Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

2

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

Vasárnap, 1959. január 11,

MŰSZAK! ÉLETÜNK SZEMLÉLTETŐ' TÜKÖRKÉPE

Jegyzetek a Borsodi Műszaki Élet legújabb számáról

MEGYÉNK MŰSZAKI ÉRTELMISÉGE érdeklődéssel lapozgatja a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége borsodi intézőbizottságának kiadásában megjelenő időszaki lapot. A lap legújabb számában — mint azt az elmúlt évben is örömmel tapasztaltuk — számos olyan írást, tanulmányt találunk, amelyek hűen és szemléltetően tükrözik megyénk műszaki értelmiségének fáradhatatlan munkáját. Előrelátás, útmutatás, a jó tapasztalatok átadása jellemzi a lap legújabb számát is. Ismerteti műszaki haladásunk eredményeit és perspektivikusan megmutatja a megye további fejlődésének útját.

Valkó Márton cikke kohászatunk fejlődéséről elsősorban népgazdaságunk és a kohászat szoros összefüggését ismerteti. Mint azt a szerző is írja; a kispolgári ábrándok világából le kell szállni a modern technika valóságába és gazdaságpolitikai célkitűzéseinket úgy kell megválasztanunk, hogy annak valóraváltása során növekedjék a munka termelékenysége, egészséges arányok alakuljanak ki a nehézipar és a fogyasztói ipar, valamint a mezőgazdaság között. Hazánk ma a 13. helyet foglalja el az egy főre jutó acéltermelésben, mely közgazdasági értelemben szemléletes kifejezője az ország technikai és kulturális fejlettségének, egyben népe jólétének is.

A cikk további részében a Lenin Kohászati Művek műszaki és gazdasági kollektívájának eredményeit ismerteti. Helyesen állapítja meg, hogy a kollektíva több értékes, jól átgondolt gazdasági intézkedést dolgozott ki évek óta. A tervek, elgondolások és kísérletek által aratott győzelmek tették lehetővé azt, hogy hazánk nagy acélkombinátjában _ valósággal felvirágzott a haladás utáni vágy.

ÉRDEKES ANYAGOT TALÄL az

olvasó a lap második cikkében is. Komáromy József, a múzeum igazgatója Miskolc első térképéről írt ismertetést. Hugó Hazaelnek 1759-ben készített térképe fontos kiinduló állomás számunkra és annak minden szempontból való megvizsgálását elsőrendű feladatként jelöli meg a szerző. Erre a térképre építette cikkét is, amely sok érdekes észrevételt, a város kialakulásának, területi terjedésének több mozzanatát ismerteti, a térkép egyidejű bemutatásával.

Igen fontos kérdést ismertet Káldy József írása is, ami az olvasóközönség számára talán idegennek tűnik, hiszen eddig igen keveset hallottunk arról, hogy Tokaj hegy alj a borvidékén erdészeti feladatok is foglalkoztatják a szakembereket. A rekonstrukció sikere, valamint a lokaj- hegyaljai bor minőségének biztosítása érdekében a Minisztertanács az erdőtelepítést és a fásítást is elrendelte. Az értékes cikkben a szerző a nagyszabású tervek és feladatok megoldásának részleteit foglalta össze. Közli az erdőtelepítési terveket, ismerteti a telepítésekhez szükséges fa-fajokat, majd állástfoglal abban a kérdésben, hogy mivel a hegyaljai bor ízéhez kétségtelenül hozzájárul a hegyvidék kiváló tölgy- faanyaga is, arra kell törekedni, hogy a tokajhegyaljai hordódongaszükségletet helyben termeljük meg.

Ózd városrendezési kérdéseiről hosszú idő óta először olvashatunk konkrétabb tanulmányt. Ennek oka az, hogy az északi gyárváros most gyorsabb ütemben fejlődik, mint a korábbi években és általános rendezési terveinek elkészítéséhez több évre volt szükség. Szekrényi Jenő és Petrasovszky István közös cikke több elvi és gyakorlati példával merteti a város terjeszkedésének helyes lehetőségeit. A városrendezés alapelveiről több ábrát közölnek a szerzők. Munkájuk sikeres próbálkozásnak mutatkozik annak érdekében, hogy Ózd városrendezési kérdései iránt nagyobb érdeklődés nyilvánuljon meg, mint például Miskolc hasonló kérdéseinek • tárgyalásakor.

A NAGYKÖZÖNSÉGHEZ közelebb álló cikkeken kívül közgazda- sági és közegészségügyi cikkeket is közöl a lap. Ilyen például Kordóss József beszámolója az 1958. évi lipcsei tavaszi vásárról. Nagy Gábor a Borsodvidéki Gépgyár export szállításait értékeli és ismerteti 1943— 1958 között. Gál Béla a »-Miskolci Sodronygyár-« fejlődéséről, dr. Biró Zsigmond és dr. Kiss Mihály pedig tejtermelésünk higiéniájáról írott cikkével teszi gazdagabbá a lapot.

Érdemes-e barlangvasutat építeni a Baradlában? Erről a kérdésről írt részletes cikket, több értékes képpel illusztrálva, Jakucs László geológus. írása a nagyközönség szániára is érdekes olvasmány, ezért feleletének ismertetésére lapunkban részletesen visszatérünk.

Mint a lap minden számában, most is olvashatunk olyan írást, amely megyénk fejlődésének egyik láncszemét alkotja. Deák Béla és Hábel György mérnökök újabb meglepetéssel, távlati tervvel léptek a nyilvánosság elé. A bükkaljai műút, vagyis a Miskolc—Eger között megépítendő útvonal tervét ismertetik. Mint írják, a Bükkhegység déli lejtője és a bu- dapest—miskolci fővonal között fekvő 15 község lakosai a rossz közlekedési viszonyok miatt még egymástól is meglehetősen elszigetelve élnek. A szerzők sok érvvel igazolják a 46 kilométeres útvonal megépítésének fontosságát. Közöttük a legelfogadhatóbb az, hogy a két szomszédos, nagyforgalmú város, de elsősorban Miskolc értékes felvevő piacot szerezhetne a kedvező égtájjal rendelkező községeknek.

A BORSODI MŰSZAKI ÉLET legújabb számát az eddigiek közül a legjobbnak tartjuk. Az anyagok megválasztása, tartalmuk sokoldalúsága, megyénk műszaki értelmiségének lelkes munkáját tükrözi, — azt, hogy egyre eredményesebben törnek utat a haladó technikának és technológiának.

SZARVAS MIKLÓS

A Könnyűgépgyár kommunistái között

A beszámoló elhangzott... Egy pillanatra csend ül a teremre, hogy néhány perc múlva annál élesebb vita bontakozzék ki. S a vita nem várat magára, alapot nyújt hozzá & referátum... no meg ami kimaradt belőle. Igen, szokott ez így lenni, hisz az új világ formálása ma már nem szárnyakon, hanem űrrakétán repül, s így nem csoda, ha a ma készített beszámoló, amelyet holnap vagy holnapután mondanak el, már hézagos, ahogy mondani szokták: nem teljes, nem egészen kerek. Ez igaz. De a beszámoló mégis alap a vitához s ez nem kevés.

A beszámoló elhangzott.:.

— Tisztelt pártbizottsági ülés, kedves elvtársak! Népünk — benne a mi üzemünk kollektívája is — újból tanúbizonyságát adta szocializmus iránti hűségének, szabadságsze- retetének. békeafcaratűnek ... Ezt tették 1958 november 16-ám, de az egész évben a mi gyárunk dolgozói is, hiszen már december 12-én a terv maradéktalan teljesítésével elbúcsúztatták az 1958-as évet. A hátralévő napokban már a terv túlteljesítésén szorgoskodtak, s így évi tervünket 108.9 százalékos eredménnyel zártuk... A gyér belső politikai élete — a jó kollektív vezetés, iráPályázati felhívás

Pártunk és kormányzatunk a pedagógusképzés nagy fontosságát szem előtt tartva, a tanítóképzés új formáját kívánja az 1959—60-as tanévben megszervezni. Borsod megyében Sárospatakon nyílik felsőfokú tanítóképző intézet. Az intézetbe való felvételre a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztálya az alábbiakban pályázatot hirdet:

Az intézet I. évfolyamára az a magyar állampolgár vehető fel, akinek politikai, erkölcsi magatartása kifogástalan, aki általános gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal, illetőleg képesítéssel rendelkezik, a nappali tagozatba való felvételnél a 30. életévét még nem töltötte be, a levelező tagozatra való felvételnél pedig a 22. életévét már betöltötte, de a 40. életévét még nem, a felvételi (tanítói alkalmasság) vizsgát sikerrel letette, és a tanítói pályára egészségileg alkalmas.

A felvételi vizsga — előreláthatólag — 1959 július folyamán lesz. Tárgykörei: 1. a pedagógiai rátermettség vizsgálata, 2. a nyelvi kultúra vizsgálata, 3. a zenei hallás vizsgálata, 4. a rajzkészség vizsgálata.

A hangszeres zenetudás a felvételnél előnyt jelent.

A felvételnél előnyben részesülnek azok a jelentkezők, akik az érettségi vizsga után egy vagy több évig a termelő munkában (ipari, nagyüzemi, mezőgazdaság szocialista szektora stb.) már résztvettek.

A hallgatók tandíjat nem fizetnek és szociális helyzetüktől függően, tanulmányi segélyben (ösztöndíjban) részesülnek: az intézet kollégiumában ellátási díjért teljes ellátást kaphatnak.

A felvételi kérelemhez az alábbi okmányokat, iratokat kell csatolni: érettségi bizonyítvány, kézzel írott, részletes önéletrajz, párt- és tanácsjavaslat (amennyiben dolgozó volt, a munkahely, ü. b., pártszerv, KISZ javaslata) orvosi igazolvány, születési anyakönyvi kivonat. Az így felszerelt kérelmeket 1959. március 1-ig a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályához kell benyújtani. Minden további felvilágosítást a sárospataki tanítóképző igazgatósága ad.

Megyei Tanács művelődésügyi osztály

A világ legidősebb színésznője, Frances Freeman karácsony este ünnepelte 109. születésnapját. Életében 23 amerikai elnök váltotta fel egymást a Fehér Házban.

Freeman asszony gyakran lépett fel a washingtoni Fords színházban. 1865 áprilisában azonban, amikor Ábrahám Lincolnt a Fords színházban meglőtték, a színésznő éppen Cape Elizabethben (Maine állam) szerepelt.

Freeman asszony Grant, Garfield, Me Kinley, Cleveland és Theodor Roosevelt elnökök előtt is fellépett.

nyitás és a felsőbb szervek segítő feeze nyomán igein magas színvonalra emelkedett... Általános^közmeg- becsülésnek, tekintélynek örvend a párt..; Tömegszervezeteinik munkája javult... stb. (A lapok hasábjain már részletes tudósításokat olvashattunk agyár életéről az 1958-as évben elért eredményeiről, ezért ettől itt eltekintünk.) A beszámolónak ez a része nagyon energikus, világos és tanulságokban gazdag.

De sajnos, nem így tovább. Amikor a beszámoló a munkásosztály helyzetének megjavításáról szóló központi bizottsági határozat helyi végrehajtásáról beszél, elhalványul. Bár a határozatot jelentőségének megfelelően méltatja, konkrét intézkedést azonban alig tartalmaz, holott ez lenne a legfontosabb. Tanulhattak volna a Lenin Kohászati Művek kommunistáitól, akik annál több konkrét, nagyszerű intézkedést dolgoztak ki a Központi Bizottság határozatának végrehajtására. Igaz, a vita nagymértékben gazdagította a beszámolónak ezt a részét különösen Ombódi elvtárs hozzászólása, amely teljes egészében erről a kérdésről szólott. Végül a referátum néhány gondolatban vázolta az 1959- es tervév legfontosabb feladatait.

Q milyen volt a vita?

^ Ha csak azt mondanám, hogy 70 résztvevőből több mint húszán szóltak hozzá, akkor sem mondanék keveset. Mégsem ez a legfontosabb. Hanem az a bátor, harcos, igazi kommunista szellem, légkör, amely a vitában kibontakozott, megnyilvánult. A szavakból érezni lehetett — a nyitott ablakon beáramló tavaszias lég is azt zsongta —, a hozzászólók azért nyilatkoznak elismerőleg az eredményekről, hogy erőt merítsenek belőlük a továbbá harchoz; azért kritizálnak, hogv javítsanak. A dicséret és a bírálat nem válogatta embereit, nem volt pardon ... Sőt, az első jogos kritika éppen az igazgató felé hangzott el. a kultúrterem ügyében. Az emberek a teljes jogú egyenlőség alapján bátran elmondták véleményüket a gyár vezetéséről, a vezetők munkájáról, tevékenységéről. A szünetben az egyik elvtárs méltatlankodott, mert szerinte őt jogtalanul kritizálták. »No, majd szünet után megmondom én a magamét az igazgató elvtársnaik«, — jegyezte meg az illető.

Vajon beváltja-e ígéretét — vetődött fel bennem a gondolat, szókimondó, bátor embernek ismertem. A vita újból megindult s nem ért csalódás. Szava őszintén, nyíltan csengett, szeméből tenmakarás sugárzott. Eddig sem húzódott el a nehézségektől, most is vállalta. Igaz, eleinte kissé viszolygott tőle ezért bizonyára jogos, volt az igazgató kritikája, de mert kommunista, hamar túltette magát rajta. A gyár főmérnöke tréfásan meg is jegyezte: »Mire a 320 darab targoncát elkészítik, legalább lefogy egy kissé.« »Annyi baj legyen — jegyezte meg felszólalónk —, de ami azt illeti, akikor velem

együtt arányosan néhány Id lót lead a forrjénnök elvtárs is. mert nein hagyjuk ám nyugton, amíg a 320 targonca el nem készül.«... S mintha mi sem történt volna, folytatja tovább hozzászólását. Vajon, jó ez a vita? Igen jó. Miért ne lenne j6? Hiszen ennek a gyárnak is egészséges kommunista kollektívája van, szinte egy nagy családot alkot, ahol élénk, parázs vitákban meghányják- vetik a közös tennivalókat, s a vita eredményeként, még egységesebben látnak a kitűzött feladatok, megvalósításához. Egység N— vita — egység. Ez jellemzi itt a kommunisták munkáját. Az optimizmus, az elvtársias- ság. amely nem szórványos jelenség, nem idegen vonás pártszervezeteink életé-ben, itt valahogy különösen erős gyökeret eresztett a pártélet lenini normái jegyében, s így oly nagyszerű, belső pártélet bontakozott ki, amelyet méltán irigyelhet az olyan pártszervezet, amelyre az in- ír ikus légkör a jellemző.

A vita tovább folytatódott... A felszólalók száma egyre nőtt. A vitában eredmények, hibák, javaslatok, tanácsok, fogadalmaik váltották egymást. Szó esett a kultúrterem biztosításáról a pártnapra, az árrendezés jelentőségéről, az űrrakétáról az órabérsérelmek orvoslásáról, az újításokról, a fiatalok neveléséről. a takarékosság növeléséről, az 1959-es gazdasági év legfőbb termelési mutatóiról, az egyeníősdi maradványainak felszámolásáról, a kommunista helytállásról és még sok másról, ami a dolgozókat érdekli, ami a párt politikájának gyakorlati végrehajtását szolgálja.

A pár {.bizottsági ülés még tartott, de bennem az egészséges vita menetében már kibontakozott a kép. Egy nagyon eredményes, tennivalókban gazdag pártbizottsági ülés — igen. ez volt a jellemző erre a pártbizottsági ülésre.

»Viszontagságos múlt — fényes jövő« címmel jelent meg néhány nappal ezelőtt Dömök Sándor elv társam és barátom tollából egy cikk. A pártbizottsági ülésen egymás mellett ültünk. Már a vita közben éreztem, milyen találó ez a kifejezés a Kömy- nyűgépgyárra. És amikor a titkát kerestem azoknak a szép eredményeknek, amelyeket a Könnyűgépgyár az 1958-as esztendőben elért, és a fényes jövőbe vezető út kapujának kulcsát kutattam, arra gondoltam. Mi lenne más. mint pártunk helyes politikája, az a megújult és teljében kibontakozó légkör, amelyet Lenin szelleme hat át. Ebben a légkörben forrott össze, vált cselekvő egységgé a könnyű gép gyári kommunisták kollektívája. Ebben á gyárban soha ilyen meghitt, közvetlen kapcsolat nemi volt még vezetők és dolgozók között, mint most.

Igen. ez az a nagyszerű forrás, * amelyből oly gazdagon buzog a liszté, a proletárszíveket, lelkeket éltető, megnyerő, melengető igazság: a kommunisták igazsága.

Majoros Balázs

AZ ELSŐ RIADÓ

— ELBESZÉLÉS —

a napvilágot, mint jómagunk. Nem szégyellte „alacsony” származását ahogy azelőtt szokták

mondani — bár már őrnagyi csillag ragyogott a paroliján.

Furcsa egy egység volt a mi határőr-alakulatunk. Az őrnagy elvtárs parancsnoksága alatt nemcsak lőni tanultunk és gyakorlatoztunk, hanem létrehoztunk egy kultúr együttest, amire nagyon büszkék voltunk. Minden vasárnap kijártunk a kicsi határmenti falvakba, szavaltunk, énekeltünk, beszélgettünk az emberekkel, akik százával özönlöttek műsoros estjeinkre. „Felszállott a páva, a vármegye házára...” — szállt messzire a dal, ..Nyár éjszakán a grófi szérűn...” — vádolt Ady lazító verse. Sokszor megkönnyez- tettük a falusi asszonyokat, de még a férfiakat is. Meleg, őszinte kapcsolat alakult ki a határvidék úépe és a határőrség között. No, de térjünk vissza a tárgyra.

A parancsnok is kczd,e az cl— Ma kimegyünk a határra. Az egész egységet egy helyre összpontosítottam. Még hajnalra kiérünk a gyülekezési pontra. Virradat előtt rajtaütünk a csempésztanyákon, amelyek nagyon elszaporodtak, önök tudják, hogy még alig pár napja jelent meg a jó pénz, a forint. Nekünk ezt meg kell védeni. A csempészek a határ mentén szipolyozzák dolgozó népünket. Mindenki állja meg a helyét határőrhöz méltóan. Vonattal megyünk. Az úton feladatunkról senkivel nem tárgyalunk, a, legnagyobb titoktartást követelem, meg — mondotta —, mert eredményt csqk így érhetünk el.

— Úgy lesz, bajtársak?!

— Ügy lesz, őrnagy bajtárs! — zúgtuk lelkesen a választ.

— No, akkor indulás! — adta ki a parancsot, majd hozzáfűzte: —«- Bízom önökben, bajtársak!

mentünk ki az állóVidáman, gyorsan másra ott beszán.

tunk a számunkra lefoglalt két kocsiba. Már futott is a vonat sebesen, de mi mégis lassúnak találtuk. Hátha, addigra megneszelnek valamit a ravasz csempészek.

A kocsiban élénk beszélgetés kezdődött. A

fiatal harcosok körülállták a tapasztalt határőröket, akik izgalmas határőr-történeteket meséltek.

— Egy agyafúrt tőkés — kezdte az öreg határőr — Horthyék idején sok-sok külföldi valutát szedett össze. A felszabadulás után rettegve figyelte a hazai fejleményeket. Tudta, hogy a dolgozó nép előbb-utóbb úr lesz hazájában, s akkor baj lesz az ő ‘összeharácsolt vagyonával. Szüntelenül törte a fejét, hogyan csempészhetné ki vagyonát nyugatra. Hogy terve megvalósuljon, koporsót csináltatott, abba befektetett egy viaszbábut., s a bábu belsejét megtömte dollárral, fonttal, Napoleon-arannyal, értékpapírokkal. S az akkori zavaros időkben könnyen megkapta az engedélyt, hogy a „halottat”, akinek Ausztriában élnek a rokonai, átszállítsa a határon. /í határőrök, bár kegyelettel viseltetnek a halottak iránt, azért mégis leemelték a szemfedöt és felfedezték. a ravasz trükköt.

— Egy más alkalommal, szintén az osztrák határon, az egyik állomáson igazoltattak egy kifelé igyekvő falábú egyént. — veszi át a szót valaki. — Gyanús volt az illető. Bekísérték q, határőrök az irodába és lekapcsolták a falábát. Abban akkor semmit nem találtak. Az illető kérte, ha már így elhúzódott a vizsgálat, engedjék meg neki — mivel még elintéznivalói lennének hogy csak a következő vonattal utazzon. Kérését teljesítették.

A

i — Bécs felé menő — voKOVGIKcZO natban újra feltűnt a falábú. A papírjai már meg voltak vizsgálva, sőt még a falábat, is kikutatták előzőleg, így magabiztosan ült. a vasúti kocsiban. Azonban szerencsétlenségére a határőrök újra kiszóHtották. Ismét megnézték a. falábát, és csodák-csodája bár a. megvizsgált faláb tökéletesen olyan volt, mint az előző — a faláb belsejében most mégis értékpapírokat, aranygyűrűket, hatalmas értékű vagyont fedeztek fel a kutatók. Az történt ugyanis, hogy a mindenre elszánt burzsoá felfogadott egy ügyes falábú embert. Annak két falábat csináltatott. Az egyik arra szolgált, hogv ha megvizsgálják a határőrök, ne találhassanak semmi kifogásolni valót, míg a másikban elrejtette a kicsempészésre szánt értékeket. Azonban a határőrök eszén nem járhattak túl.

Ilyen és ehhez hasonló történeteket beszéltek el a határőrök, míg futott velünk a vonat. Még nem hojnalodott, amikor megérkeztnek, rendeltetési helyünkre. (Folytatjuk.)

A határnr plofp mozgalmas, vqltoza- naiaror eieie tos Küzdelmes harcok edzik a szolgálatot teljesítő katonát. Hosszú órákon át sasszemmel figyeli a tájat, az ösvényeket, a gyalogutakat, tereptárgyakat, éjszakákon át tapossa a sarat, együtt lohol a határőr- kutyával, kutat, razziázik határ sértő után. Mert a határ az szent és sérthetetlen.

1946-ban történt a miskolci határőrség Őrködést területén az alábbi eset:

Arra riadtam, hogy a szolgálatos nagy zajjal bekiáltott a szobába: ébresztő! S felkattintotta a villanyt. Mi lehet, mi történhetett, hiszen nincs még reggel? Éjjeli riadó van, vagy talán megyünk valahová a határra? Alig egy-két órája feküdtünk le, s a korai ébresztőből világossá vált előttünk, hogy valami készül. De mi? Ahogy gyorsan öltözködtünk, csavartuk a 'kapcát, húztuk a csizmát, erről beszélgettem ágy szomszédommal, Gulyás tizedessel. Őt is furdalta a kíváncsiság, faggatott, hogy nekem mi a véleményem az éjszakai eseményről. Mielőtt felelhetnem volna, a szoba ajtajában feltűnt Balogh had- [nagy elvtárs és riasztott bennünket:

► — Gyorsan, gyorsan, menetöltözetet felven>ni. Negyed óra múlva a parancsnok elvtársnak \ jelentést adok az udvaron. Fegyverét mindenki [hozza rendbe, töltényt vételezzenek Tóth őrmes- t térnél.

[ Mindenki fokozta a tempót, én is gondosan l törölgettem meg fegyverem, bár előző nap fegy- tvervizsgára készültünk és rendbe volt téve. Köz- f ben a rajparancsnokokat hívták hideg élelmet E felvételezni. Amíg az ágyunkat igazítottuk, mi, [fiatal határörök kíváncsiskodtunk, hogy milyen feladat pár ránk. Az biztos, hogy nagy nap lesz a mai. Találgatások hallatszottak innen is, on- íiidn is. Vidám, harcias volt. a hangulat.

E Kíváncsiságunkra megkaptuk a választ. Mi- lután felsorakozott a tartalékszázad, Balogh had- \nagy kiigazította a sorokat, s már jött is a pa- Irancsnok: az őrnagy elvtárs! Mi, fiatal határ- l vadászok szerettük ezt az embert. Nagy darab, [ szőke katona, mindenkit measzólított, bajmtsá- Igosan beszélt beosztottaival, bár nagy fegyelmet Ltartoff. Beszélték, hogy személyesen ismeri az t egész egységet. Tudtuk, hogy velünk van jóban, [ rosszban. Amikor dühöngött az infláció, hiába \volt egy nagy határőregység parancsnoka, sofe- k szór ebédelt dinnyét, mert a ..millpcngőkkel” <5 t sem tudott mit kezdeni. Szegény asszony volt az ► anyja, ő pedig a dolgozó ncp fiaként látta meg

109 éves színésznő