Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-04 / 234. szám

Szombat-, 1958. október 4. ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 Gondolatok az őszi-téli népművelési munka beindulása előtt Jelölőgyűlések Miskolc körzeleiben A hivatásos és nem hivatásos, de munkájukat hivatásból végző nép­művelők, előadók, rendezők, oktatók és szervezők ilyenkor az ősz és tél beállta előtt összedugják a fejüket, mit és hogyan végezzenek. Azok, akik számvetést csinálnak, miket csináltak jól, miket rosszul, nagyon helyesen teszik, mert az így levont tanulságok föltétlenül segítik a -je­len időszak feladatainak jobb, válto­zatosabb, színvonalasabb megoldá­sát. Művelődési otthonaink irodái, iskoláink ablakai hosszú estékig nyúló időig világosak ilyenkor. Oda­bent a pártszervezet, a tanács, vagy az üzemi bizottság képviselői, az előadói munkaközösség elnöke, a művelődési otthon igazgatói taná­csának vezetője, egy-két tagja vi­tatják a terv, a program vázlatát, mérik fel erőiket, eszközeiket. Mert az utóbbi felmérése nagyon fontos körülmény ahhoz, hogy reális legyen a program s illúziókat ne kergesse­nek. A tervek, programok tartalmára, célirányosságára vonatkozóan köny- nyebb a helyzetük, mint egy évvel ezelőtt volt. A párt kulturális irány­elvei világosan megmutatják mi a cél, s ha ismerik községük, üzemük reális kulturális helyzetét, problé­máit. akkor a célok ismeretében meg tudják.— ugyancsak reálisan s— tervezni a tennivalókat. Népművelőinktől ez a munka elvi szilárdságot, az ellenséges antimarxista nézetekkel szembe­ni határozott állásfoglalást kö­vetel meg. Sok még az úgynevezett ^kultúrát terjesztő« elem, akik »kultúrát adunk« jelszóval keresik fel fal­vai nk,at, üzemeinket, sokszor hiva­talos pecsét is szerepel műsorukon. Azonban csakhamar kiderül, hogy egyéb céljuk nincs, csak a pénzt ki­húzni a dolgozók zsebéből. Ilyen esetekben a leghatározottabban fel kell lépni, s adminisztratív eszközö­ket is igénybe kell venni. Iyenkor arra is gondoljunk, hogy a munka eszmei, szervezeti és gaz­dasági előfeltételeit is megteremtsük. Több helytelen nézet vert gyöke­ret hosszú időn keresztül népmű­velőink tudatában. így: nem tudják megérteni, hogy a népművelési munka minden eszköze és ága az emberek szo­cialista nevelését szolgálja. Ennek, természetesen, közvetlen esz­köze az ismeretterjesztés, a könyv, a film. De fel kell ismerni azt is, hogy közvetve a művészeti szakkö­rök, képzőművészkörök, még a tánc­iskolák is a maguk sajátos módján és eszközeikkel, a szocialista em­bernevelés céljait szolgálják. Ha nem így van, akkor nem jó. S bi­zony ma még az a helyzet, hogy a mű­vészet eszközei eléggé öncélú fel­adatot látnak cl, így nem töltik be azt a funkciót, amiért segíti, támogatja őket szo­cializmust építő államunk. Annak is c szemléletben kell keresni a fórrá­sát, hogy népművelőink, amikor népművelésről beszélnek, csak a mű­vészeti tevékenységet értik, alatta, a műkedvelést; ezt is öncélúan ér­telmezik. Nem is gondolnak arra, hogy egy-egy művészeti körben mi­lyen nevelői, tudatformálói felada­tokat lehetne ellátni. E szemlélet megváltoztatására mindent megte­szünk. örvendetesek már az olyan jelek és tapasztalatok, amikor a könyv olvasásának, az ismeretek közlésének, a tudományos világné­zet terjesztésének nagyobb jelentő­séget tulajdonítanak, mint korábban, ezek problémáival, azok megoldá­sának módjaival foglalkoznak első­sorban. A szocialista népművelés gya­korlata, a világnézett nevelést szolgáló és műveltségnyű.itó munka sokrétű, változatos mód­szereit teremtette meg. Mégis azt látjuk, hogy nem minden lehetőséget használnak ki. Itt van­nak például a körzetek, amelyek élővététele mind az ismeretközlés, mint a művészeti eszközökkel folyó nevelő munka változatos, sokszínű lehetőségeit adhatja meg. Éljenek a mi népművelőink ezzel a lehetőség­gel, könnyebb lesz munkájuk, na­gyobb lesz a társadalmi aktivitás és mozgás, és eredményeik örömeit is hamarabb élvezhetik. Lássák vilá­gosan népművelőink, hogy a népművelés társadalmi jellegű tevékenység, s ha ez igaz, minthogy igaz, épít­senek a társadalom pozitív erőire, s kapcsolják be abba a tevékeny­ségbe, amely a dolgozók világnézeti fejlődését és művelődését szolgál­ják. Tárjanak a népművelők minden lehetőséget dolgozóink elé. Az a ta­pasztalat, hogy ezt még nem minde­nütt Teszik. S ez baj, mert így nem alakulhat ki a népművelés formai rendszere, mint ahogy kialakult is­kolai rendszerünk, ezt mindenki is­meri és fel is használja. Falvaink- ban, üzemeinkben még nem minden dolgozó tudja, hogy milyen formák között művelheti magát és milyen eszközöket használhat fel ilyen cél­jaira. Pedig népi államunk, kulturális forra­dalmunk- olyan bő tárházát bo­csátja dolgozóink rendelkezé­sére, mint még soha történel­münk folyamán. Megteremtettük és kiépítettük a könyvtárak hálózatát, amelyekben minden irodalmi értéket megtalál­hatnak dolgozóink. A művelődési otthonok hibáik ellenére igyekez­nek lehetőséget teremteni a műve­lődésre és a kulturált szórakozásra. Filmszínházaink korszerűsítése fo­lyamatban van, törekszünk minden művészileg jó és haladó eszmeiségű filmet eljuttatni dolgozóinkhoz. És így sorolhatnánk tovább. Van még tennivaló a lehetőségek biztosítása terén, nem tagadjuk. Ugyanakkor a vásár kettőn áll. Dolgozóinknak is fel kell oldani passzív magatartásu­kat, s megragadni minden lehetősé­get, amely tudást, szélesebb látókört adhat. Necsak a táncos-estéket, szórakoztató rendezvényeket láto­gassák tömegesen, hanem könyvtá­rainkat, ismeretterjesztő rendezvé­nyeinket, filmszínházainkat, színhá­zunkat, múzeumainkat, képtárain­kat, zeneiskoláinkat stb-t. Ugyan­akkor ne csak passzív elvezői, hanem alkotó befolyásolói is legyenek kulturális életünknek. Bátran mondják meg véleményüket színházunk, hangversenyeink, könyv- és elpadáspolitikánk, íróink munká­járól. Az állam kulturális nevelő funk­ciója mellett tömegszervezeteinknek is jelentős feladataik vannak. Eddig azt kifogásoltuk — joggal —, hogy külön elvek érvényesültek munká­jukban. Ma már erre nincs lehe­tőség, de helytelen és káros ís len­ne az erre való törekvés. Azt az egységes talajt, alapot, amelyről mindnyájan kiindulhatunk, pártunk írásos dokumentáció formájában megteremtette. Ma már csak azon vitatkozhatunk, hogy melyikünk tudja jobban az elveket aprópénzre váltani és a gyakorlatban megvaló­sítani. Energiánkat ne a hatáskörök tisztázására, — azok már régen tisz­tázva vannak —, hanem erőink ösz- szefogására fordítsuk a közös cél ér­dekében. Örvendetes, hogy vannak már ilyen törekvések. Népművelőink erősítsék és szé­lesítsék a társadalmi bázisként létrehozott igazgatói tanácsokat cs kulturális bizottságokat. Ezek azok a szervek, amelyek a »több szem többet lát« elvét képvi­selhetik és dolgozóink hangját, vé­leményét tolmácsolhatják. Fontos kérdésnek tartom az 'elő­adói munkaközösségek élettel való megtöltését is. Ha az ismeret terjesz­tő előadóink megértik, hogy egy­mástól lehet tanulni, korszerű isme­retanyagot, módszert stb-ts megtud­ják valósítani azt, hogy előadásaik alkalmával levonják minden esetben a marxista szemléletű következteté­seket, tanulságokat, ha képezik ma­gukat, — akkor előre tudunk lépni. Bízom abban, hogy ezt megértik. Művészeti tömegmozgalmunk fejlő­désének alapvető gátja a képzett, marxista esztétikában jártas, igé­nyes, irodalmi műveltségű oktató- gárda hiánya. Vannak kiváló szak­embereink is, de kevesen; vannak lelkes oktatók, de lelkesedésük, ha nem párosul a tudással, keveset ér. S bizony a színház, a zeneiskolák stb. eléggé elszakadtak az öntevé­keny mozgalomtól. Mint bevezetőmben mondtam, ilyenkor elgondolkodnak a népmű­velők. Nekem ezek jutottak eszem­be. Népművelőtársaim, segítsetek pártunknak annak megvalósításában, hogy a szocializmus rendszere a tár­sadalmi fejlődés szükségszerű és tör­vényszerű következménye, s ehhez művelt, tudományosan gondolkodó emberek kellenek. Segítse ezt elő a mi munkánk. Szcbeni Győző alábbi időben és helyen lesznek vá­rosi és kerületi tanácstag jelölések: I. KERÜLETBEN: Október 4-én délután 6 órakor a XIV. sz, ált. iskolában (Forgács-utca 18) a 96. sz. kerületi körzet. Idetar- tozó*utcák: Alkotmány-utca, Bajza- utca, Tóth Pál-utca; Gutenberg-utca. Franklin-utca. Dráva-utoa és Gyön­gyösi-utca. Október 6-án délután 6 órakor a XII. sz. ált. iskolában (Malinovszkij- utca 31) a 17. sz. kerületi körzet. Ide­tartozó utcák: Bihari József és Dan- kó Pista-utca. Október 6-án délután 6 órakor a Napközi Otthonban (Bacsó Béla- utca) a 35. sz. kerületi körzet. Ide­tartozó utcák: Toronyalja-utca, Dr. Rácz György-utca. Október 6-án délután 6 órakor a Zeneiskolában (Hunyadi-utca 7) a 41. sz. kerületi körzet. Idetartozó utcák: Hunyadi-utca 1—21-ig. 2— 32-ig, Day ka Gábor-utca. Október 6-án délután 6 órakor az I. sz. ált. iskolában (Nagyváthy-utca 1) a 44. sz. kerületi körzet. Idetartozó utcák: Tizeshonvéd-utca 1«—31-ig, Kommün-utca. Október 6-án 6 órakor az Erdő- igazgatóság épületében (Deák-tér 1) a 60. sz. kerületi körzet. Idetartozó utcák: Fazekas-utca, Palóczy-utca, Tárkányi-utca. Október 6-án délután 6 órakor a IX. sz. ált. iskolában (Szeles-utca 69) a 70. sz. kerületi körzet. Idetartozik a Szeles-utca páros és páratlan oldala. Október 6-án délután 6 órakor a Vásárcsarnok helypénzkezelőségi he­lyiségében a 75. sz. kerületi körzet. Idetartozó utcák: Zsolcai kapu és Ady Endre-utca végig. II. KERÜLETBEN: Október 6-án délután 4 óra 30 perckor a Marx Károly-utcai B. bér­ház udvarán a 10. sz. kerületi körzet: Idetartozik a Marx Károly-utcai B. bérház. Október 6-án délután 4 óra 30 perckor a Tátra-utcai VII. sz. bér­ház udvarán a 20. sz. kerületi körzet. Idetartoznak a Tátra-utca V.. VII. és IX. sz. bérházak. Október 6-án délután 5 órakor a Miklós úti ált. iskolában a 28. sz. A pisai dóm egyik falának restau­rálásánál freskó került napvilágra, amely valószínűleg Cimabue, vagy a kerületi körzet. Idetartozó utcák: Sztálin út 1C8—122-ig. Rácz Adám- utca 36—54-ig, 25—41-ig. Oprendek Sándor-utca 32—42-ig és 43. sz.. Pál- utca 40—44-ig és 39—41-ig, Előd-utca, Károly-utca. Október 6-án délután 5 órakor a Hámán Kató Nőtanács helyiségében (Nagy Sándor-utca) a 42. sz. kerületi körzet. Idetartozó utcák: Füzes-utca, Nagy Sándor-utca, Damjanich-utca. Nagyváthy J.-utca 20-tól végig. Október 6-án délután 5 órakor a Béke Szálló kultúrotthon helyiségé­ben a 48. sz. kerületi körzet. Idetar­tozó utcák: Gábor Áron-utca. Kiss Ernő-utca, Schweidel József-utca, Szövő-utca 21-től végig és 18-tól végig. Béke Szálló, Kender-utca. Október 6-án délután 5 órakor a Fürst Sándor pártszervezet helyisé­gében az 53. sz. kerületi körzet. Ide­tartozó utcák: Barbai F.-utca 10— 32-ig, 7—37-ig, Gyula-utca 1—13-ig, Kavics-utca 18—29-ig, Sztálin út 81—111-ig, Fém-utca. Október 6-án délután 5 árakor a II. kerületi tanács nagytermében az 56. sz. kerületi körzet. Idetartozó Vi­cák: Kabók L.-utca. Kalapács-utca. Október 6-án délután 5 órakor a vasgyári fiúiskolában a 68. sz. kerü­leti körzet. Idetartozó utcák: Sztaha. nov-utca. Pléh Sándor-utca. III. KERÜLETBEN: Október 6-án délután 4 óra 30 perckor a Munkás-utca 2. számú ház előtt a 8. sz. kerületi körzet. Idetar­tozik a Munkás-utca* páratlan 1-től végig, páros 2-től 4-ig. Október 6-án délután 4 óra 30 perckor a Tokaji Ferene-utca 18. sz. előtt a 28. sz. kerületi körzet. Ide­tartozik a Tokaji Ferenc-utca páros 2—36-ig, páratlan 1—37-ig. IV. KERÜLETBEN: Október 6-án délután 4 óra 30 perckor Bezerédi-utca 2. számú ház­nál a 3. sz. kerületi körzet. Idetar­tozik a Bezerédy-utca. Október 6-án délután 4 óra 30 perckor a Németh István-utca 28. számú háznál a 41. sz. kerületi kör­zet. Idetartozik a Németh István-u. A Hazafias Népfront városi bizott­sága felkéri az érintett választókerü­letek választóit, hogy a megjelölt helyen és időben a ielölőgyűlésen teljes számban vegyenek részt. HAZAFIAS NÉPFRONT VÁROSI BIZOTTSÁGA Giotfo-iskóla valamelyik festőjének műve. A kép Madonnát ábrázol a kis Jézussal. A freskó egy hatalmas Me­dici címer mögött volt elrejtve. A Hazafias Népifrant városi bizott­sága értesíti q lakosságot, hogy az---------------------------------OOO—------------------------------­H omérosz Iliásza plágium? A Iqhorei Dara professzor, ismert indiai szanszkrit kutató annak a szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy Homérosz Iliásza nem más, mint utánköltése egy három-négy évszázaddal régibb indus ösköl- teménynek. Ebben a Dara professzor által felfedezett eposzban a harc egy Sila nevű indiai „Helénáért folyik, akit mint India legszebb asz- szonyát és Ráma király feleségét az egyik istennő a Lanka városban lakó Rauananak, Ceylon uralkodójának, játszik a kezére. Ebből rettene­tes és hosszadalmas háború keletkezik, amelybe, akárcsak Homerosnál, az istenek is beavatkoznak. Lanka várost is az Iliászból ismert hadi- csellel, egy nagy. fából készült ló segítségével foglalják el. Dara pro­fesszor megállapításai szerint az Iliász többi mellékalakjai is teljesen egyeznek az indus eposzéval.----------------------------------ooo------------—-—.............. I smeretlen freskó Olaszországban A mozdony éles füttye beszökött az ablakon. Felálltam. Megdörzsöltem fáradt szemeimet, körülnéztem, kihajoltam az ablakon. Sötét volt. Az éjszaka mélyen pihent. A távolban ezernyi villanykörte nyitogatta a szemét: — Füzesabony!... — hallom a kalauz hangját. Többen mozgolódni kezdtek.' Emelgették csomagjaikat. A fülkében négyen maradtunk. Egy idősebb pályamunkás, két egyetemista fiú és én. Visszaültem a helyemre. Hátamat nekivetettem a kocsi falának. Az álom ráült mind a két szem­pillámra. A vonat zökkenésére ébredtem föl. A fülke üres volt. A pályamurikás és a két fiú ott állt a kocsi folyosóján. Beszél­gettek. A nyitott ajtó hasadékán tisztán, érthetően lopakodtak be hozzám a szavak. Péter bácsi, az öreg pályamunkás ejte- gette a szavakat: —■> Gyerekkoromban én is megtettem. Sokszor. Kiszed­tem a fiókmadarajcat és hordtam a macskának. A fészkeket meg levertem. — Elhallgatott... De csak egy percre: — Ré­gen volt, nagyon régen. Azóta rájöttem., hogy a fészkeket nem szabad leverni. Amióta meg a fiam, az én drága jó Pali fiam fészke esett le az élet nagy fájókról, azóta minden kis fészket szeretek. Legyen az madáré vagy emberé... Mindegy!... Szeretem és vigyázok rá ... Szavai elakadtak, szemeit ráfektette az ablak sötét tük­rére: — Elmondom azt a fészekhullást. Tanulhattok belőle. Ott kezdem, hogy boldog ember volt az én Pali fiam. Amennyire csak boldog lehetett akkor az ember. Volt felesége, két gye­reke és volt munkája. Nagy szó volt ez akkor. Igen nagy!... A vasgyárban dolgozott, a hengerdében. Szerette ezt a mun­kát. Mindig azt. mondta, hogy aki a vassal dolgozik, az a szebb jövőt építi. Igaza volt. De szerette az asszonyát, meg a két gyerekét is. Imádta őket. Az egyik kislány volt, a másik fiú. Sárika és Palika. Örökké játszottak. Minden szabadidő­ben. A szobában, a kertben. N*<sütötte időben meg a domb­oldalon. Sokszor én is négykézlábra ereszkedtem. Ilyenkor mind a két gyerek a hátamra ült. Palika előre, Sárika meg mögé. A kis Palika úgy fogta, a fülemet, mint lovas a kantárt: — Gyi! ___Nagypapa!... — kiáltott a két gyerek. — G yerünk a meseországba ... a hónapok. Tavaszt a nyár, nyarat az ősz követte. Ebben az évben in­Teltek a napok. dúlt útjára a gyűlöletes téboly, a romboló, gyilkos gőg, a né­cA levert (eszek © © met fasizmus... Az elszabadult pokol pusztító viharként száguldott végig Európa felett. Útját elpusztított városok, le­rombolt, felégetett falvak kísérték. Nyomukban a halál ara­tott. Rövid hetek alatt száz- és százezer ember pusztult el. A két diák állt. Szótlanul. Nézték a visszaemlékezés tü- zében égő pályamunkás arcát. Új cigarettára gyújtottak. A ké­kes füst lassan kúszott végig a kocsi folyosóján, majd fel­emelkedve, elnyúltan bújt ki az ablak ujjnyira megnyitott résén.. A pályamunkás mélyen szívta le a füstöt, a cigarettát megforgatta ujjal között, majd szemeit ráfektette a két fiúra: — Elmúlt az ősz, el a tél. A németek mélyen bent jártak a szovjet föld szívében. Törtek előre. Aztán... Pár hónapra rá solcat ígérő szép tavasz indította a telet. Nyitott a természet. Felöltözött színpompás ruhájába. A földeken szárba szökött a tengeri, gyenge szél alatt hajlongott a búza, messziről inte­gettek a virágbaborult gyümölcsfák. A határban asszonyok, lányok, könnyebb munkát bíró öregek, fiatal gyerekek dol­goztak. Egy-egy bicegő, kéz- vagy lábnélküli embert is lehe­tett látni. Mankóval. Ott bukdácsoltak a rögök között. Kihaj­totta őket a vágy, a dolgozniakarás. Hiába!... Parasztember­nek a föld az istene... Akkor, azon a héten délutános volt a fiam. Sötétség ült a városra, mire hazakerült. A gyerekek aludtak. Beszélget­tünk. Nem tudtam, nem akartam, de nem is volt erőm oda­adni g koradélután érkezett behivójenyet. Az érlelődött men bennem, hogy ez az egy nanja lenven még boldog, nyugodt Másnap délelőtt játszadoztak. A diófa, alatt. Könnyezve néz­tem■ őket. Aztán eljött a dél. Ebéd után hozzámlévett a f*am megcsókolt: —Megyek — mondotta. A szokottnál későbben jövök haza. Sok a dolgom. Megölelte a feleségét, megcsókolta a gyerekeket. Indult. Ekkor nyújtottam át a behívójegyet. Átvette, nézte, forgatta. Aztán megszólalt: — Tudtam. Már vártam is. Menni kell! Muszáj. •Kihajta­nak ezek mindenkit. Hát itt van!... Azért beszaladok. Elin­tézem a dolgaimat, aztá n... Ügy két hónapra rá, vigyázva, félve óvakodott be a pos­tás a kerti kapun. Mosolyra húzta a száját, megbillentette a fejét. Köszönt: — Aggy’ Isten Popovics bácsi!... Hogy van?... Az egész­sége? .,. No, ilyen szép időben még a halottak is megropog­tatják a derekukat. Hanem, úgy mondják, hogy nagy csaták dúlnak odakint. Hull-az ember, mint a kasza alatt a fű. Bi­zony, sok-sok „értesítést” hordozgatok magammal. „Itt és itt, ebben és ebben a harcban hősi halált halt ez és ez." No, de hálistennek... — Elakadt a szava. Néztem a postás szemét, az ajka rándulását, a türelmet­len, ideges, tétova bizonytalanságot. Kinyújtottam feléje ke­zemet: — Adja csak ide! Ide a tenyerembe. Tudom!... Jobb ezen mielőbb túlesni. A postás egy kis darab papírost és egy aluminium-lapocs- kát ejtett a kezembe. Olyan kinyithatósat. Megszédültem. Ne­héz, súlyos búborék indult fölfelé a gyomromból. Fojtogatott. Éreztem, tudtam. Meghalt a fiam!... Soha többé nem fog haza jönni!... Soha!... A csend mélyen közibénk ült. Nem hallatszott más, csak a vonat egyhangú Icattogása. Távoli lámpák tünedeztek fel. Közeledtünk Hatvanhoz. Péter bácsi mélyet sóhajtott. — A hosszú hetek és hónapok gyógyítani kezdték a mé­lyen ütött sebeket. A szovjet hadsereg ellentámadásba ment. Győzelmet aratott győzelemre. Ezt nem is mondom. Tudjá­tok. De tudja mindenki. Hanem... A háború befejeztével tud­tam meg a valóságot. A fiam nem esett el, nem lett hősihalott. Szász Béla mesélte el, a fiam barátja. Együtt voltak Voro- nyezsnél. A szovjet hadsereg percek alatt verte széjjel a né­met és a ma.gyar egységeket. Menekült mindenki. Ki merre látott. Egy kisebb magyar csoport az út árkában vergődött Éhesen, rongyosan, kimerültén. Az úton német tehergépko­csik száguldottak visszafelé. A fiam ösztönösen, minden ere­jét összeszedve, elkapta az egyik gépkocsi hátsó részét. Kapasz­kodott fölfelé az oldaldeszkán. Hajtotta az élniakarás. Akkor, abban a pillanatban dörrent egy puska. Bent a kocsiban. A fiam holtan zuhant le az út kövére... Péter bácsi felemelte a kezét, majd lassan simította v&- gig barázdált arcát: — A fiam nem hősihalott! Nem!... Meggyilkolták!.. Lélek nélkül, ocsmány módon azért, mert menni al<art a io biekkel... a két gyerekhez, az asszonyhoz, haza ... PÉCZELI EN' '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom