Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-17 / 297. szám

2 ßSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1958. december IT. Jelentés az ózdi kohászati kulturfrontról Ózd, Liszt Ferenc kultúrotthon, 1958 december özd város életének bármely meg­nyilvánulását vizsgálgatjuk, bármer­re megyünk Ózdon, Ózd élete telje­sen összenőtt a város magját képező kohászatéval. Az ózdi Kohászati Üzemek tevékenysége nyomja rá bé­lyegét minden megnjdlvánulásra, a város kulturális életére is. Éppen ezért, ha az ózdi kulturális életet próbáljuk boncolgatni, elsősorban a kohászati üzemek Liszt Ferenc kul- túrotthonának tevékenységét kell megnéznünk, mert a művelődésnek ez az otthona ózdi viszonylatban messze meghaladja az üzemi kultúr­otthon kereteit és tevékenységével az egész várös, sőt a közel-környék kulturális gócává válik. A kultúrotthon munkája három főterületen segíti az MSZMP művelő­déspolitikai irányelveinek megvaló­sulását: könyvtári munkával, isme­retterjesztő tevékenységgel és a mű­vészeti csoportok • munkájával. A könyvtár A kultúrotthonon belül van elhe­lyezve a kohászati üzemek 60 ezer kötetes könyvtára. A látogatásunk­kor nagy munkában voltak a könyv­tár dolgozói. Leltároztak. A 60 ezer kötet között ugyanis nagyon sok az elavult könyv. Most kiselejtezik őket, hogy helyet biztosítsanak az űj, jobb könyvtári anyagnak, amely­nek beszerzésére évi 100 ezer forin­tos keretet biztosítanak. A könyvtár látogatott. A kis olva­sóteremben az egyszerű, szürke hét­köznapi délelőttön is minden asztal­nál ültek, sőt egy-egy asztalnál töb­ben is. A kölcsönzőnek 3025 beirat­kozott olvasója van. Ebben a szóm­ban nincsenek benne azok az olva­sók, akik a 18 műhelykönyvtórból (az üzem területén elhelyezett fiók- könyvtárakból) kölcsönöznek ki rendszeresen olvasnivalót 1953-ban jó munkájáért »Szocialista kultú­ráért« kitüntetést kapott a könyvtár. Azóta forgalma állandóan emelke­dett^ £s mai forgalma több mint 160 százalékkal haladja meg a kitünte­tés idején elért olvasóforgalmat. Eb­ben az évben január 1-től november 30-ig 116 ezer könyvet kölcsönöztek ki és minden reményük megvan ar­ra, hogy az év végéig elérik a 130 ezer kötetes kölcsönzést. Az elmúlt évben összesen 87 ezer kötet volt a könyvtár forgalma és ez az egy év alatt elért jelentős emelkedés nem­csak a könyvtár jó munkája mellett szól, de bizonyítja azt is, hogy az Óz­di Kohászati Üzemek dolgozói, az ózdi munkások érdeklődnek a kultú­ra, a művelődés iránt A könyvtár munkájának eredmé­nyei a kulturális forradalom egyik szakaszának győzelméről tanúskod­nak. Ismeretterjesztő munka Az ismeretterjesztő munka az el­lenforradalom . után erősen visszaha- nyatlott és lényegében csak 1957 őszén indult meg újra. Az 1958-as év ŰJ lendületet adott az üzemi isme­retterjesztésnek és szemben a koráb­bi hét—tíz—húsz előadással, az el­múlt hónapban az üzemen belül már 58 ismeretterjesztő előadást tartot­tak. Az előadások a dolgozók széles tömegeinek érdeklődése mellett folynak le, a november 30-ig tartott 577 előadáson közel 42 ezer üzemi dolgozó vett részt. Az Ismeretterjesztés 7 tárgykörben folyik. A dolgozóknak az érdeklődése mindinkább nő az ismeretterjesztés iránt Igénylik az előadásokat, élénk vitákat folytatnak és 'ha netán vala­melyik meghirdetett, előadás elma­rad, azonnal reklamálják. Nyoma sincs már. az ismeretterjesztő előadá­sokon a mintegy máistfél év előtt ta­pasztalt unalomnak. Gyakran járnak 3d előadásokat tartani az ózdkör- nyéki községekbe is. Az ismeretterjesztő munkában szó. rosan együttműködnek a helyi nő- tanáccsal (például a szabó-varró tan­folyam szervezésében) és a helyi ipari tanuló intézetekkel Gyakran rendeznek nagy előadásoké t részben üzemi dolgozók, részben a város kö- aöfiségének részvételével Ezek as •tóadésok nagyon látogatottak, átlag JfTO, haSgatő öow itot «gyervegyem (Tagadhatatlan, hogy ebben a nagy érdeklődésben közrejátszik a meg­hívott előadók közismert személye is, minit például Dezséri László, vagy dr Buga László.) Megindult a KISZ ifjúsági akadé­miájának előadássorozata. is, amely­nek előadói között politikai, kultu­rális és gazdasági életünk számos vezetőjével találkozunk. Az egyéb ismeretterjesztő előadásokat részben a gyár műszaki vezetői, városi peda­gógusok, jogászok, valamint a TIT megyei titkárságának kiküldött elő­adói tartják. Az ismeretterjesztő munkához az üzemi pártbizottság, szakszervezeti bizottság és a vállalat- vezetés sok segítséget ad, ami mind erkölcsiekben, mind pedig anyagiak­ban megnyilvánul. Az ismeretterjesztő munka vég­eredményében helyes irányban ha. lad, jól igyekszik szolgálni az ózdi munkások művelődésének emelését, s ezzel az irányelvek célkitűzésének valóraváltását. Művészeti tevékenység A kultúrotfchoay művészeti tevé­kenysége 7 szakkör munkájában nyilvánul meg. A nyolcadikat, a báb- játszó szakkört most szervezik. A 33 tagú fúvószenekar nagy siker­rel szex-epeit a tavalyi Országos Ko­hászati Kultúrfesztiválan, azóta is több esetben szerepelt a nyilvános­ság előtt, különböző kisebb-nagy óbb városi és üzemi ünnepségek alkal­mából. A szimfonikus zenekarnak a munkája hanyatlásnak indult. Tag­jai közül sokan hivatásos * vendég­látóipari muzsikusok lettek és ma jóformán csak azokból áll a zenekar, akik egyben a fúvószenekarban is közreműködnek. Nagyon kevés pró­bát tartanak, munkájukat az alka­lomszerűség jellemzi. Tevékenysé­gük elsősorban az énekkari- produk­ciók kíséretében jelentkezik. A 40 tagú énekkar, amely a város egyet­len felnőtt-kórusa, rendszeresen tart heti két próbát. A korábbi énekkar évekkel ezelőtt Szétesett, de 1957 vé­gén már ismét 48 taggal működött, így vettek reszt a tavalyi kohász­fesztiválon, majd a 60 éves jubileu­mon 52-re nőtt a kórus létszáma.- Többször szerepelnek nyilvános ün­nepségeken. ez év nyarán resztvettek a sárospataki nyári dalosünnepsége­ken is. 12-én, pénteken a kultúrott- háruban léptek fel a harmadik orszá­gos kohász kultúrfesztivál keretében rendezett ünnepségen. A tánccsoport 1957-ben teljesén szétesett, majd az év végén újjászer­veződött, azonban a nagyközönség hihetetlenül gyenge érdeklődése a csoport fejlődését nagyon károsan befolyásolja. Sajnos, az ózdiak jófor­mán semmi érdeklődést nem mutat­nak tánccsopartjuk produkciói iránt. Nagy részben áll ez a megállapítás a zenekari és énekkari tevékenységre is. Pedig az ózdiak szeretik a szépet, az igazán művészit. A Gördülő Opera két előadásét a közelmúltban na­gyon sokan tekintették meg. Egyik előadáson 800, másikon 728 hallgató vett részt. A Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak koncertjén 350-en vol­tak. Viszont a közelmúltban meg­rendezni . tervezett Puccini-koncert az érdeklődés teljes hiánya miatt maradt el. és azt csak a diákok ré­szére tartották meg. Ha vizsgálgat­juk, mi okozza az érdeklődési ily nagyarányú lecsökkenését, első ok­ként feltétlenül a gyakori vendég­játékokat kell említenünk. A kultúr- otthonban nagyon gyakran szerepel­nek — a miskolci színház tájelőadá- saim kívül — vidékjáró művészcso­portok, »hakni-brigádok* könnyű- műfejú rendezvények, esztrádok, a »vidékjáró kultúrapostolok« legkü­lönbözőbb társulásai. Az ezek által ömlesztve szolgáltatott, többségében híg, tartalmatlan és csökkentett mű­vészi értékű produkciók feltétlenül lerontják az ózdi közönség ízlését is. A kultúrotthon színjátszó csoport­ja két részre oszlik: prózai és ope­rett-részlegre. A prózai csoport a közelmúltban (az elmúlt két esztendő értendő alatta) ötször mutatta be Csehov: Cseresznyéskert című mű­vét, tizenegyszer Kodolányi: Föld­indulás című drámáját. Legutolsó darabjuk Shaw Pygmalion-ja, amely- lyal a kohászfesztivál salgótarjáni bemutatóján is szerepelték. A prózai darabok iránti érdeklődés nem ki­elégítő, az előadások jó-féligtelt há­zak előtt mennek. Ezzel szemben az operett-csoport előadásai rendkívül látogatottak. Az operett-csoport mun­kájáról nem nyilatkozhatunk egy­értelmű dicsérettel. A Marica gróí- r.ö-t mintegy húszszor adták elő, a Nótás kapitány kilenc előadást ért. meg, (mert illetékes szervek .letaná­csolták az öntevékeny csoport szín­padáról ezt a giccses, régi színpadi készítményt), hatszor adták elő Lehár Víg- özvegy-ét, s most készülnek a Bástyasétány 77 bemutatására. Nehéz lenne azt hinni, hogy az operett-cso­port ezzel a müsorpoliti kával segít i az ózdi dolgozók kulturális felemel­kedését, művészi ízlésük csiszolását, fogékonyabbá tenné őket az értéke­sebb művészetek iránt. A kultúrotthon képzőművészeti csoportjának munkája az utóbbi időben a II. Országos Kohász Képző­művészet! Kiállításra való felkészü­lésben csúcsosodott ki. A kiállítás szombaton nyílt meg a kultűrotthon- ban. A fotó-szakkör tagjai munká­jukkal résztvesznek a diósgyőrvas­gyári kohászati fotóművész kiállítá­sán. * A fenti három kép jóformán a kul­túrotthon teljes tevékenységét fel­öleli, hacsak vázlatosan is. Ez a kul­túrotthon — mint említettük — nem­csak a kohászati üzemek kultúrott- hona, hanem a környék művelődési központja is, s tevékenysége kihat a környékbeli falusi, vagy kisüzemi kultúrotthonok munkájára is. De kihat elsősorban ózd város lakossá­ga kulturális fejlődésére, szocialista világnézetének formálására. Ezen a művelődési házon kívül működik ugyan a III. kerületben még egy ál­lami kultúrotthon, azonban annak tevékenysége a Liszt Ferenc kultur- otthonéhoz képest elenyésző. Tehát mindenképpen a Liszt Ferenc kultúr- ntthonra hárul a feladat, hogy a szo­cialista kultúrának Ózdon szilárd bázisa, a művelődéspolitikai irányel­vek végrehajtásának megbízható pil­lére, hathatós eszköze legyen. A ko­hászaton kívülálló ózdi dolgozóktól is méltán vár több segítséget. Például a pedagógusok részvétele a kultúr­otthon munkájában __ ^ ózdi peda­gógus-létszámhoz viszonyítva — ele­nyészően alacsony. Most próbálnak a városban — a többszöri sikertelen­ség ellenére — újra pedagógus-ének­kart szervezni. Véleményünk szerint sokkal jobb lenne, ha a szervezendő énekkarban fellelhető művészi erő­ket a kultúrotthon énekkarával egye­sítenék, s így egy oly nagylétszámú és művészi felkészültségű kórust hoz­hatnának létre, amely Ózd város kql- turáját méltán képviselhetné. Ugyan­csak jó lenne, ha az egyes ózdi mű­vészeti szakcsoportoknak több lehe­tőségük nyílna a diósgyőri művészeti szakcsoportokkal *—* elsősorban a színjátszókkal *— való előadáscseré­re. Az ózdi dolgozók igénylik a kultú­rát. Szeretnének művelődni és ha egyes, károsan befolyásoló tényezők miatt ebben a törekvésben még hi­bák is találhatók, egészében azért jó úton haladnak. Mutatja az ózdi dolgozók kulturális érdeklődését az a tény is, hogy a városi zeneiskolában mintegy 160 gyermek tanul zenét és még sokkal több szülő szeretné gyer­mekét zenére taníttatni, de az iskola rossz elhelyezése, szűk volta miatt, a 280 jelentkezőből csak ennyit tud­tak felvenni. ózd, az ózd? kohászati dolgozók fejlődni, művelődni akarnak. Hogy a kulturális forradalom sikeréért folytatott harc minél hamarabb tel­jes eredményre vezessen, ahhoz az Ózdi Kohászati Üzemek Liszt Fe­renc Művelődési Házának kell első­sorban még hathatósabb segítséget nyújtani. • A fentiekben elsősorban az Ózdi Kohászati Üzemek Liszt Ferenc kul- túrotthonának tevékenységéről ír­tunk. Nem szóltunk ózd város egyéb kulturális problémáiról, az iskola­ügyekről, a kohászaton kívül eső egyéb kulturális megnyilvánulásokról. Nem szóltunk a város kulturális fejlesz­tésének tervéről, arról, hogy a helyi szervek miként kívánják ezen keresz­tül a művelődéspolitikai irányelvek valóraváltását szolgálni, ózdot — iparához méltó mértékben —• a szo­cialista kultúra bázisává, szocialista szemléletű, magas kulturáltságú dol­gozók városává tenni. Mindez egy közeljövőben Írandó beszámolónk feladatát képezi. Benedek Miklós. Gazdag Sárospataki jegyzet \7 idám, elégedett emberek társaságában érzi igazán jól magát aa * ember. Aki résztvett a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet napokban tartott zárszámadásán, hosszú ideig nem felejti el azt a han­gulatos estét. Mert ha valaki, illetve valakik — elégedettek, akkor a Kossuth Tsz tagjai igen. Közel kétszáz — vagy talán több — vendég gyűlt egybe az elmúlt szombaton este a sárospataki Micsurin ifjúsági telep tágas termeiben, hogy meghallgassa, hogyan dolgoztak, milyen eredményekkel zárták az évet a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai; s a kultúrműsorral bővített zárszámadás után élvezzék a tsz-tagok bőkezű vendégszeretetét. A sikerekről elsősorban az elnök, Vaskó elvtárs beszámolójából, a hozzászólásokból, a tagok évi jövedelmének ismertetéséből lehetett levonni a következtetést. Százezres, milliós számok röpködtek, tízezer forintok vándoroltak a közös kasszából a tsz-tagok zsebébe. A vendé­gek irigykedve tekintettek az idős és fiatal termelőszövetkezeti tagokra, az immár két és félszeres milliomosokra. S ehhez csupán ez esztendő­ben kerek egymilliót szereztek közös munkával, váll-váll mellett. S még ilyen nagyarányú gazdagodás mellett is — a legszűkebben számolva — negyvenkét forintot ért az idén egy-egy munkaegység. S csak azért negyvenkettőt, hogy jövőre hatvanat, két-három év múlva százat, vagy többet érien. Az ő életelvük a tervszerűség, a holnap megalapozása, csak így számíthatnak egyre többre. Ezért építkeztek az idén több százezer forint erejéig, jelentős részében a maguk zsebéből. Ezért növelték az alapot egy millióval. S még ilyen megszorítások mellett is kl-ki közel ötven forintot vágott zsebre munkaegységenként. Amikor végétért az ünnepély, a kiadós, jó boros vacsora, a ter­melőszövetkezet fiataljai előadták színvonalas, szórakoztató kultúrmű­sorukat, majd elsőnek a hatvanhétéves Árva néni perdült táncra. Árva néninek minden oka megvolt a vigasságra. Közel négyszáz munkaegy­séget szerzett, ami tisztességes kereset, bár ennél jóval több: hat-hétszáz munkaegységes tag is akad Vaskó elvtársnál — átlagosan mindenki annyit keresett, mint Árva néni. S persze hozzá még a háztáji haszna, no, meg a közös vagyon gyarapodása. Hiszen jelenleg tagonként mintegy negyvenezer forintos vagyona van — a saját házán, otthoni vagyonán kívül a közösben. A mulatság folyamán kétszer is megterítették vacsorához az asz­talokat, legyen mire csússzon a sajáttermésű bor. Nem vártuk mej? a vidám, hangulatos zárszámadás befejezését, mert az bizony reggelig tartott. De elmenőben még összetalálkoztunk az egyik meghívott egyéni paraszttal, Becskeházi Pali bácsival. Először igen fájlalta, hogy ilyen korán — hajnali három óra után! — már el­megyünk. Mint mondotta, ö még marad, mert igen jól érzi magát. Azután meghívott magához — legközelebb és minél hamarabb néznénk be beszélgetni. Mert, mint mondotta: „ahogy én látom, nincs nekem annyi jövedelmem, pedig tizenöt holdat művelek, mint itt a jó dolgos tsz-tagoknak. S ilyenkor mit tehet az ember, gondolkozni kezd. melyik a jobb, melyik az érdemesebb. Én úgy gondolom, nemsokálg folytatom egyedül a gazdálkodást. De azért nézzenek be hamarosan, mert jól esne kissé elbeszélgetni”. Becskeházi Pál egyéni gazda búcsúszavainál jobb zárszámadási befejezést aligha képzelhetne az ember. Hiszen ez világos bizonyítéka* hogy Sárospatakon a Kossuth tagjainak példája hamarosan megteszi a magáét. Új tagokkal, új belépőkkel erősödik a közös, hogy jövőre még több legyen zárszámadáson a családtag — és persze a jövedelem, a zseb­ben a pénz! Barcsa Sándor tsz vidám zárszáma dá asa Több fontos gyártmányból teliesítette éves exporttervét a DIMÁVAG Gépgyár A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói egy hónappal a határidő előtt — már több fontos gyártmányból teljesítet­ték exporttervüket. így a külkeres­kedelem rendelésére elkészült a Dél­afrikai Unió és Jugoszlávia részére 22 darab 1300-as sikeszterga, ugyan­csak legyártottak külföldi kivitelre mintegy 250 darab bukóprést, és kü­lönböző lemezollót. így a gyár de­cember elejéig 95 százalékban már eleget tett exportkötelezettségének« Tizenegyezer tonna nyersvas terven felül megtakarított kokszból Az Ózdi Kohászati Üzemek gyár­részlegeinek versenyében a nagyol- 'asztómű dolgozói haladnak az élen: december eléjéig esedékes éves ter­vükön felül csaknem tizenegyezer tonna nyersvasat gyártottak megta­karított koksz felhasználásával. As eredmény elérésében a kohászak jó munkája mellett nagy szerepe van a gyár egy műszaki kollektíva újításá­nak, amellyel jelentősen javult a ko­hók levegőellátása.-ooo­Afrikai oroszlánvadász leánykérőben Az eszperantó nyelvű levelezés baráti kapcsolatokat hoz létre tá­voli népekkel, és ismereteinket is bővíti. De azért kevés olyan levelező- társ akad, mint egy brnoi cseh kislányé, akinek Afrikából jönnek a le­velek, mégpedig érdekes fényképekkel. Az egyiken a levél írója puskával áll és egyik lábát egy éppen lelőtt elefánt fejére támasztja. Egy másikon éppen autó mellett áll, melyhez egy sikeres vadászaton elejtett oroszlánt kötöztek. És egy harmadikon — nem, már nincs rajta vadállat — ő maga áll egy békésen legelő nagy csorda közepén, farmja mellett. És ezzel a képpel együtt érkezett a leánykérő levél is. Már nem egy há­zasság jött létre különböző nemzetiségűek között eszperantó levelezés útján, pl. magyar és belga, német, svájci, észt, angol is, de nem valószínű, hogy az elefántok és oroszlánok földje elcsalja majd a cseh kislányt. J-áftós bácsi diétázik Már amikor bemen­tem hozzájuk, láttam, hogy valami baj van. János bácsi változat­lanul jó karban van, noha hatvankét éves. Csak morcos, semmi sincs kedvére. Pedig Mar inka néni a lelkét előadná. mondogatja, hogy Jánosom, hát ta­láld már ki, mit csi­náljak neked. De az öreg csak legyint. — Csinálok máikas- csíkof — mondj-a az asszony. — Negyven eszten­deje mondom, hogy attul' mindig viszket a fejem —- és boldogta­lanul kezébe temeti kopaszodó fejét. — No-mo! A Sáf- ránynénál tavaly is megetted s egy szót se szóltál, hogy viszket. — Ott muszáj vét. — Ott ölelgetni is muszáj vót?! — csíp belé Marintoa néni. Erre János bácsi föl­kel, és gutaütéses szín­nel ront kifelé. Azasz- szony megijed, men­tené a menthetőt, még­iscsak idegen vagyok nekik, lia gyakran be­térek is hozzájuk. — No, akkor kis lek­városat! — szalad utá­na. — Nem. Attul izé .: az bepiszkítja a gyom­romat! Már én is csodálko­zom. hogy nem hozza ki türelméből az asz- szonyt. Pedig én gye- rekkorómban is igen kardos, hangos néni­nek ismertem.-—Hát egy kis pecse­nyét. sütnék.;. Az öreg elgondol­kozva néz maga elé: — Pecsenye.; az lehetne, de nem kell. Az a ny-betű benne olyan ronda, hogy nem lehet megenni. Erre Marinka néni nem szól egy szót sem. hanem elkapja a kre­dencről a tejesköcsö­göt és két kézzel, ma­gasra emelve úgy le­vágja a földre, hogy én ijedtemiben behu­nyom a szemem. János bácsi hátra­fordul, bajusza meg* remeg és húsos arca széjjelhúzódik: . — Látod, most rná jó lesz, akármit csi- nálsz. Csakhogy visz- szajött a kedved! Utána tudtam meg, hogy egy hete nem szólt Marinka néni az urához, mert az haj­nalig talált, elmiuliatoz. ni anélkül, hogy őt magával vitte volna« Előttem pedig csak azért szólt hozzá, hogy ón mint vendég otthon erezzem magam, akár­mi ütött is a családi harmóniába. Hát én olyan, de olyan otthon éreztem magam! Szemes PtroaltM

Next

/
Oldalképek
Tartalom