Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

Vasárnap, 1359. Január IS. ÉSZAKMAGYARORSZAG » úgy »♦ A HO HOSE Dr. Fodor Gábor kétszeres Kossnih-riíjas akadémikus előadása Miskolcon A Magyar Akadémikusok Egyesü­lete szerveskémiai szakosztálya já- nuár hó 23-án délután 6 órakor ren­dezi első plenáris előadását a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem előadótermében, melynek előadója dr. Fodor Gábor akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia sztereó­kémiai osztályának vezetője. Az előadás címe az »Elméleti szer­ves kémia mai állása«.\ A magyar kémikusok egyesülete minden érdek­lődőt szeretettel meghív. A Magyar Kol Országos Tanácsának falvasai képzomivÉszálöz A Magyar Nők Országos- Tanácsa és a Műcsarnok a Nemzetközi Nő­nap alkalmából kiállítást rendez a magyar képzőművésznők és iparmű­vésznők alkotásaiból. A kiállítást március 7-én nyitják meg az Ernst Múzeumban. ...............— A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Műcsarnok felhívással fordul a képző- és iparművésznőkhöz, hogy műveikkel vegyenek részt a kiállítá­son. A műveket február 12-én és 13-án reggel fél 9 órától délután 4 óráig lehet átadni az Ernst Múzeum­ban. (MTI) Vadászok figyelmébe A Földművelésügyi Minisztérium rendelkezése értelmében a nyúl va­dászatát február 1-ig meghosszabbí­tották. Ezt az intézkedést az tette szük- •ségessé, hogy a korábbi kedvezőtlen időjárás folytán a vadászok akadá­lyoztatva voltak a vadászat gyakor­lásában.7 Felhívjuk a vadásztársaságok fi­gyelmét, hogy a meghosszabbítás nem jelentheti a megyei vadászati felügyelőség által engedélyezett kilö­vési keretek túllépését. A meghosz- szabbítás adta lehetőséget elsősorban a szerződéses nyulak kilövését célzó és elmaradt körvadászatok megtar­tására kell felhasználni. A fácán va­dászata Borsod-Abauj-Zemplén me­gye területén tilos. . Hol csavaroghatott ez a vén Télapó? Hogy Várták a gyerekek szánkóval, sível, kor­csolyával, a hő és jég minden szerszámával! Még csak nem is szé­gyellt magát a csavar­gásért. Csak mosolyog nagy fehér bajusza alatt, mert biztos. hogy igy is örülni fognak neki. Megrázta hosszú fe­hér szákállát és úgy bepelyhezte a város­széli dombokat, hogy a fejük búbja se látszik ki a takaró alól. De hiába takaróztak be a fehér dunyhával, alud­ni úgysem tudnak, mert itt viháncolnak, zsibongnak a gyerekek hangosan. A szánkók sebesen siklónak le, felborulnak, összegaba­lyodnak. Olyan moz­galmas élet lett itt, hogy nézni is mulat­ság. De vendég érkezett, gyanús alak. Magas­sága az egy méterből bőven kitelik. Egyéb testi tulajdonságai: vil­logó fehér fogak és kel­lemes, erős hang. Ru­házata: a kalap alól csak úgy lát ki, ha feje búbjára csapja. A kabát ujját fel kell hajtania felényire, hogy kezének hasznot vehesse. Cipője hosz- szabb a kelleténél, de — jaj — talpa nincsen szoros kapcsolatban a felső résszel, ezért minden lépésnél tátog, mint a csukaszáj és kapoanyelvét öltögeti, hogy megvetését közöl­je minden ép lábbeli­vel szemben. Napjaink olyan jel­lemző gyermekvédő- és gondozó korában hon­nan pottyant ide? A közeli szeméttelep na­gyon gyanús. A gube­rálók ősi — remélhe­tően — már kihaló nemzetségének utolsó sarját kell vendégünk­ben látni. De nincs időnk és kedvünk ilyen kérdé­sekkel foglalkozni. Né! — megint felborult egy szánkó, amott ösz- szeakadt kettő, ezek meg itt surrannak el mellettünk, nem is tudja az ember hová nézzen. A jövevény is ott sürög-forog a szánká- zók között. Szóval. mo­solygós, megejtő szem­mel kér, kunyerál, hadd ülhessen fél ő is egyszer, inkább három­szor is felhúzza utána a tetőre. Hasztalan, Rá se néznek. Tipeg-topog reménytelenül. Egyszerre szeme csil­lan és robog is már arra, amerről jött, hogy percek múlva visszatérjen immár sa­ját járművének boldog birtokában. De az nem szánkó, hanem hatal­mas edény. Demilyen? . Leri róla, hogy tény^ leges korában legin­kább éjszakai műsza­kon teljesített családi szolgálatot. Ez nem zavarja az ifjú sportrajongót. Fel- iramlik a dombtetőre, rá — inkább talán beleül a furcsa alkot­mányba és indul lefelé a síkos, meredek pá- lyán. No, nem valami sebes suhanással, mert a kényszerródli csúszik is, forog is, ugrál és meg-megáll, de kormá­nyosa jól megüli ma- kacs paripáját, kezé­vel, lábával hadonáz, motollái, csengő hang­ja felharsan, kacagj kurjant nagyokat, ri­kolt, mintha az egész pálya az övé lenne. Igen. most már az övév Akik az imént még nem vállalták nő­társul a gyanús ide­gent, most bámulják ügyességét, eredetisé­gét, kacagnak mókáin* de érzik fölényét. Nincs már zsivaj, csak a kis legény kur- jantása harsan győzeU mesen a dombról, be* tolt mindent, felcsat­tan az égig, övé az öröm, a diadal. A hó hőse lett: a maga erejéből. Ó DÁNIEU Világhírű mesterek alkotásai Miskolcon mutatják be elsőinek az UNESCO művészettörténeti kiállítását Az európai művészet történetének legszebb fejezeteiből állított össze az UNESCO egy képzőművészeti gyűj­teményt* A gyűjtemény anyaga a stockholmi kiállításról érkezett és azt hazánkban elsőnek mutatja be a miskolci múzeum, a Műcsarnok köz­vetítésével. Az eredeti művek a világ legna­gyobb múzeumainak féltett kincsei. Az eredetiekről készült másolatokat láthatjuk az öt ven remekműből álló anyagban, amely hat évszázadot fog át — a középkor végétől a múlt szá­zad közepéig — és a különböző ko­rokat, művészeti iskolákat, stílusokat egy-egy jellegzetes alkotással mu­tatja be. így mintegy dióhéjban előt­tünk áll az a hatalmas terület, ame­lyet az európai festészet hat évszá­zadon át bejárt; Ritka alkalom, hogy a világ’' leg­nagyobb múzeumainak féltett kin­csét, aZ ötven remekművet itthon is tanulmányozhatjuk. Maguk a nyo­matok a reprodukciós technika külön mesterművei és visszaadják az ere­deti, magas értékű festmények min­den árnyalatát. Néhány nevet kira­gadunk a festők közül: Duccio di Buninsegna, Gentile de Fabriano, Jan van Eyck, Paolo Ucello, Hans Memling, G. Bellini, A. Rublev, Do­menico Ghirlandajo, B. Pinturicchio, Filippino Lippi, Dürer, Lucas Cra­nach, Rafael, Hans Holbein, Tinto­retto, P. Breughel, Greco, Rubens* Velasquez, Rembrandt, Delft, Rey­nolds, Fragonard, Turner, Ingres* Corot és Daumier. A kiállítást a miskolci múzeumban vasárnap 11-kór nyitják és az két hétig marad Miskolcon; Határidő — Tavaszra kész lesz negyedkilenc között. félnyolc és A ISTagy Milic tövében lálos baleset sem történt. Ezt úgy érte el a vállalat, hogy a szakter­vezőt megyei bizottságának segítsé­gével fokozottabb gondot fordítottak a munkavédelemre. Az idejében el­készített munkavédelmi terv végre­hajtásáért a válla3at igazgatójátó] kezdve, a munkavédelmi előadók, műszaki dolgozók és nem utolsó sor­ban a gépészet dolgozói igen sokat fáradtak. Ebben a gondos munkában most sincs és az új évben sem lesz kiesés. A jó tapasztalatokat rendsze­resen felhasználják az emberek, munkatársaik érdekében. Az elért eredmények ellenére új •terveket, új elgondolásokat akarnak megvalósítani az idei gazdasági év­ben is. Még jobb eredményeket akar­nak elérni a munkafegve^m meg­szilárdításában, a munkaidő jobb ki­használásában és az emberek szak­mai nevelésében. Ehhez természete­sen az is szükséges, hogy tovább küzdjenek a munkahelyek közötti — még részben mindig tapasztalható — sovinizmus teljes megszüntetésé­ért. Ehhez tartozik az építési mun­kahelyek, szak-, szerelőipari és se­gédipari részlegek jobb kooperáció­jának megszervezése, valamint a műszaki'fejlesztés meggyorsítása is. HA MEGYÉNK — oly sok szép létesítményt felépítő — építőipari vállalata tovább halad a megkezdett helyes úton, még inkább élvezni fogja azt a bizalmat és erkölcsi elismerést, ami ezidő szerint a vállalat iránt megvan. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy közös erővel a jövőben is meg fogják oldani egyre növekvő tervfeladatukat, megyénk szépíté­sére, gazdagítására, a dolgozók ja­vára. SZARVAS MIKLÓS munkás felvételére van szükség. Nagy segítséget-jelentene a vállalat­inak, ha a tanács a legfontosabb kér­dés, a munkásszállások biztosításá­hoz megfelelő segítséget adna. A vezetők és dolgozók igen sokat fáradoztak a gazdaságosabb termelés eléréséért is. _ Annak ellenére, hogy 1958-ban !már ártámogatás nélkül dolgoztak, a mérleg eddigi mutatói szép eredményekről tanúskodnak. így minden reményük meg van arra, hogy az év lezárása után jelentős nyereségrészesedést kapnak. A GAZDASÁGI eredmény elérést a rezsiköltségek minimálisra való csökkentésén kívül nagymértékben elősegítette az egyre javuló takaré­kossági mozgalom, amelynek érdeké­ben a párt* a KISZ, valamint a szak- szervezet aktívái igen sokat fára­doznak. Jelentősen szilárdult a tár­sadalmi tulajdon védelme is. 1957- hez viszonyítva negyedére csökkent az> eltulajdonított anyagok értéke. Crjból fellendül az újítómozgalom is, ami a forint és a műszaki tervfelada­tok teljesítése mellett a vállalat-gaz­daságosságát is elősegítette. Tovább emelkedett a öojgozók átlagkeresete, röbb alkalommal osztottak értékes jutalmakat. Az iskolák és a lakóhá­zak határidőre való befejezéséért tOO ezer forint jutalomban részesül­tek a legjobb dolgozók. Ezen kívül százötvenen kaptak »Kiváló dolgozó« kitüntetést, mintegy 80 ezer forint jutalomösszeggel. Á munkások mű­velődésének, szórakozásának biztosi­jára augusztusban átadták az új cultúrotthont is, ami a város egyik egszebb ilyen jellegű épülete. Ózdcm korszerű, többemeletes, központi fű- éses munkásszállást éoítettek. örvendetes, hogy 1958. évben ha­ÁZ ELMÚLT ÉV első felében í megyei pártbizottság javaslatára ősz- szehívott építőipari aktívaértekezlei résztvevői több fontos határozató fogadtak el az építőipari termelés ja­vítására. Ezek közül igen fontosnak tartották az évi terv teljesítése mel­lett a gazdaságosabb termelést, a ter­melékenység növelését és a minőség javítását. Ha most az 1959-es év ele­jén értékeljük a vállalatok munkáját, megállapíthatjuk, hogy a határozat végrehajtásában pozitív eredménye­ket értek el. A megye legnagyobb kivitelező vállalata, az ÉM. Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat különösen sikeresen oldotta meg fel­adatát, ha figyelembe vesszük azokat a körülményeket, amelyek az év ele­jén még gátolták munkájukat. A vál­lalat dolgozói ugyanis az 1957. évi bányászlakásépítési tervfeladatok si­keres megoldása után az 1958-as évre 12 százalékkal magasabb tervfelada­tot kaptak. A terv teljesítését azon­ban a tervfeladat késedelmes tisztá­zása miatt nem kezdhették meg és ez az első félévben végig éreztette hatá­sát. Jellemző példa, hogy az első félévben éves tervüknek /mind­össze 40 százaléknyi részt telje­sítették. A 60 százaléknyi rész az év második felére, éppen a nyári mező- gazdasági munkák és a szabadságo­lási időszakra esett; A minisztérium és a beruházó ta­nács-szervek közvetlen segítségével a második félév elejére sikerült a munkaterület hiányát felszámolni és t a nagy volumenű munkák kivitele­zését, mint például a selyemréti 272 lakás, vagy a diósgyőri 180 lakás épí­tését ekkor kezdhették meg teljes lendülettel. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a lelkes nevelő és felvilágosító munkát, amit abban az időben a mű­szaki dolgozók, a bizalmiak a párt- határozat végrehajtása érdekében vé­geztek. A lemaradásról, a második félév nagy feladatairól széles körben tájékoztatta a vállalat vezetősége a dolgozókat. Taggyűléseken, _ üzemi tanácsi, műszaki és termelési érte-, kezleteken vitatták meg a terv telje­sítésének lehetőségeit. Az őszinte tá­jékoztatás, a vezetők és a dolgozók közvetlen kapcsolatának eredménye­képpen elérték, hogy a dolgozók a vállalat életében még nem ismert lelkesedéssel dolgoztak. Több mun­kahelyen igen reális versenyt kezde­ményeztek és ebben a szak- és sze­relőipar, valamint a segédipari rész­legek dolgozói is kimagasló^ eredmé­nyeket értek el. Sokat segítettek a tervfeladat teljesítésében a miskolci és az ózdi ipari tanulóintézetek nö­vendékei, mesterei, vezetői iS; Ezál­tal a vállalat és a tanulóintézetek közötti kapcsolat az elmúlt esztendő- . ben jelentősen javult; A LELKES MUNKÁNAK — ame­lyet a december hónapban váratla­nul bekövetkezett hideg, illetve esős idő tovább nehezített — meg lett a kívánt eredménye. 1958. évi tervüket 100.3 százalékra teljesítették és a munka termelékenysége az előző évi­hez viszonyítva öt százalékkal emel­kedett. Tervfeladatuk egyik legfon­tosabb részét, az iskolák építését ha­táridő előtt teljesítették. Az iskolák építésénél jelentős javulást értek el a minőség emelésében is. Az iskoiaépítési feladatokon kívül • befejezték a miskolci drótgyár csar-* nokának építését* tovább folytatták* a színház korszerűsítését, majd egyéb* jellegű munkák mellett 530 lakás; építését fejezte be a vállalat; _Igent szép eredménynek számít a lakások; átadásánál, hogy az átadási határ-; időre a homlokzati munkákkal is el-* készültek. Még az igen nehéz körül-* mények között dolgozó ózdi főépítés-1 vezetőség munkásai is szép eredmé-5 nyékét értek el a lakásépítésben. ^ | A munkások a szép eredményről* úgy vélekednek, hogy évek óta össze-; szokott törzsgárda közös erővel képes* a nagy feladatok megoldására; A jó? munka jutalma az anyagiakban is| megmutatkozik. Mindannyian örül-* nek a nyereségrészesedésnek^ és an-; nak, hogy — mivel a vállalat ebben; az évben ünnepli megalakulásának* 10. évfordulóját — sikerült teljesíteni; az élüzemfeltételeket. Ennél méltób-* ban nem is ünnepelhetnék meg az* évfordulót. - % HIBÁNAK MUTATKOZOTT az; elmúlt évben a vállalatnál, hogy ^ a* „ tervfeladatok késedelmes tisztázása; miatt még mindig sok lakás építése* maradt az év végére. Az 1959-es évre* vonatkozóan minden remény meg* van arra. hogy a lakások átadását* már a nyári hónapokban megkezdhe-* tik; A minisztérium, a megyei és vá-* rosi tanács — mint beruházó szervek* — segítségével, amit a tervező inté-.* zebek is lehetővé tettek, 1958-ban 841* lakás építését kezdhették meg. így* az elmúlt év második felére jellemző* lelkes, tervszerű, fegyelmezett munka* már most az év elején elkezdődhet.* ■ Erre nagy szükség van, mert a vál-i lalat az 1958. évhez viszonyítva 44* százalékkal nagyobb tervfeladatot* kapott. * A megnövekedett feladat teljesítő-* »éhez Miskolc területén újabb 600 MINTHA EZÜSTTEL ÖNTÖTTÉK VOLNA le a hegyeket. Fehérség min­denfelé. A nap bágyadt sugarai kris­tályosán csillognak a hollóházi he­gyeken. Alszik az erdő. Mindent átölelt a tél, ez a kegyetlen fehér halál. A máskor haragos zöldben pompázó Nagy Milic, a Remete-hegy, a Tolvaj­hegy és Észak-Zemplén egész hegy­koszorú zta vidéke téli álmát alusz- sza. Alszanak a fák, a fenyők földig hajlanak a súlyos hóteher alatt. Csöndesek a környező tanyák. A ma­darak js a vö^qyekben kerestek me­nedéket. Minden csöndes és fehér. Van-e művész, aki képes vászonra rögzíteni a téli erdő csodálatos szép­ségét, varázsát? Mert valóban Csodá­latos a téli táj itt a hegyekben mil­liónyi hófigurájával, altató csöndjé­vel, éles levegőjével.- • Nincs most bódító erdőillat, pom­pázó színek, madárdal, mégis olyan kápráztató, mint a forradalmas ta­vasz, amikor új ruhát vesz magára a természet. Nem lehet, leírni sem lehet ezt á lenyűgöző téli hegyko­szorút. Alszik az erdő. Nem halt meg, csak pihen. A fákon mókusok, harkályok »vadásznak«. A völgyekben és a he­gyek oldalán most is zajlik az élet. A Nagy Milic tövében, a hollóházi Béke üdülő szomszédságában erdőmunká­sok dolgoznak. Fűrészgéppel »dön­tik« az öreg fákat. A szállítók vas- kapcsokat vernek a vastag rönkök­be, láncra fűzik és a havon csúsztat­va lovakkal vontatják a völgybe. Ez három kilométeres útszakasz. Teker- vényes, egyenetlen ösvényeken. Em­ber és állat egyaránt kemény mun­kát végez A FELHÖKBESZÖKKENÖ fák TÖVÉBEN zúg a motor, aztán fel­harsan a figyelmeztető kiáltás: — Vigyááázz! Egy pillanat és ledől a hatalmas törzsű faóriás. Roppannak az ágak, porzik a hó. Hóban, fagyban dolgoz­nak az erdőgazdaság favágói. Ke­ménykötésű emberek. Ismerik az er­dőt, amely különösen télen szigorú törvényeket állít a fadöntők elé. Ve­szélyes foglalkozás. Egész embert kí­ván. Igaz, ma már könnyebb és szebb az erdőmunkások élete. Valamikor gróf Károlyi uralkodott a vidék és a kisemmizett emberek fölött. Az övé volt Hollóháza egész környéke, a vad­regényes erdészlak, melyre súlyos pénzt költött a gróf úr. Az épület ma üdülő, dolgozók pihennek itt az agancsokkal és művészi fafaragások­kal, betétekkel díszített falak között. Letűnt világ ... Sok úri tivornyát láttak az öreg falak. Az erdőmunká­sok gyakran beszélnek erről az idő­ről. A Nágy Milic tövében, a fából épí­tett erdészlakból lámpafény szűrődik ki az estbe. Itt laknak az erdőmun­kások. Fűzériek, hollóháziak és más vidékre való emberek. A közel fél­méteres hófúvásban nehéz megköze­líteni az erdészlakot. Rozzant tahi­don át vezet ide a gyalogösvény. AZ EMBEREK MÉG ÉBREN VANNAK. A szobában barátságos meleg. Beszélgetnek. A nap esemé­nyeiről, a családról, az erdőről, mely kenyeret ad számukra, melyhez úgy odanőttek, mint a fához az ág. Oda­kint felsír a szél, újra hóval fö­di be a kitaposott erdei utat. A hó- fellegek ráülnek a hegyek csúcsaira, pár lépésre is alig lát az ember. Az,erdei ember szűkszavú, de nem bizalmatlan. Minden szavának tör­ténete, súlya van, Érezni bennük a sok-sok tapasztalatot, az élet, a ter­mészet, az erdő szeretetét. — Sajnálom kivágni a hatalmas fát, m^rt az is él... talán annak is fáj — folytatja a beszélgetést Fejti László fiatal gépkezelő. —. Nő helyette másik — szól köz­be egy fiatal favágó. — Ez az erdő sorsa, -— veszi át a beszéd fonalát Lukács Péter bácsi, aki szintén gyermekkora óta járja az itteni hegyeket. — Az erdő is olyan, mint az em­ber, — magyarázza a gépkezelő. — Megöregszik... megvénül... és sok hasznot hoz.:, éppúgy, mint az em­ber ... csak éppen hosszabb életű ... Hallgatunk. Értelmezzük a szavak bölcsességét, igazságát. Magukban hordják az élet egész értelmét. Mert igaz, az erdő nemcsak szépet, de tü­zelőt, deszkát, szerszámot ad az em­bernek az élet építéséhez. ODAKINT MÁR TELJES A SÖ­TÉT. Csendesedik a szél. Tovább be­szélgetünk. — Milyen volt itt az élet gróf Ká­rolyi idején? — szól ismét Lukács bácsi. ■— Bizony, nem volt könnyű :.. Rabszolga volt az ember... Télen kint háltunk az erdőben ... eiseper­tük a havat, kis kunyhót rögtönöz­tünk felibe és ott, a földön háltunk. Sokan örökös betegséget szereztek. Lukács Péter bácsi a tűzbe bá­mul, gondolatai a múltban járnak. Pillanatnyi csend után folytatja: — Károlyi gróf pedig élté vilá­gát ... de hogyan .. .• milyen fény­űzésben, elmondani is lehetetlen .. j Földi isten volt. A környéken min­denki tudta róla, hogy sok szeretőt tart, talán százat is. Ez a vadászkas­tély, itt a közelben az ő nagyúri ké­nyelmét szolgálta. Magamfajta sze-< gényember még a közelébe se tehette a lábát... De azt is tudta róla a nép, hogy áruló volt, ő is elárulta a Rá- kóczi-féle szabadságharcot.«, Jó, hogy letűnt az a grófi világ... Most itt lakunk ebben a szép erdészlak* ban... Munka után jó meleg szoba vár... Itt főzünk magunknak, estén-í kint szórakozunk, olvasgatunk, hol­nap pedig már hozzák a telepes rá* diót. Egy öreg favágó fát tesz a tűzre. Fő a vacsora. Paprikáskrumpli sza­lonnával. Elbúcsúzunk. A Béke üdülő két vendégével, Gál Sándorral és Bagi Ilonával utat törünk a hóban. Szót-1 lanul haladunk a szálló, az egykori grófi kastély irányába. Fülünkben még ott csengenek Fejti László gép­kezelő szavai: az erdő olyan, mint az ember ;: A ZÚGÓ SZÉLLEL DACOLÓ VÉN FENYŐK megrázzák tű leveleiket. Hull a hó... Jó éjszakát, derék dei emberek! Szegedi László Közös erővel -■ gazdaságosabb eredmények A megyei építőipari vállalat munkájáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom