Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-28 / 74. szám

Szombat, 1959.. március 28. FSZAKMAGYARORSZÁG 3 Munkában a putnoki kommunisták Gondolatok egy pártbizottság! ülésről £D»ocfoári yí'likfós riporlsorozala: G yakran megcsodálom én a vi­déki földművesszövetkezeti boltokat. Szívesen álldogálok a pult előtt és nézem, hogy jönnek-mennek a vásáriók. Eheiyt — ha jól figyel az ember — sok mindent megtudhat a faluról. Megtudhatja, hogyan él a nép, mert a szatyrok, amelyekkel járnak, elmesélik. Azért is jegyzem oly figyelmesen, mert emlékszem a régebbi időkre is, hogy mit és. miből mennyit vásárolnak az emberek. Me­sélhetnek aztán énnekem! Mindennél többet mond egy földművesszövetke- zet havi forgalma. Abban pedig nincs hiba! Állok és nézem, hogy szorgalma­toskod ik a boltos, fontoskodnak a vásárlók. A mérleg szüntelenül il- leg-billeg és hangzik a beszéd is eképpen: — Ugyan, Béla kérem, nem jött még abból a csíkos kartonból, ami­ből a múltkor vásároltam. Tudja, a gyereknek... Vagy: — Óh, én nem ezt gondoltam. In­kább valami ... hm . .. valami drá­gábbat, ha van. Aztán: — Jaj, engem agyonver az ember. Háromszáz forintot elköltöttem. Két-háróm óra alatt sokan meg­fordulnak a boltban. Felnőttek is, gyermekek is. Vagy pedig valaki csak egy tasak paprikáért ugrott át innen a szomszédból, de közben eszébe jutott, hogy ... — s aztán fél­óra múlva megint: — jaj, otthon közben leégett a rántás! Szalad sze- gény, csak úgy lobog a szoknyája S mindez igen mulatságos is egyben No és a polcok! Azok pedig meg­rakva mindenféle áruval. Selyem, szövet, edény, ékszer, ásó. festék meg... — ki tudná azt mind fejben tartani? Azaz: a boltos, ö mindent tud. Ismeri mindennek a helyét és ha azt mondom, hogy adjon nekem öt deka kék szeget, behunyt szemmel oda talál. Már az árát is mondja menetközben. Városon, az itteni bol­tosoknak valamivel könnyebb a dol­guk. A játékboltban nem árulnak paprikát, de vidéken, a vegyesbolt­ban árulnak viszont játékot is. Azért tehát fárasztó is ez a munka. Mégis szívesen csinálják, s igen ritka em­ber, aki megbánta, hogy a pult mögé állt. Itt van például Orosz Béla. a he.jő- keresztúri földművesszövetkezet boltvezetője. Kívülálló ember nem is gondolná — én is csak most tőle hallom —, mennyi minden múlik jó vagy rossz munkájukon. Az ő gond­juk, hogy időben, pontosan leadja­nak minden rendelést, az üzemágve- zetők segítségével kapcsolatot tartsa­nak a vállalatokkal és lelkiismereti kérdést csináljanak abból, hogy a falu soha ne szenvedjen hiányt. No, Keresztúr nem is szenved. Orosz Béla bizony nem gondM&a volna valamikor, hogy boltos lesz belőle, de az lett. Most hirtelen ki sem lehet számolni, hány kiló sót, cukrot, miegymást mért már szét nyolc esztendő alatt, de az bizonyos: olyan tapasztalatokat szerzett, ame­lyekért érdemes volt pult mögé áll­ni. Mindennap s minden órában kap­csolatban van az emberekkel. — Az pedig nagyon fontos — mondja. S folytatja is, amit elkez­dett: — Tudod, szerintem az a >0 boltos, aki megismeri vevőit, jó kap­csolatot épít ki velük, mert a vevőt nem mindig az áru csábítja, hiszen megtalálhatja ugyanazt egy másik boltban is, hanem az, hogy mennyi- re fi^veimes iránta a boltos. (Fotó: Szabados György) — A jó kereskedő — mondja és mosolyog, mert talán eszébe jutott neki is a régi anekdota — eladja a rossz árut is. Míg a rossz kereskedő — inkább ne is válassza ezt a szak- mát. Hogyan értelmezi ezt? — Úgy, hogy legyen becsületes. * Földmű vessző vetkezeti mozgal­munk sok ilyen új típusú boltost ne­velt már ki a parasztság soraiból. Büszkék is rá nagyon. És joggal. (­v) Áltagos i?!co ai kórushanpverseny és szavaióverseny a Sarlók Béla Művelődési Házban — Én.., Mi... Miklós bátyám, é.. -é .. .éppenséggel, ho... hogy is­mondjam, semmit. A ... a — tyú­koknak viszek egy csepp kukoricát, — A más góréjából, mi? — I... igen. — Honnan vetted? — csapott rá Paksi. A dadogó ember ijedtében még da­dogni is elfelejtett. — Én ezt éppen Paksi bátyámtól, az isten áldja meg. Egy pillanatra meglendült a karja, hogy mérgében istenesen megcsapja a cigányt, hiszen amíg ő más embe­rek boldogulásáért vitatkozik, nem kímélve erejét, és idejét, ime meg­lopja ez a senkiházi, pedig ő is sze­gény ember. Az őszinte vallomás azonban mégis lelohasztotta ezt az indulatot és másképpen döntött. Hi­szen hát mit is csinálhat ezzel a sze­rencsétlen emberrel, aki bizonyos, hogy más számára lopta a kukori­cát, mert tyúkja nincsen, nem is volt soha. — Jól van, cigány. Hanem most rögtön vidd vissza, amit elhoztál. Holnap majd döntünk rólad a direk­tóriumban. — Jaj, istenem mi az, Miklós bá­tyám? Paksi bácsi elnevette magát: — Ne félj cigány. • A z ülésről jegyzőkönyv maradt fenn. Másnap este valóban be­idézték a cigányt és előtte is hossza­san vitatkoztak, mi legyen a bünte­tése. Egyik-másik direktóriumi tag súlyos büntetés kiszabását kérte, mert utóbbi időben elszaporodott a lopások száma, amelyek feltehetően mind a cigányokhoz származnak vissza. Ekkor azonban felállt és közbeszólt Eötvös Ferenc református pap. (Eöt­vös Ferenc már 18-ban, a polgári denokratikus forradalom kitörése után is pozitív szerepet töltött be a faluban, Mint a Nemzeti Tanács tagja, számos olyan intézkedést ho­zott, amely a kisemberek boldogulá­sát eredményezte. Később a Tanács­A Lenin Kohászati Művek Bar­tók Béla Művelődési Ház vezető­sége a Tanácsköztársaság évfordu­lójának tiszteletére a II. és III. ke­rületi általános iskolák kórusai kö­zött kórushangversenyt hirdetett meg. A meghirdetéssel egyidejűleg ezüst vándorserleget alapított, melyért minden évben egy alka­lommal az iskolai kórusoknak ver­senyezniük kell. Első ízben a Tanácsköztársaság ünnepi hete megnyitása alkalmá­ból, március 15-én. vasárnap dél­előtt találkozott 9 általános iskolai kórus 760 növendékkel. A részt­vevő kórusok teljesítménye azt bi­zonyítja, hogy lelkiismeretesen, nagy gonddal készültek fel erre a hangversenyre, és ezért annak színvonala kiváló volt. A bíráló bi­zottságnak igen nehéz feladata volt. amikor a sok jó kórus közül az első három jutalmazott kórust ki kellett választania, illetve az ezüst vándor- serleget odaítélnie. A tanúsított teljesítmények alap­ján az első helyezést és az ezzel já­ró ezüst vándorserleget a XXXII. sz. Miklós utcai ált. iskola ének­kara nyerte, Lukács László karnagy vezetésével. Ez a kórus kiváló hanganyagú, mély átéléssel, lendü­letesen éneklő, fegyelmezett kórus. Második az ugyancsak kiváló ké­pességű XXI. sz. általános fiúisko­la kórusa