Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-10 / 8. szám
2 ßSZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1959. január 1®. ö römmel fogadott javaslat MANAPSÁG talán egyetlen kérdéssel sem foglalkoznak annyit a vezetők, mint a lakásprobléma megoldásával. Az állam eddig is sokat tett és a jövőben, a hároméves terv keretén belül is további erőfeszítéseket tesz a lakáshiány enyhítésére. A megyei pártbizottság legutóbbi nagyiaktívaülésén is több elvtárs szólott róla. Itt született meg az a javaslat, — melyet Gyárfás János, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója mondott el —, hogy helyes lenne, ha az állam eladná a gyári lakótelepeken és a bányatelepeken lévő kolonizált lakásokat. E javaslat alapján több munkással és bányásszal beszélgettünk: mi a véleményük, helyeslik-e ezt a megoldást? Özdon Elek Béla. Tompos János, Martis Andor, Papp József és mások is örömmel nyilatkoztak róla. Egyetértenek a javaslattal, sót — mint mondták — már maguk akarták kérvényezni ezt az államtól. Hasonlóan vélekedtek a borsodnádasdi és a perec esd munkások is. Papp József ózdi martinász például ezeket mondotta: — Szívesen venném, ha az állam ténylegesen eladná a lakást. Persze, megfelelő áron és természetesen. ha nem egy összegben kellene kifizetni. Korábban, évekkel ezelőtt, már hallattunk ilyen irányú akcióról híreket, de megmondom őszintén, akkor elment tőle a kedvem, mert azt hí- resztelték, hogy 100 ezer forintot'kérnek minden lakásért és tetejében még nem is örökölhető. Ilyen feltételek mellett most sem vásárolnék. Azt szeretném, ha megállapítanák minden lakásnak az értékét, s ha már egyszer megvásároltam, akkor azt a gyermekeim örökölhessék is. Mondanunk sem kell, valamennyi érintett munkás ilyen feltételek mellett képzeli el a lakásvásárlást. Jó volna, ha az illetékes vezetőkörökben alapos vita tárgyává tennék ezt a kérdést és megfelelő, hathatós intézkedéseket hoznának. (ta) Csak férfiaknak! Az «-Egészségünk védelméért« filmvetítéses előadássorozatban január 11-én vasárnap délelőtt fél 12 órakor dr. Bállá Imre kórházi főorvos «Férfiaknak: A fogamzásgátlásról« címmel tart előadást Miskolcon, a Szak- szervezetek Megvei Klubja nagy előadó termében (Kossuth u. 11.). Az előadást a «Mindennapi történetek« című hangosfilm bemutatása kíséri. Ezen az előadáson csak férfiak vehetnek részt. Belépődíj nincs. Miskolc mj. városi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás. A takarékosság élharcosai A KISZ Borsod megyei végrehajtó bizottsága nemrégiben átnyújtotta a takarékossági mozgalom jelvényeit azoknak a bányászfiataloknak, akik az 1958-as évben kiváló eredményeket értek el a takarékossági mozgalomban az Ózdi Szénbányászati Tröszt területén. KIRÁLDI BÁNYAÜZEM: Farkas Aladár Csattos Lajos Kovács József. FARKASLYUKI BANYA: Balogh Emil Szántó Gyula Farkas Lajos Lövei Sándor Teklává Tibor Bújna Endre. A fent felsorolt elvtársak 15 ezer forint értékű anyagot mentettek meg. * EGERCSEHI: Kocsis József Dédes József p Nagy Pál Csontos János Bíró M. János. . Társadalmi munkában végzett munkájuk értéke 6000 forint. PUTNOKIBÁNYA: Varga Béla Lax Miklós Lipták János Serfőző László. Társadalmi munkájuk értéke 2000 forint. SOMSÁLY: Nagy Szilveszter Csépányi B. Lajos Feledi László Végh Tibor Jónás Mihály Répási György. Társadalmi munkájuk értéke 5000 forint. BORSODNÁDASD: Gábor Lajos Valcsák István Jakab Géza Boda László. Társadalmi munkájuk értéke 3000 forint. FARKASLYUKI SZOLGÁLTATÓ ÜZEM: Albert István Cuzora József Szabó Erzsébet Köves Katalin Oravecz Irén Bárdos Miklós. Társadalmi munkájuk értéke 10 000 forint. A KISZ Borsod megyei végrehajtó bizottsága ezúton is kíván az elvtársaknak sok sikert további áldozatos munkájukhoz. MEGYEI KISZ V. B. Ismeri a hálószobát —• Ha sem himnemű, sem nőnemű, akkor hát milyen nemű?! — Ágynemű ... Beszélgetés a pihenőben Váltás után Úsdon — Inkább arra válaszoljon az elvtárs, hogy mért nem láthatom meg én Sztálinvárost? r— hökkenti nekem a kérdést. — ??? — Mert nem lehet... A többiek megmosolyogják értetlen ámulá- somat, majd komolyra fogják a szót. — Annyi szépet, jót hallottunk már Sztálin- városról. Furdal minket a kíváncsiság, szemtől- szembe szeretnénk meggyőződni róla. Hallomásra nem sokat építhet az ember. —1 Dehát mért nem ülnek vonatra? A szabadságukból futja. — Nem oda Buda! Csak nem gondolja, hogy a szabadságunkat fogjuk áldozni a gyárlátogatásra? No, meg az útiköltség. Azt az egy ingyenjegyet, amit a szakszervezet biztosít, saját céljára hasznosítja az ember. Ügy gondoljuk, hogy a szakszervezet áldozhatna rá. Megszervezhetné a gyárlátogatást, őszintén kíváncsiskodunk, hogy mi lehet Sztálinvárosban. Szép, modern, az biztos. Sokat tanulhatnánk az ottaniaktól. A tapasztalatcseréből mi is, ők is okosodnának. Hirtelen megakad mestere lép be a pihenőbe. Pillanatnyi feszélye- zettség árnyéka suhan végig az arcokon. Az alig észrevehető hangulati „hidegedés” azonnyomban felenged. .— Szorítsatok helyet a „gazdának!” — szól valaki, s mintha vigyázzállásból pihenésbe szelídülnének az arcizmok. A „főnök” is eleget lót- futott már déltől, betért egy kicsit elbeszélgetni a beosztottakkal. Régi cimborák ők, közülük emelték ki, közülük való. Hej, másfél évtizeddel ezelőtt mekkora úr volt egy mester! Ma már nem úr, csak a termelés egyik frontjának parancsnoka. A nagyipari termelés szervezettsége nem tűri a f egyelmezetlenséget, a legkisebb mulasztás, figyelmetlenség is emberéletbe kerülhet. A darusok mestere sem szereti a rendetlenkedést. De most félreteszi a „parancsnoki” szigort, s mint a társaság egyenrangú tagja, bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Ügy van, ahogy az elvtársak mondják. Már vagy három éve nem mozdult ki innen senki gyárlátogatásra. Pedig fontos lenne. Jómagam is vagy hat éve jártam Sztálinvárosban. Azóta már annyi minden változott ott, hogy talán rá se ismernék. A szakszervezet bérelhetne egy autóbuszt és oda-vissza furikázná a különböző munkahelyekről választott embereket, akik hazatérve, elmondanák, mit láttak, tapasztaltak Sztálinvárosban, vagy éppen Csepelen, mert ott is akad látnivaló. Megérné azt a csekély anyagi áldozatot. A társaság bólint kintélyét is megemelné legalább egy fejhossz- nyíval. A tekintélynövelés pedig nem haszontalan dolog. Friss kohász-itókát huppantanak a nagy, kék- zománcos kannában az asztal közepére. — Kóstolja meg maga is — invitálnak hozzá nagy adakozókedvvel: — Ez a mi borunk és nem is olyan rossz. Azért fogyasztunk szódavizet, mert az egyszerű kúti víztől béka nőne a hasunkban. Tudja, a béka nem él meg a szódavízben. Annyit fogyasztunk mi eov műszak alatt szódavízhői, hogy kiöntene tőle a Balaton. Niva*'in öntik a Felhajtom iMYd ig un in pnv szuszram Jói )ötti már egészen megszomjaztam a sok „disznó sáp” láttán. Valamelyik szekrényből e'ők.orül egy nyűtt kártya. Akinek nem jut lav. kibicnek szegődik. — Negyven — száz — ulti... Persze, nem pénzre, csak úgy passzióból, közben még beszélgetni is lehet. Hadd teljen az idő ... * GULYÁS MIHÁLY EZ AZ ÜGY AZÉRT IS ÉRDEKES most, mert nemrégiben fejeződtek be a termelőszövetkezetek zárszámadásai. És ezek a mérlegek többségükben azt bizonyítják, hogy termelőszövetkezeteink az elmúlt esztendőben sokat fejlődtek, gyarapodtak. Uj, tiszta légkörben, a lehető legnagyobb segítséggel a kormány részéről — elegendő volt egy év is, hogy a termelőszövetkezetek világosan megmutassák a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, fölényét. Ha megvannak hozzá a megfelelő feltételek — kellő anyagi támogatás, Önállóság, jó vezetés — az eredmény sem marad el. Az ellenforradalom után két évvel immár jóformán nem is beszélhetünk életképtelen közös gazdaságokról. Annál több az olyan termelőszövetkezet, amely két év alatt — s különösen tavaly — milliomossá vált, vagy éppen még magas munkaegységrészesedés mellett is megduplázta milliós vagyonát. És nem egy olyan tsz akad, amely — bár nemrégen alakult — máris megtalálta a helyes utat a boldogulás felé. Ezért is lepett meg teljes súlyával egy, a Termelőszövetkezeti Tanácstól szerzett értesülés és egy levél — a zá- dorfalvi Szabadság Tsz kérelme a Földművelésügyi Minisz+ériymhoz. A termelőszövetkezet kérelme azonban még a mai napig sem intéződött el, bár már egy esztendeje folyik. Illetve, ha intézkedtek, az a közös gazdaság rovására és nem segítségére történt. IGAZ, PÉNZRŐL, 118 mázsa és 29 kilogramm vetőbúza ellenértékéről van szó. A Szabadság Tsz tagsága 118 mázsa búzával tartozik már évek óta az államnak. Nem kis mennyiség, de nem is sok. Attól függ, melyik oldalról nézi az ember. A tsz vagyoni állapotát tekintve — bár szépen gyarapodnak, fejlődnek — sok, ha kifizetésről van szó. Ezért is fordultak az illetékesekhez, sőt a legilletékesebbhez, a minisztériumhoz is olyan kérelemmel, hogy engedjék el. Az ügy azonban jelenleg a bíróság előtt van. S ha a paragrafusok szigorával tárgyalják az ügyet, a térmelőszövetkezetnek, ha törik- szakad fizetnie kell. Fizetni most, amikor a továbbhaladás, a gyorsabb fejlődés érdekében minden fillérre szükségük lenne. Igaz. a törvény törvény és feltétlenül élni kell Vele, különösen pénzügyeket érintő kérdésekben. Hiszen sok baj, népgazdasági kár származott mái: abból, hogy alaptalanul eltekintettünk a törvényes eljárásoktól. De ebben az esetben arról van szó, hogy a becsületes, a tartozásért felelőssé nem tehető tsz-tagok károsodnának, ha behajtanák rajtuk az adósságot. Mert a Szabadság tartozása nem a jelenlegi tsz-tagságé. hanem az 1956 előtti helytelen tsz-fej- lesztési politikáé.' A ZÄDÖRFALVI SZABADSÁG Termelőszövetkezet jó pár évvel ezelőtt alakult. Néhány hónap leforgása alatt nyolcszáz holdnyira nőtt a földterülete, majd a rákén yszerí- tett leadott és tartalókföldökkel együtt hamarosan meghaladta az ezret is. Ezer hold föld és 156 tsztaft akik — többségükben — nem értettek egyet az akkori tsz-gazdál- kodással, de mit tehettek? Belementek. Közben termelési és beadási verseny jött — eltúlozva, túlméretezve — s a «versengésben« a termelőszövetkezetnek még vetőmagja sem maradt. Ilyen körülmények között a tagok egy része hátatfordítolt a közösnek. sőt a paraszti munkának is. Maradtak mindössze harminchatan. 100-0 holdas birtokkal, vetőmag, pénz nélkül. MAGÁTÓL értetődő dolog, hogy nem bírtak a földdel. Nem volt mit vetniök. Ekkor kapták a vetőma gk ni csőn t is. S mégha ideiében kapták volna? De hóba, sárba vettették el velük a búzát. Boronálás helyett a juhnyájjal kellett betapos- tatni a magot a földbe. Tudták, hogy nem jó, de vetni kellett. Teremni nersze alig termett valami. Oda lett a munka a vetőmag, a pénz. És megmaradt a tartozás — mindmáig. Mindmáig, mert az igazán újat akaró, az újban bízó tsz-tagokat az ellen- forradalom sem riasztotta szét. Kovács, Patkó és mások tudták, hogy az ő igazuk a jó... A tsz tovább élt. és él, fejlődik ma is. Csak az a rájuk- kényszerített. önhibájukon kívüli tartozás ne élne... Ennyi az adósság története. Ha érzéssel, emberien, körültekintően gondolkozunk, nem mondhatunk mást csak azt, hogy a tsz-tagok a legkevésbé hibásak, s ha hibásak is, jelen pillanatban hatalmas érvágás érné a kis közösséget a tartozás megfizetésével. Igen, de ki segítsen? Ez itt a kérdés és kérdés marad e cikk megjelenése után is egyideig. Hogy meddig nem lehet tudni. A Terményforgalmi Vállalat, mint hitelező, egyelőre a tárgyalás szüneteltetését kérte és a bíróság megadta. Most már csak az kellene, hogy a minisztérium még egyszer és alaposan megvizsgálná az ügyet. Megfontolná és emberien, a tsz-tagok holnapja, a közös fejlődése érdekében a lehető leghelyesebb határozatot hozná. Olyan határozatot, amely segítene a Szabadság Termelőszövetr- kezet tagságán. Barcsa Sándor Egy termelőszövetkezet holnapja érdekében Néhány ssó a sodor falvi Szabadság Tsz tartozásáról ’ Korszerű, szép és könnyű bútorokat Egy tervpályázat margójára ség ilyen nágy, nehezen mozgatható bútordarabra, mert. a ruhásszekrényt minden lakásban beépítik. A oályá- zat többi feltétele is azt mutatja, hogy «a jövő lakásának bútorzata lényegesen átalakul, kisebb helyen elfér, célszerűbb és szebb lesz. mint a kispolgári megszokás által fejlődésiben gátolt bútorgyártás nehézkes, sok helyet foglaló, célszerűtlen, úgynevezett «komplett« szobaberendezései«. i A pályázat célja általában a lakás különböző rendeltetését, a benne élők tényleges használati igényét legjobban szolgáló, kisebb alapterületied épülő szobákhoz igazodó, korszerű, ízléses és gazdaságos új bútortípusok tervezése. Mint az tudomásunkra jutott, érdekessége a pályázatnak, hogy két részből áll. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az első részben elbírálják a terveket és kiosztják a díjak felét, a pályázat második részében pedig a kiállított mintapéldányokat használhatósági, célszerűségi és szé- pítészeti szempontból mégegyszer elbírálják és a teljes összeget ezután fizetik ki. Új bútorok, új pályázati módszerek. Mindkettőt örömmel fogadja a vidéki városok lakossága is. Egy szerény javaslattal azonban máris szeretnénk hozzájárulni a sikerhez. Ne csak a városligeti csarnokban rendezzenek ilyen kiállítást. Juttassanak a mintapéldányokból a vidéki városoknak is. A szép bútor mindenkit érdekel. Ha többen látják, nagyobb lesz a siker! Szarvas Miklós NÉHÁNY ÉV ÓTA BORSOD MEGYE LAKOSSÁGA is nagy érdeklődést tanúsít a'1 forgalomba kerülő bútorok iránt. 4—5 évvel ezelőtt sokan vitatták, hogy a nehezen, vagy a könnyen mozgatható bútorok érvényesülnek-e jobban a lakásban, ma ez részben eldöntött kérdés. A bútorkereskedelem statisztikája azt bizonyítja, hogy igen sok azoknak a családoknak a száma, akik szeretik a világos, könnyen áttekinthető szobákat, t a könnyű „sikkes” bútőrokat. Személyesen is tapasztalhatjuk ezt, ha az újonnan épült lakásokat járjuk és még a távoli bányatelepek otthonaiban is láthatunk olyan szobákat, ahol az úgynevezett komplett” bútorokat mellőzik. — Sok helyet foglal a lakásban. — Nem célszerű. — Nehezen lehet takarítani a padozatot és a bútor hátsó •részét — mondják a háziasszonyok. Mások megjegyzik, hogy külföldi útjaik során alig találkoztak olyan otthonnal, ahol a család ne a korszerű és könnyű bútordarabok beszerzése után áhítozna. Az egyik-kazincbarcikai asszonyka (gyárimunkás felesége) az ottani bútorüzletben szinte felsóhajtott, amikor hozzá tudott jutni az utolsó darab modern bútorhoz, ami még éppen hiányzott szobájukból. — Túladtam a régi, nagy szekrényen, meg a cikornyás lábú régi asztalon. Mennyivel szebb lesz a lakásunk és lényegesen könnyebb a háztartási munkám! mondta örömmel. És még hozzáfűzte: — Az egész lakás átrendezéséinek ötletét egy képeslapból merítettük. Mindezeket csak azért említettem meg, mert néhány nappal ezelőtt igen sok helyeslést hallottam arról a terv- pályázatról. amelyről röviden már hirt adott a sajtó. A szép. kevés helyet foglaló, könnyűbútor kedvelők Hagy tábora érdeklődéssel várja az Építésügyi Minisztérium és az Ipar- művészeti Tanács, valamint a Köny- nyűipari Minisztérium közösen meghirdetett tervpályázatának eredményét. Ebben a pályázatban 18-féle új bútortípus tervezését tűzték ki célul. Feltűnő, hogy ezek között nincs például ruhásszekrény. Ennek okát többen keresték, hiszen köztudomású, hogy a ruhásszekrény mindig kedvelt bútordarabja volt a háziasszonyoknak. A feladat mellőzésének oka, hogy a mostani hároméves tervünket követő új ötéves terv korszerű lakásaiban mán nem lesz szűkVEI. Henrik magánélete símmel január 14-én, szerdán filmvetítést és előadást rendez a TIT filmművészeti köre a Táncsics Film- * színháziban. Ezt az előadást csak a filmművészeti kör tagjai részére rendezi a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. .Ezúttal kérjük a filmművészeti kör tagságát, hogy a januári és februári tagdíjat folyó hó 12-én este 6 óráig szíveskedjenek a TIT megyei titkárságán bevetni, illetőleg a tagsági igazolványt megújíttatni. Azok, akik a fenti időpontig esedékes tagdíjukat nem fizetik be, elvesztik tagságukat. Egyben közöljük, hogy január 28-án «Üt az életbe« c. szovjet tűni kerül bemutatásra. Februárban Krisztina királynő és a Botcsinálta sikkasztó látható a TIT filmművészeti kör előadásain. Fftti hat nrát fűit a oyári sziréna• Az nat arai TU|l gntőcsarnoki darusok egy része, akik két órakor álltak munkába, átadják az átforrósodott fogantyúkat a váltósoknak. Lassan, komótosan ereszkednek le a magasból a bakancs-fényezte vaslétrákon. Fáradtak. Izmaik frisseségét, agyuk pihentségét otthagyták a darun, acélba, fortyogó vasba öntötte a munka. Mennek a pihenőbe, ahol egy gyalulat- lan kecskelábasztal, négy deszkalóca és az ele- mózsiás-táska várja őket. Az asztal, a székek maszatosak, mint ők, ilyenkor, váltás után. Mert bizony a vas nem enged egykönnyen az embernek, ragászkodik ércbeli állapotához. A kohászok, martinászok, darusok, akik a vas születése körül bábáskodnak, ugyancsak megfüstölődnek, amíg világra segítik. Letelepednek az asztal körül, kiteregetik a szalvétába vagy egyszerű újságpapírba csomagolt hazait és nagy mohón nekilátnak. — Jóétvágyat! — köszönök. — Az van,, csak hozzávaló legyen — adják vissza a fogadjistent két kiadós harapás között. — Amint látom• is megakad — és végiglesek a „terítékeken”. Idény-ennivaló: szalonna, kolbász, disznósajt és egyéb jó dolgok púposodnak előttük. Olyan is akad, aki csak zsíroskenyérrel noszogatja távozásra éhét. — Én emeletes házban lakok, nincs hol hizlalni — magyarázkodik az egyik zsíroskenyeres. Persze rávalója neki is megakad, s mint később | az őszinteséggé melegedő ismerkedés közepette | megtudom, egyetlen akadálya van annak, hogy I eddig még nem disznótorozhatott. Hízott sertés- < re előjegyzett ő is a gyárban, de hogy fog-e kap- J ni? Ki tudja? Ügy hírlik, hogy az Állatforgalmi J Vállalat nem képes kielégíteni az igényeket. Pe- $ dig valahogy úgy képzelték el az emberek, hogy I ha már előjegyeztek, akkor kannak is. X — No, de beszéljünk másról. A hízóvásárlás J nem gond manapság, akinek.nem jut az elő jegy- t zettből, a piacon annyit vehet, amennyit akar — X fordított a beszélgetés óramutatóján egy vidám- í tekintetű, fiatal darus. *
