Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

ßSZAKMAGYARORSZÄG

Csütörtök, 1959. Januftr 8.

A parasztmozgalmak múltja és eredményei

A MAGYAR PARASZTMOZGAL- j

MÁK dicső múltja hosszú időre nyúlik vissza. Nem évtizedek, hanem évszázadok óta harcolt az egymást váltó kizsákmányoló és népnyúzó rendszerek ellen a jogos jussáért, a földért, az emberi jogokért és az emberhez méltó élet megteremtéséért.

Az agrárproletárok harca gyakran fellángolt, de szervezettebb formában csak a munkások szervezkedése nyomán alakult ki, mert az eddigi mozgalmak meglehetősen elszigeteltek és egymástól függetlenek voltak. Komoly eszmei alapot adott a mozgalomnak Marx, Engels mind nagyobb tért hódító tanításai, amelyekben rámutattak a kizsákmányolás lényegére és a munkások, a dolgozók szerepére a társadalom fejlődésében. Ugyanakkor az iparral párhuzamosan kialakuló és fejlődő munkásosztály harca is arra ösztönözte a szörnyű elnyomatásban élő mezőgazdasági munkásságot, parasztságot, hogy változtasson sorsán.

Hazánkban 1868-ban jöttek létre az első szocialista szervezetek, amelyek legjobbjai megalakították az első In- ternacionálé magyarországi szekcióját is. A munkásság önálló politikai fellépéséért és egyben gazdasági harcai kifejlesztéséért küzdött. Az 1890. december 7-én megalakult MSZDP vezetősége agitátorokat küldött vidékre az agrárproletárok szervezésére. Első eset volt, hogy ezzel a kérdéssel ilyen formában is foglalkoztak fejlettebb szervezetek. Ennek nyomán az 1890-es évek elején még szétszórt földmunkásmozgalom mindinkább országos méreteket öltött. Egyre több faluban, községben tömörültek a földmunkások különböző egyletekbe, szervezetekbe. Területi, országos vezetőségeket is választottak.

A VIHARSARKI MEGYÉKBEN

már a 90-es években kialakult a ván- dorkubikosság, akik eljutottak Becsbe, Prágába, ahol akkor már szervezett ipari munkássággal kerültek kapcsolatba. A tőlük átvett eszmét azután terjesztették idehaza és mindenütt, amerre csak »elgurult« talyi- gájuk.

Tevékenységüket igazolják a gyakori sztrájkok, amelyekkel elsősorban gazdasági és szociális eredményeket kívántak elérni. Ilyen volt az 189I-es orosházi tüntetés, majd az, 1894-es Szántó Kovács János által szervezett megmozdulás. Szántó Kovácsot ugyan elitélték, de a szociális nyugtalanság feltámadt szellemét az Uralkodó osztályok már nem tudták visszaparancsolni.

Az osztálysors felismerése és az azon változtatni akaró szándék megtalálta a tömegfelvilágosítás módját, az egyéni agitáció és az írás formájában.

A tömegfelvilágosító munkát az 1894. évi kivételes törvény miatt csak éjjel lehetett végezni, titokban, házról-házra járva. A mozgalom mégis futótűzként terjedt. Ilyen körülmények között a mezőgazdasági dolgozók szervezéséről lemondó MSZDP vezetőknek mégis szükségessé vált a korábban megígért földmunkáskongresszus egybehívása. Kénytelen volt az MSZDP 1897. januárjában ösz- szehívni egy országos földműveskongresszust Budapesten, ahol azonban a különböző ipari ágakhoz tartozó szociáldemokrata munkások vettek részt és csak igen kis számban földmunkások, mert azok Várkonyi- hoz csatlakoztak és így csak 15 képviselőt küldtek a párt által összehívott kongresszusra.

E kongresszus már nemcsak gazdasági követeléseket tűzött ki célul.' hanem politikai jogokat is követelt. Választójogot minden 20 éven felüli férfinek és nőnek, általános és titkos szavazást, egyenlőséget a katonai szolgálatban, gyülekezési szabadságot, progresszív adózást, lehetőséget a tanulás terén.

Igen sok szó esett az összefogás, a szervezettség jelentőségéről, amely nélkül a célok elérése lehetetlen. Külön vitatták a kubikosok, cselédek, kisgazdák és napszámosok helyzetét. A későbbi években a Földmívelő lap is megszűnt. A lap megszűnése folytán a mozgalom is lazult, sok szervezet szétzüllött. A sztrájkok miatt a kormány is megkezdte irtóhadiára- tát a földmunkás mozgalom ellen. A munkanélküliség és elnyomás folytán évről-évre többen hagyták el az országot, megkezdődött a kivándorlás. w

I9Q5-BEN KEZDŐDÖTT a

Földmunkás Szövetség újjászervezése. Akkor erre alkalom i^mp;0- zott, mert az akkor már évtizede kormányzó szabadelvű párt ríiégbukott. De ugyanekkor történt más is, hogy újabb lendületbe indult á-^ozgálom.

A szövetség alakuló kímgreSszusa Budapesten, 1906. január \7-én történt meg. Célkitűzése! főleg a munkaviszonyok javításával, bérek emelésével, a szervezet erősítésével és a tagság tanításával foglalkozott.

Természetesen a kormány sem

Háromszázéves a tejeskávé

Egy elfelejtett hirdetmény

K'

ét évvel ezelőtt a miskolci Herman Ottó Múzeumban tanúja voltam azon adás-vételnek, amikor három értékes orvostörténeti dokumentum cserélt gazdát és azok a múzeum tulajdonába kerültek. Megfakult, összehajtogatott ivpapírokon öles betűk tudósították a lakosságot Borsod megye falvaiban pusztító borzalmas járványokról. De előbb talán néhány szóban emlékezzünk meg az előzményekről.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején Borsod elhanyagolt közigazgatási és közegészségügyi állapotával járványok terén magasan kiemelkedik. Állandó járványok dúlják a megyét és megállíthatatlanul szedi áldozatait a pestis, a kolera, a himlő és a tífusz. Kevés a letelepedett orvos, az időnként átutazó vándor-orvosok gyorsan továbbállnak. Interpellációkban sürgetik a bábaszaporítást, alig van egészségügyi intézmény. Az igazgatás gyengesége és nemtörődömsége, valamint a népek leírhatatlan szegénysége együttvéve megszabják a járvány tendenciáját.

Az Indiából kiinduló és Európába törő kolerajárvány szörnyű pusztításokat végez. A múlt század első évtizedében befészkelte magát Borsod megyébe és tizedeli a lakosságot évtizedeken át. Amikor a vész olyan méreteket Ölt, hogy a halottakat nem tudják eltemetni, szükségesnek látszik az országgyűlésben is foglalkozni a járvány megfékezésével. Depu- tátiót szerveznek és ezt küldik le a megyébe a pusztítások arányainak felmérésére és a védekezés megszervezésére. A bizottság helyszíni vizsgálódásainak eredményeképpen Pálóczy Miskolczi Fő Nótárius HIRDETMÉNY-ben szabályozza a községek közötti forgalmat, a vásárokat, az állatvágást és a temetést. Klasszikusan sorolja fel a kolera tünettanát és tanácsokat ad a betegségek elleni védekezésre, de magára a gyógykezelésre is.

A falvak népeiben még benne él a fájdalmas múlt: az ördögűzés, a megégettetés, a váradi tűzpróbák testet-lelket veszejtő borzalmai. Az évekig tartó aszály, a két egymásutáni sáskajárás és a kolerajárvány következtében falvak néptelenednek el. A megmaradtak között lábrakap a kuruzslás és a népi szerek sokasága tör utat a magára maradt jobbágyság és várnépek között.

A HIRDETMÉNY számtalan községet sorol fel, ahol temetetlen halottak és a „nyavalyákba esettek” bűze szinte kibírhatatlan. Többek között Tardona, Putnok, Sajókazinc, Felső Egyházas-Barcika, Mucsony, Szendrő, Perkupa ...

A csekély számú orvos pedig óriási harcot vív a járvánnyal és az emberi sötétséggel. Erről így ír a Pesti Hírlap 1842. szeptember 8-i számában:

„... Nálunk még sok helyen az erdőn, falukban a műveltség és gazdaság olly fokon állna, miszerint a’ sok évekig tanulásba beleizzadó, s drága pénzen vett diplomákkal ellátott orvos ott igen-igen szerencsétlen helyzetet lelne, ’s a’ durva köznép inkább még valamely vénasszonyhoz, mint doctorhoz közelítne...”

Nagy mesemondónk, Jókai Mór maga is átélte a Pesten dühöngő kolera-járványt, nem betegedett meg, de megrettentette annak borzalma. Ezeket a sorokat írja róla:

„... A láthatatlan rém, melynek minden lépése egy temető, akkor járta be először e világrészt. A népirtó angyal, kinek elég a kimondott nevétől megrettenni és meghalni. Az ország határain kordont húztak ellene keresztül-kasul, hanem a fekete vonalakon a halál angyala átment, csak az emberek akadtak fel rajtuk...”

Ezután még száz évnek kellett eltelnie, hogy a kolera végleg eltűnjön Magyarországról.

VERECZKEI IMRE dr.

Ukrán hidrobiológusok kutatásai a Dunán

Nemrégiben tért vissza I^i.eybe az a tudományos expedíció, amely a Duna szovjet Szakaszán hidrológiai, hidrovegyészeti és biológiai kutatásokat végzett. A kutatások a Duna- menti államok nemzetközi egyezménye keretében folytak.

Az ukrán hidrobiológusok értékes anyagokat gyűjtöttek a dunai hajózás továbbfejlesztése és a folyó halállományának növelése érdekében. Az expedíció tanulmányozta a Dunán a vízszint ingadozásának okait, s a folyás sebességére vonatkozóan számos új megállapítást'tett:

Az ukrán tudósok kutatómunkájukat szoros együttműködésben végezték a Román Tudományos Akadémia munkatársaival.

Mai magyar dráma a Kamaraszínházban

A „Bekötött szemmel“ bemutatása előtt

Idén 300 éve annak, hogy egy holland ember új italt talált ki, amely utóbb meghódította az egész világot. Az ötletes hollandus neve Jan Niew- hoff. Mint a Holland—Keletindiai Társaság alkalmazottja, rengeteget utazott a világ minden táján. A vállalat egyik expediciójával 1647-ben Kínában is járt. Ott tapasztalta, hogy egy orvos a kínai betegeknek tejjel keyert teát írt elő. Niewhoff két évvel később Brazíliában járt, ahol a lakosság körében járvány tört ki. Ekkor emlékezetébe ötlött a kínai orvos gyógy el járása. Ügy vélte, hogy tejjel kevert teával talán Braziliában is meg lehetne akadályozni a járvány elterjedését. Legnagyobb csodálkozására azonban rá kellett jönnie, hogy Braziliában nincsen tea. A hollandus ezért azt javasolta, hogy a tejet kávéval keverjék és így született meg a világ első „kapucinere”. Az ital nemcsak óriási sikert aratott a braziloknál, hanem állítólag egyenesen csodás hatása volt a járvány megszüntetésére. Jan Niewhoff Hollandiába visszatérve, hazájában is alkalmazta a hatásos receptet és a tejeskávé rövidesen elterjedt az egész világon.-000Rádióirányítású daru

Egyes szovjet gyárakban az építkezéseken már alkalmazzák a vezeték nélküli, rádió-telemechanikus irányítású elektromos híddarukat. A darukezelő nem a magasban, hanem földszinti fülkéjében ül, előtte hordozható irányító-asztal, mögötte rádió- állomás helyezkedik el.

A kezelő a teher szállítására vonatkozó „parancsot” az irányító-asztalon lévő gomb megnyomásával adja le. Ekkor az adóállomás megfelelő rádióimpulzusokat bocsát ki, amelyeket a daru vevőkészüléke felfog. Itt thűködésbe lép a relé és a mágneses berendezések megfogják, illetőleg eleresztik a terhet.

Ha a daru huzamosabb ideig csak egy műveletet végez, akkor a megfelelő parancsokat mágneses szalagra veszik, s gépi adóval .irányítják a berendezést.

SERÉNYEN FOLYNAK A PRÓ-,

BAK a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Január 16-án új bemutató lesz: az idei színiévad első mai magyar tárgyú drámájának a bemutatója. Fejér István nagysikerű drámáját, a »Bekötött szemmel«-! mutatja be a jó művészi erőkből összeválogatott együttes.

. Két esztendő választ el csupán 1956 • vérzivataros őszétől. Még nagyon élénken élnek az emlékek. Fejér István több mint egy évvel ezelőtt írta drámáját. Az ellenforradalom, az azt megelőző revizionista megnyilvánulások, mindmegannyi probléma, sok-sok válaszolásra váró kérdőjel. Mi tette, mi volt képes arra, hogy ifjúságunk egy részét oly mértékben befolyásolja, hogy egész eddigi életét, népi demokráciánk vívmányait megtagadva, népi rendszerünkkel szembeforduljon, annak tudatos, vagy »bekötött szemű« ellensége, elvtársainak, barátainak, sőt — esetleg — szüleinek közvetett gyilkosa legyen. Ez történt a dráma főhősével, Varga Pista egyetemi hallgatóval, az angyalföldi munkásgyerekkel is. Bekötött szemmel járt a világban. nem vette észre, hogy őt, angyalföldi munkás-származását lobogónak használják fel egyesek. Nem veszi észre, hogy mi folvik körülötte, és csak nagyon későn döbben rá — tragikus bukása árán —, hogy ő csak eszköz, játékszer volt.

A történet nemcsak Varga Pista története. A dráma mindnyájunk drámája, mert cselekménye, története, társadalmi, eszmei mondanivalója a minden becsületes emberben élő kérdőjelekre próbál választ adni, mind- nyáiunk által átélt eseményeket elevenít fel és helyez drámai formában a közvélemény reflektora elé. Helyes társadalomkrit! kával érzékelteti az ellenforradalom előkészítésének és kibontakozásának kö»,rilméovc*if mozgatóra eóit és a történelmi bárt“** felhasználásával mutatja be akkori társadalmunk keresztmetszetét, az azon belül adódó konfliktusokat, emberi, családi kis örömöket és nagy tragédiákat.

ENNEK A TARTALMAS, komoly mondanivalójú drámának előadására készül most a színház és erről beszélgettünk a minap a darab rendezőjével, Nyilassy Judittal, akit a miskolci közönség a »Szerelmi házasság« tavalyi és a »Dulszka asszony erkölcse« jelen-évadbeli előadásának rendezése alapján már jól ismer, tisztel és becsül.

— Az 1956-os ellenforradalom közeim ulti emléke még annyira elevenen él és ég az emberekben, hogy nagyon nagy és nehéz művészi feladatot jelent — a történelmi eseményeket kisebb-nagyobb részleteiben ismerő néző előtt, — a lezajlott eseményeket olyan színpadi formában ábrázolni, hogy az ne csak idézze a tragikus közelmúltat, -hanem — egy megtévedt, bekötött szemmel járó egyetemista munkásfiatal tragédiáján keresztül — azokra az indítékokra, mozgatóerőkre is rávilágítson, amelyek csaknem a szakadékba taszították az országot. Nehéz feladat, de művészileg nagyon szép. Külön nehézséget jelent a rendezőnek a dráma kettéosztottsága. Ugyanis az első két felvonás az ellenforradalom előtti időket és állapotokat, míg a harmadik felvonás két jelenete magát az ellenforradalmi időszakot ábrázolja.

— Kiket láthatunk a darab egyes szerepeiben?

— A főbb szerepekben Farkas Endrét, Csanády Hát, öze Laiost, Bánhidy Józsefet, Szentirmay Évát, Némethy Ferencet, Gyarmathy Anikót, Varga Irént, Dénes Zsoltot, kisebb szerepekben Horányi Lillát, Verdes Tamást, Horváth Gyulát, Sülé Gézát, Gyarmathy Ferencet, De- mény Gyulát és másokat. Az előadás díszleteit Suki Antal, a kosztümöket Horányi Mária tervezte.

NAGY ÉRHEKLŐDÉSSEL VARJUK — és hisszük, hogy Miskolc közönségének széles tömegei is érdeklődve várják — a fővárosban és más helyeken már nagy sikert aratott dráma miskolci bemutatóját.

(bcncdck)

zetése és á dolgozó parasztság összefogása azonban szétrombolta ezeket a reményeket.

A földigénylő és földosztó bizottságokban szinte kivétel nélkül ott vol- *qk a földmunkásmozgalom veteránjai és következetesen végrehajtották a párt földreform programját. Több mint 30 ezer, tagja volt e bizottságoknak. akik a technikai lebonyolítás mellett nagvarénvú felvilágosító munkát is végeztek a tájékozatlan, vagy megfélemlített szegényparasz- +ok között.

1948. UTÁN, amikor a hatalom a munkásosztály kezébe került és így biztosítva lett az újbirtokosok helyzete is, a FÉKOSZ és az UFOSZ czervezetek egyesültek a Dolgozó Parasztok és Földm’^kó^ok Országos Szövetségébe, a DÉFÖSZ-ba.

A gerincet e szervezeten belül is a földmunkás tagozatba tömörült régi, barere hagyományokkal rendelkező földmunkások, alkották.

A DF-FŐSZ érdekvédelmi, feledető- kát végzett változatlanul, de főfeladata az egész dolgozó parasztság tömörítése volt a párt politikája mellett.

A későbbiekben. 1952-ig az újbir- tokosok és szegénvnarasztnk földjeiken megerősödtek, hiszen ebben most már a munkósállam is segítette őket. Ugyanekkor megjelentek falun a termelőszövetkezetek. 1948-tól sorra alákultak a gépállomások, állami, kísérleti és tangazdaságok, erdőgazdaságok és így a földmunkás tagozatot alkotó agrámroletámk és szegény Parasztok ezekbe a-» alakuló nagy mezőgazdasági üzemekbe mentek dolgo2Íii.

Igv a feilodés körülményeinek megfelelően ismét szükségessé vált olyan szervezet újjáalakítása, amely megfelel a fejlődés adta követelményeknek. Másrészről a szakmai szervezkedés elvei is szükségessé tették. így alakult úijá. és nőtt ki a különböző »szövetségekből« a Mező- gazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete amely a mezőgazdaság szocialista üzemeinek és ezzel kapcsolatos intézményeinek dolgozóit tömöríti magába.

1958. FEBRUAR Ifr—17-ÉN VOLT

a MEDOSZ II. kongresszusa. A kongresszus eredményesnek értékelte az eltelt időszak alatt végzett munkát és határozatában a munkás-paraszt hatalom erősítését, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a termelés fejlesztésének segítését, a dolgozók ügyes-bajos problémáinak ügyintézését, a munkakörülmények javítását, a szakszervezet mozgalmi módszereinek fejlesztését, a dolgozók további politikai, szakmai, kultúrális nevelésének fokozását tűzte ki célul. Ezeket a feladatokat ma már 180 ezer szakszervezeti tagra és közel 30 ezer szakszervezeti aktivistára támaszkodva meg tudjuk és meg fogjuk valósítani. Ehhez persze szükséges, hogy ebben a munkában minden egyes szakszervezeti tag tevékenyen támogassa mind az alap, mind pedig a felsőbb szakszervezeti szervek munkáját, bírálataival, javaslataival, észrevételeivel.

A nagyüzemi gazdálkodás rohamos térhódítása megköveteli a magasabb képzettséggel rendelkező mezőgazda- sági munkásság kinevelését. Ebben is rendkívüli nagy szerep jut szak- szervezetünknek. Szakszervezeti vezetőink, aktivistáink legyenek ebben is elsősorban, példamutatók, majd segítsék mind több dolgozó — de különösen a fiatalok részvételét a szakmai oktatásban.

lézte tétlenül az eseményeket. Elkobozta a sajtót, betiltotta a gyűléseket, vezetőket tartóztatott le. Ezek az intézkedések óriási károkat okoztak a mozgalomnak, úgy, hogy 1908- ig alig maradtak működő szervezetek. A nincstelen agrárproletárok közül évről-évre mind többen vándoroltak ki külföldre, különösen Amerikába, hogy ott találják meg azt, amit saját hazájuk megtagadott tőlük, a boldogulást.

A mozgalom az első világháború előtt és után lendült fel újra. Nagy szerepük volt a földmunkás szervezeteknek különösen az 1918. évi polgári forradalom kivívásában. De ott voltak a Tanácsköztársaság védői-, mi harcaiban is, fegyverrel a kézben és nem rajtuk múlott, hogy kivívott eredményeiket nem tudták megtartani.

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG bukása után a földmunkás mozgalomra is a Hórthy-fasizmus sötét korszaka következett. A proletárdiktatúra bugása után a történelemben sz-’nte példátlan kegvetlenségge! tiporták el a fehértiszti különítmények és ‘zsan- dárok az agrárproletárok szervezeteit. Uj, még forradalmibb szellem jelentkezett, a kommunizmus szelleme. Az P«rámroletárok, habár még csak kisebb része, de már ennek érdekében is szervezkedett és oktatott szervezeten belül is és kívül is.

Ebben a szellemben szerveződött és indult el 1926. nyarán Endrédről az arató és kubikos sztrájk, amely országos méreteket öltött. De mutatják az új eszme térhódítását a gyakori letartóztatások és elítélések is. Hiába voltak a kegyetlenkedések, teljesen elnyomni már nem lehetett a moz »álmát.

1945-ben a Szovjetunió felszabadítása nyomán végül is teljesült a magvar szegényparasztság évszázados vágya, megkapta azt. amiért hiába küzdött, vérzett évszázadokon át, a földet.

1945-BEN ÚJJÁALAKULT a

Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ), amely magába tömörítetté — most már szabadon — nemcsak az agrárproletárokat, hanem a szegényparasztokat, régi kisbirtokosokat is. Gombamódra alakultak a helyi csoportok ,és ezek mellett a FÉKOSZ munkáköz- vetítő irodák. Ez utóbbi ák nemcsak díjtalan munkaközvetítéssel, hanem a szervezet tagjaira támaszkodva igen harcosan védték és foglalkoztak a szegényparasztság védelmének érdekeivel. Szerződéseket kötöttek, vigyáztak a szerződések betartására és ellenőrizték az ezzel kapcsolatos törvényes rendelkezéseket. Megbüntették azokat a munkáltatókat, akik szerződés nélkül és a törvényben előírt bérnél kevesebb fizetésért dolgoztattak. 3—4 éves bérkérdéseket rendeztek el, nem egyszer bíróság előtt is képviselve a helyi csoport tagjait.

Az új földhöz jutottak érdekeinek hathatósabb védelme és segítése érdekében, amikor az 1945-ös választások után a Kisgazdapárt új földreformot hirdetett és a földet akarta visszaadni a nagybirtokosoknak, megalakult az UFOSZ, amelynek hama- rosari csaknem valamennyi újbirtokos tagja lett. A vezetést itt is az évtizedes küzdelmekben megedződött harcosok vették kézbe. Komoly harcot kellett még ekkor vívni a földesurak és más reakciós elemek ellen, akik azt gondolták, hogy az ország feldúlt állapota meghiúsítja a földreform gyors végrehajtását. A párt ve-