Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-21 / 92. szám
Kedd, 1959. április 21. <'!»-»* V*. V . n^rtnr» /( ^ —-I- .1 ARANYATÉRÖ ESŐ EGYIK KEDVES ISMERŐSÖM kirándulni készül vasárnap. Jóformán erre a kirándulásra való készülődéssel telt el egész hete. Szerdán, amikor telefonon beszéltem vele, közölte, hogy a Bükkbe megy megnézni a rügyfakadást. Csütörtökön viszont megváltoztatta a programot és Tapolcára készült. Pénteken nem találkoztunk. Szombaton a késődélutáni órákban ütköztem bele az utcán. Kitömött aktatáskájából kikan- dvkált egy rúd szalámivég, s egy frissen sült rozscipó. — Mégis a Bükkbe megyek! — újságolta örömmel —, ha leszel olyan kedves kölcsönadni a fényképezőgéped i ; . Vasárnap reggel aztán az előszobacsengő éles berregése vert fel. Nézek ki az ablakon, s íme kit látok: Ö az, az én drágálátos ismerősöm. Nyitom az ajtót, s belép ragyogó arccal. — Köszönöm a gépet. Nem megyek . . . — Mi ütött beléd? — Esni fog, öregem, esni fog az eső! — S te ennek így örülsz, hiszen ha jól tudom . . . — Nem megyek — vágott a szavamba —, hiszen látod, mindjárt elered! Tudod, mit ér ez? Hajjaj, aranyat! Aranyat, apám! S elrobogott örömmel. Negyedóra múlva szemerkélni kezdett az eső. Nekiszontyolodott az ég és esett is egész nap. Amolyan őszi hangulatot keltett, de csak látszatra, mert az emberek ázott esőkabátban ugyan, de ugyanolyan tavaszi hangulatban, mintha hétágra sütne az aranyos áprilisi nap, sétáltak, jártakként ek az utcán. Még olyat is láttam, aki gyerekkocsit tolt (hadd nőjön a kicsike), feje fölé tartva az ernyőt. SZÁZ SZÓNAK IS EGY A VÉGE: aranyat ért az eső! Örült ennek városi és falusi ember egyaránt. Hiszen a dolgos, szorgalmas parasztkezek igyekeztek ugyan idejében elvetni a búzát, de mit érne az, ha a tikkddt földben hiába áhítozna a növény az életet adó nedv után . . . Az április- végi, május eleji esők erősítik, hajtatják, szökkerCtik szárba a kenyérnek való kalászt, s erősítik meg bizakodásunkat is, hogy jó termést takarítsunk be a gazdasági évben. Bizakodásunk pedig nem hiába való és nem is kicsiny dolgokon alapul. A termelőszövetkezetek — azok is, amelyek az idei tavaszon alakultak —, az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó földműves nép kihasználta a tavaszi napok minden lehetőségét. A megyében — mert most csak a megyéről beszélünk — példátlanul gyorsan elvégezték a tavaszi vetést. Már a múlt héten is tapasztalható volt, hogy különösen a déli részeken milyen selymes, bujazöld a határ, hízott a gazda szeme, amikor ránézett. Most pedig, ha kisüt a jó meleg napocska, szinte rá sem ismer majd az ember a három nappal ezelőtt látott mezőre . . . AZ EREMNEK AZONBAN két oldala van: a kiUtúmövény közt lábra kapott, erősödésnek indult a gyom is! S amilyen törekvő természete van, képes lesz — ha időben nem akadályozzuk meg — elszívni értékes kenyérnekválónk elől a vad- vet, ránőni a fejére és ellopni tőle a napfényt. A gazdálkodó emberek legfontosabb feladata legyen most tehát a gyomirtás! Üzenjünk hadat a vadrepcének, az acatnak és minden más, nem a szántóföldre váló tolvajnövénynek! A termelőszövetkezetek élenjárnak ebben a hadjáratban. Legtöbb helyen már megkötötték a szerződést a növényvédő állomással, hogy az a gyomirtást kellő időben elvégezhesse, de a munka csak akkor lesz eredményes, ha az egyénileg gazdálkodók is sürgősen megtalálják a módját, miként irthatják legmegbízhatőbban a gyomot. Itt mindjárt tolmácsoljuk, hogy érdeklődjenek a helyi földművesszövetkezetekben: kapható-e gyomirtó szer, s már ezekben a napokban — amennyiben a hőmérséklet 12 fok fölé emelkedett — -végezzék el a tisztogatást. Felhívjuk azonban figyelmüket, hogy a vegyszeres gyomirtás során vigyázni kell a kalászos tábla mellett lévő kétszikű növényekre, különösen a pillangós virágúakra és ezért szeles időben ne szórják ki a vegyszert. Nehogy úgy járjanak, mint a hamari gazda, aki szélnek eresztette a mérgező szert és az mind tönkretette a borsóját. A búzában viszont élt és virított a gyom . . . Különben a vegyszert tartalmazó csomag burkolatán fel van tüntetve a használati utasítás. Legtöbb helyen sorjázik már a répa is. Itt is el kell végezni a sorközök első sarabolását. Ezzel igen sok, kelőben lévő gyomot elpusztíthatunk és egyúttal megőrizzük a talaj nedvességtartalmát is. MUNKA TEHÁT RENGETEG VAN! Ám a gazdálkodó emberek szorgalma, leleményessége és kétségtelenül nagy munkakedve párosulva az aranyat érő esőkkel — minden biztosítékot megad arra, hogy degeszre tömjük raktárainkat az idén. ÓNODVÁRI MIKLÓS Mint második ábránkon látható, a könnyön guruló pótkocsi hozzákapcsol tsávnl - termékek elszállítására Is kiválóan alkalmas. „IRODALOM ES V1L4GNEZEL“ Ezzel az összefoglaló címmel indított előadássorzatot a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Miskolcon, azzal a céllal, hogy az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek megfelelően, a magyar- és világirodalom, valamint ennek világnézeti vonatkozású kérdéseit megismertesse a hallgatósággal. Az előadássorozat az alábbi témákat öleli fel: A szocialista realizmus kérdései; A mai magyar prózairodalom; Mit kívánunk íróinktól?; A kritikai realizmus; Kínában írói szemmel; A párt művelődéspolitikai irányelveinek végrehajtása Borsodban; A mai szovjet irodalom kérdései; Az írói önképzés útján; író és világnézet; A mai magyar drámairodalom; Az ifjúság kommunista erkölcsi neA HÉT KÖNYVUJDONSÁGAI IIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIItlIllllllllllltlIlllllllilllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllilllllllilllllilllllllllllllllHlllllllllllllllllllllllMI A Magyar Helikon kiadásában megjelent a Lenin — Heiniri Barbusse, H. G. Wells, Emil Ludwig, Makszim Gorkij, Romain Rolland írásai — című gyűjtemény. Az Akadémiai Kiadó Űj Magyar Múzeum sorozatának új kötete egy irodalmi d okúmén tumkönyv, Babits Mihály — Juhász Gyula — Kosztolányi Dezső levelezése, melyet Bella György rendezett sajtó alá. A Zeneműkiadó adta közre »A muzsikásról« címmel G. B. Shaw válogatott zenei írásait. A Képzőművészeti Alap művészien illusztrált kiadásában jelent meg La Moure Toulouse Lautrec-ről írt életregénye, a Moulin Rouge. A Gondolat újdonsága A természettudományok zsebkönyve, mely a híres német »Schlag nach-« (Natur) alapján készült. A Szépirodalmi Kiadónál jelent meg Ambrus Zoltán, a századforduló jeles kritikusának kisregény-válogatása, a Girofle és Girofla. Biblia- papíron, kisalakú kiadásban látott napvilágot Madách Imre »Az ember tragédiája«. Üj verseskönyv RáíkOg Sándor »Szegények vonulása«. Két kötetben látott napvilágot Major Ottó társadalmi regénye, az »Isten békéje«. Az Olcsó Könyvtár újdonsága Móricz Zsigmond erdélyi ciklusának »A nagy fejedelem« című kétkötetes regénye. Az Európa »Népek meséi« sorozatának új kötete az »Asszony unokája« című vogul népmeseválogatás. Sok képpel illusztrálva adta közre a Sport Kiadó Földes Éva »A sport történetéből« című munkáját. Tiszaháti népmeséket tartalmaz »A tengerlépő cipő« című meséskönyv. velésének irodalmi vonatkozásai; A mai haladó nyugati irodalom; A magyar filmművészet aktuális problémái; Lukács György filozófiai-esztétikai nézeteinek bírálata. Az egyes előadásokat budapesti egyetemi tanárok, irodalmi életünk kiemelkedő egyéniségei, írók, művészek, helyi szakemberek — Berkesi András, Balogh Elemér, Pándi Pál, Kockás Sándor, Mesterházi Lajos, Erdős László, Hegedűs Géza, Illés Béla, Urbán Ernő, Orbán László, Major Tamás, De- zséry László, Sőtér István, Darvas József, Sárközi Andor, Gyárfás Imre és Kárpáti Zoltán — tartják. Szombaton, április 18-án este tartották a sorozat első előadását. Berkesi András író, az »Októberi vihar-« című, nagysikerű regény szerzője, a Filmtudományi Intézet helyettes elnöke »Kínában írói szemmel-« címmel tartott magasszínvonalú útibeszámolót. Remekül felépített előadásában nagyszerűen vázolta, hogy mi ként lett a régi Kína, a sokszázmillió kisemmizett országa a mai Kínává, hogyan vezette a fejlődésnek ezt a harcát a párt és milyen szerepet tölt be ma a forradalmi szellem az új Kína életében. Az »Irodalom és világnézet« sorozat első előadása nagyon jól sikerült. Hisszük, hogy a későbbi előadások is igazolják: hasznos volt ennek a sorozatnak az elindítása. Kisgépek a mezőgazdaság szolgálatában Gépiparunk szakemberei és a tér-’ vező vállalatok mérnökei sokat töprengenek azon, hogy miként köny- nyítsék meg olcsón hozzáférhető és mindenek előtt kisfogyásztású gépek-’ kel a mezőgazdasági munkát? Okos-' kodásuk, töprengésük és a külföldi tapasztalatok hazai alkalmazása sok1 eredményt hozott. Ma már szinte minden munkafolyamat gépesíthető a mezőgazdaságban. A Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Vállalat kisgép; raktárában tett látogatásunk során ' meggyőződtünk arról, hogy elegendő ^ és igen nagy választékú gép áll ren-j delkezésre, amelyet főleg a termelőszövetkezetek, termelési társulások és szövetkezeti szakcsoportok vásárolnak. De Rétháti Gyula elvtárs, a vállalat igazgatója arra is több példát mondott, hogy egyéniek is sok esetben vásároltak több tízezer forint értékű kisgépet, s visszatérve a vállalathoz elmondták, mennyivel köny- nyebb, gyorsabb és gazdaságosabb a munka. Hazafelé jövet magunkkal hoztuk egy néháhy igen gazdaságos kisgép klisséjét és ime, bemutatjuk olvasóinknak: Első képünk a kertitraktort ábrázolj', amely a különféle kiegészítő alkatrészek hozzákapcsolásával akár tízféle mezőgazdasági munkát — a szántástól kezdve a gyümölcsfaültetésig — képes elvégezni. Harmadik képünk ros permetezőt mutatja be, amely különösen a gyümölcstermelői szakcsoportokban tehet hasznos szolgálatot. Kiváló eredményeket érnek el az ózd; hengerészek a kongresszusi versenyben Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói válaszként a párthatározatra, az évi előíráson felül hatvanmillió forint értékű kohászati termék és ezen belül tizenkétezer tonna hengerelt készáru gyártását vállalták. A felajánlás megtételénél számítottak a durvahengermű blokksori hengerészeinek az eddiginél is jobb munkájára. Kiszámították, hogy a blokksorj dolgozóknak műszakonként legalább 186 öntecset kell hengerelniük. A hengerészek műszakonként ennél is többet, 200, egy munkanapon tehát hatszáz öntecs hengerlését tűzték ki célul a pártkongresszus tiszteletére beindult munkaversenyben. A fegyelmezett, lelkes munkát kiemelkedő siker koronázta: április első tizenöt napján minden hengerészbrigád kétszáznál több öntecset hengerelt műszakján. A jók közül is kiemelkedik Tóth Árpád előhengerász munkacsapata, amely 209 öntecs kihengerlésével az első lett. Ilyen kiváló eredmények tartósan még nem fordultak elő a durvahengermű blokksorozatán. A blokksori hengerészkollektíva jó munkája nagyban elősegítette, hogy mindkét hengermű jóval túlteljesítette az április első felére jutó hengerlési és készáru szállítási tervet. I msrxizmus-’eHtnizmus esi: elvetem k«5z!eüi:nvs: Értesítjük az esti egyetem valamennyi hallgatóját, hogy április 22- én, szerdán este 18 órai kezdettel bevezető előadást tartunk az SZKP XXI. kongresszusa anyagának feldolgozásához. A Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő jogi bizottság minden héten szerdán délután 5 órától 6 óráig ingyenes jogi tanácsadást ad bármilyen probléma megoldásához. A tanácsadás helye: Tanácsház tér 5. sz., I. emelet, balra. A z öreg, bari\a faágy megrecs- csen... — Én vagyok Szabóné^.. idős, fáradt asszony teríti vállaira a fekete kendőt. Hűvös van így késő délután, még szomszédba menni is. Mert ott van most Szabó bácsi. Naponta ott beszéli meg a világpolitika alakulását. Idős, tapasztalt ember szemével, szívével őrködik a jelenen, kutatja a jövőt és meséli, ha kedve jön rá, a múltat. Várunk... Nem sokáig. Csak hosszúnak tűnik a hirtelen ránknehezedő csend, a halkan ketyegő órával, hímzett terítővei, letakart mosdóval, a régi kredenccel... Eltelik vagy öt perc a házigazdák nélkül. Fáradtak már a lábak. — öt percig tart a szomszéd ajtóból az út. Hetvenegy esztendő fáradalma zsugorodik a csontokban, izmokban. Hetvenegy esztendő ... Hány kilométer föld felett és föld alatt! Hiszen csak két éve szűntek meg taposni a jólismert utat a bányamélyben, csak két éve pihennek ezek a lábak, tehetetlenül megduzzadva, minden erő nélkül. Valamikor, de fürge lábak voltak! Mindig az elsők között gyalogoltak a sorban. És abban a sorban, amelyben először nem sok láb igazodott egymáshoz. Alig egy-két sorra való. S milyen fárasztó volt a menetelés!... Sokszor egy-két lépésen múlott az élet. Ha ezek a lábak beszélni tudnának... . — Próbáljuk meg Szabó bácsi! Tálán arról először, hogyan találtak el idáig a lábak, hogyan kezdték a menetelést és hogyan maradtak mindig az elsők között abban a kevesekből álló sorban, amely De szép is volt az a május... csak másfél évtizede alakult át dübörgő menetoszloppá. Nehéz és messziről jövő hang a Szabó bácsié. S valami idegenes kiejtés vegyül beszédébe. Nem csúfítja a nyelvet. Nem. Inkább szebbé teszi. Tisztábban ejti a szavakat és eredetibb kifejezéseket használ. És ha elkezd mesélni, egyszeriben eltűnik a kis konyha, sok apró, kedves darabjával. Csak akkor tudjuk ismét, hogy hol vagyunk, amikor egy-egy kedves emlékezésre Feri bácsival együtt mozdul meg az öreg ágy, fájdalmasan nyi- kordulva a súly alatt... 7 O 7 7 írunk, Petrozsény- • ben vagyunk, április utolsó napján, a vasas és bányász szakszervezet eligazító ülésén. A holnapi programot beszélik meg a sejtek vezetői. Mit nem adott volna a helyi rendőrség, ha tudja, miről folyik a szó! Legszívesebben még a levegőt sem engedték volna be a szobába. A levegőt, amely kelet felől jött, amely új, rügyfa- kadásos tavaszt hirdetett a világ népeinek, Májusra már tisztázódtak a viszonyok Szovjetoroszországban. A polgári forradalmon túl proletárforradalomra mozgósították a tömegeket a bolsevikok. S a hírek — újabb és újabb munkástömegek bekapcsolódásáról a forradalmi mozgalomba — nem álltak meg az országhatáron. Eljutottak a négy égtáj felé a bolsevikok követelései. Lenin nevét szerte a határokon túl hordozták szívükben és zászlóikon a dolgozó milliók.., — Petrozsény nem nagy város. Alig néhányszáz szervezett munkása volt, zömmel vasasok és bányászok. A század eleje óta állandó villongások a szakszervezetek és a rendőrség között. A sztrájkok nem sok eredményre vezettek. S mindig akadt áruló is... Minden összejövetelben valami rendkívülit, valami titokzatosat szimatolt a város vezetősége. Nem is lehetett semmilyen tömeges demostrációt végrehajtani, a policájok azonnal szétverték a tüntetőket. — így esett, hogy titokban tartottuk ezt az összejövetelt — tüzel Feri bácsi arca. Szinte megif jódnak mozdulatai is, szeme messzire néz, mintha kutatná a távoli, alig harminc éves fiatal bányászt, aki élete első május elsejéjére készül. — Megbeszéltük, hogy másnap reggel apró, vörösszínű zászlókkal családostól kivonulunk a bükkerdőbe. Nem vonulunk fel tömegesen, csak kisebb csoportokban megyünk. Románok és magyarok együtt. Hiszen nem az számított, hogy milyen a nemzetiségünk, hanem, hogy milyen vér folyik ereinkben. Vörös volt a szívünk, mint... — megpihen, kifárasztja a sok beszéd — a zászlónk. Hiszen egy akarattal éltünk, harcoltunk. — De szép is volt a május 17- ben! — Szabó néni mondja ezt, aki ugyancsak túl van a hatvanadik májuson, de ezt az első igazit, nem tudja feledni. Pedig jött utána több, sokkal szebb, impozánsabb, más városokban, más emberekkel — és mindig a vörös zászló alatt. Volt olyan, amikor vér folyt, a felvonulók vörös vére, mint az utcák menetelőinek örök zászlaja a kapitalista elnyomás alatt. Veszélyes, kegyetlen májusok is voltak, amikor az a harcos, a tudatos munkásszolidaritás, a tudatos tőkés-munkás harc váltotta fel. S amikor 1917-ben a liget felé vezető úton Szabó bácsi és Szabó néni egymás mellett mentek az első sorokban... TP gésznapi kirándulás volt ez az első május elseje. Vidáman labdáztak a gyerekek, a fiatalok hosszúszárú virágokból kötötték csokraikat, az öreg tölgyfákon messze virítva hintáztak a kis zászlók a tavaszi szélben. A férfiak külön csoportot alkottak és a politikai helyzetet tárgyalták, nehéz kezükkel apró jeleket rakva a térképre. — A háború negyedik esztendejében vagyunk. Minden recseg-ro- pog körülöttünk. Ezren meg ezren véreznek a fronton, s künn — intett kelet felé a nemrég hazaszökött volt hadifogoly — már érik valami. Lenin elvtárs bejárja a városokat, gyűléseket tart a gyárakban. Hatalmas erők gyülekeznek a cári zsarnokság igazi vérbefojtására, a revolució végleges győzelmére Lenin zászlaja alá. Elvtársak, nekünk is tennünk kell valamit... •a így ért, így világosodott, így siettette a kapitalizmus pusztulását Lenin elvtárs buzdító szava, mesz- szi, idegen földek munkásai körében is, — emlékezik Szabó elvtárs. De mit tehettünk. Bátrak voltunk, azért pusztultak el olyan sokan közülünk — de a román királyság minden intézményét ellenünk mozgósították. Minket irtottak a rendőrök, a főnökök, a gyárosok, a művezetők, a csendőrök. És minden eszközzel. Nem válogattak ... — Ezerkilencszáznegyvenben jöttünk Magyarországra. Nem lehetett már tűrni a garázdálkodást. Köröztek mindenhol. Gondoltuk, itt ismeretlenül többet el tudunk majd érni. Csöbörből vödörbe jutottunk. Itt sem volt jobb. Aztán végül még egy május elsejét idéz Feri bácsi. Olyan májust, amelyben elhallgattak a fegyverek és örökre megszűnt a csendőrgolyó, a rendőr kardlap. 1945. május elsejét, már itt Ormosbányán. A Magyar Kommunista Párt tagjaként, kohász harcosaként meneteltek a már akkor is eléggé megfáradt lábak az első sorban... Ma már nem tud felvonulni Sza- L ± bő Feri bácsi. Helyette fia menetel a sorban, de szívével velünk van és mi hálát adunk az összes Szabó Feri bácsiknak, akik harcukkal segítették a jelen győzelmét, hogy most mi fiatal, izmos lábakkal beálltunk és beáVhatunk a dübörgő menetoszlopba, amelynek száma egyre növekszik... Urbán Nagy Rozália