lett, Vidinszky László karnagy vezetésével. A harmadik díjat a diósgyörvás- gyári XVIII. sz. általános leány­iskola énekkara nyerte, Bitó Sán donié karnagy vezetésével. Ugyancsak a Tanácsköztársaság kikiáltásának ünnepségeivel kap­csolatosan rendezte meg a kultúr­otthon a II. és III. kerületi általá­nos iskolások szavalóversenyét. Hét iskola 34 legjobb szavalója vett részt a versenyen. Legjobbnak Polo- neczky Károly,“ a XXXII. sz.. Mik­lós utcai ált. iskola tanulója bizo­nyult, második Nemes Klára, har­madik Kovács Katalin, mindketten a diósgyőri XXII. sz. ált. iskola ta­nulói, negyedik Pásztor Mária XXX. sz. iskola, ötödik Tóth Rózsa XXXIJ. sz. általános iskola tanuló­ja -lett. Mind a kórushangverseny, mind a szavalóverseny megrendezésével a kultúrotthon vezetősége méltó­képpen egészítette ki a miskolci ünnepségeket. A nyertes iskolák, illetve tanulók március 25-én vették át a serleget, illetve a díjakat a Bartók Béla Mű­velődési Házban. nagyon pozitív jelensége a putnoki járási pártbizottság ülésének, hogy a kommunisták erre mutattak rá. Az ülés jól összhangba hozta a XXI. kongresszus és a Központi Bizottság határozatát, amennyiben felismerte, hogy a járás területén is egyik leg­fontosabb követelménye a pártmun­kának: teljes bizalommal támasz­kodni a dolgozó ezrekre és tízezrek­re. A kommunisták feladata, hogy ezt a nagyon lényeges momentumot megértessék az állami és gazdasági vezetőkkel is. A pártbizottsági ülés­nek éppen ez volt az egyik célja az­zal, hogy kibővített ülésére meghívta az állami és gazdasági vezető káde­reket. A pártbizottsági ülés az úgyneve­zett második lépcső volt a megyében a megyei aktíva után. A feladat ez­zel nem ért véget. A jó végrehajtás érdekében haladjon tovább a szerve­zés az ipari üzemekben, gépállomá­sokon, termelőszövetkezetekben. Eredmény csak úgy lesz. ha a legki­sebb pártszervnél is aprópénzre vált­ják a párthatározatot. Buzgón. — de túlkapásoktól mentesen — szervez­zék a szocialista munkaversenyt, szorgalmazzák az önköltségcsökken­tést, buzdítsanak a többtermelésre. És mindenekelőtt a kommunisták legyenek legszorgalmasabbak és leg­ötletesebbek. Másként nincs erkölcsi alapjuk az említettek gyakorlásához. A pártbizottsági ülés a határozat szellemében járt el akkor is, amikor tanácsolta a gazdasági vezetőknek, hogy folytassanak merész káderpoli­tikát. A rohamosan fejlődő technika korát éljük s ennek elengedhetetlen tartozéka, hogy értsünk a gépek ka­pacitásának növeléséhez. Magyarul: tudjunk a gépek nyelvén. A putnoki járásban volna lehetőség a káder- utánpótlásra. Sok az érettségizett fiatal — mondta Ladányi elvtárs, a pártbizottság egyik vezetője, de nem akarnak a termelőmunkába állni, szívesebben dolgoznak íróasztal mel­lett. Pedig — mondjuk meg őszintén — manapság az érettségi nem más, mint bizonyos műveltségi szint. Nem szakma, — bár soha nem is volt az. Viszont hasznos annak, aki szakma- tanuláshoz használja fel. Ez a fiatal generáció képezné a jövő gazdasági vezetésének egyik alapját. És ennek megértetése is — hangsúlyozva az egyénre vonatkozó hasznot — párt­munka. Látjuk tehát, hogy a putnoki járási pártbizottság kibővített ülése józanul mérlegelte a helyzetet, s reálisan je­lölte meg a feladatokat. A kezdés ki­tűnő: Hogy a folytatás milyen lesz? Ez is pártmunka kérdése. Úgyszintén az eredmény. Mert ha a járás végre- haj.ja mindazt, amit elhatározott. akkof4 nyugodtan mondhatja: az or­szágos feladatból reájutó részt becsü­lettel teljesítette — jól végezte párt­feladatát. CSALA LÁSZLÓ kommunistákat a munkahelyeken. És a kommunistáknak igazuk lett. Fellendült a termelés, azóta minden negyedévet sikerrel zárnak. Sőt! Bod­rogi Jenő elvtárs, a bányaüzem igaz­gatója így tolmácsolta a bányászok üzenetét a kibővített pártbizottsági ülésen: Vállaljuk, hogy — a pártha­tározat szellemét követve — a ma­gyar pártkongresszus tiszteletére 8 vagon terven felüli szenet termelünk, a termelékenységet 3 százalékkal növeljük, 600 ezer forintot összespó­rolunk az anyagmegtakarítással, mindezt egyéb módon még megtetéz­zük másfélmillió forinttal! Ez történt. És nem csak a bánya­üzemben. A párthatározat felbuzdí­totta a dolgozókat, s a határozat nyomán kifejtett pártmunka — a meggyőzés, a pártpropaganda — gyümölcsözött. A pártbizottság ülé­sére egyetlen gazdasági vezető sem ment „üres tarisznyával”. Ki ezt, ki azt az üzenetet vitte. A gépállomás dolgozói közül négyen így üzenték elhatározásukat: „Boksa. József és Vona Géza traktoros 115, Pésó és Po­gány brigádvezető pedig 110 száza­lékra teljesíti tervét.” És sorolhat­nánk tovább. A számok talán ride­gek, de..de a sok 115 és 110 szá­zalék jelenti a gyorsabb fejlődést, a magasabb életszintet. Ezek az illusztris példák vallanak: bőven van itt lehetőség a fejlődésre! És nagyon helyesen cselekedett a putnoki pártbizottság, amikor szá­molt ezzel a lehetőséggel. A pártbi­zottság egyik ipari vonatkozású ha­tározata így szól: A termelékenység növelése végett biztosítani kell, hogy a Putnoki Bányaüzem végrehajtsa 4041 méteres vágatkihajtási tervét. Mi a biztosíték rá? Feltétlenül a leg­döntőbb: a dolgozók aktivitása. Má­sik — mezőgazdasági — határozata azt mondja: Biztosítani a termelő- szövetkezetek megszilárdítását. Mi a biztosíték rá? Megint csak az aktivi­tás. A téglagyáriak már fel is talál­ták magukat. — Szavunkat adjuk rá, hogy minden társadalmi munkában gyártott téglát a termelőszövetkeze­teknek adunk építkezési célra — üzenték. Fellendíteni a szocialista munkaversenyt — tartalmazza az ötödik határozati pont. A putnoki kommunisták határoza­ta tehát reális. „A magyar dolgozók milliói ezer és ezer módon, minden központi felhívás nélkül is segítik szo­cialista céljaink megvalósítását” — mondja a Központi Bizottság hatá­rozata. Az erővel — ezzel a hatal­mas erővel — azonban gazdálkod­junk okosan! Nem azt várja a párt a kommunistáktól, hogy gazdasági mutatókat készítsenek és célszerű arányokat szabjanak meg. Erre nincs szükség, elvégzik ezt a szakemberek. A kommunisták feladata a mozgósí­tás, a példamutatás, az áldozatválla­lás. Azaz, a szó szoros értelmében vé­gezzenek pártmunkát! És éppen az a Minden határozat annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle .. Eléinte jelszóként hangzott, — ma már a szocialista fejlesztés ismert közmondása lett e néhány szó; a gondolat mély tartalmat fejez ki. És egyben perspektívát ad a jövőre néz­ve. Eleven példának itt van mind­járt a Központi Bizottság március 6-i határozata. Ez a határozat a reális lehetőségekből kiindulva, megálla­pítja: módunk van rá, hogy kellő szorgalommal hamarabb elérjük azt a magasabb életnívót, amit későbbre terveztünk. Feltétele ez: a gazdasági adottságok figyelembevételével nö­veljük a termelékenységet és szilár­dítsuk meg a mezőgazdaság szocialis­ta szektorát. A párthatározat egyben kérdés a dolgozók felé. — Akarunk jobban élni, gyorsabb tempóban fej­lődni? Ha igen. úgy a saját érde­künkben fogadjuk meg a párt taná­csát. Ez világos beszéd. A határozat nagy visszhangot kel­tett. A válasz egyöntetű volt: elfo­gadjuk az ajánlatot s dolgozunk érte. Mi van még hátra? Ez: ki, mit és hogyan! Éltető matériává kell gyúrni a gondolatot — kezdjünk hozzá. A putnokiak már hozzákezdtek. Kibővített járási pártbizottsági ülé­sen tárgyalták meg a határozatot s megbeszélték a teendőket. A közös elgondolás lényege a lenini munka­stílust tükrözi: megszervezni és el­lenőrizni a végrehajtást, s a vezetési szint megjavítása érdekében — mint erre Kádár elvtárs utalt a nagy-bu­dapesti pártbizottság ülésén mondott beszédében — helyesen „gazdálkod­ni” a káderekkel. A putnoki kommunisták úgy lát­ják, — és helyesen látják —. hogy a vezetési szint megjavítását a párton belül kell kezdeni. Hiszen az alapos, körültekintő pártmunka egyik leg­fontosabb alapja a sikeres szocialista építésnek. Nem hangzatos kinyilat­koztatás ez, hanem az élet igazsága, amely a putnoki járást sem kerülte el. Szembetűnő például, — hogy il­lusztráljuk mondanivalónkat — az a termelési fellendülés, ami az ipari üzemekben tapasztalható. Felemelő az a megértés is, amit a dolgozó pa­rasztok tanúsítottak a 4 mezőgazda­ság átszervezésének utóbbi időszaká­ban. Egyedüli magyarázata ennek a fellendülésnek és megértésnek: nem maradt nyomtalanul a párt. szava a munkások és dolgozó parasztok kö­rében. Ugorjunk csak vissza egy évet! 1958 első negyedében a Putnoki Bányaüzem nem teljesítette tervét. — Segíteni kell a bajon! — mondták. De hogyan? A járási pártbizottság és az üzem kommunistái rátaláltak a » megoldásra. Aktíván és taggyűlése­ken beszélték meg a helyzetet, meg- kerésték a baj okát s javaslatukra az üzemvezetés intézkedett. Megjavítot­ta a műszaki vezetést, a pártszerve­zet pedig arányosan elosztotta a A bolt és a boltos * köztársaság hatalomrajutása után a * direktóriumba is beválasztották és * csak július-augusztus felé, amikor * mind nagyobb túlerővel támadott az | intervenció, vonta ki magát ebből a j munkából.) ) — Emberek! — kezdte a pap. J Mindenki elhallgatott, ő pedig így j folytatta: ; — Emberek vagyunk és legyünk tét- \ leinkben is emberségesek. Javító, ne- \ velő szándékúak. Lopott-e ez a cigány J eddig is? Valószínű, de nincs róla bi- i zonyítékunk. Most azonban — s aj sarokban remegő cigányra mutatott { — tökéletes megbánást tanúsított. < Igaz, Károly? í A cigány nyelt egy nagyot és 1 hangtalanul jelezte, hogy igen. Az- i után kiküldték, s most Paksi bácsi j vette át a szót: j — Én is azt hiszem, igaza van a« . tisztelendő úrnak. Nem túlzott fe-« nyítési módszerrel keli őket fegyel- < mezni, hanem munkával. Mert dől-1 gozni tudnak, ha akarnak, de lusták, ] az anyjuk keserves... — már meg- « bocsásson tisztelendő úr. J Helyeseltek. — Munkát kell ad- ’ fiunk minden embernek és azon top- ; rengjünk inkább, hogy mi módon j tudnánk segíteni a falu többi szegé- ] nyein is? í • A ládházi példa nem egyedülálló ; -^az országban. Számos adat áll ; rendelkezésünkre arról, hogy a ta­nácshatalom milyen fontos rendelke­zéseket hozott. Szinte Ady Endre * gondolatai elevenednek meg ezek- < ben az intézkedésekben: i „Mikor fogunk már összefogni, | Mikor mondunk már egy nagyot, < Mi elnyomottaif, összetörtek, * Magyarok és nem magyarok.” < Az eddig semmire sem becsült, < gúny céltáblájául szolgáló cigányok < szintén fellélegeznek, embereknek \ mondhatták magukat és ez nemcsak ! amolyan kinyilatkoztatás volt: ők is l szavazati jogot kaptak és gyakorol- í ták is azt. í Következő riportunk: J TERMEL A GYÁR * Ezen elvitatkoztak egy-két órát. A direktórium tagjait külön-külön kellett meggyőzni, ami nem volt olyan egyszerű dolog. Éjfél is elmúlt már, mire betették maguk mögött az ajtót. Felhős, borús áprilisi éjszaka bo­rult a falura. Paksi bácsi gondjaiba merülten ballagott hazafelé az utcán, amikor zaj ütötte meg a fülét. Előbb kutyaugatás, majd sietős léptek dob­banása. — Nocsak! — torpant meg — mi történik? Csak nem az őrség zavar valakit? Ösztönösen a garád mellé húzó­dott és jól tette, mert a templomka­nyar felől futva közeledett valaki. Annak a valakinek a hátán pedig ide-oda himbálózott a zsák. Paksi bácsi várt néhány pillanatot, majd amikor egy vonalba ért vele, hirtelen kilépett az út szélére. — Állj, az istenedet! — Óh, — hangzott a meglepett fel­kiáltás. jP sák huppant, tolvaj illant, de ^ Paksi bácsi erős keze elkapta a karját. — Ki vagy? — A sötétben nem is­merte fel hirtelen. Amaz — most már megismerte, — a hibásbeszédű csor­dásbojtár, a cigány Károly volt. Úgy cseppent a faluba, nem is tudták hogyan, neve sem volt talán sze­génynek, hát elkeresztelték Károly- nak. — Mit keresel te itt, Károly? paksi Miklós bácsit kifárasztot­* ta a késő éjszakába nyúló vita. •Nem szokott ö még hozzá a nagy be­szédekhez, nem kenyere neki, meg aztán — jobban szeret ő a beszéd he­lyett inkább dolgozni. A direktórium tagjai a ládházi földnélküliek föld­igényléséről döntöttek és legalább félórát vett igénybe, amíg a több mint háromszáz nevet felsorolták. Aztán pedig külön-külön mindegyi­ket megvitatni, hogy kinek mennyi szántó, illetve házhely jogos? Mert úgye, aki már rendelkezik némi te­lekkel, annak természetesen nem jut­tathatnak mindjárt az első reform­nál. Vannak azonban kirívó esetek, ahol nagyobb a család, vagy nősülni szándékozók igényeltek telket, azo­kat feltétlen előre kell venni. A leg­nagyobb probléma persze az, hogy miből elégítsék ki ezt a sok igény­lést. Nem mehetnek a szomszéd falu határába, mert akkor az ónodiak, vagy az emődiek indulnak ellenük, kapára-kaszára. Egyelőre úgy néz ki, hogy a felosztásra kerülő földek a felét sem biztosítják annak, amit igényeltek. — Hát honnan vegyünk? — csa­pott az asztalra Paksi bácsi — a bolt­ból, kilószámra?!... — Márpedig földnek lenni kell! — erősködtek a többiek, — mert a pro­letárdiktatúra hatalmát falun csak akkor tudjuk megszilárdítani, ha földhöz juttatjuk a nincsteleneket, nemcsak ígérünk, hanem adunk is. Emberek vagyunk TANÁCSKOZTÁRSASÁö!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom