Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-22 / 249. szám
2 ÉSZAKMAGTARORSZAG Szerűt, 195*. október 2t. Az Arany János-utcaiak választanak Este hat órára száznál jóval több Arany János-utcai lakó — többnyire nő, fiatal választó — jött össze a KIOSZ megyei helyiségébe, hogy megtartsa jelölőgyűlését. Csillag Gyula, a jelölőgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket, ismertette a választás körülményeit, jelentőségét. Utána Bonta Lajosné, az MSZBT megyei elnöke tartott rövid beszédet az ország, a város fejlődéséről, a jövőről. A választók mindezt szép csöndes — mondhatnánk ünnepélyes — figyelemmel hallgatták. Utána Csillag Gyula szólt: — Kérem a választókat, mondják el véleményüket a beszámolóról, szóljanak, kit akarnak az utca jelöltjének. Rövid ideig szünet. Egy balonkabá- tos férfi törte meg a csendet: Prokop Károly: — Itt több nő van, mint férfi, — kezdte. — Ez azt mutatja, hogy az utcában a nőket jobban érdekli a közösség ügye, mint a férf!aka*. Javaslom, válasszunk asszony jelöltet. Én Szalóki Mihálynét javaslom ... A nők arcán elismerésféle mosoly fut végig. Ez igen. Férfi létére asz- szonyok pártjára áll. Utána megint csönd. Az egyik íróasztal tetején egy idősebb férfi ül, Bánitzky Gyula. Ügy látszik, valami nyugtalanítja, mert egyre türelmetlenebb. Hirtelen leugrik az asztalról és nagy hévvel, olyan ellenzékieskedő módon, beszélni kezd. — Ügy tudom, most mi választunk. Es ha választunk, akkor az úgy jó, ha több jelölt között választhatunk. Itt már elhangzott egy jelölés. Én is mondok egy másik jelöltet, akit mi többen szeretnénk. A hangulat egyszerre érdek feszítővé,'izgalmassá kezd válni. Mindenki feléje fordul, s várja kiről lesz szó. ■r— ... Gömöri Jenőt. Halk moraj fut végig a termen. Az emberek összehajolnak, s valamit mondanak egymásnak. Bánitzky belemerül a beszédbe, s nagy tűzzel kezd agitálni Gömöri Jenő mellett. Ez már valakinek nem tetszhet, mert egy kéz nyúlik a magasba tiltako- zóan. Gömöri Jenőé. — Jólesik ez a bizalom, de engem ne jelöljenek, mert már egy másik körzetben jelöltek. — mondja, aztán hozzáteszi: — talán valaki mást... Bánitzky egy pillanatra meglepődik; aztán elmosolyodik. Vár egy kicsit, nem akar-e valaki szólni. Aztán ezt mondja: — Hát akkor én is Szalókinéra szavazok. — És hozzáteszi: — csak azt szeretném mondani, ha aztán az utcában társadalmi munkára lesz szükség, akkor mi készen állunk, csak nekünk szóljon. Most' egy zömök férfi emelkedik szólásra. Weinberger Ferenc. — Mi, akik régen itt lakunk az Avas alatt, a Szinva-parton, végignéztük Miskolc fejlődését. Szemünk előtt vált kisvárosból nagyvárossá. A mi időnkben csak a munkanélküliségről és a tüdővészről beszéltek. Most inár erről nem beszélhetünk, hanem arról, hogy hány házat építünk a városban, és mennyit fordítunk egészségvédelemre, kultúrára. Régen a város nagyon messze volt Lillafüredhez. Ma közel van hozzá, mert a régi szántóföldeken rengeteg házat építettünk. És erről a fejlődésről kell beszélnünk, különösen most a választásnál. És ha jelöltjeinkre szavazunk, akkor a fejlődésre, a szocializmusra is szavazunk. Bánitzky bólogat, majd közbeszól: — Jól beszél. így van az! Ő tudja, mert festő és sokfelé jár. Ezzel a vita véget is ér és az Arany János-utcabeliek egyöntetűen Szalóki Mihályné bányászfeleséget, többgyermekes családanyát javasolják. A jelölőgyűlés még nem ér véget. Csillag Gyula felteszi a kérdést, hogy a gyűlés résztvevői csatlakoznak-e egy már másik helyen megválasztott városi tanácstag, Kordos József jelöléséhez. Égy szemüveges férfi emelkedik szólásra; — Engedjék meg hogy bemutatkozzam. Kordos Józsefnek hívnak. 45 éves gépészmérnök vagyok, a műegyetem tanára. Apám értelmiségi ember. Nem sokat keresett. Nehéz körülmények között végeztem iskoláimat. 1942-ben kerültem Miskolcra. 52-ben a műszaki egyetemre kaptam beosztást. Legyen szabad elmondanom, munkám jó végzéséért sok elismerést kaptam, sztahanovista oklevelet, »felsőoktatás kiváló dolgozója« kitüntetést. 1954 óta városi tanácstagnak jelöltek Űjgyőrben. Választóim bizalmának igyekszem eleget tenni, gondjaikkal úgy foglalkozom, mint sajátjaimmal. Azzal az ígérettel zárom rövid felszólalásom, hogy továbbra is mindig tűzzel és szívvel dolgozom a közösségért. Kordos József nem beszélt arról, hogy választói nagyon szeretik és becsülik. Népszerű ember. De ezt nem is kellett elmondani, hiszen megnyilvánult abban is. hogy minden kéz a magasba emelkedett mellette. Bánitzky Gyulának volt még egy kérdése a jelölthöz. Adja meg a lakása címét, mert ők bizony hamarosan fel akarják keresni az utca gondjával, bajával. (Qsb) Népi ellenőrök jelentik A városi népi ellenőrző bizottság több nagyüzemben és a kereskedelemben végzett ellenőrző munkát, Nem volt hiábavaló. A népi ellenőrök fáradhatatlan, szorgalmas munkájának az eredménye máris mutatkozik, ugyanis a népi ellenőrző bizottság most több vállalatnál, intézménynél és a kereskedelemben kontroli-ellenőrzést végzett, örömmel közölhetjük, hogy nagy javulás állott be egy-egy vállalat munkájában. A DIMÁVAG Gépgyárban annakidején a népi ellenőrök megállapították, hogy az állományon kívüli béralappal nem a legjobban gazdálkodtak. Az ellenőrzés folytán hatalmas javulás állott be. A vezetők érzik a felelősséget, s csak olyan esetben fizetnek ki az állományon kívüli béralapból, amikor nagyon szükséges. A miskolci Cipőnagykereskedelmi Vállalat raktározási munkájában is mutatkozik fejlődés. Dicséret és elismerés érte, hogy megoldotta a szinte lehetetlennek látszó feladatot. Gyöngyösön raktárt bérelt — bár ez megdrágítja a szállítási költséget — s több 10 ezer cipőt itt tárolnak. Ezzel biztosítják, hogy a helyi raktárakban nincs károsan nagy túlzsúfoltság. A kontroli-ellenőrzés azért is fontos, hogy a népi ellenőrző bizottság meggyőződjön, hogy az általuk tett javaslatokat a helyi szervek, vállat lalatok, intézmények vezetői mennyiben veszik figyelembe. Továbbá, hogy a vállalat hatáskörét meghaladó intézkedésekben, a megtett javaslat alapján, felsőbb szervek milyen intézkedéseket hoznaik. A kontroli-ellenőrzést ugyanazok a népi ellenőrök végzik, így méginkább biztosítva vannak a feltételek a jó munkához. Csak néhány példát említettünk abból az értékes munkából, amit a népi ellenőrző bizottság végez. A közeljövőben a városi népi ellenőrző bizottság elkészíti azt az összesítő jelentést, amelyben már számokban, forintértékben mutatják ki, hogy az eltelt nyolq hónap alatt munkájuk alapján milyen eredmények születtek a társadalmi tulajdon megóvása érdekében, a vállalat gazdaságos termelése vonalán és mivel a jó gazdasági munka egyik feltétele a jó politikai munkának, így mennyiben könnyítették meg pártszervezeteink tömegpolitikai munkáját is. (b. p.) Külpolitik ai kommentárunk A tajvani helyzet A BÉKÉT AKARÓ NE PÉK figyelmét hetek óta a tajvani helyzet alakulása köti le. A Kínai Népköztársaság a békés megegyezés óhajától Vezérelve, először 7 napos szünetre abbahagyta a partmenti szigetek ágyúzását, remélve, hogy az Amerikai Egyesült Államok abbahagyja a partmenti provokációkat, megszünteti a csangkajsekista hajók haderejével való fedezését Kimoj és Macu térségében. Jóllehet, az amerikai politikusok az egy hét alatt semmiféle jószándékú törekvést nem mutattak a békés megoldásra, tajvani védenceik pedig éppen ellenkezőleg, fokozott, harcias kijelentéseiket, követeléseket tetteik, — mégis a Kínai Népköztársaság, ennek ellenére, az ágyúzási szünetnek további két hétre szóló meghosszabbítását határozta el. Külön méltatást érdemelne ennek a parancsnak minden sora. amelyben Peng Tö-huaj honvédelmi miniszter bejelentette a népi kormány elhatározását. Bölcsebb, emberibb Szavakkal nem igen fogalmaztak még meg katonai parancsot az utóbbi időkben. Ám az oly rokonszenves kínai bölcsességgel társult okos szerénység igényli legkevésbé az ilyen méltatást. Ennél sokkal fontosabb volt — és most is az — a kínaiak, a bókéért aggódó minden nép számára az, hogy „mit tesz az ellenfél”, mint annakidején a miniszteri parancs mondta. Az ellenfél azonban semmi jót nem tett. A tűzszünet napjaiban a hírügynökségi jelentésekből megtudhattuk. milyen riadalmat váltott ki a csangkajsefkisták körében Kimoj ágyúzásának beszüntetése. Komoly félelemmel tölti el őket a hatás, amelyet Peng Tö-huaj a tajvani honfitársakhoz intézett felhívása tehet a lakosság és a hadsereg soraiban. Attól tartanak, hogy ez a katonák ..erkölcsének” meglazulását vonja maga után. Nyilvánvalóan ez a félelem diktálta az egyik tajvani lap múlt vasárnapi számában azt a követelést. hogy az Egyesült Államok hivatalosan jelentse be a varsói tárgyalások befejezését, amelyek nagyköveti szinten folynak az Egyesült Államok és, a népi Kína között. Ugyanez a lap elmarasztalta az amerikaiak eddigi habozó és „nem eléggé világos” magatartását és követelte, hogy az Egyesült Államok folytassa tovább az együttműködést a csangkajsekistákkal Kimoj és Macu „védelmében”. Nos, egy másáJk tajpeji jelentés már a múlt hét elején arról tanúskodott. hogy az Egyesült Államok haladéktalanul kész az ilyen együttműködésre. Ha a varsói tárgyalásokat — nyilván tamjkai célból — még nem is függesztette fel, de „a partmenti szigetek jövőbeni védelméről” már a múlt hétfőn katonai tanácskozásokat kezdett Táj pej ben a csangkajsetóatákkal. Ezeknek * tanácskozásoknak a fontosságát az amerikai hadügyminiszter, Mc Elflő? személyes részvétele reprezentálta. EZUTÁN MÁR CSAK az vojt hátra, amit Dulles, amerikai külügyminiszter október 14-i sajtóértekezletén kinyilatkoztatott. Mielőtt azonban erre rátérnénk, emlékeztetjük az olvasót arra, hogy két héttel előbb, szeptember 30-án ugyanez a Dulles minősítette „ostobaságnak” a csang- kajsekistáknak azt az eljárását, hogy hosszabb időre szóló katonai berendezéseket építettek és nagyszámú csapatösszevonásokat hajtottak végre a partmenti szigeteken. Ezt követően két héttel később, október 14- én. egyik szavával szemrebbenés nélkül agyonütve a másikat, kijelenti: „Nincsenek olyan terveink, hogy Cseng Kaj-eek general isszimus2t sürgessem a Kimoj és Macu szigetén állomásozó erőinek csökkentésére.” Nos, e kijelentés után meet nem okozott különösebb meglepetést nemzetközi politikai körökben, hogy amikor Dulles külügyminiszter Rómából, illetve Londonból útnakindult a csangkajsekista főhadiszállás felé, odaérkezését mintegy bejelentvén, a tajvani hatóságok október 20- ra virradó éjszaka amerikai katonai kíséretet küldtek Kimoj szigetére. Ha a tajvani kalandorok és amerikai támogatóik olyan álmokban ringatták magukat, hogy Peng Tö-huaj honvédelmi miniszter által bejelentett tűzszünet a gyengeség jele, akkor most az újabb provokációra való válaszként megkapták az elutasító választ. A Kínai Nópköztáreaság honvédelmi minisztere 1958. október 20-án 15 órákor (pekingi időszámítás szerint) parancsot adott a tüzelésre. E PARANCS A MAGABIZTOSSÁG és az elszántság jele; a kínai népi kormány szilárd eltökélt szándéka, hogy nem tűr semmiféle beavatkozást a kínai belügyekbe. Nem tűri szuverén! tásának megsértését. A békét akaró pépek azt várják és követelik az Amerikai Egyesült; Államoktól, hogy szüntesse meg a kínai belügyekbe való beavatkozást ® hagyja abba a tajvani csangkajsekista kalandorok biztatását, támogatását. (M—I) n O -.1' ■— Felhívás A Varga Katalin AHaml Ápolónőképző Iskola ez év novemberében új tanfolyamot indít. A kétéves tanfolyam ideje alatt a hallgatók bentlakásos teljes ellátást kapnak. Jelentkezhetnek azok a 18—32 év közötti egészséges, érettségizett nők. akik a betegápoláshoz kedvet éreznek. Kérvényeket az iskola címére (Budapest, VIII.. Makarenko u. 15. sz.) lehet beküldeni, november 1-ig. Gondolatok a filmről a magyar filmgyártás és filmforgalmazás államosításának tizedik évfordulóján Ha az államosításának tizedik évfordulóját most ünneplő magyar filmszakma eredményeit értékeljük, értékelésünknek Lenin mondásából kell kiindulnia: »Az összes művészetek közül számunkra a legfontosabb a film.« Lenininek ebből a megállapításából világosan kitűnik — és azt azóta megszámlálhatatlan gyakorlati tény is bizonyította —, hogy a film az a művészeti eszköz, amely a legszélesebb embertömegekhez jut el, eszközeinél fogva könnyen hozzáférhető és megérthető mindenki számára, így a társadalom művészi ízlésének csiszolásában, érdeklődésének helyes irányba meg minden filmvállalkozást, sőt a művészi határokat is. Ennek eredményeként születtek a szirupos áltörténetek, sőt ennek alapján hamisították meg magyar klasszikusok filmre írt munkáit is. E korszak filmjeinek pozitívumaként csupán annyit lehet megemlíteni, hogy lehetővé tették a nagy magyar színészegyéniségek (Csortos Gyula, Törzs Jenő Kabos Gyula, Rátkai Márton) játékának megőrzését az ufókor számára és azt, hogy ebből a filmgyártásból több kiváló művész és műszaki szakember nőtt ki, akik segítségével lehetővé vált az új magyar filmművészet megtás első filmje, a »Talpalatnyi föld« a magyar filmművészet klasszikus alkotásává vált. Ez a film diadalra vitte a realizmust és példájává lett a legnemesebb írói eszközökkel készült forgatókönyv művészi feldolgozásának. A film nagy ereje népiségé- ben, eszmei célkitűzéseinek tisztaságában van. A »Talpalatnyi föld«-ben először kapott hangot a felszabadulásig elnyomott magyar paraszt. A film jelentős helyet foglal el a magyar nemzeti filmstílus kialakításában és határozott lépéseket tett a szocialista realizmus felé vezető úton. A »Talpalatnyi föld«-et az új marszándékát. Ezt szolgálta a mai témák feldolgozásával, de ezt bizonyította a történelmi múlt bemutatásánál is. Körülbelül 1953-ban a sematizmus kötöttségei kezdtek feloldódni és a neorealizimus hatására mindinkább a »kis hősök«, az egyszerű hétköznapi problémák kerültek filmjeink középpontjába. Az ellenforradalom eszmei zűrzavara a filmművészet terén is éreztette hatását és az eszmei bizonytalanság kiterjedt az 1957-es év első felében készült filmekre is, amelyek közül nem egyet — éppen hibás eszmei koncepciója, vagy mondanivalójának igénytelenségé, gyenge művészi megformálása miatt — a közönségnek be sem mutattak. Az 1957-es év második felében készült filmek bizonyítják az eszmei-művészi fronton végbement konszolidációt. Bár való terelésében és világnézetének formálásában rendkívül kiemelkedő szerepe van. A film jelentősége évről évre mindinkább növekszik, mert mind többen vesznek részt a filmelőadásőkon és mind többen teszik — akár észrevét lenül és tudatukon kívül is — magukévá azt az eszmeiséget, amit a film sugároz. A tizedik évforduló alkalmával röviden vissza kell pillantanunk arra a múltra, ahonnan a magyar film elindult. A magyar filmgyártás művészeti eredményeiről, magáról a magyar filmművészetről csak a felszabadulás utáni időktől kezdődően beszélhetünk. A felszabadulás előtti magyar filmgyártás — egy-két kivétellel — művészi eredményt nem tudott felmutatni annak ellenére, hogy a gyártott filmek száma többszöröse volt az évente jelenleg gyártott filmek számának. (Például 1943-ban 52 játékfilm készült.) Ezek a filmek társadalmi kérdéseket alig érintettek, ábrázolásuk középpontjában általában a dzsentriből lett középosztály élete állt. Horthyék népelnyomó politikája és az üzleti érdek szabott A felszabadulás megadta a lehetőséget az új magyar filmművészet megindulásához, és az államosításig tíz film készült. Ezek a filmek, mint kezdeti lépések, rendkívül bizonytalanok voltak és magukon viselték azokat az eszmei és művészi tisztázatlanságokat. amelyeknek okát. egyrészt a művészeti útkeresésben, de alapvetően abban kell látni, hogy politikailag a hatalom kérdése még tisztázatlan volt. Ennek az időszaknak legkiemelkedőbb filmalkotása az 1946-ban gyártott »Valahol Európában« című film volt. Az államosítás megnyitotta az utat a teljes művészi kibontakozás felé, ugyanakkor lehetőség nyílt arra, hogy a filmművészet szerves részévé váljon a kultúra terén végbemenő forradalomnak. Ebben a művészetben elfoglalja központi helyét a dolgozó ember, és az uralkodó ábrázolási módszer — mint az új élet megmutatásának leghatásosabb, a szocializmus eszméjét légii ívebben kifejezni tudó módszer — a realizmus lett. Az államosított magyar fikngyárgyar filmalkotások hosszú sora köt vette. Ma, 1958 októberében 88 magyar játékfilmmel büszkélkedhet az államosított magyar filmgyártás, A fejlődés nem volt egyenletes. Az 1949-es évet a szatirikus vígjáték megindulása jellemzi, -r- a »Mágnás Miska«, »Janika«, a »Diszmagyar« — de ebben az évben már elkészült az első munkástémájú magyar film is. a *Szabóné«, Má.riássy Félix rendezésében. Az 1950-es évet követő időkbeqi filmalkotásainkba az egysíkú, sematikus ábrázolási mód nyomja rá a bélyegét. Finnjeink túlzsúfoltak lettek, a politikai kérdések direkt-megjelenési formáival. A munka, a mozgalmi élet erőszakolt túlkompenzáltságú ábrázolása miatt az emberi sorsok elsikkadtak, s csupán egyoldalú megvilágításban mozogtak. Ez természetesen együtt járt a kifejező eszközök elszegényedésével, az agyendialogizált, filmszerűden fcxrmanyelv létrejöttével. Mindezen hibák ellenére, filmművészetünk megtartotta ebben az időben is a népközeiségét és a szocializmus építése segítésének tiszta ezeket a filmeket az útkeresés jegyei jellemzik, de a valóságot egyesek már híven igyekeznek tolmácsolni, mint például a »Tettes ismeretlen«, az »Éjfélkor« és a »Dani«. A 88 új magyar film közül 84 a Hunnia Filmstúdióban készült, örvendetes tény, hogy ezek közül 51 film foglalkozott mai életünkkel- Témakörben, miliő szerinti elosztásban az arányok már kedvezőtlenebbe^. Jelentősen eltolódtak az értelmiségi és kispolgári miliő felé. A 84 film közül 36 játszódott ebbep a környezetben, vagy értelmiségi főhőssel a középpontban és a munkás és paraszt témájú filmek száma együttesen alig haladta meg az előbbi kategóriába tartozó filmek számát. A magyar filmművészet komor jellegét bizonyítja, hogy 84 közül 46 film a dráma műfajában került feldolgozásra. A vígjátékok száma sokkal szerényebb; alig 18 százaléka az elkészített filmeknek. Jelentősen emelkedett a kisffilmgyártás, híradó-filmgyártásunk és az államosítással egy időben megindult és napjainkban már kimagasló eredménnyel dolgozik a szinkron-filmgyártás. Ugyancsak jelentős eredményeket értünk el a rajz- és bábfilmek gyártása terén. Népszerű tudományos, oktató filmjeink az egész- világon ismertek, keresettek. Jelentősen fejlődött a mozihálózat és a közönségnek a filmek iránti érdeklődése is. Míg 1938-ban 544 mozi volt az országban, addig 1957 végén 4152. Borsod megyei viszonylatban 1938-ban 32, 1957 végén 324. Tíz év alatt összesen 854 millió látogató volt a mozikban és ez a szám elsődlegesen azt mutatja, hogy a dolgozók megszerették a filmet, az ma már kulturális szükségletükké vált. A filmlátogató közönség körének bővítésével mindinkább növekszik a film népnevelő szerepe. Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei is nagy súlyt fektetnek a filmművészetté, mint olyan művészeti ágra, amely döntő módon segítheti a kulturális forradalom sikerét. Meg kell néznünk, hogyan teljesíti napjainkban ezt a feladatát a magyar filmművészet és fUmíorgal* mazás. Filmművészetünk 1957. évű munkájára — mint fentebb mondotok -TT- az ellenforradalom utáni esz- maf bizonytalankodás nyomta rá bélyegét és ugyanez a hatás volt érezhető akkoriban filmforgalmazásqnk- han illetve filmimportunkban iß- A lezajlott ellenforradalmi eseményekéi mindezideig összegen egy játékfilm foglalkozott, az sem magát az ellenforradalmat elemezte, hanem annak értelmiségi, közelebbről művé* szí körökben okozott utóba'ását. kevés helyet kap filmművészetünkben még ma is a mai élet, a munkásság és a parasztság élete. Az e tárgykörből vett filmek is jobbára e múltba nyúlnak vissza és klasszikus íróink müveit dolgozzák át filmre, mint tették azt például Móricz Zsi^ncmd »Égi madár« című novellájának esetében. Több be nem mutatott filmet készítettünk az elmúlt esztendőben,