Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
6 CSZAKMAGIARORSZAG Szoittbaf, 1959. április 4, KSszVntjük megyénk legklválébk üzemeli, vállalatait! Megyénk szocialista ipara 1958-ban dieséretreméltó munkát végzett. 1957-hez viszonyítva 20,1 százalékkal termelt többet, amely 980 millió fő- cint többtermelésnek 'felel meg. Pártunk és kormányunk e kiváló munka elismeréseképpen a legjobb üzemeket, vállalatokat kitüntetésben részesítette. Az Ózdi Kohászati Üze-' meket és a Hejőcsatoai Cement- és Mészmű Vállalatot a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával tüntette ká. Ezenkívül az 1958. második félévi jó munkájuk elismeréseképpen több üzem, bányavállalat kapta meg az élüzem címet. A Borsod megyei és a Miskolc városi pártbizottság elismerését és köszönetét fejezi ki a kitüntetett vállalatok, üzemek valamennyi fizikai. műszaki és adminisztratív dolgozójának, a gazdasági, párt és mozgalmi szervek vezetőinek. Nagyra értékeljük a kitüntetett üzemek dolgozóinak munkáját s követendőnek tartjuk azt. Kérjük az üzemek dolgozóit, hogy az 1959-es évben is hasonlóan munkálkodjanak, járjanak élen a Központi Bizottság március G-i határozatában megjelölt célkitűzések megvalósításában, a pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben. Üzemeink, vállalataink dolgozóit s megyénk egész lakosságát forró szeretettel kösizöntjük ^íazánk felszabadulásának 14-ik évfordulója alkalmából. MSZMP Borsod megyei és Miskolc városi pártbizottsága E T I filmjegyzete k IfyVUWWUWWUWVWUWVVUWVWVVVVlWVWU WiMMWWBWfiiiUW A MUNKÁSHATALOM VÉDELMÉBEN Bátor munkásőreink szilárdan állnak a néphatar- lom őrhelyein, vigyázzák népünk nyugalmát, alkotó békénk belső rendjét. filmképekkel győzze meg annak a világnak igazi valóságáról és annak a fiatalságnak, amely ezt a kort még nem ismerhette, megfelelő tájékoztatást adjon. És kellett, hogy mi, a kortársak is ismételten lássuk azokat a szörnyű esztendőket, azoknak borzalmait, amelyektől éppen a tizennégy év előtti felszabadulás váltott meg minket, Kémek a Tiszánál Szirtes szovjet film Festői tájon, Nyugat-Ukrajna egyik határmenti falujában, erdőborította hegyek között pereg a film érdekes és lebilincselő cselekménye, amelyben — bár kémtörténetről van szó — jelentős szerepet játszik a szerelem is. Ezt a szerelmet használja fel egy kémbanda, hogy emberét becsempéssze a faluba. A film a mindvégig feszült, izgalmas cselekmény során érdekes embertípusokat vonultat fel. Megismerjük Szmoljárcsukot, a bátor, megfontolt határőrt, aki gyengéd, szinte félénk a szerelemben. Megismerjük a gátlástalan, nagyvonalú, hétpróbás kémet, Klarkot, aki óvatos és körültekintő, jól tudja, mikor kell pénzzel, mikor kell megfélemlítéssel sakkban tartani embereit. És megismerjük Teréziját, a szép szerelmes lányt, aki az utolsó pillanatig nem vesz észre semmit a körülötte történő eseményekből, érzelmei teljesen lefoglalják. Vasziljev, a film rendezője biztos kézzel fogja össze a sokszálú történetet, néhol szinte bravúros megoldásokkal fokozza a cselekmény feszültségét, mint például a határsértő üldözése a kutyával, vagy a kém elfogása a hömpölygő folyó közepén, a tutajon. Szépek es hangulatosak Bolsakov táj felvételei. Akkor karácsonykor Csehszlovák film Karácsony a megbékélés ünnepe és a háború életirtó fergetege. Ez a két tényező vonul végig a filmen szinte paradoxonként. 1944 karácsonyának előestéjén játszódik a film. Cseh katonák, a Vörös Hadsereg cseh hadosztályának harcosai visszafoglalnak egy kis szlovák falut a náciktól. A megvert fasiszták visszahúzódnak állásaikba, és úgy látszik, ők is karácsony megünneplésére készülnek; a hangszórók szünet nélkül harsogják a karácsonyi énekeket. A cseh katonák is ünneplésre készülnek, de a németek a karácsonyi készülődés orvé alatt óriási páncélostámadást indítanak ellenük. A támadást sikerül visszaverni, de ez nagyon sok cseh harcos életébe kerül. A film Kachyna rendező érdeme — nagyszerűen érzékelteti a megbékélés ünnepe és a háború paradoxonál, bemutatja a különböző jellemű embereket és jól ábrázolja a történés korának állapotait. (bm) (Az Álmatlan évek című új magya* filmről április 2-i számunkban írtunk.) TAVASZ VOLT, de ezen a napon szokatlanul hűvös, borongás reggelre ébredt a vidék. A völgyben megrekedt a köd, eltakarta az eget, a fákat, a patakpartot, a távoli házakat, mindent. Az egész látóhatár ködruhába öltözött. Csak sejteni lehetett, merre húzódik a mámortterfnö hegylánc. De ni, a tokaji hegy csúcsa már kiemelkedett a tejszínű sűrűségből, s úgy tűnt, mintha egyre nőne, mindig magasabbra. Az öreg Rábai vette észre s úgy megörült, mintha most látná először. Pedig, de sokat nézte, innen a nagy jegenye alól a Kopasz hegyet, amint méltóságteljesen őrködik a dimbes-dombos hegyaljai táj fölött. Nézte télen, nyáron, az év minden szakában, hogyan cserélgeti ruháját a táj, de akkor ő sohasem örült. Csak nézte, mert elébe került. Ott, a távoli szőlőhegyekig mindig tudta, hogy az évszakok váltakozásával milyen színt ölt magára a vidék egy-egy darabkája. Csak éppen az ö élete nem változott soha. Most odaszólt az embereknek, akik kisebb csoportokban beszélgetéssel siettették az időt. —1 Már látszik a tokaji hegy! Senki sem válaszolt, nem fordult abba az irányba, ennél fontosabb dologgal foglalkoztak az emberek. De aztán később az egyik csoportból visszaszólt valaki az öregnek: — Nem látom én azt a hegyet, Rábai bátyám! — Nem látod? -— válaszolt nyomban az öreg s csodálkozva nézett a •fiatalemberre. ■— Ne bolondozz már velem! ■— kiáltott olyan hangosan, hogy a többiek is felfigyeltek a szóváltásra. —• Nem én! —■ szólt megint Kovács Péter, de nem nézett az öreg szemébe, nehogy észrevegye rajta, hogy csak tréfálkozik. — Akkor menj közelebb, öcsém, mert nem jó a szemed! Vagy máskor hozz magaddal nagyítóüveget... no! SZEGEDI LÁSZLÓ: CJ-elszáll cl köd KOVÁCS PÉTER nevetni kezdett, láthatóan felvidította az öreg bosz- szankodása. Odasétált az öreg mellé. — Már úgy értem, Sándor bátyám, hogy csak a csúcsát látom ... vagyis csak a hegyét... de nem a hegyet... — Ej ... ej ... te tréfacsináló! Kiforgatod az embert... Jó kedved van, ugye? — Arra célzott, hogy Kovács Péter bizony bepálinkázott egy kicsit. Amaz ravaszul hunyorgott, s aizal válaszolt, hogy belsőzsebéből előhúzott egy üveget. — Kisüsti... igyék! Rábai szó nélkül felhajtotta a maradékot s hirtelen megváltoztatta a beszédtémát. — Te melyik részből ‘szeretnél? — Miért kérdi, Sándor bátyám? Hát... csakis a jobbikból __ebből, a melyik itt van a talpam alatt... ez jó kövér föld. Ismerem... De azt hiszem, nem válogathatunk ... — Jól akarod — helyeselt az öreg. — Én is ebből szeretnék. ... Vagy onnét, a hármas út mellől... az is jó talaj ... csak ez közelebb van a patakhoz, meg az országúihoz... Azért lenne jobb ... — Igaz... de... mindegy... föld, föld ... csak már jönne az a bizottság... — Korán jöttünk — így az öreg. — Korán — hagyta jóvá amaz. — Pedig megmondták, hogy hétre jöjjünk... — Meg-... dehát most mindenki frissen ébredt... Hatkor már mindenki itt volt... —- Nem is csoda, öcsém... Nagyon régen várjuk már e.:t a napot... Ezer éve ... — Ezer? Sok az, Rábai bátyám! — Pedig annyi az, fiam ... ezer... azóta várjuk ... akarjuk, hogy földet kapjon a szegény ... Kovács Péter lehajolt s felemelte a földről az összedrótozott cölöpöket. — Milyen szép karókat faragott. Sándor bátyám! — A fiam akarta, hogy megcsinálja, de én nem engedtem ... ő csak a nevemet írta rá ... tintacemzával ... ugye, szép írása van? — Szép ... HALLGATTAK. Mindketten hosz- szasan nézték a karókra festett betűket. Péter törte meg a csendet. — A fia nem jön? — Jön... később ... — mondta Rábai, de már megint a távolt kutatta. — No, nézd csak, már félig kibújt a hegy ... Lassan felszáll a köd ... —; Lassan, — nézett abba az irányba Kovács Péter s látszott rajta, hogy valami fontosat akar mondani. Ki is mondta nyomban. — Mondja csak, Sándor bátyám ... igazán a miénk lesz ez a föld? Mint akit szíven ütött a szó, Rábai hirtelen mindkét kezével vállonragadta Kovácsot. Úgy nézett a szeme közé, mintha egy gyanús idegenre tekintene. — Mit beszélsz? Megbolondultál? — Azt mondják, visszavehetne ... Sok mindent beszélnek ... Maga is hallotta — hát csak azért kérdem ... mert maga tapasztalt ember... meg aztán sokat megfordul a vezetőemberek között... biztosan hallott egyet- mást erről az új helyzetről,.. — Sok mindent Összebeszélnek ... ne higyj nekik! A gyávák, meg azok mondják ezt, akik fogcsikorgatva nézik, hogy földet osztanak nekünk... a tegnap m,ég cseléd, nincsteleneknek ... Uj világ lesz itt fiam ... annak kell lenni! A báró eltakarodott, egész pereputtyával együtt... Meg a többi nagyúr... Hát mondd csak, kinek adnák a földet, ha nem nekünk ... a cselédnépnek? Kinek, mi? Tán a nagy gazdáknak!? Hogy továbbra is cseléd maradj!? — Aztán mondják, visszajöhetnek... ilyen a politika... a fene se ismeri ki magát. . f — A HÁBORÚNAK vége... Hor- thynak is ... nem jöhet vissza ... Az orosz megnyerte a háborút... vége az úri világnak... ez egyszer biztos... nem hiszed? — Hiszem én — vágta ki Kovács Péter —, csak tudja, vannak, akik ijesztgetik az embert, azt mondják, hogy egyszer már megbukott a vörös világ. — Most nem fog ... más a helyzet • • • apád is jól tudja, sokat beszélgettünk mi erről, te még gyerek voltál... Szóval... ne hallgass a buta beszédre! A földet a nevünkre telek* könyvezik... az urak ide már nem teszik a lábukat... szamárság, ha azt hiszed ... Majd meglátod ... no! Ez a föld már a miénk! Ha felfordul a világ, akkor is! Érted-e? Mert ha egyszer nekem adja az állam, kimeri idetenni a lábát. Annak a világnak örökre vége!^ A kommunisták azt mondják, azé lesz a föld, ciki gürcölt rajta, aki megdolgozza... jól mondják. *= Elhiszem én, csak hát ilyeneket beszélnek... Az öreg közbevágott, nagyon belejött a beszédbe: — Beszéljenek... üsd le a karót, aztán neki az ekét! Hadd teremjen! Most meg Kovács türelmetlenkedett, ő szakította félbe az öreget: — Könnyű ezt mondani... de honnan vegyek ekét? Rábai nem válaszolt mindjárt, valóban igaza van, semmije sincs ennek az embernek, szegény, mint a templom egere. Csizmája hegyével rugdosni kezdte a földet, gondolkodott. Kovács is észrevette, hogy az öreg a válaszon töri a fejét, mert bizony eke nélkül mit kezdjen, mit ér a föld? Jó darabig hallgattak, cigarettát sodortak, aztán az öreg szólalt meg: — Nem lesz könnyű... de minden meg lesz ... lassan minden ... talán ekét is adnak ... az uraságéból... addig meg ott az enyém ... jobban mondva a fiamé ... kisegítelek én, öcsém... s talán vetőmagot is kapsz... — Megjött a bizottság! — kiáltotta valaki. — Emberek! Ide jöjjenek! BOQNÁR GÁBOR, a földosztó bizottság elnöke mindig szűkszavú ember volt, most is csak ennyit mondott: — Emberek! Ez a, birtok a miénk lett!... A. bizottság már felmérte a földet, ahogy a gyűlésen elmondtam ... Mindenkinek kimérjük a részét ... Csak azt kérem, segítsenek, mer* nagy munka ez... Segítsünk egymásnak, hogy minél hamarabb befejezzük... Itt a papír, felolvasom: Rábai Sándor 6 hold, ebből a darabból, meg a patak mellett 800 négyszögöl kaszáló ... Kiss Andrá« 4 hold a laposból, meg 600 ő-Z kaszáló ... Kovács Péter 5 hold ebből a darabból, meg kaszáló, ahonnét akarja ... merz ezz még nem tuűüi eldönteni ... Nagy János 8 hold a Bivalyosból, meg kaszáló, Veres MiAs utolsó felvonás Megrázó magyar dokumentum film egészet ad, amely az egész negyed- századot a maga igaz arculatában ábrázolja. Szükséges volt ez a film. Kellett, hogy a múltat rózsaszínűnek látókat éppen a Horthyék által készített Felháborodással vegyes megrendüléssel hagyjuk el a mozi nézőterét. A szomorú történelmi múlt legsötétebb szakaszának képei peregtek előttünk másfél órán keresztül. Az úri Magyarország haláltáncát láttuk. Ezeknek az időknek az emlékét hitelesen megőrizték az egykori újságok, könyvtárak, levéltárak és megőrizték a különböző országokból összegyűjtött filmtekercsek, amelyeket a letűnt világ urai saját dicsőségükre készíttettek és őriztettek meg. Horthy Miklós 25 éves- „országlásának”, ellenforradalmi rendszerének utolsó ' felvonása pereg le előttünk. \ A film, a Népszabadságban tavaly , közölt azonos című riportsorozat , alapján, Kolonics Ilona összeállításá- , ban és rendezésében készült, azon- , ban túlmegy a riportsorozat kere- I tein, sikeresen használja fel a régi j filmhíradók beiktatása adta lehetősé- I geket. A film, akárcsak a riport, 1944 > márciusában kezdődik Hitler Adolf j és Horthy Miklós gyalázatos meg- j egyezésével: Magyarország német ^ megszállásával. De nem kronologikus I sorrendben folytatódik, hanem visz- ) szapergeti — a korabeli híradók fel- ) használásával — az eseményeket, ) hogy bemutassa, miként lett a tö~ I meggyilkos tengerésztisztből az or- P szág kormányzója, kik voltak a cin- ) kosai, hogyan jutott az ország addig j a szomorú 1944-es márciusig, amíg a p német csizmák végleg letaposták. > Látjuk a régi filmhíradókon Horthy I Miklós 1919-es budapesti bevonulását. > darutollas és kakastollas hóhérait, > látjuk Bethlen István grófot s a többi > arisztokrata gazembert, Gömbös P Gyulát és bandáját és látjuk Her- I czeg Ferencet, a Horthy-rezsimt ko- ■t szorús íróját, amint Horthy dicsősé- ) gét zengi. Látjuk a háború szörnyű- I ségeit, a, katonák borzalmas szenve- j déseit, a tábornokok kitüntetéseit és > látjuk a véres utolsó felvonást, ami- ) kor már Horthy Miklós is látta, ) hogy minden elveszett, elmenekült ) gyászos uralkodásának színhelyéről > és átadta a hatalmat a magyar tör- ) téneíem legszégyenteljesebb figurá- ) jának, a hibbantagyú Szálasinak. ) Látjuk a nyilas rémuralmat és látjuk Budapest felszabadítását. £ Nagyszerű montázsokban, merész r vágásokban domborodik ki a film | mondanivalója, amelynek kétségbe- f vonhatatlan hitelességét éppen azok !a filmszalagok bizonyítják, amelye- * két Horthyék egészen más célzattal [ — mint jelenlegi felhasználása — ’ készíttettek. Az összekötő szöveg | nagyszerűen kapcsolja egybe a fii- | men látható történéseket és bár a ' másfél órába 25 évi gyalázat nem v fért bele, s a film alkotói is csak a \ fellelhető filmszalagokkal operálhat- f tak, a jó összeállítás, vágás és kísérő- 9 szöveg összességében olyan kerek
