Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-06 / 262. szám

Csütörtök, 1958. november 6. f&SZAKMAGYARORSZAG 5 Elsárgult kérvények beszélnek a múltról SZÜLETÉSEM ÉVÉBEN TÖRTÉNT V z évben ünnepeltem 29. születésnapomat. 1928- ban nehéz idők jártak a napszámos emberre. Ritkán csurrant munkaalkalom, hétszámra otthon süt- tették magukat a nappal azok, akiknek nem volt más eladnivalójuk, mint munkaerejük. A nagy semmitte­vésnek meg lett a „haszna”. 1929-ben kijutott a falu­nak a gyermekáldásból — talán magam is ennek a muszáj naplopásnak köszönhetem létemet. Sokat nyaggattam jó apámat, meséljen nekem születésem évéről, hadd tudjam meg, milyen világba ejtett bele az a mihaszna gólya. Hagyj nekem békét — iörmedt rám a jó öreg —. ne hánytorgassuk a múl­tat... Nem tudtam zöldágra vergődni vele, ezért for­dultam a kortárs sajtóhoz, hátha meg tudok belőle egyet-mást arról az esztendőről. A múzeumban ren­delkezésemre bocsátották az 1929-es év egész Reggeli Hírlap-termését. Élvezettel böngésztem át az avult újságköteget. Nagyúri perpatvarok, országházi szónoklatok és haj­meresztő gyilkosság-históriák között bukkantam rá a magyar múlt velem egyidős darabkájára. Hogy kezdődött az év? A sajtó tükrében meglehe­tősen jól. Dinom-dánom vigasságról adnak hírt a cik­kek. A Korona fehérterme grófi köszöntőktől volt han­gos, a mulatóhelyek „táblás házban” ünnepelték az újesztendőt. De az egyik oldalon ünneprontó hírecslke éktelenkedett: Miskolc első halottja születésem esz­tendejében egy 16 éves varrólányka volt, öngyilkos lett szegény. A lapok tele vannak a haldokló év si­ratóénekeivel, gyalázkodó megjegyzésekkel illetik, mert nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. És a jövendölés agyoncicomázott lehetőségeit festegetik az újesztendő, 1929 egére, amikoris felvirrad a nap, bol­dog lesz a magyar, mint még soha ezeréves történelme alatt. A tőzsde-berkekben bizakodó nyilatkozatok hang­zanak el. A gyárkapuk előtt sötétlő munkanélküli tö­megeknek munkát, kenyeret ígérnek, a kis- és nagy­parasztokat külföldi piaccal áltatják, hogy ne pené- szedjen nyakukra a felhalmozott élet. És megérkezik a maga naptári valóságában 1929, ■a nagy világválság nyitány-esztendeje. A pénzügyek megyei főfője siránkozik, félmillió pengővel megnö­vekedett az adóhátrálék, a szanálás kilátásba helye­zésével sem tudják adófizetésre rémíteni a • polgáro­kat, mert ahol nincs, az isten se vehet. \ Búza-téri. inságkonyha előtt meghosszabbodnak az embersorok, mintha az ígért jómód grafi- tkonoszlopát rajzolnák az úri, Magyarország térképére. A rongyos munkáskinézetűek között eg3rre több jólöl­tözött úriember is lökdösődik az egytál bableves zsír- talan öröméért. Állástalan diplomások ők, akik az egyetem padjából egyesen ide csöppentek, hogy áld­ják a kormány bőkezűségét. A kormánynak azonban van olyan aduja, amellyel letromfolhatja az éhes gyomrok korgását. Trianon ez az adu, csonka Magyar- országra kenik a nyomorúság okát. De a munkások jól emlékeznek még arra az időre, amikor nagy Magyar- ország volt és másfélmillió ember szedte fel sátorfá­ját e hazából, hogy messze idegenben keressen mene­déket az éhhalál elől. A sorozatos muníkáselbocsátás miatt mozgolódik a f>roletariátus. A kapitalisták a Tanácsköztársaság vé­reskezű hóhérát állítják a megfélemlítés reflektorfé­nyébe. Duszik Lajos bértollnok úr Horthy születés­napja alkalmából emlékezteti a munkásokat őkegyel­messége 1919 december 12-én a miskolci városháza nagytermében elmondott szavaira. „A munkásságnak pedig — úgymond — üzenem: maradjon csendben ... mert én és seregem állunk, mint acélfal. Ki neki jön: vigyázzon. A koponya szétloccsari, de a fal állami fog.” A megint időszerű intelemre megrezzent a mun­kásság. Az egykori fővezér nem kukoricázik, a leg­csekélyebb moccanásra is sortűzzel válaszol, összébb rántják hát nadrágszíjukat és összeszorított ököllel hallgatnak. Csak a gyomrok korogjak egyre heveseb­ben, megszegvén a félreérthetetlenül megfogalmazott kormányzói csendrend eletet. Az országot eluraló válság az újságokba is belopja a maga hangját. Itt-ott „tárgyilagos” nyomorfestésre bukkan az olvasó: „A fixfizéíésű tisztviselő, az órabérért dolgozó munkás, a minimális bérért robotoló napszámos . . : boldog és megelégedett, ha egyik napról a másikra átmenti magát övéivel együtt...” lyigen valóra váltotta a megdicsért új esztendő az ígéreteket, hogy júniusban már egységes szegényvédelemről cikkeznek és a hivatalos koldulás megszervezésére néphivatal felállítását sürgetik. „Gazdasági helyzetünknek szinte napról-mapra sú­lyosbodásával — természetszerűen kevesbedik a mun­kaalkalom; ezzel nő a szegénység; a közsegélyre szo­ruló proletáriátus pedig szaporodik”. A szegénykérdés me^nldé^^a ..életre va1ő kezdeményezéssel” lepi meg a cikk írója az olvasókat. Javasolja, hogy állítsanak fel „három-négy jólelkű, áldozatkész, tanult úriember vezetésével” néphivatalt, aki mai szóhasználattal élve: „társadalmi munkában összegyűjtené az em bér szere­tő tre szánt filléreket. Az egyik munkásember megválaszol az ..ötletes” szegénvkérdós-megoldásra: ne jótékonykodjanak, mun­kát adjanak, hogy legyen kenyerünk... No hisz adtak ők neki kenyeret! ^ Június 27-én gróf Széchenyi, Aladár jajveszékel a felscházban: elérkeztünk az ország teherbíró képessé­gének utolsó állomásához. A Reggeli Hírlap kommen­tálja a felszólalást: ..Ez a maevar mávnás... a ma<?a anvaizi függet­lenségének magas csúcsáról néz le a mélységekbe. Két- c^qbeejtő harcok dúlhatnak idelent közöttünk, a kisem­berek sora5K—< u a magasban is ész­reveszik, ahol eddig oűmnuszi nyugalommal nézték áltálban az idők járását és az események folyását”. És a kormány a tátongó reménytelenség szakadé­két puszta ígérgetéssel tömi be és azzal, hogy megerő­síti a miskolci helyőrséget. — Minden eshetőségre készen... T gy várt engem az a világ 1929-ben. Apám me- sélte. hogy amikor megszülettem, édesanyám folibém hajolt és keserves sírással mondta: — Mi lesz a sorsod fiacskám? Az adott világ lehetőségeiből jósolt jövendőt nekem. Gulyás Mihály Vjdónságok a Miskolci Csemegeboltban Nem véletlenül nevezték el a Szé­chenyi utca 61. szám alatti csemege­boltot az újdonságok boltjának. Mondjuk meg őszintén: rászolgáltak erre a címre! Ebben a boltban árultak előszór jégikrémtortát, jégparfét és egyéb ínycsiklandozó falatokat, melyek csakhamar megnyerték a gyermekek és felnőttek tetszését. Itt vezették be először az áruk házhoz szállítását is. Az elmúlt hónapban például több mint 50 ezer forint értékű árut szál­lítottak házhoz. Ugyancsak újdonságnak számít az előre csomagolt, vákuumozott hen­tesáru is, ami higiénikus, s így va­Ha egy falura azt lehet mondani, hogy a végeken van, akkor Baskó feltétlenül ott van. A falun túl nem visz út. A völgy bezárul, a hegy­ormok gőgösen néznek vissza a falu­ra. Én győztem, mi győztünk — szói­nak át egymásnak a csúcsok. A ter­mészet öntelten mutogatja pazar gazdagságát. Szépségével akarja pó­tolni, enyhíteni mostőhaságát. A szomszédban, Erdöbényén, a békés domboldalak kincset érő szőlőtőké­ket táplálnak. Bénye után az Ara­nyos-völgyben az erdő már nem en­ged helyet a szőlőnek. Sima és Baskó községek lakói a szőlődombok helyett már csak az erdőben találtak mun­kára — meg ami szántóföld van... A község 22 kilométerre terül el a Sátoraljaújhely—Szerencs-i országúi­tól, 16 kilométerre esik Abaujszántó- tól. És mint említettük, hegy koszorú zárja körül. Megközelíteni is nehéz. Ezekután azt gondolhatná az ember, hogy békés, eseményekben sovány hétköznapjai vannak a baskőiaknak. Csakhogy nem így van! 1956 végén az országos vihar a megye ezt a félreeső helyét sem hagyta érintetlen. Mint vadul kavar­gó forgószél, szellemet, értéket zúzva, tépve dübörgőit be ebbe a kis faluba is az ellenforradalom. Most nyugalom és csend van a faluban. Az embereket leköti a mun­ka. Az őszi betakarítás utolsó tenni­valóit végzik és készülnek a jövő évre. Nem is találni otthon a falu­ban alig egy-két embert. Ahogy »azokra a napokra« terelődik a szó, szinte érthetetlenül néznek az em­berre. Nem az esejnényekkel, az ellenforradalommal szemben, — ön­magukkal szemben bizonytalankod- fiák. Mint történhetett, hogy ennyire lamennyijink kényelmét szolgálja. A csomagolóanyag a levegőt, a vizet, a párát és a zsírt nem engedi át, s így a termék eredeti, tulajdonságát: kiváló minőségét, színét, zamatét megőrzi. A vásárolt áru higiénikus marad, a burok a külső szennyező­déstől védi a terméket, nem zsírozza, nem szennyezi be a kezet, ruházatot és a vele együtt vásárolt más élel­miszert. Az átlátszó csomagolás pe­dig biztosíték arra, hogy mindenkor ízlésünknek megfelelő árut vihetünk haza. És a bolt most újabb érdekesség­gel, újdonsággal.lepi meg a vásárló közönséget. November 6-ától 8-áig vásárlással egybekötött árubemuta­tót rendeznek a csemege, hideg- konyha és cukrászati készítmények legújabb különlegességeiből. Min­den bizonnyal megnyeri majd a vá­sárló közönség tetszését a kiállított kaszinótojás, a hideg aszpikos halkü- lönlegesség, a közel 10 fajta saláta, a fagyasztott májkrémek és a több mint 50 féle cukrászsütemény. A bolt dolgozói remélik, hogy a ki­állított újdonságok megnyerik majd a vásárlók tetszését. Ami pedig őket illeti, mindent elkövetnek, hogy a város lakosságát a Budapestem már közkedvelt csemegie-hidegkonyha és cukrászati termékekkel ellássák.' MÁR ALKONYODOTT, amikor a kihallgatás véget ért. A Duna felöl jószagú illatot sodort az esti szél. Messziről az ég alja vörösen izzott, mintha ezernyi kohó rozsdavörös füstje gomolygott volna a távolban. Időnként meghatározhatatlan irány­ból fegyver dörrenése törte meg a csendet. 1919-et írtak. Szvoboda József elvtárs s még több mint kétszáz társa az elleníor- radalmárok fogságában sínylődött. Egymás után vezették ki az embe­reket a börtönből. . Szvoboda elvtárson volt a sor. Két pribék fogta közre a már meglett elvtársat és vonszolták, cipelték a kőfal irányában. Az életösztön, az élniakarás azon­ban, ha az ember azt is tudja, hogy igazságos ügyért harcol, hihetetlen tettekre ad erőt. Félúton se jártak, amikor Szvobo­da elvtárs egy hirtelen mozdulattal kiszakította magát kísérői szorításá­ból. Az ütéstől a két fogdmeg ha­nyattesett. A fogoly egérutat nyert, s mire őrei feltápászikodtak, túl volt a kőfalon és gyors léptekkel, cikk- cakkban futott a folyó felé. Pillana­tok alatt eltűnt a folyó medrében, üldözői azt hitték, a túlsó partra igyekszik ... De nem. A part mentén úszott lefelé, vízfolyás irányában, mindaddig, amíg biztonságosabb helyre jutott. Megmenekült!... Ez az élmény még ma is úgy él az öreg emlékezetében, mintha ma tör­tént volna. * TELTEK, MÚLTAK a napok, he­tek, hónapok. A Tanácsköztársaság elbukott. Huszonöt éves fehér-terror fogta marokra, fojtogatva, gyilkolva az országot, a dolgozókat. Munka- nélküliség, nyomor, kilátással a nság költözött az otthonokba, a portákra, a családokhoz. A tanú, a bizonyíték erre... No, de ne vágjunk az események elé. íme egy levél. „Méltóságos Gyárfőnökség! Alulírott azzal az alázatos kérés­sel fordulok a gyárfonökség kegyes színe elé, hogy méltóztassék fiamat, László Ferencet a vasgyárba felven­ni. 14 éves elmúlt Kérésem támogatására szabad le­gyen megemlítenem, hogy én ma­gam rokkant vagyok. Harctéren sze­reztem a rokkantságot és a Vasgyár ezért nem akar engem alkalmazni, Ha engem nem, akkor legalább al­kalmazza valamilyen munkára gyer­mekemet, aki rajtam is tud segíteni. Kérésem azzal is alátámasztom, hogy hét tagból álló családom van. öt gyermekemet rokkantságom mi­att nem tudom eltartani. Alázatos szolgája: László Lajos, volt vasgyári dolgo­zó, Diósgyőr, Kossuth u. 18. sz., 1935. május 4-én.” Ez csak egy a sok ezer és tízezer levél közül, amiket a „Méltóságos Gyárfőnökséghez” írtak. A sorokból mérhetetlen szenvedés, megalázás bukkan elő, nem egy a végső elke­seredés szakadékéról, az öngyilkos­ság határán született. Olvassuk csak, ; mit ír özv. Várczy Sándomé. „Hónapokig jártam az igazgató­ságra. de n$m tudtam bejutni. Fér­jein 34 évig. dolgozott a gyárban, hat gyermekem van, akiknek eltartásá­ról gondoskodni nem tudok.” Ezek a megsárgult kérvénylapok ott találhatók a gyár levéltárában, gondosan összefűzve, örök tanúként \ és vádként a múltra, a Horthy-fa- sizmus minden galádságára. Ha az ember fellapozza ezeket a köteteket, éhező gyermekeket, könnyes szemű édesanyákat, reményt vesztett édes­apákat és fiatalokat, kiéhezett, ron­gyos embereket lát. S akkor ökölbe szorul a keze. Eszébe jut 1956 októ­bere. Ugyanezt akarták az ország és a nép, a szocializmus minden rendű és rangú ellenségei visszahozni. De beletört a bicskájuk! Mert a párt vezetésével olyan embereik, kommu­nistáik és pártonkívüliek, igaz haza­fiak álltak csatasorba, mint Szvobo­da elvtárs és sok-sok Szvoboda Jó­zsef, Kiss Péter, Kovács János és millió és millió ember. * S HA MA VALAKI ellátogat Di­ósgyőrbe a gyárkapu előtt nem lát ember-piacot, s a kapun sem olvas­ható: „Felvétel nincs!” Ez a felírás örökre eltűnt Diósgyőrből. Ezzel együtt eltűntek a nincstelenságtöi sí­ró édesanyák, eltűntek a remény t- vesztett. kiéhezett emberek, mer* a szívéket a szocializmus sugárzó éle­tet fakasztó és teremtő fénye ragyog­ja be. Nyissunk be bármelyik mun­kás otthoríába, ott már nem hajában főtt krumpli fő á fazékban, hanem kiadós, tápláló étel. Novak István elvtárs is éppen fa­latozott, amikor rányitottam az aj­tót. Szívélyesen fogad, befelé invitál és elnézést kér, de befejezi a vacso­rát. A tányérján jószagú, ínycsik­landozó sertéspörkölt kelleti magát, amit Novak elvtárs a jól végzett napi munka után jóízűen elfogyaszt. A durvahengerdében dolgozik. Előhen- ggrész. Havi keresete 2—3000 forint között mozog. Szépen berendezett lakása, szép otthona és családja vár rá mindennap, ha munkából tér ha­za. Jó beosztással mindenre telik, ö is azok között az emberek között volt, akik az ellenforradalom ideién felemelték szavukat a gyilkolás, a hazaárulás ellen. Olyan emberektől tanult és tanul ő is, és még sokan a Lenin Kohászati Művekben, mint Szvoboda elvtárs, aki 40 évvel ez­előtt életét is kész lett volna felál­dozni a hazáért. , T. F.-----------o----------­— A MÁV miskolci osztószertár főnökség dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évforduló­jának megünneplésére »Forradalmi Hét-« keretében munkaversenyre hív­ták a miskolci MÁV Igazgató-ághoz tartozó valamennyi szertárt. A mun­kaverseny pontjai között a kocsi ki­rakodási idő 10 százalékos csökkenté­se is szerepel. Emberek, falvak, városok ismét új maa, kerül a földbe nem látták akkor az igazságot? Vagy ha látták tehetetlenül vártak!.. * Valahogy így történt. — Október 28-án — vasárnap reg­gel — nem tudom már mi dolgom volt, bent voltam a tanácsházán, — kezdi a visszaemlékezést Oszlánci Fe­renc vb. titkár. — Hangoskodó cso­port jött az ablakok elé. Követelték, hogy nyissam ki a tanácsházát. — Az egész országban »forrada­lom« van. meg akarjuk szüntetni a tanácsot — kiabálták. — Szóhoz jutni sem volt időm. Egyre erősebben követelőztek. Vala­ki dühödten rámmutatott: »Ez is kommunista, ezt is fel kell akasz­tani!« Az íróasztalomról letépték a vörös drapériát... A nyakamba dob­ták, hogy fölakasztanak.----Oszlánci Ferenc elvtárs föld­műves szülők gyermeke. A szegény­ség küldte a tanácsba, értük dolgo­zott, őértük volt kommunista. Erről talq,n megfeledkeztek volna Baskón? — Akikor jöttem én, — meséli Me­rényi Gyula tanácselnök. — A szom­szédos Sima faluban van lakásom, onnan jöttem át vasárnap régnél megnézni mi van a faluban: mi új­ság a tavácsházán. Meglevő** em, amikor a tanácsház elé értem. Tüzet láttam Két halomban égtek az utcán a tanács iratai. Csillapítani próbál­tam az embereket. Odajött Magyar Mihály — 130 hold erdőnek, kocs­mának és boltnak volt a. tulajdonosa'. ■— »Üssétek ezt a piszkos kommunisf tát! Zavarjátok ki a faluból!« — kiabálta Magyar Mihály. Merényi Gyula szintén szegény­paraszt családból való, mint a vb. titkár, Oszlánci elvtárs. Magyar Mi­hálynak oka volt rá, hogy Merényi elvtársat kitegye a tanácsházból. Ma­gyar a népi demokráciában elvesz­tette kocsmáját, a boltját, az egyik szép nagy házát — ez most a tanács­háza. Ebben a kulákban az 56-os »kedvező szelek hatására« előbuzgott minden »nemzeti keserűség«. Meg- válcszttatta magát a munkástanács elnökének. Az új elnöknek első dolga az volt, hogy korábban államosított házát »visszaadta« saját magának — ez volt első »demokratikus« gesztusa. Érdemes meghallgatni, milyen em­bernek tartják ezt a kulákot a falu­ban. — Azelőtt nem is szólt az ember­hez — mármint a falu kevésbé mó­dos lakóihoz, — mondja Takács Al­bert. — Gőgösen, pöffeszk.edőn ment végig az utcán, akár belebukhatott az emberbe, mégsem fogadta köszö­nésünket. Hagy történhetett hát, hogy őt »választották« a munkástanács elnö­kének? — Olyan választás volt az. hóm/... egy-két hangoskodó diktált. Senki '~m sz*7T''-*'Vf n1 inr-Wr Fene/egetőz- tek ... Elképzelhető, mennyire »de­mokratikus« volt ez a választás, ahol azt az embert választották a mun­kástanács elnökévé, akit a falu túl­nyomó többségé megvet. Az első pillanatban sok minden előtt értetlenül áll az ember. Szinte leírni is merész. A tanácsháza előtti két máglyában ott hamvadtak Petőfi Sándor, József Attila kötetei is. Az egész népkönyvtár! 360 kötet könyv! És egy negyedikes gimnazista fiatal­ember hordta a tűzbe a könyveket. Megáll az ész!... Egy iskolásfiatal tette ezt, akinek a műveltséget kellett volna terjesz­tenie szülőfalujában és ehelyett a barbárságból mutatott »példát«. A helybeli pap fia volt! Így már érthe­tőbb ... Érthetőbb, ha ismerjük az apa munkáját, politikai nézeteit. Soha sem rejtette véka alá a népi demo­krácia iránti ellenszenvét. A falu többsége el is ítéli ezért. Ügy mond­ják, már csak az öregasszonyok kö­zött van hitele, ök még hűek ma­radtak a regi »hagyományhoz«. hogy a párbér mellett különböző ajándék­kal, tojással, miegymással kedves­kedjenek papjuknak. Az ellenforra­dalmi munkástanács megfelelően ér­tékelte is Zurkó görögkatolikus tisz­telendő politikai »igyekezetét«; Ma­gyar Mihály saját házának vissza­vétele után visszaadta a pap erde­jét is. Baskó lokassáoávak többsége isten­hívő vallásos ember A Mam/ar Név- köztársaság alkotmánya minden ál­lampolgár számára biztosítja a val­lásgyakorlás szabadságát. Az állam segíti is az egyházat. Azt azonban nem engedhetjük meg, hogy egyesek ezzel visszaélve, politikai aknamunkát fejt­senek ki, félrevezessék azokat, qkik hallgatnak szavukra. Szerencsére Baskón nem került sor akasztásravérengzésre, de ez nagyon kévésén múlott. Oszlánci elv­társnak sikerült megmenekülnie. A terrornak barátaink segítségével megálljt parancsolt a forradalmi munkás-paraszt kormány. Most mind ő, mind Merényi elvtárs újból a falu élén áll. Az ellenforradalom után, a törvényes rend helyreálltá­val, a kylák munkástanács-elnök »kénytelen volt otthagyni« a tanács­házát. Csak addig volt szava, míg a falu többségének, a becsületes embe­reknek hallgatniok kellett. Most Ma­gyar Mihály is, társai is az igazság­ügyi szervek előtt feleltek tetteikért. Szegény, nagyon szegény falu ve* azelőtt Baskó. Az erdőbirtokosok ki- veset fizettek az erdőmunkásoknak. A falu többsége pedig az volt. Hal­mos Károly abaujkéri földbirtokos erdejében például napi 70 fillérért dolgoztak a baskeiak. És ezeket a fil­léreket kisebbítette meg a kocsmáros kulák — ebből gazdagodott meg. Érdeklődtünk a mostani jövedel­mük felől. A felnőtt ember 1400 fo­rintot. a fiatalabbak 800-at keresnek az erdőn. A faluban mesélték, hogy jártunk volna csak itt tízegynéhány évvel ezelőtt!... Toproncftjosan, vi­seltes ruhában jártak az emberek. Most a gazdálkodó kisember bőr- t-cEá+ot vesz, vmt ül szekérre, hogy piacra vlaue pJ^dő intő* És ha éle­dik. sorsuk felől érdeklődik az ide­áért. a banl’é:.nk, biter1* An srá^nléák, hávn tH rn*:6 van a faluban és hány új ház épült. Most csend van a községben, ősz• u+ó ... A hatér is fáradtabban nyü­zsög már, a kis falu erdőszegélyezte szűk határa. Az őszi munkával se­rénykednek a baskóiak. Szántanák^ vetnek. Ismét új mag kerül a földbe... NAGY ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom