Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-25 / 278. szám

Kedd, 1958. november 25. ÉSZAKMAG Y Aft* Mt^Z M» iM&ccuwdjÍLíL“ kalandjai... Akár hiszitek bará­taim, akár nem — vad­kant lőttem. De micso­da vadkant! Volt ben­ne, — no nem viccelek, ?— volt benne vagy két mázsa. De az is tehet, hogy két és fél. Az agyara meg... hát az agyara lehetett olyan 15-—20 centi. Ez pedig így esett: Régi cimborám hosz- szas csábítgatás után rávett, hogy kisérjem cl vadászkörútjára. Már most nem volt appelláta, hiába be­széd, hogy »dm én fé­lek a puskától, nem merem elrántani a ra­vaszt«. .. — Mese nincs! ?— mondta ő. Felcihelődtünk, mar- komba nyomott egy mausert — indulás! Tudja Belzebub ki hogy van vele — az első pillanatban úgy éreztem, rögtön robban ez az ördöngős szerke­zet, de pár perc után, amikor már a váltam­ra vetettem a hevedert, mindjárt valahogy fér- fibbnak éreztem ma­gam, felbátorodtam: — Jöhet az a vad, nem lesz menekülés! Summa-summárum, — kiértünk az erdőbe. — No, szuszogni tüdővel szabad — szólt rárji barátom. — De mit csináljak, ha köhögni kell? r— szeppcntem meg? — Tömd a zsebken­dőt a szádba... — így ő. — No, szép bíztatás, itt esetleg meg is fut­hatok. , Eh, mindegy, már benne vagyok, végig kell csinálni. Nagy óvatosan lopa­kodunk előre, figyelem a barátomat, hogy’ lép, hogy* fogja a puskát, mit csinál — gondol­tam, ezt nekem is úgy kell. Azután látom ám, hogy ő nem a lába alatti talajt figyeli, ha­nem a tájat, a mere­dek hegyoldalt, a má­sik oldalon pedig a sűrű bozótost. Csinál­nám utána, de jaj! — megcsúszik a talpam egy kiálló kövön, na­gyot roppan egy ág, s puff!... .. Hallom, hogy va­lami csörtet a bozóto­son át. Megdermedek. Barátom oda fordul a hang irányába és... és ebben a percben dugta ki fejét a vadkan. Hosszú éles agyarai csak úgy világítottak sáros pofájából. Bará­tom tüzelt. Bum! Az­tán mégegyszer. Bum! most aztán 9Moccanni sem merek, is csak fél- A vadkan megtorpan. Most fog összeesni, — gondoltam. De nem. Szembefordul barátom, mai és nekiugrik. Ka­pom a puskát, gondo­san célzok, behunyom a szemem, elfordítom a fejem és megrántom a ravaszt. Bum! Egy- tized másodpercig nem merek félnézni, aztán mégis megreszkirozom a félszemem. — Jé! Talált!—kiál­tok fel csodálkozva. A vadkanból patak­zik a vér. Irányt vál­toztat, rohan felém. Bátran, férfiasán for­dulok vele szembe, kétmarokra kapom a puskát és bevárom a kant. Az meg nekem ront és éles agyarával végighasítja a lábam szárát. Erre én sújtok a puskámmal és... És ekkor barátom odafordult hozzám: — Ne szuszogj. Egy vérbeli vadász nem jajgathat, ha már olyan ügyetlen volt, hogy hasra esett — sziszegi. Erre pottyantam az­tán nagyot. Le a hete­dik mennyországból. Hát ne legyen dühös az ember? Ha vár még egy kicsit, akkor végig­gondolom az egé'.z his­tóriát és most. volna egy trófeám.. (réva) Szovjet művészek esztród-estje lesz Miskolcon a Béke moziban december 1-én, hétfőn este, az Or­szágos Rendező Iroda szervezésé­ben. A széles skálájú tarka mű­sorban ismert szovjet énekművé­szek — köztük a Moszkvai Nagy Színház több tagja —, balettművé­szek, zeneművészek, artisták, akro­baták és táncosok lépnek fel. A szovjet művészek esztrád-mű- sorát nagy érdeklődés előzi meg. Garcia Lorca „ősbemutató" a Zrínyi Ilona gimnázium „Népek hazaija, nagyvilág66 sorozatában Legyen Miskolcon diákvillamos Abb$n a szerencsés helyzetben va­gyok, hogy kislányomnak nem kell villamoson, vagy autóbuszon utaznia, mert az iskola pár percnyire van la­kásunktól. Mégis szorongó érzés fog el, amikor elindul otthonról, különö­sen ha látom, hogy a villamosok lép­csőjén fürtökben lógnak a kéksap­kás diákok. Gondolom, mit éreznek azok a szülők, akiknek gyermekei hasonló körülmények között jutnak el az iskolába, s délben ugyanígy utaznak haza. Legtöbbén csak egy kézzel kapaszkodnak, a másikkal a táskát lóbálják, s szemmelláthatóan tetszik is nekik ez a bűvészmutat­ványnak is beillő utazás. A közelmúltban 42 iskola szülői munkaközössége tanácskozott erről a kérdésről. Elhatároztuk, hogy ismé­telten kéréssel fordulunk a Közleke­dési Vállalathoz, a megnyugtató megoldás érdekében. Ez a kérés már nem először hangzik el, azonban mindeddig eredménytelenül, mert in­tézkedés bem történt. Az a kérésünk, hogy reggel 7-8 óra és délben 1-2 óra között járassanak diákvillamosokat, mint ahogy a vasúton is teszik, a vi­dékről bejáró diákok részére. Szük­séges ez azért is, mert a felnőttek nincsenek tekintettel a reggeli csúcs- forgalomban a gyerekekre, s nem egy esetben félre állítják őket azzal, hogy ők ráérnek, nem kell munkába sietniök. A járatok ebben az időben történő sűrítésével számtalan baleseti veszély megszűnne, hiszen tél jön, s a lép­csőn lógó gyerekek keze odafagy a hideg fémcsövekre, vagy elgémbere­dett ujjuk könnyen elengedi, a ka­paszkodót és baleset történhet. Arról nem is beszélve, hogy ilyen utazás után kifáradva, kedvetlenül érkeznek az iskolába, ez pedig nagyban kihat tanulmányi eredményeikre is. Szamosi Sándomc a szülői munkaközösség városi elnöke KEDVES KIS MŰSOROS ESTNEK lehettek tanúi mindazok, akik a na­pokban ellátogattak a Zrínyi Ilona leánygimnáziumba. A IV. d. osztály rendezett spanyol estet. Nem ez volt a Népek hazája, nagyvilág című előadássorozat első előadása. Két évvel ezelőtt az akkori IV. d. tartott finn estet, amelyet követett az olasz, orosz, német, francia, szlovák, ógö­rög, most pedig a mi spanyol estünk. A termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődő szüléink, tanáraink, di­áktársaink. Miért éppen spanyol műsorral lép­tünk fel? Azért, mert meleg rokon- szenvvel gondoltunk erre a szabadság után vágyó, elnyomott népre. Amíg mi már elnyertük a szabadságot, őket, a büszke spanyol népet impe­rialista rendszer, a Franco-fasizmus tartja rabságban. Ennek az elnyomott népnek szen­teltünk egy rövid órát. A műsor élén Petyke Erzsébet spanyol nyel­vű szavalata állott. Lope de Vegá- nak, a XVII. század nagy dráma­írójának egy filozófiai. költeményét adta elő, rögtön spanyol hangulatot teremtve vele. Ezek a dallamos mon­datok oda vittek bennünket a spa­nyol tájra, amelyet képekből, leírá­sokból már mindnyájan ismerünk valamennyire. A déli nap izzó ara­nya alatt óriási búzamezők terülnek el, s ott, ahol véget érnek, sötétkék babér- és pálmafák, ezüst olajfák rajzolják sziluettjükét a mélykék égre, citrom- és narancsligetek ra- gyogtatják aranyló gyümölcseiket, s itt-ott egy gránátalmafa veti a szom­jas földre éles árnyékát. Talán ép­pen délspanyol tájon állottunk meg, ahol egyik oldalról az erdős andalu- ziai hegyek, míg a másik oldalról a tintakék tenger szegi a tájat. A me­zőkön a kóborló juhnyájak hangját hallani, hol meg hallatszik az elszórt falvak, vagy Granada, Kordova, Szevilla harangjainak csengése, amelybe esténként mélabús gitár­hangok vegyülnek. Mindez oly szép, hogy szinte már giccses. De fájdal­masan hitelessé válik a kép, ha le­festjük benne a táj emberének hely­zetét. Az ember itt nem boldog. Az elszórt tanyák, a fehérre meszelt falvak lakói kegyetlen feudális meg­kötöttségek között élnek, ahol ide­jétmúlt hagyományok, vagyoni szempontok diktálják az élet leg­fontosabb eseményeit. A NÉPMŰVÉSZET ALKOTÁSAI, a táncok, a mélabús népdalok jól festik a nép természetét. A zene­szerzőket is gyakran ihletik meg a népművészet motívumai és szelleme. S hogy is lehetne spanyol est zene nélkül! Narciso Canasovas zongora- játékával Szarka Etelka gyönyörköd­tetett bennünket. Ezután a XIX. század nagy spanyol költőjének, Ru­ben Daridónak költeményét szavalta Kocsis Petronella. Spanyol tánc kö­vetkezett, nagy sikert arattak vele a IV. d. osztály spanyol népviseletbe öltözött tanulói. Fehér Ágnes zon­gorázott hozzá. Majd Jurassa Rita adta elő Garcia Lorcanak, a nagy spanyol költőnek »Délután-« című rövid impresszionista versét. Spa­nyol népdal csendült fel ezután, majd osztályunk balerinája, Popo- vícs Mária spanyol népi táncot, jox- tát mutatott be nagy sikerrel. Ezt a táncot is, és az előző páros táncot is megismételtette a lelkes közönség. Végül Garcia Lorca „A csodálatos vargáné” című darabjának első felvo­nása következett. Garcia Lorca a XX. század legnagyobb spanyol köl­tője és drámaírója, a haladó gondo­lat megtestesítője, radikális népi író volt, aki a Franco-fasizmus ellen ví­vott szabadságharcban hősi halált halt. Komor hangulatú drámái be­járták Európa színpadjait.’Több da­rabját Budapesten is előadták. Mi vidámabb hangulatú darabját tűz­tük műsorunkra. „A csodálatos var­gáné”, ez a szilaj bohózat is népi mesejáték. Főszereplője egy 18 éves, tűzrőlpattant, nyelves, házsártos me­nyecske, összevész az egész faluval, férje, az ötvenéves varga megszökik. Mulatságos, csak éppen színész le­gyen a talpán, aki végig bírja tempe­ramentummal. Ez a darab most ment először Magyarországon, a miskolci Zrínyi Ilona leánygimnázium IV. d. osztályának rendezésében és előadá­sában. A főszerepekben Tóth Katalin és Fábri Györgyi aratott nagy sikert. AZ EGÉSZ IV. D. OSZTÁLY nagy lelkesedéssel vett részt a rende­zésben, sokat tanultunk, örültünk a sikernek és most nagy érdeklődéssel fogunk Cervantes Don Quijotojónck olvasásához. Angyalos Ilona Olvassunk mezőgazdasági szakkönyveket A könyv olyan eszköz a gazda kezében, mint egy jó szerszám, vagy más egyéb termelési eszköz. A múltban magas ára volt a könyvek­nek, sok esetben még a mezőgazda- sági szakemberek is csak nehezen tudták megvásárolni. Ritkán jutott rá pénz s a gazdálkodók nem igen vették hasznát. Ma lehetőség van a mezőgazdaság fejlesztésére. A kisüzemi gazdasá­gokban is lehetséges a fejlődés, vi­szont a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás előtt szinte korlátlan lehe­tőségek ixinnak. A mező gazdaság­ban gyakorlatilag érvényesíteni le­het a tudomány legújabb vívmá­nyait. Az a kisparaszt, aki állan­dóan fejleszti szakmai ismeretét, a szocialista mezőgazdasági rendszer­ben gyümölcsöztetni is tudja tudá­sát. Szakembereink a termelési ta­pasztalatok, kísérletek során kiala­kult leghelyesebb termelési mód­szereket ismertetik a különböző szakkönyvekben. A helyes módsze­reket rajzokkal, fényképekkel illusztrálva érthetővé teszik minden tanulnivágyó gazda számára. Ezek a szakkönyvek ma már úgyszólván forintokért megvásárolhatók. Könyvet vásárolni nem kidobott pénz. A könyv ára a terméstöbblet­ben százszorosán visszatérül. Most, az őszi és téli napok különösen al­kalmasak a tanulásra. A könyvkiadók egymás után ad­ják ki a mezőgazdasági szakköny­veket, mely között szerepel: mező- gazdasági termelés, állattenyésztés, zöldség- és gyümölcstermelés, szőlé­... ———-----------------ÖOO s zét, borászat. Részletesen foglal­koznak egyes ágak termelési prob­lémáival. A zöldségféléknél a fajták felsorolásától, azok kiválasztásától, a termés betakarításáig minden munkát részletesen leírnak. A gyü­mölcsösökben az oltás, metszés, permetezés — az öreg gyümölcsö­sök felújításával is részletesen fog­lalkozik. A földművesszövetkezetek bolt­jaiban mindenütt megtalálhatók a szakkönyvek, melyek fontosak min­den gazdálkodó számára. A Kincses Könyvek sorozatában jó szakköny­veket lehet kapni 6 forinttól 15 fo­rintig. Ezek közül ajánlani tutijuk minden gazda számára Jeszenszky Árpád: A gyümölcsfák metszése című könyvét. A könyv ára 11 fo­rint, 207 oldalas, 247 képpel: Pro- hászka Ferenc: Szőlő és bor című könyve új kiadásban jelenik meg. Ez a könyv részletesen leírja a sző­lőfajtákat; alanyokat, az oltások műveletét, a szőlő ápolását és a bo­rászatot. A most megjelenő, elő­készítés alatt álló könyvek közül az alábbiakat javasoljuk: Csire Lajos; Sertéstenyésztés, Wettstein Ferenc: Baromfitenyésztés, Nizsalovszky: Ta­lajerőgazdálkodás, Mohácsy Má­tyás: Gyümölcstermesztés á házi és háztáji kertekben, Prohöszkp. Fe­renc: Elhanyagolt szőlők rendbe­hozása. A földművesszövetkezetek köny­vesboltjai előre is vesznek fel meg­rendeléseket. Szívesen adnak tájé­koztatót a megjelent és megjelenő szakkönyvekről. PÓCSIK ISTVÁN agronómus. Bemutatták a Miskolci Rtiliázati Bolt újdonságait A Miskolci Ruházati Bolt vasár­nap a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának nagytermében ruhabemu­tatót rendezett. A bemutató első ré­szében főleg szövetruhákat, téli- és átmeneti kabátokat láthattunk. A kiskosztümök, csíkos női pulove­A miskolci éjszakában... ja-falja a nem éppen kívánatos női arcot. Az illumináltság elvette fi- : nyásságuk élét. A detektív int — és a nő nem kéreti magát. Aztán még egy pillangót röppent fel a mulatozók sűrűjéből a rendőri szigorúság. Talán ez a legveszélye- ( ?ebb — fertőző tudóbajban szenved. , „ n „ i egy magányosan ! A rültnaoon üldögélő, kopot­tas öltözetű nő hívja magára a de- 1 tektív figyelmét. Vidékről ruccant ■ fel a főutcai vásárra, hátha az ő megkopott bájai is elkelnek a mis­kolci éjszakában. Az ittas ember nem mindig válogatós. A Miskolci Rendőrkapitányságon fáradhatatlanul kopognak az írógé­pek. Egymásután szólítják be az elő­állított személyeket. — Kora? — ötvennyolc éves vagyok. — Mit keresett a Jerevánban? — Mulattam. — Megbotránkoztató módon csó- kolódzott két fiatalemberrel, akik akár a fiai is lehetnének. Nem s?é- gyenli magát? — Csókolóztam. Hát istenem — jól esett. — Az is jól fog esni, ha értesítjük a férjét az esetről. — Azt ne tegyék botrány lesz belőle. — Tehát hagyjuk hazugságban a férjét, aki talán azt hiszi magáról, • h-*gy a világ leghűségesebb asszo­■ nya? Az asszony könyörgésre fogja a ■ dolgot. ígér íüt-fát, hogy ilyesmit többet nem tesz, csak most az egy- 1 szer.; s Aztán kiderül, hogy már számos alkalommal tett hasonló ígéretet a rendőrségnek. A következő delikvens egy csinos, ; jól öltözött fiatalasszony. Egy négy és egy kétéves gyermek anyja. Két év óta külön él férjétől. Kacéran illegeti magát a kihallgatást végző rendőrtiszt előtt — és nyakra-főre csepüli a férjét elrontott életéért. A gyermekeket az anyósa neveli. Ki tartja el őket? Az a csapnivalóan rossz férj, aki még az ő nem éppen elfogulatlan véleménye szerint is minden pénzét hazaadja a családjá­nak. — Ha nekem két gyermekem len­ne, nem csavarognék az egyik mula­tóhelyről a másikba, nevelném a gyermekeimet, hogy becsületes em­berekké váljanak. — Én adok pénzt a gyermekeim­nek. — Igen? Mikor látta utóljára őket? Mély hallgatói ^«ksilk“! n ntosan. Aztán mégis csak kivágja a rezet: — Egy hete — mondja — és a fü­le tövéig elpirul. — Van állandó barátja, vagy min­dig másokkal jár szórakozni? (Hogy milyen kiváncsiak ezek a rendőrök?) — Van. — Ma is vele volt? — Nem, egy ismerős fiú hívott, hogy táncoljak vele, — Nézze, m! titkos kéjelgés gya-] núja miatt magát rendőri felügyelet* alá helyezzük, s ha még ez sem] basznál magának, internáljuk. Meg-j értette? j A nő megrántja a vállát. j (Amikor kieresztették, a Jereván-i ban állt meg. Néhány percnyi te-j repszemle után három fiatalember j asztalához telepedett. Koccintgattak,! nevetgéltek és csak a záróra vertei őket haza. i Tanulság? j , .. ,, máról holnapra) /Vem könnyű eltüntetni a múlt] átkos örökségét. A polgári erkölcs- j telenség mocsarából kisarjadt pros-) titúciót még nem sikerült teljes) mértékig leküzdeni, mert az az er-J kölcsiség, amely szülte, még nem) tűnt el a múlt gazdasági rend meg-! szüntetésével. Tovább él, mert éltetil a múlt, azok az emberek, akik ab-! ban az erkölcsi világban nevelked-] tek fel, mely törvényesen is biztosi-« tóttá a prostitúció létét. A prosti tű-< ció elleni harc azonban nemcsak a« rendőrség feladata, mely erőt és fá-« radtságot nem kiméivé küzd a maga) sajátos eszközeivel az erkölcsi rom-) lottság elszigeteléséért és felszámo-) lásáért. Társadalmi szerveinknek,) gazdaságvezetőinknek sem szabad; szemet hunyniok efölött. Helytelen az a közfelfogás, hogy ez az a terű-! let, melyről beszélni tilos. Azzal nem! szűnik meg a probléma, ha nem be-! szélünk róla. A szocialista erkölcsi-! ség előbb-utóbb eltünteti ezt a múlt-! tói örökölt szégyenfoltot is világunk! arculatáról. S hoey min^l harr^^bbj menjen végbe ez az üdvös folya-j mat, minden jóravaló emb°r küzd-] jön érte, ki-ki a maga területén. j Gulyás Mihály ■ rek a különlegességek közé tartóz­tak, úgyszintén a szőttes anyagok. A bemutató második részében fő­leg kis- és nagyestélyi ruhákat lát­tunk a Brüsszelben szerepelt anya­gokból és modellekből. A bemutató után megkérdeztünk két résztvevőt, mondjon véleményt a látottakról. Nógrádi Györgyné ezeket mondotta: — Nekem a háziszőttes- anyagból készült ruhák, kabátok tetszetitek ; legjobban. Osváth Mária így vélekedett; ; — A kis- és nagyestélyi ruhák ; keltettek legnagyobb feltűnést. Mis- ; kolcon ilyet még nem láttunk. ] Befejezésül hadd említsük meg: ; a kínai selyemből és bársonyból] ké- ; szült ruhák népszerűsége veteke- ! dett a brüsszeli kiállításon bemuta- ; tott ruhákéval is. ! Mindent egybevetve: jól sikerült > a bemutató, amely egyben a szocia- ; lista ipar és a szocialista kereske- ; delem fejlődéséről adott tanú bizony. ; ságot. > — ■ ■ — Műanyagból készült belük egy kínai nyomdában * Fucsou kínai város nyomdájában ► használták első ízben azt az újfajta ! nyomdai betű-típust, amelyet kínai ► mérnökök készítettek műanyagból. \ A plasztikból készült betűnek több \ előnye van az eddig általában hasz- ; nált ólomból készült betűvel szem- ; ben. A Renmin Ribao szerint., míg ’ az ólomból készített kínai matricá­val legfeljebb 40.000 példányt lehe­► tett nyomni, addig az újfajta mű- » anyagból készített matricával leg­► alább 150.000-et. Ugyanakkor a mű­► anyagból készült betűk előállítási ; költsége fele az óloménak, súlya \ pedig mindössze egytizede. Kínai I mérnökök véleménye szerint a mű- ! anyagból készült betűk alkalmazása ! teljesen kizárja a nyomdászokat ! állandóan fenyegető ólommérgezé­* ses megbetegedéseket. WVWWf’ r „ bárban tetőfokára A Jereván hágott a hangulat; A mennyezet cirádás boltívéről vö­rös hangulatlámpák szórják fényü­ket a lágy tangót lejtő párokra. Az egyik pár hirtelen lestoppol. A tor- zonborz frizurája táncpartner le­sújtó pillantással méri végig a fér­fit, aki a nő karjára tette kezét, mintha csak le akarná kérni. Már a nyelvén van egy útszéli rendreutasí­tás, amikor az ismeretlen férfi alig hallható, de határozott hangon mondja: — Rendőrség! Kérem, kövessen! A nő elhúzza száját, melyen a szétmaszatolt rúzs nagy csókpárbaj­ról árulkodik, és leplezetlen flegmá­val odakuncogja meglepett tánc­partnerének: — Pá, drágám! Lebuktam — és vihorászva indul a detektív előtt a kijárat felé; — Megmondtuk Önnek, ha még egyszer itt találjuk, kitiltjuk Mis­kolc területéről — így a detektív. — No, és? Gúnyosan, felelőtlenül dobja oda a szót — és búcsút int vele a vá­rosnak, ahol talán évek óta árulja magát az élvezet undok piacán. A bejelentett munkahely számára csak alibi, amolyan muszáj dolog. Fő jö­vedelemforrása a prostitúció. Meg­élhetne keresetéből tisztességes em­ber módjára, de neki az eeyepes úton szerzett jövedelem kevés — áruba bocsátotta lányságát, szép fiatalságát, hogy megduplázza jöve­delmét. A mulatóhely .egyik sarkába búj­va idős, molett asszonyság kacérko­dik két alig húszéves fiatalemberrel. Az egyik jobbról, másik balról nyal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom