úi beruházások léte sítésére, üzemfejlesztésre és más egyéb célra. Természetesen az üze­mek vezetői, de a tanács is tudja, hogy milyen nagy szüksége van az ál­lamnak arra az összegre is, amit ezek a kis vállalatok, kis üzemek nvere- s ágként elkönyvelhetnek. Mégis, kifejezett kívánság, hogy ebben a kérdésben némi. változás történjék, mert.ez az említett üzemek további fejlődését jelentené. Fejlődés ' lenne továbbá a tanács tömegkapcsolatai­nak elmélyítésében. EZEK A GONDOLATOK, problé­mák — mint az említett kérdések is mutatják, túlhaladják a járás, de a megye kereteit is, s országos jelentő­ségű intézkedéseket követelnek. Jól­lehet. az itt felvetett gondolatok nem számolnak minden körülménnyel, messzebbmenő érdekekkel, mégis hasznos lenne ezzel foglalkozni, mert a falusi lakosság igényeinek kielégí­tését nagyban segítik a községi üze­mek. Az újítómozgalom helyzete Lenin Kohászati Müvekben A városi Népi Ellenőrzési Bizott­ság 1958 őszén megvizsgálta, hogyan foglalkoznak a Lenin Kohászati Mű­vekben az újítási ügyekkel. A múlt ónap közepén egy háromtagú mun­kabizottság utóvizsgálatot, tartott ab­ból a célból, hogy megállapítsa, mit tett a vállalat a korábbi javaslatok érdekében. A munkabizottság össze­foglaló jelentését a Népi Ellenőrzési Bizottság tegnap tárgyalta meg az il­letékes szervek kiküldöttei, illetve meghívottai jelenlétében. Az ülés főbb tanulságai a következők: A korábbi vizsgálat az acélmű­ben és a csavargyárban fedte tel a legtöbb hiányosságot. A bizott­ság most elégedetten állapította meg, hogy a csavargyárban pozi­tív változások történtek az el­múlt idő alatt: szervezés és ügy­intézés tekintetében teljes rendet teremtettek. Ugyanakkor elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az acélműben nem sok a változás. Még 1956-ban benyúj­tott újítási javaslatok is hevernek az íróasztalfiókban. 1956. aug. 21-től 1959. január 20-ig Összesen 488 újí tási javaslat érkezett be az acélműr be. amelyből mindössze 163-at véle­ményeztek. Az újítási ügyintézés vontatottsá- gához hozzájárul az a körülmény is hogy az újítások elfogadásakor nem állapítják meg az elő- és utókalkulá­ciók módját, valamint szakvélemé­nyezés végett sok az ügydarabofc úgynevezett »utaztatása«. Mindez természetesen rossz hatással van az újítómozgalomra, hiszen az újítók is­merik a féndeletet, amely szerint a benyújtás időpontjától számított 30 napon belül értesíteni kell az újítót a döntésről. A vizsgálatot végzett el­lenőrzési csoport határozott állás­pontja az, hogy az újítómozgalom fel­lendítése végett nagyon gyorsan meg kell .szüntetni a bürokratikus ügy­intézést, s mielőbb felülvizsgálni az elfekvő újítások sorsát. Legcélsze­rűbb, ha e feladatok elvégzésére a vizsgált gyárrészlegek munkabizott­ságokat hoznak létre: azokban kap­janak helyet a termelő terület egy­személyi elbírálói, üzemmérnökei, újítási előadói, valamint gazdasági szakemberek. Ezek a munkabizottsá­gok okvetlenül készítsenek ütem­tervet és állapítsanak meg határidőt. A mozgalom megjavításához tar­tozik még, hogy a Központi Újí­tási Iroda hatékonyabban ellen­őrizzen, s az újítási rendelőt megszegőire vonatkozó fegyel­mezési javaslatokat is tegyen — adott esetekben. A NEB ülése külön kihangsúlyozta azt a parthatározatot, amely a mun­kásosztály helyzetéről szól, s amely­ben fontos kérdésként szerepel az újítómozgalom. Ehhez hadd fűzzük a következőket: a Központi Bizottság- március 6-i határozatában többek kö­zött a műszáki fejlesztésre — a tér- melékenység növelésének egyik ere­dőjére — hívta fel a figyelmet. Ezt figyelembevéve hasznos lenne, ha az újítóiroda és a szakszervezet oly#e formában is foglalkozna az újító- mozgalommal, hogy miként lehetne a kutatási, illetve újítási témákat összehangolni a műszaki fejlesztés­sel. Ehhez persze szükséges lenne, hogy a felügj’eleti szervek mielőbb eljuttassák a vállalathoz a központi feladattervet, hiszen ma már április 2-át írunk, de a feladatterv — s azt meg kellene vizsgálni, hogy kinek a hibájából — még mindig ismeretlen. A bizottság továbbá komoly hi­baként állapította meg, hogy az illetékesek keveset törődnek a kisebb hasznot jelentő újítások­kal. Ennek a nemtörődömségnek az a kára lehet, hogy a mozgalom leszű­kül egy kis körre, s a kisebb képzett­ségű dolgozók úgy gondolkodnak: »Minek törjem a fejem, hiszen én nem jöhetek számításba, okosabbak is vannak nálam«. Ez hiba lenne. Minden újítás — ha valóban újítás — hasznot jelent. A bizottság ülése végül megálla­pította, hogy a vizsgálat hasznos volt és anyagát — intézkedési javaslat-- | ként — eljuttatják a Kohó- és Gép- i ipari Minisztériumhoz. Czottner Sándor miniszter előadása Miskolcon A Miskolc városi népfront-bizott­ság felkérésére az ország vezetői kö­zül már több alkalommal tartottak előadást társadalmi, politikai és kulturális kérdésekről. Legutóbb Csergő János kohó- és gépipari mi­niszter a képviselőcsoport ülésén is­mertette Borsod megye fejlődését. Az előadás-sorozatban kedden délután Czottner Sándor nehézipari minisz­ter számolt be a borsodi nehézipar helyzetéről és perspektívájáról. A miniszter elsősorban bányászati, va­lamint vegyipari, energetikai kérdé­sekkel foglalkozott. Az előadásán nag}' számban vettek részt bányá­szati, energetikai szakemberek, va­lamint az érdeklődők. Joári yfiikíós riportsorozafaí cufyidtif{ 91 9, TÁHÁCSKOZTARSASÁa! gyűjtött maga köré —, a vezetők pe­dig bátran a szemébe mondták, hogy Kriskó úr bizony alaposan téved, ha ezt a megszállást véglegesnek óhajtja tekinteni, mert a párizsi békekonfe­rencia másként döntött és azt nem áll jogában megmásítani még Kriskó Bohusnak sem ... — Ű ... úgy? — a megszálló kor­mánybiztos elsápadt, szája megreme­gett — egyszóval ellenállnak? Tud­ják önök, hogy mi jár ezért? A tömeg nem mozdult. Állt fenye­getőn, némán, mint a szobor. Kriskó hátrált. Belátta, hogy ez esetben más módszerekhez kell folyamodni, hi­szen ezek a komor arcú magyar munkások képesek lesznek őt élve a kemencébe dobni. — No, no! Holnapig még meggon­dolhatják! Most elmehetnek ... El ám, Kriskó úr, de nem a mun­kások! Fél órával azután is, hogy a kormánybiztos nem éppen nyugodt lelkiismerettel távozott, csoportokba verődve tárgyalták az eseményeket. — Ezek szerint tótul kell beszélni az irodában? — Megtennéd ezt, cimbora? — Ugyan, mit gondolsz! Egyikükhöz, másikukhoz katonák léptek, hogy a műhelybe tereljék őket, de a munkások elszántan rájuk mordultak: — Elmenjetek, bérencek! — Azok! No, látod, ezt megmond- tad: bérencek! Pfuj, kapitalista bé­rencek.' Hát van nektek istenetek? A katonák nem értették ezeket a szavakat. De értettek a tekintetek­ből!... Ugyanezen az estén, mielőtt Kriskó Bohus alaposan kidolgozhatta volna a tót nyelv elsajátításának iskola­rendjét, a vasgyári munkások százas csoportokban szöktek át Ernődre és felvételüket kérték a vörös hadse­regbe. Másnap pedig — mert a vá- . rosban a nj'ugtatanságot csak tovább , fokozták a kiragasztott plakátok, ; amelyek szerint minden tizennyolc ?ves férfiúnak összeíráson kell meg- elennie — újabb hétezer ember íagyta el a gyárat és szökött át a he­gyek között székelő vörösökhöz. • 7/” riskó Bohus mosakodott, hogy ő semmiről nem tehet, csupán az entente hatalmak parancsát teljesí­tette és utóvégre is, várható volt, hogy a megszállásba a szervezett munkások nem nyugodnak bele ... az olasz városparancsnok, Zionce tá­bornok azonban, amidőn az esetről tudomást szerzett, a vasgyárba hajta­tott, hogy az ottmaradottakkal tár­gyaljon. Másnap pedig egy láda na­rancsot osztogatott szét a kórházban fekvő betegek között. — Ugyan, mire való ez. tábornok úr? — kérdezték tőle csodálkozva. — Arra uraim, hogy ezzel is bizo­nyítsuk az entente humanitását. Itt senkinek nem eshet bántódása. Azok­nak sem, akik elmentek, csak hívják vissza őket. Eljön még, higvjék eb eljön még az idő, amikor büszkél­kedve mondhatják, hogy itt jártam önök között... De ekkor már Kun Béla is meg­üzente, hogy jönni fog és a vasgyá­riak inkább neki hittek, mint Zion- cenak. A vörös hadsereg május 21-éh kezdte meg támadását és Zionce is csak most jött rá igazán, hogy kárba- veszett minden szó, minden ajándék. Mérgében mindenkit le akart tartóz­tatni és felelősségre vonta Malasitsot is. hogy eladdig miért élelmezte a vörösöket? Malasits üg3'es fogással válaszolt: — Több szekér élelmiszert az er­dőben dolgozó famunkásoknak küld­tem. Arról nem tehetek, hogy a vö­röskatonák elvették tőlük. (Jóllehet, azt ő egyenesen nekik küldte...) Zionce tehetetlen volt vele szemben és este Bohus úrral együtt pániksze­rűen menekült a vörösök elől, akiket a gyári munkások vezettek be a te- kervényes hegyi utakon. Következő riportunk: ELINDULNAK A VÖRÖSÖK eredményt hozott. Esner vasúti fő­felügyelő, a terület feltérképezésében kiváló szolgálatokat tett és két szá­zadnyi katona a diósgyőri műúton felfejlődve alig egy óra leforgása alatt megszállta a gyárat. A karha­talmi zászlóalj, jóllehet, minden rész­letét ismerte a megszállásnak, most nem tanúsított ellenállást, mert ez teljesen eredménytelen lett volna. Erejüket arra a napra gyűjtötték és Összpontosították, amikor a vörös hádsereg — mert az nyilvánvaló, hogy Diósgyőrt nem hagyják az in­tervenciósok kezén — támadást indít a vasgyár és Miskolc visszavételéért. A z üzemekben azonban abban a ^ pillanatban leállt a munka. A munkások, némelyek szerszámaikkal a kezükben a hivatalház elé siettek és Kriskó is igyekezett előttük kije­lenteni, hogy a gyár mostantól fogva a csehszlovák állam tulajdona és a hivatalos nyelv az irodákban termé­szetesen a tót nyelv lesz, amelyet kö­teles mindenki rövid időn belül elsa­játítani ... Talán azt várta, hogy megdermed­nek, szótlanul elszélednek majd erre a hírre, vagy hogy megéljenzik eset­leg, de tény, hogy éppen az ellen­kező hatást érte el vele. Később, mi­ként arról egykorú jegyzőkönyvek tanúskodnak, enyhén szólva komoly • kritikát kapott ezért az elhamarko­• dott kijelentésért feletteseitől. A ; munkások zúgtak — szerencséje, i hogy elegendő megszálló katonát | A munkások a város átadásába 1 nem egyeztek bele. Ez meg- 'mutatkozott már akkor, amikor a megszállókat Garadnánál alig kilenc- 'venen hetekig tartották vissza, ám a 'túlerővel, szemben kevesen voltak. 'Ahhoz azonban elegen, hogy amikor a vqrös hadsereg Sajószentpéternél megkezdte visszavonulását, a vas­gyári karhatalmi zászlóalj — ninety ' 'egyébként elsőként alakult meg az 1 országban — fenntartsa a városban 1 'és a vasgyártelepen a rendet. A 1 'megszállók parancsnoka éppen há- 1 'rom napig törte a fejét, hogy milyen 1 módon vegye kezébe ott is a hatal- 1'mat? Még nem volt tisztában vele, • hogy tulajdonképpen milyen erővel ' áll szemben. 1' A harmadik napon aztán két tiszt 1 érkezett inkognitóban a gyárba azzal 1 a nyilvánvaló szándékkal, hogy a ' munkások hangulatát és mindenelv ' előtt a karhatalmi zászlóalj erejét ki­Í 4kémleljék, de felismerték őket. Kér­déseikre kerülő, sokszor nevetsége­sen gyerekes válaszokat adtak és vé- gülis, délután dolgávégezetlenül tér- i1 tek vissza. Majd egy bizottság tett l1 „tisztelgő” látogatást, akik kijelentet- i' ték, hogy különféle rendeléseket sze- l1 retnének leadni — természetesen a i1 csehszlovák állam képviseletében ... 11 Ám ők sem jártak kellő eredmény- »1 nyel, ezért Kriskó Bohus,. a meg- 0 szálló kormánybiztos kénytelen-kel - 4 letten most már a . katonai erőhöz nyúlt Akciójuk várakozáson felüli nIngyen narancs* a betegeknek Szerdán a késő esti órákban ért vé­get az a tanácskozás, amelyen az Or­szágos Tervhivatal, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium vaskohászati igaz-* Hatósága, a KGMTI. valamint a Metallimpex képviselőiből' alakult bi-] Zoltság tartott a Borsodnádasdi Le-] mezgyárban. A bizottság megtár­gyalta a Borsodnádasdi Lemezgyár által készített távlati fejlesztési ter­vet, amely magában foglalja többek között a vegyipari gépgyártáshoz szükséges rozsdamentes saválló acél­lemezek gyártását. A saválló acélle­mezek gyártása körülbelül 4.5 millió dollár értékű import megtakarítását .eredményezné évente. A bizottság, teljes összhangban a Dunai Vasmű ( hengerművének építésével, irányt adott a Borsodnádasdi Lemezgyár fejlesztésének véglegek kidolgozásá­ra. Ennek érdekében a saválló leme­zek gyártása, mellett tovább kell fej­leszteni .as; olyan finomlemez fajták, elsősorban a dinamó- és trafóleme- zék gyártását, amelyek a Diinai Vas­mű hengerművének profiljában nem fognak szerepelni. Az üzem tervezett korszerűsítése révén a termelékeny­ség 50 százalékkal emelkedik, az ön­költség pedig — á gépesítések nyo­mán —- 5 százalékkal csökken a je­lenlegihez viszonyítva. A gyár műszaki vezetősége a bizott­ság javaslatainak figyelembevételé­Káros szenvedélyek címmel az al­kohol, a dohányzás és egyéb szenve­délyek káros hatásáról tart előadást a KPVDSZ Ady Endre Művelődési Otthona április 2-án délután 6 órá­kor, a Széchenyi u. 26. sz. alatti he­lyiségében. Előadó: dr. Mihalik Ist­ván ideggyógyász. Bemutatásra ke­rül: A veszélyes lejtőn c. film. FELHÍVÁS A városi tanács végrehajtó bi­zottsága felhívja a város lakosságát, üzemeit, intézményeit, hogy lakó­házaikat, épületeiket — április 4-e, hazánk felszabadulásának évfordu­lója tiszteletére • április 3-tól lobogózzák fel. vei a módosított tervet terjeszti majd a Kohó- és Gépipari Minisztérium kollégiuma elé. Saválló lemezek gyártásáról tárgyaltak Borsodnádasdon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom