Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

Kedd, 1939. január 6. ESZAKMAGlARDRSZAü 3 Olvasóink, levelezőink írjak Vidám KISZ-élet Cigándon A cigándi kultúrház ablakából minden este lámpa világít. A fiata­lok, a KISZ kultúrcsoportja színda­rabot tanul. Közöttük találjuk a köz­kedvelt Cifra bácsit is. Régi »bútor­darab<* ő már — ahogy mondani szo­kás — hiszen elválaszthatatlan a ci­gándi kultúr élettől, eddig is minden idejét arra áldozta, hogy tapasztala­tát, tudását átadja a fiataloknak. Az ünnepek alkalmával Móricz Zsigmond: »Kismadár« című 4 fel. vonásos darabját mutatták be. Az ei'kölcsi sikeren kívül kasszasiker ts volt. Háromezer forint bevétel. Cifra bácsi elárulta, hogy egy csehszlovákiai túrát forgatnak a fe­jükben — persze, ez még csak terv. De ha a csoport eredményesen dol­gozik, akkor a terv valósággá válik. PATAKI JENŐ Cigánd ♦ Sikeres Néptront-rendezvények az abaujszántói járásban AZ ABAUJSZÁNTÓI JÁRÁSBAN jól sikerültek a Hazafias Népfront- bizottságok politikai továbbképzésé­re megtartott előadások. A bizottság tagjai részéről nagy az érdeklődés. Alig hiányoznak a tagok közül. Már megtartottuk a népfront mozgalom­ról szóló előadásokat, most vannak folyamatban a tervgazdálkodással, a községfejlesztéssel, népi ellenőrzéssel foglalkozó előadások. Külön meg kell dicsérnünk Gönc község népfront elnökét és titkárát. Győrfi János és Bayer Béla elvtár­sakat. Munkájukban mindig igényel­ték a községi tanács segítségét, s így az eredmény nem is maradt el. Abauj váron hasonló sikerekről szá­molhatunk be. Abaujszántón 52-en vettek részt az előadásom, amelyet Fehérvári István, a bizottság elnöke Jól dolgozik az ózdi Magyar-Szövet Baráti Társaság Köre A Borsodi Üzemi Vendéglátó Vál­lalat ózdi kirendeltségén Herpai László kezdeményezésére megalakult a Magyai'—Szovjet Baráti Társaság- Köre. Az alakuló ülésen négy tagból álló vezetőséget választottak. A fia­tal szervezet vezetősége mindjárt munkához is látott, s a város felsza­badulásának évfordulója tiszteletére ünnepélyt rendezett a vállalat dol­gozói részére. Az ünnepély megren­dezésével is kifejezésre juttatta azo­kat a gondolatokat, amelyek a Magyar—Szovjet Baráti Társaság mindennapi munkájában érezhetők. De nemcsak az ünnepély megren­dezésével vétette észre magát a fia­tal szervezet, hanem a »Szovjet Hír­adó« című képeslap terjesztésében is eredményes munkát végzett. Rövid idő alatt több mint 30 példányt jut­tattak el a vállalat dolgozóihoz, hogy » népszerű lap segítségével még­infcább megismerjék a szovjet művé­szetet. kultúrát hagyományt, a szov­jet emberek életét. MSZBT elnökség Ózd tartott meg. Élénk vita követte az előadást. Hernádszurdokon is teljes létszám mellett tartotta meg a be­számolóját az elnök. így sorolhat­nánk a többi község népfront-bizott­ságainak eredményeit is. Az eredmények mellett azonban hibák is találhatók. A különböző szervek nem egyeztetik össze mun­katervüket. így fordulhat elő, hogy egy időpontban két előadást is hir­detnek, így egyik sem éri el a célját. Szeretnénk ha a járási tanács mező- gazdasági osztályvezetője is meg­értené. hogy csak együttműködve tudunk további sikereket elérni. A járásban tíz községben indult ezüst- kalászos tanfolyam. Ez hetenkint két estét vesz igénybe, így a sűrű prog­ram és az időpontok összeegyezteté­sének hiánya akadályozza a további jó munkát. Reméljük, hogy a most folyó nép­front előadás-sorozat — januárban — a tanácstagok részére nagy segítsé­get fog jelenteni, nemcsak szakmai­lag. politikailag, hanem a tanács, a Hazafias Népfront és a többi tömeg- szervezet együttműködésében is. Szádeczki István Abaujszántó Emberségből jelesen vizsgáztak Néhány sóiban szeretnék köszöne­tét mondani a kazincbarcikai mun­kásőrség parancsnokának. Szabó La­jos őrnagy elvtársnak, valamint a kazincbarcikai gyermekorvosnak. Gyermekem megbetegedett. Sürgős kórházi kezelésre volt szüksége. Hir­telen nem tudtam kihez folyamodni, a munkásőrséget kértem meg, hogy vigyék be gyermekemet gépkocsin a kórházba. Éppen foglalkozás volt a Öröm Tiszapalkonyán A TISZAP ALKONY AI ERŐMŰBEN kedves esemény történt. Rövi­den, néhány sorban szeretném ismertetni a nőtanács munkáját. Ugyan­is a nőtanács volt az öröm szerzője. A karácsonyi ünnepek előtt egy héttel megjelent a „hívogató pla­kát’, jelezve:, hogy központi ünnepélyt rendeznek az Erőmű kultúrter­mében. A vállalat vezetősége részéről is minden segítséget megadtak ahhoz, hogy a dolgozók ott lehessenek és közösen ünnepeljenek. Az is­kola tanulói kedves kis műsorral gyönyörködtették a megjelenteket. Ez­után került sor a szeretetcsomagok kiosztására. Minden egyes gyermek kapott ajándékot, a három gyermekes családok esetében egy, míg a négy gyermekeseknél két gyermek kapott meleg ruhát, és így tovább, ahogy emelkedett a gyermekek száma, eggyel több meleg ruhát osztot­tak ki. i Jóleső érzés volt nézni a gyermekek örömtől csillogó arcát és a szü­lők hálás tekintetét. Úgy gondoljuk, ilyen fenyőünnepély még nem volt Tiszapalkonyán. VARGA MIHÁLY NÉ Tiszapálkonya munkásőrség tagjai részére, de ez sem akadályozta Szabó őrnagy elv­társat a segítségnyújtásban. A kórházban betegen találtuk a gyermekorvost is: gipszben volt a lába. Ennek ellenére minden tőle tel. hetőt elkövetett. hogy gyermekem gyógyításához minden segítséget megadjon. Az orvos és a munkásőrök áldozatkészsége hozzásegítette gyér- mekemet ahhoz, hogy rövid idő alatt visszanyerje egészségét és meggyó­gyuljon. Köszönet és hála érte. BARI JÁNOS Kazincbarcika AktiTan kapcsolódott be a terményforgalmi vállalat a mezőgazdaság szocialista átalakításába azzal is, hogy rend­kívül nagy gondot fordítanak a ter­melőszövetkezetek, termelői társulá­sok gazdasági és politikai megsegí­tésére. Zoltán elvtárs, a vállalat igazgatója mondja, hogy ez a segít­ség elsősorban abban nyilvánul meg, hogy megmagyarázzák a 3004-es kor­mányhatározat előnyeit, elősegítik a terményátvételeket, telepi dolgozóik pedig rendszeresen kiveszik részüket a termelőszövetkezetek szervezéséből. 'Tjáitá h álom Van úgy az ember, hogy önuralma néha felmondja a szolgála­tot. Velem is ez tör­tént tegnap este. Amint álmodozva fe­küdtem az ágyon, egy. szeresük a szívembe nyilait a fájdalmas felismerés: múlnak, peregnek az évek és én lassan megöreg­szem anélkül, hogy egyszer alaposan ki­táncoltam volna ma­gam ... Felkötöttem hát legszebb nyakken­dőmet, egy cseppnyi kölnit locsoltam a fü­lem mögé, megfésül- ködtem — hadd lássák a lányok, hogy milyen vagyok és .szalonképes­ségem jóíeső tudatá­ban elindultam, hogy áttáncoljam az éjsza­kát. De bár maradtam volna otthon! Mert könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint az embernek egyetlen egészséges lépést tenni Miskolc táncparke.ttjein. A ke­ringnek is bővebb he­lye van a konzerves- dobozban, mint ameny- nyi egy táncospárnak jut. A kedélyváltozá­sok egész skáláját teszi meg az ember: először csak kacag egy torz mosoly kíséreté­ben, amikor bokán rúgják, vagy az olda­lába könyökölnek. Má­sodszor felszisszen s végül, a századik eset­ben már emlegeti a. sistergős istennyilát és az ég szent állampol­gárait. Kilencven­kilencszer tapostam partnernőm édes ba­lettcipőbe bújtatott ki­csiny lábacskájára. A centenáriumi taposás­ra azért nem került sor, mert faképnél ha­gyott ... És most itt vagyok egyedül. Egyetlen este elment a prémiumom s egy bimbózó szere­lem hervadt el a szí­vemben. Ki ad nekem ezért elégtételt? Ki fi­zeti meg a fájdalom- díjat? — jajdultam fel magamban a hűvös hajnali utcán. Meg­van! Hazamegyek s megvárom a hivatalos időt, akkor majd fel­keresem az illetékest! Aztán hazaértem s mint a mesében el­aludtam ... Rohanok a Vendég­látóipari Vállalat igaz­gatójához és mindent számonkérek tőle. Sze­rencsésen és vitézül le­győztem a kőkaput őrző hétfejű sárkányt, aztán hipp-hopp, máris ott ültem az igazgató irodájában. — Nem lehet ezzel az emberrel párbajoz­ni. — Ez volt az első gondolatom, mert ked­ves, szíves modorával egyszeriben lefegyver- zett. Legalább egy kis részvétet vagy szánal­mat tudnék nála kihar­colni! Megkezdem a pavMszom. — Az elmúlt éjsza­kán végig jártam a vá­rost és összetörtem testileg-lelkileg. Nincs elég tánchelyiség, ami van, az is annyira szűk, hogy kibírhatat­lanul szorít. Nézze, itt van a zsebemben egy női cipősarok, a Pál­mában került keringő­zés közben oda. És a testem kék-zöld fol­tokkal tele. Tessék, megmutatom! — Ne vetkőzzék le, kérem. bármely pilla­natban bejöhet a tit­----------------------------­k á r nőm — emelte fel elhárítólag kezét. Meg­nyugtatott, hogy lesz még haj a fejemen, mikorra orvosol min­dent. Konkrét válasz­ként megnyugtatott, hogy -most folynak a tárgyalások reprezen­tatív tánciskola létesí­tésére asztalokkal, fo­telekkel— alkohol nél­kül természetesen. — Ez helyes! — vá­laszoltam. — De mi lesz az idősebbekkel, akik a vendéglőbe szorulnak. Nincs hely s fizetik a zenei fel­árat, és nem tudnak kedvükre táncolni. Nem igazságos dolog. — Az igazgató nem szólt semmit. Érre én javaslattal álltam elő. — Javaslom, a tán­coló párok vigyázza­nak jobban egymásra és táncoljanak szabá­lyosan körbe, ahogy a tánciskolában tanítják. — Ez igen, ez logi­kus — szólalt meg az igazgató. — Hanem, majd el­felejtettem, sok helyen nem engedik táncolni a. rumbát, mambót. Miért? Szerintem lehet azt szalonképesen is járni. Nem kell utá­nozni a kibicsaklott testűén táncoló férfia­kat. Igaz, ezek a tán­cok nem kívánatos személyeket is vonza­nak s züllesztik a szó­rakozóhelyeket. De ha egy házban valamelyik lakó rossz természetű, úgy védekeznek ellene, hogy lebontják a há­zat? — kérdeztem, és mielőtt választ kap­hattam volna, feléb­redtem. Kár. Az em­bernek legalább álmá­ban válaszoljanak ilyen kérdésekre. KISS KAROLY Gyermekvédelem Maurice Pate, az UNICEF (ENSZ Gyermekvédelmi Alap) ügyvezető igazgatója tíz napot töltött a Szovjet_ unióban. Látogatásáról a következő­ket mondotta: — Mély benyomást keltett bennem az a körültekintő gondoskodás. amellyel a Szovjetunióban a gyer­mekekkel foglalkoznak. Ügy gondo­lom. hogy a hétéves terv, amely célul tűzi ki a szovjet népgazdaság további fellendítését és a nép jólété­nek emelését, még inkább hozzájárul a felnövekvő nemzedék életkörülmé­a Szovjetunióban nyelnek megjavításához. Pate ezekután ismertette az UNI­CEF működését és kiemelte az érté­kes segítséget, amelyet a Szovjet­unió az Alapnak nyújt. »Mi a Szov­jetunióval a. legszorosabb Izapcsolato- kat tarijuk« — tette hozzá az ügy■* vezető igazgató. A Szovjetunió 12 éve tagja az UNICEF végrehajtóbizottságának. E nemzetközi szervezethez 30 állam tartozik. A szovjet kormány évente 2,500.000 rubellel járul hozzá az Alaphoz. ■ ; jl km** FV. A „gazdasági csoda64 árnyékában IMRE-NAPOT TARTOTTAK a ba­rátokkal. Spicces állapotban köny- nyebben határoz az ember. Farkas Imre barátai unszolására a disszidá­lás mellett döntött. A határátlépés után Ausztriában a már ismert lá­gerélet fogadta. Már onnan vissza akart jönni, de az nem ment olyan könnyen. Kijutni könnyű volt, visz- szajönni annál nehezebb. Az osztrák lágerekből Nyugat-Németországba került. — A barátaim irigyeltek. Nyugat- Németországról csak jót hallottunk a lágerekben. Sokkal több a lehetőség az érvényesülésre, a jó keresetre. Bizakodva indultak az új helyre a magyar disszidensek. Ausztriában már szinte kibírhatatlan körülmé­nyek közt éltünk. Se koszt, se ruha. Legalább ebben ne szűkölködjünk, gondoltuk Nyugat-Németország felé menet... S amikor odaértünk fárad­tan, koszt és ruhaosztás helyett ki­hallgatás következett. Sok mindenre kíváncsiak voltak. Attól kezdve, hogy miért jöttünk ki, az otthon végzett munkáig minden érdekelte őket. Ezek a kihallgatások rostálásnak is számítottak egyben. Megvizsgál­ták, melyik disszidens használható különleges céljaikra és melyik nem. A kihallgatást tulajdonképpen kém­irodák bonyolítják le. Előszeretettel érdeklődnek a hazai körülmények, katonai objektumok és egyebek iránt. A kért felvilágosítást általában meg is kapják. A hazai börtönökből sza­badult szélhámosok a befogadó gaz­da kegyeiért hajlandók mindent ösz- szehordani, amire csak futja fantá­ziájukból. — Velem, miután megtudták, hogy párttag voltam és haza akarok men­ni, nem sokat beszéltek. Nem vol­tam az »esetük«. A söpredékkel an­nál inkább kijöttek. És ezek voltak többségben. Jellemző, hogy a láger­ben mindennapos volt a verekedés a nők miatt. A németekkel is gyak­ran összevesztek. Ilyenkor aztán hall­gathattuk a szemrehányást: élősköd- ni jöttetek ide? Miért nem maradta­tok otthon? A MAGYAR DISSZIDENSEK nagy része igen erősen hozzájárult egy szomorú nyugatnémet statisztika emelkedéséhez. Közismert tény, hogy Nyugat-Németországban évről-évre növekszik a bűncselekmények száma. 1957-ben 1 millió 685 ezer 898 bűn­esetet tartottak számon, 55 ezerrel többet, mint az előző évben. 1958-ban a maximálisra emelkedtek a súlyos bűntények, a betörések, gyilkosságok, gyújtogatások. A súlyos rablások szá­ma 29 százalékra emelkedett. Napon­ta általában 4618, óránként 192, per­cenként 3 bűntény történik Nyugat- Németországban. A bűncselekményekben természe­tesen a külföldiek vezetnek. A kül­földiek között azonban nem a disszi­densek foglalják el az első helyet, mint várható volna. A szövetségi rendőrség nyilvánosságra hozott sta­tisztikáiéból kitűnik, hogy a 21 ezer 481 külföldiek által elkövetett bűn- cselekmények közül a legtöbbet (6 ezer 455-öt) az amerikai megszálló hadsereg tagjai követik el. Nem ritka a gyilkosság sem, de a leg­gyakoribb az erkölcsi vétség, az erő­szakoskodás. A rendőrségi jelentések szerint ijesztően megnövekedett a 12—18 éves lányokon elkövetett erő­szakoskodások száma. S ha a választ keressük, az okot? ;— Könnyen megtalálhatók. Az atomháborús előkészületek szülte bi­zonytalanság, a kilátástalanság, a pornográfia a ponyvairodalomban, a sajtóban, a filmeken. A rémtörténe­tek, az erőszak, a rablás »népszerű­sítése« a komicsokban. MEGDÖBBENTŐ MÉRETEKBEN növekszik az ifjúkorú bűnözők száma. A nyugatnémet sajtó jelentéseiből kitűnik, hogy fiatalokból álló ban­dák egész várost terrorizálnak. Arns- bergben 4 éven át* »egzisztált« a 10 fiatalból álló Zoro banda. Ez alatt az idő alatt több mint 400 bűncse­lekményt követtek el, köztük több rablást és gyilkosságot A nyugat­berlini Kurír című lap arról számol be. hogy: »a fiatalok késsel, vasru- dakkal, gépnisztolyokkal szerelik fel magukat«. Ezekben a szomorú ese­tekben a legtöbbször kézzelfogható­an kimutatható a komicsok, a szenny­irodalom és film hatása. Ismét egy nyugatnémet újságcikket idézünk: »... na, ezt elintéztem, mondta ba­rátjának egy 16 éves fiú, miután zsebDénzért bestiális módon megölte apját. Ez a fiú ugyanazokat a szava­kat használta, amelyeket a nemrég látszott vadnyugati filmben mondot­tak ...« ■— A lelketlen üzéreket semilven rendelkezés nem gátolja a bűnözésre »oktató« filmek forgalmazásában. Pedig hatásuk lépten-nyomon jelent­kezik. Amikor például a Rififi című francia bűnügyi filmet forgatták a müncheni mozikban, a városban ug­rásszerűen húszra emelkedett a be­törések száma. Ezek után nem meglepő, hogy a fi­úk »bátor hecceivel« párhuzamosan Nyugat-Németországban virágkorát éli a prostitúció. Az amerikai lakta­nyák környékén a nők százai, — köz­tük magyar disszidensek — kötik üz­leteiket a megszálló amerikai kato­nákkal. A nyilvános házak száma egyre emelkedik az országban, amit elsősorban a megszálló katonák ked­véért nyitnak. Á nőket a társadalmi erkölcstelenség, a szociális bizonyta­lanság taszítja a lejtőre. Nyugat-Né­metországban természetes a megkü­lönböztetés a női munkaerő kárára. A nők munkabére csak a 65 száza­léka a normális bérnek. Ha most már a disszidált magyar nők sorsát néz­zük, elképzelhető, hogy a menekült- táborokban uralkodó embertelen helyzet következtében, a lelketlen emberkereskedők mennyire könnyű zsákmányra találnak az itt élő sze­rencsétlenek személyében. Ezek után nézzük hogyan élnek azok, akik munkalehetőséget kap­nak. Farkas Imre, mint. elmondja, a gyűjtő lágerből Hanauba került egy gumigyárba. Persze, voltak, akik elő­nyösebben helyezkedhettek el. — A SÖPREDÉK ... akik jól bír­ták szóval, hazugsággal, azok érvé­nyesültek. Itt aztán versenyt »forra- dalmárkodtak« azok is, akik tulaj­donképpen semmit sem csináltak az ellenforradalomban. Csak csodálkoz­tunk, hogy ezek a hangoskodik egy- egy nap titokzatosan »munkát, kap­tak« és eltűntek a lágerből. (Nyu­gat-Németországban rengeteg kém és diverzáns képző intézet működik, ahová előszeretettel szervezik be a magvar disszidenseket. is. Az ameri­kai hadseregbe szintén toboroztak fiatalokat.) — Én Hanauba kerültem — em­lékezik tovább Farkas Imre — Hanau igen szép város lehetett a háború előtt. A háború után azonban nem építették újjá, csak a romokat taka­rították el. A gyár, ahol dolgoztam, amerikai érdekeltség volt. Csodálkoz­tam. Annyit hallottam addig a fej­lett nyugatnémet iparról, az automa­tizálásról. Ebben a gyárban semmi nyomát sem láttam ennek. Állandóan forró gőzben dolgoztam, védőruha nélkül. A karom és az arcom úgv ki­vörösödött és úgy lefogytam , hogy nem lehetett rámismerni. 180 már-' kát kerestem egy hónapban. (100 márka egy szobának a bére). Abban a gyárban a németek sem kerestek jobban. (Más gyárakban persze, a képzett szakmunkások jól keresnek.) Ami az életszínvonalat illeti: na­gyon egyenetlen. Nem akartam hin­ni a szememnek, amikor láttam, hogy nyugatnémet munkások is laknak fabarakkban ... Igaz, szép új bér­házakat is láttam. — Amerikai tisz­tek laknak benne.. Mindebben az a jó. hogy már csak emlék. Rossz emlék ... Feled­teti az otthon, a szőke kisfiú, aki olyan ártatlan őszinte képpel simut az apjához és egyszercsak váratlanul azt. kérdezi: — APU!. .. SZERETSZ?... — Kell ezt kommentálni. A kisfiú még most sem felejtette el, hogy apu egyszer itthagyta őket. .. A riporter még kérdez. Túl egyol­dalúnak, sötétnek tartja a disszi­densek nyugat-németországi életéről adott képet, — Hát a mérnökök, a szakembe­rek? — Sok mérnök kénytelen volt fizi­kai munkát vállalni, csak azok bol­dogultak, akiknek volt kint rokonuk vagy ismerősük. Azok jól elhelyez­kedtek és megtalálták a számításu­kat. A többség azonban nem. Jönné­nek is vissza, de az nagyon nehezen megy. FARKAS IMRE VISSZAJÖTT. Sajnálja, amit tett, de azt mondja, sokaknak nem ártana ilyen út. Azok­nak ajánlja ezt, akik »hasra esnek« a nyugati életmód és technikai ha­ladottság előtt. Ö ott volt. Maradha­tott volna, de visszajött, és vissza­jönnek mások is. Nyugat-Németországban gya kran »gazdasági csodaként« emlegetik * háború utáni talpraállást. Elhallgat­nak azonban sok mindent, például a hadiipar, a német militarizmus újjá­születését, és arról is hallgatnak, hogy a »gazdasági csoda« árnyéká­ban a kivándoroltak, a disszidensek hajléktalanok, vagy a nyomortanyák, a városok peremén lévő barakktábo­rok, bunkerok lakói, nem éppen »cso­damód« élnek. (Folytatjuk t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom