Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

*4 Világ proletárjai, egyesüljetek ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP r XV. évfolyam 31. szám Ara 50 fillér 1959 február 6, péntek A becsület a tét Önkritika Hibridkukorica vetés — nagyobb termés A világ minden tájáról j Századok tűnnek majd el, de sohasem fog elhalványulni hősi korszakunknak - a szocializmus és a kommunizmus építése korszakának dicsősége Befejezte tanácskozását az SZKP XXI. kongresszusa Moszkva (TASZSZ) A kongresszus csütörtök délelőtti ülése Frol Kozlovnak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségi tagjának elnökletével nyilt meg. Az első felszólaló Pjotr Seleszt, a kievi területi pártbizottság titkára volt. Kijelentette: A terület dolgozói az 1959. évi terv megvalósításában máris jelentős eredményeket értek el. Hét esztendő alatt — mondotta Seleszt — a kievi terület vállalatai a termelés növekedésének csaknem 65 százalékát a munkatermelékenység fokozásával érik majd el. A következő szónok — Jevgenyij Koluscsinszkij, az omszki (Nyugat- Szibéria) területi pártbizottság titká­ra többek között a terület mezőgaz­dasági fejlesztésének távlatairól be­szélt. 1958-ban a terület kolhozai­nak jövedelme az 1953. évihez képest három és félszeresére emelkedett. Ez lehetővé tette, hogy megkezdjék a falvak széleskörű újjáépítését és rendezését. A falvakban ezer számra épülnek a gazdasági épületek, ame­lyek a legkedvezőbb feltételeket te­remtik meg a kolhozparasztok mun­kájához. Uj klubok, kórházak, isko­lák, könyvtárak, lakóházak épülnek. Koluscsinszkij kijelentette, az omszki kolhozparasztok vállalják, hogy a hétéves terv hústermelési feladatait három esztendő, a gabona­termelési feladatokat pedig három­négy esztendő alatt teljesítik. Konsztantyin Osztrovityanyov aka­démikus felszólalásában elemezte a kommunista társadalom általánosan kibontakozó építése időszakának több olyan elméleti problémáját, amelyet Nyikita Hruscsov beszámolója fel­vetett. Osztrovityanyov állást foglalt amel­lett, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia gazdaságtan! intézete te­remtsen szorosabb kapcsolatokat az állami tervbizottsággal, a népgazda­sági tanácsokkal és az ország többi népgazdasági intézményével. A köz­gazdászoknak a kommunista építés gyakorlatában felmerülő feladatok alapján kell végezniök kutatásaikat — mondotta. Jakutföld — mint ahogy a geoló­giai feltáró munkák bizonyítják — az ország egyik leggazdagabb terü­lete. Hárommillió négyzetkilométer­nyi területén — amely a Szovjetunió egész területének hetedrésze — gaz­dag ásványi kincseket — szenet, ónt, vasércet, gyémántot, aranyat, ritka- ós szórványosan előforduló eleme­ket találtak. Szemjon Boriszov, a jakul, terüle­ti pártbizottság első titkára közölte, hogy Jakutia dolgozói elhatározták: 1965-re a gyémánttermelést 1958-hoz képest nem 14-szeresére növelik, mint ahogy a hétéves terv ellenőrző számai előirányozzák, hanem húsz­szorosába. A szónok kiemelte, hogy Jakutiá népeinek kultúrája rendkí­vül gyorsan fejlődik. Minden tízezer lakos közül 77 főiskolai tanulmányo­kat folytat. Az Egyesült Államok­ban ezzel szemben minden tízezer lakosra hatvan, Angliában 37, Fran­ciaországban 27. Nyimat-Németor- szágban 24 főiskolai hallgató jut. Ylitviu akadémikus felszólalásával véget éri a vita a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének 1959—1965. évi ellenőrző számai felett Mark Mityin akadémikus, a Po­litikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Országos Társaság vezető­ségének elnöke felszólalásában kije­lentette: A kongresszusi beszámoló megmu­tatta, milyen korlátlan lehetőségek nyílnak a kommunizmus építése so­rán az ország termelőerői, a tudo­mány és a technika fejlesztésére. Ebben a megvilágításban különösen nyilvánvalóvá válik Malenkov, Ka- ganovics, Molotov, Bulganyin és Se- pilov pártellenes csoportjának szé­gyenletes bukása, egyre szembetű­nőbben mutatkozik meg a párt marxista-leninista vonalának teljes diadala. Mityin utalt rá, hogy Hrus­csov a szocialista állam kérdésének továbbfejlesztésével — különösen az­zal a szereppel kapcsolatban, ame­lyet a szocialista államnak a kom­munizmus általánosan kibontakozó építése időszakában be kell töltenie, továbbá a társadalmi szervezetek­nek az ország irányításában megnö­vekvő szerepére vonatkozó fejtege­tésével — igen értékesen gazdagítot­ta az elméletet. Lenin azt tanította — folytatta a szónok —, hogy az igazi politika ott kezdődik, ahol milliók vesznek részt benne. A több mint kétszáz millió lakost számláló Szovjetunióban a la­kosság legszélesebb rétegeit bevon­ják az államügyekbe. Erről tanúsko­dik például, hogy a hétéves terv el­lenőrző számainak vitájában körül­belül 70 millió ember vett részt. Mityin akadémikus foglalkozott Hruscsov beszámolójának, a kommu­nizmus felé vezető utat megvilágító más elméleti tételeivel is. E tételek közé sorolta a kolhozépítés problé- máinak kidolgozását. Kijelentette, hogy a hétéves, tervben megoldódik az a kérdés is, hogyan lehet elvezet­ni ,a kolhozparasztok tízmillióit a kommunizmushoz. Mityin akadémikus befejezésül hangsúlyozta, hogy Hruscsov beszá­molója kifejtette a marxista-leni­nista humanizmus nemes és nagy­szerű koncepcióját, amelyet a világ békéjéről való gondoskodás hat át. Mityip akadémikus felszólalásával végétért a vita a Szovjetunió népgaz­dasága fejlesztésének 1959—1965. évi ellenőrző számai felett. Az elnök bejelentette, hogy a hét­éves tervről szóló beszámoló vitá­jában 86-an szólaltak fel. Rövid szünet után Nyikita Hrus­csov, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke záróbe­szédet mondott. N. Sz. Hruscsov záróbeszéde az SZKP XXI. kongresszusán N. SZ. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára kongresszusi zárószavában rámuta­tott, hogy a kongresszus munkája ékesszólóan bizonyította a párt töké­letes összeforrottság'át és egységét, a pártszervezetek és az összes kommu­nisták nagyfokú aktivitását, A Szov­jetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának — mondotta Hrus­csov elvtárs — teljes joggal adták a »kommunizmus építőinek kongresz- szusa« nevet, mert ez a kongresszus jelzi, hogy hazánk fejlődésének új tör­ténelmi szakaszába — a kommunis­ta társadalom általánosan kibonta­kozó építésének időszakába lép. A kongresszus megmutatta a marxiz- mus-Ieninizmus eszméinek páratlan alkotóerejét, eleven, elszakíthatatlan kápcsolatatát a kommunizmus ragyo­gó épületén dolgozó néptömegek gya­korlatával. Hruscsov bejelentette, hogy a párt Központi Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa figyelembe ve­szi azokat az óhajokat és javaslato­kat, amelyeket a kongresszusi fel­szólalások tartalmaztak. Az állami tervbizottságot, a köztársasági és más helyi szerveket meg kell bízni annak a tömérdek gyakorlati javas­latnak a figyelmes tanulmányozásá­val, amelyek a dolgozóktól érkeztek az ellenőrző számok megvitatása so­rán. E szerveknek intézkedniük kell, hogy a javaslatok a gyakorlatban is megvalósuljanak. Hruscsov' a továbbiakban megje­gyezte, hogy a 72 külföldi kommu­nista és munkáspárt kongresszusi küldöttségeinek felszólalása és a testvérpártoknak a kongresszushoz intézett üdvözlő üzenetei megindító módon tolmácsolták azt a nagy bizal­mat és őszinte rokonszenvet, amelyet a szocialista országok dolgozói és a haladás hívei világszerte táplálnak az SZKP és a Szovjetunió iránt. A testvérpártok üdvözletei, képvi­selőik találkozói kongresszusunk kül­dötteivel, Moszkva dolgozóival, nagy­szerűen megmutatták a nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxiz- mus-leninizmuson alapuló egységét, erejét és összeforrottságát. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára szívből jövő köszönetét mondott a testvérpártoknak az üd­vözlésekért. Pártunk és a szovjet nép — mon­dotta Hruscsov — nemzetközi köte­lességének tartja, hogy állandóan erő­sítse a világ dolgozóihoz és demokra­tikus erőihez fűződő barátsága és a proletárszolidaritás szálait, erősítse a hatalmas szocialista tábort, fáradha­tatlanul harcoljon a népek békéjéért. Hruscsov hangsúlyozta: A kong­resszus munkájában a pártnak, az egész szovjet népnek az az eltökélt szándéka fejeződött ki, hogy valóra- váltja a kommunista építés tervét. Kifejeződött az az óhaja, hogy min­dent megtesz a béke fenntartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséért. Ez kongresszusunk legfontosabb jellem­ző vonása — hangsúlyozta Hruscsov. — Még a hidegháború híveinek is meg kellene látniok, ha tárgyilagosan értékelnék az eseményeket, hogy az a terv, amelyet kongresszusunk elfo­gad, békés együttélésre, a világbéke megszilárdítására irányul. Ezután a mai nemzetközi helyzet néhány kér­dését érintve, Hruscsov a következő­ket mondotta: — Világszerte nagy változások tör­téntek. Egyes országok a szocialista világrendszerhez, mások az imperia­lista világrendszerhez tartoznak. Vannak azonban olyan országok is, amelyek nem szocialisták, de nem sorolhatjuk őket az imperialista rend­szer országaihoz sem. Ezek az orszá­gok felszabadító harcban kivívták függetlenségüket, s a kapitalista fej­lődési szakasz elkerülésével saját út­jukon akarnak járni, hogy lerázva a gyarmati igát, más alapon kezdjék meg társadalmuk építését. Ezeknek az országoknak sok kép­viselője hangoztatja, hogy ők szoci­alizmust akarnak építeni. Igaz, hogy nehezen ejtik ki a »kommunizmus« szót, s nem mindig világos, mit je­lent az ő elképzelésükben a szocializ­mus. Kétségtelen azonban, hogy ezek a személyiségek jóindulatúak a szo­cialista országok iránt, nem ellenfe­leket látnak bennük, nem úgy tekin­tik a szocialista országokat, mint amelyek szemben állnak az ő törek­vésükkel. tudniillik, hogy imperialis­ták és gyarmati elnyomás nélkül építsék fel új életüket. Ezért a szo­cialista országok jó, baráti viszonyt teremtettek az ilyen államokkal, kö­röttük normális gazdasági kapcsola­tok fejlődnek. Együtt száiiunk síkra á békéért és a népek biztonságáért, az atom és a hidrogénfegyver eltiltásáért, együtt harcolunk az imperialisták gyarma­tosító politikája ellen. A gyarmati és félgyarmati országok többsége már nem az imperializmus tartaléka A jelenlegi erőviszonyok elemzé­séből adódik az az egyik legfonto­sabb következtetés — mutatott rá Hruscsov —. hogy a gyarmati és fél­gyarmati országok többsége már nem az imperializmus tartaléka és hátországa, holott, nemrég még az volt. Ezenkívül figyelembe keil ven­nünk. hogy a kapitalista országok dolgozói — a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és jórészt az értel­miség is — minden erővel igyekszik megőrizni a béliét, s életkörülmé­nyeik megjavítására törekednek. Helyeslik a szocialista országok békeszerető politikáját. A kapitalista országokban a kommunista párton •kívül vámnak szocialista és munkás­pártok is, s a munkások és parasztok egy fés2e ezeket követi. S bár e pár­tok politikai és ideológiai nézetei él­téinek a marxista—leninista pártok nézeteitől e pártok tagjainak több­sége a bélve híve. Ezekben a kérdé­selvben tehát találkozhatnak erő­fesz! téseimk. Következésképpen az imperialistáknak nem - Lehet táma­szuk a kapitalista országok dolgozói- maik tömegeiben, hiszen e tömegek létérdeke a béke megőrzése és meg­szilárdítása. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen és állha­tatosan békeszerető politikát folyta­tott és folytat ezután isi A hétéves terv végrehajtásának oroszlánrésze lesz korunk legfontosabb problémá­jának —* az egyetemes béke meg­őrzésének megoldásában. Békés versenyt akarunk a kiapi ta_ lista országokkal — mondotta. — A termelőerők fejlesztésében, az ország gazdasági jjotenciáljárnak fejlesztésé­ben. a nép anyagi és kulturális jó­létének fokozásában akarunk verse­nyezni. Azt akar juk, hogy a verseny­ben mindegyik rendszer megmu­tassa gazdasági és szellemi erőit. Véleményünk szerint az a haladó társadalmi rendszer, azé a rendszeré a jövő. amely az anyagi javakból többet, ad a népnek, amely a szellemi fejlődés korlátlan lehetőségeit Bizto­sítja a nép számára. A dömtőbírák legyeinek a népek, ők döntsék el. melyik rendszer jobb.' Bizonyosak vagyunk, hogy a népek helyesen választanak, s a választást úgy ejtik meg, hogy nem robbanta­nak lei háborút az államok között, nem vetnek be hidrogén- és' atom­bombákat. Dulles minden alap nélkül azt állította, hogy a Szövjetunió folytatni akarja a ^ hidegháborút“ Hruscsov foglalkozott Eisenhower amerikai elnök. Nixon alelnök, Dul­les külügyminiszter és mások leg­utóbbi beszédeivel. & megállapította, hogy e beszédek valamiféle óvatos­ságra intenek, a kétely magvait hin­tegetik, visszatérnek a régi harcias szóhasználatihoz, az olyasféle kijelen­tésekhez. amilyeneket Dulles úr a január 27-i sajtóértekezleten enge, dett meg magának. Dulles minden alap nélkül azt állította, hogy a Szovjetunió folytatni akarja a. »hi­degháborút«. s amikor az Egyesült Államokkal való normális kereske­delem fejlesztését javasolja, valójá­ban arra gondol, hogy önmagának és a nemzetközi kommunizmusnak még kedvezőbb feltételeket teremtsen a tőkés országok ellen vívott »hideg­háborúhoz«. — Ilymódon — folytatta Hruscsov — az Egyesült Államok bizonyos kö­rei meg akarják szüntetni orszá­gaink viszonyának bizonyos felmele­gedését amely pedig a legutóbbi időben különösen A. I. Mikojan amerikai jó fogadtatásával kapcso­latban már megkezdődött. Az amerikai katonai vezetőik és államférfiak gyakran hangoztatják, hogy az Egyesült Államok adottsá­gai katonai szempontból kedvezőb­bek a Szovjetunió körülményeinél mert az Egyesült Államok Európá­ban és Ázsiában a haditámaszpontok egész hálózatával rendelkezik, s e támaszpontokat felhasználja arra. hogy csapást mérjen országunkra. A Szovjetuniónak viszont — szerintük — még kevés interkontinentális raké­tája van. így hát a háború — véle­ményük szerint — az Egyesült Álla­mokra nézve nem fe olyan veszélyes. MacElroy, az Egyesült Államok had­ügyminisztere például a napokban kijelentette, hogy az Egyesült Álla­mok a Szovjetunió határai közelé­ben lévő szövetségeseinek területé-, ről kiindulva folytatna hadművele­teket, a Szovjetunió viszont csak a saját területéről kilőhető rakétáiban bizakodhatnék. Feltételezzük — jegyezte meg Hruscsov —. hogy az angolok, a franciák a németek, a törökök, a- görögök, az olaszok és a többi ország népei, amelyeknek területén ameri­kai haditámaszpontok vannak, fon­tolóra vették, mivel kecsegteti őket ez az amerikai elképzelés. Az amerikai államiért iák készek szövetségeseiket feláldozni., szűk ér­dekeik kedvéért, mit sem törődnek az emberiség sorsával. Kútár maga­tartás ez. az emiberkeresíkedo'k poli­tikája. akik a meggazdagodáséi't nemcsak barátaikat, de még saját édes atyjukat is eladnák. Mondanom sem keli. hogy ez a politika idegen a mi népünktől, szov- , jet államunktól, idegen a munkás- osztálytól, a marxizmus—leninizmug híveitől. Mi következetesen harco­lunk a háborús veszély elhárításáért, az atom- és hidrogénfegyver eltil­tásáért és a velük folytatott kísérte­tek megszüntetéséért:, s azért., hogy az Egyesült Államokkal. Angliával, Franciaországgal, és a többi nyugati országgal minden életf ontosságú kér­désben kölcsönösen, elfogadható meg­egyezést kössünk. Harcolunk az egész világ békéjéért, mert mt nem­zetiségétől. bőre színétől vagy val­lásától függetlenül nagyra becsüljük az embert. Véleményünk szerint bű­nös dolog lenne egyes emberek v egyes népek boldogtalanságára és szenvedésére építeni mások jólétét. ügy vélem, itt az ideje, hogy az amerikai katonai szakértők ne épít­senek többé arra az illúzióra, hogy háború esetén az Egyesült Államok területe sértetlen marad. Ez már régóta nem felel meg a valóságnak, csupán az amerikai tábornokok vágyálma. A valóságban a Szovjetuniónak meg vannak az eszközei, hogy a föld­kerekség bármely pontján csapást mérjen az agresszorokra. Mi nem a levegőbe beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy megszerveztük az (Folytatás a Z, oldató»)

Next

/
Oldalképek
Tartalom