Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

r Befejezte tanácskozását az SZKP XXI, kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) interkontinentális ballisztikus löve­dékek sorozatgyártását. Nem is azért mondjuk ezt, hogy megfenyegessünk valakit, hanem, hogy rávilágítsunk a dolgok valóságos állására. — A nemzetközi feszültség enyhí tése szempontjából — állapította meg Hruscsov — különösen fontos az Egyesült Államok és a Szovjet­unió viszonyának megjavítása. Nem is olyan régen még eléggé éleshan- •jgú üzenetváltások zajlottak le a Szovjetunió kormánya és az Ameri­kai Egyesült Államok kormánya kö­zött. Ennek az a magyarázata, hogy a nemzetközi helyzet igen éles prob­lémáiról van szó. Mindez immár a múlté. A jövőbe kell tekintenünk. Ami a szovjet kor­mányt illeti, mi minden lehetőt megteszünk a nemzetközi feszültség enyhítéséért, s azért, hogy nemzet­közi kapcsolataink egyre javuljanak. Hisszük, hogy az Egyesült Államok elnöke és többi vezetője — ha va­lóban békét akarnak, mint ahogyan A. I. Mikőjannal beszélgetve mond­ták — elismeri az államok békés együttélésének szükségességét és ezen az alapon építi ki kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Hruscsov megjegyezte, hogy jó emlékekkel gondol vissza 1955 nya­rára, amikor Genf ben találkozott és -többször is elbeszélgetett Eisenhower úrral. Az a véleményem alakult ki •— mondotta —, hogy bár Eisenhower úr tábornok nem tartozik azok közé a katonák közé, akik ha vitás kér­dések megoldásáról van szó, csupán ágyukra számítanak és minden prob­lémát fegyveres erővel szeretnének eldönteni. Eisenhower többször kije­lentette, arra törekszik, hogy meg­akadályozza a háborút. Mi ezt érté­keljük, s reméljük, hogy nyilatkoza­tai a gyakorlatban tettekben is kife­jezésre jutnak. Mikojan elvtárs amerikai utazása feljogosított arra a reményre, hogy országaink viszonyában „felmelege­dés’* következik, hogy tovább fejlő­dik az érintkezés és a kapcsolat. Úgy látszik, egyes politikusoknak ez nem tetszik, ezért megkísérlik, hogy csökkentsék azt a jó hatást, amelyet Mikojan elvtárs utazása az Egyesült Államok közvéleményére gyakorolt. Hruscsov utalt ezután Eisenhower január 28-i sajtókonferenciáján el­hangzott egyik kijelentésére; amely szerint Hruscsovnak Mikojanéhoz hasonló amerikai utazása lehetetlen, Hruscsov megjegyezte: — Ez aztán már csakugyan telje­sen váratlan következtetés. Ez már afféle megkülönböztetés. Az egyik em­ber élvezheti a mindenki számára közös jogokat, a másiktól megtagad­ják ezeket. Szeretném, ha szavaimat helyesen értelmeznék. Egyáltalán nem készülök vízumot kérni ilyen utazásra. Nekünk sok a munkánk. Ezenkívül rengeteg meghívásom van, s arra is nehezen tudok időt szakítani, hogy ezeknek eleget tegyek. így tehát nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok­ba szeretnék utazni, hanem egészen másból: az emberi, jogról. Érthetet­len, milyen vétkek miatt foszt meg az elnök attól a lehetőségtől, hogy részem legyen abban, amit mások megkaphatnak, akik/«ellátogatnak az Egyesült Államokba. Ami a szovjet embereket illeti, mi másként ítéljük meg az ilyen kérdé­seket. Mi örülünk, ha más országok­ból akár politikusok, akár turisták utaznak hozzánk, s ha az el­nök úr úgy döntene, hogy ellá­togat hozzánk, kormányunk és a szovjet nép őszinte vendégszeretettel fogadná. Magával hozhat bárkit, akit csak akar, mindnyájan kedves ven­dégek lesznek. Nézze meg az elnök úr a Szovjetunió térképét és válasz- sza ki hazánknak azokat a terüle­teit, amelyeket meg szeretne tekin­teni. Nagy a mi hazánk, sok itt az érdekes hely, van hová elmennie és van mit megtekintenie. Kétségtelen, hogy ez a látogatás mindkét ország szempontjából hasznos lenne, s az Egyesült Államok és a Szovjetunió népei egyaránt helyeselnék. Mi meg­hívjuk őt, s még a kölcsönösséghez sem ragaszkodunk — jelentette ki Hruscsov. A kormányoknak akarniok kell a hidegháború megszüntetését az országok bejuthassanak a szabad városba. Azzal is egyetértünk, hogy a szabad város státusának szavatolá­sában vegyen részt az Egyesült Nemzetek Szervezete, s készek va­gyunk megtárgyalni, milyen formá­ban kapcsolódhatna bele az ENSZ Hruscsov ezután a berlini kérdés­ről és a német békeszerződés meg­kötésének kérdéseiről beszélt. Hang­súlyozta, ha e kérdéseket a szovjet javaslatok szerint oldják meg, egyik fél sem jut anyagi előnyökhöz, vi­szont létrejönnek a feltételek a hi­degháború megszüntetéséhez, a le­szerelés megoldásához, olyan állam­közi kapcsolatok megkötéséhez, ame­lyek kiküszöbölnék a háborút, mint ö vitás kérdések megoldásának esz­közét. A kormányoknak akarniok kell a hidegháború megszüntetését. Minde­nekelőtt meg kell érteniük, hogy egy bolygón élünk, s e bolygónak — a technika mai igen fejlett színvonalát tekintve: meglehetősen korlátozot­tak a méretei. Ezért elővigyázatos­nak kell lenniök és mindent el kell követniük, hogy békésen élhessünk egymás mellett. — Mi csak egyet akarunk — mon­dotta Hruscsov —, hogy minél előbb befejezzük a „hidegháborút'’. Ha pedig önök Dulles úr, úgy akarják, akkor mi a „hidegháború” befeje­zése végett hajlandók vagyunk elis­merni az önök „győzelmét” ebben a népek számára felesleges háborúban. Uraim, tartsák magukat „győzte­seknek”, de fejezzék be mielőbb ezt a háborút. — A Szovjetunió — mondotta Hruscsov — megtette a kezdeménye­, ző lépést, előterjesztette a német békeszerződés tervezetét. Ha az Egyesült Államoknak vannak meg­jegyzései ehhez a tervhez, vagy va­lamilyen . külön kívánságai, ame­lyeknek tükröződniök kellene a szer­ződésben, senki sem akadályozza, bogy kifejtse elképzeléseit. Éppen ezért javasoljuk, hogy tartsunk bé­kekonferenciát. Hruscsov kijelentette, hogy a nyu­gatberlini helyzet hasonló egy pus­kaporos veremben égő kanóchoz, vagy egy időzített bombához, amely­nek gyujtószerkezete bármely pilla­natban kiválthatja a robbanást. Miért tartsuk fenn ezt a helyzetet? •*- mondotta. — Nem lenne jobb el­oltani a kanócot, eltávolítani az idő­zített bombát? Nehéz volna más megoldást találni, amely megfelelne mindkét német állam érdekének és ugyanakkor nem lenne sértő és nem lenne káros a többi érdekelt állam szempontjából sem. Most ilyen meg­oldás lehet, hogy tegyük Nyugat- Berlint-szabad várossá. Ezért készek vagyunk az Egyesült Államokkal, Angliával és Franciaor­szággal közösen, olyan szabályzatot kidolgozni, amely szavatolná Nyugat- Berlin normális fejlődését, e város kapcsolatát mindazokkal az orszá­gokkal, amelyekkel kapcsolatot akar lenntartani, továbbá azt* hogy ezek ebbe az ügybe. Nézetünk szerint, ha Nyugat-Berlin demilitarizált szabad város lesz,- éz megteremti más vitás kérdések megoldásának feltételeit is, s elősegíti, hogy megszilárduljon Európa és következésképpen az egész világ biztonsága. Hruscsov á kongresszus szónoki emelvényéről felhívta a német né­pet, támogassa az európai béke és a népek biztonsága megszilárdítására irányuló javaslatokat. —- Reméljük — mondotta —, hogy a n^roet munkások, parasztok, értel­miségiek. valamint a nyugat-német­országi pártvezetők, a Német Szövet­ségi Köztársaság államférfiai megér­tik, mekkora felelősség hárul rájuk, hogy milyen irányú lesz Nyugat- Németország fejlődése; vajon a há­borús konfliktusok tűzfészkeinek fenntartása irányában halad-e, vagy a tűzfészkek megszüntetése irányá­ban, azzal a,céllal, hogy megtisztul­jon az út az államok barátig kapcso­latainak kialakulása előtt, attól füg­getlenül, hogy milyen az államok társadalmi rendszere. Ha megszűnik a jelenlegi fe­szültség és az NSZK kormánya fej­leszti gazdasági kapcsolatait a Szov­jetunióval, a Kínai Népköztársaság­gal és a többi szocialista országok­kal, a világ minden országával, ak­kor a német nép még több lehetősé­get talál erői hasznosítására. Fej- lesztheti gazdasági életét, fokozhatja jólétét, megsokszorozhatja nemzeté­nek anyagi és szellemi gazdagságát. — Adenauer úr kijelenti — foly­tatta Hruscsov —, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság nem hajlandó együttműködni a Szovjetunióval, ha csak meg nem fizetjük az együttmű­ködés árát. Kancellár úr, ne nézze úgy a politikát, mint a szatócs a fű­szerüzletet. Nincs mit megfizetnünk, nem vagyunk adósaik. Szeretnők, ha megértené: A Német Szövetségi Köz­társaság szempontjából nem lehetsé­ges más, ésszerű politika, csupán az, ha békésen együttműködik keleti és nyugati szomszédaival egyaránt. Sem saját erejükkel, sem szövetségeseik segítségével nem szüntethetik meg Kelet-Németországban a szocialistá rendszert — jelentette ki Hruscsov. Az adott történelmi pillanatnak megfelelő reálpolitika talaján kell állni. Készek vagyunk meghallgatni javaslataikat. Ha javaslataik éssze­rűek lesznek, szívesen leülünk önök­kel a tárgyalóasztalhoz, hogy meg­vizsgáljuk az Önök "javaslatait is, meg a sajátjainkat is, s így megtalál­juk a megegyezés kölcsönösen elfo­gadható alapját, s egyezményt írjunk alá. A Szovjetunió nem ellenzi a szabad választásokat, ha mindkét állam lakosai beleegyeznek, s ha harmadik fél nem avatkozik he Ha önök feltételül szabják a Né­met Demokratikus Köztársaság meg­szüntetését és bekebelezését, a Né­met Demokratikus Köztársaságban a dolgozók által kiharcolt szocialista vívmányok megszüntetését, akkor mi az efféle kikötésekről még csak nem is tárgyalunk. Ha erről tárgyalnánk, olyan tevékenységre vállalkoznánk, amelyre illetéktelenek vagyunk, mert ez mások ügyeibe való beavatkozás lenne. Hruscsov kijelentette, hogv a Szovjetunió nem ellenzi a szabad választásokat, ha mindkét német állom lakosai beleegyeznek, s ha harmadik fél nem avatkozik bele az ilyen választásokba. — Hiszen feltételezhető — mon­dottá Hruscsov —, hogy bizonyos idő múlva a németek szabad választáso­kat akarnak tartani, hogy Nyugat- Németországban a kapitalista rend­szert megszüntessék. Adenauer kan­cellár úgy látszik érré mégcsak nem is gondol, pedig ez a változat is le­hetséges. Ám ez a németek dolga. Hruscsov az atom- és hidrogén- íegyver-kísérletek megszüntetéséről szólva kijelentette, úgy látszik, hogy a Szovjetunió partnerei az e kérdés­ről immár három hónapja tartó genfi tárgyalásokon célul tűzték ki a meg­egyezés meghiúsítását. Sok jelből vontuk le ezt a következtetést. Először is: Az Egyesült Államok Anglia teljes támogatásával kísérle­tet tett. hogy voltaképpen semmivé tegye a szakértők genfi, tanácskozá­sán tavaly nyáron elért liasznos eredményeket. Az amerikai kor­mány kezdetben helyeselte a szak­értők következtetéseit, de aztán váratlanul kijelentette, hogy valami­féle »-új adatok« vannak, s ezek sze­rint a föld alatti nukleáris robban­tásokat állítólag nehezebb észlelni, mint korábban gondoltak. Valójában éppen fordított a helyzet: idővel egyre könnyebb lesz bármiféle nuk­leáris robbantás észlelése, mert az ellenőrzés technikája állandóan tö­kéletesedik. « Ugyancsak az egyezmény megkö­tésének meghiúsítását szolgálják azok a követelések is. amelyeket az Egyesült Államok és Anglia tá­masztott, amikor a kísérletek meg­szüntetését kimondó szerződés ellen­őrzési rendszeréinek létrehozásáról folytattunk tárgyalásokat. Azt akar­ják, hogy a robbantást észlelő állo­mások személyzete csakis külföl­diekből kerüljön ki, s így a külföldi felügyelők akadálytalanul utazgat­hassanak a szerződés tagállamainak egész területén. * Céljuk az is. hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyben az ellenőrző bizottság az említett állomások és felügyelőik jövendő felettes szerve, a nyugati országok képviselőinek egyszerű szavazattöbbségével a Szovjetunió biztonságát érintő hatá­rozatokat erőszakolna ki. | — Ebbe sohasem egyezünk bele — jelentette ki Hruscsov. — Ha telje­sítenék azokat a követeléseket, ame­lyeket most az Egyesült Államok és Anglia küldöttsége Genfben támaszt, annyit jelentene beleegyezünk, hogy területünkön a nyugati hatalmak valóságos kómihálózatot szervezze, nek meg. — Azt mondhatják egyesek — folytatta Hruscsov —. hogy az Egye­sült Államok és Anglia előterjesz­tette javaslatait, s ezek szerint meg­engedi, hogy saját területén is ugyanilyen ellenőrzési rendszeri lé­tesítsenek. Ez talán igaz is. de ne­künk semmi szükségünk nincs rá. hbgy az ő területükön felderítést végezzünk, mert nem célunk a há­ború. Nekünk nincs katonai támasz­pontunk az Egyesült Államok körül, sem Mexikóban, sem Kanadában, sem az Egyesült Ál la mokkái szom­szédos egyéb országokban. A Szovjetuniónak egyáltalán nincs semmiféle katonai támaszpontja más államok területén mivel vélemé­nyünk szerint efféle támaszpontok létesítése — különösképpen saját te­rületeinktől hetedhét országon is túl — nem más mint háborúra, agresz- szióra való készülés. A nyugati hatalmak katonai tá­maszpontokkal vettek körül bennün­ket. s ma már arra törekszenek, hogy a mi területünkön is katonai hírszerzési támaszpontokat létesítse­nek és hogy joguk legyen a szovjet terület berepülésére, e felderítés segítségéve] tehát kiválaszthassák a legmegfelelőbb pillanatot, amikor katonai támaszpontjaikat hazánk ellen működésbe hozhatják. Szeret­nék, hogy e tervek megvalósításában mi még segítsük ís őket. Nem volna egy kicsit zsíros a falat? Azt akarjuk, hogy a nukleáris kí­sérletek megszüntetését jói lehessen ellenőrizni, de nem engedjük meg, hogy a nyugati hatalmak az ellen­őrzés örve alatt megsértsék hazánk szuveréni fását. Ha az Egyesült Államok és Anglia lemond ésszerűtlen követeléseiről, akikor a Szovjetunió hajlandó min. den feltételt biztosítani, hogy a kül­földi képviselőik részvételével meg­alakuló ellenőrző állomások eredmé­nyesen működhessenek, hogy a mű­szaki berendezést felállítsák és ki­szolgáló személyzetének működését biztosítsák. Ezután Hruscsov megállapította, amikor a Szovjetunió partnerei a genfi tanácskozásom szándékosan el fogadba táti an javaslatokat terjesz­tenek élő, nyilván rrjeg akarják hiú­sítani e kérdés megoldását; amint ezt a váratlan támadás megelőzésé­nek kérdésével is tették, s így annak megoldását voltaképpen befagyasz­tották. Úgy látszik, a kísérletek megszün­tetésével foglalkozó értekezleten is bizonyos ideig folytatni szeretnék az időhúzást, hogy közben előkészítsék a közvéleményt a tárgyalások ku­darcára, s így végleg meghiúsítsák e rendkívül fontos kérdés megoldá­sát. »Én csak örülnék annak — fűzte hozzá Hruscsov —. ha feltételezé­seim nem válnának valóra.« — Ami a Szovjetuniót illeti — mondotta — még egyszer szeretném kifejezni óhajunkat, hogy egyezzünk meg mielőbb a nukleáris kísérletek megszüntetésében. Bármikor készek vagyunk e kérdésről olyan szerző­dést aláírni, amely ésszerű feltétele­ken alapul és biztosítja a robbantá­sok kellő ellenőrzését. Ezután Hruscsov megállapította, hogy a kongresszusi* küldöttek be­szédét és a testvéri kommunista és munkáspártok küldötte' nefc üdvözlő szavait a teljes egyetértés, a nemzet­közi szolidaritás, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom vala­mennyi kérdésében a nézeteik egy­sége jellemezte. Rámutatott, hogy a jugoszláv rezivionisták rendkívül in­gerülten reágáltak a kongresszus munkájára. A jugoszláv sajtóban olyan cikkek jelentek meg. amelyek esetlen próbálkozásaikkal israzolni szeretnék a revizionista politikát, el szeretnék titkolni a jugoszláv nép előtt hogy a Szovjetunió együttmű­ködésre törekszik Jugoszláviával, el akarják ferdíteni a Jugoszlávia és a szocialista országok viszonyában ki­alakult tényleges helyzetet. A jugo­szláv vezetők revizionista politiká­jukkal igyekeznek megbontani a munkásosztály forradalmi erőinek a dolgozóik létérdekeiért vívott harc­ban kialakult egységét. Hogy milyen szennyes, provokatív fogásokhoz folyamodnak a jugoszláv revizionisták abban az igyekezetük­ben. hogy megbontsák a szocialista országok egységét, erről tanúskodik az a tény. hogy Humphrey amerikai szenátort hívták tanúként a »Szov­jetunió és a Kínai Népköztársaság nézeteltéréseiről« terjesztett kohol­mányaik igazolására. Egyenesen nevetséges az a feltétele­zés — folytatta Hruscsov —; hogy én bármilyen bizalmas viszonyt tart­hatnék feriin egy olyan emberrel, aki 20 esztendős, harcos kommunista-, ellenes múltjával dicsekszik. Min­denki, aki egv kicsit is tájékozott a politikai kérdésiekben (marxista— leninista ismeretekről már nem is beszélve) megértheti, hogy Humph­rey vei lehetetlen bizalmasan beszél­getni a kommunista pártok politiká­jának kérdéseiről, s arról, milyen a viszonyunk legjobb barátainkkal: a Kínai Kommunista Párt vezetői­vel. Minthogy a jugoszláv sajtó elhall­gatta a jugoszláv nép iránt az SZKP XXI. kongresszusán kifejezett baráti érzéseinket — mondotta Hruscsov — ismét kijelentjük, hogy a szovjet nép és a Szovjetunió Kommunista Pártja a legbarátibb érzésekkel vi­seltetik Jugoszlávia testvéri népei és a jugoszláv kommunisták, az illega. litás és a partizán háború hősei iránt. A szovjet nép. a jövőben is arra törekszik, hogy együttműködjék Ju­goszláviával állami vonalon, az im­perializmus ellen,;-a békéért vívott harcban és minden olyan kérdésben, amelyekben álláspontunk megegye­zik majd. Hruscsov zárószavainak befejező • séül a következőket mondotta: »A XXI. kongresszus elfogadja a kommunista építés nagyszerű pro­gramját. Pártunkra, a hős szovjet népre nagy feladatok várnak. A hét. éves terv teljesítése olyan magaslat­ra emeli majd országunkat, hogy senkiiben sem marad kétség, milyen óriási fölényben van a kommuniz­mus az önmagát túlélt kapitalizmus­sal szemben. Büszkék vagyunk arra a nemze­dékre, amely lerakta a szocializmus első alapköveit és felépítette a szo­cializmus felséges épületét. Kortár. sa inikra vár. hogy valóra váltsák az emberiség álmát: fel kell építendők a kommunista társadalmat, a föld legigazságosabb társadalmát. Századok tűnnek majd él. de so­hasem fog elhalványulni hősi kor­szakunknak — p szocializmus és a kommunizmus építésé korszakának dicsősége.« A XXI. kongresszus ülésének befejezése A kongresszus küldöttei és a ven­dégek lelkes tapssal fogadták Nyikita Hruscsov zárszavát. Ezután a kongresszus egyhangúlag elfogadta a Hruscsov beszámolója alapján előterjesztett határozati ja­vaslatot és a Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaság-fejlesztési tervének ellenőrző számait. Nyikita Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára a XXI. kongresszus elnöksége nevében javasolta, hozzanak határozatot, hogy az SZKP soronlevő kongresszusát I960 helyett 1961-ben hívják össze. A kongresszus küldöttei egyhangúlag elfogadták ezt a határozatot. — A napirend kimerült, a határo­zatokat elfogadtuk — mondotta Hruscsov. — Engedjék meg, hogy az SZKP rendkívüli, XXI. kongresszu­sát — amelyet a nép a kommuniz­mus építése kongresszusának neve­zett el — bezárjam; A teremben felharsant az éljenzés; Valamennyien felálltak, a kongresz- szus küldöttei elénekelték a párt himnuszát, az Internacionálel. (MTI) Az SZKP XXI, kongresszusának határozata Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa egyhangú határo­zatot hozott Nyikita Hruscsovnak „A Szovjetunió népgazdasága fej­lesztésének 1959—1965. évi ellenőrző számairól” tartott beszámolója alap­ján. A kongresszus jóváhagyta Hruscsov beszámolójának téziseit és a kong­resszusi vita, valamint a téziseknek a kongresszust megelőző megtárgya­lása alapján eszközölt módosítások­kal és kiegészítésekkel elfogadta a hétéves népgazdaságfejlesztési terv ellenőrző számait. . Az SZKP XXI. kongresszusa tel­jés egészében jóváhagyta a párt Központi Bizottságának tevékenysé­gét, valamint nagyjelentőségű bel- és külpolitikai intézkedéseit. A határozat hangsúlyozza, hogy az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időszak a kommunista párt és a szovjet állam történetének egyik leg­fontosabb időszaka, amely megmu­tatta, milyen óriási jelentőségű volt a XX. kongresszus mind a Szovjet­unióban folyó kommunista építés, mind pedig az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s az egyete­mes béke megszilárdítása szempont­jából. A XXI. kongresszus határozatában jóváhagyta a Központi Bizottság 1957. júniusi teljes ülésének az egész párt és az egész nép által egyönte­tűen támogatott határozatait. E hatá­rozatokban a Központi Bizottság le­leplezte és ideológiailag szétzúzta Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bul- ganyin és Sepilov pártellenes cso­portját. A Központi Bizottság — hangsúlyozza a határozat — helyesen járt el, midőn a frakciósok és szaka- dárok megvetett csoportját határo­zottan elítélte és félreállította. Az SZKP XXI. kongresszusának határozata megállapítja, hogy a Szovjetunióban, amely megmutatta az emberiségnek a szocializmushoz vezető utat. olyan színvonalai értek el a termelő erők, a szocialista ter­melési viszonyok és a kulturális fej­lődés terén, hogy az lehetővé. teszi a kommunista társsűaiom építésének (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom