Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
2 eSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1958. október 19. A szovjet kormán/ jeg/zéke az Egyesült Államokhoz az amerikai rejjülőgsp személyzete ügyében Moszkva (TASZSZ) Mint ismeretes, az Egyesült Állatnak moszkvai nagykövetsége .októ-, bér 3-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz, s ebben kérte, hogy a szovjet kormány adjon teljes tájékoztatást az. elpusztult amerikai repülőgép személyzetének tagjairól. Október 16-án Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese átadta a kormány válasz- jegyzékét Thompson amerikai nagykövetnek. A szovjet kormány ismételten kijelenti, hogy a szeptember 24-én közöltökén kívül nincs semmi féle más értesülése a Jereván közelében lezuhant amerikai katonai repülőgép hat utasáról. A szovjet kormány ismét követeli, hogy amerikai repülőgépek ne sértsék meg többé a Szovjetunió állami határát és a szovjet légiteret, s határozottan elutasít mindenféle próbálkozást, amely az elpusztult repülőgép személyzetének sorsáért a Szovjetunióra akarja hárítani a felelősséget. w Csökken az Egyesült AUamok befolyása • az EDlSZ-ben — AP hírmagyarázat New York (AP) ,Tom Hoge, az AP hírmagyarázója írja: ,. ,Az. Egyesült Államoknak, amely /fontosabb kérdésekben még sohasem Szenvedett vereséget az ENSZ-ben, minden évben nehezebbe válik, hogy megtartsa előnyös helyzetét. Az ázsiai és közép-keleti érők fel- sorakozása, valamint sok semleges, állam csatlakozása az ENSZ-hez, olyan nagy mértékben csökkentették az Egyesült Államok szavazati többségét, hogy az amerikaiaknak alaposan fel kell mérniök a helyzetet, mielőtt valamilyen bizonytalan kérdésben kockára tennék tekintélyüket. A szavazógépezetnek ez a gyengülése világosan látszott a legutóbbi szavazáson, amelyre Kína ENSZ- tagságával kapcsolatban került sor. Az Egyesült Államok végiilis 44 szavazattal 28 ellenében, 9 tartózkodással győzött. A húsz latinamerikai állam támogatása nélkül azonban könnyen alul maradhatott volna. Az Egyesült* Államok alig több mint 54 százalékos támogatást ért el, 1954- ben, amikor az amerikaiak először folyamodtak halogatási taktikához Peking felvételének megakadályozására, az amerikai javaslat a szavazatok 71.6 százalékát kapta. (MTI) Strauss nyugatnémet hadügyminiszter újabb militarista kijelentései Az ENSZ'közgyülés politikai bizottságának péntek délutáni ülése-New York (Reuter) Frank Aiken. Írország külügyminisztere a politikai bizottság péntek délutáni ülésén határozati javaslatot és néhány módosítást terjesztett elő az Egyesült Államok és másik 16 ország javaslatához, az atomkísérletek megszüntetéséről. Az ir módosítások és határozati javaslat célja, hogy felkérje azokat az államokat, amelyek még nem rendelkeznek atomfegyverekkel, ne is gyártsanak. Jozef Winiewicz, lengyel külügyminiszterhelyettes a Rapaczki-terv- ről beszélt. Hangsúlyozta, .hogy a Rapaczki-terv Lengyelország elképzelése szerint csak első lépés, amely további intézkedésekre vezet majd a leszerelésben és megkönnyíti az európai politikai problémák megoldását. Venezuela küldötte is a kompromisszumos megoldást támogatta. Zorin szovjet küldött feltette a kérdést: »-Miért beszélnek a nyugatiak mindig »-felfüggesztésről-« a kísérletek »-megszüntetése helyett«. A kifejezések.közötti különbségek a két fél állásfoglalását tükrözik. Vajon a nyugati hatalmak azért játszanak a szavakkal, mert így kívánják leplezni ama szándékukat, hogy a kísérleteket egy év múlva tovább folytatják, s eközben újabb kísérleteket készítenek elő — kérdezte Zorin. Anglia küldötte azt mondotta, hogy az angol-amerikai javaslatok feltételezik a kísérletek felfüggesztésének évenkinti meghosszabbítását. Ezután a politikai bizottság hétfőn 14.30 órára halasztotta a leszerelési vita folytatását. jSulyos a politikai légkör Algírban Párizs (MTI) A Paris Journal szerint Algírban súlyos a politikai légkör. A párizsi sajtó beszámol arról, hogy 48 órája ismét hadműveletek folynak Algériában. Heves harcokra került sor több fronton. A lapjelentések szerint 3500 francia katona vesz részt a kabil-földön lefolyt hadműveletekben. A Times című amerikai hetilap október 13-i számát Algírban elkobozták. Az amerikai hetilap Ferhat Abbasz-nak, az algériai ideiglenes kormány elnökének cikkét közölte a De Gaulle tábornokkal való találkozások lehetőségeiről. Az algériai „május 13-i közüdv-bizottság“ szembefordul De Gauiie-ial Az algériai »május 13-i közüdv bizottság«, amely az »összalgériai közüdv bizottság« maradékának tekinthető, pénteken este négy órás vita Nagy-Britannia Kommunista Pártjának felhívása a baloldali erők egyesítésére Bonn (TASZSZ) h Strauss nyugatnémet hadügyminiszter a Neue Rhein-Zeítungnak adott nyilatkozatában ismételten követelte, hogy Nyugat-Németország- ban »létesítsenek minden eddigit felülmúló katonai erőt«, »fenntartás nélkül ismerjék'el« az általános hadkötelezettséget és szereljék fel atomfegyverrel' a nyugatnémet szárazföldi, valamint légihaderőt. Ellenezte az átomfegyvermentes övezet létesítését Európában, s ellenezte a kollektív biztonsági rendszer megteremtését is. Dr. Miinnich Ferenc előadása a politikai akadémián Ai MSZMP Központi Bizottságának hétfőin este fél 6 órakor a Néphadsereg Központi Tiszti Házában megnyíló politikai akadémiáján dr. Mün- nich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke »Az MSZMP tapasztalatai a revízioniz- mus elleni harcban« címmel előadást tart. Belépés csak meghívóval. (MTI),. London (MTI) Nagy-Britannia Kommunista Pártja nyílt levelet intézett az Angol Munkáspárt, valamint a szakszervezeti és szövetkezeti mozgalmak valamennyi tagjához. A párt levelében kifejti, a munkáspártnak latba kell vetnie befolyását a kormánynál, hogy vegye rá az Egyesült Államokat távol-keleti háborús terveinek feladására, szüntesse meg az atomkísérleteket, tegyen lépéseket a csúcstalálkozó nyéíbeüté- sére, minden nukleáris fegyver . betiltásának elfogadására, az angliai—amerikai támaszpontok felszámolására, a ciprusi és a közép-keleti kérdés rendezésére. A párt levelében szorgalmazza a konzervatívok ellen kialakítandó helyes politika elfogadását. E politikának a következő szocialista elveken: kell alapulnia: Minden erővel támor gaiaLkell a munkások béremelési' követeléseit, államosítani kell az ipar kulcsszektorát és csökkenteni kell a fegyverkezési kiadásokat. A megtakarított pénzt házak, iskolák; kórházak építésére,. a: nyugdíjrendszer és mindén szociális szolgáltatás megjavítására kell fordítani. (MTI) után úgy döntött, hogy folytatja tevékenységét. Mint az AP hírügynökség megjegyzi, a »május 13-i közüdv bizottság«, amely elősegítette a negyedik francia köztársaság bukását, tömöríteni akarja erőit és saját céljait akarja követni annak ellenére, hogy De Gaulle francia miniszterelnök legutóbbi intézkedései csapást mértek a szervezetre. A bizottság pénteken este hozott határozata, amely kimondja, hogy a bizottság »támogatni kívánja a hadsereg baráti tevékenységét és teljes mértékben megbízik a hadseregben« nyilvánvaló erőfeszítés a katonaság megnyerésére. í e 1 k A KMP megalakulásának és a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából az MSZMP megyei bizottsága és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége emlékalbumot kíván kiadni. Ezúton kérjük mindazokat, akik megyénk dolgozói közül részt véttek a Tanácsköztársaság valamelyik jelentős eseményében, harcoltak a Vörös Hadseregben, visszaemlékezéseiket juttassák el az MSZMP megyei bi- béremelésí ..zottsága agitációs prop. osztályái v a s! nak (Miskolc, Felszabadítók u. 24.) Kérjük azokat is, akiknek birtokában írásos vagy tárgyi emlékek vannak (igazolványók, fényképek, karszalagok, vöröskatona; sapka, korabeli levelek, stb), hogy azt felhasználásra* vagy a múzeumnak való átadása céljából küldjék el a fenti címre. Az eljuttatott tárgyakért felelősséget vállalunk és kérésre visszajuttatjuk tulajdonosának. MSZMP megyei bizottsága* TIT megyei elnöksége. »»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< ...fV a tyijőrwűttat met/állt Apám vasutas volt, őr, . vagy ahogy mifelénk mondják — bakter. Reggelente, amikor mi, gyerekek még az ágyat melengettük, sóhajtva húzta fel a balcancsát, csaknem nyögve hajolt le érte. Dereka érezte, s minden révben jobban, a rokitnói mocsaraik hidegét — katona-emlékként. Elnézegettem foltos ruháját, nadrágja szárát, amely szokatlanul hosszú volt, az alja köröskörül elkopott, kirojtosodott. Szegény anyám alig győzte beszegni. Dehát a vasút mindig ilyen hosszú nadrágot adott, azt kellett koptatni, mert másmilyenre nem telt. Ebben a nadrágban indult szolgálatba, amiről én csak annyit tudtam, rossz dolog, mert alvás nélkül egy teljes napot és éjszakát kell eltöltenie abban a kis bódéban, a sínek mentén, s azalatt igen sok mindent kell csinálnia, ö volt' ott égyszemélyben állomásfőnök és málházó, pénztáros és sorgmpóőr, irodatakarító, váróteremfűtő — egyszóval mindenes. Rengeteg volt, a dolga, hisz sűrűn döcögtek a Szénnel, bazalttal, építőkövekkel megrakott tehervonatok. Indítottá a személy vonatokat, fogadta a reggeli és az esti gyorsot, s napjában húszszor is felhúzta a sorompót, hogy á tanyasi ökrök átcammoghassanak az irtásba. Aztán kiadta a jegyeket, olajat töltött a lámpákba és szaladt velük a szemaforokhoz, nehogy közben egy harangütést, vagy telefont elkéssen. Szívesen dolgozott, de nagyon nehezen jutott előre az úgynevezett „vasúti szamárlétrán”, a fizetési rangfokozatokon. Keresete igen csekély volt. Szerettem és sajnáltam, s ha tehettem valamit kedvére, már ugrottam is, akár a zerge. Ebédet, ha vihettem — csak úgy mezítlábasán — örültem neki. (Igaz,Ncipőm se nagyon volt, s kivált nyáron minek is az egy falusi gyéreknek.) Néztem apámat, ahogy evett, csöndben, gépiesen, mintha csak kaszálna. Ezt is sokszor láttam tőle: suhintott, vágott, előrelépett... ismét suhintott, : vágott és lépett. S ez így ment, ha szabad ideje volt, hajnaHól-napestig, s ha a hold is sütött, hát akkor amíg látott. S így is evett: merített, emelt, nyelt... merített, emelt, nyelt... Szememmel követtem karja mozgását, s a fejem úgy járt hói le, hol fel, ahogy apám kezében a kanál. S közben reménykedtem: hátha hagy valamit Észrevette és szép csöndesen visszacsúsztatta az edénybe a már szájáig Hitt kanalat: —- No, ehun-e — kínálta a maradékot —, jó kis leves ■bolt ez. Egyél csak — biztatott —, én már nem bírok vele. Pedig még jól sem lakhatott, hiszen csaknem a szájából lestem ki a falatot. De tudta, vagy sejtette, hogy aznap még én Sem ettem. Megcsörrent a telefonja. A másik őrházból figyelmeztették, hogy jön a „gazda”. Abbahagyott mindent, elővette a zászlót, felemelte a durrántyútáskátj a derekára kötötte, engem pedig kiküldött a bódé !été, '"A'' „gaz- da” hajtókával érkezett. Én csak úgy ismertem', hogy „a pályamester úr”. Szép kék, testhezszabott kamgám ruhája, fényes, fekete cipője, szarvasbőr kesztyűje volt és piros^ arcát mindennap simára borotváltatta. Apám vagy három lépésnyire a hajtókától megállt és ezt mondta: — Pályamester úr! Én, az 5-ös számú őr, alázatosan jelentkezem. A 303-as elmarad, a 17-es húsz percet késik; Jegyek rendben, lámpa, durrantyú, fékberendezés és jelző a helyén, az őrhely tiszta. A „gazda” az én szememben a legnagyobb, leghatalmasabb úr volt kerek e világon. Neki nemcsak a falusi tanító, de még a főjegyző is, meg a bíró is előre köszöntek. Belépett « bódéba, s kesztyűjét le sem húzva, elővette a szolgálati — ELBESZÉLÉS — Irta: S. NAGY SÁNDOE naplótpítos ceruzával olvashatatlanul aláírta M hevét. Apám addig, vigyázzba meredve állt az ajtóbankezét — előírásosan — szorosan a nadrág varrásán tartva. A „gazda” körpe futtatta szemét a bódéban, bólintott, kilépett, & 'rádobta in: ját a hajtókára. Apám udvariasan kissé megtolta az alkotmányt, segített elindítani, majd feszesen tisztelgett, mire a „gazda” hanyagul biccentett, ,sapkájához emelte két ujját, s eltávozott. í~ítt álltam lapulva a téglafalhoz a szánalmas, s nekem ^ nagyon fájó jelenei alatt. Annyira siralmasnak tűnt mindez, hogy csaknem felzokogtam. Az a szolgai mód, az a jelentés-tétel — az. fájt _a legjobban. Mit alázatoskodik, hiszen a „gazda” i$ csak ember, hiába, hogy úr, s miért jár ő jobb ruhában, mint'az éü apám, és hajtókán... Fiatalabb is. Miért nem ő köszön előbb? És miért kell ő előtte mindig feszes vigyázzban állni? Hát mi az én apám, hogy még a rendes nevét sem mondhatja meg, hanem „5-ös számú őrként”' és „alázatosan” jelentkezik? Csak egy szám? A keserűség fojtogatta a torkom, gyerekésszel nem tudtam mindezt felérni és villámló tekintetet vetve az egyre távolodó pályamester után, ezt motyogtam: — Én... én..; bevágtam volna oda... oda a sínek közé... csak ágy nyekkent volna... — Miket beszélsz te? — Azt, édesapám... én nem mondanám „alázatosan jelentkezem”. Ha nem tetszik neki, söpörje ő a padlót. Fogadja ő a vonatokat, fűtsön be ő a váróterembe a szarvasbőr kesztyűjében... Apám megsimogatta a fejemet: — Ugyan, kisfiam, ne törődj ezzel, ö is csak szolga, neki is parancsolnak, rúgják. Hát ő megrúgja azt, aki nála még lejjebb van. S dolgozott tovább, tele keserűséggel a szívében és én nem tudtam, hogy mindezt a megaláztatást, szenvedést értünk, a gyerekeiért tűri, s azért nincs jó,ruhája, mert a pénzen nekünk vesz könyvet, tintát, meg ingeket. Gyengének, erőtlennek éreztem, olyannak, aki nagyon fél az uraktól, különösen a leghatalmasabbtól, a ,,gazdádtól. C ekkor olyasvalami történt, amit sohasem felejtek ^ el... Ismét ebédet vittem, úgy fél kettő tájt lehetett. Ilyenkor robogott Salgótarján felől Budapestre a kas- sa—oderbergi expressz. Mi csak úgy neveztük: a gyors. A gyors, amit én is, mint a többi gyerek, bámultam, ideges félelemmel néztem ezt a vascsodát, féltem tőle. Amikor jött, sohasem merészkedtünk a sínek közelébe. Jött a távolból, megállás nélkül, feltartóztathatatlanul. A falunkban még a legöregebbek sem emlékeztek arra, hogy a gyors valaha is megállt volna a mi kis állomásunkon, mindig csak elvihar- zott előttünk, a messzeségbe. Apám elvette tőlem a kosarat, mert a gyors már közeledett. A távolból, Nagybátony felöl hallottuk is már a ro- bogását. S ekkor láttuk, hogy a gyorssal szemben, a másik oldalról rohan a vonalőr, s már messziről kiabál és integet• — Sándor bácsi!... Sándor bácsi!... A 17-es térköznél síntörés!... Síntörés!... — Síntörés? —■ kérdezte hirtelen apám és elsápadt. Tudta, mit jelent ez. Ha a gyors odaér, a törött sín kifordulhat, a vonat kisiklik, legurul a meredek partoldalon, a kocsik összetörnek, s az utasak mind ottvesznek, Egy perc vesztenivaló ideje sem volt. Azonnal cselekedett. A jelzőt már nem húzhatta vissza, a gyors nagy sebességgel közeledett. Már csak ezer méter... Már csak hatszáz... Már csak ötszáz... Jött, jött, láttám már a mozdonyt, amely úgy rohant, mintha a világot akarná elsöpörni útjából. Apám hirtelen felkapta a kis piros jelzőzászlót, kiugrott a sínek közé, a gyorsvonat mozdonya elé, s kinyújtott karral körözni kezdett a zászlóval.. _ Az expressz hosszú kocsisora megvonaglott. A kerekek sírva, sikoltva, ezernyi szikrát szórtak,. a kocsik a hirtelen fékezéstől összeütődtek, s benn, a hűvös, pullmann-fülkék- ben egymásnak estek az utasok és bőröndök potyogtak le a poggyász-tartókból. A száguldó expressz, a fújtató, hörgő gőzmozdony, amely előtt sohasem volt akadály — most félénk, megvert kuvasz módjára nyüszítve, bocsánatért ese- dezve lassan kúszott oda az „5-ös számú őr”, apám lábai elé. ő felemelt fővel állt a sínek között, s kinyújtott karjában frissen lengett a kis piros zászló. A z első- és másodosztályú fülkék ablakai sorra meg•*. nyíltak. Jóltáplált, gondtalan életet élőnek látszó emberek dugták ki fejüket, s nézték, elnézték apámat, az egyszerű, foltosnadrágú „5-ös számú őrt”, aki ott állt a durrantyú-táskával, a kis piros zászlóval. Nézték és nem szóltak. Nem mertek szólni. Csak bólintottak. Meg kellett hajolniok az öreg vasutas, az én apám akarata előtt. S az expressz csak állt. Nyugodtan, engedelmesen, ke- zes bárányként várakozott a síneken, amíg a törést meg nem javították, amíg apám szabad utat nem intett. S ekkor is csak lassan* vigyázva indult, s úgy láttam, mintha a mozdony két nagy, fényes üvegfzeme még félénken vissza-visz-> szanézne apámra: vajon csakugyan szabad-e elmennie? De én rnár nem is a vonatot bámultam ekkor, hanem apámat. Most láttam csak, milyen erős, hogy kezének egyetlen mozdulatára megállította a viharzó gyorsvonatot. Egy fejjel magasabb lett előttem, szorongva léptem hozzá, s megkér■* deztem: — Édesapám! Ha a tanító áll eléje, megállt volna-e neki? — Nem, — rázta meg a fejét apám. — És ha a főjegyző? — Nem, — felelte apám határozottan. — És ha... ha a pályamester?... Ha ő állt volna eléje? — Nem — mondta apám —, neki sem állt volna meg. Örömömben elfelejtettem kosarat, ételhordó edényt, megfordultam, s rohantam a barátaimhoz. Mit törődtem az^ zal, hogy a peron kavicsa szúrja meztelen talpamat, észre sem vettem, csak szaladtam, s lehuppantam a gyerekek közé. — Apa megállította a gyorsvonatot! — lihegtem. — Hazudsz! — kiáltották szinte egyszerre. >— Én? ... Én? ... Ha nem hiszitek... akkor... ek* kor..* kérdezz&ek meg Jóska bácsit... A postást, ö is ott volt! — kiáltottam dühösen. — Hű-ű-ű! — füttyentett egyet Vince barátom, s most már plhitte. — Aztán nagyon kikapott? hogy — válaszoltam büszkén. — Egy szót sem mer* tek neki szólni. Még a pályamesternek se állt volna meg, de apámnak igen, — mondtam, s az jutott eszemé be: ha apám egyedül megállított egy gyorsvonatot, akkor az a sok-sok vasúti munkás, akiket én ismerek és láttam —, ők együtt a világ összes gyorsvonatát meg tudnák állítani. D