Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-05 / 287. szám

Péntek, 1958. december 5. ÉSZAKMAGYARORSZÁG KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL •nNHttfMMimMMttlMIMIMMHMttMINN Új lakótelep A szovjet főváros délnyugati részében tovább folyik a tömeges lakásépítke­zés. Jelenleg 170 lakóház épül, a lakóházak összlakóterülete meghaladja a «00.000 négyzetmétert. A házakat rendszerint futószalagon építik. Kétharmadát előregyártott alkatrészekből, tömbökből szerelik össze. A képen Moszkva dél­nyugati részén lévő lakótelep látható. Ffrjuz faluban Nem messze Ashabadtól Firjuz faluban van a Vorovszkij üdülőház. Évente kb. 500 munkás, kolhozparaszt és tisztviselő tölti Itt pihenőjét. — A képen az üdülőház egyik épülete. Koreai ének- és táncegyüttes a Vietnami Demokratikus Köztársaságban November közepén egyhónapos vendégszereplésre Hanoiba érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság 74 tagú állami ének- és táncegyüttese. Az együttest, amelyet a vietnami nép már hetek óta türel­metlenül várt, lelkes fogadtatásban részesítették. Amikor 1955-ben egy másik koreai ének- és táncegyüttes a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságban járt, a lakosság minden ré­tegét elbűvölte dalaival és táncai­val. Azóta lelkesednek Vietnamban a koreai énekesekért és táncosokért. —Olvasóink, levelezőink írjak Megalakul Misko con az els5 általános isko'ai önképzakör A városi tanács művelődési osz­tálya felhívására Miskolcon két általános iskolában alakul önképző­kör. Az első december 3-án. váro­sunk felszabadulásának ünnepén a XXX. számú Ságvári Endre-utcai általános iskolában alakult meg. Ünnepi díszbe öltözött erre a napra az iskola. Kipirult arcú diák­sereg fogadta az alakuló ülésre ér­kezőket. Az ülést Koller Erzsébet tanár nyitotta meg. Ismertette az önképzőkör célját, elmondotta: kí­sérletképpen az önképzőkör fogja össze az iskolai szakkörök munká­ját. Az önképzőkörön belül teljes tanulóvezetés, általános iskolai fokú kutató és előadómunka érvényesül. Ezután jelölőbizottságot választot­tak, akik javaslatot tettek az elnök­ség tagjainak jelölésére. Az elnökség megválasztása után Éveikig súlyos beteg voltam és csak operáció segített volna rajtam. A műtétet azonban nem merték vállalni, bár az ország legjobb in­tézeteiben próbálkoztam. Dr. Bállá Imre főorvos, a városi kórház nőgyógyászati osztályának vezetője vállalta a szinte remény-. teiennek látszó műtétet. Megoperált és felgyógyulásomig igen sókat fá­radt értem. Bállá főorvos és az osz­tályos orvos, Scholtz Judit doktornő éjjel-nappal mellettem voltak és mindent elkövettek, hogy meggyó- ~ -------- * M iskolc—Kéked fürdő között minden nap rendszeresen közleke­dik egy autóbusz. A lakosság, de különösen a bejáró dolgozók öröm­mel veszik azt igénybe, hiszen nem kell ezáltal 14—19 kilométert gya­log, esetleg kerékpáron megten- niök. Sajnos azonban elég gyakran előfordul — különösen szombaton délután és hétfőn reggel — hogy az utasok- nagyobb része lemarad a buszról — nem fér fel. Bár a ka­lauzok mindent megtesznek, hogy munkáiba menő és bérlettel rendel­kező dolgozókat segítsék elsősorban felszállni, mégis akad ebben az időben szép számmal utas. aki emiatt lemarad. Az a kérésünk a MÁVAUT ve­zetőségéhez, hogy amennyiben mód van rá, a fenti időpontban még egy járatot indítsanak, ezzel biztonsá­gosabbá tennék az utazást. Ez kü­három számból álló kis kultúrmű­sort adtak, s végezetül Újhelyi Ka­talin, a művelődési osztály küldött$ zárószavaival ért véget az ünnep­ség. Újhelyi elvtársnő köszöntötte az új Önképzőkört, felhívta a tagok Kora tavasztól késő őszig a par­kokban üldögélnek, beszélgetnek, sétálgatnak. Gonddal teli, fáradsá­gos élet áll mögöttük. Nem nehéz kitalálni, kik lehetnek. Nyugdíja­sok, akik a hosszú munkában el­töltött idő után jól megérdemelt pihenésüket töltik. Pihenésüket, ha lehet ezt pihenésnek tekinteni, hi­szen ők még most is szívesen dol­goznának, '— nekik a pihenés a munka, melyben életük nagyrészét el töltötték.­gyűl jak. Az ápolónők munkájáról is a legnagyobb köszönettel emlé­kezem meg. Mivel más módon nem tudom meghálálni önzetlen, lelkiismeretes és önfeláldozó munkájukat, ezúton köszönöm meg, amit értem, a halá­los betegért tettek és szívből kívá­nom, hogy nagyon sokáig szolgál­ják még példamutató, jó munká­jukkal szocialista egészségügyünk és a sok-sok magyar anya érdekét. Burján Istvánné Miskolc. Huszár-u. 17 Ionosén most. a téli hónapokban nagyon szükséges. Juhász István Abaujvár Az elmúlt napokban tartotta ala­kuló ülését a bükkszentkereszti községi tanács. Az ülésen a tanács­tagok teljes létszámban megjelen­tek, míg a község dolgozói közül mintegy 150-en vettek részt. Erre az allcalomra szépen feldí­szítették a kultúrházat, ahol meg­választották a végrehajtóbizottságot és az állandó bizottságokat. Itt bú­csúztatták el a nyugalomba vonuló Drága István elvtársat, aki nyolc éven keresztül volt a községi tanács vb. elnöke. A község dolgozói, volt munkatársai és az úttörők ajándé­kokkal kedveskedtek Drága elv- tár snak. figyelmét, hogy munkájuk úttörő munka, első a városban és sike­reiktől függ, hogy példájukat kö­vesse a többi iskola is. TÓTH ANNA XXX. sz. iskola, Miskolc Reggelenként összegyűlnek és el­beszélgetnek, s félve, aggódva ér­deklődnek egymás hogy léte felől, összejönnek, hogy elüssék idejüket és ne hiányozzon nekik a hosszú élet alatt megszokott, megszeretett munka. A munka, amely úgy a vé­rükké vált és amely annyira hiány­zik nekik. Mily szeretettel gondol­nak vissza munkahelyükre, a bá­nyákra, gyárakra, hivatalokra, ahol életük nagyrészét eltöltötték. ahoi munkájukkal kivívták dolgozó tár­saik szeretetét, megbecsülését. És most magukat feleslegesnek, tehe­tetlennek érzik, öregek, akik már nem tudják felvenni a versenyt a tetterős fiatalsággal. Ez fájó ér­zést ébreszt bennük, melyet csak ők éreznek. Ők tudják mit jelent abbahagyni a már megszokott éle­tüket. Becsüljük és tiszteljük 'őket, ne felejtsük el. hogy az ő munká­jukat folytatjuk. Pártunk és kormányunk megbe­csüli őket, szocialista államrendünk nyugodt megélhetéshez szükséges nyugdíjat biztosít számukra. De ehhez szükséges, hogy mi emberek is megbecsüljük, tiszteljük őket és akkor ők sem érzik magukat feles­legesnek. mert nálunk legfőbb ér­ték az ember akkor is, ha előre­haladott kora miatt termelő mun­ka végzésére már nem alkalmas. , Kovács László Miskolc Az ünnepség keretében avatták fel a tűzoltószertárt is, melynek fel­építéséhez a község dolgozói, főleg a lelkes önkéntes tűzoltók több ezet forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Varga József tűzoltó őrnagy elvtárs itt adta át a kitün­tetéseket azoknak a tűzoltóknak, akik 10, illetve 20 éve tagjai az ön­kéntes községi tűzoltó egyesület­nek. A tanácsülés után még a késő esti órákig együtt matadtak a ta­nácstagok és a község dolgozói, s igen jó hangulatban töltötték ei az időt. Gál András--------------------------------ooo—----------■—------------­A * élei alkonyán Köszönöm amit értem tettek Ismét szóvá tesszük-....- —-----------------------OOO---- ---­A lakuló tanácsülés Bükkszentkereszten „Addig kell vinnünk a VIDÁM FÉNYT ÖNTENEK az ap­ró ablakok. A hófoltoí földkupacok, fagyott keréknyomok között ez az egyetlen világosság a kis utcákon. ilyenkor este csendes a környék. A házak meglapulnak az alkonyt ködben, alaktalan tömeggé zsugorod­nak, amelyen váratlan, tiszta fény­ként gyúlnak ki az ablakok. A vasajtó nyikorog. A munkából hazatérő emberek árnya végigkúszik a kerítéseken. Az est eltakarja a kis házak ódonságát, a zsúfolt udvaro­kat. A gyermekek — a nappal urai — az első hó örömeitől csillogó szem­mel mesélnek a vacsorához terített asztaloknál. Nem mindenhol. Egy-egy szobában riadtan húzódnak a sarokba. A bő- sugárú villanyfényben\pedig, a via­szosvászonnal leterített asztal mel­lett mogorva férfiak »verik« az agyon zsírozott kártvát. Arcuk me­revségét a szenvedély élénkíti oly­kor. jvTóohoI vad harag torzítja a det. Az asszonyok vékonyhangú kiál­tásai vegyülnek a kímé1etlen károm­kodással, amely mint láthatatlan su­hogó ostor, esténként ott csattog a gyermekek felett. Ok? Díván kevés elég ... Ismét részegen jött haza az apa, vagv harmadik szomszédban összeverekedtek a gyerekek. Esetleg a másik szobában valakinek eltűnt valamije. Most keresi. Ahogy az már szokás. Mérgesen, sértődötten, meg sem hallgatva az esetleges magyará­zatokat. Hja. nagy sző a zsúfoltság, az együttélés, a kitöltetlen esték véget nem érő háborúi A barakklakások!... Miért is nem építenek már helyettük 'újat, modernet, két-hérom szobásat szép magos bérházakban, külön für­dőszobával? Giédi Feri bácsi mosolvog. Teheti «— 6? év van a háta mögött. — Nézem a fiatalokat.. Jól öltözöt­tek. goizer emő — Gojzer cipő. veti magából a szót. Nem tetszik neki. A motorkerékpár is mindennapos. Szép, szép ... — S a külszín mögött? — Az, az a tartalom. Felejtünk. Túl könnyen felejtünk. Hát persze, hogy jó lenne a két szoba, összkom­fort. De kérem, honnan indultunk, hova jutottunk? ELGONDOLKODIK. Kemény dió. Változtass az embereken, de hogyan? A barakk-lakás is nevel, a modern kulturált környezet szintén? Tehát bízzuk a jövőre? Nem lehet. A tele­pen sokan élnek. Köztük kommu­nisták is. Jó kommunisták. A szocia­lizmus építése nem csupán gyárak, új városok létesítése. Magasabb a cél. Az ember. Elsősorban az em­bert kell megnyernünk. Nevelnünk. Megértve nevelnünk, minden aoró dolgot összegezve. Mert azok a dön­tőek. A mindennapok. És ezektől a régi mindennapoktól kell őket elhó­dítanunk. Hogy emberibben éljenek. Ahogy az a szocializmushoz méúó. Hn«v egész emberei tagvenek a tár­sadalomnak — munkahelyen és csa­ládban egvaránt. S a társadalom ígv tarthassa őket számon az építésben. Kik váltov+pcsanak? Hiszen több 07 ami az úihoz vonz, mint ami visz- szahúz. visszatart a ré«ib07. A csa­ládok. az emberek, akik ot+^lnek és akarnak változtatni. kü1ön-k>"l^n nem oldhatják meg a feladatot, a vál­toztatást. Harminc tagja van a pártszervezet­nek. Területi pártszervezet. Idős, nvngdíias elvtársak, há^foriácban dolgozó ass^onvok a tattal. Deák hp- ecfiióeeoi szólhatunk ráhik, A7 aka- t»atukó**t a munka sv János« £ a nártszer^pzef in éve. Az ipari tanuló menzavezető. *—■ Szeretem azokat a gyerekeket. Sokan vannak. Kétezren. Gondolják csak el. A fiatal étvágy ... — Otthon, a család? — öt fiúgyermek!... Hárman vannak a pártszervezet­ben. A párttitkámő, Glódi bácsi és Tatár Béláné. Kopognak az ajtón. Tatár néni unokája „jelez”. Sír otthon a kicsi. Már indul is. Pedig lenne neki is mondanivalója. De majd elmondják helyette. — Kevesen vagyunk. És mind na­gyon elfoglaltak. És főleg asszonj'ok. A nőkkel még csak el tudunk be­szélgetni. ök szívesen is jönnek hoz­zánk. Megosztják velünk gondjaikat. De a férfiak! Ehhez nincs elég ereje a pártszer­vezetnek. De hiszen laknak itt elv­társak, akik a diósgyőri gyárakban nemcsak, hogy tagjai az üzemi párt- szervezetnek, de fontos vezető1 beosz­tásban vannak. — Ök segítenek-e? Érdeklődnek-e egyáltalán a gondok, bajok iránt? — Nem. Semmi kapcsolat nincs a területi és az üzemi pártszervezet között. Ez baj. S még nagyobb baj. hogy az egyik vezető értelmiségi így nyilat­kozik: — Elég pártmunka az a feleségem­nek, hogy két gyermeket nevel. Nem is lépett be az asszony 56 után a pártba. Pedig addig eljárt. Segített. Tudott segíteni. És akart is. — Az nem is volna baj, hogy nem lépett be a pártba. Ha ő így érzi — ám tegye. Nem gátoljuk és nem is akarjuk gátolni ebben. Csak azért el, hogy ezzel meg­szűnt a társadalom számára. Csak magának él. És ezzel sokat, másokat is visszatartott. munkát...“ Az üzemi pártszervezet. Mit tehet­nének ők? Mit kellene tenniök? Nem elég, hogy csak a műszak alatt tudnak embereikről! Nem elég, ha csak akkor marasztalják ei az em­bereket, ha az üzembe jönnek be it­tas állapotban. A nyolc órán túl is törődniök kellene velük. KEZDEMÉNYEZÉS MÁR .VAN. Családlátogatások. De ez csak a párttagokra szorítkozik. A szom­szédra, akivel a párttag kártyázik, vagy iszik — már nem. És a párttag nem mindig olyan fejlett, hogy meg­győzze szomszédját. Esetleg szomszé­dait. A kommunistáknak tüzmagoknak kellene lenniök. Ahogy továbbviszi a lángot a szél, úgy kellene terjedni körülöttük a világosságnak, az em­beribb életnek. Kellene? Kell! Mint- ahogy az így van sokhelyütt, mint- ahogy erre annyi szép példa van. Konkrétan. Szélesíteni kell a kez­deményezést. A családlátogatásokat. Az üzemi pártszervezeteknek kap­csolatot kell teremteniök a területi pártszervezetekkel. Tartalmas kap­csolatot. Ennek mindkét fél hasznát fogja látni. És nem szabad megfe­ledkezni a pártonkívüliekről sem. — Mostohagyerekek voltunk so­káig — panaszkodik Tassy elvtárs­nő. — Most talán egy kissé megvál­tozik majd a pártszervezet élete. Re­méljük, hogy, amit eddig a legjob­ban hiányoltunk, — a munkánknak is látszata lesz. Nem aggaszt bennün­ket, hogy kevesen vagyunk. Sokkal inkább az, hogy sokkal többen lehet­nénk akkor, ha eddigi munkánknak már lennének kézzelfogható bizo­nyítékai. Tassy elvtársnő szerénykedik. A pártszervezet eddigi munkájának is vannak már kézzelfogható bizonyí­tékai. Itt volt legutóbb a választás. Glódi Feri bácsi 1945 óta minden választás előkészítésében résztvett. — Soha ilyen lelkesedést nem ta­pasztaltam. Az emberek elégedettek. Jó a fizetés, mindenki szépen meg­élhet belőle, aki takarékoskodik, nem kocsmázik, nem kártyázik. De panaszok is voltak. Panaszok? In­kább várakozás. Az, hogy mi min­dent kell tenni az új tanácsnak. A várakozás: az utak megjavítása. Itt a város peremén rendetlen, szűk, sáros utcák fogadják az embert. A lakásokra is ráfér a tatarozás. Vagy inkább az új házak ... És a várakozást kormányprogram fedi. Avagy nem foglalták határo­zatba a lakásprobléma megoldását ^ következő 15 évben? A pártszervezetben a fiatalok is gyakran szóbakerülnek. KlSZ-s/er- vezet már régóta van. Csakhogy ko­rábban nem tudta egészséges me­derben tartani a fiatalos lendületet, amely olykor — heje-huja meggon­dolatlanságba csapott át. Azelőtt ve­rekedés is előfordult. Most nagyobb gonddal foglalkozik a pártszervezet a fiatalsággal. Meg­erősítették a KISZ-vezetőséget. Az új vezetők hasznos beszélgetésekre, találkozásokra hívják a fiatalokat. A bökkenő: nincs helyiség. Ez annál nagyobb baj, mert a közelben sem kultúrház, sem mozi. S a kocsma csábítón hívogatja a céltalanul ődön- gőket. LASSAN FELNŐNEK ezek a fia* tolok. S a lelkes öregeket ők váltják majd fel a nyírj esi pártszervezetben is. De addig olyanokká kell formál­ni őket, hogy méltóak legyenek az öregek megkezdte munka folytatá­sára. Ahogy Tassy elvtársnő mond­ja: — Nekünk addig kell vinnünk a munkát, amíg őket nem tudjuk he­lyünkbe állítani. Urbán Nagy Rozália Ta<!­marasztalható otthonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom