Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-26 / 253. szám
Vasárnap, 1958. október 26. ÉSZA&MAGTAROftSZAC, jf Qíóta csendül - hordók trhiek> aulám nífttk szüreteinek.. ? ballagunk is Tokaj-Hegyalja talán legnagyobb présháza, leggazdagabb pincéje jelé. Itt azután igazán van látni- és kóstolnivaló. Különösen érdekes — már ami a szemet illeti — a gazdaság zúzó-daráló újítása. Ez végeredményben motorhajtotta zúzókészülék, amelyre a gazdaság újító szakemberei még darálót is szereltek, s így egyrészt teljesen összezúzza a szőlőszemet, másrészt pedig megtisztítja a szemet a koesánytól. Hat hatalmas présből ömlik szakadatlan a must. — Megkóstoltuk, persze módjával. — S a présből ugyan hova indulna másfelé, mint hosszú gumicsöveken le az óriáspincébe. Itt azután már nem csak szemnek, de orrnak és szájnak egyaránt tetsző dolgokra akad az ember. Először is: ott pihen hatalmas kádakban a már leszedett aszú. S milyen édes. milyen fenséges a belőle csöpögtetett essen- cia. összehasonlítottuk a tavalyival — mert ez megmarad csaknem a maga valóságában. Nem forr ki. Megállapítás: mindkettő jó. A pince végében pedig már kotyognak a néhány nappal előbb megtöltött hordók. Mert kotyögó-dugókat raknak bele. Így levegő nélkül forr a must. Azonban a legjobb kóstolás az idei és a tavalyi leányka-kóstolás volt. Persze, úgye, borról van szó! Mert az idei leányka — már két hete leszedték, — immár félig-med- dig kiforrott. Mindkettőből ízleltünk. Hogy .melyik a legjobb? Hál kinélc az egyik, kinek a másik, kinek mind a kettő! Tolcsva: a világ közepe..« Lórencsik János, a tolcsvai pince- gazdaság vezetője ugyancsak zavarja a »zabhengerest« lefelé a partoldalon. A könnyű homokfutó most sárba merül — no, nem nagy sárba, mert megjavították az utat —. de azért sár az, mert az őszt, a szüretet nem lehet elképzelni sár nélkül!... — Gyű, szürke! A szürke meggyorsítja a lépési: galoppba vált, s egy hirtelen kanyarnál épp, hogy ki nem borítja utasait egy vödör szőlővel egyetemben. — Hát azért, János bátyám, biztonságosabb a Panni, amely benzinnel működik és nem zabbal. A kismotor most. sárvédő nélkül árváskodik odahaza az előszobában, s Lórencsik Jánosnak az a véleménye, hogy több hasznot hajt a zabhengeres, mert nemcsak utasokat, hanem olykor-olykor egy kishordót is fel lehet rakni a homokfutóra, ha szükség van rá. A vállalat tolcsvai telephelyein óriási forgalom van. A sűrítőnél, valamint az alsó pincénél katonás rendben sorakoznak a hordókkal megrakott szekerek — bárha azok gazdái nem a legfegyelmezettebbek. Mint mindenütt a Hegyalján, Tolcsva határában is gazdag szüretet jelenthetünk. A gazdák örülnek a sok mustnak, de bánkódnak a kevés hordó miatt. A hordó. Ez a legnagyobb szó. Odahaza, ha leszűrnek, vagy kipréselnek egy százliteres adagot a »Kincseméről, sietnek vele az átvevőhelyre. A baj pedig, hogy mindenki egyszerre akarja átadni és egyszerre akar távozni. Amíg a megrakott szekerek nyugodtan várakoznak, gazdáik — mert úgye, a szamorodnit is megkósolták már — egymással veszekednek: — Az enyémet előbb! AZ ERDESZ Megaztán ezt láttuk apáinktól. nagyapáinktól is. Tradíció... — Érdekes, izgalmas élet lehet az erdész élete — akasztom meg a beszédben. — Meséljen valamit. Mi volt a legizgalmasabb élménye a 21 év alatt? — Nem akarok nagyiképű lenni, de a legizgalmasabb az erdész-oklevél megszerzése volt. J^zinte elképedtem, s ezt ő is észrevehette, mert mosolyogva folytatta élete legizgalmasabb élményének elbeszélését. — No, igein... Persze ehhez tudni kell, hogy a háború után én magam is hadifogságba kerültem. 1943. novemberében jöttem haza. Természetesen azonnal munkába szerettem volna állni, de akikoriban jött a rendelkezés, hogy erdész-oklevél nélkül nem lehet. Persze az oklevél megszerzéséhez különböző szakmai vizsgáikat kellett tenni. Megtudtam, hogy az utolsó vizsga decemberben lesz. Beadtam hát én is a kérvényemet. Két hétig egyebet sem tettem, csak tanultam. Be kellett „vágni’’ a 35-ös törvénycikkelyt (250 paragrafus), meg a földreformról szóló tankönyv tételeit. Barátaim azt mondták, hogy kár az időért. Én mégis belevágtam a fejszémet, s a vizsgám sikerült. Huszonnégy jelentkező közül csak hatan mentünk át... — Ez valóban érdekes élmény, de... — De? *t- Csak azt akarom -mondani, hogy én nem ilyen élményre gondoltam, amikor a legizgalmasabbról beszéltem — védekezem. — Megmondom őszintén, én mint laikus, már áz erdei élményeire vágyóik kíváncsi. Amikor már dolgozott... — Ja, értem már. Erdei élmény ... Persze, olyan is van. Én létesítettem a kurtabérci csemetekertet, s a környék első brigádmozgalmát is az én' kezdeményezésemre indították el. Az én csemetekertemet látogatta meg .Veres Péter, az akkori kormánybiztos, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, meg volt vele elégedve. De nemcsak ő. hanem tanítómesterem. Csermely László elvtárs is. aki most a Keletbükki Erdő- gazdaság szakfelügyelője... — Nem, ez még mindig nem az az élmény, amire én gondolok — gyötörtem tovább kielégítetlen kíváncsiságommal. — Valami érdekes, a laikusok számára érdekes élmény. Erdőtűz, vagi’- ilyesmi... Tp rdőtűz? — csodálkozik. Aztán, hogy meg ne bántson, még hozzáteszi. — Nem. Erdőtűz... az nálam, az én kerületemben még nem volt... (rév a) — Hamarább jöttem... — Lórencsik eltrtárs, egy pillanat-' ra... S Lórencsik János (azt sem tudja, hogy fiú-c, vagy lány?) ide szalad, oda fut: intézkedik, rendelkezik, s bár hűvös az idő, megtörli izzadt homlokát: — Hej, de kutya meleg van! Később azonban úgy alakul a helyzet, hogy ritkulnak valamelyest a szekerek, marad egy kis ideje az átvevőnek — csak éppen annyi, hogy elmondja: Tállyáról, Tolesváról, Olaszliszkáról, Erdőbényéről, Sárospatakról, Sátoraljaújhelyből várható a legtöbb musttermés a felsorolt sorrend szerint. Nagy Attila, a borforgalmi vállalat kiküldötte még azt is elmondja, hogy ebben az évben különösen felkészültek az átvételre és ebből a célból mintegy 25.000 hektoliterrel bővítették a befogadóképességet. S a minőség? — Azzal is meg vagyunk elégedve — mondják —, bár lehetne jobb is..., dehát: az ember soha ne nyugodjon bele abba, ami van! ■ Széltében-liosszábúm szüretelnek Tolcsván: szedik a jóféle szamorckL *nit, leánykát, szedik a furmintot és Xa hárslevelűt. Egyik-másik háznál (a | legtöbb helyen) ó-bor is akad, mcg♦ aztán félforrásban van már az új is. ♦ Nem csoda tehát, ha jókedvűek az ♦emberek és azon sem csodálkozhat Xaz idegen, hogy a templomtéren idő♦ sebb, éltes külsejű bácsi halad ké♦ resztül egy korsóval. S a korsóban ♦ugyan mi lehet? Bor. Üj bor a »Kin* ♦ csem«-ről. Még nem teljesen kifor- X rótt, de már erő van benne. Nagt! X erő. Ha bevesz belőle egy pohárral X a városi koszthoz szokott látogató, X rövidesen egy véleményen lesz az X öreggel — éspedig, hogy: X — Tolcsm a világ közepe! Mert lúgye, ilyen bort sehol nem ihat az *ember, csak Tolcsván. De ott bizony. X a kotyogóját!... : ♦ Ezzel c kis beszámolóval még k& rántsem mondtunk el mindent, hiszen szüretelnek az egész Hegyaljan, nótaszótól, nevetéstől hangos a táj, ♦ amerre halad s tekint az ember. Teltnek a hordók, telnek a pincék — s X telnek az erszények is: mustfokon- | kint 59 (szerződött) — és 53 fillérért X veszik a szabad mustot. Azok, akik S egész esztendőben kitavaszodástól $ kezdve kemény munlcával dolgoztak, *most leszedik a gyümölcsöt, hordóbú ♦ szűrik a tüzes nedűt, hogy télen a ♦ pincében, ha csikorog odakint a fagy. Xmelegítsen — belülről. Persze, csak j módjával. ♦ S ahogy kopaszodik a hegyoldal, | új munkások, új szerszámokkal jelennek meg a sárguló lombozató. táb- X Iákon: téli pihenőre, új tavaszi ki- Ihajtásra, még gazdagabb szüretre | készítik elő a szőlőt, Tokaj-Hegyalja X aranytartalékát. Barcsa Sándor — Ónod vári Miklós Emberek, falvak, városok... Egy asszony, aki nemcsak a háztartásnak él 4 szülőfaluban töltött évek em- lékeit sokáig megőrzi az ember. S ha szép a szülőfalu, méginkább visszavágyunk oda. Rejtő Gyulánkénak könnyfátyolos lesz a szeme, mikor a tiszaparti szülőfalura emlékszik vissza. Látja a falut, a Tiszát. Két korsóval a vállukon lányok mennek a Tiszához. A fiatal lányka is hozzájuk szegődik. Aztán este, amikor visszajön, a szülők megdorgálják. A szülők szegényparasztok voltak, a nagyszülők is. Pár hold földön gazdálkodtak és télen-nyáron napszámba jártak, az ottani földbirtokos birtokára. Az apa látva a szülők nyomorúságos életét, már gyermekkorában elhatározta, hogy nem túrja egész életében a földet. Értelmes gyerek volt, a hat elemit négy év alatt végezte el, és emellett kijárt a falutól 2 kilométerre lévő tanyára, ahol az ispánnak, egy nyomorék, járni nem tudó gyermekét tanította. Télen, a csikorgó hidegben, kis ujjasadban ment, de amikor a hónap végén a, néhány koronácskát hazavihette a nagymamának, ö volt a legboldogabb ember a világon. Rejtő Gyuláné apja nagyon szeretett volna tanulni, de abból akkor semmi sem- lett. Molnár lett a földesúr falusi malmában. Szorgalmas munkás volt, ezért kedvelte a földesúr is. Amikor pár év múlva 100 koronára emelkedett a fizetése, a gazda tréfásan megjegyezte: — No fiam. ezt az első száz koronát rámáztassa be. mert ritka ember mutathat fel ilyen keresetet. Jól is voltak mindaddig, amíg a képviselőválasztás ideje el nem érkezett. Ht az apa a szocialista, párt mellett korteskedett, s emiatt szembekerült a földesúrral. Az menesztette az állásából. — Apám nem csüggedi el — emlékezik vissza Rejtő Gyuláné — olyan ezermester féle volt, szeretett dolgozni, és szeretett bajlódni az emberekkel. Sajnos, azonban akkoriban még tudatlanok voltak az emberek. Apám szinte minden választáskor kérlelte a falu népét, mondta: >*Vigyázzunk már emberek! Olyan képviselőt válasszunk, aki a választás után is szívén viseli a sorsunkat.« De sajnos, közvetlen a választás megtörténte előtt lekenyerezték, leitatták a szegény embert. A szerencsétlen, tudatlan ember egy deci pálinkáért eladta a voksát. A képviselő meg a választás után elkocsi- kázott, és csak akkor került vissza újra a kerületébe, amikor az új választásra újra kellett koldulnia a mandátumát. Az apa igazságérzete mindig lázongott az igazságtalanság ellen. Ilyen szellemben nevelte a gyermekeket is. Nem csoda, hogy ha a hat testvér közül többen a kommunista mozgalomban találták meg az igazságkeresés útját. Az egyik fiútestvér — ma a kétéves pártfőiskola filozófia tanszékének tanára — már bölcsész korában megismerkedett a marxizmus—lenin- izmussal. — Vakáció idején mindig hazahozta ezeket a könyveket. Akkor még büntetés járt ezért. Anyám féltette a testvérünket, gyakran kérlelte: vigyázzon, nehogy valami baja származzon belőle. Az öcsénk megígérte, hogy nem viszi az egyetemre a könyveket, de amikor elutazott, nézi az anyám, hogy otthon maradlak-e a könyvek, de azoknak csak hűlt helyét találta. Rejtő Gyuláné mindenki másról szívesen beszél, de amikor az ő munkájára terelődik a szó, szűkszavúbbá lesz a beszélgetés. Mit is mondjon ő magáról? Nem akar ő dicsekedni a munkájával. — Elég, ha én tudom, hogy mit kell dolgoznom, s hogy mit dolgozom embertársaimért, gyermekeink jövőjéértmindenkiért. íönzetlenül, minden érdek nélkül ^dolgozik. Az iskolában már évek óta a szülői munkaközösség elnöke. Erről ezt mondja: — Nincs a világon szebb hivatás, mint a gyermekekkel való foglalkozás. Amikor év elején a kis elsőosztályostól megkérdezzük: no. gyerekek, ki akar jó lenni, azokat megajándékozzuk. — Percekig nem veszik le felnyújtott kezüket, mindenki jó akar lenni. Aztán a nagyobbak. Amikor elárulom nekik, hogy mikor lesz álarcos bál. látom a csillogó szemű, ragyogó arcú gyermekeket, mindenre képes volnék értük. A nőtanácsban is szívesen dolgozik, vezetőségi tag. — Solcszor olyan munkát is kell vállalnunk, amelyikből mór ki is nőttünk. Én már immár 57-ik életévemet tnltnm A múlt évben például szomorúan tapasztalta a nőtanács, hogy Ede- lényben a fiatalok nem nagyon rajonganak a színjátszásén. Gondoltak egy merészet, jó példával kellene előljárni, utat mutatni az ifjúságnak. Betanulták Csíky Gergely Nagymama című közismert színművét. Nagy volt a sikerük, csak Edelényben nyolcszor adták elő, mindig telt házzal. A környező községekbe is elmentek. Ott is sikerük volt. Most a választással kapcsolatban az összeírólapok kitöltésénél a szorrt.- szédos Borsod községben segédkezett. — Borsod község csinos kis házaival mindig nagyon tetszett nekem, de most, hogy alaposabban megnéztem, elcsodálkoztam, hogy mennyire kiépült. Mindenütt szívesen fogadtak, ahová bekopogtattam. Barátságos emberek lakják a falut. Dicsértem csinosan, ízlésesen bebútorozott lakásaikat és arra gondoltam, hogy nemcsak a régi uraknak van ízlésük, hanem az egyszerű embereknek is. ha módjuk van hozzá. A borsodi emberek különösen a világpolitika alakulásáról érdeklődtek a falujáró Rejtő Gyulánétól. Rej- tőné ifjúkoráról beszélt nekik. A háború borzalmait elevenítette fel. — Tizenkétéves voltam az I914-es háború kitörésekor. Vasút mentén laktunk. Nap mint nap hallottuk, láttuk a katonavonatok dübörgését. Aztán láttuk a vöröskeresztes vonatok visszajövetelét, sebesült éde/t- a'Am-ni fiatalokkal Láttuk, a lefagyott kezű és lábú embereket. És ezután elmondtam, hogy mi ezt nem akarjuk, mi ez ellen harcolunk ... ]\fiost már őszülő hajú, ötvenhat- éves asszony Rejtő Gyuláméi Régen, nagyon régen volt, amikor ; mint fiatal lány a Tisza-partján játszadozott. A férje most az ecfelényi járási tanács elnökhelyettese. Valor mikor segédjegyzöként kezdte pályafutását. Napközben a vezetőjegyző mindenese volt, az ő érdekében lótott-f ütött, kis fizetésért. Akkor pihent meg, mikor néha-néha szabad, volt cgy-egy estéje, s a fiatalsággal foglalkozhatott. Színdarabokat tanított, nyáron szabadtéri előadásokat rendeztek. Most a Rejtő-család örömmel látja korábbi munkájuk eredményét. Azok közül a fiatalok közül, akikkel annakidején együtt izgultak egy-egy színdarab sikerén, a felszabadulás után többen katonatisztek, vezető funkcionáriusok lettek. Mint minden családanya, Rejtőné is a családjára büszke leginkább. A fiára, aki tanító Balajton. — Az ellenforradalom alatt itt vó!~ tak ők -is velünk. Követelték, hagy menjen nemzetőrnek, ö nem ment. Én sem akartam. Aztán amikor megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, a karhatalomba jelentkeztek az emberek, az én fiam azt mondta: Most már megyek. Köztük nekem is ott a helyem, édesanyám!... Ez volt egyik legnagyobb öröme életemnek, amikor megtudtam, hogy a fiam is szilárd kommunistz ... NAGY ZOLTÁN I JYjj ély színekkel ereszke► dik a gazdag alkony, > s nyugaton hatalmas ár- t nyék kai rajzolja az ég■ re a hegyek büszke sörényének sziluettjét. A hold. a I vén csavargó telipofával vigyorog, ahogy cuppogva • merítjük cipőnket a ragadós latyakba. Távolban va- ;lami vad csörtet a bozótoson át, — megtorpan a zaj. ; tüskés ág csapódik arcunk felé. ; Kísértetiesen szép bükki este, zihálva mérjük a ; meredek kaptató métereit. ; — No, még egy nekiveselikedés — így biztat Bor;sodi János kerületvezető erdész —, s célunknál va- ; gyünk. ; A keskeny hegyi út végén, mint tündérregékben, ; a hold ezüstpókhálójába font tisztás tárulkozik. Boró- ;!kás... így jelzi az erdei térkép. — Borókás. 111'A. Áfák koszorúzta tisztás közepén szunnyadni készü- ; lő mészégető kemence árasztja melegét. — Olyan, mint egy kis kráter — tör ki belőlem az ; önkéntelen álmélkodás. Csak amikor közelebb kerülök, s .bepillanthatok vörös-fehéren izzó torkán, jut eszembe: ilyennek álmodhatta Dante a pokol bugyrait. Percekig önkéntelen bűvkörében tart az ezer ; színt sziporkázó tüzes kemencegyomor. ; Az erdész mosolyogva figyeli ámulatom. Neki ; már megszokott a kép. ; — Nézze csak — ránt vissza a prózai valóságba :—, milyen fehér, puhán omlóvá válik a kiégett mész. Ús amíg én hallgatok, hosszasan magyarázza az 1 ^ égetés szakmai mikéntjét, ismeri minden csinI ját, 21 éves erdészkedés tanította, gyermekkorának ‘meséi színesítette erdő életét. Középtermetű, inkább ’ köpcös, szélcserzett arcú ember, lelkesen beszél. Nem, | nem beszél — mesél Mindig úgy tudtam, hogy az _eredőben élő emberek ritka szavúak. Tévedtem. Aprócska ér, — indul útjára a beszéd fonala, dagadó hegyi► paták, duzzadó folyam hömpölyög tovább, szinte meg► állíthatatlanul. És most már én is kíváncsiskodom. ► — Fiatal ember még, hogy lehet 21 éves szolgálat [a hátamögött? ; — Még egészen gyerek voltam, amikor kezdtem ; az erdei munkát. Tizenhat éves. Apám is az volt. er- I dei munkás, meg az egész falu. Kedvem is volt hoz- I za, szerettem az erdőt, talán a környezet is erre ne- ! veit. Büklkszentkereszten születtem, éltem ... : — S az erdészmesterség ott apáról fiúra szállt? — Igen, valahogy úgy. Igencsak el voltunk zárva ’ mi abban a kis faluban a tanulási lehetőségektől. Hiába ül sűrűr tejfehér köd reggeliznie a hegyek, dombvonulatok lá- ff bainál, hiába illan csípős, hideg őszi szellő a levelüket hullajló bokrok [között — ma minden nap újra és fajra meglelnek a hegyoldalak. Ha ; felszállt a köd, messzire piroslanak, tarkállanak a nótásajkú lányok fő- *kötői, messzire haitik a dal, s a ka- lcaj. Szüretelnek Tokaj-Hegyalján 'végestele ti végig. Fürge leány és asz- r szonykezek gyűjtik össze a telt, kövér fürtöket, hogy útnakindítsák a terhesek — onnan a prés, a hordók “felé. Igazán vidám, igazán szép napok ezek. S különösen- azok most, amikor . Tokaj-Hegyalján: Abaujszántótól Sátoraljaújhelyig a vártnál is gazdagabb a termés. Ezerszer és ezerszer hangzik el napjában szőlőgazdaságok szakemberei, tsz-tagok és tősgyökeres szőlőtermelők ajkáról a dicsekvés; »több lett, mint tavaly és a minőségre sem panaszkodhatunk-«. Meg- mkottan baktató szekerek, teli hordók szinte egymást érik. S amerre ofjregy az ember Hegyalján, ma szünetre hívogató szóval fogadják. Szőlővel, musttal, sőt itt-ott már félforrott újborral is kínálják, de még az ebedrehívást sem mulasztják el. Mertt ■nem csak szőlő van bőven, de lágy * i kenyér is — persze nem szalonna és* hús nélkül. Az is akad több és jobb,* 'tminl eddig bármikori.-. \ A iuu§t még edes^ — ^ j de a leányka már csipő§! j 4 Szőlőt ettünk,' szúretelökkel mu-í latiunk, de még csípős leánykával is\ volt dolgunk mindjárt az első szüreti1 •megállónál: a tokaj hegy aljai államij gazdaságban. Mert itt náluk igazán\ szüret a szüret! Száz és száz szedő,i puttonos a különböző szépen művelt,] gondosan kezelt táblákon. Csattan aj tréfa nyomán a jókedv. S amikor] megtelnek a hatalmas terhesek,] irány a modem darálókkal, prések-i kel felszerelt présház. ] Lcskó elvtárssal, a gazdaság igaz-] gat ójával cs más szőlő-, s borszak-] értőkkel vizsgálódévá járjuk a még] szedetlen táblákat. Nem csak] amolyan s2xmlélödés ez, hanem tu-j dennányos vizsgálódás, mert nem ke-< vesebbről, mint az idei aszútermésrőlj van szó. Ismeretes, hogy az idei* nyárutó és őszelő nem kedvezett úgy] 1 %£ aszusodásnak, mint mondjuk a* tavalyi. A szedéssel viszont nem le-< hét várni, illetve kockázatos a vára-] hozás. Hanem taktikázni lehet. S* Lesikó elv társ ék most taktikáznak.] Megnézik, melyik táblán remélhető] száraz, s napfényes napok esetén a] több aszúsodás, s az ilyen táblákat] hagyják utoljára. Ha pedig nedves,] esős idő jönne, gyorsan ezekbe a táb-] Iákba állnának a szedők. A dolgon] tehát csak nyerni lehet. ] — Ez igazán gyönyörű! — mutat* valaki egy félaszúszemekkel telij fürtre. „ ] — Hát ezt nézzétek meg! — trom-i föl rá másvalaki. Mert amerre csak\ néz az ember, igazán gyönyörű ■>—j aszúsodás tekintetében is — a gazda-] ság ötszázholdnyi szőlője. ] Néhány incselkedő szó a szürete-j lökkel, szőlő, s aszúkóstolás és már
