Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

CSZAKMAGTARORS2AO 3 Tasáxnap, 1959. január 11. i ríTTimiw—rT ír......... .. mi i itwit ft huhiih Miiimm wn i rnw^nwwii S ÁTÁN JÁRTUNK Valamikor, nagyapáink idejében a sátai hegyoldalakat dúsfürtű szőlő­tőkék borították. A völgykatlanban elterülő falu lakosainak e hatalmas táblák művelése jelentette a fő jöve­delmet ... mindaddig, amíg a hegyek mögül el nem érkezett ide is az új idők szele. Ez a szél gyökerestől fel­kavarta a falu társadalmát, forradal­masította az eddig szűk keretek közé zárt életet. ózd, az iparváros, embereket köve­telt. A bányák, az üzemek meghódí­tották a Hegyhát lakóit. Lassan fel­hagytak a szőlőműveléssel. A mező- gazdaság mindjobban háttérbe szo­rult. Ma Sáta lakosságának 80 százaléka ipari dolgozó.' A fennmaradó 20 szá­zalék — akik az ősök nyomdokait járják — mind idős emberek. Egyet­len fiatal földművest tartanak szá­mon a faluban, aki csak gazdálkodik — Kovács Ferencet. Az állami tartalékföldek parlagon hevernek, aki bérelt belőlük, az is visszaadta. Többet kereshet a bányá­ban. Nem kifizető a mezőgazdasági munka — tartják a falubéliek. Még ha szőlőtermesztés lenne, mint ré­gen ... akkor talán másképp véle­kednének. De ember kell, aki elkezd­je; bátorság meg lendület viszont nincs senkiben az úttörősködésre — ez a közvélemény. De így van-e valóban? Egyik ház­nál is, másik háznál is össze-össze- gyűlnek. Beszélgetnek. Mostanában leginkább erről: — Lesz-e szőlőtermesztő szakcso­port, vagy nem? Ha lenne, mennyire találnák meg számításukat azok, akik rászánnák magukat az első lépésre? — A talaj kiváló, az alakítók mind szeretik a szőlőt, ismerik jól a forté­lyait. Titokban ki is számolták már milyen jól jövedelmezne. Legalább úgy, mint az ugyancsak elméletben már elgondolt juhtenyésztő szakcso­port, amely szintén a község óhajára jönne létre. — És mi lesz a termelőszövetkezet­tel? — Ezen a téren is mozgolódás van. Valami készül. Állítólag a párttagok közül van már jónéhány vállalkozó. — Nehéz emberek laknak errefelé — így másóik. Ha majd látják az eredményt — jönnek csapatostól. Csak előbb meg kell mozdulni egy párnak. A megmozdulás a legnehezebb — ebben mindnyájan megegyeznek. — Nehezen mozdultak akkor is, amikor leváltották a volt tanácselnö­köt. Pedig világos bizonyítékok szól­tak ellene. Mindenki beszélt róla. Mi történt? Volt a falunak egy kastélya. „Rá­juk szállt-« a földesúrról. Meg egy nagy akol. Lebontották. Mikor már teljesen elhordták, eladták az alkat­részeket — jó néhány ezer forintot kaptak — kiderült, hogy visszaélés történt. Sokkal kevesebb pénz futott be a tanácspénztárba, és illetéktele­nek jutottak az építőanyagokhoz. — Pedig a kultúrháznak kellett volna a sok faanyag, meg a tetőfedő pala. Most is fennáll az a veszély, bármikor beázhat. Még teteje sincs. Csak lapos. Szinte falucsúfja. S ez az egyetlen községfejlesztésből történt beruházás a faluban, «amelyet már kész állapotban találunk. A többi — a vízlevezető árkok, az ózdi bekötő utak, a falu belső utcái, amelyeken ilyen'sárban csak évi ekéi - ni lehet, a közutak, az iskolabővítés — még mind csak elméletben, eset­leg tervrajzokban létezik. Az iskola fejlesztése nem is kerül­ne sokba. A három tanterem mellé még két-hármat kellene építeni, hogy — a kisegítő tanterem, az úttörőház, a tanítói szoba — mind egy helyen legyen. Az iskola valamikori építésé­nél úgy rakták le az alapot, hogy előre számoltak az utánépítésre. Ezért csupán apaiakat és a tetőt kel­lene felhúzni. Most a pártszervezet helyiségében van a szükség tan­terem. De rossz, alkalmatlan helyisége van a helyi népboltnak is. Pedig a földmű vessző vetkezet mellett csupán ez elégíti, ki a vásárlóközönséget. Patkányos, vizes, penészes — saját bevallás szerint. Jaskó elvtárs, a Nyugat-Borsodmegyei Népbolt veze­tőségéből nagyon sürgős intézkedést ígért ebben az ügyben. A falu életének irányítói, a közvé­lemény szerint, a kommunisták. 32 tagja van a pártszervezetnek. És szinte egyedülálló példa az ózdi já­rásban — Sátán az üzemben dolgozó kommunisták is kiveszik részüket a falu életéből. így 56-an járnak el a taggyűlésekre. A választások alkal­mából sok pártonkívüli is kivette ré­szét a politikai munkából. De nem történt volna mindez* ha 1958 őszén nem választanak új párt­titkárt, Kovács Sz. János személyé­ben, aki igen tekintélyes ember a fa­luban. Hallgatnak rá, megbíznak benne. ü. N. R. A »HASZNOST* A »KELLEMESSEL?... Chatham város (Virginia állam) városatyái elhatározták hogy a bör­tön már rég esedékes mázolását el­halasztják mindaddig, amíg egy hiva­tásos festőt és mázolót börtönbünte­tésre Ítélnek. FÜZES LÁSZLÓ: Új év elején Megjöttél kát. Csapongó, zsongó, hangos mámor Ömlött a jókedv kosarából, vidám hódolók, boros nóták hozták elveid lobogóját. Hajnalodott. A szürke reggel ködkucsmában jött az éjszaka nyomdokában, a. jókedv öblös hordók mélyén szundikált mocorogva, békén. Es reggel lett. Hódolók zajos karneválja már új ünnepek jöttét várja, s a seprő, mint egy józan kéve, konfettit sepert ki a szélbe. És most csend van. A józan fényben szemben állunk, bátyád érmén meditálunk, és összemérünk, — húsz arasznak — ő mit hozott, te mit adhatsz. Józan fejjel. És tiszta szemmel lesve titkod, már előre dús napjaidhoz hozzámértük gondjaink, mert hajnalaink fénye int. Üdvözöllek. Te boldog új év, éves vendég, szoknyádon jövőnk fénye leng még, de ma már te vagy itt a gazda, $ úgy mérsz, ahogy a Rend akarja. OSZLIK A KÖD Fnn#ak 37 ównpk a kezdetén az Ember remekül startolt a maga <34. évűé* fényes jövője felé. A materialista világnézet' végső győzelme bontakozik ki az egész világon. Az emberi értelem kilé­pett „bölcsőjéből” és a szocializmus lobogóját hordozó rakétával bero­bogott a világűrbe, hogy hirdesse: nem vagyunk már jajveszékelö, nyi- vakoló csecsemők, titokzatos hatalmak rettegő nyomorultjai. Felnőttünk és a felnőttek jogait követeljük. A Napunk bolygóinak társául szegődött szovjet űrrakéta azt is hirdeti, hogy eloszlatjuk mindenfajta babona kö­dét, amely még mindig félrevezetett milliók értelmét, látását homályo- sítja el. A tudomány új csodájának fényétől megrökönyödött makacs kö- dösitők még ném mindenütt eszméltek a számukra kínos valóságra. Arra* hogy a diadalmas Lunik nemcsak a világűr sok titkát fejtette meg, ha­nem belevilágított a népeik sorsáért felelős hamiskártyások lapjaiba is. Vagy, ha ráeszméltek is, egyik-másik még sziszegve fújja régi nótáját, mint a sötétbe tévedt gyermek, aki hangoskodásával akarja elűzni rossz lelkiismerete okozta félelmét. Az Úi holvnó vontosa>l a szovjet tudósok által kiszámított pá- u| uuiyyu iy^n keringf etiQi semmiféle erő nem téríthette el. Maga az új bolygó azonban az emberiség sorsát befolyásoló sok gör­be szándékot terel el rosszul kiszámított pályájáról, csalárd céljaitóU egyenesebb irányba: a népek közös érdekeinek irányába. Elmondhatjuk, hogy a dicsőséges Január 2. minden eddiginél jobban megnövelte a marxizmus-leninizmus eszméinek tekintélyét világszerte. Egy csapásra szétfoszlottak a támaszpontokhoz, az „erőpolitikához” fűződő balga re­mények, a társadalmi fejlődés visszafordításának ostoba illúziói. A föld­kerekség új, meg új pontjain lobbannak fel a szabadságharcok tüzet A szocialista tábor konok ellenségei különféle hangnemben reagálnak a szovjet tudomány győzelmes előretörésére, de egy dolog szembetűnik: hangjuk nem hasonlít korábbi fölényes, fenyegető hangjukhoz. Emberi hangon beszélnek már a kétféle társadalmi rendszer békés egymásmel­leit. élésének lehetőségeiről. Kezdenek ráébredni, hogy az emberiség leg­hőbb vágyait beteljesítő eszméket és igazságokat semmiféle fegyverrel, háborúval legyőzni nem Jehet, s aki ilyesféle háborús kalandba sodorná nemzetét, elsősorban a maga halálos ítéletét mondaná ki. A 7 firrakpfa fényétől oszlik a köd újabb és újabb népmilliók Híz. un emeld szemhatáráról. Ma már a vak is látja, hogy egy új háborúban nem lehetnek veszélytelen fedezékek a földkerekségén, — de még a Holdban sem. Az új háborút már a dollár urai sem nézhetnék páholyból, mint nézték az első és a második világháborút. Így hát az élet útja számukra sem lehet más, mint a népek számára: ez pedig a békés megegyezés útja. Annál is inkább, mert a kapitalista világ népei is élni, nem pedig pusztulni akarnak. A bölcsőjéből kinőtt emberi értelem követelőbben, mint valaha: az életet akarja. A felnőtt Ember nem akar többé szűkagyú, felelőtlen po­litikai kalandorok és önző érde'kcsoportok játékszere, ágyútölteléke lenni és ez az elhatározó akarata napjainkban sűrűbben igazolódik, mint va­lamikor évek, évtizedek, vagy évszázadok alatt. A még elnyomottak jajszavára villámgyorsan reagál másfél milliárdnyi közös célokért egy­beforrt ember, s az elnyomók hazugságai ugyanolyan gyorsan lepleződ- nek le. Mert a világegyetem titkait ostromló felnőtt Ember értelmét már nem lehet visszaszorítani a bölcsőbe, a dajkamesék álomketrecébe. A világpolitika horizontján oszladozó köddel együtt szükségszerűen el kell oszlaniuk az egyetemes emberi kultúra fejlődésének horizontját még megülő ködöknek is. Az emberek tudatából eltűnik lassan, de biz­tosan minden babonákon, idealista illúziókon, filozófiákon, a múltbeli szel­lemi igények konzerválásán, a visszahúzó, fejlődést gátló társadalmi, politi­kai erők kiszolgálásán felépült téveszme. A Mindenségbe hatoló emberi ér­telem jellemnevelő erővé is válik. Véget vet az elnyomott népek min­dennemű kisebbrendűségi érzésének, amint azt a gyarmati népek sza­badságharcainak „járványszerű” terjedése igazolja. Fokozatosan ^rrá teszi az emberek tudatában a materialista vi- rUROZdlOadn lágszemléletet, ami mint visszaható erő, a szoci­alista kultúra fejlődésének, gazdagodásának beláthatatlan új távlatait nyitja meg. Hiszen mi mást igazol legfényesebben a vörös lobogós űr­rakéta, mint azt, hogy ütött minden babona, minden idealista hazugság végórája. A véglényekből, az állatvilágból nem azért nőtt ki emberré az ember, hogy gátat vessen a maga fejlődésének, hanem hogy harcoljon a jobbért, alkosson és elhárítson minden akadályt az értelem győzelme elől. Erőit következésképpen ne pazarolja arra, ami útját szegi a határtalan fejlődés lehetőségeinek, még kevésbé arra, hogy a maga öngyilkosságát készítse elő. HAJDÚ BÉLA IX; DÉKANY TIBOR KANADÄBÖL JÖTT HAZA. Visszatérése előtt 7 hó­napig uránbányában dolgozott. Még előbb aranybányában. Közel két év alatt volt alkalma megismerkedni a kanadai élettel. Erről beszél most. — Kanadában az uránbányászok keresnek a legjobban. Az órabérem jóval több volt, mint a kanadai át­lagmunkásoké. 2.20-at kaptam. Az urán biztosítja jelenleg a legnagyobb hasznot a tőkéseknek és ez a legve­szélyesebb munka. Ezért magas vi­szonylag az órabér. Az államnak 1962-ig van szerződése uránszállítá­sokra. Az a cél, hogy addig maximá­lisan kiaknázzák a leggazdagabb uránmezőket. A munka tempója is ennek van alárendelve. A bányát nem ácsolják. A munkásvédelemre igen keveset adnak. Ottlétem alatt (7 hónap) 38 halálesetet okoztak a kőbeomlások. A Mine Mill (a sárga szakszervezetektől független kanadai szakszervezet) bátor harcot folytat a biztonságosabb munkáért. A jobbol­dali szakszervezetek emiatt azzal vá­dolják a Mine Mill-t, hogy Moszkvá­val tart kapcsolatot. Legutóbb a választási kampány al­kalmával a sárga Acélipari Szak- szervezet másfél millió dollárt áldo­zott propaganda célokra, hogy a Mine Mill ellenében megnyerje az uránbányászokat. Sikertelenül. — Kevesek kerültek olyan szeren­csés körülmények közé, mint én. öt millió a munkaképes kanadai száma — 17 millió az összlakosság — ebből félmillió—egymillió a munka­nélküliek száma a hivatalos statisz­tika szerint. Jelenleg körülbelül 36 ezer magyar disszidens él az ország­ban. Ebből ötezren dolgoznak állan­dóan, 12 ezren időnként. Tapasztala­tom szerint a magyarok 90 százaléka visszajönne, de vagy nincs pénze az utazásra, vagy a kanadai propaganda hatása alá kerül és fél visszajönni... Nekünk, — a családommal együtt voltam kint, — az anyagi körülmé­nyeket tekintve nem kellett volna hazajönnünk. Az uránbányában 400 dollárt kerestem havonta. Igaz, eb­ből háromszáz elment a megélhe­tésre. Én a munkahelyemen éltem, a feleségem a városban két gyermek­kel, de ez volt a legmagasabb jöve­delem, amit magyar disszidens elér­hetett. A kanadai élet egyik legnagyobb átka a család különszakadása. Ahol lakást kap az ember, ott nincs munka, ahol munka van, nincs lakás. Az apa kénytelen otthagyni a család­ját és munkahelyén munkásszálláson lakik. Sok kanadai munkás egy év­ben csak egyszer-kétszer látja csa­ládját. A fizetett szabadság ismeret­len fogalom. A munkás elmehet sza­badságra, de ha távollétében más je­lentkezik a helyére, elveszti munka­helyét. Ezek miatt Kanadában az európai értelemben vett családi er­kölcs ismeretlen. A gyerek mihelyt munkaképessé lesz, elkerül a család­ból. Ez az egyik magyarázata a ka­nadai élet ridegségének. Kanadában a két legjobb kereseti lehetőség: a bányászat és a favágás. Mindkettő azzal jár, hogy a munkás­nak Ml h agyai * Rsaiádjáf. Az ilyen munkaközpontokba, munkás­szállások környékén rengeteg a pros­tituált. Köztük sok a magyar. — Minek dolgozzunk — mondják. — 10 perc alatt munkanélkül is meg­keresünk 2 ruhára valót. A barátaim találkoztak egy nagyon helyes 16 éves magyar lánnyal ott a munkásszállás közelében. Kérdezték tőle, miért csinálja ezt? így vála­szolt: — Most itt leszek egy hónapig, összeverek vagy tízezer dollárt, autót veszek, visszamegyek Montreálba és nagyságos asszony leszek. A kanadai rendőrmagazinok tele vannak a szekszuális kicsapongások­ról, erőszakról, kéj gyilkosságról szóló hírekkel. A várostól, településektől messze dolgozó munkások, szinte el­vadulnak. Előfordul, hogy egy évig nem látnak nőt. Egy-egy rendőrma­gazin havonként 30 erőszakról, kéj- gyilkosságról tudósítja olvasóit. A munkásvándorlás másik követ­kezménye a »szellemváros«. Olyan település, mint nálunk Bánréve, ott már városnak számít. Ha a város mellett megszűnik a munkalehető­ség, a lakosság kénytelen otthagyni a várost, a családnak ott marad a la­kása, mindene. Nem fizetődne ki a nagy távolságra való költözködés. Az így otthagyott várost nevezik Kana­dában szellemvárosnak. — Mi is jártunk ilyen szellemvá­rosban — meséli Dékányné. — A la­kásban, ahová benyitottunk, még az evőeszközt is úgy hagyták, ahogy megebédeltek. Dékány Tibor egy másik Kanadára jellemző esetet mond eh — Springvillben — 8 ezer lakosú bányaváros — 1951-ben volt egy bá­nyaszerencsétlenség. A bánya már 100 éves. Laza a szénalatti talaj. Sújtólégrobbanás következtében 25 bányász vesztette életét.' A szeren­csétlenség után a cég hajlandóságot mutatott aziránt, hogy a bányát be­zárja. A munkások tiltakoztak; Az életveszély kockázatával is követel­ték, hogy hagyják nyitva a bányát. Máshol nem kaptak volna munkát. Ha kaptak volna is, ott kellett volna hagy niok Springvillt, »szellemváros« ma­radt volna a helyén. 1958-ban újabb szerencsétlenség történt. Erről nem­zetközi viszonylatban is írtak az új­ságok. Sújtólégrobbanás következté­ben 75-en vesztették életüket. 120 bá­nyászt temetett be a bánya. Most már a kormány lépett közbe, bezá­ratta a bányát. A bányászok még ez­után is harcoltak a bánya nvitvatar- tásáért. A helyi újságban nyilatko­zott egy idősebb bányász is, aki két­szer volt betemetve a bányába. Kö­vetelte, hogy ne zárják be munkahe­lyüket. Az urán- és aranybányák viszony­lag jól gépesítettek Kanadában. A szénbányászat gépesítése hasonló a mienkhez. A legjobban az uránbánya fizet. Már az arany is kevésbé. Dé­kány Tibor az uránbányát megelő­zően aranybányában is dolgozott. — Amikor Kanadába értünk, elő­ször gyűjtőlágerben laktunk. Két­ezren együtt. Bányákba kerestek embereket, öten jelentkeztünk. So­kan voltak ott, főleg Pestről, akik idehaza tisztviselők voltak és ott is bársonyszék után vágytak. Én jelent­keztem aranybányába. A többiek ki­nevettek. Meg akar gazdagodni, — mondták. Ott 1.10 volt az órabérem. Az aranybánya... Száz láb (32 mé­ter) mélységben kezdődik az ércré­teg és tarthat lefelé egészen 2 ezer méterig. 50 méterenként folyosót vágnak hosszirányban. Az ércfejtés robbantással történik. A szállítás gé­pesítve van. Emberi erőt itt nem is nagyon lehetne alkalmazni. Az érc csiliékbe kerül és egy gyűjtőhelyen megy végbe az aprítás. Malmokban az őrlés következik, aztán a mosás, majd a kémiai folyamatok után az olvasztókemencékben különböző hő­fokon, különböző fém válik ki, leg­végül az arany. Dékány Tibor azt mondja, a leg­többet kereste Kanadában, amit disz- szidens, sőt munkás kereshetett. Néz­zük, mire költötte keresetét, havi 400 dollárt. Ö maga sorolja; — A jövedelemadó 70—90 dollár volt. 80-at fizettem az üzemi kony­háért és a szállásért. A munkásszál­lás, ahol laktam, furnér lemezekből készült barakk volt. 24-en laktunk egy helyiségben; A feleségem és a két gyermek bentlaktak a városban; 50 dollárba került a lakásuk, 75 dol­lár ment el a kosztra. Ez summa* summárum 300 dollár. 100 maradt összesen. De az is elment. Egyszer a nagyobbik fiú volt a kórházban, két­szer a feleségem szanatóriumban. — Mégis, mit gyűjtöttek a két év alatt? — 675 dollárt az útiköltségre, 100 dollárt egyszer hazaküldtünk a szü­lőknek és legutóbb 10 dollárt hoztam át a határon. — Még csak annyit: Miért mentek ki és miért jöttek haza? — Nehéz a válasz. Párttag voltán* az ellenforradalom előtt; Féltem, hogy üldözni fogják a kommunistád kát.;. Gondoltam, kint jobban elke­veredek a káoszban .;: Hogy haza miért jöttünk? Hallottam, hogy ide­haza konszolidálódott az élet. Ott* bár anyagilag jól álltunk, kibírhatat­lan volt számunkra a társadalmi élei« Elsősorban a gyermekek jövőjére gondoltunk. Ott nem a család neveli a gyermeket, hanem az utca, a város; Ezért a züllés. Gyakran előfordul* hogy 12—13 éves gyermek lelövi a saját szülőjét. (Ez a film és a televízió hatása.) Ott egyszerű munkásember­nek a gyermeke nem igen végezhet magasabb iskolát. Sok egyetemistával találkoztam. Érdeklődtem, hogyan végzik az egyetemet? Elmondták* hogy 1—2 évig dolgoznak bányában, a megtakarított pénzből elvégzik zr. egyetem első évét, újra a bányába mennek, majd ismét az egyetemre.­(Folytatjuk) Arany9 kéjgyilkosság , szellem vár unok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom