Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-06 / 262. szám

* ESZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1958, november PÁLMAI ZOLTÁN: Egyik kutya volt, másik eb N A finomhengermű abrancssori csarnokából, a jelölőgyűlésiről négyen ballagtak a gyárkapu felé. Bárdos Guszti bácsi, meg három KlSZ-fiatal. Együtt dolgoznak a villamos-karbantartóknál. A fiatalok élénken, elégedetten tárgyalták a hallot­takat. Guszti bácsi csak hallgatta, bodor fellegeket pöífentgetve cigarettájából. Majd megszólalt: — Helyesen fogjátok fel a dolgokat, gyerekek. Kö- zülünkvalót jelöltünk, munkást, nem holmi Biró Pál- félét, nem grófot, nem földesurat. Hallottátok, meg ma­gatoktól is tudhatjátok, hogy mit ért el a nép, amióta maga intézi a sorsát. Lelőletek is lehet majd képviselő ebben a demokráciában, liaremberek lesztek. Olyan em- berek, pérszé, • amilyenekre, a" demokráciának szükségé van. Mondom, helyesen fogjátok fel a dolgot, pedig nem is éltétek' a régit, mint, ér% nem tudhatjátok any*- nyira feíbecsüliii a különbséget. — Mondjon már valamit, Guszti bácsi! Hogy volt azelőtt?' — kérte Vladár Laci, átmenve azöreg jobb­jára'. Kimentek a gyárkapun. Guszti bácsi hallgatott, míg ki nem értek a hazafelé igyekvő dolgozóik sodrá­ból, majd beszélni kezdett: * — Hát elmondok egy esetet, ha meghallgatjátok. — Halljuk! Halljuk! Hogyne hallgatnánk! — Azon kezdem, hogy olyanforma, de még fiata­labb legjényke voltam, mint most ti vagytok. Szösz tud­ja már, hány éve lehet, elég az hozzá, hogy javában ette a szegény népet a Horthy-rendszer nyomorúsága, amikor képviselőválasztásra került sor. Azt biztosan hallottátok, hogy Úzdon mindig Biró Pál. Öméltósága left a képviselő, a Bimia mindenható ura. Annyira kéz­ben tartották á dolgozó népet, hogy. vele szemben fel­lépni hiábavaló erőlködés lett volna, ö sorra egyhan­gúlag lett képviselő Ózdon. Nem is itatták itt előre a népet, mint máshol, de a választás után jól kirukkolt a méltóságos úr. Mindenki kapott tíz deka juhtúrót, két zsemlét, meg egy liter vinkót. No, mit szóltok hoz­zá? Ugyancsak kinyitotta bugyellárisát szegény méltó­ságos úr. o, de gyerünk vissza Hangonyba, ahol. akkor 'laktam. Mert amint már meséltem is nektek, csak a felszabadulás segített hozzá, hogy emberfejjel ikitanuljam a villamosszakmát és Ózdra kerüljek, ahol takaros lakást is kaptam. Hangonyban is egy méltósá­gos úr volt a kormánypártnak, a MÉP-nek a jelöltje, aikit támogatott is a kormány a putinoki főszolgabíró útján. De támogatták Biró Pálék is, ami még nagyobb szó volt. Nagyobb szó, mert a somsályi bánya is a Bi- róéiké volt, és a hangonyi választók közül sokan, jártak oda dolgozni. Értitek? Nem sok kilátása lehetett ott másik jelöltnek. Mégis akadt egy. Nem fontos a neve. Éz csak olyan tekintetes úr volt, Putnokon gazdálko­dott valami közepes nagyságú birtokon, de hírlett, hogy már a fehérneműjét is a bankok jóvoltából váltogatja. Szóval fülig adós volt a jámbor dzsentri. Hangony, már mint Alsó- és Felső-Hangony cson­ka választókerület 'volt, csak néhányszáz lakos voksolt benne. Sorra is lehetett járni könnyen a választókat, úgy megagitálni. Jártak is. A méltóságot^ mellett Ózd­iról, valami Samu bácsi kilincselt főkortesként. Egy fürge ikis újságíró is járt vele. akit én nagyon figyel- gettem, mert kitudódott, hogy a másik jelölt barátja, dehát szemre ellene kellett neki dolgozni, mert kor­mánylapnál volt. Erről a firkászról majd később kide­rül egy és más. A nagy kilipcselésben hamar rájöttek a méltóságos emberei, hogy rosszul áll a szénájuk Han­gony on. A tekintetes előbbre van jónéhány vokssal. Hamar tarka cédulákra nyomott gúnynótákat osztogat­tak a tekintetes jelöltre, amit a gyerekek dalolásztak itt-ott a Kossuth-nóta dallamára. De anélkül, hogy más cédulaosztás lett volna, énekeltek a gyerekek más rigmust is, ami még marósabban válasz volt a mél­tóságos nótájára. Később szivárgott ki a nép közé, hogy a méltóságos a firkászra bízta a gúny dal meg­szerkesztését, meg a kinyomatást. az pedig azon a pénzen rögtön a választ is megszerkesztette, és a má­sikkal együtt kinyomatta a barátja javára. Aztán be­lekeverte ügyesen a gazdája cédulái közé. így aztán maguk a méltóságos emberei osztogatták a gazdájuk­ra szóló kemény választ is. Nem is volt hatása a mél­tóságos mocskoló nótájának. Gyűlést is tartottak aztán. Az a Samu bácsi, meg a firlkász idejében megjelent, ott volt a főszolgabíró is. Csak a méltóságos jelölt késett. Nagy pácban vol­tak, mert a nép türelmetlenkedni kezdett, és.szétosz- osziott volna, ha nincs ott a főszolgabíró, meg a csend­őrök. Nagysokára a főszolgabíró mondta Samu bácsi­nak, hogy tartania kell szóval a népét addig, amíg a méltóságos úr megérkezik. Biztosan defektet kapott az autója Samu bácsi immel-ámmal, de aztán mégis fel­állt a dobogóra és beszélni kezdett. Hóttomig nem fe­lejtem el, ahogy kezdte. így: Tisztelt választó polgárok! Kedves magyar testvé­rek! Ugyebár a tej akkor is tej, ha kristályserlegből öntik, meg akkor is, ha cserépköcsögből? (Ügy van! Ügy van?) Űgv vélem, az igazság akkor is igazság, ha Öméltóságának ajkáról, vagyis a kristályserlegből öm­lik, meg akikor is, ha az én számból, ä cserépkö cső g- ből! — Savanyú tej az így is, meg úgy is! — rikkantott közbe Vámos Géza gazda az eperfa mellől* ; \' Nagy helyeslés, nevetés tört ki erre.. A beszéd be­döglött azoinmód. A nevetést azonban hamarosan mél- tatlanikodás, meg fújjolás váltotta fel, mert kezdte ám két kakastollas Vámost a községháza felé irányítani, csípő táj on, puska tussal adogatva az irányt. Könnyen ribillió lett volna, ha be nem porzik a méltóságos Vi­rágos autója. Biztos, hogy nem is emberségből,' hanem számításból, rögtön szólt a hozzádefellérozó főszolga­bírónak, hogy azt az embert tüstént el kell engedni. Elengedték. Így kapta meg a méltóságos a néptől - az egyetlen szívből jövő élj ént.. Kisült, hogy csakugyan defekije volt a kocsinak, meg aztán azért is késett a méltóságos, mert Ózdon, a Tulipán Áruházban ötszáz darab fejkendőt vásárolt választói feleségének, leányainak. Ez nagy húzás volt. Kiosztották a kendőket, az asszonynép dícsérgetni kezdte a móltósá.gost. Lett riadalom a teMntete^éknél. Összedugták a fejüket, titokban a firkász is ott volt. Kisütötték, hogy «táncmulatságot rendeznek a népnek a Sipos Gyula Pengő Kávéház. címzetű vendéglőjében. Italt is kell mérni ingyen. %/asámapra rendezték a táncmulatságot. Magam v már ebéd után odaősyelegtem. Ámultam azon, Jrogy nem az udvaron akarják a táncot, ahogy ilyen jó • Időben szokás, hanem a teremben. Hordták is már ki a 'bútort, csak a fal mellett hagytak padokat. Láttam,. hogy a folyosó végén a firkáéi güiámpg: a tekintetes je­lölttel. Meglátott a firkász, odaintett: — Akar tíz pengőt keresni, fiatalember? — kér­dezte. Hogyne akartam .volna! Mondta a firíkász, hogy hozzam el néhány -barátomat is. Elég az hozzá, hogy félóra múlva már a Sipos lovain jártattam a lóvakarót három barátommal, 'aztán suttyomban a szomszédok lovát is levakartuk. A lóvakarást a firkász utasítására csomagolópapírra szórtuk. Mikor összegyűlt ,egy jó zsakura való, titokban elosont a. firkász, kifizetve a tíz^pengőket, és Tánkbízva, hogy egy szót se az egész­ről; Este aztán állt az ingyenbál. Magyart Géza ban­dája húzta,, különösen a csárdást rángatta veszettül. "Verte ,a port a fiatalság, míg az öregebbek a verandán ingyenborözgattak. Nem kérdezték itt. hogy ki kire .voksol,: jöhetett mindenki. Az ifjúságnak meg úgyse igen volt szavazati joga. Tíz óra se volt még, árúikor különös riszálódás kezdődött a teremben. Különösen a női népség kezdett furcsán viselkedni. Kínosan riszálták magukat, majd ki-fciszaladtak. Ahogy meglestem, vakarózni. Aki le- * gény nem- csizmában volt, vakargatta veszettül a bo­káját, meg lába szarát. Később már a helyszínen ide- oda vakartak a. nők titokban, de ez olyan általános volt, hogy feltűnt. Vége lett a hangulatnak, leálltak a tánccal. Méltatlankodtak, hogy valami gazember visz­ketőporral rontotta meg a' mulatságot. Menegették el­felé lemosakodni. A tekintetes egyik embere aztán az egyik lóca lábánál a méltóságos jelölt által szóratott gúnycédulába csomagolt port talált. Megmutatta. — Nézzék csak! Viszketőpor! Hát ilyen ember a méltóságos úr! Aláttomban viszketőport szóratott szét a teremben, hogy megrántsa a mulatságot! Hát* ilyen képviselő kell maguknak? Szidták a méltóságost, mint a bokrot, ahogy osz­ladoztak hazafelé. A firkasznak híre sem volt. Ennek fondorlatos eszét csodáltam magamban, hogy a mi ló- vakarásunkkal így .segítette titokban a barátja ügyét. Mert mondanom sem kell, hogy a község a méltó­ságos ellen fordult. Meg is orrontották ezt hamar, az­tán jött a Biró Pál-féle nyomás. Mikor a választást megelőző néma hét következett, szinte naponta mondo­gatta a főellenőr úr a hangonyiaknak a bányában: — Emberek* titkos választás ide, titkos választás oda, aiki nem a MÉP jelöltjére szavaz, az máris keres­heti magának otthon a kapásnapszámot! Ilyenformán fenyegette a dolgozókat, de mondott cifrábbakat is. Egyik műszak Utah éppen a fenyegetéseken mér­gelődve ballagtunk hazafelé nagy csapatban, amikor a Hauer kocsmája előtt megláttuk a finkászt. Barátsá­gosan köszönt, majd elárulta, hogy egypár bankó visz­ket a zsebében a méltóságoséból, szívesen lát egy po^ hár borra. Sokan huzakodtak, hogy nem térnek be ét^ len, de sokait bementünk. KihöfcStött firkász“' vagy tíz liter bort. Itták az emberek. Mikor már barátságo­sabb lett a hangulat mért először csak az volt a jelszó, hogy igyuk a méltóságos borát, ha már úgyis muszáj rászavazni a nyavalyásra —, a firkász elővett egy gépelt papírt. Felolvasta. A hangonyi bányamun­kások üdvözletét olvasta a papírról,- akik biztosítják a méltóságos urat, hogy egy emberiként állnak mellé a vá­lasztáson. Bíztatta a firkász az embereket, hogy írják alá, itt a töltőtoll, jól fog esni a méltóságos úrnak a figyelem és megnyugtatja. Nem akarta aláírni senki. Jól van no! A firkász a briftasnijába tette a papírt. Aztán megint kirendelt vagy öt liter bort. — No, emberek, most igyunk a méltóságos dérék ellenfelének egészségére! Az emberek nevettek. Ez tetszett nekik. Ittak. K özben, én láttam, a firkász összesúgott Bonta Pista bácsival. Ez később nagy torokköszörü- léssel vonta magára a figyelmet, amikor már dereka­san virágosodott a jókedv az éhomra ivott bortól, — Hát, emberek, én aszondom, írjuk alá azt az üdvözlő papírt, legalább ennyivel fizessünk a borért, ha már az ellenjelöltet éltetjük vele! Nem kerül az semmibe. Most már hajlamosabbak. lettek az emberek, elő­került a gépelt írás a tasniból. vagy huszonhármán gyorsan aláírták. Nem is nézegették, hiszen felolvasta a firkász. Pedig megnézhették volna. Mert az aláírás nem semmibe került. No, sorjában. A választáson a méltó­ságos győzött tizenkilenc szavazattal. A tekintetes je­lölt pedig beadta a főszolgabíróhoz a petíciót, amivel akkoriban a választást szokták megreklamálni. A hu­szonhárom aláírásos papír- volt, a bizonyíték, hogy kényszerítették az emberéket a választásnál. Mert a fránya firkász nem azt a papírt íratta alá, amit fel­olvasott, hanem egy másikat, egy nyilatkozatot vett elő á tasnijából, azt Íratta alá. Később hallottuk, hogy elsimult a petíció dolga, a v putnqkh főszolgabíró nem továbbította, a tekintetes je- lölt elállóit. De a huszonhárom hangonyi választót le- •s^ámoltatták a somsályi bányából . Egy alkalommal a Sipos boltjába vetődtem. Lá­tom, hogy a firkász beszélget Sípossal. Füleltem. «— Sajnálom a tekintetest — mondta éppen Sipos. — Könnyen követünk lehetett' volna. —- Sohse sajnálja, bátyám! —legyintett a firkász. — "Nem is akart ő követ lenni. Jól tudta ő, hogy itt néni is lehet győzni. Csak az adósságait akarta ren­dezni.. —*■ Hogyhogy? — A petícióra ment ki itt a játék, bátyám? Tizen­kétezerért lépett vissza a petíciótól. Némi huzavona után tizenkétezerért adta oda az aláírásos bizonyítékot. Nekem is jutott belőle kétezer. Hehehe!... U át Így volt ez akkor, gyerekek. Ilyen volt a 1 1 Horthy-korszak szabad levegője a titkos vá­lasztással. A három KISZ-fiatal álméJkodva nézett Guszti bácsira. , . . — Igazán így ment? — kérdezte Pakocs Jóska.----így bizony, fiam! Jól jegyezzétek meg az ősz­s zehaisonlítás kedvéért, hogy akkor. nem a népért dol­goztak, hanem üzérkedtek; a néppel, mint az esett bir­ka bőrével. Mind. Mert'egyik kutya volt,, a másik eb. Választási nagygyűlést tartottak a miskolci vasutasok Szerdán délután több mint 1500 vasutas töltötte meg zsúfolásig a MÄV Erkel Ferenc kultúrotthon nagytermét. Ez alkalommal tartották meg a miskolci és Miskolc környéki vasutasok választási nagygyűlésüket. Az elnökség soraiban ott láttuk Ban- ghó Sándor elvtársat MÁV vezér­igazgatóhelyettest, Turnai Lajos elv­társat a MÁV miskolci Igazgatósá­gának vezetőjét. Horváth Béla elvtár­sat a Hazafias Népfront városi bi­zottságának küldöttét, a pártbizott­ság, a szakszervezet képviselőit, vala­mint a kiváló vasutasokat. Banghó Sándor elvtárs politikai ismertetéssel kezdte ünnepi beszé­dét, majd a 3 éves tervről beszélt a vasutasoknak. Elmondotta, milyen hatalmas be­ruházásokat eszközöl államunk a 3 éves tervben. A vasút korszerűsíté­sére 2 milliárd foriniot fordítanak. Ebből a miskolci Igazgatóság terüle­te is kómoly összegben részesül. Töb­bek között befejezik a Budapest és Miskolc közötti vonal ;villamosítását. Sor' kerül az elavult személy és te­herkocsik kicserélésére. Folyamatos­sá teszik a vasúti pályatestek kor­szerűsítését. Beszédében foglalkozott a takarékosság fontosságával. Meg­említette, hogy a vasút kiadása évente — anyagra és bérre — köze! öt és félmilliárd forintot tesz ki. Ha ebből az összegből csak egy százalé­kot takarítanak meg a vasutasok, ab­ból az összegből 60 kilométer hosszú korszerű vasútvonalat, vagy 34 da­rab 424-es sorozatszámú mozdonyt tud építeni népgazdaságunk. Igen érdekes volt előadásának az a része, amelyben a régi és a mostani vá­lasztások közötti különbségről be­szélt. Felszólalt még a választási nagy­gyűlésen Fabók János elvtárs a mis­kolci vasutasok pótképviselőjelöltje, majd Horváth Béla elvtárs szavaival ért véget a vasutasok választási nagygyűlése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évforduló tiszteletére 62 ój lakást adnak át a borsodi éoi'íik A Borsod megyei Építőipari Vál­lalat dolgozói elhatározták, hogy a Nagy Októberi ■ Szocialista Forrada­lom évfordulója és a választások tiszteletére több új lakást — kiváló minőségben — a határidő, előtt elké­szítenek. Az építők állják .szavukat, öt nap­pal a nagy ünnep előtt 62 új lakáson már az utolsó simításokat végzik. Ezeket az új otthonokat november 7­ig átadják a dolgozóiknak. Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem ok­tatói részére épült 12 lakásos ház építését a határidő előtt két héttel’, a Kilián gimnázium melletti 48 új bá­nyász! akást. pedig a határidőre be­fejezték. Ezenkívül az ongai Állami Gazdaságban felépítettek egy kor­szerű — két lakásból álló — ikerhá­zat is. Az új lakások átadását a na­pokban kezdik meg. Ünnepség a Nehézipari Műszaki Egyetemen November 5-én délután 3 órakor a Nehézipari Műszaki Egyetem nagy előadótermében mintegy nyolcszá- zan ünnepelték meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 4i-ik év­fordulóját. A tágas teremben_ ünnepi hangulat uralkodott. A gyönyörűen feldíszített elnöki asztalnál helyet- foglaltak az egyetem vezetői és az ünnepségen megjelent vendégek. A Himnusz eléneklése után Fló­rián Sándor 1. éves bányamérnök­hallgató részletet szavalt Képes Gé­za: Lenin c.‘ költeményéből. Simon Sándor docens, az egyete­mi pártbizottság'. titlförá-'kősziöütötr .te a jn^gjeleteket. Rövid ^üdvözlő beszédében * méltatta ; azT ÓktoSéA Szocialista Forradalom jelentőségét a magyar nép és á világ összes né­pei számára, majd felkérte dr. Ge­leji Sándor kétszeres Kossuth-díjas akadémikus egyetemi tanárt, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. ... Évszázadokig tartott, míg a fej­lettebb társadalmi rend győzhetett az elnyomás felett. Csupán négy év­tized telt el a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom óta, és az embe­riségnek mmtegy egyharmada a szo­cializmus útjára lépett — kezdte beszédét Geleji Sándor professzor. — A szocialista világrendben az em­beriség legyőzi azökat - az - erőkét, amelyek eddig irányítottákÉs en­nek az új rendnek kút forrása az Ok­tóberi Szocialista Forradalom, amely gyökerében különbözik a világtör­ténelem eddig lezajlott összes forra­dalmaitól. Ezután méltatta, a francia forrada­lom jelentőségét, amelynek mint mondta, kiábrándulás lett a vege, hiszen céljai korlátozottak voltak. Az Októberi Szocialista Forradalom után, a világ népei rájöttek arra, hogy a burzsoá uralom ‘nem örök- életű. A szovjet hatalom ideológiai bázist jelentett a nemzetközi mun­kásmozgalom számára. A tőkés vi­lág azóta, érig, .vissza egyen­‘ 7részlete­sen méltónk‘aSzöp^etiínió tudomá­nyos és kulturális téren, valamint a szakemberek képzése terén világvi­szonylatban elismert eredményeit. . ~ Ti, magyar fiatalok lesztek hi­vatottak arra; hogy országunkban meghonosítsátok a legfejlettebb tu­dományokat. Soha ne feledjétek el, hogy mai életetek, az hogy modern, szép egyetem falai között tanulhat­tok, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhető — fejez­te be ünnepi beszédét dr. Geleji Sán­dor akadémikus. •# ' Simon 'Sándor docens záró szavai után. ez'ünnepség- az Internacionálé éneklésével ért véget. November 7 tiszteletére megkezdték a Miskolci Üveggyárban a színes üveg üzemszerű gyártását A Miskolci Üveggyárban szeptem­berben kezdték meg — egyelőre egy kisebb kemencében a feldíszítésre, ablakul, valamint lift- és lépcső­házak falazására használatos színes üveg kísérleti gyártását. A kísérleti időszakban öntött különböző ■ színű üvegek megnyerték az építkezők tet­szését s így a gyár műszaki és fizikai dolgozói elhatározták, hogy novem­ber 7 évfordulójának tiszteletére egy nagy kemencében már üzemszerűen gyártják ezt a nagy keresletnek ör­vendő üvegfajtát. A gyár kollektívája vállalásának idő előtt eleget tett: minden ,beruhá­zás nélkül házilag átalakítottak egy üzemenkívüli nagyobb kemencét s a dolgozók is' elsajátították az új ké­szítmény előállításához szükséges gyakorlatot. Ennek eredményeként november 1-től már üzemszerűen gyártják a színes; üveget. Tervük, szerint, havonként ötezer négyzetmé­ter különböző színű üveget bocsáta­nak az építkezők rendelkezésére. Nem lehetne tervszerűbben ? Hétfőn este, amikor befutott a bu­dapesti személyvonat, a villamosra várakozók tömege buzgón emlegette a .Miskolci Közlekedési Vállalat fel­és lemenő ági rokonait, s nem éppen a leghízelgőbb jelzőkkel. Sokan még azt is felhány forgatták, hogy „és még ez az üzem kapott Élüzem címet?” Sajnos, az emberek méltalankodá- sa jogos volt! Mert bár ott állt bent két villamos — egyik sem indult. Az utasok vártak öt-tiz percet, negyed­órát:. de villamos, nem indult. Ak­korra másfelől is érkezett még két vonat és az utazni . kívánók száma többszáz főre gyarapodott. A leg­többje nagy bőröndöket szoronga­tott, s türelmetlenül leskelődött, mert ráadásul esett az eső is, — egy­szóval nem volt kellemes, a várako­zás. Emiatt, ahogy befutott az első villamos, az emberek egymást törve, taposva igyekeztek feljutni. Indu­láskor úgy lógtak a lépcsőn, akár a szőlőfürtök, csoda, hogy baleset nem történt. Nem tennénk mindezt szóvá, ha az első eset lenne. Sajnos, gyakori ta­pasztalat, hogy az ütasok * négy-öt villamost kénytelenek elengedni, s ott állni a zuhogó esőben, míg az ötödikre nagy üggyel-bajial felka­paszkodhatnak. Egyesek szerint ez azért van, mert kevés a kocsi, má­sok szerint a vezetőség kevesebb kor csival akarja lebonyolítani az utas- forgalmat, mert akkor jobb a terv- teljesítése. Kérdezzük: Nem lehetne nagyobb tervszerűséget vinni a munkába? Például úgy, hogy a villamosvállalat vezetősége összeegyeztetné a menet­rendet, s-. a befutó vonatokhoz sűrí­tené a járatokat? Megértjük, hogy kevés a kocsi, talán a személyzet is, megértjük azt is, hogy a vállalat szeretné a tervet minél jobban telje­síteni. De mi a fontosabb: a dolgo­zók gyors, kényelmes utaztatása, -r-->7 ^ sorton'»an vefh minden áron való tervteljesítés? Nem szólva arról —- s ezt már nem csak a vállalatnak mondjuk —, szégyen, hogy az ország második legnagyobb városában ilyen lehetetlen, kényelmetlen, s lassú # közlekedés. (s. n. s.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom