Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAO Vasárnap, 1.059. február 22. A SZOVJET KÖNYV ÜNNEPI HETÉRE A mQ8Var—szovjet barátság hónapja keretében ez évben is sor ke­* rul az immár hagyományossá váló „szovjet könyv ünnepe” meg­rendezésére, amely évről-évre jelentős eseménye kulturális életünknek. Ez alkalomból a könyvkiadó vállalatok újabb kiadásban adják ki neves orosz és szovjet írók nagysikerű műveit, nagyobb példány számban ke­rülnek 'az olvasókhoz a szovjet irodalom legújabb alkotásai is. A szovjet sssocialista-realista irodalom hazánkban is közismertté vált és az olva­sótábora egyre növekszik. Ez mindenekelőtt azért van, mert a szovjet irodalom szocialista eszményeket ad a világnak, s ezek az emberiség leg­nemesebb törekvéseit tükrözik. A szovjet írók országuk életéről és ta­pasztalatairól beszélnek, — országukról, amely felszabadította az embert és megnyitotta számára képességei harmonikus kifejlesztésének minden lehetőségét. Az ünnepi könyvhét tovább erősíti azokat a baráti szálakat, melyek a magyar népet a Szovjetunió népeihez fűzik. A magyar—szovjet baráti kapcsolatok között jelentős helyet foglalnak el a két nép irodalmi vonat­kozású, közös úton haladó célkitűzései. Ezek a kapcsolatok egymás iro- dolmi alkotásainak kölcsönös kiadásából, ezeknek népszerűsítéséből, az írók közös találkozásai alkalmával rendezett vitákból és eszmecserékből tevődnek össze. A szovjet és a magyar ngtpnek közösek a célkitűzései, s mivel az érdekek közösek, közösek a problémák is. Ez a közösség adja tartalmi alapját irodalmi kapcsolatainknak is. j\/t agyarországon a múlt század első felében indult meg az orosz iro­dalom iránti érdeklődés, a magyar olvasó először két nagy klasz- szikus, Puskin és Gogol nevével és műveivel ismerkedik meg. Az orosz próza nagymértékben elterjed s ez érthető is, mivel ebben az időben a prozairodalom terén világviszonylatban is az elsők között voltak. Turge- riyev, Lev Tolsztoj és Dosztojevszkij művei évről-évre óriási példány­számban jelentek meg magyarul, sőt azóta is, sok évtizeden át egyre újabb kiadásokban látnak napvilágot. A marxizmus—leninizmus arra ta­nít, hogy a szocialista társadalom kultúráját csak akkor, s úgy lehet meg­teremteni, ha előbb kritikus szemmel átdolgozzuk az emberiség évezre­dek alatt felhalmozott kulturális értékeinek egész tárházát. A szocialista társadalom művészete is a múlt nagy művészeteinek elsajátításán és kri­tikai feldolgozásán épül fel. Ebben á hagyatékban kiemelkedő helyet fog­lal e\ az orosz klasszikus irodalom, melyről Gorkij azt mondta, hogy a i>nyugati irodalmak közül egyetlen sem jelentkezett olyan kitörő erővel és gyorsasággal, a tehetség olyan hatalmas és vakító ragyogása közepette. Európában senki sem alkotott olyan nagy, világszerte ismert könyveket, senfci sem festett olyan csodálatos színeket, — olyan kibírhatatlanul súlyos körülmények között, mint a cári Oroszországban, Gorkij a múlt haladó orosz íróinak műveiben az emelkedett humanizmust, az élet igaz és hű ábrázolását, társadalmi eszményképeink fennköltségét, a népi felszaba­dító harccal való elszakíthatatlan kapcsolatot s azt az engesztelhetetlen, harcos magatartást értékelte, amellyel szembeszegültek mindannak, ami megcsontosodott és maradi, ami elnyomta és megnyomorította a nép életet. A századforduló éveiben hazánkban a régebbi orosz klasszikusok mellé egyenlő népszerűséggel zárkózik fel Csehov és Gorkij, akiknek a magyar olvasók különösen kedvelték színdarabjaikat és azokat az elbe­széléseiket melyekben az egyszerű orosz emberek életét mutatják be. A két világháború között vajon lehetett-e irodalmi kapcsolat a „For­radalom. Országa” és a Horthy-M agyar or szag között? Lehetett és volt is. Mindkét országban a harcos, haladó erők, az akkori nehéz körülmények között is előmozdították a két Xfép, a két irodalom legjobb képviselőinek kölcsönös bemutatását. Magyarországon néhány kiadó vállalkozott az orosz klasszikusok egyre újabb, egyre tömegesebb kiadására. S a cenzúra ravasz kijátszásával új, szovjet művek is megjelentek magyar nyelven, de alacsony, példányszámban, s a választék is kevés volt. /gyökeres változás következett be a két irodalom kapcsolatában a második világháború után, de már a háború alatt is. A szovjet kiadók és fordítók — a háború vérzivataros napjaiban — azt akarták be­bizonyítani, hogy a magyar nép nem azonos a szovjetellenes háborúba kényszerűéit szerencsétlen magyar katonákkal. Az volt a céljuk, hogy a magyar irodalom igazi arcát megmutassák és népszerűsítsék. S hogy fá­radozásuk milyen óriási eredménnyel járt, azt mindennél fényesebben bizonyítják azok a hatalmas példányszámok, mellyel a magyar írók köny­vei a Szovjetunióban megjelentek. A magyar könyvkiadás csak a felszabadulás után pótolhatta azokat a mulasztásokat, melyeket a múltban elkövettünk. A két világháború kö­zött csak elvétve szivárgott be a magyar könyvpiacra szovjet könyv, — tehát már 1945-ben nyilvánvaló volt a kiadók, fordítók és olvasók előtt, hogy több évtized szovjet irodalma számos olyan értéket tartalmaz, ame­lyet mielőbb meg kellene ismernünk. A hazai könyvkiadás lehetővé tette, hogy a magyar nép megismerhesse a szovjet irodalmat. S ma már dolgo­zó népünk nemcsak a nagy orosz kritikai realisták műveit forgatja és ismeri, hanem a szovjet írók — Gorkij, Solohov, Erenburg és mások = könyvei is mindennapi olvasmányaink közé tartoznak. MacMillan Moszkvába érkezett Moszkva (MTI) Hatold MacMillan, Nagy-Britan­nia miniszterelnöke, Selwyn Lloyd külügyminiszter, továbbá a kísére­tükben lévő nagyszámú szakértő szombaton délután repülőgéppel Moszkvába étkezett. Az angol miniszterelnök viszonoz­za N. Sz. Hruscsov 1956 tavaszi nagybritanniai látogatását. MacMil­lan moszkvai útját hatalmas érdek­lődés előzte meg. A vil^g közvéle­ménye azt várja a miniszterelnök látogatásától, hogy az előmozdítja a nemzetközi problémák megoldását, az angol—szovjet kapcsolatok meg- javulását. A nagy érdeklődés jele volt, hogy MacMillant útjára több mint száz külföldi újságíró, főként az angol sajtó, rádió és televízió tu­dósítója kísérte el. Két óra 55 perckor jelent meg a repülőtér felett a miniszterelnököt és kíséretét szállító különrepülőgép. Ugyanakkor érkeztek a repülőtérre a Szovjetunió Minisztertanácsának vezetői: N. Sz. Hruscsov, a Miniszterta­nács elnöke, F. R. Kozlov és A. I. Mikojan, a Minisztertanács el­nökhelyettesei, A. N. Koszigin, a Minisztertanács elnökhelyettese, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. Jelen volt a repülőtéren a Szovjet­unió Minisztertanácsának több más tagja, a külügyminisztérium vezető munkatársai. A repülőgép három óra előtt né­hány perccel ért földet. Különleges gépkocsi vontatta az angol lökhajtá- sos gépet a repülőtér fő épülete elé, ahol pontban három órakor állt meg. Felhangzott a fogadási induló, a moszkvai helyőrség felsorakozott díszszázada köszöntötte a repülőgép­ből kilépő MacMillan miniszterelnö­köt. Az angol vendégeket elsőnek Hruscsov, Mikojan, Kozlov, Koszi- gin, Gromikó, továbbá Nagy-Britan- nia moszkvai nagykövete köszöntöt­te. Két kisgyermek virágcsokrot nyújtott át MacMillannak és Selwyn Lloydnak. Nagy-Britannia miniszterelnöke ezután N. SZ. Hruscsov kísére­tében ellépett a díszszázad előtt. A zenekar eljátszotta Nagy-Brl- tannia és a Szovjetunió himnu­szát, majd az angol miniszterel­nök köszöntötte a felsorakozott katonákat. MacMillannek ezután bemutatták a Szovjetunió Minisztertanácsának fogadására megjelent tagjait, továb­bá a diplomáciai testület vezetőit. MacMillan köszöntötte az angol ka­tonai kolónia meg jelent tagjait és Moszkva lakosságának képviselőit Ezt követően a díszszázad díszme­netben vonult el a megjelentek előtt, majd N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke köszön­tötte az angol vendégeket. Hangsúlyozta, megelégedéssel fo­gadta az angol államférfiaknak azt az elhatározását, hogy viszontlátoga- tásra a Szovjetunióba utaznak. — Most, hogy Moszkvában üdvöz­löm Önöket, visszaemlékezem 1956. tavaszán Angliában tett látogatá­sunkra. Az akkor folytatott hasznos és őszinte tárgyalásuk az angol ál­lamférfiakkal — köztük Önök­kel is — hozzájárultak azoknak a problémáknak tisztázásához, amelyek a szovjet cs az angol népet egyaránt érdekelték. Hruscsov kifejezte azt a reményét, hogy MacMillan látogatása előmoz­dítja a jobb megértést a két ország között, s hozzájárul a jobb kapcso­latok kialakulásához. Hangsúlyozta: Ez a látogatás jó lehetőséget te­remt a véleménycserére az idő­szerű nemzetközi kérdésekről. Hruscsov rámutatott: Ami a szov­jet felet illeti, mindig kész arra, hogy határozottan megjavítsa kapcsolatait Nagy-Britanniával és arra is, hogy jó kapcsolatokat teremtsen minden olyan országgal, amelyet hasonló szándékok vezérelnek. A Szovjetunió politikájának alap­ja — mondotta Hruscsov — a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének politikája. A béke és a nemzet­közi biztonság megvédése és megszilárdítása. Ez a politikai irányvonal nem változik meg. Hruscsov beszéde végén hangoz­tatta: A szovjet kormányférfiak ké­szek megbeszéléseket folytatni ezek­ről a kérdésekről MacMillannel. A szovjet kormány és a szovjet nép egyaránt vendégszeretettel, baráti- an fogadja hazájában MacMillan miniszterelnököt — mondotta befe­jezésül a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. MacMillan válaszában köszönetét mondott a fogadásért, majd hangsú­lyozta: Eddig csak egy angol miniszter- elnök, sir Winston Churchill tett látogatást a Szovjetunióban. A magam részéről folytatni kívá­nom azt, amit az egyik legna­gyobb élő angol kezdett meg —* jelentette ki MacMillan. Moszkva (TASZSZ) Szombaton, magyar idő szerint dél­után fél hat előtt tíz perccel Mac­Millan angol miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszter és a moszkvai angol nagykövet kíséretében a Kremlbe érkezett, ahol az 1776—1788- ban épült kormányszékház első eme­letén, Hruscsov dolgozószobájában találkozott a szovjet vezetőkkel: Nyi- kita Hruscsov miniszterelnökkel, Churchill szovjetunióbeli látogatá­sa idején a két országot szövetségi kapcsolatok fűzték össze. Mindkét ország népe el volt szánva, hogy* az utolsó csepp vérig küzd a zsarnpk- ság győzelme ellen — mondotta az angol miniszterelnök. MacMillan ezután látogatásának célját a következőkben jelölte meg: Először is szeretnénk viszonozni N. Sz. Hruscsov 1956-os angliai látoga­tását. Mint mondotta, a látogatást követő események megakadályozták abban, hogy korábban tegyen eleget a szovjet kormány meghívásának. A látogatás második céljának MacMillan azt mondotta, hogy szeretné megismerni közelebbről a Szovjetunió népét, iparát, me­zőgazdaságát. Megemlítette, mintegy harminc év­vel ezelőtt egyszerű turistaként már járt a Szovjetunióban, de magától értetődőnek tartja, hogy az akkori helyzetet nem lehet összehasonlítani a maival, éppen úgy, mint ahogy nem lehet összehasonlítani Anglia mai életét a harminc évvel ezelőtti­vel. Az angol nép örül annak, hogy a Szovjetunió nagy sikereket ért el népgazdaságának fejlesztésében, az életszínvonal emelésében — mon­dotta. MacMillan köszönetét mondott azért a gondosságért, amellyel prog­ramját a szovjet vendéglátók össze­állították és lehetővé tették, hogy megismerkedjék a hős várossal* Leningráddal, valamint Kijev újjá­építésében elért eredményekkel. MacMillan látogatása harmadik célját a következőképpen fogalmaz­ta meg: Szeretné, ha látogatása hoz­zájárulna ahhoz, hogy a szovjet nép közelebbről megismerje az angol életformát, továbbá a legfontosabb nemzetközi kérdéseket illető angol álláspontot. Hangsúlyozta: Moszkvai látogatása során nem óhajt protokolláris tárgyalásokat folytatni előre meghatározott kérdésekről, de reméli, hogy a szovjet kormány vezetőivel foly­tatott beszélgetései hozzájárul­nak az álláspontok tisztázásához. A nagy tapssal fogadott beszédek után MacMillan N. Sz. Hruscsov kí­séretében gépkocsiba szállt és szál­láshelyére hajtatott. Andrej Gromiko külügyminiszterrel és Malik londoni szovjet nagykövet­tel. A két nagy térképpel, valamint Lenin és Marx portréjával díszített tágas, szerényen berendezett dolgo­zószobában körülbelül 40 percig be­szélgettek a szovjet és az angol ál­lamférfiak, majd Hruscsov a Kreml nagypalotájában estebéden látta ven-« dégül MacMillant és kíséretét. Hruscsov fogadta MacMillant lm A környezet és a gyermek hogy belépsz az iskola első tan- termébe, önkéntelen halkab­ban ejted a szót (pedig nincs tanítás), felnőtt létedre lelkiismeretfurdalá­sod támad, hogy vajon jól lehúztad-e q. cipődről a sarat, mielőtt bejöttél? Találkozol tanárokkal, tanulókkal. Csodálkozol a csodálkozásodon: miért veszed annyira észre ebben az iskolában a kulturált föllépést, a fi­gyelmességet, az udvariasságot? Hát annyira nem általános ez, hogy cso­dálkoznod kell rajta? Sajnos, igen. Valamiféle felszabadultságnak értel­mezett szabadosság sajnálatosan álta­lánossá lett az elmúlt években és kü­lönösen az ifjúság körében nyert pol­gárjogot. De ez megint külön téma. Egyelőre a tisztaságot nézed, a ren­det, az új-ságot. A falakon ízlésesen elhelyezett képek, szemléltető táblák, szemléltető eszközök. Virágok. Áll­ványokon akvárium, különös üveg­házukban tengeri malacok. Már so- kallod is a nézelődést. Károly István igazgató legszívesebben az iskola minden zugát megmutatná az először odalátogatóknak. Boldog büszkeség­gel mutatja a modern kísérletező eszközökkel ellátott kémiai előadó­termet, a korszerűen berendezett szertárakat, az otthonos napközit, az ebédlőt. Minden igényt kielégítő szép iskolát kapott itt Miskolc. Ügy be­szélnek róla: a jövő iskolája. Az új­diósgyőri munkásgyerekek járnak ide. Alig két éve kezdte meg működé­sét a Miklós úti általános iskola. 2056 december 6-án volt az első ta­nítási nap. Az igazgató most már, miután túl vtmv.ak a nehéz kezdésére szívesen emlékszik az első napokra. Tanárok, tanítványok különböző isko­lákból kerültek össze. Az első, ami hiányzott: az összeszokottság. S mindez közvetlen az ellenforradalom után. — Az iskolánk még hideg, de a ti kis szívetek majd melegséget hoz a falak közé — valahogy így kezdte akkor Károly István a megnyitó be­szédet. A gyermekeknek felcsillant a szemük: hát itt megértő, szeretni akaró barátok fogadják őket. A szü­lők elégedettek voltak. Bíztak a pe­dagógusokban, tetszett nekik az új iskola. Gok kitartással kezdtek munká­^ hoz... Az ellenforradalom mérgező légköre a gyermekek lelkét sem hagyta érintetlenül. Ezeknek az iskolánkívüli hatásoknak a semlege­sítése, a vadhajtások lenyesése volt az első feladat. Az igazgató egy pél­dát mesél: : — Egy ötödik osztályos fiú az el­lenforradalom leverése után rendkí­vül izgága módon viselkedett. Min­denkibe belekötött. Rajzórán, munka­közben a nevelő sétál a padok kö­zött, nézegeti a tanulók munkáját, majd megáll az említett fiú mel­lett. Kifogásolja a munkáját. Ha nem javítja ki a hibákat, hár­masnál jobb jegyet nem kaphat, — mondja a nevelő. Erre a fiú: —- És ha rajzolok bele egy ötágú vörös csillagot, akkor ötöst kapok? — Ci­nizmus tizenegy éves korban! A meg­jegyzést nem a 11 év politikai meg­győződése diktálta, hanem a környe­zet, a légkör. Egy másik példa: «= A második osztályban egy kis­fiú lecsavarta a pádon lévő tintatartó vasfedelét. A nevelő figyelmeztette, hogy a kárt meg kell térítenie. A gyermek magabiztosan válaszolt: — Majd apukám megjavítja. (La­katos mester az apa.) A pedagógus megkérdi: — Mióta önálló apukád? Ügy tu­dom, g vasgyárban dolgozik? — Ott dolgozik most is, — mondja a tanuló. > Van otthon szerszáma?.,, í-* Van bizony! — feleli büszkén a gyermek. — A kabát alatt hordja ki a gyárból. — Tessék! Az iskola hiába neveli a gyermeket a társadalmi tu­lajdon megbecsülésére, ha ennek el­lenkezőjét látja otthon, a családban. A gyermek érzékeny lelke mindent magába szív és nem tud hazudni addig, amíg meg nem tanítják rá. z első hetek, hónapok sok kitar­tást, türelmet követeltek a pe­dagógusoktól. Tudták, hogy ha az ele­jén eltűrik a lazaságot, később lesz nehezebb a munkájuk. Szigorúan megkövetelték a házirend betartását. A tanulók maguk vigyáztak a tiszta­ságra, a rendre. Pár hónap múlva szülői értekezletet tartottak az isko­lában. A pedagógusok nagy örömére több szülő elmondta, hogy tisztelet- tudóbb, udvariasabb lett a gyermeke, fegyelmezettebb, mióta az új isko­lába jár. A tapasztalt pedagógusok munkája, a kulturált környezet nem marad hatás nélkül. És a közösség nevelő ereje! A házirend értelmében időnkint iskolagyűléseket tartanak a gyerme­kek. A gyűléseken megdicsérik a leg- fegyelmezettebb, a legtisztább osz­tályt (ezek táblát is kapnak), az is­kola közössége előtt dicséretet kap­nak a legjobbak és elmarasztalják a rendetlenkedőket, a hanyagokat. Az iskolagyűlések nagyon eredményes­nek, jó fegyelmező erőnek mutatkoz­nak. Égy időben kísérletképpen fel­függesztették a gyűléseket. Ha nem nagy mértékben is, de szaporodott a kilengések” száma. A harmadik hé­ten a tanulók közül küldöttség ke­reste fel az igazgatót és kérték, hogy újból tartsanak iskolagyűléseket. Az egyik felsőosztályos tanuló elmondta, hogy magáról tudja, milyen szégyen az, ha valakit megdorgálnak az egész iskola előtt. A gyűléseket újból be­vezették. Igen, a forma is sokat számít. De a legtöbbet a tartalom. Az összhang a lényeges. Az összhangot a pedagó­gusok adják. S még több minden mást. Károly István 10 éve pedagógus. Jelenleg amellett, hogy a Miklós úti általános iskola igazgatója, a városi pedagógus pártszervezet titkára is. Szenvedélyesen szereti hivatását. Rö­vid beszélgetés után megállapíthatod, hogy mindene a gyermek, a nevelés. Tanított már falun, városon, volt já­rási úttörövezető, igazgatója több is­kolának. Az ellenforradalom előtt a József Attila úti általános iskolát vezette. Úgynevezett nehéz terület.... A miskolciak ismerhetik: Vay telep, baraklakások. f)tt aztán a nevelés minden pro­^ blémájával megismerkedhet­tem ... — Sötét folt? — Bólogat. ~ Ez nem a pesszimista látásmód, hanem a feladatok felmérése... Az is új iskola volt. Vártam, hogyan hat a gyermekekre a tisztaság, a rend. Az első nap eltűntek a fényes tár­gyak ...A rendőr behoz két gyere­ket. Szenet loptak. A rendőr kéri: büntessük meg őket. Hogyan? Iskola- gyűlést hívtunk össze. Beszélek. Pró­bálok a gyerekek lelkére hatni. Mo­solyogva hallgatnak. Miért mosolyog­nak? ... Egy gyerek odajön hozzám. — Igazgató bácsi, azt nevettük, hogy ezek ügyetlenül csinálták. Ügy kell szenet lopni, hogy ne kapjanak el. — Nem a gyerekek voltak a hibá­sak, a szülők kényszerítettek őket ilyesmire... Az egyik alkalommal ijedtén szaladt hozzám egy gyerek: — Tessék eldugni a kabátomat, jön apu, el akarja venni, hogy el- igya... — A tapasztaltak alapján olyan vélemény alakult ki bennem, hogy ezeket a gyermekeket mindenképpen meg kell menteni a társadalom szá­mára. A környék üzemeinek képvi­selőiből társadalmi bizottságot ala­kítottak. Katonák barátkoztak a gyer­mekekkel. Az úttörők csapatzászlót kaptak. Minden eszközzel igyekeztek felébreszteni a szerencsétlen kis pa­lántákban a szebb, kulturáltabb élet igényét. Sikerrel!... Lassan, de ész­revehetően mutatkozott az eredmény. A gyerekek tisztán jártak, kevesebb volt a kilengés, fegyelmezettebben viselkedtek... Amit az iskola hosszú hónapok munkájával elért, az ellenforradalom pár nap alatt lerombolta. Károly István keserűen legyint. — Ne értsenek félre, a sikert, vagy a sikertelenséget nem a saját ma­gam, hanem a közösség szempontjá­ból nézem. Azóta sokat változott a helyzet a József Attila úti általános iskolában és a környékén is. Az elmondott ese­tek 5 évvel ezelőtt történtek. Károly Istvánt azóta új iskolája, a Miklós úti általános iskola gondjai foglalkoztat­ják. És az, amit a Miklós úti általá­nos iskolában tapasztalhat bárki* csak örömére szolgálhat. Példamutató a rend, a fegyelem. A tanulók maga­tartása mind az iskolán belül, mind azon kívül igen fegyelmezett. Itt nem az íróasztal fiókjában porosodik a házirend. Az iskolában megfordult tanügyi vezetőket, látogatókat meg­lepi az iskola szépsége, tisztasága, az ifjúság kulturált magatartása. Igen sokan elmondták már, hogy a Miklós úti általános iskolában állandóan ünnepi hangulat uralkodik. E véle­ményhez az újságíró is csatlakozik. A z iskola megteheti, megteszi kő- telességét. Köszönet érte. következik a szülői ház, az iskolán- kívüli világ — mely nem választható el az iskolától — és ezen múlik, hogy az iskola nevelése maradandó lesz-e, vagy sem. A nevelés nemcsak az iskola dolga, de kifejezetten tárje- dalmi ügy. CFoíyiathik$

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom