Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 292. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1958. december 11. Prágába érkezett a ni agrar párt- és kormányküldöttség Prága (MTI) December 10-én reggel a Csehszlo­vák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának és a Csehszlovák Köz­társaság kormányának meghívására baráti látogatásra Prágába érkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány küldöttsége dr. Münnich Fe­renc miniszterelnöknek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának és Ma­rosán György államminisztcrnek ve­zetésével. A magyar küldöttség fogadására a prágai főpályaudvaron megjelent Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a köztársaság elnöke, Villám Siroky miniszter- elnök, valamint a politikai bizottság több tagja. Jelen voltak a Nemzeti- Fí'ont Pártjának vezetői, dr. E. Slechtá és J. Plojhar miniszterek, tqvábbá V. David külügyminiszter és a kormány többi tagja. A magyar küldöttséget a pályaud­var előtti, téren többezer prágai dol­gozó,, lelkes éljenzéssel, tapssal kö­szöntötte. „Forrón köszöntjük a szo­cializmus győzelméért sikerrel har­coló testvéri magyar nép küldötteit” — magyar és cseh nyelvű felirat volt látható a pályaudvarral szem­ben a magyar és csehszlovák párt Vezetőinek képe alatt. A magyar és a csehszlovák him­nusz elhangzása után dr. Münnich Ferenc Antonin Novotny kíséreté­ben elvonult a díszszázad előtt. Ezután uttprők virággal köszöntöt­ték a küldöttség tagjait, akik helyet foglalták a; diszemel vényen, majd Antonin Novotny üdvözölte a ma­gyar párt- -és kormányküldöttséget. örülünk, hpgy eljöttek hozzánk — mondotta. — Meggyőződésünk, hogy e látogatás elmélyíti népeink barát­ságát. Ezután a két nép kapcsola­tairól szólt* majd hangsúlyozta: A csehszlovák nép nagy rokonszenvvel figyeli, * hogy a magyar nép pártjá­nak vezetésével szilárd úton halad, s teljes szívből kívánják, hogy továb­bi sikereket érjerr cl a szocializ­mus építésében. A magyar munkás­mozgalomnak jelentős győzelme volt .a nemrégiben megtartott országgyű­lési és tanácsválasztás. A választások világosan megmutatták, milyen nagy bizalommal van áz MSZMP és a koi$jpny iránt a magyar nép. A választás eredménye Ismét be­bizonyította, hogy Magyarorszá- . gon szilárdak a szocializmus erői. Ez a választás is hozzájárult a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom egységének megszilár­dításához. Kedves elvtársak! — folytatta. — Látni fogják azt a nagyfokú kezde­ményező készséget és aktivitást, amellyel népünk hozzálátott, hogy megvalósítsa a párt XI. kongresz- szusánák határozatát, a szocializmus felépítését. Látogatásuk éppen arra áz időpontra esik, amikor mi külö­nösen nagy jelentőségű történelmi eseményt ünnepiünk: a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió barát­sági, kölcsönös segélynyújtási és há­ború Utáni együttműködési szerző­désének 15. évfordulóját, őszintén örülünk, hogy velünk együtt részt- vcsznek ezeken az ünnepségeken. Népünk a Szovjetunió iránti hűsé­gét, szeretetét és odaadását fejezi ki ezekben a napokban, amelyek egy­szersmind megvilágítják a világ első szocialista országának történelmi je­lentőségét nemcsak a csehszlovák nép, hanem a magyar nép és a szo­cialista tábor valamennjd népének a szocializmus felépítéséért és- az egész világ dolgozóinak a szocialista célok megvalósításáért folytatott harca szempontjából. Antonin Novotny üdvözlő szavai­ra dr. Münnich Ferenc válaszolt. őszinte öröm tölt el bennünket, a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait, hogy az Önök meghívásának eleget téve országukba látogathat­tunk, itt Prágában üdvözölhetjük Önöket és a Csehszlovák Köztársa­ság dolgozó népét — mondotta. Látogatásunk célja, hogy tovább erősítsük és mélyítsük Csehszlo­vákia népeinek és a magyar nép­nek testvéri barátságát erősítsük országaink kapcsolatait. Az imperialista Habsburg-dinasz- tia sokszor kijátszotta a cseh, a szlo­vák és a magyar népet egymás el­len, elnyomta és kizsákmányolta mindegyiket. A Horthy-fasizmus 25 esztendős uralma idején a magyar- országi úri rend képviselői mindent elkövettek, hogy soviniszta irreden­ta uszításokkal gyűlölködést szítsa­nak népeink között. A tény, hogy Önöknél is, nálunk is győzedelmeskedett a népi hatalom, megteremtette a feltételeket népeink testvéri viszonyának kialakítására. A testvéri Csehszlovák Köztársa­ság népei — amint ez a Csehszlovák Kommunista Párt ez év júniusában tartott XI. kongresszusán ismerte­tett eredményekből is kitűnik — óriási haladást értek el a szocializ­mus építésében. Ez nemcsak Cseh­szlovákia, de az egész szocialista tá­bor és benne a Magyar Népköztár­saság számára is hatalmas siker, s újabb biztatást ad a világ haladó erőinek. Mi a magunk részéről elmondhat­juk, hogy a magyarországi ellenfor­radalom szétzúzása óta. eltelt két esztendő alatt a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok — köz­tük a Csehszlovák Köztársaság — jelentős politikai, erkölcsi, valamint anyagi segítségével számottevő ered­ményt értünk el a népi hatalom megszilárdításában, politikai, gazda­sági és kultúrális életünk konszoli­dálásában. A november 16-án megtartott or­szággyűlési és helyi tanácsi válasz­tások eredményei arról tanúskod­nak, hogy a magyar dolgozó nép hitet tett a szocializmus és a béke mellett, hogy megingathatatlanul helyt áll a Szovjetunió vezette szocia­lista táborban barátai mellett, hűséggel és odaadó munkával szolgálja a béke erőit, — mondotta Münnich Ferenc, majd beszédét e szavakkal fejezte be: Engedjék meg, hogy most megér­kezve országuk gyönyörű~ és harcos történelmi emlékekben gazdag fővá­rosába, szívem teljes melegével tol­mácsoljam, átadjam Önöknek, s a Csehszlovák Köztársaság szorgalmas, tehetséges népének a magyar dolgo­zók forró, testvéri üdvözletét. Ezút­tal átadom az MSZMP vezetősége, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és Kádár János elvtárs­nak forró üdvözletét, aki váratlan betegsége miatt, legnagyobb sajnálatára, nem tudott Csehszlovákiába jönni. Küldöttségünk minden tagja nevé­ben hálásan megköszönöm a testvéri fogadtatást, örökké éljen a magyar és csehszlovák nép barátsága! * A beszédek elhangzása után a magyar küldöttség tagjai a csehszlo­vák párt- és kormányküldöttség ve­zetőinek kíséretében prágai szállá­sukra hajtattak. A Vencel-téren és a fel lobogózott útvonalon a csehszlo­vák főváros dolgozóinak lelkes üd­vözlése és éljenzése kisérte a vendé­geket. A csehszlovák főváros meleg szeretettel fogadta a testvéri magyar nép küldötteit. (MTI) OOO­Vasutasok az élen A MÁV MISKOLCI IGAZGATÓ­SÁG vontatási szakszolgálatának dolgozói december 8-án befejezték ez évi szállítási tervüket és emellett; 34.800 tonna szenet takarítottak meg. A vontatási szolgálat dolgozói között igen sok-az átlagon felüli ered­ményt elérők száma. Ennek eredmé­nyeként ez évben 150 dolgozó ka­pott Kiváló dolgozó kitüntetést és az ezzel járó pénzjutalmat. De sokan kaptak soronkívülí előléptetést, pénz­jutalmat is. Kitűnt a munkában Karányi Ist­ván, a miskolci fűtőház mozdonyve­zetője, Majzik Lajos és Szilágyi Já­nos fűtőkkel, akik a terv túlteljesí­tése mellett 242 tonna szenet is meg­takarítottak. De ugyanilyen szép eredményt ért el Varsányi János, a miskolci fűtőház mozdonyvezetője, Nánási Bökk János és Nánási Lajos fűtőkkel; Majoros István a szerencsi fütőliák mozdóriyvézétoje, Alvári Jó­zsef fűtővel. Bajusz Ferenc mozdony- vezető — ugyancsak a szerencsi fű­tőház dolgozója — Varga József fű­tővel. A mozdonylakatosok közül Farkas Sándor, a miskolci fütőház mozdony­javító műhely lakatosa végzett a tervteljesítés érdekében igen ered­ményes munkát, a mozdonyok jó kar­bantartásának elősegítésével. Mun­kájánál visszatérő javítás nem for­dult elő és emellett gyors munkát is végzett. A MÁV Miskolci Igazgatóság von­tatási dolgozói már a terv túlteljesí­tésén fáradoznak. További céljuk: a vasút legfontosabb célkitűzése: a gyors szállítás és a gazdaságos üze­meltetés elősegítése. Fekete László Miskolc. SZERZŐK - MŰVEIKRŐL Politika, szerelem, csalódás, útkeresés Katkó István: Félszívu apostolok bátorság, a formaújítás a művészet­ben. Amikor a regény megírásához kezdtem, a naptár 1957 februárját mutatta. A történet viszont, amely- , lyel a regény olvasásakor megismer­kednek, 1957 nyarán ér véget. Lehet- e az írónak szinte együtt haladni az idővel, kiváltképpen oly eseménydús korszakkal, amilyen ez volt? Választ próbáltam adni erre is. Néha a közelmúlt messzibbnek tűnik, mint ami évtizeddel ezelőtt történt. Bizonyára megérzik ezt a távolságot mélyítő írói módszert, hasonlattal élve: optikai beállítást. A modern próza eszközeivel igye­keztem érzékeltetni ezt a sokszor valószínűtlennek tetsző. szinte a fél­álomhoz hasonlatos állapotot. Pika- y „ reszk és lélektani regény elemei ol­E regény — kísérlet. Újabb szó- vadnak össze a »Félszívü apósto- használatunkban gyakorta mentege- lók»-ban. Politika, szerelem, csaló­tőzésnek vélik e szócskát. Olykor útkeresés. E témák az iroda­kozza is kivesztik: -csak- Kísérlet. Vallom, hogy a kísérlet az alkotói megrajzolni.-ooo­A UTÓ A PERONON Egy miskolci furcsaság Azért modidom, hogy miskolci furcsaság, mert jártam én. már a budapesti pályaudvaro. kon. a székesfehérvári új modern állomás te­rületén. Debrecenben és még egynéhány na­gyobb városban, de se­hol se láttam, hogy csúcsforgalom idején, a korareggeli vonatok ér­kezésének óráiban sze­mélygépkocsi robogjon végig a vasú tállomás zárt peronrészén. Mon­dom, sehol se láttam ilyet,-'csak itt. Miskol­con a. napokban. Természetesen meg­lepett a dolog, s az is természetes, hogy első­sorban nem engém le­pett meg, mért. j ómagam csak akkor figyeltem fel a jelenségre — a peron Zsolca felőli vé­gén állván — amikor csikorgó fékekkel le­ste c polt előttem az AB 05)—85 rendszámú. meg,?’sziínű Pobjeda gépkocsi. Szólni sem tudtam a hirtelen meg, lepetéstől. de szóltak helyettem az utasok, úgy többszázan. Dühös megjegyzésekkel illet­ték a »jelenést«. Meg­indultak a találgatá­sok. Az egyik utas így: »úgylátszik, valaki aj­tótól ajtóig viteti pia- gát a gépkocsival« A másik javaslattal ruk­kolt elő: »miért nem állítanak közlekedési rendőrt a peronra«. A harmadik utas: »Nem elég. hogy ■ rendre itt jémak — most már ritkábban mint régen — a »hangos« csomag- szállítók? Most már gépkocsikat is beiktat, nak?« Szóval a meggyszínű, külömibem szépen rend- ben-tartott, rádióvá] felszerelt gépkocsinak reggeli 7 óra után nem volt valami nagy sike­re a miskolci személy­pályaudvar peronján. Éppen ezért az lenne a javaslatunk, hogy a to­vábbiakban. bármilyen nehézségekbe ütközne is. véglegesen vonják ki a peronközi forga­lomból a gépikocsikat; Ott van nekiiik az or­szágú t. • jár ián ak azon, mert a peron az utasok privilégiuma. (B. 5.)-ooo­Kossuth-est Sárospatakon (Tudósítónktól) Kedves ünnepség volt az elmúlt szombaton este Sárospatakon, a Mud- rány teremben. A pataki diákok, akik híresek arról, hogy a haladó hagyományokat féltve őrzik és ápol­ják, most is kitettek magukért. Min­den év december 6-án megrendezik ezt a szép ünnepséget. A házigazdák, a Kossuth Diákotthon tanulói, de az egész gimnázium részt vett az ünne­pély megszervezésében. Este 8 órára zsúfolásig megtelt a terem tanulók­kal és vendégekkel. Az előző évek Kossuth-estjétől el­térően, a műsor érdekessége volt, hogy a műsornak a felét diákszer­zők művei alkották. Darvas László verse és bohózata nagy sikert aratott. Énekszámok, zongoraszólók követtek egymást, majd egy-egy felvonásos színdarabot mutattak be a tanulókból alakult színjátszócsoport tagjai. Az ünnepélyen kegyelettel emlé-* keztek meg a diákolF nagy elődjük­ről, a pataki kollégium volt.diákjá­ról. Kossuth Lajosról. Az ünnepély után hajnalig tartó tánc vette kezdetét. Ez az ünnepély egyben a régebbi diákok találkozója is volt. Cölötte, a városháza szobáiban ■ pedig durrognak a pezsgős­üvegek, részegen tivomyáznak a tiszt urak. Tántorogva üvöltöznek és durva röhögések között tervezik, színezik a válogatott kínzásokat. Bármilyen áron, de ki kell erősza­kolni a vallomást. A tömeget ki kell ábrándítani a proletárhatalom­ból, a munkásvezetokből. El kell hi­tetni velük, hogy ezek gyávák, »'bűnbánóak5, »kegyelemért esedez­nek«. Csak ez hozhatja meg a kiáb­rándulást. De hogyan? E?ek nem beszélnek akkor sem, ha ízekre té­pik. Honnan az erő e>»hez a csökö­nyösséghez? Mire váriiak, miben bíznak — ebben a számukra telje­sen kilátástalan helyzetben — ezek a jelentéktelennek látszó, hétköz­napi emberek?! Talán, ha együtt lennének — gondolja, részegen a huszárezredes —? ha látnák, hogy nem egynek, de mindnek remény­telen a helyzete, akkor talán szóra bírhatná őket. És ha akkor sem, hát lisztté őrlik minden csontjukat. Cselekszik. A telefonhoz kap és be- leüvölt: —r Kapcsolni Budapestet. — Gyors kapcsolás és máris utasít. — A Bu­dapesten letartóztatott sátoraljaúj­helyi kommunista vezetőket, a pro­letárdiktatúra szereplőit át kell ad­ni a »helyi hatóság«-nak, itt Sátor­aljaújhelyen. Budapesten még aznap éjjel vo­natra ültetik a megbilincselt Sider, Práiner. Sneck és Horovitz elvtár- sákat. A vonat azonban nem jut el csak Sárospatakig, a megrongált sí­neket még nem hozták helyre. Le­lökik Őket a vonatról és négy fehér tiszt puskatussal tereli a foglyokat a sárospataki református főiskola épületébe, a Zemplén megyei kom­PERLAI REZSŐ: MINDHALÁLIG munisták gyűjtőhelyére. Azonnal kezdődik a »vallatás«, de az ütle­gelés ellenére sem hagyja el egyet­len szó sem az összeszorított ajka­kat. A fehérre meszelt falról már csöpög a vér, de konokul hallgat­nak, összetört szájuk néma. A kul­túra ősi fészkében az »intelligen­cia« részeg bajnokai, a töméntelen mennyiségben vedelt pálinkától iszonytató tettre ragadtatják magu­kat. Csak, döbbenten, reszkető kéz­zel lehet ennyi idő múltán is pa­pírra vetni cselekedetüket. A véres­re vert kommunisták karját, lábát tőből kicsavarják és kiszúrják a szemüket. Részegen üvöltözve do­bálják az eszméletlen emberroncso­kat szekérre és a parancsnak eleget téve, megindul a szállítmány Sátor­aljaújhely felé. A hűvös éjszakában a pálinka gő­ze lassan elpárolog a fehér tisztek tompult agyából. Kijózanodnak. Ijedten bámulnak egymásra, mi történik, ha parancs ellenére nem állíthatják e foglyokat élve a pa­rancsnok elé? Egyetlen lehetőség marad: minden nvomot eltüntetni! A négy kommunista végső perceit éli. Éli? Ez már nem nevezhető életnek. Kicsavart kezük nem képes érzékelni, üres szemgödrükkel nem látják többé a szerető feleség ar­cát, a mindennél drágább gyermek édes mosolyát. Szikrányi bennük már csak az élet, szívük egvre hal­kabban dobban. Már nem fáj sem­mi. «.. A szekér nagyot huppan a. végardói út kereszteződésénél. A kí­sérők leuigrálraaik, hogy végrehajt­sák szörnyű elhatározásukat. A kocsiderékból lapátot ragadnak, mély gödröt ásnak, behajigálják, majd elföldelik a még lélegző elv­társakat. 1919. augusztus utolsó napja a szörnyűséges dátum. A vértől megvadult bestiák újabb és újabb áldozatok után loholnak. Alkoholtól és embervértől részegen vadásznak áldozataikra. C suta Károly két és félnapi esz­méletlenségből magához tér. Csak véres fehérneműjét küldheti haza feleségének, üzene+et ^em. És kezdődik minden élőiről. Ütlegek, kínzások közepette zúdulnak a kér­dések. De magatartása nem válto­zik. Az alezredes ordít, idegileg ő készül ki hamarább. Megkísérli si­mábbra fordítani a szót és »kedve­sen« szól, hangja »behízelgő’: — Ember! Annyit mond ion meg végre, kinek a parancsára mond­tak ítéletet köztiszteletben álló pol­gárok felett? ■— A nép parancsára, alezredes úr! A válasz, a sikertelen kísérlet is­mét vad indulatba hozza a parancs­nokot. — Vísvék! — harsona és nagyot ccor> öklével az asztalra. P jszaka. Csak a város tompa éjféli nesze szűrődik be a kes­keny cellaablakon. A folyosón n°héz lépések dobbannak. A tömör tölg^ faajtó kinyílik és megbilincselt kommunistákat tuszkolnak befelé. Csuta felismeri dr. Fűzi és Sárkány elvtársakat, a hűséges harcostársa­kat. Három napot és három éjsza­kát töltenek el így együtt. A hideg cellába az egymás iránt érzett mély szeretet és tisztelet lehel meleget. Tudják, hogy halál vár rájuk, még­is boldogok, hogy még egyszer ke- zetszoríthatnak. A folyosón csak a börtönőr bakancsa koppan. A csendben, a feszült várakozásban csak a három kommunista rab sut­togása neszez. A halál küszöbén testvérként, becsületes őszinteség­gel megvaJílják egymásnak, hogy nem bántak meg semmit, tetteikkel olyan magot vetettek el. amely erős gyökeret ver a nép szívében és ha majd az idő múlásával újra eljöin a szabadság, mert el kell jönnie, el, mert milliók várják, — nem tombol­hat olyan szélvihar, amely a most gyökeret vert erős törzset kidönt- hefcné. Tiszta lélekkel várják az utolsó éjszakán az órák múlását. Hajna- lodik. Dörömböl az őr: — Öltözni! — Nem érjük meg a reggelt, Ká­roly — súgja halkan Fűzi elvtárs. Az aitó felpattan. A folyosón kommunisták, mun­kástestvérek sorakoznak egvmás mellett. Igaz elvtársak, jóbarátok, a proletárdiktatúrához hű munkások. Mindegyik mögött egy-egv állig fel- fegvverzett,, ellénforrarialmár. A csuklókra bilincs, a bilincsekre hosszú lánc kapcsolódik. Egymáshoz táncolják a rabokat. Elhangzik a parancs: — Indulás! A kijáratnál álló őr, csak úgy szórakozásképpen, puskatussal csap az elvonulok közé. Kilépnek a bör­tön kapuján. Távol, az ég alján szakadozik a sötétség. A város áléit, csendes. A lehúzott ablak-redőnyök mögül rémült szemek tapadnak a megkínzott arcokra. A halálos csen­det csak a bilincsre fűzött lánc csörgése szakítja meg. Kísérteti­es... A menet a városon át, a Lövöl­^ de-tér felé halad. Az út végét, a célt mindannyian ismerik: hálák De a gyors halál túl könnyű, előbb szenvedjenek érte, — még a halál­ért is. A halálraítéltek idegeivel játszanak! Iránvt változtatnak Az őrök a sárospataki útra terelik a láncra fűzött menetet. Az élenha- ladó tiszt kiált: — Állj! A menet hirtelen megtorpan. A lánc csörrenve hull a köves útra. Aztán egy kihívó, gúnyos hang ha­sít a várakozó csendbe: — Itt van Csuta eee-elvtárs? Senki sem tekint hátra. Egy ár­nyék kiválik jobbra a sorból. Ki­lép. — Igen. Durva kezek ragadják meg, leold­ják a láncról. — Ide jöjjön! Megáll a tiszt előtt Újabb kiáltás: — Fűzi itt van? — Igen. — Sárkány? — Igen. — Lépjenek elém — hangzik a parancs. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom