Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-09 / 290. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd. 1958. december 9. A régi MA TEOSZ-tól a mai TEFU-ig MegyénMxan sok az olyan, válla­lat, amely ezekben a hónapokban ünnepli alakulásának 10 éves évfor­dulóját. Tíz esztendő nem sok idő, mégis ha a fejlődés tükrében néz­zük, hosszúnak tűnik, mert üze­meink sokat fejlődtek és óriási lép­tekkel haladtak előre. Gyorsabban fejlődtek, mint a múlt rendszer több évtizede alatt. De erről beszéljenek a tények Tíz évvel ezelőtt alakult meg Mis­kolcon a Teherautó Fuvarozási Vál­lalat is. A vállalat 31-es számmal jelzett kocsijait mindenütt ismerik a megyében. Az út, amit eddig meg­tettek, nem volt könnyű. Erről tájé­koztatott bennünket Pabis József igazgató élvtárs. —- A kezdet bizony nehéz volt. A tő­kés vállalkozás^ Mateosz államosí­tása után a vállalat különböző el­avult típusú gépkocsikkal kezdte meg működését. Nyolc darab GMC gyártmányú kocsival kezdődött a fu­varozás, majd a fejlődés további szakaszában Opelt—Blicz, Ford, Bet- ford és Federál gyártmányú teher­gépkocsikat kapott a vállalat. Ezek­kel az elavult típusú járműveikkel kellett lebonyolítani az állandóan növekvő szállításokat. A kocsikhoz nem lehetett alkatrészeket kapni. A vállalat nem rendelkezett javító műhelyekkel, a javításokhoz szüksé­ges gépi felszerelésekkel és szerszá­mokkal. Kizárólag a dolgozók lele­ményességén múlott, hogy ezekkel a kocsikkal úgy ahogy meg tudták ol­dani a szállítási feladatokat. — Tíz év alatt több kocsit kise- ' Iejteztek, a rosszakat pedig az ol­vasztóba küldték. Helyükbe mind nagyobb számban kaptak korszerű, magyar gyártmányú három és fél­tonnás 1 teherbírású Csepel-—Diesel kocsilkat. Napjainkban már több száz darab ilyen korszerű tehergép- iR>csival bonyolítják le a szállítást, Az elmúlt 10 év alatt Jelentős fejlődés történt a TEFU életében, megvalósították a korszerű, nagyüzemi gépkocsi közlekedést. Lehetővé vált a gépkocsik kétirányú terhelése és a kapacitás maximális kihasználása. Jó példa erre, hogy napjainkban egy gépkocsi 17 száza­lékkal több tonnarakományt szállít el, mint 4*—5 évvel ezelőtt azonos fuvaridő alatt. Az országos viszony­latban kiépített menetirányító háló­zat jelentős mértékben hozzájárult a gépkocsik gazdaságos foglalkozta­tásához, és ma már távolsági utakon üres járatban tehergépkbcsit csak terheléssel, vagy előzetes engedély- lyel szabad útba indítani. Bármerre utazunk Borsod megye területéin, nincs olyan nagy létesít­mény, ahol annak felépítésében a TEFU dolgozód ne vették volna ki részüket. Ott voltak a borsodi, a ka­zincbarcikai vegyiművek, a hőerő­mű, a Békeváros, az Egyetemváros, a hejőcsabai cementgyár és a mályi téglagyár építkezésénél, ahdva éjjel-' nappal szállították a sok építőanya­got. Hősiesen kivették részüket az emlékezetes dunai árvízvédelmi munkálatoknál, a mezőgazdasági termények szállításánál és még igen sok helyen. A vállalat jelentősen fejlődött a gépi berendezések és egyéb korsze­rűsítések vonalán is. A gépjármű­vek korszerű karbantartásához és a munka megkönnyítéséhez hozzájárul az a körülmény, hogy az utóbbi né hány év alatt 4 esztergapadot, két autóvillamossági próbapadot, 2 ada­goló próbapadot, szalagfűrészt. 11 komplexort és asztalos gyalugépet helyeztek üzemibe, melyek a korábbi években ismeretlenek voltak. A lakosság körében közkedvelt fuvarozási eszközök a vállalat üze­meltetésében lévő teihertaxik. Ezeik a kocsik a lakosság kisebb szállítá­sait végzik. Az érdeklődés olyan nagy, hogy ezen a téren további fejlődés várható. Újabb kocsik üze­meltetését vették tervbe. Ugyancsak a lakosság érdekeit tartják szem előtt, amikor Mezőcsátom, Edelény- ben, Tokajban és Tiszapalkonyán szolgálati helyeket létesítenek és ál­landó tehergépkocsikat biztosítanak a fuvarigények kielégítésére. A gépkocsivezetők többsége évek óta ragaszkodik a gyorsan fej­lődő, jó hírű vállalathoz. Pedig nem könnyű a dolguk. A felszabadulás óta eltelt idő alatt a közúti forga­lom jelentősen megnövekedett. A gépkocsivezetőt felelősség terheli a közúti közlekedés rendjéért, vigyázni kell a reábízott nagyértékű társa­dalmi tulajdonra, embertársainak életére és testi épségére. Ezen a té­red!, különösen az 1958. évben szép eredményekkel büszkélkedhet a vál­lalat. Másodszor is elnyerték a rend­őrkapitányság közlekedés-rendé­szeti osztályának vándorzászlaját, amit a dolgozók a balesetmentes ve­zetésért kaptak. A gépkocsivezetők megbecsülése más irányban is ér­vényre jut. A Horthy-rendszerben cseléd- könyvvel rendelkező gépkocsiveze­tőkből a felszabadulás után megbe­csült szakmunkások lettek. Álla­munk a legmesszebbmenőkig gon­doskodik róluk, nagyra értékeli munkájukat. A forradalmi munkás- paraszt kormány intézkedésére mun­kabérüket az elmúlt évben emelték. Ma már 20 százalékkal kevesebb munkaidő alatt 30 százalékkal több munkabérben részesülnek, mint 2— 3 évvel ezelőtt. A külszolgálat! jut- tátásoknál is történtek változások Ilyen alkalmakkor például élelme­zési és szállásdíjat kapnak, a. téli időszakokra bundát és munkaruhát. A fejlődés és a megbecsülés ered menye, hogy a vállalat dolgozói kö­zül az utóbbi 3 év alatt 92-en épí­tettek saját családi házat. A válla­lat vezetősége, a párt- és szakszerve­zet jelentős mértékben segítette kislakás-építő dolgozókat. Az épít­kezésekhez szükséges anyagok szállí­tásához kedvezményes fuvardíj lefi­zetése mellett tehergépkocsit biztosí­tott. Az így nyújtott fuvardíjkedvez­mény közel félmillió forint. Ebben az évben 50 dolgozót kedvezményes üdültetésben, 60 dolgozó gyermekét pedig ingyenes nyaraltatásban ré szesítettek. A következő években tovább fejlődik a vállalat. A nép gazdaság vérkeringésében még na gyobb feladatok várnak rájuk. Ter­vük az, hogy a gépkocsivezetők szakmai tudásának fejlesztésével nö­veljék a vállalat jó hírnevét, hogy a falu és a város termékei minél előbb eljussanak rendeltetési he­lyükre. Szarvas Miklós A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ‘GORKIJ GRÚZIÁBAN« A szovjet irodalom 3 új kötettel gazdagodott, amelyek megvilágítják iVlakszim Gorkij életének és munkás­ságának különböző szakaszait. A »Gorkij Grúziában« című kötetben V. Imedadze, Gorkij életének azon szakaszát elemzi, amikor a fiatal író megismerkedett a grúz nép legjobb képviselőivel, s kapcsolatokat létesí­tett a tbiliszi forradalmi proletariá­tussal. A monográfia szerzője bőven kifejti, milyen befolyást gyakorolt Gorkijra a grúz kultúra. AZ NDK NÉPI HADSEREGÉNEK MŰVÉSZEGYÜTTESE KINÄBAN A Német Demokratikus Köztársa­ság népi hadseregének Erich ^ Wei- nert-művészegyüttese nov. 19-én kí­nai vendégszereplésre indult. Az együttes két hónapig marad a Kínai Népköztársaságban és az ország északi és déli részén a kínai népi felszabadító hadsereg tagjai előtt, szocialista üzemekben és a népi kom­munákban fog fellépni.-coo­TIT-kirándulás Csehszlovákiába A Tudományos Ismeretterjesztő Társu­lat Borsod megyei szervezete és az IBUSZ miskolci kirendeltsége 1959. márciusában háromnapos autóbuszkirándulást rendez Csehszlovákiába. A kirándulás részvevői megtekintik Pozsony nevezetességeit: a várat, a koronázótemplomot, a reform­kori országgyűlések épületét, a hires MJ- hály-kaput és a város új létesítményeit. Ezután ellátogatnak a Vág-völgyébe, ahol Pöstyén világhírű fürdőjével, s útközben pedig Nagyszombat régi egyetemével és műemlékeivel ismerkednek meg. Haza­felé megnézik Komárom régiségeit, töb­bek között Jókai Mór szülőházát. A kirándulás részvételi díja 680 forint (beleértve az útlevél és vízum megszerzé­sével kapcsolatos kiadásokat, az útikölt­séget, az étkezést és a szállást). 70 korona költőpénz igényelhető 97 forint ellenében. Jelentkezni lehet az IBUSZ menetjegy- irodában (Miskolc, Kazinczy u. 2. sz. Te­lefon: 16—440 ). Jelentkezési határidő 1959 január 2. — A miskolci Kertészeti Válla­lat többezer forintos költséggel véglegesen rendezi a selyemréti bérházak környékét. A járda és az úttest közötti parksávok talaját feljavítja és az eddigi felesleges földtömeget — ami az állandó eső­zések következtében a járdán és az úttesten sárt okozott — elszállít­ják. AZ IGAZI MŰVÉSZET Sacha Guitry mondotta a színművészeti főiskolai hallgatóknak: „A jó színész olyan tökéletesen tud elfogyasztani a színpadon egy papírmasé bifsztelcet, hogy a közönség azt hiszi, hogy valódit eszik. A rossz színész viszont úgy fogyasztja el az igazi bifszteket, hogy a közönség biztosra veszi: papirmasé-húst fogyaszt SÍRFELIRAT Az olaszországi Ferucci nevű vá­roskában andalítóan szép környe­zetben egy sírkő látható a követ­kező felirattal: „Itt nyugszik Fer­nando, a 42. hadsereg öszvére: éle­tében hat tábornokot, tíz ezredest, húsz századost, négyszáz közle­gényt és egy gránátot hordott a Hátán”. 154 KILOS SZARVAS A svájci Blenic-völgyben a szarvasok annyira elszaporodtak, hogy komoly károkat okoznak nemcsak az erdőségekben, hanem a földeken is. A helyi hatóságok általános vadászatot rendeltek el a szarvasállomány csökkentésére. A vadászat során sikerült egy 154 kilós állatot elejteni. BARÁTSÁGTALAN MŰTŐ A közelmúltban Mia­miban, egy tengervíz­zel teli akváriumban elvégezték az élső víz­alatti operációt egy 500 fontos (kb, 250 kg) halon, amely már na­pok óta nagyon bána­tosan úszkált a me­dencében. Megállapí­tást nyert, hogy a be­teg hal daganattól szenved, amelynek el­távolításához sebészi beavatkozásra van szükség. A »beteg« először öt kábító in­jekciót kapott, s csak mikor ezek már hatot­tak, kezdte meg az ál­latorvos a műtétet. Operáció közben több búvár védte az orvost. Távol kellett tartaniok ugyanabban az akváriumban úsz-» káló cápákat. amelyek izgatottan figyelték a véres eseményt. 72 ÉVES DÉLISARK UTAZÓ A 72 esztendős Sir Raymond Priestley Délisark kutató, aki már annakidején Scott-tal és Shackle- tonnal részt vett sarkutazásokon, még ebben az évben visszatér a Délisarkra. Priestley, aki átmene­tileg Sir Vivian Fuchsot helyette­sítette a Falkland-szigetek tudo­mányos intézetének igazgatói tisz­tében, megfigyelőként csatlakozik a Dufer admirális vezetése alatt álló amerikai expedícióhoz. Az angol gyarmatügyi minisztériumot felkérték, hogy jelöljön ki megfi­gyelőt ehhez az expedícióhoz és a minisztérium a 72 éves veteránt javasolta. ZSOLIÉRT SEMMI SEM DRÁGA A napokban egy portugál üzletember, Fernando A. Moreira és fe­lesége a kelet-afrikai Beirából repülőgépen Londonba érkezett. A hét­ezer mérföldes légi utat azért tették meg, hogy 15 éves korcs kutyájukat szemideg műtétnek''Vé'SSé1r~alá." • Egyedül az útiköltség több mint kétszáz fontba került: „Ez igazán nem sok Zsoliért — mondotta a portugál üzletember —, hiszen ő a lég­jobb barátunk”. A GYENGÉDLELKÜ AMERIKAI NŐK Chicagóban a közelmúltban új filmszínház nyílt, amelyet csak nők látogathatnak. A megnyitás előtt megérdeklőd­ték a gyengédlelkű chicagói asz- szonyoktól és leányoktól, hogy mi­lyen filmeket szeretnének látni. A megkérdezettek 40 százaléka rémfilmek iránt érdeklődött, 35 százaléka szerelmi történeteket óhajtott látni, 21 százaléka a hábo­rús történetek mellett foglalt ál­lást, 2 százalék pedig nem nyilvá­nított semmiféle különleges kf­vánságot. ÖTMILLIÓ ATMOSZFÉRA* NYOMÁS A szovjet tudósok nemrégiben § millió atmoszférás nyomást állítat» tak elő. Ez tízszer szárnyalja túl ftfc amerikai fizikusok eddigi világf»- kordját ezen a téren. PERLAI REZSŐ: MINDHALÁLIG /iriásira nőnek az árnyak a v holdvilágos éjszakában. A város szélén, Busányiék háza ajta­ján óvatosan kopognak. — Ki az? — hallatszik belülről egy ijedt női hang. — Jóbarát — hangzik a válasz. Az ajtó óvatosan nyílik, álmos, kócos asszonyfej jelenik meg résé­ben: — Kit keres? — A férjével akarok beszélni, vár engem. Riadtan húzódik arrébb az asz- szony. Csak nem?... Csuta belép, Busányiné felismeri, de a felismerés . könnyekre fakasztja és sírva mond­ja: — Nagyon kérem, kímélje meg családunkat — és szinte elfúl a hangja. — Hiszen annyit Szenved­tünk a sztrájk miatt. Neki már nem szabad ilyesmiben résztven- nie. Csuta melléje lép, keze nyugta­tóan simít végig a családjáért ag­gódó munkásasszony Karján. — Ne féljen, nem lesz semmi baj. Aztán Busányi is megérkezik. A két férfi az asztalhoz telepszik, az asszony hátrébb húzódik. Könnyei lassan felszáradnak, de nyugtalan­sága nem szűnik. A nyolc gyer­mekre gondol, akiknek mindennap enniük kell. Mi lesz, ha az a falás- nyi kenyér is kihull a kezükből? Az asztal mellett a két munkás beszélgetésbe merül. Pirkad, mire meghánynak-vetnek mindent. Lel­kűkben a szavak nyomán felsza­kadozik a múlt, a harcok, a nagy sztrájk minden részlete és sok apró epizódja. Másnap hárman, harmadnap vagy tízen ülik körül a lesötétített szobában a kerek asztalt. Három hónap múltán egyszerre több he­lyen, külön csoportok készülődnek. Egyik a szérüskertben, másik az erdőben, a harmadik egy eldugott tanyán kovácsolódik egységessé. A Népszava kézről-kézre jár. A szer­vezés nagy ütemben halad. Éve­ken át szívósan dolgozzák ki a leg­apróbb részleteket is. Az egész műhely az adott jelre vár. Mikor? Végre! 1917 egyik koraőszi reg­T gélén kalapácsok zúdulnak a vasúti kocsik ütközőire. A meg­beszélt jelre a munkások eldobják szerszámaikat és felsorakoznak az igazgatósági iroda előtt. A műhely­főnök magából kikelve üvölt és fe­nyegetőzik. Követeli, vegyék fel azonnal a munkát. De a tömeg összébb szorul, rendületlen áll. Nem mozdul. A goromba szóra nem hátrál, de előre lép. A mű­helyfőnök is lép — hátra! Csende­sebb szóval kérdi: — Ki a bizalmijuk? Csuta Károly, aki évekkel ez­előtt csak önmagában vívódva ke­reste az igazságot, a munkások sok-sok kérdésére a választ, most Öntudatosan előlép. Arcán kemény elhatározás feszül, szemében el­szántság ég. — Én vagyok. — Maga? — hüledezik a műhely­főnök. — Én! — S ez a szó éles, mint a borotva. A csodálkozás és a lekicsinylő gúny eltűnik a műhelyfőnök ar­cáról. Hebeg, sunyin' kérdi: — Mondja, lehet magával oko­san beszélni? — Velem nem! Csak velünk! — csattan a válasz. — Hát akkor magukkal. Ide fi­gyeljenek. Ha nem kezdik el rög­tön a munkát, katonaságot, csend­őrséget hívatok, a következménye­kért maguk felelősek. Az elszánt munkástömeg a fe­nyegetésre fenyegetően előrenyo­mul. Beszorítják a műhelyfőnököt az irodába. Aztán némán, mozdu­latlanul várnak. Néhány perc múl­va a csendet bakancsok ütemes csattogása szakítja meg. Katonák sorakoznak a tömeg elé, puskáju­kon feltűzött szurony. Megint fe­szült csend. Farkasszemet néznek, lőnni nem mernek. A műhelyfő­nök lassan kimerészkedik az iro­dából. Megpróbálja szépszóval el­ütni a konfliktust. — Tulajdonképpen mi bajuk van? — Hogy mi bajunk v$.n? — zúg a tömeg. — Hol a napszámosok pénze? Milyen jogon sikkasztja el ledolgozott bérünket? A műhelyfőnök tagad, fenyeget. A munkások — mitsem törődve a rájuk szegzett fegyverekkel — ne­kirontanak. Ha Csuta közbe nem lép, ízekre tépik. Jónéhány óra telik el esemény­telen mozdulatlanságban. A kato­naság tehetetlen, nem egy közülük látja, érzi, hogy a munkásoknak van igazuk. Megkondul a déli ha­rangszó — ebédelni senki sem megy. Aztán egy század csendőr érke­zik. A tömeget szétoszlatják. C.su­ta Károlyt elhurcolják. 'T’árgyalás. Kérdések, vallatás. De minden hiába, a munká­sok’ hajthatatlanok, nem veszik fel a munkát. Csuta most érzi csak igazán, mit jelent a testvéri mun­kás-szolidaritás. A főtárgyaláson bátran viselkedik, s a bizonyítékok alapján leleplezi a sikkasztó mű­helyfőnököt. Szabadon bocsátják. A napszámosok megkapják bérü­ket. Az első tűzpróba győzelemmel végződött. Nehéz idők, vésztjósló fellegek gyűlnek az ország felett. Dúl a há­ború, nyomában ott settenkedik a nyomor. Az elégedetlenség egyre nő, halmozódnak a gyúlékony anyagok. Munkások vére hull a csatatereken, elfolyó vérük lobogó fáklyaként „megálljt” int a vak sötétségnek. Egyetlen távoli országban, Orosz­országban száll csak szembe a tu­lajdonképpeni ellenséggel a fegy­veres muhkástömeg. Ott már nyíl­nak a forradalom vérpiros rózsái. És jönnek a katonák hazafelé a frontról éhesen, fázva, rongyosan, hozzák a híreket. Az elégedetlen­ség gyűrűzik, mint a szél felkavarta sima tótükör. Szinte pattanásig fe­szülnek a kedélyek, mindenki vá­rakozásban él, ugrásra készen, egv adott jelre várva. 1P1P március 21. Ebben az 17 17, esztendőben a tavasz el­ső napja nemcsak a telet űzte el, hanem a hosszú évszázadok sötét nyomorúságát is. Győzött a forra­dalom! Budapesten létrejött a munkásállam, a proletárdiktatúra. Sürgönydrótok, telefonhuzalok vi­szik a győzelem hírét a legtávolab­bi vidékre is. Nincs idő sok be­szédre, de kevés szóból is megérti, akihez szól. Miénk a hatalom! Biz­tosítani kell a rendet, a fegyelmet! Csuta elvtársat sürgősen telefon­hoz kérik a sátoraljaújhelyi mű­helyből. Landler Jenő üzenetét tol­mácsolják: vegye át a város veze­tését, álljon a direktórium élére, legyen határozott, biztosítsa a ren­det. Izgalomtól remegő ajakkal, örömtől csillogó szemmel a pa­rancsra csak ennyit mind: igenis. A műhelyben pillanatok alatt összeverődnek a munkások. Szük­ségtelen itt a szónoklat. A győze­lem híre, a boldogságtól kipirult arcok szinte fölöslegessé (eszik a beszédet. A diadal jelképeként szi­rénabugás kíséri a hűséges bará­tok, munkástestvérek, elvtársak között menetelő Csuta Károlyt a sátoraljaújhelyi városházára, ahol a nép azonnaí megválasztja a di­rektóriumot és vezetőit. Ki tudná elmondani, hogyan születtek meg ü legfontosabb rendeletek egyik órá­ról a másikra, rendeletek, melyek mindegyike a dolgozók érdekét véd­te. A jelszót pedig talán senki sem mondta ki, a szívekből tört az elő: meg kell védeni a proletárhatal­mat! A munkások fegyvert ragad­tak, az arisztokrácia eltakarodott a közélet színpadáról és reszketve fi­gyelte, mire képes a »műveletlen tömeg«. A »műveletlen tömeg« pedig azonnal munkához látott. A sátoraljauihelvi proletáriátus nem késlekedett. A kivirágzott szabad­ság legszebb virágait csokorba köt­ve, legiobb^ait zászlója alá gyültve fegyvert adott a kéFges munkás­kezekbe. A direktórium, Csuta elv­társ vezetésével rendezte az órabé­reket. szabályozta a munkaidőt (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom