Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-09 / 290. szám

Kedd, 1958. december 9. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 9 \ M 9 ES A MŰVÉSZÉT tgy nyugati képzőművészeti kiállításról A IV. Miskolci Országos Képzőmű­vészeti Kiállítás hibáinak és erényei- nak értékelése után szóljunk a nyu­gati modern művészetekről is. A KIÁLLÍTÁSI CSARNOK k'ira- íkjataiiibain 5 kiülöniböző nyelvein olvas­ható a jelmoindat: »Te és a művé­szet-«. Félreértések elkerülése végett a francia feliratban a »Te« szót egy tükör helyettesíti, melyben a kiállí- tásr-dátogató önmagát megpillantván, csak megerősödhet feltevésében, hogy komoly művészi élményben lesz része, hisz ez a jelmondat valami közvetlen kapcsolatira utal közte és a művészet között. Annál nagyobb lesz aztán csalódottsága, amikor a termeket járva úgy érzi magát, mint akit kizártak a paradicsomból, hieroglifák között jár, melyeknek nem ismeri a kulcsát, s hiába aditak egy árva katalógust a kezébe, az csak arra jó, hogy zavarodottságát még inkább növelje, ilyen vagy olyan címet adván egy-egy műalko­átformállnak, átképeznek mindent, egyéni temperamentumuk, vagy aka­ratuk, fantáziájuk szerint. így min­den expresszionista tabló elsősor­ban a művésznek szinte önvallo­mása, önarcképe. Ez a művészi fel­fogás aztán remek alapul szolgál események, személyek olyan formán való ábrázolására, amivel nem ké­pes az ember — enyhén kifejezve — »lélekben« egyetérteni. Az expresszionisták stílusa — afeletti örömükben, hogy felfedez­ték, kifürkészték a »történelemelőtti és primitív művészet elveszett para­dicsomát« — harsogó, ideges, nyug­talan, ecsetkezelésük monumentális, mert primitív lendületük számára idegen minden aprólékosság. Alak­jaikat szögletesség, nyerseség, sőt durvaság jellemzi. Színeik szinte kiabálnak: mélyfekete és sötétbarna foltokat megdöbbentő hatásossággal Még szerencse, hogy a fu turizmus nem élt hosszú életet, mert jelmon­data: »Éljem a gyilkoló tett!« — eléggé rávilágít lényegére. Elké­pesztő igyekezetük — a dinamika ábrázolása — a romboló, gyilkoló dinamikát helyezte előtérbe, a harc, a támadás, a háború dinamikáját. Ilyen művészi igyekezet az olasz fasizmus kisugárzásaként születhe­tett. S EZ AZ IRÁNYZAT még nem a legmegdöbbentőbb. Vannak, akik még attól sem riadnak vissza, hogy festéket sem használnak »festmé­nyeikhez«, hanem mindenféle hulla­dékanyaggal helyettesítik. Pl. Kurt Schwitters német művész — az u. n. kollázs, ragasztás nagymestere — tablói zsákdarabokból, papírból, füg. gönyhulladókból vannak összera­gasztva, itt-ott keresztülszegelve egy lécdarabba] is. s ez az aláírások sze­tásnalk. A látogató szomorúan állapíthatja meg, hogy a modern művészet csak egyeseknek szól, legtöbbször csak maguknak az alkotóknak, — hogy ez az öncélú művészet nem szolgálja a tömegek műélvezetét, csak egyes »kiváltságos lelkek«-ét. Engedjék meg a modern művésze­tekben jártas szakemberek, hogy egy egyszerű kiállításlátogató kö­zölje azokkal a bizonyos »izmusok­kal« kapcsolatos élményeit, amelyek rendszereiben a kiállított műalkotá­sok (mert nem merem őket »fest­mények« vagy »szobrok« gyűjtő­névbe foglalni) sorolhatók. A szemlélőben egyre erősebben to­lakszik fel a kétely: Te és a művé­szet? De mi közöm nekem ehhez a művészethez, vagy mi köze ennek a művészetnek hozzám? Itt forrnák és szírnek tobzódó' káváik adja, értelmet­len összevisszasága néz ránk a képeik- Egy modern szó­ról, ott lidércnyomósos álmok bor. s.zömyalakjai merednek felénk, (pihenő nőt áb- másutt szinte gyermeki kéz naiv vonásait szemlélhetjük, — vonalak kusza ziláltságában, — mértani alakzatok egymásrahalimozva. rlnt »Március 31«, »Győzelmi kép«, vagy »Vöröskeresztes tábla«, vagy bármi más, — viszont ezen ötletek­kel a művész olyan kubista, aki ezenkívül egyesíti magában a dada­izmus és szürrealizmus jellemzőit is, megalapozván ilymódon a modern festészetben hírnevét. Szerény igényesség jellemzi ebben a tarka káoszban Ren Nicholson »Fe­hér redif« c. tablóját, mely egymásra helyezett, különböző nagyságú, tég­lalap alakú, sima fehérre festett vásznaikból áll. Találkozunk olyan művészekkel is, akik rendelkeznek némi önkriti­kával, s tablóik alá — mely külön­böző színűre festett négyzetekből áll — nem írnák semmi talányos cí­met, megelégednek a semmit vagy sokat jelentő »5-ös kompozíció« vagy »Piros-sárga-kék kompozíció« felírással. (Piet Mondrian). őszinte »csodálattal« adóztam Yuichi Inoue képe előtt, mely fehér itatóspapírra kiöntött vagy kiömlött fekete tusfolt volt, ám a sejtelmes »Buddha« címet viselte. Hogy ez Buddha testi vagy szellemi formája volt-e, avagy csak allegóriája, esetleg úgy él az alkotó művész lelkében Buddha fogalma, mint egy szétfolyt fekete pacni, azt nem sikerült fel­derítenem. Választékos színihatású volt M. Tobey »Nyár 1.« c. műve, amely úgy keletkezhetett, hogy a tabló felső részére nagyon vastagon rakott fel alkotója festókcsomókat, s azt hagyta szép lassan végigfolyni a kép egész hosszában, de az alsó pereimig mind kevesebb és kevesebb csep­pecske jutott el, mivel nagy részük útközben már rászáradt a vászonra. így lehetne még folytatni végnél­kül, ha az ember elegendő kifejezés­sel rendelkezne olyanvalami meg­magyarázására, amit maga sem ért­het, s nem képes felfogni. A MODERN MŰVÉSZET egyik nagynevű képviselője, a fauvistja Matisse azt mondotta, hogy egy ké­pet szemlélve el kell feledni, hogy mit ábrázol. Szerintem, ezeket a ké­peket szemlélve épp azon kell gon­dolkozni, hogy mit is akarnak ábrá­zolni, mert a kubizmus, szüprématiz- mus, dadaizmus, konstruktivizmus vagy a »nem-figurativ« és »meta­fizikus művészet« (hogy csak a hí­resebb irányzatokat említsem) fogal­mak álcájával jelölt alkotások 1— szobrok vagy festmények — meg­fejthetetlen talányt jelentenek az ember számára. A nyugati modem művészet azt a jelszót tűzte a zász­lajára: megtalálni a XX. század életének, lelkületűnek ábrázolási módját. Ám kiáltó dekadenciájukat tekintve, erősen kétséges, hogy ezek­ből a művészeti ágakból nőhet ki a XX. század átfogó művészi stílusa. Szinte felüdülést jelent szemmek- szívnek egy-egy impresszionista vagy fauvtisba tabló látványa. Időz­ünk eigy kiiqsit ezeknél az irányza- >’t<3Íknál. Az impresszionizmus és a íáuvizmus is, mint valamennyi mo- -dem előadási forrna, öncélú művé­szet. Nem azt mutatja be, hogy mi­lyen a világ, hanem hogy az alkotó művész azt milyennek érzékeli, mi­lyen a vetülete a művész lelkében & szemlélt jelenségnek, azaz a tár­gyi, objektív ábrázolás helyét az alanyi, szubjektív mód foglalja el. Az impresszionizmus n\a már nem­igen számít nyugaton modem irány­zatnak, szinte »klasszikus« stílussá vált. Ám ez a káifejezésii mód, s nagy­nevű művelője, Cézanne festészeti felfogása az alapja a modern művé­szeteknek, így a fauvizmusnak is. Nehéz is különbséget tenni iimpresz- sziomizmus, neo-iimpresszionizmus és íáuvizmus között. A témaválasztás jellemző leginkább a fauvizmusra. Míg az impresszionizmus az érzékelt jelenségeket általában, különösebb válogatás nélkül mutatja be, a fau- visták tómakeresése céltudatos, az életszomj, az élettől való megrósze- gülés, a kellemesnek, vidámnak él­vezete harsog képeikről. Harsog, mert a »kontrasztok harmóniáját« a végtelenségig fokozzák. A határozott színeket kedvelik, mint a zöld, na­rancssárga, téglavöifcs, kék, lila. A művészek teljes belső szabadsággal kezelik ecsetjüket, mentesen a való­ság színeinek és formáinak minden megkötöttségétől. A tárgyakat kör­vonalak, színfoltok helyettesítik, a »szellem« és a »lélek« pedig megöli az anatómiát is. Ha festett költemé­nyük és az általuk tiszteletben tar­tott kontrapontos elmélet törvényei úgy (kívánják, ihletettségük pillana­tában nem haboznak lila teheneket (Gauguin) vagy kék lovakat (Marc) festeni. Talán furcsán hat, de az alábbiak . majd indokolják, hogy mégis ez a két irányzat, amelyet elfogad és kedvel is a modern művészetből a köznapok — magát .gyakran atom­korszak gyermekének valló — em­bere, mert bár nemiigen érti a mű­vész mondanivalóját, de felfoghatja a figuratív, jelképes ábrázolási mó­dot amely mégiscsak van némi kap­csolatban az őt környező világgal, — ha nem színben, hát formában, s ha nem formában, hát körvonalak­ban. — Képeik, bármit is ábrázolja­nak, színeikkel derűs, szinte vidám hangulatot keltenek, s ezzel a han­gulatkeltésükkel kedvelhetik meg magúikat. KEVÉSBÉ NÉPSZERŰ VILÁG az expresszionisták világa: szemüket bezárva a valóság előtt, »lélekből« festenek, nem azt akarván kifejezni, amit látnak, hanem amit éreznek. A belső képzetet az optikai benyo­szelik át rikító sárgával és lilával, pirossal és zölddel, kekkel és ramcssárgával. Témaválasztásuk elég változatos, de nagyon gyakori a szörnyű rómlátások, ijesztő álomké­pek ábrázolása. Náluk csak az u. n. szürrealisták kreálnak megdöbbentőbb képeket. Salvador Dali: »A polgárháború intése« c. alkotása például egy ön­maga által részeire szaggatott em­beri szörnyet ábrázol; akinek belei és veséi mindenfelé szétszórva he­vernek, s míg görcsös szorítással marcangolja önhúsát, egy hangyányi honatya tehetetlenül szemléli a bor­zasztó látványt. Max Ernst: »Cele­bes! elefánt«-ja pedig egy elefánt­testű gép, ormánya ökörfejben vég­ződik, olyan járdán sétál, mely fe­lett tenger van, s egy fejnélküli, ru­hátlan, fél női test véres képzel inti magához. A nem jelképes kifejezési formát alkalmazó szürrealisták (ké­peit meg lehetetlenség leírni. Minél előbbre haladunk a modem művészeti irányzatok közt. annál in­kább távolodunk a közérthetőség fo­galmától. A futuristák például — elég me­részen választván meg irányzatuk nevét — azt vallják művészetükről, hogy egyrészt az emberi mozgást, vagy általában: a mozgást, a dolgok dinamikáját ábrázolják, de annak nemeseik egy rögzített pillanatát, mint például a fényképezőgép, ha­nem a mozgást, folyamatában, — másrészt a lélek mozgását a testben. Ebben az igyekezetben az a megdöb­bentő és ellentmondásos, hogy ezt álló, mozdulatlan anyaggal és esz­közökkel kívánják megvalósítani, fi­gyelmen kívül hagyván, hogy a tech­nika ezt rég megoldotta a filmgéppel mely képes követni a szemmel nem érzékelhető magcsirázástól kezdve a rakéták szédítő rohanásáig a moz­gások minden fázisát. Ez az igyeke­zet aztán (mely az alkotás pillana­tában valószínűleg rengeteg dinami­kát igényel a festő részéről, ahogy a képekből el lehet képzeilini), azt eredményezi, hogy a festő keze alatt vonalak kusza össze-visszasága szü­letik meg, átmázolva különböző színfoltokkal, s a katalógus szerint ez pl. »Egy kerékpáros dinamikájá«-t ábrázolja. Ez a kép egyébként az olasz Umberto Boccioni festőművész alkotása, aki egyúttal élharcosa és leghíresebb művelője a fu túr izmus­nak, — naigyon kevés számú követő­vel dicsekedhetvén, s azzal is csak saját hazájában. Még megdöbben­tőbb az eredmény, ha egy futurista a szobrászatban hódol múzsájának. Ugyancsak femtnevezett művész al­kotása az »Emberi test dinamizmusa« című plasztika, melyről — ha nem tisztelném végtelenül a művészete­ket — képes lennék azt mondani, hogy egy rosszul sikerült habcsók­mások fölé helyezőik. Önmagukban hca baBQPjjfr Pável János né A mezőgazdaság fejlesztésének kérdései Az országgyűlési és tanácstagi vá­lasztások előtt megtartott gyűlése­ken az előadók elmondották az egész világon végbemenő változást a me­zőgazdaságban. Elmondották a nagyüzemi mezőgazdálkodás útját, úgy a tőkés, mint a szocialista or­szágokban. Beszéltek a szocialista országokban végbement és folya­matban lévő szocialista nagyüzemi átalakulásról, beszéltek hazánkban j végbemenő nagyüzemi fejlődésről. Szerte az országban az volt a ta­pasztalat, hogy az egyénileg dolgo­zók kivétel nélkül megértették, hogy a párt, a kormány, a Hazafias Nép­front nem öncélból propagálja a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezését, hanem ezt kizárólag a dolgozó parasztság érdekében teszi meg.,. Ennek a világos felvilágosító munkának meg is lett az eredménye. . Valamennyi gyűlésen maguk az egyénileg dolgozó parasztok ve­tették fel a kisparcellás mező- gazdálkodás elmaradottságának problémáit és a hozzászólásokból az tűnt ki, hogy az egyénileg dol­gozó parasztok keresik a kiutat a látástól-vakulásig tartó em­bertelenül nehéz és eredményte­len kisparcellás egyéni gazdálko­dásból a fejlett nagyüzemi gaz­dálkodás felé. Megértették, hogy amint az ipar­ban a nagyüzem a kisüzem fölé fej­lődött és dőreség volna az, ha valaki a . régi, kisipari gyártmányokat elébe helyezné a fejlett nagyipari gyárt­mányokkal szemben. Ma, amikor a vasboltokban válogathat mindenki a szebbnél szebb zománcozott tűzhe­lyekben, ki gondol arra, hogy tűz­helyt kisiparossal készíttessen? Vagy pedig, amikor Wertheim ajtózárakat és lakatokat vásárolhatnak olcsó pénzen, ki gondol arra, hogy kisipa­ros lakatossal készíttessen ajtózárat,1 vagy lakatot? így van ez az ipar­ban, a bányászatban és minden más területen! A gépek és a szervezett munka viszik előre az életet, s eb­ből a mezőgazdaság sem maradhat ki, mert ez a fejlődés törvényszerű­sége. 50 évvel ezelőtt a szülőfalumban lakatos, bádogos, asztalos, ács, szita- és kefekötő kisiparosok dolgoztak és nagy fáradsággal, sok kézimunká­val állították elő az iparcikkeket. Ezeket az iparcikkeket ma a fogyasz­tó a nap bármelyik órájában olcsón és nagy választékban válogathatja ki magának a boltok ezerféle pfortékája közül. Ebben az időben a Dunán 24 vizirrjalom őrölte a kenyérgabonát tavasztól—őszig, 8—10 mázsás őrlő­kapacitással 24 óránként, s a 24 ma­lomban kb. 70—80 molnár dolgozott, kitéve az időjárás veszélyeinek és viszontagságainak. Ma egy villanymalom a 24 dunai vizi-malom őrlőkapacitásának több­szörösét végzi el 4—5 ember munká­ja mellett, folytatólagos, állandó üzemi biztonsággal. Az ipar' óriási fejlődése a világverseny törvénye is és ez alól nem kivétel a mezőgazda­ság sem. A világpiacon az áru minősége és ára a mérvadó. Minél finomabb és jobb minőségű és minél olcsóbb az áru, annál versenyképesebb. A világpiacon pedig könyörtelen verseny folyik az egyes országok között. A búza világpiaci ára je­lenleg1 75—105 magyar forintnak felel meg. Nálunk ezzel szemben az állami gazdaságok a múlt évi statisztika szerint 110 forintért, a tsz-ek 120 fo­rintért, az egyéni dolgozó parasztok pedig 180 forintért termeltek meg egy métermázsa búzát. Világosan kitűnik, hogy mi a1 világpiacon nem tudjuk megállni a helyünket, csak akkor, hogyha a fejlett agrotechnika minden vívmányát felhasználjuk és nagy területen, a gépek segítségével, olcsón és kiváló minőséget tudunk termelni. Hazánk talaj- és éghajlati viszo­nyai olyan kedvezőek a mezőgazda- sági cikkek termesztésére, hogy vi­lágviszonylatban is kiválóan jó minő­ségű árut tudunk termelni. Azonban az árunak fajtaazonosnak és egyön­tetűnek kell lennie, hogy nagy­mennyiségben egyazon minőségű árut tudjunk a világpiacon értéke­síteni. Ezt pedig csak nagyüzemi gazdálkodás útján érhetjük el. Ha az ellenforradalom nem verte volna szét fejlődő .. termelőszövetkezetein­ket, ma már a szocialista mezőgaz­dasági átalakulás befejezéséhez kö­zelednénk, ami azt jelentené, hogy beteljesülne a költők jóslata: teUAJ- mézzel folyó Kánaán lehetne hazánk. Mi a helyzet ma? Egyénileg dol­gozó parasztságunk egyrésze tízkör­mével ragaszkodik az „ősi földhöz-’ és > látástól-vakulásig emberfeletti megerőltetéssel dolgozik. Ez; nem egyéb a strucpolitikánáí. A haladás, a fejlődés töretlenül halad előre és aki nem követi a fejlődés útját, az elmarad,, hiába dugja be a fülét, csukja be a szer mát, nem akarja hallani és látni a fejlődést. Szomolya környékén európai-hírű cseresznyét termelnek. Ez év tava­szán külföldi vásárlók keresték fel ezeket a községeket és cseresznyét akartak vásárolni. Azonban vásár nélkül hagyták el a községeket, mert nem tudtak összegyűjteni egy és ugyanazon fajtájú cseresznyéből olyan mennyiséget, mint amennyire szükségük volt. A Hegyközben lévő Nyíri községben 86 kát. holdas gyü­mölcsös van. A gyümölcsöst egyéni­leg kezelték. Az egyik gazda becsü­letesen eleget tett a kártevők elleni védekezésnek, a gyümölcsfák gon­dozásának, a szomszédja hanyagabb volt és a vége az lett, hogy kalifor­niai pajzstetűvel fertőződött a terü­let. Pár évvel ezelőtt exportra akarták átadni almatermésüket, az átvevők meg is érkeztek, azonban az árut. nem tudták átvenni, mert pajzstetű­vel fertőzött volt. Ekkor döbbenték rá arra a gyümölcstermelők, hogy micsoda kárt okoztak saját maguk­nak a szervezetlen termeléssel és ekkor fogtak hozzá a közös gazdál­kodáshoz. Addig azonban, amíg ezt megtanulták, jó párszázezer forintot elveszítettek. ­Azt hiszem megértik az egyénileg dolgozó parasztok, hogy a kisparcel­lás mezőgazdálkodás nem bírja a nagyüzemmel a versenyt sem világ- viszonylatban, sem hazai viszonylat­ban és előbb-utóbb lemaradnak. Lemaradnak azért, mert nem tud­nak egyöntetű, nagymennyiségű árut termelni. .Állami gazdaságainkban, termelő- szövetkezeteinkben is fejlődnie kell a mezőgazdasági termelésnek, mert rendkívüli módon le vagyunk ma­radva nemcsak a világ legfejlettebb mezőgazdasága, a Szovjetunió mező- gazdasága mögött, de még a fejlett kapitalista országok mezőgazdasága mögött is. Állami gazdaságainkban és a tér- melőszövetkezeteinkben a fejlő­dés folyamata jó irányban halad és rövidesen igen nagy eredmé- nyékét fogunk- láfai«’1'"^^. A szakszerű vezetés és irányítás, a jól megszervezett munka, a fejlett agró- és zootechnika minden vívmá­nyának felhasználása meghozza a gyümölcsét. Az idei terméseredményeket vizs­gálva, a kalászosokban a tsz-ek egy és fél mázsával többet termeltek, mint az egyénileg gazdálkodók, me­gyei szinten. Ez a terméstöbblet 350 ezer mázsát tenne ki, ha megyénk egész kalászos termő területén tsz- gazdálkodás folyna. Kukoricában ez 100 ezer mázsát, cukorrépában 75 ezer mázsát, vagyis a többi mezőgaz­dasági terményeket nem számítva, a felsorolt többtermelés értéke fél mil­liárd forint körül van, ami a dolgozó parasztság zsebéből kicsúszik. Ez azonban még nem az igazi és köny- nyen elérhető terméstöbblet, mert a tsz-ek terméseredménye évről-évre jobb és jobb lesz, a táblásgazdálko­dás, a helyes vetésforgó, a szakszerű talajerővisszanótlás, s nem utolsó­sorban a helyes és célirányos gépi rpi'ível^S Ha kialakul megyénkben a nagy­üzemi belterjes gazdálkodás, to­vábbi fél milliárd jövedelmet biz­tosít a tejből, gyapjúból az ága­tokból származó haszon. A ráfor­dított munka is más le^z Nem a látástól-vakulásig tartó emberte­len iga, hanem a gépek segítsé­gével megkönnvített emberibb és kulturáltabb munka. Hároméves tervünk alatt megyénk mezőgazdaságának gépesítése 30 szá­zalékkal növekszik. Sok millió forint iut mezőgazdaságunk általános fej­lesztésére. De mezőgazdaságunk iga­zi fejlesztését, hatalmas előre len- dülését az eredményezné, ha az egyé­nileg dolgozó parasztság mielőbb rá­térne a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás útjára. Segítséget nyújt ehhez a párt, a kormány, a Hazafias Népfront, mert célunk mezőgazdasá­gunk közénkori elmaradottságából egyénileg dolgozó parasztságunkat kiemelni — a haladás útjára lépő dolgozó parasztokat pedig segíteni** támogatni, a biztos jövő, a szocialista mezőgazdaság teljes és tökéletes megvalósításának eléréséhez. Németh Imre orszáaavűlési képviselő T IT-HIREK A szovjet mesterséges holdakról de­cember 9-én este 6 órakor Fábián András tanár tart előadást özdon, az építők mun­kásszállásán. Barátság, bizalom, féltékenység címmel december 9-én délután fél 3 órai kezdet­tel dr. Gárdus Ferenc megyei válőperes bíró tart előadást a Lenin Kohászati Mű­vek próbamegmunkáló üzemében. A kultúra jelentősége dolgozóink életé­ben címmel december 9-én este 7 órai kezdettel Kiss István, a megyei tanács vb, művelődésügyi osztályának ismeretter­jesztési felelőse tart előadást Perecesen; a bányász klubban. Hogyan szerezzünk örömet .gyerme­keinknek? — Erre a kérdésre válaszol Demeter Gyula gimnáziumi tanár decem­ber 9-én délután fél 3 órakor a DIMÁVAG könyvtártermében. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom