Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

Csütörtök, 1959. január 8. ESZAKMAGYAROKSZAC. 3 A kukái felkelők győzelme Újév után a Lenin Kohászati Müvekben Az amerikai külpolitika vezetőinek' nem kis kellemetlenséget okoztak az óesztendő utolsó és az új év,első nap­jai. Jellemző, hogy fejfájásukra ugyanaz adott okot, ami a hatmilliós kubai nép örömünnepévé avatta eze­ket a napokat. A Fidel Castro vezet­te felkelés ugyanis ekkor a végső győzelem szakaszához érkezett. Kuba a latinamerikai államok egyike, szigetország. Északi partjait a Mexikói öböl választja el az Egye­sült Államok déli határaitól. Földje rendkívül termékeny talaj. Hatalmas cukomádültetvényeiről származik az USA cukorszükségletének legna­gyobb része. Dohánytermelése is igen jelentős. Az ország politikai múltjáról a New York Post már két éve megírta, hogy »minden eddigi kubai kormány az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezésével volt ha­talmon, mert Kuba mind katonai, mind gazdasági szempontból teljesen az Egyesült Államoktól , függ. Az amerikai külügyminisztérium politi­kája tette lehetővé Batistának is, hogy hatalmon maradjon.« Fulgencio Batista, mint ismeretes; 1952-ben államcsíny révén jutott uralomra. Az amerikaiak segítségé­vel ragadta magához a hatalmat és építette ki rendszerét, amely a leg­szélsőségesebb személyi diktatúrák egyike 'lett. Egész léte az amerikai monopóliumok érdekeinek teljes ki­szolgálásán alapult. A kubai nemzeti bank kimutatá­sa szerint a lakáj-diktatúra hat éve alatt az amerikai részvény- társaságok 800 millió dollárnyi tőkebefektetést eszközöltek a szigetország legkifizetőbb gaz­dasági ágaiba. A jelenlegi USA-beruházások összér­téke pedig egymilliárd dollárnál is több. A haladó törekvések véres elfojtá­sa és az ország nemzeti kincseinek amerikai prédára dobása előidézte a kubai nép legjobbjainak végső elke­seredését. 1956 decemberében Fidel Castro és nyolcvankét társa csaknem puszta kézzel indította meg a felke­lést, hogy megdöntse Batista haza­áruló diktatúráját. Vállalkozásuk ek­kor szinte teljesen reménytelennek tűnt. Egy évvel később azonban, ami­kor a diktátor a felkelők végső fel­számolásáról szónokolt, már éppen ebből lehetett sejteni, hogy ez a min­denre elszánt kis csapat jelentős erő­vé izmosodott." Borsod megye legészakibb közsé­gében. Ricsén. a napokban — a föld- mű vessző vetkezet keretében — meg­alakult a megye első tejszövetkezete. A szövetkezet egyelőre 71 taggal működik és havonta mintegy 18.000 liter tejet gyűjt be a községből, ami­nek egyrészét — átmenetileg a me­gyei Tejipari Vállalat használatba Kezdetben csak szórványos had­műveleteket folytattak, úgynevezett gerilla harcmodorban. Ez azt jelen­tette, hogy csak ideiglenesen, rajta­ütésszerűen foglaltak el egyes cél­pontokat. Az utóbbi hónapokban azonban áttértek a reguláris hadsere­gek taktikájára, amikor is már nem átmenetileg foglaltak el egyes terü­leteket, hanem végleg megszállva tartották azokat. Kuba hat tartomá­nya közül így hármat decemberben már ellenőriztek a felkelők. Bizonyos, hogy e gyors sikerek jelentős részben annak köszönhe­tők, hogy Castroék célkitűzései a nép törekvéseiből fakadtak. Egyes hírek szerint ugyanis a ké­sőbbiek során már nemcsak a Ba- tista-rendszer megdöntéséért küzdöt­tek, hanem tervbevették a földosz­tást, sőt a nagy iparvállalatok és közüzemek államosítását is. Minden­nek következtében harcuk széles néoi támogatásban részesült. Még az elle­nük bevetett kormánycsapatok ka­tonái is tömegesen átálltak hozzá­juk, vagy harc nélkül megadták ma­gukat. Ilyen körülmények között Ba­tista helyzete igen szóróngatottá, re­ménytelenné vált. Nem segíthetett már rajta a Dominicai Köztársaság együttműködésével későn jött ame­rikai beavatkozás sem. Nem segíthet­tek az angolok hadi szállítmányai, sem a rakétafegyverek. Újév napjára virradóra Batista titokzatos módon eltűnt Kuba főváro­sából, Havanából. Mint később ki­derült, repülőgéoen Ciudad Trujilló- ba, Dominica fővárosába érkezett, ahová közvetlen híveinek úri pere­puttya is követte. I^t most már való­ságos diktátor-trió székel, mert ko­rábban ide menekült Peron, volt ar­gentínai elnök és Jiménez, Venezuela bukott diktátora is. Kubában oedig az új rend első napjait, a felkelők győzelmét ünnepli a nép. Manuel Urrutia ideiglenes elnök­letével megalakult a Kubai Köz­társaság új kormánya. amelyre nehéz feladatok várnak az új rend megteremtésében is, de nem kevésbé a győzelem eredményeinek a megvédésében. Mert az Egyesült Államok vezetőit — úgy hírlik, — még mindig foglalkoztatja a beavat­kozás agyafúrt gondolata. — magyar — adott berendezéseivel — különiféle tejtermékké dolgozza fel. A szövet­kezet megalakulása jelentősen elő­mozdítja a községben a sertés és nö­vendékmarha nevelését, mert az ed­diginél jóval több fölözött tej kerül vissza a tehéntartó gazdákhoz, te­kintve, hogy azt most már nem kell Sátoraljaújhelyről szállítani. A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK nagyolvasztó művének dolgozói az elmúlt évet sikerrel fejezték be, ka­rácsony másodnapjának reggelén teljesítették az 1958. évi tervet. A sok termelési csata győztesei azon­ban nem pihentek meg a babérjai­kon, folytatták a munkát. Jobban, még jobban — még több szívvel, lelkesedéssel a még jobb és szebb életért. Sokat dolgoztak 1958-ban. Majd­nem 5000 tonna nyersvassal adtak többet az év utolsó napjaiban. Min­den dolgozó tudja, hogy minél töb­bet termelünk, annál többet kapunk vissza államunktól. A termelőmun­ka mellett nem feledkeznek meg a kohók javításáról sem. Ha a kohók­tól is több termelést várnak, akkor azokat ki is kell javítani. A formák, a könnyen sérülő könyökök, a kis salakformák elhasználódtak, ezeket ki kell cserélni, de úgy, hogy a ter­melésben minél kevesebb legyen r-. kiesés. Az első három nap mind a három kohónál kicserélték azokat az alkatrészeket, amelyek már el­koptak. A nyersvas ezután már bő­vebben buzoghat az üstökbe. A KOHÓ TŐSZOMSZÉDSÁGÁ­BAN épül az érctömörítő. Befeje­zéshez közeledik az építés, s mire elérjük a hónap végét, már dúsított érc kerül a kohók gyomrába. És az építők még nagyobb igyekezette] dolgoznak, hogy az új esztendőben minél több napsugaras ünnepük le­gyen a kohászoknak, s megdöntsék eddigi termelési rekordjaikat. A martinacélműben a kemencék körül kőműveseket találunk. Ezek a hatalmas, tűzzel bélelt alkotmá­nyok megtették a magukét. Sok­száz adag „főtt” meg a gyomrukban az elmúlt évben. Az új esztendőben még annál is többet szeretnének „megfőzni”. Űj köntöst öltenek rá­juk, belső részeiket fürge kezek cserélik ki. Tudjuk, nem sokáig kell várakozni arra, hogy a kijavított kemencékben újból „rotyogjon” az acél és ontsa az öntecseket a hen­gerészeknek. A HENGERMŰVEK KÖZÜL el­sőnek a durvahengerművet néztük meg. Kíváncsiak voltunk, mit talá­lunk a jó „öreg” blokksor, gerenda­sor, triósor házatáján. Az első, amit észreveszünk: nem hagyott alább a hengerészek munkaíendülete. A durvahengermű nagyjavítás előtt áll. Már fáradtak, kopottak az alkatrészek. Sokat alkottak, formál­tak, s ha egymásra raknánk a múlt évben kihengerelt anyagot, biztos, hogy magasabb lenne a Mount Everestnél. Január 6-án leállt a gerendasor, majd 12-én a blokk- és a triósor, hogy modernizálásuk után még jobb, még nagyobb termelést bizto­sítson a gyár dolgozóinak. A Lenin Kohászati Művek hengereltáru ter­melése ugyanis szinte legfontosabb a gyár életében. A hengereltáruk zöme exportra kerül. Devizát kapunk érte. A dol­gozók jó munkájuk jutalmául kor­szerű fürdőt, mosdót és irodaházat kaptak. Az év“ utolsó napjaiban az építő vállalat már átadta az épüle­tet. Most már csak a berendezés hi­ányzik belőle, de az is rövidesen megérkezik és olyan egészséges kö­rülmények között tisztálkodhatnak, aminek szinte Európában sem lesz párja. GYORSAN FOROG A SOROZAT, csattognak a gurítókon végigrohanó bányatámok, hogy a magyar és a csehszlovák bányászok munkáját mielőbb biztonságosabbá tegyék. Üj képek, új arcok, új henger­sorok. A fínomhengermű öt sopán szemünk előtt kígyózik a tüzes acél. — A bátor emberek játszanak a tűzzel — gondolja a látogató. És valóban így is van. Kígyózik a tü­zes szál és a hengerészek tapaszta­lattal és erővel mozdítják a fogó­val a végét. A gyár gyarapodásához, fejlődé­séhez ők is nagymértékben hozzá­járultak. Igaz, a Lenin Kohászati Művek nem lehet teljes a fínom­hengermű nélkül. Az itt gyártott szelvények szerves részei a vállalat termelési egészének és éppen a le­mezek azok, amelyekből pillanat­nyilag legtöbbre van szükségünk. Az elmúlt évben igen sok korsze­rűsítést hajtottak végre az üzem­ben. Ebben az évben tovább folyta­tódik majd a gépesítés. A tervek szerint az év végére itt is eltűnik a nehéz fizikai munka. A NAGYKOVÁCSMŰHELYBEN EBBEN AZ ÉVBEN megkezdődik a diesel esi tésse] kapcsolatos forgaty- tyús-tengelyek gyártása és az üzem korszerűsítése. Több millió forintot költünk erre. Az emberek minde­nütt, a pörölyöknél, a sajtolóknál, a kemencéknél a jövőről beszélnek. Arról, hogy milyen lesz az új mű­hely. Részleteket vitatnak meg, ja­vaslatokat tesznek, hogy mit ho­gyan szeretnének. (hj) A miskolci tanács az idén több mint 80 millió forintot költ a nagy iparváros fejlesztésére, szépítésére. Á jelentős beruházás nagyrészét, mintegy 70 millió forintot a lakás- helyzet megjavítására: új lakóházak építésére fordítják. A fennmaradt összegből iskolákat, egészségügyi lé­tesítményeket és óvodát építenek, így például a Kilián gimnázium melletti új lakótelep 16 tantermes iskolával bővül, amelynek építése közel 5 millió forintba kerül. Emel­lett új négy tantermes általános isko­lát építenek Hámorban és a miskolci Martintelepen. A Malinovszkij úti lakótelepen pedig a korszerű bölcsö­dén kívül ez évben 76 férőhelyes óvoda is létesül. Az idén befejezik a 16 millió fo­rintos költséggel korszerűsített 100--------- ■■ »wo A bíróság előtt jött rá, hogy két felesége Tan Horváth Sámuel, a Miskolci Gyer­mekkocsigyár dolgozója több évvel ezelőtt elhagyta feleségét. Az asszony várt-várt, aztán, miután tudomást szerzett róla, hogy férje most már egy másik asszonnyal él. válópert indított ellene. Ám a tárgyalásra megérkező férj csodálkozva vette tudomásul, hogy tőle Horváth Erzsé­bet válni alkar. Miután a feleség hi­bájául rótta fel neki. hogy egy má­sik nővel él együtt, sértődötten fel­pattant : — Hogy-hogy »nővel«, hi­szen az a — feleségem! Most a bírósági tanácson volt a csodálkozás sora. — Hogy-hogy a másik nő a fele­sége?! — Ügy, hogy az elmúlt évben es­küdtünk — hangzott a válasz. Ha­marosan kiderült a dolog nyitja. esztendős Nemzeti Színház átépíté­sét. A íorgószínpaddal és modem világítással felszerelt színházat egy ö temel ét magas L-alakű épület- szárnnyal bővítették, valamint új díszletraktárt és kazánházat építet­tek. Az ország egyik legkorszerűbb színházát a nyári hónapokban adják át. 1959-ben tovább folytatják a lilla­füredi út kiszélesítését, a hét kilomé­ter hosszú diósgyőri villamosvasút kettős vágányának építését és a Sajó partján megkezdik az új köztiszta­sági telep létesítését. Ezeket a mun­kákat a későbbi években fejezik be. Ezenkívül két orvosi rendelő és egy állatorvosi ambulancia kezdi meg működését még ebben az esz­tendőben. Horváth Sámuel ugyanis 1952-ben válópert indított felesége ellen az encsi járásbíróságon. Az előkészítő tárgyalás meg is volt. de a valópeiú tárgyalás valami ok miatt nem tör­tént meg. A személyi igazolványok kiosztásaikor Horváth Sámuel egy­szerűen bediktálta az adatok közé. hogy ő — nőtlen. így aztán 1958-ban, amikor újból házasságot kötött, a másik asszony nevét írták be fele­ségének. A törvény az első házasságát is­merj el érvényesnek, de mivel a fe­leség sem akarja a házasságot, így nyilván felbontják. A második há­zasság viszont törvénytelen. így az­tán a két feleséggel is rendelkező Horváth Sámuelnek előreláthatólag egy felesége sem marad ... VI. Aki csalódott és aki nem csalódott A KARÁCSONY előtti napokban két évi távoliét után két fiatalember látta viszont szülőfaluját, a Szerencs melletti Bekecset. Szegedi Dezső és Szegedi Imre Nyugat-Németországból tért vissza. Egyikük azt mondja, csa­lódott és örül, hogy visszakerült. Szegedi Imre nem csalódott számítá­sában. de eredetileg is úgy ment ki, hogy mielőbb visszajön, így szintén örül hogy hazakerült. Hallgassuk először Szegedi Imrét, akinek disz- szidens útja során jobban kedvezett a szerencse. — Ausztriában csak félnapot töl­töttem lágerban, mindjárt kaptam munkát. A továbbiakban Nyugat- Németországban dolgoztam. Mainz- ban, egy papírgyárban. Amikor dol­goztam 350 márkát kerestem egy hó­napban. De nem dolgoztam mindig. Háromszor beteg voltam. Derék- csigolyatöréssel mentem ki. Az volt a szándékom, hogy nyugaton meg­gyógyít tatom m&gam. Idehaza gépkocsivezető volt. Ta­pasztalataink szerint gépkocsiveze­tők menték ki a legnagyobb szám­ban. Szegedi Imre mosolyog: — Igen... Kocsit akartak venni. Most már más a vágyuk. Vissza­jönnének. Kocsi nélkül. — Részletre ott mindent lehet vá­sárolni, kocsit is. Mégsem vásárol­nak. Sokan munka nélkül vannak. Még az ingemet is részletre vásárol­tam. Bár az utóbbi időben a kiván­dorolt magyarolmak nem szívesen, vagy egyáltalán nem adtak árut­részletre. Gyakran változott a lakó­helyük. És a munkanélküliség... — Van aztán olyan is, akinek na­gyon jól megy. Ismertem Mainzban a menekültügyi iroda vezetőjét, Tóth Imrét. Ideliaza életfogytiglani bör­tönre volt ítélve. Ott ösztöndíjat kap az egyetemen. Rengeteg pénze van. Tízezer márkája a bankiban. Az ösz­töndíjból? A Szabad Európa futtatja. Ügy hallottuk, hogy az utóbbi há­rom hónapban már az ösztöndíját is elvették. Magas jövedelme miatt. A Szabad Európa jól fizet. (A kémiköz- pontok és a »különböző« ügynöksé­gek szintén jól fizetnék.) — Egy alkalommal gyűlést tartot­tak a Mainzban tartózkodó magya­rok számára. Gyakran voltak ilyen gyűlések, de kevesen látogatják. Emiatt szemrehányásban volt ré­szünk. Elmentünk erre a gyűlésre. A szónok arról beszélt, hogy nekünk »szabad« országba szakadt magya­roknak kötelességünk hogy elsajá­títsuk az új amerikai fegyverek ke­zelését. Kezdetben beleegyezzen semleges volt a hangulat. Felszólal­tam. Márpedig én nem vállalom. Nem akarom, hogy felhasználjanak ottihonihagyott munkástánsaim ellen. — mondtam. Szólhattam én. Azzal vádolták, hogy kommunista vagyok. (Idehaza is pártonkívüli voltam.) Nem vállaltuk a kiképzést. — A GYÁRBAN a német munká­sok is elítélik a háborús készülődést. Félnek a háborútól. A városban még alig tüntették el a romokat. Az épít­kezések helyett két katonai támasz­pontot és egy repülőteret láttunk Mainzban. Amerikai a személyzet. Rengeteg amerikai páncélos és ra- kétaüteg van a városban. A szövetségi köztársaság a málita- rizmus ellen.} hivatalos »-küzdelem« jegyében erősen fegyverkezik. Éven­te mintegy 80 milliárd márkát fordí­tanak atomfegyverkezésre. A köte­lező katonai szolgálat bevezetése óta több mint 200.000 katonát képeznek ki a hitlerista tábornokok vezetése alatt. A kiképzés módszereiben nem válogatnak. Nagy nemzetközi felhá­borodást váltott ki a legutóbbi eset. amikor a szövetségi haderő 15 kato­nája a kegyetlen kiképzés következ­tében meghalt. Egyikük sem érte meg huszadik életévét. A Bundes­wehr fennállása óta 450 baleset tör­tént, köztük 64 haláleset. Ezeket az adatokat a bonni hadügyminiszté­rium államtitkára tette közzé. Növekszik az országban a milita­rista szervezetek tevékenysége. A volt SS-eket hivatalosan bátorítják. Adenauer kancellár, az egyik 1953- ban tartott választási beszédében Ki­jelentette, hogy az »SS-ek . ugyan­olyan katonák voltak, mint akárki más«. És anyák és gyermekek ne emlékezzetek gonosztetteikxe? A had­ügyminisztérium természetesen el­hallgatja a hadseregben szolgáló SS-ek számát. Mégis ismeretes, hogy több mint 3000 volt SS-t alkalmaz­nak a szövetségi haderőben, régi rangjukban. A Deutsche Soldaten­zeitung 1957 júliusa számában ki­fecsegi az úgynevezett territoriális hadsereg szervezésére irányuló ter­vet. Ez a hadsereg hivatott arra — túlnyomórészt SS-eket alkalmaz — hogy adott esetben egy polgárhábo­rús csoport szerepét játsza. A MUNKÁSOK körében határo­zottan elítélően beszélnek az SS-ek- ről. Mégis, évről évre fokozatosan növekszik az SS-szervezetek száma. Jelenleg több mint 40 működik, köztük az »Adolf Hitler«, a Reichs- íührer SS stb. 1957 folyamán ötven­nél több SS-találkozót tartottak. Ezek a szervezetek több mint 50 újságban és folyóiratban dicsőítik a Hitler Wehrmacht volt táborno­kait. Vezetőik döntő pozíciókat kap­nak a közéletben, főképp a had­seregben. A legismertebb dr. Hans Speidel, Hitler tábornoka és bizal­masa, ma a NATO középeurópai haderőinek parancsnoka. De nézhet­jük azokat is. akik »kevesebb priusz- szál«. úsztak át az új rezsimbe. A háború után a Nemzetközi Katonai Bíróság által elítélt Kurt Mayer (akit a háborúban »páncél Mayer«- nefc neveztek) ma egy SS-szervezet, a HIAG élén áll. A hírhedt Dönitz tengernagy a Tengerészeti Szövet­ségben hangadó. — A németek védekeznek, ahogy tudnak. A menekülés: különösen fiataloknál gyakran a züllés, a ki­vándorlás. A statisztikai adatok sze­rint 1945 óta kb. egymillió nyugat­német hagyta el az országot. Sokan közülük az idegenlégiókba kerülnek. Az Ifjú Szocialisták 1954 június 3-i kiadványában olvashatjuk, hogy a háború után 232.500 német fiatal lépett be az idegenlégióba. Időköz­ben a németszármazású idegenlégió- sok száma 400.000-re emelkedett. Indonéziában a francia monopolisták érdekeinek védelmében 46.000-ren véreztek el. Egy másik fórum sze­rint az algériai ejtőernyős alakula­tok összetételében a németek szám­aránya néha eléri a 80 százalékot. — Tudomásunk szerint francia ügynökök — a német kormány hall­gatólagos tiltakozása mellett — erő­sen agitálták a disszidens magyar fiatalokat a légiókba. Egv 18 éves kolléga ki is ment Franciaországba, hogy légiós lesz. SZEGEDI IMRE élményeiről be­szél. azt mondja: nem bánta meg, hogy kiment, már csak a tapasztala­tok miatt sem és mindemellett meg­találta a számítását. Szerencséje volt. Olyan helyre került, ahol jó fizetést kapott. Brüsszeliben is járt a világ­kiállításon. Meséli, hogy német, is­merősei elragadtatással beszéltek a magyar pavilonról, s főleg a magyar vendéglátásról. — Az utazás igen olcsó Nyugaton — mondja — nem került sokba Brüsszelbe utazni, csak az élelem drága, ez az akadálya az utazásnak. A másik Szegedi. Dezső kevésbé elismeréssel beszél nyugatnémet- országi körútjáról. Heidelbergtaen volt. Először pincérként dolgozott szállodában, majd a konyhába került. 180 márkát keresett. Egy műszakban 13 órát dolgozott. — A bátyám 43 óta kint él Heidel­bergben. Egyideig kocsmája volt. A magas "adó miatt eladta. Mikor el­jöttem. ő is szállóban dolgozott . . • Nekem beszélhettek hogy m\ lesz itt Magyarországon. Csodálkoztak, hogy hazajövök. Azzal ijesztgettek hogy börtönbe kerülök, hogy Szibériába visznek. Nos. idehaza vagyok, sza­badon. — Nehéz volt a hazautazásom. Nagy nehezein kaptam meg az útleve­lemet. A nyugatnémet határon ezt elvette tőlem a rendőrség. Ausztriá­ban börtönbe csuktak, mint szöke­vényt. Addig dörömböltem a börtön- ajtón míg a. magyar követségre nein kísértek. Ott kitudódott, hogy igen is. kiadták az útlevelemet. HAZAVÁPYTAK. mint legtöbb disszidens, aki kiment és még kint van. Itthon vannak. Igyekeznék újra helyet találná maguknak, de tapasz­talataikat nem felejtik el. (Folytatjuk.) Sorsodban megalakult az első tejszövetkezet Az új esztendőben több min! 80 millió torintot tordítanak Miskolc fejlesztésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom