Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

Kedd, 1958. október 7. SSZAKMAGYARORSZAG 3 A vasércbányászok jelöltje Magyari Jánosné Rudabánya főutcáján vidám indu­lókat sugároznak az oszlopokra, fa­lakra elhelyezett hangszórók. A köz­ség lakói, a férfiak és háziasszonyok megszokott módon végzik munkáju­kat. Vásárolnak, beszélgetnek, mások a község nevezetessége, a vasérc­bánya felé tartanak. Az üzem udva­rán nagy zajt csapnak a járművek, a vagonokba dübörögve ömlik a bor­sodi föld mélyének kincse, a vasérc. Az irodaépület mellett a parkokkal övezett tiszta udvar lombos fáin nemzeti és vörösszínű zászlókat len­get a szél. Az idő borús. Az eső dél­előtt is esett, de most is könnyen megeredhet. , Az ünnepi díszbe öltöztetett kapu mellett kis csoport verődött össze. Beszélgetnek. Az időről, meg a leg­nagyobb eseményről, a közeledő jelölő-gyűlésről. — Kár, hogy ilyen rosszra fordult az idő, — jegyzi meg egyikük. — Jobb lett volna a kultúrházban meg­tartani a jelölést. Ott nem zavarna az eső ... — Itt sem zavar, kibírja még ad­dig, és többen elférünk a szabad ég alatt, — válaszolják. Az idő gyorsan halad. Az emberek még kevesen vannak. Mikor lesz itt többszáz ember, — tettük fel önma­gunknak a kérdést. Ha így szaporod­nak, a késő esti órákban sem gyűl­nek össze. i. Rudabánya munkásai, földművelő dolgozói megszokták a pontosságot. A jelölőgyűlés kezdete előtt néhány perccel szinte nagyvárosi forgalom özönlötte el az üzem kapuját, kör­nyékét. A telep különböző részeiből 20—30 fős csoportokban érkeznek az emberek. Amikor a Hazafias Népfront jelölt­jének nevét bejelentik, több mint négyszáz résztvevő köszönti nagy tapssal Magyari Jánosnét, a köztisz­teletben álló háziasszonyt. A jelenlévőknek nem kellett külön bemutatni. Magyari Jánosné nyolc éve segíti a községi tanácsot, mint tanácstag. — őszinte véleménye volt mindig mindenről, — mondották többen is hozzászólásukban. A jó tanácstag akkor képviseli igazán választóit, ha őszinte, nem hallgatja el a hibákat, véleményt mond a javaslatokra, fel­karolja azokat és ha jónak bizonyul­nak, a megvalósítás sem késlekedik. Magyari Jánosnénák ezek a jó­tulajdonságai évek óta gyümölcsöz­tek Rudabányán. Röviden és tömören ezt tükrözte Árvái András tanár véleménye is, aki a pedagógusok örömének e szavakkal adott kifeje­zést: — Ügy érzem, jól jelölt a község lakossága. Magyariné olyan asszony, aki tüzetesen ismeri a község ügyes bajos dolgait. Felrázta a szülői mun­kaközösség éleiét, tevékenyen dölgo zott a szülők között. A lakosság min­den kérdésben számíthat rá. Az esőcseppek lassan hullottak a lombos fák közé, de ez nem zavarta meg a jelölési. A hozzászólók egy­másután léptek a mikrofon elé. A tanács, a párt, az ifjúság, a nőtanács, az úttörők, az üzem küldöttei és még sokan mások bizalmat adtak jelölt­jüknek! — Bizalomért bizalmat. ■— Ma­gyariné ezekkel a szavakkal lépett a mikrofon elé. Utána virágcsokrok­kal halmozták el ismerősei, a község lakói, akik tisztelik. szeretik. Az ünnepélyes jelölés végétért, de a község jelöltjét, az új megyei ta­nácstagot népes csoport vette körül. Volt miről beszélgetni. Rudabánya jövője is felfelé ível. Az emberek sokat segíthetnek majd a tanácstag­nak. Magyariné várja, igényli a se­gítséget. Nemcsak a választások istán, már most is. A bizalom nap­jainkban is munkára kötelezi a jö­vendő tanácstagot. *—sz— m — HÜ SEGÍTŐTÁRSAK-ooo­A tanácsok megalakulása óta több mint kétszeresére enelkedett a villamosított községek száma Borsodban Megyénkben 363 községből a fel szabadulás előtt csak 101-ben volt villany. A faluvillamosítást 1947-ben kezdték meg, de csak 1949-től, a ta­nácsok megalakulásától vált rendsze­ressé ez a munka. A tanácsok megala­kulása óta 115 községben gyűlt már ki a fény — többe, mint a felszaba­dulás előtt 40 év alatt. Az idén újabb 15 községet villa­mosítanak. Három községben már ég a villany és további 4 községben most végzik a szerelést. Hejőkeresz- túr, Hídvégardó, Komjáti és Toma- szentandrás községekben a válasz­tásig elkészülnek ezzel a munkával, s november 16 igy kettős ünnep lesz a községek lakosságának. A villamosítási program végrehaj­tásában tevékeny részt vesznek a tanácstagok. A négy község lakos­sága a tanácstagok irányításával csaknem félmillió forint értékű tár­sadalmi munkával segíti a villany bevezetését. — Jó ütemben halad a mezőköves­di járásban a cukorrépa szerződéskö­tés. Az előirányzott tervüket már közel 70 százalékra teljesítették. — A DIMÄVAG Gépgyár fizikai és műszaki kollektívája kiváló ered­ményt ért el az 1958. III. negyedév­ben. Termelési tervét 102.2, míg ex­porttervét 106.1 százalékra teljesítet­te. Különösen a gyorssodrók, PN 4-es présgépek, SD 25-ös prések gyártási tervének túlteljesítésében értek el kiváló eredményt A MKGS 9/1800-as nagysodró a földgömb má­sik felén, Brazíliában fogja öregbíte­ni a magyar ipar hírnevét. A többi gépek szovjet és jugoszláv megren­delésekre készültek. AZT HISZEM, NEM HARAGUSZ­NAK meg a martinászok, durvahen- gerészek, de a kovácsműhely dolgo­zói is örömmel veszik, ha most nem róluk ír az újság, hanem egyik leg­nagyobb segítőtársukról, a kemence­karbantartó üzem dolgozóiról. Mert tudnának-e dolgozni ők, ha a kemencéiket nem tartanák rendben és azokat, amikor elkoptak, elégtek, nem javítanák ki. Mindenki azt vá­laszolná erre, hogy nem! És ez így is van. A kemencék, amelyekben »-fő-« az acél, vagy izzik a buga — nem örökéletűek. Időnkint ki kell javí­tani őket és akkor jönnek a kemen­ce-kőművesek. Száz és ezer akadály- lyal kell megküzdeniök ezeknek az embereknek. Többek között a meleg­gel. Mert egy kemence, mikor meg­áll csapolás utáni javításra, csak úgy ontja magából a hőséget és nekik sokszor 80 Celsius fok melegben kell dolgozniok. Ez természetesen inkább csak az üzemközi javításoknál van így. Más a helyzet a programszerinti javításnál. Itt már 48 óra hűtési időt kapnak, ami alatt aztán vízpermete­zéssel hűtük le a forró téglafalakat, hogy mielőbb hozzákezdhessenek a bontási munkákhoz. Azonban itt is nagy veszély jelentkezik — a szili­kózis. A nagymennyiségű por, ami a bontásnál keletkezik, igen hamar megtámadja a tüdőt és ennek követ­kezménye, hogy az emberi szervezet nem tudja ezt a munkát évtizedekig végezni. Jelenleg nincs is az üzem­nek olyan dolgozója egy sem, aki például 15 éve ezt a munkát végezné. Éppen ezért a 40 órás munkahét be­vezetéséért harcol az üzem szakszer­vezete, s központi szervek foglalkoz­nak ezzel a kérdéssel. A felszabadulás után sok segítsé­get kaptak munkájukhoz a kemen­cék karbantartói. A nagy hőségben a munkát félórás váltásokkal végzik. Fél óra munka után egy órás pihenő következik. Vannak azonban olyan helyek, ahol csak egy negyedóráig lehet kibírni a meleget és utána há­romnegyedórát pihennek. De még otyan eset is előfordul, hogy egy-egy üzemközi javításnál csak percekig bírnak dolgozná. Az elmúlt két hónap volt a legne­hezebb az üzem életében. Úgy a mar­tinban, mint a durvahengerdében szinte egyszerre hibásodtak meg a kemencék. A program egyszerre fel­borult és a gyár vezetőségének kel­lett eldöntenie a sürgősségi sorren­det. Az üzem dolgozói tudják, mit je­lent a termelés szempontjából a ke­mencék kiesése. Soha ilyen szép eredményeket nem értek el, mint ezekben a hónapokban, ezt bizonyít­ják a számok. A martini III. számú kemencét 168 óra helyett 156 óra alatt, a VII. szá­mú kemencét 192 óra helyett 169 óra alatt, a IX. számú kemencét 168 óra helyett 140 óra alatt javították ki. Sőt, a nagykovácsműhely III. és IV. számú kemencéjét 168 óra helyett 152 óra alatt üzemképes állapotba helyezték. A nehéz munkákból hősiesen vet­ték ki részüket Karnóczi János, Gu­lyás János kőművesek, Havas Fe­renc segédmunkás s az üzem veze­tője, Schneider Károly elvtárs, akik kiváló dolgozó jelvényt is kaptak de­rék munkájukért. A brigádok közül Ostorházi István, Juhász Béla, Mentei Gyula, Korda 1 Ferenc, Kopalkó János és Pázmándi József brigádjai mind-mind megtet­ték kötelességüket. Munkájukat nagyban segíti az, hogy mint egy nagy család, úgy él az üzem. Az alapszervezet vezető­sége, a szakszervezet vezetősége és az üzemvezetőség a problémákat előre megbeszéli a dolgozókkal. A műszakok állandóan versenyben van­nak, s pontosan értékelik eredmé­nyeiket. Ebben az évben Hegedűs István műszakja az első, de alig pár tizeddel követi őket Csesznoch Joa­chim műszakja. Az anyagtakarékosság is szív­ügyük. Az üzerp az év első nyolc hó­napjában 700 köbméter importtéglát takarított meg, ami körülbelül egy­millió 890 ezer forintnak felel meg. Ebből az itt dolgozó KISZ-ftetalok százkilencezer forint értékű ered­ményt mutathatnak fel. Meg kell még emlékeznünk a hoz­zájuk tartozó karbantartó üzem dol­gozóiról: lakatosok, villanyszerelők, ácsok segítik őket ezeknek a szép eredményeknek elérésében. Nagy se­gítséget nyújtanak a szállító csoport dolgozói is, akik pontos időben vég­zett munkájukkal nagyban hozzájá­rultak ahhoz, hogy az építési határ­idő betartásánál tervüket 102.8 szá­zalékra teljesítették. így végzik munkájukat ezek a hős, minden nehézséget bátran vállaló emberek, akiknek további munká­jukhoz erőt, egészséget kívánunk. hj. KÍVÜLRŐL MINDEN CSENDES... mondhatjuk, hiszen Sajóvámos tovább éli megszokott életét. A ha­tár út on csöves kukoricával meg­rakott szekerek ballagnak végig; tetején a nagylány napraforgómagot szemel és a gyalogúton fürgelábú kisgyerek biztatja madzagostorával a lusta teheneket: — Csálé, te! Jövőre már ő is iskolába megy..-. Máshol krumplit ásnak, almát szednek a kertben és gyűjtögetik a kiserdőben a téli tűzrevalót. A falu végén új hidat építenek, nehogy a Holt-Sajó télvíz idején megviccelje őket... A tanácsházán sűrűn nyílik az ajtó: új oipost várnak a faluba, jönnek-mennek az adófizetők, no meg a választással kapcsolatban is megjelennek érdeklődni a polgárok: mikor kezdődnek a jelölő gyűlések, kiket jelöl a Hazafias Népfront, hogy meghányják-vessék: kire adják a voksol? Az elnöki szobában. Bodnár József előtt a választási bizottság tagjai tesznek esküt és szétszélednek a faluban beszélgetni... közeledik a választás! Az országgyűlés feloszlott és újjáválasztjuk a tanácsokat is. Nagy munka vár ránk: jól meg kell gondolni, kit jelölünk a parlamentbe és kit jelölnek a sajóvámosiak a ma­gük kis parlamentjükbe, a községi tanácsba, hogy jövőre és az elkövet­kezendő években újabb alkotások kerüljenek a most épülő új híd ^.ellé, több szalcember álljon mun­kába a most érkező új orvos mellett és tovább épüljön, szépüljön a falu; gazdagabbak, jobbmódúáic legyenek Uj útra léptek a sajóvámosiak is Két héttel a „Vörös Csillag6* megalakulása után az emberek, a sajóvámosi választó- polgárok. Mindez sok beszédre ad módot odakint a határban kukoricatörés közben, déli ebédnél a krumpliásás mellett, szüretelés alatt a szőlőfölde­ken és odahaza este — a családban, önmagukról döntenek, önmagukra szavaznak, hiszen közülük kerül ki a falu parlamentje: el kell dönteni tehát: akit bizalommal halmoznak el, az majd az egész falut képviselje! Belülről, az emberek lelkületében, gondolatvilágában már korántsem oly csendes a falu, mint azt a felü­letes szemlélődő az első benyomások után gondolná... De már csak azért sem, mert a választásra való készü­lődés mellett más fontos esemény is történt a faluban — mintegy annak bizonyítására, hogy Sajóvámos nem áll meg a megkezdett úton. Két héttel ezelőtt megalakult a Vörös Csillag Termelőszövetkezet! BODNÁR JÓZSEF tanácselnök így meséli el a megalakulás törté­netét: — A régi termelőszövetkezet, amely ugyancsak Vörös Csillag né­ven működött, nem tartozott a rosz- szák közé. Azt sem mondhatom, hogy a legjobb volt: gondokkal- bajokkal küzdöttünk, de ennek elle­nére, mostanára már helyrejöttünk volna. Nem azért mondom, mert én voltam az elnöke, hanem azért, mert valóban életrevaló csoport volt. Az ellenforradalom előtt például ötven forinton felül osztottunk egy munka­egységre. Ez már figyelemreméltó eredménynek számít. A zűrzavar, amely Miskolc után ránk is kihatott, s a »hözöngök«, — akik a termelő- szövetkezet ellen agitálni a faluban megjelentek, megtévesztették az em­bereket. Másokat pedig megijesztet­tek. Feloszlott a Vörös Csillag. Fájt a szívünk nagyon, hiszen keserves munkával, sok küszködés árán hoz­tuk össze a gyarapodó vagyont. — Lesz még termelőszövetkezet Sajóvámoson — mondották mégis az emberek, hiszen mi meggyőződtünk, megtanultuk, hogy nagyobb erő rej­lik a közösben! Lett is! — Tizenegy régi termelőszövet­kezeti tag — hajdani cselédek — és két új jelentkező közös elhatározása alapján ismét létrehoztuk a közös gazdaságot. Ragány Bertalant válasz­tották meg elnöküknek, aki már ré­gebben is vezetőségi tag volt. Most a megyei tanács végrehajtó- bizottságának engedélyezését várják, hogy megkezdjék a munkát. A gép­állomás szántott már tíz holdat, de abbahagyta, mert engedély híjján nem ad fedezetet a bank. »írja meg hát az elvtárs. kérjük a végrehajtó» bizottságot, döntsön hamarosan!« (A kérésnek eleget tettünk. Tóth István, megver tanácselnök elvtárs a Először szavazunk A Ikotmányunk kötelez a négy évenként történő képviselő- és ta- ^ nácstagválasztásra. Jelölt lehet minden olyan 18. évét betöltött állampolgár, aki büntetlen előéletű és eddigi életével, munkájával, pél­damutató hazafiságával bebizonyította, hogy érdemes erre a megtisz­telő feladatra. Olyan, aki méltó arra, hogy az ország élén vezetőszere­pet játszón és ha kell, alcár élete árán is megvédelmezze az ország füg­getlenségét, jólétét, békéjét. Ebben az évben november 16-án lesznek a választások. Életünkben először mi is leadjuk szavazatunkat a jelöl­tekre, éberen ügyelve arra, hogy burzsoá ideológiával rendelkező, poli­tikailag nem megfelelő egyének, akik esetleg bomlasztó munkát végez­nek a béke páncélján — nehogy bekerüljenek. Azt mondtam, először szavazunk. Bizony, az ember, ha erre gondol, önkéntelenül is megilletődött, elfogódott lesz, pillanatnyilag gyorsabban ver a szíve, mert átérzi a pillanat jelentőségét. Erezzük és tudjuk, hogy most már nekünk is kötelességünk küzdeni az ország függetlenségéért, békéjéért. Kitüntetve, megtisztelve érezzük magunkat, hisz most már mi is az ország aktív állampolgárai, harcosai vagyunk. Az ország meg­védése elsősorban nekünk, fiataloknak kötelességünk. De bennem önkéntelenül is felvetődött az a kérdés: mit kaptunk? Mit várhatunk az új jelöltektől? Mit kaptunk társadalmunktól eddig? Én úgy érzem, mindent. Hiszen a gyerekkori almom valósult meg. Az ő érdemük, hogy megindult az érettségin alapuló pedagógusképzés, ami nagyon helyes és sokkal alaposabb, mint a régi. Miután az alapművelt­séget megszereztük, leérettségiztünk, ismét tanulnunk kell. Mégpedig a pedagógia alapelemeit, évszázadokon át kikristályosodott tanításait sa­játítjuk el, amit aztán, mikor mint tanítók kikerülünk, tovább adunk az ország legtermékenyebb talaján, a gyermeki szivekben, értelemben. Igen, új életünk eredménye, hogy kinevelik az új pedagógus-gárdát, amely már az új, megtisztult szellemei és erkölcsöt hirdeti. Komoly fel­adat és munka ez, amelyben reméljük, az elkövetkezendő választották is segédkezet nyújtanak, szem előtt tartva nagy nemzeti költőnk örök- értékű szavait: „Itt nem boldogul más, csak aki álkot, munkás”. ígérjük, méltók leszünk a nagy és nemes feladatra, ami ránk vár és tőlünk telhe- tőleg minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy kialakítsuk az iíj, szocialista embert, tudásunk legjavát átadva nekik. Ezek a gondolatok vetődtek fel bennem, mikor a szavazásra gondol­tam és nem hiszem, hogy lesz ember, aki ne gondolna eddigi eredmé­nyeinkre és a jövő perspektívájára. Lakatos Ildikó az érettségizettek tanítóképzős osztályának hallgatója ............. ■ ■ ooo ---------— M egalakult a „Fiatal muzsikusok klubjai( ifjú zenetanárok városunk zeneisko­láiban oktatják a jövő muzsikusait és e nemes feladat — a tanítás — mellett koncertezni is szeretnének. Erre a klub kereten belül nagyobb lehetőség nyílik, mert a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa minden támo­gatást megad, hogy fiatal muzsiku­saink tudásukkal a zenekultúrát ter­jesszék városunk dolgozói között. A klub munkájába a budapesti Egrassy Klub ifjúsági stúdiójának tagjai is bekapcsolódnak cserehang­versenyek keretében. így lehetőség nyílik arra, hogy más városokban is bemutatkozhatnak majd. A hangversenyek után megbeszélik a fölmerült problémákat, feladatokra és megismerkednek más városok ifjú muzsikusaival, s ezzel a klubszerű­séget alakítják ki. A klub tagjai a közeljövőben hangverseny keretében mutatkoznak be. Ezt megelőzően egy igen népszerű vendég, a VIT-díjas Szendrey-Karper László gitárművész hangversenyében gyönyörködhetnek, amelyet október 18-án rendeznek meg a SZOT Kossaith-uteai nagytei- X móben. mint nyitó hangversenyt. Eb- | ben az évben kerül sor a »Fiatal • muzsikusok klubjáénak programjá­• ban Erdész Zsuzsa, az Állami Opera- $ ház fiatal művésznője ária és dal- I estjére, továbbá a Weiner-vem • négyes hangversenyére. J Hisszük, hogy városunk közön- ísége mielőbb megismeri és megsze- { réti a klub tagjait, a fiatal muzsiiku­Í sok pedig betöltik hivatásukat és a zenekultúra szószólói, terjesztői lesz­nek. — FA — ♦ -------o------­♦ — Az Országos Rendező Iroda köz­eli, hogy az október 6-ára hirdetett ö *meg mi című előadást, mely Honthy "Hanna betegsége.miatt elmaradt, ok­tóber 13-án, hétfőn rendezik meg a {Béke filmszínházban. A megváltott {jegyek átcserélhetők a Filharmónia {pénztáránál. 99J A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kezdeményezésére a napokban alakí­tották meg a »Fiatal muzsikusok klub«-ját, amelynek célja: összefogni a Miskolcon élő ifjú zeneművésze­ket, muzsikusokat és azokat hang­versenydobogóhoz juttatni. Ezek az mezőgazdasági osztállyal váló meg­beszélés álapján ígéretet tett, hogy napirendre tűzve a sajóvámosiak kérését, rövidesen megszavazzák az új termelőszövetkezet működési en­gedélyét!) A MEGALAKULÁS HÍRE gyor­san elterjedt a faluban. »Kik léptek be, ki lesz az elnök?« — kérdezgetik egymástól az emberek. És a szántó­földön, vagy a szőlőtőkék alatt szü­retelés közben most már a második fontos eseményről is beszélnek. A Vörös Csillag megalakulásá'aák hí­réről. Beszélnek, beszélnek, vitatlcoz- nak, s ha a csoport portája felé jár­nak, be-benéznek. — Eljöttem, benéztem, mit csinál­tok? — Ezt, meg ezt... — No. és hogy gondoljátok? — Így, meg így: aprómagvakat akarunk termelni. Az sok jövedel­met hoz a termelőszövetkezetnek is, meg az országnak is ... — Éhem. Igaz. No, sok szerencsét. Aztán, mikor már távol jár a látó­gató, a szérű végén visszafordul mégegyszer. Áll, gondolkodik, elin­dul, megint megáll, s visszákiált: — HÁT SOK SZERENCSÉT . . . aztán. i. khm... eljönnék máskor is! Forr, mozog a falu. S napról-napra: tegnapról-mára egyre többen fordul­nak meg a Vörös Csillag portája körin TATÁR MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom