Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA M UNKÄSPÄRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. érfolyam 45. szám Ara NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK MINDEN ÁLLAMPOLGÁRA, akit csak egy kicsit is foglalkoztat népe jövendője, megérti vagy megérzi, hogy döntő fontosságú esemény előtt állunk. Elérkezett az idő — az ügy nem tűr halogatást. Egy évtized alatt — a szárnypróbálgatások olykor sikeres, máskor kudarcos évei után — az egész társadalmat érintő kérdéssé nőtt. Ma már nem kell különösebb gazdaságpolitikai felkészültség ahhoz, hogy valaki megértse: ilyen kisüzemi mezőgazdasággal nem sokra megyünk. De hogyan is akarnók szocializmust, amikor termelési rendszerünkben még él a kapitalizmus felé visszatendáló magángazdaság, amely nem csupán a kizsákmányolási lehetőségek csiráit hor- dazza magában, hanem kerékkötője a könnyebb és gazdagabb élet kibontakozásának. Ez az állapot tarthatatlan. Az egyetlen megoldás: közös nevezőre hozni a két alapvető gazdasági ágat, azaz: felemelni a mezőgazdaságot a szocialista, iparhoz. Más kiút nincs! Társadalmunk azon tagjai, akiknek „nem kenyerük” a paraszti munka, esetleg azt kérdezik: — Jó, jó, megértem. De mi közöm nekem mindehhez? Nincs földem, én nem léphetek a termelőszövetkezetbe. — Ez igaz. És mégsem igaz... Nincs szükség hangzatos frázisokra. Legyünk tárgyilagosak, vagy ha úgy tetszik: anyagiasak. És akkor rádöbbenünk, hogy a magyar mezőgazdaság arculatának megváltoztatását maga az élet sürgeti, az élet pedig mi vagyunk, a társadalom egésze, akik egyformán kiköveteljük a jobbat, a szebbet, a kényelmesebbet. A MEZŐGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSÉT elsősorban ■— bár a kettő elválaszthatatlan — politikai és gazdasági tényezők teszik indokolttá. Induljunk ki — csak egyetlen bekezdésben —az első tényezőből. A társadalom szocialista átformálásának fő feltétele a proletárdiktatúra, amelynek a munkás-paraszt szövetség képezi az alapját. Szükségtelen bizonygatni, hogy munkásosztályunk mily nagy segítségben részesítette a dolgozó parasztságot 1945 óta. És most, amikor égető kérdéssé növekedett a népgazdaság mezőgazdasági ágának átszervezése, joggal elvárja a falu támogatásaL A szövetségből fakadó íratlan szerződés nagyon egyoldalú lenne, há csak* a munkásosztály hozna egyre- máára áldozatöt. Bár a dolgozó parasztság esetében szó sincs áldozatról. Kissé talán furcsán hangzik, de meg keli mondanunk, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a parasztságnak létfontosságú érdeke. Hiszen a jelenlegi helyzet a falun irreális egyenlőtlenséggé fajulhat, fokozva a vagyoni rétegződést. Ne értsük félre: nem attól tartunk mi, hogy némelyik dolgozó paraszt — egy-egy sikeres gazdasági év után — jómódúvá lesz; mi attól tartunk '— és aggályunk nem alaptalan —, hogy nem mindegyik dolgozó paraszt válik jómódúvá — noha a parasztság jómódúsága nem oldaná meg a jelenlegi gazdálkodási formák között a társadalom problémáját —, hanem csak egy szűk réteg. Ez a körülmény ellentéteket szülhet a szövetséges néprétegben, ami feltétlenül gyengítené államrendünket, vagyis az egész társadalmi fejlődés gátlójává válna. Nézzük a másik tényezőt. Szövetség még nem formálódott csupán szimpátiából. Minden szövetségben van valami azonos jellegű érdekeltség. így van ez a munkás-paraszt szövetség esetében is. Mindkét fél szocializmust akar, a kizsákmányolástól mentes társadalmat. De lehet-e erről beszélni addig, amíg a falun a kapitalista gazdálkodási mód kicsirázásának nem vetünk gátat? A JELENLEGI ÁLLAPOT a társadalom egész gazdasági életére kihat. Hogyan részesül a munkásosztály* de általában a dolgozó társadalom a parasztság anyagi támogatásában? A falu ellenszolgáltatásként csupán kis részét adja vissza mindannak, amit az állam rákölt. Nézzünk szét a falvak megváltozott arculatán: új házak sokasága — sokszor egész utcasorok —, komoly kulturális lehetőségek, más öltözködési mód, emberi igényesség, átformálódott gondolkodási mód, — mindmind tanulsága annak, hogy a falu — ilyen értelemben is — egyre jobban felzárkózik a város mellé. És ha egyszer elindult az új úton, megállás nincs. Ennek végtelenül örülünk. De ugyanakkor megkérdezzük: hol van mindehhez a megfelelő gazdasági bázis? A társadalom egészének van-e ebből anyagi haszna? Haszonról nem beszélhetünk, inkább áldozatról, hiszen az anyagi fedeletek nagy részét önmagától vonja meg, hogy adhasson a falunak. Rengeteg érvet lehetne felsorakoztatni annak igazolására, mennyire sürgető kérdéssé vált a mezőgazdaság szocialista átszervezése. De ha csak ennyi tényt sorolunk fel, bár ebből a vázlatos megindokolásból is kitűnik, mennyire hatnak a gazdasági tényezők a társadalom fejlődésére. Ha nincs összhangban a két alapvető gazdasági ág, azt államunknak nem csupán egy kis része érzi meg, hanem a közösség. Hiszen abból senki nem él jobban, ha egyik zsebéből a másikba rakja át a pénzét. Máshonnan kell előteremteni a jobb életfeltételeket. « MIVÉ DEFORMÁLÓDNA a falu, ha jelenlegi állapotában hagynánk!... Néha egészen megdöbbenünk a látottakon. Járva a határt, gyakran szemünkbe tűnik a kép: Éltesebb, jobb esetben középkorú férfiak és nők bajlódnak a földeken. Hol a fiatalság? — Aztán gondolkozunk és magunk a rájövünk: a fiatalok elmenekültek a sivárság elől. Kis parcellán milyen jövő vár rájuk? A 8—10 holdacska szétmorzsolódik a gyermekek között. Aztán az új generáció születése által tovább osztódik. Nincs életlehetőség. Mi lesz? * Segítünk a bajon! A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben van az igazi jövő. A tervszerű és jövedelmező gazdálkodás következtében megszűnik a társadalom gondja, olcsóbbak lesznek az árak és a külöldi piacok felé is megindul mezőgazdaságunk vérkeringése. Lesz az iparnak nyersanyaga, bővül a munkalehetőség. A falunak is — utak, kutak, iskolák, kulturális lehetőségek és egyebek formájában — több jut. > De hiszen annyit beszéltünk már minderről... * t — MIT TEHETEK HÁT! — kiált fel mindezek után a dolgozó, akinek „nem kenyere” a mezőgazdaság. Mindenek előtt segítséget kér a párt. | Azt mondja a Központi Bizottság határozata: „A feladat nagysága az egész társadalomra kiterjedő egybehangolt szervezett munkát követel meg” Hiszen az egész társadalom érdekelt e nagy kérdésben, minden ember, legyen az fizikai vagy szellemi dolgozó. A munkásosztály mellett különösen számít a párt az értelmiségre. Politikai kiállást, egyetértést kérünk. Falusi értelmiségünk gyakran érintkezik a dolgozó parasztsággal. Szavuknak súlya van a parasztság előtt. Sokszor tanácsot is kérnek tőlük. Ne restelljék kimondani az igazságot, — a mi igazságunkat. Senki nem lehet ellensége a saját jobblétének. Abba az időszakba érkeztünk, amikor minden okos sző aranyat ér. Megmozdult a föld s addig nem lesz megnyugvás, amíg egybefüggő, végeláthatatlan táblák nem érlelik termésüket a rónákon és völgyekben. Sürget az élet és mindenkitől jó szót és áldozatos cselekvést követel. Sokan megértettek bennünket. Egyik-másik megyében tíz- és százszámra, családostól lépnek a közös útra a tegnap egyéni gazdái. A többség már látja, hogy ez a legmegfelelőbb megoldás, csak... csak egy kicsit bizonytalankodnak még. A sokáig sötétben élő ember is bizonytalanul lép a napvilágra. Csak a kezdet nehéz. Valaha, amikor a rónákon először dübörgőit át a „vasszörnyeteg”, a mozdony-húzta kocsisor, rémülten és keresztet hányva futottak elől^ a pásztorok. Ma már nem újdonság-— élni sem tudnánk vonal nélkül* Mit tegyünk hát? MONDJUK KI A BIZTATÓ SZÓT. S ez a szó elsősorban a faluról elszármazott értelmiség kötelessége, akik már tudnak összehasonlítást tenni a két élet között. Vagy talán elfeledték volna, hogy egy kicsit ők is szorongó szívvel indultak az új élet felé?... Szokatlan volt a város, szokatlan volt a falu szűk szótára után megbarátkozni a tudomány kifejezőivel: a diagnosztikával éppúgy, mint a cosinus-tétellel, mint a biológiai egysejtűekkel. Ha igazán szeretik szülőföldjüket és nem szakadtak el tőle, önző dolgot művelnének a hallgatással. Miért ne emelkedne fel hozzájuk a falu?! A pedagógus, az orvos, az állatorvos, a falu-látogató, illetve termelőszövetkezetet patronáló igazgató, az erdész, az útmérnök és minden szellemi munkás, aki a szellemi élet magasabb régiójába jutott, mondja ki a biztató „igent”! Ügy, mint a főnyi lelkipásztor, aki felállt a falugyűlésen és nyíltan az emberek szemébe mondta: „Én Isten által az emberiség szolgája vagyok. Szeretem embertársaimat. Gondjuk az én gondom, örömük az én örömöm. Eddig inkább a gondban osztozkodtunk. örülni szeretnénk. De örülni csak az tud, aki gondtalanul él. A gondtalanság a jólétből fakad. Én a falusi ember jólétének fakadását egyedül a termelő- szövetkezetekben látom. Híve vagyok ennék a gondolatnak, mert szívemen viselem községem sorsát.” # A FORRADALMI ÁTALAKULÁS KORÁT ÉLJÜK. Minden kezdet nehéz. Vannak döccenök, akadályok. De kételyeink nem lehetnek. Nem mi vagyunk az elsők, akik átformálják a határt. Barátaink megelőztek bennünket és nekik sikerült. Miért ne sikerülne nekünk is? Sikerülni fog, mert úgy akarjuk! A hitetleneknek talán mondjuk azt, hogy már a Nyugaton is rádöbbentek a kisparcellák tarthatatlanságára és rendeletekkel, a kisgazdák tönkretételével igyekszenek megreformálni a mezőgazdaságot? Ha őket ez jobban meggyőzi, ám legyen. A lényeg maga a gondolat: a jövő a nagyüzemi mezőgazdasági termelésé! Azonban a két átformálási mód között van egy lényeges különbség. Mi nem tönkretenni akarjuk az egyéni gazdákat. • Kedvező, igen kedvező felételek mellett összefogást javaslunk a társulásra. A kérdést sürgetjük, mert az élet is sürget. Mielőbb határozni! A mezőgazdasági termelés rövidesen és túlnyomó részt kollektive történik. Melyik egyéni gazda tudja aztán felvenni velük a versenyt?! Senki! ... Megpróbáltuk ebben az értekezésben vázlatosan megfesteni a mezőgazdaság jelenét és kilátásos jövőjét. Vonatkoztattuk a társadalomra, elsősorban azokra pél- öálózdtunk, akik — noha más munkaterületen dolgoznak — tehetnek is valamit a felvilágosítás, meggyőzés érdedben. Nem kívánunk sokat. Cselekedjék mindenki józan belátása szerint. Csupán gondolatokat adtunk, — gondolatokhoz. De ha társadalmunk minden tagja tesz is valamit e gondolatok megtestesítése érdekében — a közösséggel együtt önmagát gazdagítja. CSALA LÁSZLÓ A világ legnagyobb szinkro fa so trón ja R Az Egyesült Keleti Atomkutató Intézetben működik a világ legnagyobb szinkrofazotronja. A szinkrofazotronban 9 milliárd elektronvolt energiára sikerült felgyorsítani a protonokat. Ez a legnagyobb energia, amelyet a fizikusoknak valaha is sikerült mesterségesen közölniük a részecskékkel. Az óriási berendezés gépcsoportjait egy másik épületben ebhelyezett központi vezérlőasztalról irányítják. (A képen: a szinkrofazotron-beállító vezér lőasztala.) A BÉKE ŐRE IRTA: CSIRMAZ JÓZSEF ALEZREDES a szovjet hadsereg nehéz körülmények között alakult meg 1918-> ban. A forradalom győzelme után hamarosan megindult 14 ország állig felfegyverzett imperialista hadseregével egybehangclt támadása a fiatal szovjet hatalom ellen. Azonban a nép iránt odaadó, forradalmi szellemű, öntudatos, a szocializmus ügyéhez hű szovjet, hadsereg a kommunista párt vezetésével szétzúzta az imperialisták és belső fehérgárdista ellenforradalmárok mindhárom kombinált hadjáratát, ezzel megvédelmezte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dicső vívmá? nyait. A szovjet hadsereg történetét sok feledhetetlen hőstett ékesíti, de ezek közül is különleges helyet foglal el 1918. február 23. Ezen a napon harcosai győzedelmeskedtek Pszkov és Narva alatt a német intervenciósok felett, akik a szovjet haza fővárosa, Pétervár felé törtek előre. Ennek a dicső történelmi dátumnak évfordulója lett a szovjet hadsereg ünnepe. A béke hadserege. Így ismerik mindenhol a világon. A békés építés védelmére alakult meg és soha nem indított agresszív háborúkat egyetlen ország ellen sem. Létrejöttét is a kényszer diktálta a fiatal szovjet államnak. Az a kényszer, amit az imperialista rablóktól való védekezés jelentett. A szovjet nép békeszerető nép, nem akar senkivel háborúzni> de akik rátámadtak, megismerték hazát védő kemény öklét, a szovjet hadsereget! ovid története során a szovjet népnek sokszor kellett fegyvert fognia, sok hős ontotta vérét a hazáért, de a szovjet hadsereg győzedelmeskedett. Győzelmet aratott a második világháborúban, amikor a jól felszerelt fasiszta seregek támadtak a békés Szovjetunióra. Ennek a győzelemnek olyan forrásai vannak, amely egyetlen hadseregnél sem létezett akkor. A szovjet fegyveres erők a munkásosztály és parasztság széttéphetetlen szövetségének élő megtestesülése. „A vörös hadseregben harcoló munkások és parasztok szövetsége szilárd, szoros, széttéphetetlen” — mondotta Lenin. A polgárháború és külföldi intervenció éveiben a, munkásosztály és a dolgozó parasztság támogatta a szovjet hadsereget. Segítette, legjobb fiait küldte soraiba, az arcvonalnak odaadta utolsó tartalék élelmét és iparcikkeit, minden erejét megfeszítve állította helyre a szállítást. és az ipari üzemeket, hogy biztosítsa a fegyver- és lőszergyártást. A szovjet országra nézve nehéz és veszélyes pillanatokban Lenin a párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében ismételten felhívással fordult a vagy ipari központok munkásaihoz és mindenekelőtt a pityert (petro- grádi) munkásokhoz; küldjék a legjobb fiaikat a polgárháború arcvonalaira, ahol a Szovjet Köztársaság helyzete a legveszélyesebben alakúiig Petrográd, Moszkva, a Don-medence, .az Úral, Ivanovo Vozriyeszqnszk és a többi ipari központ munkásai mindig válaszolták a párt felhívására; Az élenjáró munkások tízezreit, gyakran külön szervezett osztagokat küldtek a szovjet hadsereg soraiba. A .csapatokba ők vitték a forradalmi lelkesedést és a kemény fegyelem szellemét. Ez a lelkesedés buzdította a fiatal szovjet hadsereget az intervencióval és a fehérgárdista erőkkel szembeni győzelemre. M ár születésétől joggal beszélünk a szovjet hadseregről úgy, mini a munkás nemzetköziség hadseregéről, amely mélyen, gyökeréig át van hatva a proletárinternacionalizmus szellemével, és ez a szovjet hadsereg második jellemző sajátossága. Ezt különösen az ellen- forradalom után nagyon is szükséges hangsúlyozni, amikor az ellenséges propaganda megpróbálta és még jelenleg is megpróbálja szembeállítani a szovjet hadsereg magyarországi fellépését a proletár nemzetköziség marxista—leninista elveivel. Mindezek mellett a győzelemben döntő szerepe volt a kommunista pártnak, amely a szovjet hadsereget neveli és szellemére, egész fejlődésére nagy befolyást gyakorol. Ez a szovjet hadsereg következő, nagyon fontos sajátossága. A párt útmutatásait és tanításait követi és ennek szellemében él, fejlődik, erősödik, és védelmezi az egész világ békéjét. Lenin — a Bolsevik Párt megalapítója — felismerte, hogy a hadsereg a népmozgalom része és éppen ebben rejlik ereje. Ö maga nem. sokai foglalkozott hadiismeretekkel, mégis rendkívüli hatást gyakorolt a hadseregre és magukra a hadieseményekre is. A hadsereg létrejötte is elsősorban az ő nevéhez fűződik, mert ő fáradozott a legtöbbet azért, hogy & cári Oroszország elnyomó hadserege helyébe létrejöjjön a nép, a szocializmus célkitűzéseitől vezetett, a proletár nemzetköziségtől áthatott fel* szabadító néphadsereg. j egyvenegy éves a szovjet hadsereg. Születésnapján az egész magyat dolgozó nép és vele együtt a haladó világ, a béke rendíthetetlen őrét ünnepli benne. Amellett, hogy az imperialisták, élükön a% Egyesült Államokkal háborúra készülnek és mindent elkövetnek a szocializmust építő ország gyengítése érdekében, emellett a szovjet kormány a lenini békepolitikához híven 1955—56-ban leszerelt 1 848 000 katonán kívül 1957 decemberében egyoldalúan, további 300 000 fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát. Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere elmonr dotta a XXI. kongresszuson, hogy a Icapitalista világ folytatni akarja a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív, nukleáris háború előkészítésének politikáját; a fegyverkezési hajszát, a támadó katonai csoportosulást és katonai szövetségek erősítését. Légierejük és hadiflottájuk erejével fenyeger tőznek. Malinovszkij elvtárs hangsúlyozta azt is, hogy „Nem akarunk senkit megtámadni, de minden lehetőségünk meg van arra, hogy visz* szavágjunk az agresszornak.” Továbbá hangsúlyozta: „Hála a kommunista, párt, a Központi Bizottság és Hruscsov elvtárs lankadatlan gondoskodásának, elértünk oda, hogy ha valamilyen agresszor ránk, barátainkra és szövetségeseinkre támad, minden eszköz megvan, hogy megsemmisítő vereséget mérjünk rá, bárhol legyen is, s egyszer s mindenkorra elvegyük kedvét az ilyesmitől. Állandóan fel vagyunk készülve arra, hogy teljesítsük szent kötelességünket és erősítsük nagy szocialista hazánk védelmi erejét a világbéke biztosítása érdekébenMa már mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió fegyveres erőinek technikája odafejlö- dött, hogy ha arra kerülne a sor, hogy megtámadják, internacionalista kötelességét teljesítve, bármilyen időben, bármikor, a Föld bármelyik pontján meg tudja semmisíteni az ellenséget. a szovjet hadseregben mi, magyarok kétszeres szabadítónkat ün* népétjük és szabadítóját ünnepli benne a többi népi demokratikus ország testvérnépe is. Ez a hősi hadsereg nyitotta merj előttünk az utat, amelyen együtt haladunk tovább. Mondhatnak a kapitalisták és belső ellenségeink akármit. A kommunisták, bármely országában is élnek a világnak, bármilyen nyelven is beszélnek, megvetéssel utasítják vissza az imperialisták üvöltő kórusát és mennek tovább mg&> közös céljuké, a kommunizmus feléi N SÜRGET AZ ETET!
