Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-05 / 287. szám
Péntek, 1958. december 5. ÉSZAKMAGYARORSZÁG KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL •nNHttfMMimMMttlMIMIMMHMttMINN Új lakótelep A szovjet főváros délnyugati részében tovább folyik a tömeges lakásépítkezés. Jelenleg 170 lakóház épül, a lakóházak összlakóterülete meghaladja a «00.000 négyzetmétert. A házakat rendszerint futószalagon építik. Kétharmadát előregyártott alkatrészekből, tömbökből szerelik össze. A képen Moszkva délnyugati részén lévő lakótelep látható. Ffrjuz faluban Nem messze Ashabadtól Firjuz faluban van a Vorovszkij üdülőház. Évente kb. 500 munkás, kolhozparaszt és tisztviselő tölti Itt pihenőjét. — A képen az üdülőház egyik épülete. Koreai ének- és táncegyüttes a Vietnami Demokratikus Köztársaságban November közepén egyhónapos vendégszereplésre Hanoiba érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 74 tagú állami ének- és táncegyüttese. Az együttest, amelyet a vietnami nép már hetek óta türelmetlenül várt, lelkes fogadtatásban részesítették. Amikor 1955-ben egy másik koreai ének- és táncegyüttes a Vietnami Demokratikus Köztársaságban járt, a lakosság minden rétegét elbűvölte dalaival és táncaival. Azóta lelkesednek Vietnamban a koreai énekesekért és táncosokért. —Olvasóink, levelezőink írjak Megalakul Misko con az els5 általános isko'ai önképzakör A városi tanács művelődési osztálya felhívására Miskolcon két általános iskolában alakul önképzőkör. Az első december 3-án. városunk felszabadulásának ünnepén a XXX. számú Ságvári Endre-utcai általános iskolában alakult meg. Ünnepi díszbe öltözött erre a napra az iskola. Kipirult arcú diáksereg fogadta az alakuló ülésre érkezőket. Az ülést Koller Erzsébet tanár nyitotta meg. Ismertette az önképzőkör célját, elmondotta: kísérletképpen az önképzőkör fogja össze az iskolai szakkörök munkáját. Az önképzőkörön belül teljes tanulóvezetés, általános iskolai fokú kutató és előadómunka érvényesül. Ezután jelölőbizottságot választottak, akik javaslatot tettek az elnökség tagjainak jelölésére. Az elnökség megválasztása után Éveikig súlyos beteg voltam és csak operáció segített volna rajtam. A műtétet azonban nem merték vállalni, bár az ország legjobb intézeteiben próbálkoztam. Dr. Bállá Imre főorvos, a városi kórház nőgyógyászati osztályának vezetője vállalta a szinte remény-. teiennek látszó műtétet. Megoperált és felgyógyulásomig igen sókat fáradt értem. Bállá főorvos és az osztályos orvos, Scholtz Judit doktornő éjjel-nappal mellettem voltak és mindent elkövettek, hogy meggyó- ~ -------- * M iskolc—Kéked fürdő között minden nap rendszeresen közlekedik egy autóbusz. A lakosság, de különösen a bejáró dolgozók örömmel veszik azt igénybe, hiszen nem kell ezáltal 14—19 kilométert gyalog, esetleg kerékpáron megten- niök. Sajnos azonban elég gyakran előfordul — különösen szombaton délután és hétfőn reggel — hogy az utasok- nagyobb része lemarad a buszról — nem fér fel. Bár a kalauzok mindent megtesznek, hogy munkáiba menő és bérlettel rendelkező dolgozókat segítsék elsősorban felszállni, mégis akad ebben az időben szép számmal utas. aki emiatt lemarad. Az a kérésünk a MÁVAUT vezetőségéhez, hogy amennyiben mód van rá, a fenti időpontban még egy járatot indítsanak, ezzel biztonságosabbá tennék az utazást. Ez kühárom számból álló kis kultúrműsort adtak, s végezetül Újhelyi Katalin, a művelődési osztály küldött$ zárószavaival ért véget az ünnepség. Újhelyi elvtársnő köszöntötte az új Önképzőkört, felhívta a tagok Kora tavasztól késő őszig a parkokban üldögélnek, beszélgetnek, sétálgatnak. Gonddal teli, fáradságos élet áll mögöttük. Nem nehéz kitalálni, kik lehetnek. Nyugdíjasok, akik a hosszú munkában eltöltött idő után jól megérdemelt pihenésüket töltik. Pihenésüket, ha lehet ezt pihenésnek tekinteni, hiszen ők még most is szívesen dolgoznának, '— nekik a pihenés a munka, melyben életük nagyrészét el töltötték.gyűl jak. Az ápolónők munkájáról is a legnagyobb köszönettel emlékezem meg. Mivel más módon nem tudom meghálálni önzetlen, lelkiismeretes és önfeláldozó munkájukat, ezúton köszönöm meg, amit értem, a halálos betegért tettek és szívből kívánom, hogy nagyon sokáig szolgálják még példamutató, jó munkájukkal szocialista egészségügyünk és a sok-sok magyar anya érdekét. Burján Istvánné Miskolc. Huszár-u. 17 Ionosén most. a téli hónapokban nagyon szükséges. Juhász István Abaujvár Az elmúlt napokban tartotta alakuló ülését a bükkszentkereszti községi tanács. Az ülésen a tanácstagok teljes létszámban megjelentek, míg a község dolgozói közül mintegy 150-en vettek részt. Erre az allcalomra szépen feldíszítették a kultúrházat, ahol megválasztották a végrehajtóbizottságot és az állandó bizottságokat. Itt búcsúztatták el a nyugalomba vonuló Drága István elvtársat, aki nyolc éven keresztül volt a községi tanács vb. elnöke. A község dolgozói, volt munkatársai és az úttörők ajándékokkal kedveskedtek Drága elv- tár snak. figyelmét, hogy munkájuk úttörő munka, első a városban és sikereiktől függ, hogy példájukat kövesse a többi iskola is. TÓTH ANNA XXX. sz. iskola, Miskolc Reggelenként összegyűlnek és elbeszélgetnek, s félve, aggódva érdeklődnek egymás hogy léte felől, összejönnek, hogy elüssék idejüket és ne hiányozzon nekik a hosszú élet alatt megszokott, megszeretett munka. A munka, amely úgy a vérükké vált és amely annyira hiányzik nekik. Mily szeretettel gondolnak vissza munkahelyükre, a bányákra, gyárakra, hivatalokra, ahol életük nagyrészét eltöltötték. ahoi munkájukkal kivívták dolgozó társaik szeretetét, megbecsülését. És most magukat feleslegesnek, tehetetlennek érzik, öregek, akik már nem tudják felvenni a versenyt a tetterős fiatalsággal. Ez fájó érzést ébreszt bennük, melyet csak ők éreznek. Ők tudják mit jelent abbahagyni a már megszokott életüket. Becsüljük és tiszteljük 'őket, ne felejtsük el. hogy az ő munkájukat folytatjuk. Pártunk és kormányunk megbecsüli őket, szocialista államrendünk nyugodt megélhetéshez szükséges nyugdíjat biztosít számukra. De ehhez szükséges, hogy mi emberek is megbecsüljük, tiszteljük őket és akkor ők sem érzik magukat feleslegesnek. mert nálunk legfőbb érték az ember akkor is, ha előrehaladott kora miatt termelő munka végzésére már nem alkalmas. , Kovács László Miskolc Az ünnepség keretében avatták fel a tűzoltószertárt is, melynek felépítéséhez a község dolgozói, főleg a lelkes önkéntes tűzoltók több ezet forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Varga József tűzoltó őrnagy elvtárs itt adta át a kitüntetéseket azoknak a tűzoltóknak, akik 10, illetve 20 éve tagjai az önkéntes községi tűzoltó egyesületnek. A tanácsülés után még a késő esti órákig együtt matadtak a tanácstagok és a község dolgozói, s igen jó hangulatban töltötték ei az időt. Gál András--------------------------------ooo—----------■—------------A * élei alkonyán Köszönöm amit értem tettek Ismét szóvá tesszük-....- —-----------------------OOO---- ---A lakuló tanácsülés Bükkszentkereszten „Addig kell vinnünk a VIDÁM FÉNYT ÖNTENEK az apró ablakok. A hófoltoí földkupacok, fagyott keréknyomok között ez az egyetlen világosság a kis utcákon. ilyenkor este csendes a környék. A házak meglapulnak az alkonyt ködben, alaktalan tömeggé zsugorodnak, amelyen váratlan, tiszta fényként gyúlnak ki az ablakok. A vasajtó nyikorog. A munkából hazatérő emberek árnya végigkúszik a kerítéseken. Az est eltakarja a kis házak ódonságát, a zsúfolt udvarokat. A gyermekek — a nappal urai — az első hó örömeitől csillogó szemmel mesélnek a vacsorához terített asztaloknál. Nem mindenhol. Egy-egy szobában riadtan húzódnak a sarokba. A bő- sugárú villanyfényben\pedig, a viaszosvászonnal leterített asztal mellett mogorva férfiak »verik« az agyon zsírozott kártvát. Arcuk merevségét a szenvedély élénkíti olykor. jvTóohoI vad harag torzítja a det. Az asszonyok vékonyhangú kiáltásai vegyülnek a kímé1etlen káromkodással, amely mint láthatatlan suhogó ostor, esténként ott csattog a gyermekek felett. Ok? Díván kevés elég ... Ismét részegen jött haza az apa, vagv harmadik szomszédban összeverekedtek a gyerekek. Esetleg a másik szobában valakinek eltűnt valamije. Most keresi. Ahogy az már szokás. Mérgesen, sértődötten, meg sem hallgatva az esetleges magyarázatokat. Hja. nagy sző a zsúfoltság, az együttélés, a kitöltetlen esték véget nem érő háborúi A barakklakások!... Miért is nem építenek már helyettük 'újat, modernet, két-hérom szobásat szép magos bérházakban, külön fürdőszobával? Giédi Feri bácsi mosolvog. Teheti «— 6? év van a háta mögött. — Nézem a fiatalokat.. Jól öltözöttek. goizer emő — Gojzer cipő. veti magából a szót. Nem tetszik neki. A motorkerékpár is mindennapos. Szép, szép ... — S a külszín mögött? — Az, az a tartalom. Felejtünk. Túl könnyen felejtünk. Hát persze, hogy jó lenne a két szoba, összkomfort. De kérem, honnan indultunk, hova jutottunk? ELGONDOLKODIK. Kemény dió. Változtass az embereken, de hogyan? A barakk-lakás is nevel, a modern kulturált környezet szintén? Tehát bízzuk a jövőre? Nem lehet. A telepen sokan élnek. Köztük kommunisták is. Jó kommunisták. A szocializmus építése nem csupán gyárak, új városok létesítése. Magasabb a cél. Az ember. Elsősorban az embert kell megnyernünk. Nevelnünk. Megértve nevelnünk, minden aoró dolgot összegezve. Mert azok a döntőek. A mindennapok. És ezektől a régi mindennapoktól kell őket elhódítanunk. Hogy emberibben éljenek. Ahogy az a szocializmushoz méúó. Hn«v egész emberei tagvenek a társadalomnak — munkahelyen és családban egvaránt. S a társadalom ígv tarthassa őket számon az építésben. Kik váltov+pcsanak? Hiszen több 07 ami az úihoz vonz, mint ami visz- szahúz. visszatart a ré«ib07. A családok. az emberek, akik ot+^lnek és akarnak változtatni. kü1ön-k>"l^n nem oldhatják meg a feladatot, a változtatást. Harminc tagja van a pártszervezetnek. Területi pártszervezet. Idős, nvngdíias elvtársak, há^foriácban dolgozó ass^onvok a tattal. Deák hp- ecfiióeeoi szólhatunk ráhik, A7 aka- t»atukó**t a munka sv János« £ a nártszer^pzef in éve. Az ipari tanuló menzavezető. *—■ Szeretem azokat a gyerekeket. Sokan vannak. Kétezren. Gondolják csak el. A fiatal étvágy ... — Otthon, a család? — öt fiúgyermek!... Hárman vannak a pártszervezetben. A párttitkámő, Glódi bácsi és Tatár Béláné. Kopognak az ajtón. Tatár néni unokája „jelez”. Sír otthon a kicsi. Már indul is. Pedig lenne neki is mondanivalója. De majd elmondják helyette. — Kevesen vagyunk. És mind nagyon elfoglaltak. És főleg asszonj'ok. A nőkkel még csak el tudunk beszélgetni. ök szívesen is jönnek hozzánk. Megosztják velünk gondjaikat. De a férfiak! Ehhez nincs elég ereje a pártszervezetnek. De hiszen laknak itt elvtársak, akik a diósgyőri gyárakban nemcsak, hogy tagjai az üzemi párt- szervezetnek, de fontos vezető1 beosztásban vannak. — Ök segítenek-e? Érdeklődnek-e egyáltalán a gondok, bajok iránt? — Nem. Semmi kapcsolat nincs a területi és az üzemi pártszervezet között. Ez baj. S még nagyobb baj. hogy az egyik vezető értelmiségi így nyilatkozik: — Elég pártmunka az a feleségemnek, hogy két gyermeket nevel. Nem is lépett be az asszony 56 után a pártba. Pedig addig eljárt. Segített. Tudott segíteni. És akart is. — Az nem is volna baj, hogy nem lépett be a pártba. Ha ő így érzi — ám tegye. Nem gátoljuk és nem is akarjuk gátolni ebben. Csak azért el, hogy ezzel megszűnt a társadalom számára. Csak magának él. És ezzel sokat, másokat is visszatartott. munkát...“ Az üzemi pártszervezet. Mit tehetnének ők? Mit kellene tenniök? Nem elég, hogy csak a műszak alatt tudnak embereikről! Nem elég, ha csak akkor marasztalják ei az embereket, ha az üzembe jönnek be ittas állapotban. A nyolc órán túl is törődniök kellene velük. KEZDEMÉNYEZÉS MÁR .VAN. Családlátogatások. De ez csak a párttagokra szorítkozik. A szomszédra, akivel a párttag kártyázik, vagy iszik — már nem. És a párttag nem mindig olyan fejlett, hogy meggyőzze szomszédját. Esetleg szomszédait. A kommunistáknak tüzmagoknak kellene lenniök. Ahogy továbbviszi a lángot a szél, úgy kellene terjedni körülöttük a világosságnak, az emberibb életnek. Kellene? Kell! Mint- ahogy az így van sokhelyütt, mint- ahogy erre annyi szép példa van. Konkrétan. Szélesíteni kell a kezdeményezést. A családlátogatásokat. Az üzemi pártszervezeteknek kapcsolatot kell teremteniök a területi pártszervezetekkel. Tartalmas kapcsolatot. Ennek mindkét fél hasznát fogja látni. És nem szabad megfeledkezni a pártonkívüliekről sem. — Mostohagyerekek voltunk sokáig — panaszkodik Tassy elvtársnő. — Most talán egy kissé megváltozik majd a pártszervezet élete. Reméljük, hogy, amit eddig a legjobban hiányoltunk, — a munkánknak is látszata lesz. Nem aggaszt bennünket, hogy kevesen vagyunk. Sokkal inkább az, hogy sokkal többen lehetnénk akkor, ha eddigi munkánknak már lennének kézzelfogható bizonyítékai. Tassy elvtársnő szerénykedik. A pártszervezet eddigi munkájának is vannak már kézzelfogható bizonyítékai. Itt volt legutóbb a választás. Glódi Feri bácsi 1945 óta minden választás előkészítésében résztvett. — Soha ilyen lelkesedést nem tapasztaltam. Az emberek elégedettek. Jó a fizetés, mindenki szépen megélhet belőle, aki takarékoskodik, nem kocsmázik, nem kártyázik. De panaszok is voltak. Panaszok? Inkább várakozás. Az, hogy mi mindent kell tenni az új tanácsnak. A várakozás: az utak megjavítása. Itt a város peremén rendetlen, szűk, sáros utcák fogadják az embert. A lakásokra is ráfér a tatarozás. Vagy inkább az új házak ... És a várakozást kormányprogram fedi. Avagy nem foglalták határozatba a lakásprobléma megoldását ^ következő 15 évben? A pártszervezetben a fiatalok is gyakran szóbakerülnek. KlSZ-s/er- vezet már régóta van. Csakhogy korábban nem tudta egészséges mederben tartani a fiatalos lendületet, amely olykor — heje-huja meggondolatlanságba csapott át. Azelőtt verekedés is előfordult. Most nagyobb gonddal foglalkozik a pártszervezet a fiatalsággal. Megerősítették a KISZ-vezetőséget. Az új vezetők hasznos beszélgetésekre, találkozásokra hívják a fiatalokat. A bökkenő: nincs helyiség. Ez annál nagyobb baj, mert a közelben sem kultúrház, sem mozi. S a kocsma csábítón hívogatja a céltalanul ődön- gőket. LASSAN FELNŐNEK ezek a fia* tolok. S a lelkes öregeket ők váltják majd fel a nyírj esi pártszervezetben is. De addig olyanokká kell formálni őket, hogy méltóak legyenek az öregek megkezdte munka folytatására. Ahogy Tassy elvtársnő mondja: — Nekünk addig kell vinnünk a munkát, amíg őket nem tudjuk helyünkbe állítani. Urbán Nagy Rozália Ta<!marasztalható otthonban
