Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

Világ* proletárjai egyesüljetek ! mmmmite r ^/VVvTÍ^b' A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 281. szám Ara 50 fillér 1958 november 28. péntek *\ A szocializmus döntő fölénye a gyorsütemu tejlődést biztosítja A kultúrotthon meg az igazgatója UJ BOR IDEJÉN Mezőgazdasági ierme’öszöveikezeieink termelési szerződéskötéséről J Tizennégy éve szabad Albánia dolgozó népe Irla: URBÄN JÁNOSNÉ, a Megyei Békebizottság titkára Hruscsov sajtókonferenciája a berlini kérdésről tudták érni 1955 végére, hogy az ipa­ri termelés 12.5-szeresére emelke­dett. Üj iparágak jöttek létre. A mező­gazdaságban is forradalmi átalaku­lás ment végbe az ipar fejlesztése következtében, s ma már az albán dolgozó paraszt is boldogan halad a mezőgazdaság szocialista útján. ultúrforradalom terén is szinte ^ ugrásszerű fejlődés ment vég­be Albániában. A népi kormgny nagy áldozatok árán közkinccsé tette a kultúrát. Országos kampányt indí­tott az analfabétizmus ellen és e té­ren igen jelentős eredményeket értek el. Hatalmasat fejlődött a közoktatás. A felszabadulás előtt alig volt 650 iskola az országban, ma már 2174 elemi iskola, 30 középiskola, 6 főiskola van. Igen nagy jelentőségű az okta­tás szempontjából, hogy 1957 őszén megnyílt az első egyetem. Ma már egész Albániát behálózzák a kulturá­lis klubok, intézmények, kultúrottho- nok. A filmszínházak számát a fel- szabadulás előtti 17-ről jóval 100 fölé emelték. Mindezek az eredmények az albán nép békeakaratát tükrözik, akik a világ dolgozóival együtt békében, ba­rátságban, boldogságban akarnák élni. Külpolitikáját a Szovjetunió­hoz és a baráti államokhoz hasonlóan a nemzetközi helyzet enyhítéséért, a világbéke megszilárdításáért folytat­ja. Számtalanszor nyilatkoztatta ki békeakaratát és a népek közötti bé­kés együttélésre irányuló törekvéseit. Mélységesen elítéli az imperialisták háborús politikáját, provokációit és minden erejével következetesen tá­mogatja a. Szovjetunió ‘vezette béke­tábort.. Az ENSZ-en belül is hallatja hangját a világbéke érdekében és alkotó javaslatokat tesz szomszédai­nak a viszony rendezésére, annak megjavítására. Bátran állást foglal minden nagyfontosságú nemzetközi kérdésekben. Támogatja az atom­energia békés célokra történő fel- használására tett javaslatokat. Ugyancsak következetes álláspontot foglalt el a magyarországi ellenforra­dalom idején és az Egyiptomot ért imperialista támadással kapcsolat­ban, elítélve a nyugati hatalmak agresszióit. Az ellenforradalom után testvéri kezét nyújtotta a magyar nép felé és segítségünkre sietett. Szenet küldött hazánkba, hogy az élet újból beindul­jon. vagy gyapjútakarót küldött gyermekeinknek, hogy ne fázzanak. A legnagyobb jelentőségű talán az az erkölcsi és politikai segítség, amelyet közvetlenül az ellenforradalom le­verése után az albán kormány nyúj­tott a forradalmi munkás-paraszt Jcormánynak. Ez az igazi barátság és testvériség és ezt a hatalmas virág­csokrot ápoljuk, tovább a világbéke biztosítása, az emberiség felemelke­dése érdekében úgy, hogy biztosítani tudjuk a tartós békét. JTzúton meleg, baráti szeretettel üdvözöljük a városunkban tartózkodó albán vendégeinket, s kí­vánjuk, hogy a jövőben még gazda­gabb eredményeket érjenek el szo­cialista hazájuk építése érdekében. Éljen a megbonthatatlan magyar— albán barátság! Moszkva (MTI) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke csütörtö­kön délután a Kr.emlben sajtókonfe­rencián tájékoztatta a szovjet és a külföldi sajtó munkatársait a szovjet kormány álláspontjáról Nyugat-Ber- lin kérdésében. Ez volt az első eset, hogy a szovjet kormányfő Moszkvá­ban sajtóértekezletet tartott. Az első kérdést Naumov, a Pravda tudósítója tette fel. Kérdése így hangzott: »Miért most, jelen pillanatban tette meg a szovjet kormány Berlin státusának megváltoztatására irá­nyuló javaslatát? Mi indította erre a szovjet kormányt? — A világ országait nyugtalanság­ban tartja a nagyhatalmak közötti feszültség — válaszolta Hruscsov. Mi sokat tettünk azért, hogy csökkent­sük ezt a feszültséget, megteremtsük felszámolásának lehetőségét s jó kap­csolatokat építsünk ki a nagyhatal­mak között és megakadályozzuk, hogy háborús konfliktus támadjon. Mindenekelőtt Európában kell ren­det teremtenünk és biztosítanunk a békét, legelsősorban pedig Berlin­ben. A háború óta eltelt 13 esztendő több mint elegendő lett volna a né­met békeszerződés megkötésére. A szerződés megkötésének azonban az az akadálya, hogy a nyugati hatal­mak és Nyugat-Németország nem ismerik el a reális helyzetet, neveze­tesen azt, hogy két Németország lé­tezik: a tőkés magántulajdonon ala­puló Német Szövetségi Köztársaság és a szocialista fejlődés útján hala­dó Német Demokratikus Köztársa­ság. A keletnémet elvtársaknak aligha sikerül megagitálniok Adenauer kan­cellár urat és kormányát arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság fo­gadja el a szocialista államrendet, amit a Német Demokratikus Köztár­saság kíván s amit a Német Demo­kratikus Köztársaság népe üdvözöl­ne. Azt hiszem, erre gondolni puszta fantáziálás lenne. Ugyancsak fan­tasztikus és valószínűtlen lenne az is, ha Nyugat-Németország politiku­sai — s elsősorban Adenauer kancel­lár úr — azt kívánnák elérni, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság mondjon le a szocialista rendszerről, fogadja el a kapita­lizmust s így csatlakozzék a Né­met Szövetségi Köztársasághoz. Vagyis ha azt kívánnák, hogy Németország kapitalista alapon egyesüljön, s így kösse meg a békeszerződést. Mi a teendő? Berlin széttagoltsága és a megszállási rendszer reális tény. Most. 13 évvel a- háború után min­den értelmes ember úgy véli, hogy ez nem normális állapot. Meg kell találnunk a helyzet normalizálásá­nak eszközeit, mert Nyugat-Berlin megszállása senkinek sem előnyös. Ezt a helyzetet csak az igazolhatja, ha valamelyik fél agresszív célokat követ. A nyugati hatalmak számára Nyugat-Berlin kétségkívül alkalmas a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok elleni aknamunkára. Ennyiben a helyzet előnyös számukra. Másrészt azonban náluk is jelentkeznek pro­blémák: Berlin olyan rákos daganat­Egy lelkes újító £zép volt az idei május, mert a *■" szó igazi értelmében a Népek Barátsági Hónapja volt. Ezekből a májusi emlékekből kötöttünk egy 'ti.agy csokor virágot, amelyet úgy ápolunk, hogy az állandóan élő, ele­ven legyen, amely küzd a világbéke biztosításáért, a békés egymásmelleit élés elvének megvalósításáért. E nagy csokor egyik ilyen békéért küz­dő virága az Albán Népköztársaság, amely november 29-én ünnepli fel- spzabadulásának 14. évfordulóját. Ha lapozzuk az albán nép történelmét, akkor láthatjuk, hogy e kis nép sza­badságát mindig idegen hódítók fe­nyegették, amelybe az albán nép so­hasem törődött bele, s szülőföldjük szabadságát mindenkor a legszen­tebbnek tekintették és hazájukért bármikor készen voltak feláldozni életüket is. Az albán és magyar nép kapcso­lata még a törökök elleni harc ide­jére nyúlik vissza, amikor Hunyadi János és az albán nép legendás sza­badságharcos ' vezére, Szkander bég, közös harcra készültek a közös el­nyomó ellen. A magyar és albán nép közös sorsa az volt, hogy csak­nem egész történelme folyamán sza­badságáért és nemzeti függetlensé­géért kellett harcolnia a kizsákmá­nyoló elnyomók ellen. Az albán nép harca nem volt eredménytelen. Azonban az imperialista hatalmak egyre jobban igyekeztek megszilár­dítani helyzetüket a Balkánon, így Albániában is és a legnagyobb ter­rorral biztosították uralmukat. En­nek következtében ipara kézműipar jelleggel bírt, a mezőgazdasági mun­kaeszköz faeke, borona és kapa volt. Mindezek következtében a felszaba­dulás előtt az albán nép életszínvo­nala a legalacsonyabb volt Európá­ban. Kuítúrális lehetőségről úgy­szólván nem is lehetett beszélni, hisz óriási méreteket öltött az analfabé­tizmus, s mindössze 17 mozi volt az egész országban. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme után — amely új erőt adott az albán népnek — egyre jobban erősödött a nemzeti felszaba­dító mozgalom, melynek eredménye az lett, hogy .az Albán Felszabadító Néphadsereg a Szovjetunió segítsé­gével, hősies harcával 1944 novem­ber 29-re az ország területét telje­sen megtisztította az elnyomóktól, a német fasiszta intervenciósoktól. A sokat szenvedett bátor albán nép, miután kivívta szabadságát, kezébe vette sorsának intézését, hozzálátott életének megjavításához. Az Albán Munkáspárt vezetésével, a Szovjet­unió és a baráti országok segítségé­vel megkezdték az ország tervszerű építését, s ma már szép eredmények­kel gazdagodtak. 1949-ben megkezd­ték az ország fejlesztésére irányuló 2 éves terv végrehajtását, amelynek eredménye az lett, hogy az ipar 1938-hoz viszonyítva már négysze­resen több terméket állított elő 1951- ben. A mezőgazdaság pedig 30 szá­zalékkal termelt többet. 1951-ben megkezdték az első 5 éves terv vég­rehajtását, melynek fő célja volt: 5 év alatt Albániát az elmaradt agrár­országból ipari agrárországgá fej­leszteni. Munkájuk nem volt hiába­való, mert a Szovjetunió és a baráti országok kölcsönös segítségével el éri Károly, az Ózdi Kohá­szati Üzemek tűzállóanyag gyárrészlegének géplakatosa. Fiatal­ember még, 31 éves. Munkája után mindig otthon tartózkodik és gyak­ran az újításokról elmélkedik. így születeti meg eddig 37 újítása, amelyből 33-at elfogadtak és 31-et már be is vezettek. A beadott újítá­si javaslataival 225.400 forint meg­takarítási értek el a tűzállóanyag- gyárnál. Újításaiért 16 ezer forint újítói díjban részesítették, s ez az összeg elősegítette családi házának szépítését. Héri Károlynak most vezették be egyik legjelentősebb újítását. A csil­lag-tégla gyártásnál az eddigi eljá­rással a. gyártási selejt igen magas volt, általában 30^32 százalék. Héti Károly megoldatta ezt a problémát. A nedves, félszáraz masszából tör­ténő préselésnél módosítást vezetett be, új asztalt készített, amelynek a lényege, hogy az eddigi egyoldalú préselés helyett kétoldalról présélik az anyagot. Így a tégla tömörsége jó­val nagyobb. A prés átalakításával az eddigi fajlagos nyomást háromszorosára le­het növelni. Az így elkészített tég­lák lényegesen jobbak, és a selejt is 25—30 százalékkal csökkent. Ezzel mintegy 40 százalékos termeíés-nö- vekedés történt. Az újítás bevezeté­sével 50 ezer forint évi megtakarí­tással lehet számolni, anyag- és munkabérben. Héri Károly ezért az újításáért is 5 ezer forint újító-díjban részesült. Báthory Albert tá. vált, amely — ha nem számolják fel a kórokozót — nem kívánatos következményekhez vezethet, ezért sebészeti beavatkozásra van szükség, amelyet úgy keli végrehajtani, hogy a volt koalíciós «partnerek között ne ellentétek legyenek, hanem baráti kapcsolatok, miként a hitlerellenes háború idején. A hidegháború felszámolását és a békés egymás mellett élést kívánó népek ezért üdvözlik majd a Szov­jetunió javaslatát. A hidegháború hí­veit kétségtelenül elkeseríti ez a ja­vaslat. Ellenállást tanúsítanak majd, de kisebbségben maradnak, s re­méljük, mind több nép áll ki a béke mellett. Ezután az UP tudósítója, Shapiro kérdésére válaszolt a szovjet kor­mányfő. A kérdés így hangzott: »Helyes-e a szovjet nyilatkozatból azt a következtetést levonni, hogy a Szovjetunió féléven át nem tesz sem. mit a fennálló helyzet megváltozta­tása végett?« A következtetés helyes — vála­szolta Hruscsov. A Szovjetunió fél­évig nem kívánja megbontani a fennálló helyzetet. A nem normális állapotokat normális utón, tárgyalá­sok és megbeszélések útján kíván­juk megváltoztatni. Ez azonban ab­ban az esetben érvényes csak, ha a másik fél nem provokál és nem tesz nem kívánatos lépéseket. Az AFP tudósítója a következőket kérdezte: »Berlin a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa.^ Miért akarja a Szovjetunió Nyugat-Jßerlint mégis szabad várossá nyilvánítani?« A kérdés feltevése helyénvaló — mondotta Hruscsov. — Valóban Ber­lin a potsdami szerződés értelmében abban a szektorban van. amelynek területén megalakult a Német Demo­kratikus Köztársaság, s így termé­szetesen egész Berlin a Német Demo­kratikus Köztársaságé. Ha azonban mi így vetnénk fel a kérdést, sok nép nehezen ér­tené meg álláspontunkat. A leg­utóbbi 13 esztendőben a két Ber­lin különbözőképpen fejlődött. Úgy járhatnánk, mintha mecha­nikusan akarnánk egyesíteni két. különböző tulajdonságokkal ren­delkező folyadékot egyazon edényben: káros reakciót válta­nánk ki. Jobb lenne ezt a kér­dést viharos reakció nélkül meg­oldani. Mi a valóságos, helyzetből kiindul­va törekszünk megállapodásra, ezért azt gondoljuk, legjobb elismerni a Németországban kialakult helyzetet és a saját kormánnyal, állami és gaz­dasági rendszerrel rendelkező Nyu­gat-Bérűin szabad várost létrehozni. Nem akarjuk nagy megrázkódtatá­soknak kitenni Nyugat-Berlin népét, válassza meg szabadon a társadalmi rendszert s ha kívánja, tartsa meg a kapitalista .rendszert, Mi nagyra becsüljük a Német De­mokratikus Köztársaság kormányá­nak álláspontját, amelyből kitűnik, hogy helyesen értékelik és támogat­ják a mi javaslatunkat. Ezzel enged­ményeket tesznek a béke megőrzése érdekében. Ez a magatartás példa­ként szolgálhat a többi vitás nemzet­közi kérdés, így a két német állam között felmer ült vitás kérdések meg­oldásában is. Mindenki, aki a békét megbecsüli, értékeli, üdvözli ezt a magatartást. A TASZSZ tudósítója, Geraszimov a következő kérdést tette fél a mi­niszterelnöknek : "A nyugati sajtó azt állítja, hogy a megszállási rendszer felszámolására irányuló szovjet rendszabályok meg­róni anák Berlinnek és lakosságának gazdasági helyzetét. Van-e ennek a kijelentésnek valamilyen alapja?« Hruscsov válasza így hangzott: ;— Javaslatunk kifejti: A Szovjet­unió biztosítja Nyugat-Berlin ipari kapacitásának teljes kihasználásét. Ünnepélyes kötelezettségek'ben vállaljuk, hogy gondoskodunk Nyugat-Berlin élelmiszerellátá­sáról normális kereskedelmi alapokon. Nyugat-Berlin munká­sai, mérnökei, vállalkozói szá­mára ez a helyzet előnyökkel .jár. Nemcsak bogy nem vezet­ne a fennálló életszínvonal ha­nyatlására, hanem még emelked­ne is a teljes foglalkoztatottság révén. Nincs tehát ok ilyesféle . aggodalomra. Hogyan értékeljük a Német Szö­vetségi Köztársaság azon vezetőinek álláspontját, akik fenn akarják tar­tani Nyugat-Berlin jelenlegi státusát? — kérdezte az Izvesztyija tudósítója. A fennálló helyzetet csupán az akarja fenntartani, aki e világon uralkodó feszültséget is fenn akarja tartani — mondotta Hruscsov. — Mert ennek a feszültségnek egyik forrása éppen a berlini helyzet. A technika és a fegyverzet mai szín­vonalán ez a feszültség nemkívána­tos következményekkel járhat. Az emberek nyugodtan akarnak aludni, s nem akarnak a nukleáris töltetű rakétafegyverek robbantására ébred­ni. Felmerül a kérdés: vajon normá­lisak-e azok, akik fenn akarják tar­tani ezt a nem normális helyzetet? A Reuter tudósítója a következő­ket kérdezte: Milyen garanciát nyújt a Szovjet* unió Nyugat-Berlin szabadvárosnak? Visszalép-e a jelenlegi álláspontjától a Szovjetunió, ha az NSZK lemond a fegyverkezésről? Nyilatkozatunk magában foglalja a szükséges garanciákat is — vála­szolta Hruscsov. Mindent megfennénk avégett, hogy támogassuk a szabad várost és biztosítanánk a belügyeibe va­ló be nem avatkozást, ha ezt a többi nagyhatalom is ünnepélye­sen megígérné, vagy egyezményt írna alá, ; , erre vonatkozólag, esetleg az ENSZ keretein belül is. Ilyen megállapo­dásba mi is beleegyezünk. A szovjet politika nem változik meg akkor sem, ha Nyugat-Német- ország lemond a fegyverkezésről — folytatta Hruscsov. — A potsdami egyezmény értelmében Nyugat-Né­metországinak egyáltalán nincs is joga a fegyverkezésre, nem kíván­hatják, hogy engedményt tegyünk engedmény ellenében akkor, amikor a két tényező nem egyenértékű. Ha Nyugat-Németország nem is folytat­ná a fegyverkezést. Berlin négyhatal­mi státusa akkor is megmaradna és ez mit sem változtatna a konfliktus melegágyán. Ettől függetlenül jó lenne, ha Nyu­gat-Németország nem fegyverkezne, s ha azok a hatalmiak, amelyeknek fegyveres erői vannak Nyugat-Né­met országban, illetve a Német Demo­kratikus Köztársaságban, kivonnák csapataikat, ahogy mi azt, már sok­szor javasoltuk. A megszállási rend­szer felszámolása, Berlinben és a sza­bad város megteremtése, elősegítené a megszálló csapatok kivonását Né­metországiból és előmozdítaná a le­szerelést. Milyen intézkedéseket kíván tenni a Szovjetunió kormánya. hogy a sza­bad város megteremtése esetén az áttérés sírna, akadályoktól mentes legyen — kérdezte az ADN tudósí­tója (Német Demokratikus Köztársa­ság). A legjobb természetesen az lenne, ha az érdekelt kormányok üdvözöl­nék javaslatainkat és kijelentenék, hogy hajlandók velünk tárgyalni. Ennek a világon mindenütt örülné­nek — hangzott Hruscsov válasza. Mi azonban realisták vagyunk, pem várunk üdvözleteket, de bí­zunk abban, hogy a válaszok a józan ész jegyében fogannak majd. Hat hónapig várunk, és ez elegendő ahhoz, hogy jól átgon­dolják a választ. A Magyar Távirati Iroda, a Nép- szabadság és a Magyar Rádió tudó­sítója megkérdezte: Mit szándékozik tenni a szovjet kormány abban az esetben, ha a nyu­gati hatalmak elutasítják a szovjet javaslatot? Nagyon nem kívánatos lenne, ha az érdekelt kormányok nem egyeznének bele javaslatunkba — mondotta Hruscsov. Ha azonban ez bekövetkeznék* minket ez sem akadályozna ssseg (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom