Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-26 / 279. szám

feérda, 195g. november *6, rnmmmm—mmmmmmmmm ftSZAKMAGTAROltSZAG A mi postás bácsink MÉG EGÉSZEN PICI kislány voltam, amikor először kopogtatott előszobánk ajtaján. Bő köpönyeg fedte vállát, rámmosoiygott, nagy, fekete könyvből borítékot emelt ki, felém nyújtotta. <— Anyuka nincs itthon? Rácsodálkoztam. — Nincs, — vá­laszoltam és a kíváncsiságtól resz­ketve vettem át a levelet. — Vigyázz, el ne szakadjon, — intett, aztán már lépett is tovább a szomszédék felé. Én meg izgatottan próbáltam megfejteni a számomra még isme­retlen, betűk értelmét, bogoztam az ismerősebb formálhat, kerestem az •*a«, »alma«, »a«-betűt, ' ahogy a tanító néni magyarázta. Azután az évek teltek, őszre tél, tavasz, nyár repült, a mi postás bá­csink kedves alakja megvékonyo­dott, hajának sötétjéből egyre több ezüstszál kandikált elő, én magam is felnőttem már. És most, másfél évtized múltán egyik nap ismét rácsodálkoztam, úgy mint 15 évvel ezelőtt. Fáradt­nak láttam, arcán elmélyültek a ráncok, szeme is megfakult és rá­döbbentem valamire. Rádöbbentem, hogy hiszen én őróla nem tudok semmit:, nem tudom még a nevét sem, nem ismerem gondjait, eddig mindig csak a mosolyát láttam, Meglesem — határoztam el, végig­kísérem-, osztozkodom, ha csak egy napra is — munkájában, m REGGEL HAT ÓRA. A nagyposta udvari bejárata előtt már csak a portás áll. Mondom kit keresek, azt a postás bácsit, akihez a Széchenyi-utca eleje tartozik. ■— Aha! Drozsdik elvtársat. Drozsdik Józsefet, igaz? —■ Igaz, — hagyom rá. — Hát kérem ő most fent van a kézbesítő osztályon, de oda ám ide­genek nem mehetnek.., Mit csináljak. Kérem, hagy szól­jon fel telefonon, mert hátha... Megteszi, aztán a beszélgetés ered­ményé, hogy maga Drozsdik elvtárs, a mi postásunk jön elém és kísér az első »állomásra«. Kézbesítő osztály. Hatalmas te­rem, három vagy négy hosszú asz­tal, kétoldalún székek, az asztalok falé sok-sok postás bácsi hajol, le­veleket válogat, szortíroz. Az egyik szék üres, ez biztosan a mi postá­sunké, — gondolom, ö meg csak vezet beljebb, egy másik, kisebb szoba felé. — Az osztályvezetőnk, Ősz tie Ti­bor elv társ, — mutat be egy magas, középkorú embernek, aztán bocsá­natot kér, neki most még sok dolga van, addig nézzek körül. Beszélgetünk Osztie elvtárssal. —r Innen indul végcélja felé a levél,. — mutat körbe. — Naponta körülbelül 10—12 ezer érkezik hoz­zánk. Itt bontjuk á leveles zsákokat, itt kerületezzük és utcázzuk szét — címzés szerint a küldeményeket. Negyven ember kezén megy keresz­tül egy-egy levél. ■— Mi történik a pontatlanul cím­zett levelekkel? — Negyven kézbesítő előtt olvas­suk fel a címet, valaki csak ráismer, hogy az övé .; A mi postásunkra terelem a szót. Milyennek ismeri a főnöke. — Nagyon lelkiismeretes. Munká­ját rendesen végzi, három gyer­meke van és példás családi életet él Jól esik hallani a dicséretet. Az-* tán bekukkant ő is, vállán már ott♦ a naOV táska, kezében a jólismert♦ fekete könyv. Mehetünk. Közel 400\ levelet, ajánlott küldeményt, pénz-i utalványt kell a mai napon eljut-1 tatni a címzettekhez. r- SOKAT KELL GYALOGOLNI?: «— kezdem a beszélgetést útközben,: amíg eljutunk az első házig. Bizony eléggé »strapás* ez a munka. A múltkoriban lemérték: naponta húsz kilométert és 104 emeletet járok végig. - ; Füttyentek, ez egy távgyalogló­nak is dicséretére válnék. — A lábai bírják? — Ilyenkor, amikor már csípősebb az idő, érf:em egy kicsit... hiába nem vagyok már húsz éves...-r- Milyen utcák tartoznak, a pos­tás bácsihoz? — így kérdezem, mert már így szoktam meg, hogy *»postás bécsi*. — á Széchcnyűutca 9. számtól a] Kun jQzsef-utca, a Dayka Gábor* utca, a Bedegvölgy, egészen a Ban- dzsalgóig... Miskolciak ezt a részét nem is ismerem. Közben megérkezünk az\ első házhoz. Széchenyi-utca 9. — Itt csak felszaladunk az eme­letre. Ide egy levél, a földszintre három, érkezeit Felkapaszkodunk c rossz csiga lépcsőn^ csengetünk az első ajtón. w— Postás bácsi. mit hozott? — QUtiJG az ajtói egy fuUdlass&mu* kezét törli a kötőjébe — nagymosás­sal bajlódik. — Egy levél. Nem tetszik tudni, a szomszédasszony hová költözött? Nekem nem hagyta meg a címét, pedig könnyebben utána tudnám küldeni... — Majd leíratom vele, — érkezik a válasz, még egy mosoly, egy »vi­szontlátásra« és már baktatunk is lefelé a földszintre. A mi postá­sunknak ,mindenkihez van kedves szava. Széchenyi-utca 7—5—3, Avas szálló, aztán a Tanácsháztér, eme­letek, földszintek, lakások, nevek, már szinte szédülök. — a táska tar­talma alig-alig csökken. Négyszáz levél. Atyaisten, — mikor jutunk a végére!..; — Ez még nem is sok, — »vígasz­tal« a postás bácsi. — Karácsony, hús vét, vagy valami nagyobb ünnep elölt sokszor kétszer-háfomszor for­dulok, mert nem fér a táskába egy­szerre. És mosolyog. Nem fér a fejembe, hogy van kedve sokszor még tré­fálkozni is. — Szeretem a munkámat. Min­dig ilyen vagyok, mindenkivel. Kérdezze meg bárkitől... És megkérdeztem. A Tanácsház- téren lévő Sport bolt vezetője, Vár­nai László tanúsította. Igen, a mi postás bácsink mindig jókedvű és nagyon pontos. — Négy éve dolgozom itt, de öt perc eltéréssel megtudom mondani, mikor jön... A nőtanácsnál, mintha egy di­csérő oklevelet olvasnának föl, szi­gorúan női tárgyilagossággal ma­gyarázzák: — Nagyon rendes, becsületes em­ber. Csak jót tudunk róla mondani. Mindig kedves és — józan. — Hát Igen, ez az asszonyok legdöntőbb érve, hogy józan. SOKAN AZT HITTÉK, hogy a postás bácsival azért járok, mert ő elkerül az utcából és én kerülök a helyére. — Ne hagyjon itt bennünket, ne legyen hűtlen hozzánk, — sopán­kodtak. — Olyan postást úgy sem kapunk, mint maga. — És ezt meg­mondták a szemembe. Szeretik és becsülik mindenütt a mi postásunkat. Én pedig csodálom. A Tanácsház-iértől már nem bír­tam lépést tartani vele.-,. (rém) BŐRREJTEGETŐK A pénzügyőrség beosztottainak évről-évre kemény dolguk akad a boirtermósek felmérésénél, az úgy­nevezett készletfelvételnél«, más esel,okiben a dohánytermelő gazdák állományának összeírásánál, s egyéb, adózás alá eső iparágaik ellenőrzésé­nél. Szinte kötetekre tehető- azok­nak a feljegyzéseknek a száma, amelyekben á pénzügyőrök az ese­tek felderítéséről, a különböző rejte­getés módszerékről beszámolnak. A spekulánsok számtalan olyan cselhez folyamodnak, hogy borter­mésük után mi/nél kevesebb adót vessenek ki rájuk, amelyek gyakran bizony még a legtapasztaltabb »finánc-agyat« is elgondolkoztatják. Nem eg^Tizer persze éppen a fel­derített eset ad további tapasztala­tot arra vonatkozólag, hogy más. gyanús termelőknél újabb szabály- sértésről rántsák le a leplet. A pénzügyőrség megyei parancsnok­ságán a napokban néhány különö­sen kirívó esetről tájékoztattak, íme a példák sora, mire képesek az emberek: Egy hordó bor - egy köt cg széna A Hercegkút, Peíöíi-utca 217. szám alatti portán ifjú Götz Bálint­nál mintegy 15 szekémyi széna alá rejtve a pajtában találtak meg há­rem hordó (501 liter) seprő» bort, Götz Bálint — el kell ismernünk — nem sajnálta a fáradtságot, amikor törvénytelen cselekedetre szánta magát, mert hiszen alapos munkát, végzett. A rejtett bort csak hordón- kimt lehetett megtalálni, mert egy- egy hordó közé nagyabb mennyi­ségű szénát rakott. A pénzügyőrök­nek először is kemény és nagyon fáradtságos munkával bejáratot kellett kiépíteni a nagy halom széna alá, de az így létrehozott alagútban is oly kevés levegő volt, hogy abban csak igen rövid ideig lehetett tar­tózkodni. A »cseles gazda« olj^an mélyre ágyazta a hordókat a széna közé, hogy azokat még a másfél- méteres kutatórúddal sem lehetett elérni, így a három hordó kivétele közel három órai munkát vett igénybe. A barrejtegető gazda ké­sőbb a pénzügyőrök kérdésére azt felelte, hogy a szőlőt idén örökölte a felesége és a bort azért rejtette el, mert az adót házépítésihez akarta megspórolni. Arra nem gondolt, hogy ezzel a cselekedetével viszont A HÉT KÖNYVUJDONSÁGAI E héten már a Téli könyvvásár számos értékes könyve került a könyvesbolt okiba, így Szabó Lőrinc versgyűjteménye, A huszonhatodik év és a legutóbb órák alatt elfogyott Villon összes versei, legjobb műfor­dítóink átültetésében. Megjelent Ráth-Végh István újabb érdekes dokumentumkötete, az Anekdoták, furcsaságok. Hazai kiadásban kerül végire az olvasóközönség kezébe Gergely Sándor 1934-ben Moszkvá­ban kiadott magyar parasztregénye, a Pereg a dob. Szép köntösben lá­tott napvilágot egy vidám spanyol kópéregény. Diego Hurtado de Men­doza munkája, a Lazarülo de Tar- mes. Török Sándor népszerű gyer- mekkönyvénék, Csilicsala újabb csodáinak megjelent a második része. Nyitott szemmel címmel ad­ták közre Gellert Lajos színházról, filmről, irodalomról szóló vissza­emlékezéseit. Kiadásra került Ka­rinthy Frigye» szellemesen filozo­fikus regénye, a Kötéltánc. Jó munkát végeztek Az iskolák és ovodák társadalmi segítése Miskolcon is széleskörű moz­galommá bontakozott ki. Nemes ve­télkedésben dolgoznak egymással vállvetve pedagógusok, szülők, közü- letek. Az e téren végzett eddigi ered­ményes munka felülvizsgálata alap­ján megállapítható, hogy egyes pedagógusok, szülők és közületek egészen kiemelkedő munkát végeztek. Ezeket a kiemelkedő munkát végző­ket ünnepük a most folyó szülői ér­■ooo­Vasárnap este a Kamaraszínházban: CATTARÓIMATRÓZOK A Miskolci Nemzeti Színház Ka­maraszínházában serény próbák folynak. Már csaik néhány nap és vasárnap este új bemutatóhoz érke­zünk. Ekkor kerül bemutatásra — mint már hírt adtunk róla — a KMP megalakulásának 40. évfordu­lója tiszteletére, Friedrich Wolf színműve, a Cattarái matrózok. Orosz György rendezővel a szín­padon találkozunk, amint éppen a díszleteket próbálgatják. Suki An­tal díszlettervező ötletes tervei nyo­mán három ízléses díszletben gyö­nyörködhetünk majd a bemutatón, A két részből és 6 képből álló szín­mű résziben a Szent György cirkáló fedélzetén, részben a parancsnoki irodában, részben pedig a legény­ségi szobában játszódik. Az eddigi előkészületele és maga a szírare- hózandó színmű értékes színházi já­tékot, maradandó művészi élményt ígérnek. A főbb szerepékben Kőszegi Gyu­lával, Horváth Gyulával, Öze La­jossal, Szécsy Ivánnal, Sülé Gézával, Bánó Pállal, Gyarmathy Ferenccel, Keresztes Pállal, Demény Gyulával, Verdes Tamással, Csiszár András­sal, Farkas Endrével és Mikes Bélával találkozunk. tekezleteken és a közülük is élenjá­róknak most adják, illetve adták át a művelődésügyi miniszter dicsérő oklevelét. Miskolcon az iskolák és ovodák társadalmi segítésében végzett jó munkájukért a következők része­sültek miniszteri dicsérő oklevélben: a Kohászati Technikum tanári ka­ra, Sárközi Andomé, a Kossuth leánygimnázium és óvónőképző inté* zet igazgatója, Garadnai Ferenc, a 3CXIV. sz. általános iskola igazga­tója, a Diósgyőri Papírgyár vezető­sége, Molnár Jánosné, a XXII. sz. ál­talános iskola igazgatóhelyettese, a XXII. sz. általános iskola szülői munkaközössége, Gadó Barna neve­lő, a XXVII. sz. általános iskolából Karlecz Zoltán nevelő a XXVII. sz. általános iskolából, a Hejőcsabai Ce­mentgyár, a XXXII. sz. általános is­kola szülői munkaközössége, Nyilas Sámuel szobrász a XXXII. sz. iskolá­ban, Szegedi Miklósné, a Brigád ut­cai napköziotthonos óvoda vezető óvónője, a Brigád utcai napköziott­hon szülői munkaközössége és Vin- czenti Lászlóné, a Felszabadítók út jai napköziotthonos óvoda vezető óvónője. A miniszteri dicsérettel jutal- mazot laknak a városi tanács mű­velődésügyi osztálya jó munká­jukért külön is kifejezte köszö­netét. a népgazdaságot károsította volna meg 2337 forinttal. Rejtett pince a szomszédban Götz Bálint szomszédságában, a Pelőíi-utoa 218. számú ház udvarán, özvegy Gölz Bálintnénál a fészerben találtaik egy rejtett pincét az élel­mes pénzügyőrök. A bejárat gazzal és föhuUadélckal volt álcázva, majd erre az egészre egy fogaaboronát helyeztek. Látszólag ártatlan pár- négyzetméternyi terület alatt 307 liter bor volt 2 hordóban elrejtve. Gyanús helyen áll az asztal • • • Kétségtelenül igaz, hogy nem egy eset f eleien'lésénél éppen azok a leg­apróbb jeleik vezetnek eredményre, amelyeknek máskor a legkisebb je­lentőséget sem tulajdonítanánk. A gyakorlott pénzügyőr-szem, áz olyan ember, akii sok helyen megfordul, ismeri az emberek lelkivilágát, kö­vetkeztetni tud egy hangszínválto- zásból, egy szemvillanásból, követ­keztetni tud abból is, hogy szerinte g yanús helyen áll egy asztal.. • zvegy JabUinkai Lajosné, Ernőd, Hunyadi-utca 16. szám alatti lakos elfalazott egy ágat a pincéjében. Elébe pedig egy asztalt állított. Itt követte el a »hibát«. A pénzügyőr­ség rövid idő alatt 4 hordóban 666 liter bort talált meg a befalazott pinceágban. Cselekménye fel nem derítése esetén 2664 forint köaadó- val károsította volna meg a nép­gazdaságot. Ugyancsak hasonló mó­don derítettek fed egy szabálysértést Kovács Dániel, Nyókládháza. Szé­chenyi-utca 8. szám alatti lakosnak a nyéki hegyen lévő pincéjében is. aki 1 hordóban 337 liter bort rejtett el a befalazott ágban. Betonlap a föld alatt Sokáig gondolkodhatott Kovács Bertalan Sály, Mocsodyási üt 31. szám alatti asztalos is, hogy miként rejtsen el néhány hektoliter borocs­kát? Végüliis addig-meddig gondol­kodóit, míg cselekedett, mégpedig emígyen: bértároló pincéjéből egy alsó pince is nyílt. Ezt betonlappal föld-te be — természetesen, oda előbb 1341 liter bort eldugott — majd a betonlapot földdel vastagon befedve megnyugodott. Amikor az­tán minderre a pénzügyőrök fényt derítettek, azt is kiszámolták, hogy tettével 6437 forint értékben alcarta megkárosítani az államot. Tettéért a bíróság előtt felel. Direkttermő bor a burgoura mögött Hasonló »csél«-hez folyamodott Molnár József Cserépváralja, Jókai út 22. szám alatti lakos is, aki pin­céjében egy ágat deszkaajtóval zárt el, majd ezt burgonyával rakta be, úgy, hogy a rejtett ágat csak hosz- szas • vizsgálódás után sikerült fel­fedni. Később aztán az i& kiderült, hogy ide 8 hordóban 1468 liter direkttermő bort dugott. Molnár Jó­zsef cselekménye szintén pénzügyi bűntett és így vele szintén a bíróság előtt találkozunk. (—vért) r* 1» a a a XT’ I cc cserép, vagyis a csatorna és a legal­Borsodban született, a neve: 29IV CIV l(X só cserépsor egy testet alkotna.,. A z utóbbi években sok új fogalom született hazánkban. Üzemek-- ben, bányákban és építkezéseken járva lépten-nyomon találko­zunk olyan nevekkel, amelyek első hallásra idegenek, eredetük ismeret­len, csupán a szakemberek barátkoztak meg vele. A technika gyors fej­lődése, a hiánycikként jelentkező anyagok sokasága gondolkodásra kész­teti gazdasági életünk legjobbjait. Az eredményes kísérletek, a munka könnyítéséért való fáradozás teremti meg az újat, az előrehaladás fontos alapját. A termelés, a technika fejlődésének új útjai kiapad hatatlanok. Az emberek élnek, dolgoznak, gondolkodnak és újakat alkotnak. A ki­zsákmányolástól mentes társadalomban új munkaerkölcsöt alkottak. A találékonyság, az új után való kutatás eredménye egyik legújabb építőanyagunk — a „Karla” születése is. ett. A tehergépkocsi egymásután hagy­ta a falvakat maga mögött. Utasai: Laboda Ferenc és Kareth a László Budapestre tartottak. Egyikük gép­kocsivezető, a másik pedig a szak­ipari részleg dolgozója- Mint, hosszú utakon szokás, figyelték az ország­utat és beszélgettek. Téma mindig akad, ha utazik az ember, ök ez esetben a műanyagok­ról társalogtak.-■r Bök anyag és alkatrész kell a bányászkodashoz, — jegyezte meg a gépkocsivezető, -r- És ezeket mű­anyaggal sem lehet pótolni — fű?te hozzá. — Sajnos nem. Pedig már sok kí­sérletezés történt a csövek helyette­sítésére is. — Éppen azon gondolkodtam, — szólt ismét a gépkocsivezető —, hogy a bányalégvezetö csövekhez is renge­teg anyag kell és ezekét sem lehet műanyaggal pótolni, , j 1‘ ___i A két ember tovabD beszélgetett. Az új házak építése került szóba: — Sokat járok bányavidéken, gyakran figyelem az Új házak építé­sének hiányosságait, hallom az em­berek panaszát. — Nem vagyok épí­tész, de már többször bosszankodtam azon, hogy milyen kár az új házakat tetőcsatorna nélkül hagyni. Az épít­kezők mindig lemezhiányra hivat­koznak, én pedig arra gondolok: mi lenne, ha a lemezcsatornát előre­gyártott univerzális csatornával he­lyettesítenénk? Például égetnék, mint a cserepet... —r Mit mond?! Nem is olyan meg­valósíthatatlan ötlet, — szól közbe utitársa. A gépkocsi kissé lelassul. Papírt, ceruzát vesznek elő és néhány vo­nallal megrajzolják a cserepet, végét pedig egy félhenger alakú testtel hosszabbítják meg. _ Olyan széles lenne, mint a tetö­A Borsodi Szénbányászati Tröszt szakipari részlegének egyik kis mű­helyében néhány nap múlva két em­ber szorgoskodott. Munkaidő után szerszámot vettek a kezükbe és el­képzelésüket fába faragták. Az első „cserép” rövid idő alatt megszüle­tett. Alakja és a másikhoz való csat­lakozása megfelelt az elképzelésnek. Csupán a statikai számítások hiá­nyoztak. Ki kellett kísérletezni az új cserép teherbíráképességét. Ez is megtörtént. — Még egy em­bert is elbírt, — tudtuk meg később. A terhet tehát bírja. Ez azonban nem minden. Az időjárásnak, az eső­nek, fagynak, napnak is ellen kell állnia. Újabb kísérletek következ­tek. Még a vízüveg sem kerülte el fi­gyelmüket. A gyakorlati próbához már több prototípust is készítettek. Eredeti rendeltetésének megfelelően a léce­ken is jól mutatott. Az újítók ekkor nevezték el talál­mányukat — nevük után —1 „Kúriá­nak”. A tröszt újítási irodáján öröm­mel fogadták az .,idegen tárcához tartozó” találmányt. Gazdaságossága sem volt vitatható, ötven forinttal kevesebbe kerül folyóaiél^reaként* mint a lemezcsatorna. A szakértők, munkatársaik és a pártbizottság tag­jai bátorították őket: — Lépjenek a nyilvánosság elé az újítással. Ha si­kerül — hálásak lesznek érte az em­berek! — Legnagyobb meglepetés az Épí­tésügyi Minisztériumban ért ben­nünket — emlékezik vissza Laboda Ferenc gépkocsivezető. Az illetékes osztályon — húsz szakértő közremű­ködésével — négy órán át vitatták a „Karla” jövőjét. Mindenkinek tet­szett az ötlet. Az egyfk mérnök meg is jegyezte: — Az elvtársak újítása nemcsak hazánkban, hanem több külföldi or­szágban is enyhíteni fogja az egyre növekvő horganylemez hiányt. A korábban megszokott bürokra­tikus intézkedések helyett ezután már gyors közbenjárás örvendeztet­te meg az újítókat. Az Országos Ta­lálmányi Hivatal is jónak, gazdasá­gosnak tartotta. A Mályi Téglagyár értesítést kapott, hogy 1959 március elsején meg kell kezdeni az univer­zális tetőcsatorna gyártását. A „Korla.” neve ma még idegen. Lehet, hogy néhány év múlva már távoli falvak pirostetős házain is lát­hatjuk és meg fog felelni rendelteté­sének. Szarrm M klót

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom